Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-24 / 144. (1771.) szám
10 1988 fonim 24, ra/sámap. Kukán Béla dr. nyilatkozata a Nagysurányi Népbank ügyében Kukán 'Béla dtr. éreetoufjtvéiri ügyvéd lápimJönak Juraius 10-ii(ki számában megjelent „Bűnvádi feillje^- lente-seik pergőtüzlébe került Kluká/n Biélia, a Nagy- euinányii Népbank likvidátora“ című nyűírai tudó- entással' kapcsolatiban a következő Levelet intézte eaeokeratőségünkihöz: Igen tisztelt SzJerkeisztőeiég! Nagybecsű lapjuk folyó hó 19-iki száma foglalkozik a Nagysuirányi Népbank közismert ügyével. A tárgyi igazság érdekében arra kérem, hogy legyenek szívesek aláib- ibi soraimnak nagybecsű lapjuk legközelebbi száméban helyet adui. Mindenek előtt előrebocsátom, hogy Ozorai dr. és társai igazgatóisági tagok ellen elrendelt bűnügyi biztosítás 'tárgyában, a terheltek által előterjesztett felifolyaimódáet a vádtanács f. hó 19-én tartott ülésén elutasította és az elrendelt bűnügyi biztosátási végrehajtást egész terjedelmében véglegesen hatályában feltartotta. Tehát ezen jogerős vád'tanácsi határozattál' bírói megállapi tiást nyerd azon hörülmiény, hogy Ozorai dr. és társai igazgatósági tagok ellen hitelezési csalás és hűtlen kezelés büntette címén tett feljelentéseim komoly és tárgyi jogi alappal bír. Nagybetű lapjuk köziemén ye szerint a terheltek velem szemben azt kifogásolják, hogy felszámolói tevékenységemet felügyelöbizottság ellenőrzése nélkül fejtem ki s hogy az igazgatóság ellen való bárói eljárásokihoz nem kértem ki a közgyűlés jóváhagyását. Ezen kifogásokkal szemben a helyzet .az, hogy a felügyelőbizottság azért nem fejt lei ellenőrzést, mert éppen az igazgatóság Vétkessége következtében feliigyelőbizottság nincs. Ugyanis megbízatása lejárt s az igazgatóság a mai napig sem gondoskodott a felügyelő- bizottság megválasztásáról. Az igazgatóság ezen Vétkessége is egyébként feljelentés tárgyát képezi. Az igazgatóság ellen indított birói eljárások megindításához közgyűlési határozatna pedig szükségem nem volt, mivel a kereskedelmi törvény szerint ezen intézkedés a felszámolók hatáskörébe esik. A kérdéses lószerszám már 1923 év november 1-e óta képezi az Érsekújvárt Népbank tulajdonát s igy azt a Nagysurányi Népbank felszámolói már el nem' adhatják. Ezt bizonyltja a másolatban itt (közölt szövegű okmány: „Tek. Érsekújvár! Népbank Igazgatóságának Érsekújvár. Ezennel van szerencséim értesíteni, hogy a budapesti „WaweT* szállítmányozó c*ég raktárában transíto tárolt 2170 pár sárgabőr kuimetes lószerszámot az Önök tulajdonába bocsátottuk át bármi óimén Önöket velünk szeriben megillető követelések fedezetére. Amennyiben pedig a lószerszám el adatnék, a vételár is önöket illeti meg. Novézámky, 1923 nov. 1-én. Tisztelettel: Nagysu- irányi Népbank rt. Gu'íh Jenő dr. s. k., Konrád «. k.“ — S az igazgatóság a bank követeléseit a következő okmánnyal idegenítette el: „Tek. Érsekújvárt Népbank R. T. Érsekújvár. Megállapodásunk értelmiében a Nagysurányi Népbank R. T. összes váltóit s bekebelezett kötelezvényeit ezennel az Érsekújvárt Népbank rt.-ra átengedméaiyez- Zük s kötelezzük magunkat minden egyes Váltót s kötelezvényt forma szerint is engedmiényi záradékkal ellátni. Egyúttal tudomásul vesszük, hogy a Nagysurányi Népbank ___számlák ____ könyv ___és____lapszáma ... K ... f Méltatott Federi cs-féle ügyben fedezetül letett betétkönyvvel csakis az Érsekújvárt Népbank rendelkezik. Nővé Zámky, 1924 szeptember 30-án. Tisztelettel: Nagysurányi Népbank rt. Gulh dr. s. k., Konrád s. k.“ — A feljelentiés szerint ezen átruházások alapozzák meg a hitelezési csalást és hűtlen kezelés ismérveit. Tény az, hogy a bank követ elé seinek a behajtása céljából' tettem folyamatba pereket. Azonban azokat azonnal beszüntettem', amint az igazgatósági tagok leleplezésével a fenti átruházások mieg- éllapittattak. A lőszer számoknak a felszámolók által való i eladása teljesedésbe azért nem mehetett, miivel kiderült, hogy a lószerszám nem a Nagysurányi Népbank tulajdonát képezi s igy azt a felszámolók el sem adhatják. Tehát ia banknak a vagyonát csupán az igazgatósági tagok ellen perire! érvényesített 2,047.000 K követelés képezi. A követelések behajtása során 40.000 K azon egyszerű oknál fogva nem folyhatott be kezeimhez, miivel a (fentebb közölt okmány szerint az igazgatósáig! tagok a hanti összes követeléseit miég 1924 szeptember 24-ién elidegenitették. Hálász Gyula, idézett leveliében foglaltak az igaaga lósági tagok büntetőjogi s magánjogi felelősségét nem befolyásolja. Ez a fentebbi okmányok tartalmából is megállapítható. Az igazgatósági tagok azon célból, hogy engem az ellenük kötelességszerüeu folyamatba tett birói. eljárások 1 evezetésétől terrorizáljanak, elletnem a legképtelenebb vádakat költik. Ezen vádakat először az „Étet" című hetiilapbau helyeztek el. Ezen rágalmazó cikkek engem azon elhatározásra késztettek, hogy n politikai pártnál elfoglalt tisztségeimről lemondjak, nehogy ezen még meg nem torolt támadások a pártra nézve esetleg kellemetlenséggel járjanak. Ilyen jellegű vád az is, amely a Nűmbergernié- fléle ügyre vonatkozik. Ugyanis nevezett ellen az éreekujvári járásbíróság elölt peres utón múlt évben ügyvédi elszámolásos költségjegyzéket érvényesítettem. Ezen. polgári per jelenleg is folyamatban van. Valótlan az, hogy én az elszámolást halogattam volna. A helyzet, az, hogy Nürnbergiemé akaratával kezeltem1 a kdeimhez esetről -ösetre befolyt tételeket. S mikor az 19211-4927. évekre vonatkozó költségjegyzékeimet lezártam, részére a legrészletesebb elszámolást nyújtottam. Ozorai József dr. feleségének a vádja még a valószínűség látszatát sem Viseli magán. Valótlan az, hogy én az ő földjeire nézve adásvételi szerződést kötöttem. Almikor múlt évben Ozorainé földjei eladását megkezdette, megbízást kaptam egyik állandó ügyfeleimtől arra, hogy — miután Ozoraival jó viszonyban vagyok — kíséreljem meg földjei egy részének megvételét. Ezen megbízásról ügyfelemmel egy írásbeli megbízást is kiálMSzemélyesen nem voltam jelén. Nem ugyan a jókedvnél, bár mindnyájunkra egyöntetűen érvényes áldás következményeképpen annál sem gyakran. Azonban ennek a történetnek, amellyel a szerfölött fájdalmasnak látszó magyar tüneményről beszélni kezdek, csak a záróakkordjait láttam. Mint az újkori, fiatal heroizmusnak (amely szinte a „megbízás nélküli ügyvitel" önfeláldozásáig kényszeríti a m aga mif ajtajú embert) egyik jeles, — később esetleg jeltelen — képviselője, dolgaim végeztével este nagyon rendesen szoktam lefeküdni. Reggel pedig városi időszámítás szerint szerfelett korán kelek. Ez tette lehetővé számomra, hogy kétség- beesés nélkül, de valódi nagy szomorúsággal lássak a minap reggel valamit. Mindenki ismeri ezt a találkozást. Egyik fél, fentiek szerint én, mély tüdővel, megmosdatott bőrrel, éji nyugalomban megolajozott aggyal, reggeli szemmel felszerelve találkozom 7 és 8 között az utcán gyanúsan füstösképü ismerőseimmel, akik gyűrötten is komoly törekvést árulnak el a polgári rendesség látszatának fentartása irányában. Oh, botor vadlud, ki égi sasnak látszani vágyói! A karikás szemek, az izzadt homlokok, lengedező füstszag és italpára, ti helyes nyomra vezettek. Kialudt, friss ember- voltom kárörvendő érdeklődésével szemlé- ■ lem mindezt. Legjobb bitem szerint azonban ez a csodálkozás egészen alacsony rendű, nemszép valami. Azonfelül éppen hozzám, mint magyarhoz nem illik. Viszont a fennebb említett he- roizmus pont ilyen szokatlan, eddig be nem vett dolgokat csináltat velünk. Sokszor úgy látszik, hogy csak kísér létképpen, de mindenesetre erős, friss szuggeszoióval, mert sokan vagyunk helyeslésének az álláspontján. Ezért is vállaltuk a koránkelő csodálkozás prózai szerepét azzal a stilulosabb, klasszikusabb, érdekesebb, énekesebb másik szereppel szemben. Mindez végül is pontosan összefügg a magyar jókedv fájdalmas pusztulásával. Annak a jókedvnek az ily mértékben nem is szükséges elmúlásával, amelynek szoptató dajkája és gondos felnevelője mindig éjszaka-édesanyánk volt. Ha virrasztó ttunk, ő soha le nem feküdt. Nemes alakja mégsem ült közöttünk soha sötétségben, mert minden nappali fénynél ragyogóbban körül-, meg- és átvilágította őt az a bizonyos száz szál gyertya! * A történelmi száz szál gyertyának költöttem, amely keséimhez a vételi tárgyalás megkezdésekor lett volna átadandó. Miután azonban ügyfelem közben értesül* arról', hogy Qzoraimié a földek eladását beszüntette, többé esen ügyben Péezemtről semlrmíéflie tevékenység föl' nem merült. Tehát valótlan az, hogy én Ozoratínlé földjeire nézve adásvételi azemcődjéet kötöttem volna, vagy olyan magatartást tanúsítottam volna, hogy bárkit is megtévesszek, vagy bárkinek is kért okozzak. Kijelentem, hogy engem , törvényes kötelességeim teljesítésiében terrorral' megakadályozni nem lehet. Mert engem azon Cél vezet rendületlenül, hogy a kisgazdákból' álló betevők ée egyéb hitelezők érdekeit minden körülmények között megvédjem. Maradok nágyrabecsülő t)i szét eleit el Érsekújvár, 1908 június 20. késaségee hívük: Kukén Béla dr. ruukba travesztált esete következik itt. A dalba ágyazott szimbólum valaha is igazabb volt minden más magyar szimbólumnál. Most régi igazságához a kor ugróakadályain felbukott jókedvünk tragikomikus bukfenceinek a szomorúsága járul. A reggeli utcáu az éji mulatság egyik résztvevője igy lelkendezett elém: — Hát sajnálhatod, hogy nem tartottál velünk. Olyat láttál volna, amitől a oipőtalp is. sírva fakad. Csakhogy ti ilyet már nem tudtok megírni! Hol van már Sipulusz, Gárdonyi, Mikszáth ... — A legnagyobb magyar eposz a Göre Gábor! — állította egy ismeretlen, derékszál fiatalember. — Azt magyarázom éppen barátocskám. Azt magyarázom éppen, de félek, hogy kevés megértésre találok. Barátocskám, te csak nem most keltél fel?! — Igenis. De azért minden erőmmel azon leszek, hogy megértselek. Mi történt tehát? — feleltem szégyenkezve, alázatosan. — Barátocskám! Ülünk este itt és itt egy asztalnál a sarokban öten. A másik sarókbah egymagában egy úriember ül. Úriember volt. — Az volt, ha te mondód. — Ez az úriember egymagában ült ott és természetesen úgy is, azaz magányosan ivott. Ezt megakadályozandó, összetoltuk vele az asztalunkat. Ez volt az isteni szerencse. Ilyen embert, barátocskám én még nem láttam. Ilyen nagyszerű, okos, kedves embert. Kedves ember volt! — Az volt, természetesen. — Úgy éjféltájban már sorba huzatluk, de az uj ismerős mindnyájunkat vert a nótában. Olyan régi nótát te nem ismersz, amelyiket ő ne tudta volna. Lehetett úgy két. óra, elkiáltja magát: „Száz icce bort, száz szál gyertyát ide az asztalra". Azt azt, mondom még én is. Azt hittük, hogy a nótát kívánja, a cigány meg mindjárt neki is mászott. De Sándor, igy hittak a barátunkat, olyat vágott az asztalra, hogy egy pohár a plafonig ugrott és csak ott folyt ki belőle a bor. Hát nem a nóta kellett neki! — Nem-e?! Nahát!! — mondottam értelmesen. — Nem! Szóról-szóra vette! Hogy rögtön hozzon a vendéglős száz sörösüveget, dugdos- son beléjük miudenikbe egy darab gyertyát és az asztalra állítson száz icce bort __ Hát hallod, elfacsarodik az ember szive!... Mivel Sándor ragaszkodott a dologhoz, megkezdődött a herce-hurca. Először is elkezdték hordani a söröspalackokat, de csak hatvanöt üres volt. Hát hogy a teliből öntsék ki a sört és mégis pótolják ki százra. Aztán jön a főur, jelenteni, hogy gyertya nincs a háznál, a nagysága meg azt üzeni, hogy osak a sarkon lehet kapni. Móltóztassék eltekinteni ettől, inkább meggyujtsuk az összes villanyt. Méltóztass eltekinteni édes Sándorkám, kértük mi is az öreget, mert untuk már. Nem és nem, ő keresztül lő mindenkit, ha a parancsát nem teljesitik. Szégyen, de magam is azt kezdtem mondani, hogy bolondság. Felzörgették a sarki boltost, elhoztak tőle nyolc csomag gyertyát. Először is kevés volt, mert csak nyolcvan szál volt benne, másodszor is a pincér jelentette, hogy a boltban nincs több. A ménkű üssön belétek, mondotta Sándor, gyerünk akkor a száz iccével! Száz icce bort! Mennyi az a száz icce?! Ki tudja?! Senkii! Barátocskám, senki se tudta! Volt velünk egy tanár is, de mondom, barátom, csak a hecc kedvéért, mondd meg már, hogy mennyi az az icce, hagy hozassa Sándor, mert itt addig nem lesz békesség, ő se tudta!! Hogy talán egy pint! Akkor Sándor elővette a revolverét és lehúzta a csizmáját. Hogy ő csak mezítláb tud célozni és most sorba mindenkit kiluggat. Valakinek végül eszébe jutott, hogy a lexikonban kéne megnézni. Igen ám, de neki a lexikonja otthon van. Menjünk hozzá megnézni, hogy; mennyi mai mértékkel az icce! Nagy felkere- kedés, odavándorlás, nehéz bejutás a lakásba, hát kiderül, hogy a lexikonból két kötetet a háziasszony unokái elvittek, mert szép képek vannak benne. Az egyik kötet az volt, amelyikben az „i“ betű van. Nagy dühösen visz- szamentühk a vendéglőbe, hát azt már akkorra bezárták. Azt hiszem, hogy örültek magukban. De az már most volt, hat órakor. Mit szólsz ehhez? Sándort lefogtuk, mert verekedni kezdett és tönkrement a heccen. Hogy ő ebbe magyar ember létére belehal. Látod, nem elszomorító ez? Egyszer találtam igazi jókedvű emberre s a mad világban ezt is lenyomja a konkurrencia! — Az! — feleltem és nem kérdeztem, hogy minő konkurrencia, mert igazán mindegy, hogy minek nevezzük. — Elég baj! — mondotta elbszélőm dühösen s a hóna alatt szorongatott vastag könyvet az orrom alá tartotta. — Idenézz! Kénytelenek voltunk reggel érte menni és megnézni benne, hogy mi van az iccével. Tehát... „i" betű ... „i" betű ... itt van. Icce annyi, mint két meszely, azaz körülbelül nulla egész nyolc- tized liter. Mennyi az?! Ugy-e, 8 deci?! Százszor 8 deci az nyolcszáz, annyi, mint nyolcvan liter. De ez csak most, reggel derült ki. Száz , í darab gyertyát is csak most vehettünk volna," amikor a boltokat kinyitják. Már pedig ez ajy. dolog csali úgy ér, ha frissibe jön, különben hülyeség lesz belőle. Hát az is lett!! Sándor emiatt úgy elkeseredett, hogy a revolvert is el kellett venni tőle. — Lám, — mondottam magamban, — igy fest az ügy a technika és a merkantil forgalom korában. A száz darab gyertya ma ennek a forgalomnak a tárgya s az icce, mint ürmérték csak a lexikonban szerepel. Torzítva nagyító tükörben hiitelen jókedvünk néz itt ferde vonásokkal, idegenül felénk. * Jókedvünk speciális tragédiánkkal súlyosbítva vált anakronizmussá. Nyakát ocs- mány kard vágta el s ennek a kardnak mind a két éle ki volt fenve. A korszerűtlenség fenti példája és az egész világra érvényes oka mellett van egy külön a mi számunkra készített ok is. Drága, aranyos kedélyű, jó történeteket és szívvel telt adomákat tudó öreg ismerősöm példáján láttam a legutóbb ezt. Minden fejezetében ismerős regény! A háború vége óta állástalan, évekig semmi, pár éve minimális nyugdíjjal. Nagy családját a Moloohnak áldozott. két. katonafiu elpusztulta alig apasztotta. Egy darabig mindent pótol könnyen regenerálódó, békebeli jókedélye. Aztán fogyni, apadni kezd ez a legnagyobb kincs is. Mintha értékes darabjaival, a keserves lét napjait kellett volna megvásárolni sorsunk ócskapiacán. De van egy biztatás: — Megálltatok, csak megkapjam a hátralékos nyugdijamat, gondoljátok el, egy ösz- szegben! Olyat mulatunk, hogy no! Felém fordult bocsánatkérő mosollyal: — Akkor majd megint elmondok egyet- másf, jókedvű haszontalanságokat! Jelenlétemben hozta meg a postás a jókedv kulcsát, a hátralékos nyugdijat, az évek óta megszenvedett, megkoplalt, megimádkozott járandóságot.' A feleség, a gyerekek nevetve tapsoltak a kövér bankóknak. Öreg ismerősöm komolyan bámulta. Arcán pillanatra átfutott valami, egy halvány derű. Aztán mindnyájan megdöbbenve vigasztaljuk, simogatjuk, mert az asztalra borulva, keményen, férfiasán elsírja magát. Ha tudjuk is néha. hogy mennyi az az icce, akkor sem ízlik már! Más helyzet — Gyuri, már nincsen harátsáffkvn Miéivel? 9 — Nincs. Azóta már feleségül vette. GYÖRY DEZSŐI FIATAL FIATALOK Egyik kezem a Szaharán, a másik az Északisarkon, bolond világ ez, tűz és jég között, közből sonyvedni két veszély felöl. A féloldalam hólyagosra ég, a másik meg már meggémberedeti, s a torkom alatt, megkergült pokol, roppant örvényben csap össze a vér, — be kár az én fiatal életem. Uj napnak kéne oltárt gyújtani, uj sarjadékba hitünk önteni, uj földeket bevetni m agyainkkal. Nyugodt építő ritmust lök a szív, de két kitárt karunk már elbukott értékként ront az őshalált vezetve; fiatal fiatalok álma tartja csak ezt a huta örvényt, hogy jó erekbe kényszerítse a nagy nemes szerv izmaként — Élet, hiíangság, vagy akármi, meddig ölsz még e duplázott gyilokkal? mikor csitulsz el lábaink alatt, szerelmesünk, botor, hős asszonyállat, magyar Észak és magyar Szahara? Jókedvünk, a hűtlen Irta: Darkó István
