Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-21 / 141. (1768.) szám

4

megegyezés utján egyenest a csehszlovák hivatalos akarat alapján történne. És törvényes utón, törvényes eszközzel el fogunk követni mindent, hogy a csehszlovák köztársaságnak ilyen hivatalos akarata mielőbb megszülessen.

Mi nem akarunk háborút, mi békét, megértést és boldog jövőt akarunk. Mi ki is mondjuk nyíltan, hogy

egyenesen és nyiltan izgatni fogunk ma és mindenkor minden háború ellen, mert nem tudnánk elviselni a felelősséget azért a nagy szenvedésért, amely egy uj háború réme

és borzalmas következményei révén a mi népünkre, de a szomszéd népekre is és általában az emberekre szakadna. De meg is teszünk mindent arra, hogy a mi népünkben oly gondolatvilág teremtődjék, amelyben a műveltség szárnyán magasra emelkedve az ellenségben is meglátja embertársait s annak nem letiprására, hanem a jobb jövő érdekében vele való együttműködésre gondol.

A csehszlovák kormánypolitika rendkívül hibás politika. Mert ez a politika a háborut megakadályozni képes tényezők megteremtésére vagy megszerzésére egyáltalában nem gondol.

Mit mondott Tusar 1922-ben 1

Itt Törköly József dr. szenátor a csehszlovákmagyar kérdésről kapcsolatban idézi Tusarnak, a csehszlovák köztársaság egykori miniszterelnökének, majd berlini követének 1922-ben tett következő nyilatkozatát:

„A németek évszázadokon át megszokták a csehekkel való együttélést és a velük való súrlódás egyenesen hiányoznék nekik, ha egy szép napon végetérne. A magyarok ellenben egész más Glóbuson éltek. A túlnyomóan magyar területek annexiója elmérgesiti a Magyarországhoz való viszonyt, amelynek részünkre gazdasági szempontból igen nagy jelentősége van, azonkívül állandó hadikészülődésekre vezet. Ezért idejében jóvá kell tenni azt, ami annak idején tub ságosan sikerült. A határ megváltoztatásának a kezdeményezése cseh részről kell, hogy kiinduljon, hiba volna, ha arra kényszeríteni kellene őket! Mindenesetre előbb meg kell várni, amig Magyarországon a kedélyek lecsillapodnak és a politikai rendszer konszolidálódik. Akkor azonban a túlnyomó magyar többséggel bíró területek átengedése igen értékes kompenzációs objektum volna, valamilyen más tárgyalások esetén. Egy elhibázott rendelkezés önkéntes,, jóvátétele nem a nemzet gyengeségének, hanem erejének és nagyságának bizonyítéka. Ai állam ezzel megbecsülést szeres maginak és példaadóan hat“.

Bizalmatlanságunk a kormánnyal szemben

De hááíba, — mondotta ezutájn Törköly Jóasöf dr., — a ildilügymíiMisztter lüépftm-aiyümoai azt hasír göczta'tfjB, hogy a békeezetrződiés megváiltezhaifattian, áMeíTvie a® abban, káimoodobt büntető itéfet még akkor is fecíartandó, ha be van bizonyítva, hogy az élűiéit ártatlan. A®t nem látja be Besnes, hogy az erőszak sohasem lehlet egy öétoée nyugalom alapja, hogy a nemzeti érzés a legnemesebb emberi érzés s amnak megsértése szintén erőszakhoz vettethet s hogy az erőszak kollMója nem állhat a népek boldogságának érdekében, mert könnyen a népeik boldogsága megy veszendőbe.

Az világos hogy mentői műveltebb valamelyik nép, annál megértőbb, annál' kevésbé képes a gyűlölet úrrá tenni felette e annál inikább kívánkozik a békére s annál nagyobb ellensége a háboiwuak. És a csehiszlovák állam kormánya mégis mindent elkövet arra, hogy a 6zlovenszkói és ruszinszkód magyarság ne haladjon a műveltség utjain. Csak arra gondol, hogy mielőbb asszimilálhassa a magyarságot. Elifelejiik azt, hogy egyrészt a müveit magyar kötelességének tartja műveltségiét kiterjeszteni azokra, akiknek nem volt módjuk a műveltség áldásait megszerez/ri másrészt nem értékelik jól a magyart és a történelem bizonyítékait figyelmen kiivüi hagyva, nem látják meg a magyar borzasztó erős fialja és nemzeti érzését és a tündöklő nemzetszeretet etikád erejét s nem akarják eltenni, hogy a magyarból soha sem lesz cseh, szlovák, vagy palámé csehszlovák, miért akiből aa lesz, az nem is vélt sohasem miagyar!

Edvétve akadhat egy pár nemzetőrül ő, akinek ? lelkén az anyagiak ördöge Ül, akit meg lehet ven ni, mint a közönséges barmot, de ezt úgy mer veti az igazi mágyar, hogy még az ükunokája is miint megbélyegzett gyáram agyar jön számba.

Mindezek alapján arra a konklúzióra kell jutni, hogy mindenki, aki a csehszlovák állam biztonságát, fejlődését, népeinek boldogságát szem előtt tartja, aki a mások igaztalan szenvedését megértenii képes s az igazságtalanság állándősulá- eát n'etm képes erkölcsi érzésével összeegyeztetni, azt kell hogy követelje, hogy a mostani kormány kezéből vétessék ki a haltaiéin, mert azzal veszextelmescui visszaél az állaim népednek kárára.

De Benes külügyminiszter ur úgy gondolkozik, hogy a napfény élői el is lehet takarnál azt, amiről nem akarjuk, hogy a napfényre kerüljön s azért állította a napokban a szenátus külügyi bizottságában, hogy itt a magyar nemzeti kisebbségnek több jog szolgáltatott ki, mint amennyi szerződés szerint jár neki. Erre a cáfolatot Sootus Viktornak, Seton Wateonnak adtuk oda e elvárjuk, hogy az angol genfiemen * felvilágosítja az európai közvélemény nytilt színe előtt az ő barátságára bírtatkozó csehszlovák külügyminisztert, hogy amit állított, az a valóságnak nem féléi1 meg.

A jobb líwő reménye

ifLa végigtekintünk a mai1 helyzetem, akikor fiihoz a tJénym'egállapitásWfc kell jutnunk, hogy a Szloveuszlkóblan és Ruszinszkóban élő magyarok

1928 junius 21, eftütörtölc,

Brusno gyógyfürdő (a szlovák Karlsbad)

Vasútállomás Brusno kupéié, a zvolen-sliaö-podbrezovai vonalon. Három természetes alkalikus, erősen radióaktiv glaubersós forrással. Csodás gyógyhatású radióaktiv mórfürdőveL Modernül berendezett hidegvizgyőgyintézet.

Gyógyjavalatok: Mindennemű női bajok, anyagcserebántalmak, a gyomor és vese megbetegedéseinél, rheumatikus bántalmaknál és mindazon betegségeknél, ahol Karlsbad, vagy Franzensbad javalva van. Évad május 15-től, szeptember 15-ig. Mérsékelt árak. Kérjen prospektust a fürdőigazgatóságtól.

toznak. Mert Európa népei közül' mind azok sze- ceuűsétlmók, akfik szabadság üteikül élnek, akdk- niek a jelene szenvedée, a jövője pedig ezen nagy szenvedéssel megterihielrte bizonytalan és sötét. Ée ennek a szerencsétlecoiSégnek oka az, hogy ebbien az államiban. sem a krisztusi elv: a felebaráta szeretet, sem az agrórizmus: az étet ereje, sem a nemzeti elv: a kiegyenlítő béke nem tud az erkölcs alapján diadalra, jutni. Miég fajitóbbá teszi itt a levegőt az a körűlmiény, hogy a háiborn kö- veikeantényedt a legnehezebb formában kiéli ©IvfL- eeimtii, miiért az anyagi romláshoz a lelki fájdalom kimerülése ils hozzájárni. Hiába jön ide Sootus Viiátor vagy Seton, Waleom, az igazság urak imát itt' meg nem találja és itt megteremteni nem Se képes. És én mlégiis azt mondom, hogy a legsötétebb helyzetben sem szabad kétségbeesnünk, mert amikor legnagyobb az ínség, akkor legközePrága, junius 20. A V ecserni List mai száma jelenti: „A földhivatalban egy külön

alap létesült, melyhez a nagybirtokosok járulnak hozzá, s az úgynevezett telepítések, illetve törpebirtokosok támogatására szolgál. Junius 13-án a kezelöség fölosztotta ezt az alapot, mely hét és félmillióra rúg. Habár a koz erő ségben a nem ze ti szocialista párt is képviselve van, ez a párt semmit sem kapott. A pénzen az agrár és lidák hitelszövetkezetek és a szociáldemokrata

fen jósága mellett, aaját erőnknek okos kihasználása révén rendelkezésünkre kell, hogy álljon. Bizalommal emeljük szemünket az Ég felié. Hiszen mikor a nagy vihar lesodorja a kiksiiny mehet a minden édességet megadó kicsiny virágról, a feltörő napsugár éltető melege mindjárt ülj erőre kelti & uj virágok édes mézéit bocsátja rendelke- zceére, hogy az élet jövendő szépsége és boldogsága mellett elfelejthesse a múltnak szenvedéseit. Hiszen megbünhődtük már a múltat és jövendőt, lés miegbanulhatitiuk azt. a nagy igazságot, hogy: Koporsónak ne nézd a szenvedést, miért egy jobb jövendő áldásos bölcsője az.

Ki Istenben bízik, meg nem csalatkozik. Aki hittel a szivében, a nemzete iránt való hűséggel, a saját erejével fenntartja az életlét, annak biztosan fog jutni a szépből1, a jóból is, nem csak a szenvedésből. Ne féljetek magyarok, mert meg- vánrad miég valaha!

földimivesszö v e tk e zet osztoztak meg. A szociáldemokratáknak eredetileg két millió koronát kelleti volna kapniok, de készpénzben csak egy millió háromszázezret kaptak,

a maradék hétszázezer koronát a legközelebbi osztozkodásra Ígérték meg nekik. A nemzeti szocialista szövetkezeteknek eredetileg háromszáznyolcvanezer koronát szántak, de most semmit sem kaptak."

A Vee&e-rm List híréhez nem füzünk kommentárt.

és dagad, erdőket zabái föl, hogy vagon-papírokat teleirjanak — (Kari Kraitss csodálatos versét hallom, mikor az újságpapír fájdalmában ordítani kezd: „Én erdő voltam! Én erdő voltam! . . .“) — papirérzések, papirélet, pa~ pirirodalom, papirnyomor. Egy világ, papírból. Meg kell fulladni tőle. Papirszavak és papircselekmény. Szortírozva, ahogy a nagy- kereskedők héringfogás idején a héringekat veszik ládákban és tonnákban, finomabb és: selejtesebb, mind el lehet adni. Micsoda erők szbadultak itt föl! Ötven év előtt még csak a dilettánsok és az Íróik Írtak. Az irók Írtak jól vagy rosszul, a dilettánsok írtak érdekesen, vagy unalmasan, de a mesterség bizonyos zárt körökben zajlott le, bizonyos varázsszavak tudása, bizonyos igék mormolása meghatározott órákban, elengedhetetlen kellék volt annak, hogy valaki az irodalom szeánszain részt vehessen. A betű valami volt, az élet: mögött, annak legfőbb jegye és képe, aminek nyomán néha az élet vére ömlött, termékenyen, vagy halálosan. Közben a varázsigéről kiderült, hogy nem kell hozzá hús és vér és a lélek asztrálszövete, hanem készülhet pappendekliből is, Thüringiá’ban, egy gyár- bán, ahol a díszműárukat is készítik. S főként, hogy el lehet adni. Ezt, egyszer bátor voltam már vázolni valahol, hogy az irodalom elad-, ható valami, Balzac előtt nem is tudta még, iró. Balzac, a fűszeres fia volt az első Író, aki a munkáját „áru"-nak tekintette, ahogy annak tekinti a textiíkereskedő a szövetet, vagy az asztalos a deszkát. Ez az, amit legjobban tisztelek Balzacban — mert fals és hazug nya- valygás lenne azt állítani, hogy az .iró munkája, az irás, nem áru bizonyos értelemben.; Igenis áru, amit létérdek eladni s lehetőleg i jól és drágán. Sznob az, aki mást mond. Kék- i harisnya, aki az „önzetlen irodalmat" siratja, ! Egy ilyen folyóirat, mint a „Feder", hasznos, derék, okos valami — csak éppen nem lehet ! elképzelni, hogy az Írókon más értelemben is : segítene, mint azzal, hogy időnként lepuffant egy-egy vadorzó zuglapot. A „Feder" jó dolog, csak ami mögötte van, az elképesztő és nyug-:

lefeb van a eegiteég. A segítség, amely a nagy Islif és fél mllllii osztottak szil az agrár, lidák és szociáldemokrata

szioetkezifek kitilt

TOLL ÉS VIDÉKE

Iría: Márai Sándor

Egy ügynök, aki “halandó és rövidebb Írásművek német elhelyezésével foglalkozik, beküld nekem egy folyóiratot, aminek cime: Díe Feder, Ez a folyóirat Berliniben jelent meg kéthetenként a az irók és az irodalom szakügyeivel foglalkozik. Nincs Ja más benne, csak hirdetés, kommüniké, üzleti híradások. Egyik legfontosabb rovata az, ami „Utánnyomás-kontroli" cím alatt felsorolja olyan újságcikkek listáját, amikről feltételezi, hogy jogosulatlanul lopta le valamelyik nagyobb lapról egy kisebb lap. Ezeket a kivágásokat a „Feder" megőrzi s ha a szerzők jelentkeznek, e ha az utánnyomás jogosulatlan, behajtja a vadorzó újságon a büntetés- pénzt. Nem tudom, hogy praktikusan mi a „Feder" szimatának titka, honnan sejti meg, hogy az „Álom" cimü novellát, vagy a „Ciave, egy párisi asszony sorsa" cimü izgalmas riportot jogosulatlanul vágta ki a chemnitzi napilap, de biztos az, hogy tevékenysége áldásos s máT többször láttam tőle pénzt, aminek mindig nagyon örültem, mert nagyon szeretek pénzt kapni. Lehet, hegy a „Feder" csőszei nagy puskákkal feküsznek lesben az irodalom sötét őserdejének csapásain, s ahol egy vadorzót látnak, aki éppen kiveti hálóját valami ízes, zsenge kis süldő- novella után, rögtön lepuffantják. Mindenesetre nagyon érdekes intézmény a Feder.

De máskülönben is nagyon érdekes lap ez s az a példány, ami a kezembe került, tele van hirdetésekkel. A hirdetéseket az irók adják föl. Az Írók, en gros- és detaiJ- kereskedői a szellemnek, hirdetik itt az árujukat, mint ahogy a nagy napilapban hirdet a kereskedő és a gyáros. Hirdetik a szezoncikkeket s a nagy stockot világnézetben, ami múlt évről a raktáron maradt. Egy berlini rádióvállalat hirdet, hogy „keres nagyobb tételben izgalmas novellákat és (esetleg) rövidebb regényeket is, különösen bűnügyi regényeket, Heller és Elvestad modorában". Amit itt a továbbiakban macskakörömmel közlök, azt mind szóról szóra fordítom a Féderből. Az irók kipellengérezik a lapokat és kiadókat, ahol rossz tapasztalatokra tettek szert: egy novellairó panaszkodik, hogy egy erfurti kiadó hónapok óta tartozik neki 200 márkával, nem tud a pénzéhez jutni s óvja kollégáit ettől a kiadótól. Egy népszerű kiadó így hirdet: „A világ minden részéről" c. rovatunk részére keresünk apró cikkeket, nagyobb kéziratra nincs szükségünk. Megjelenés után fizetünk 10 pfenniget soronként, támpéldányt küldünk, választ tiz nap

„Deutschmeister" — (ez mi lehet?) — keres „fantasztikus kéziratot, de ne legyen hosszabb 260 oldalnál", Na és ha csak a 260. oldalon derül ki, hogy ki volt a gyilkos, akkor mi lesz? „Kér árajánlatot". Most felelhetnék neki „HochveTehrter, ab láger Buda rendelkezésére áll príma, érdekfeszi- tő, kipróbált, teherbíró cselekmény, vízhatlan mesével, csinosan színezve, átvétel fran- co Déli-vasút." Vagy valami ilyet, nem? Egy iró nyilvánosan megrója a Süderlaen- der Tageblattot, ami Plettenburg in W.-ben jelenik meg, mert egy cikkért csak 8 márkát fizetett. „Uzsorások!" — az ember hallja a német írók fájdalmas sziezegését, mikor a gaztettről olvasnak. Fiscber és Cie, valahol Mannheimben, „olyan lírát keres, ami egyaránt érdekli a kicsinyeket s a felnőtteket". „De csak jó versek jönnek számításba", — szóval igényei is vannak. Nagyon jó a Brúnó Gebauer-Verlag hirdetése, ez valahol a tbü- ringiai erdőben nyomtat könyveket, mert nem bírja ki másképp s azt írja, hogy „állandó szükséglete van (igy!) asszonyoknak való könyvekben, házassági problémákban, szexuális problémákban és szerelmi lírában". Ez egy tüzes. A „Psalmenklaenge", vallásos folyóirat, „vásárol nyomdafestékre érett, jó keresztény verseket (igy!), kezdőktől is". Ez egy erényes. A „Fundgrube", ami Mallersdonfban jelenik meg (hol van Mal- lersdorf?), rendkívül szigorú feltételek mellett hajlandó rövidebb, társadalmi problémákkal foglalkozó munkákat leközölni. Ez egy szekáns. Van mindenféle. '

De a legszebb talán ez:

„Regény a házassági chaos ellen" „keresztény, szigorúan decens, sexualethi- kán felépülő, áriái regényt kedvező feltételek mellett stb." elad tehetséges iró. Név és cím. Árajánlatot kér. Aztán hirdet Else Ro- stailsky, hogy van egy csomag vers© „a kéjről, a fájdalomról és „a felmagasztosulásről. Az átéreés közvetlensége és a mély költői tartalom magas értéket kölcsönöznek a mélyérzésü verseknek. Érdeklődni -lehet". „Republikán/us érzelmű kiadó keres 300 oldal terjedelmű regényt." A „Wir Reamten- frauen" keres tréfákat. Else Esbe-Gyck uj dolgokat tud a szabad szerelemről, amit szeretne eladni.

Ez egy slemil.

’0'

Valami rettenetes levegő száll fel ennek a bizonyára nagyon hasznos, nagyon jórava- ló, szükséges és lelkiismeretes folyóiratnak

■ JShlJ#6i A. 'A

talanitő.

Mert mi nőtt itt föl, ebben az ötven évben, a Szó mögött — mi nőtt itt fel papirka zabban és lelki konfekcióban, micsoda sötét és szűk és elkeseredett erők és ambíciók zugnak ma reménytelenül az irodalom mögött — mi- .csoda tragédiák és aljasságok, idegbajok és nyomorok keresnek levezetést, lecsapolást a Szóban — micsoda mohó éhség és tikkadt szomjúság eteti magát élet helyett a papir. gyönyöreivel — ez van mögötte, ez a nyugtai lanitó. Ha azt mondom, hogy ma Németországban félmillió ember, tehát a lakosság századrésze foglalkozik hivatásszerűen az irodalommal, nem hiszem, hogy túlzók — félmillió fember, aki a betűből, a betűnek, a betű miatt él, mikor sétálhatnának a szép napon, vagy kitanulhatnák a csontfaragást — megfoghatatlan. Valami uj betegség ez, ami rászabadult az emberi fajtára, tömegbetegség a legkülönbözőbb fajtából. Franciaországban is, Amerikában is, Németországban is kitört az irás. Még húsz év ebben a tempóban s hatósági rendszabályokkal fognak ellene védekezni — húsz év? Már el is kezdték a véde* kezést.

Különös fajta s hozzá oly szaporák, mint a mezei egerek. Egyik tanulja a másiktól. A hivatalban a könyvelő regényt ir s rögtön kedvet kap a pénztáros is. Lehet, hogy tudja, csak még nem próbálta soha. Valami átmenet ez divatos társasjátékok és a kolera között.

Halottal is vannak. Sebesültje rengeteg. Névtelen áldozata számtalan.

*

A XX. század krónikája fel fogja jegyezni, hogy ebben a században az irók egyletekbe tömörültek, betegpénztárakat állítottak föl, szanatóriumokat szerveztek s valószínűleg lesz, Vagy talán már is van, nyugdíjalapjuk. A tünet hozzátartozik a század kórképéhez s egyik legerősebb vonása. A ,,Feder", ahogy itt fekszik az asztalomon, ez a hirdetési orgánum, ahol a Szó kelleti magát s egyformán árul vegyes felvágottat és brilliánst, ez a nagy piac, szervezett és okos börze, ahol kínálat és kereslet finom fogásokkal kerülgetik egymást, a rádió s a repülőgép mellett egyik legélesebb jelzője annak, amiről ebben a században szó esik.

Nem az irodalmat kell félteni az elszaporodott íróktól, hantin az embereket az elszaporodott irodalomtól. Az irodalom sebezhet tetlen, mert az Ember végtelen fogalmához van kötve, de az emberek sebezhetők: a pa- pirjárvány, mint valami gáztámadás, átfalja magát az életen, mély emberi rétegeket rág és fertőz meg papirkulturával. Nincs nagyobb méreg, niiics aljasabb és utálatosabb. Hová menekül a lélek ezekben az időkben, hová meneküljön dideregve és meztelenül egy vásáron, ami olyan lármás, olyan piszkos s olyan lelkiismeretlen, hogy már tiltakozni is sMg ml .eébto ízlése és ©feje.

i rr. .ri .-get:- -• a