Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-21 / 141. (1768.) szám
1938 junius 21, csütörtök. | „A magyarból sohasem lesz cseh vagy szlovák, c s akiből az lesz, az nem is ült solia magyar!" Törköly József dr. szenátor királyiielotieci tosíüsl® testvér pártjaink együttműködéséről és a csehszlevfib-magpar kérdésről Prága, juníus 20. IA magyar nemzeti pártnak vasárnap Király- :! helmreoen tartott gyűlésén — a mint már jetentei- " tűk — Törköly József dr. szenátor, országos pártelnök, batalimas politikai jelentőségű beszédet mondott. A beszédet nagy jelien tőségére való te- i kin tettel a következőkben, teljes terjedelmében közöljük te: A magyar egységért Eljöttünk a Bodrog vize mellett élő magyarok ' közé! A magyar nemzeti párt zászlója alatt jöt- ' tünk, mert ennek a pártnak vagyunk tőrbe tetten ■ híven. És mégsem azért jöttünk, hogy párlpoldbikát folytassunk, hanem azért, mert a magyarokra üdvös nemzet védő munkának itt, a politikád bova- : tartózandióságra való tekintet nélkül, törhetetlen 1 híveket akarunk szerezni. Mi azt hisszük, azt valljuk és azt akarjuk valóra váltani, hogy hogyha Szlovenszkón már neon lehet minden téren megteremteni a miagjor egységet, teremtsük meg azon a téren, amelyen a magyarság fennmaradásának élet! el tétele nyugszik: a kulturális és gazdaságii téren! fi Mi a magyar nemzeti kisebbség boldog jövőjét akarjuk megterem leni és ezt a jövőt meg akarjuk menteni a magyar visszavonás sírásó átkától! Mii minden elválasztó íailat megrohamozunk 'és igyekszünk győzelmesen ledönteni azt, nem a hírért, nem a hiú dicsőségőrt, de nemzetünk igazi jóvol'tá'ért! Mi mindennek ellemtmondunk és küzdünk minden ellen, ami a magyar visszavonás előidézésére csak egy milligramm mennyiségben, vagy egy röpke pillanatra is alkalmas! Mert ha még magunk is ellenségei leszünk miagunknak, akkor, amikor nincsen egy igaz testvérünk se, amikor nagyon kevés jóbarátunk van, akkor elvégeztetett, mert itt Szlovéuazkóban meghal a magyarság a feltámadás minden reménye nélkül! Emberi hiúságot, érdektörtebéseket, felekezeti türelmetlenséget olyan szetmpontoknak mlniősitünk, amelyeknek érvényesülési lehetőségét mindenképp te kell tiporni, mert ezek a nemzeti fembar- tó, védő és továbbépítő munka sikerét gyökerében semmieiíik meg. A pártpolitika sikere az önvédelmi küzdelem sikerének sírban tjén: egyúttal halálos döfés nemzeti életünkre. És mi a nemzeti halált nem. akarjuk megérni és azt, hogy bekövetkezzék a szomorú halál, mi mindenképp meg alkarjuk akadályozni. Ezért jöttünk ide! SziEBt-Ivámr József és a magyar egysei A mi szeretett pártvezérünk, Szenl-Ivány József példát mutatott! Megmondotta, hogy ő a magyarság egységének mindent alárendel. Megmondotta, hogy életbevágó szükség az, hogy a magyarság együttműködése - Hétre jöjjön és annak semmi akadálya ne tegyen! Azt mondotta, hogy úgy látja, hogy az ő személye ás akadálya lehet annak, hogy a magyarság együttműködése tényleg létre jöjjön, megkísérli és visszavonul egy ideig, amiig a cél kívánja, a politikai életben való tényleges vezető részvételtől. csak azért, hogy az ő személye semmiképp ' ne legyen akadálya a kívánatos együttműködés í létre jöttének. Az országos keresztémyszocialibsta párt vezető tagjai bizonyíthatják, hogy az együttműködés érdekében tervezett parlamenti közös intézményekben a vezető szerepet is elhárította magától és átengedte másoknak, tisztán azért, hogy hiúság- mentes közkatonaként mentői jobban miunkáHhaissa a magyar egységes front kialakulását. Sajnos, az ő déltudatoss ideiglenes lélnevomjulását meghosz- ezabbitotta egy elég súlyos betegség, amelyet azonban, ha a jő Isten elhárít a teje felől, ott tesz megint a mi élünkön, hogy vezessen minket tovább a cél felé. Közülünk a hiúság senkit sem vezet, mi nem akarunk semmik se lenni, csak nemzetünk dolgos napszámosa i, akik előtt csak egy oél lebeg, a boldog nemzeti jövő. Mi nem is törekszünk semmiféle pozíciókra, mi nem várunk és nem kérünk senkitől semmiféle jutalmat vagy segítséget, ellenben még feláldozott vagyonunk és egészségünk romjain keresztül is utolsó lehelte- tünkig küzdünk azért, hogy a megtiport szílovem- szkói magyarság egy test és egy lélek tegyen és megérje nemzeti boldogulását. Mi elleutmondimk annak, hogy a vallást bárki is betevigye a politikába! Azt tartjuk, hogy ez rnegszentségtelenntése a vallásnak, mert a vallásnak belerámtását jelenti egy oly atmoszféráiba, ahol piszok is, rágalom Í6, ■ gyalázat is hull és gyűlölet terem! A vallás biva- . fása Krisztus Urunk tanítását, a felebarát! szeret etet. úrrá tenni a földön! És ezzel a hivatással nem fér össze az a cselekedet, amely a krisztusi, a katolikus és protestáns vallások közötti különbséget a végsőkig kiélezi, s a szenvedő magyarokat a testvéri gyűlölet által képtelenné teszi a nemzeti élet teljességének és a boldogabb nemzeti jövőnek a kiküzdésére. Ez a cselekedet nagy bűn a . nemzet ellen. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy hála Istennek, ez a cselekedet semmiképp sem egyeztethető össze sem az országos keresztényszocialista párt, sem a magyar nemzeti párt programjával. És éppen ezért, innen, a Bodrog vize mellől az 'én magyar lelkem azt üzeni mindazon magyar katolikusoknak, magyar protestánsnak, vagy magyar zsidónak, aki a felekezeti viszály üszikét dobja a szlovenszkói magyarság közé, hogy a vallási türelmetlenséget mint terhet a nemzeti politika nem bírja el, tehát aki nem akarja szándékosan vagy meggondolatlanul a nemzet halálát előidézni, annak nem szabad a railláskiilönlbeég kérdésének fesze&etésével éket verni a magyarság közé, mert ezzel megakadályozza *az egységes magyar önvédelmi front kialakulásét a nemzeti küzdelemben, amely nélkül pedig el kell pusztulnunk. Aki a vallási türelmetlenség gyűlöletes eszközeivel tovább dolgozik, az nyílt ellensége a 9aját nemzetének. Gondolja meg tehát mindenki, mielőtt a felekezeti békétlenség tüzcsóváját meggvujtaná, vagy ahol már ég, annak eloltásénál habozna, hogy mily belyrehozhatatlan hibát, bűnt követ el a saját nemzeti jövője ellen és haladéktalanul tegye magáévá azt a nézetets hogy I mindnyájan a miagy árok Istenét imádjak, mindnyájan követjük a krisztusi tanítást, szeresd felebarátodat és mindnyájain valljuk, hogy a magyar a magyarnak mindenképpen felebarátja és a nemizeti balsorsiban osztályosa. LTgy volna jó, ha a szlovenszkói magyar mind egyvallásu, törhetetlen hifii és egy nézetű magyar lenne, mert akkor a tökéletes magyar egység nem álom, de valóság lenne. A létező tényeket azonban, sajnos, nem tudjuk kormányozni s így fájó szívvel kell konstatálnunk, hogy a tökéletes magyar egység Sztovemszkón ma meg nem teremthető, ellenben a magyarság megfelelő együttműködése igen is tehetséges és feltétlen szükséges! Ennek érdekében a pártpolitikát a tehető legszűkebb térre kell szorítani. De még ezen a különválasztó téren se szabad soha elfelejteni azt, hogy mindnyájan egy szerencsétlen nemzetnek a sorsüldözött fiai vagyunk, akiket a közös szenvedés, a közös múlt és a jobb jövő érdekében kifejtendő közös törekvés a legmelegebb testvériességre kötelez. Különben is a nemzeti politikában egyek vagyunk, ami pedig ezen felül programkiilönbség van köztünk, a programnak ezt a részét egyik párt se tudja a köztársaságban prompt keresztül vinni. Ezért tehát nem érdemes pártoskodni. És ha már egy párt nem lehetünk, legalább próbáljunk meg egységes fronton a nemzeti politika diadaláért a jól megszervezett nemzeti önvédelem utján vállat a vállhoz vetve harcolni. Közös parlcunentl klubot! Meg kell csinálni a közös parlamenti klubot, közös klubtitkársággal az eredményes parlamenti munka lehető egységesítése érdekében. Választani kell a közös nemzetgyűlési klubok felé egy elnöki tanácsot, amely a magyar nemzeti kisebbségi politikát, a taktikát, az eszközöket, a teendőket és a nemzeti munkát az egész vonalon irányítja. Ennek meg kell csinálni az eredményes munkához szükséges előkészület organizációját! Meg kell közelíteni a szudétanémetek „politische Arbeit- stelléjér°k“ organizációját! A szövetkezett, ellenzéki pártoknak a szövetség megszűnte után felmaradt prágai központi irodáját át kell alakítani a szlovenszkói és ruszinszkói magyar és német nemzeti kisebbségi politika munkaközösségi szervezetévé! Ennek a szervezetnek kell előkészíteni a törvényhozói munkát, fordítói révén magyar nyelven kell megérthe- tővé tennie a csehszlovák nyelvű törvényjavaslatokat, kormány- és egyéb indítványokat, ennek kell elkészítenie a nemzeti kisebbségek által benyújtandó interpellációk, indítványok, törvényjavaslatok szövegét, a népszövetségi panaszokat s ennek kell ellátni az egész nemzeti jogvédelmet és a nemzeti organizációk részére szükséges jogi munkát. Az uj közigazgatási reform Pozsonyba központosítja a szlovenszkói és ruszinszkói közigazgatást, szükséges tehát, hogy Pozsonyban tartsanak a pártok egy közös központi irodát, amely a magyarság ügyeiben eljár és segítséget nyújt. Meg kell csinálni a magyar önvédelmi és építő nemzeti munka közösségi szervezetét minden pártpolitikától mentesen s annak két nagy osztályát, a kulturális és gazdasági osztályát a legjobb magyar erők vezetésére kell bízni! Közös kulturális is gazdasági szervezeteket! Meg kell csinálni a magyarság teljes kulturális szervezetét, mert ettől függ a magyarságunk. Ennek a szervezetnek be kell nyúlni a magyar családok otthonába, a kisgyermekek meséibe, a magyar leányok nemes érzésébe, a magyar ifjak lobogó lelkesedésébe, a magyar férfiak tetterejébe, a magyar hitvesek és a magyar anyák szeretőiébe és ebből a végtelen drága tengerből a napfényre leli hozni mindazt a drága gyöngyöt, amelyet, mint közös kincset magyar nemzeti kultúrának nevezünk! Ki kell termelni a magyar nemzeti műveltséget úgy, hogy ez a szegénv szenvedő magyar nép műveltség dolgában bárkivel szemben büszkén állja ki a versenyt és a telki nemesség és jóság által jótevője tehessen az emberiségnek. Az utak megvannak, csak reájuk kell lépni és azt az utat kell legelőbb igénybe venni, amit a meglévő törvény nyitott nekünk! Az állampolgári nevelésről szóló törvény rendelkezései alapján ki kell építeni kulturális szervezetünket. 30 járási nemzeti kisebbségi művelődési választmányról és mintegy 600 községi helyi művelődési bizottságról, tehát egy nagy magyar kulturális szervezetről van szó. Nem kell azon elcsüggedni, ha a ‘örvény megalkotásától számított 9-ik évben se adják ki nekünk ezen törvényben biztosított jogunkat, ha hiába kérjük a zsupánokat arra, hogy teljesítsék kötelességüket és hívják össze a járási művelődési választmányok alakuló gyűlését, ha hiába kérjük hivatalosan Írásban is a kultuszminisztert, hogy intézkedjék, hogy a törvény rendelkezése 8 év múlva velünk szemben végre legyen hajtva. És ha hiábavaló a kérésünk, altkor mi a törvénnyel a kezünkben meg fogjuk alakítani a zsupánok és a miniszter előzetes hozzájárulása nélkül is a nemzeti kisebbségi müV%lődési választmányokat és be fogjuk jelenteni annak a miniszternek, aki nem tudta a kötelességét, hogy mi teljesítettük a magunk kötelességét s megalakítottuk azokat a törvényes népmüvelődési alakulatokat, amelyet a törvény megenged és kérni fogjuk annak nyílt elismerését, hogy ezek az alakulatok a népművelés terén szabadon működhessenek. Ha ezt megtagadják, akkor megkíséreljük az igazságunkat a nemzetgyűlésben, vagy a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál megkeresni, s ha ott se találjuk meg, a Népszövetségnél s ha nem találjuk meg ott se, meg fogjuk találni a magunk lelkében, amely azt a parancsot adja nekünk, hogy ha nem engedi a hatalom, hogy a kultúrára való természetes jogunkat a törvény rendelete szerint látható nyílt alakulatokban gyakoroljuk, tegyük ezt láthatatlan alakulatokban. Ez lehetséges, mert a családi életben a magyar ifjúsággal való természetes összeköttetésünk révén, a magyar és német nemzeti kisebbségi társadalmi élet összekötő szálai utján, ezt akkor, mikor a törvény, a jog és az igazság mellettünk van, nyugodtan megtehetjük. A magyar és német . társadalmi egyesületek és annak szövetsége, az alakítandó és talpra állítandó közművelődési egyesületek, a nemzeti dalosszövetség, a testnevelő egyesületek szövetsége mind kész pillérei a kulturmunkának. A falvakban egyre-másra emelkedő kulturházak mind a művelődés templomaiként sorakoznak. Csak a hivők lelki szükségletét kell azokban betölteni! De a magyarság gaxcasag! ü?áíígSZeí,S?S2ÉS0 is lényeges feladatát képezné a magyar munka- közösségi szervezetnek. Itt is meglenne a nemzeti gazdasági központ, de hozzá ki kell építeni az alapszervezeteket. Meg kell a magyar falvakban alakítani a gazdaköröket. Hiszen nyílt jogunk van reá, mert az alkotmány 113. §-a kimondja, hogy a gazdasági viszonyok védelmére és támogatására az egyesülési jog biztosítva van! Ezek révén meg kell csinálni a mezőgazda- sági érdekvédelmi szervezetet, meg kell csinálni a magyar faluszövetséget. A szociális biztosítási törvény novellája alapján meg kell csinálni a külön mezőgazdasági biztositő pénztárakat. És mivel mindhiába kérjük a szlovenszkói mezőgazdasági tanács magyar osztályának felállítását, csináljunk magunk egy mezőgazdasági tanács féle szervezetet, mert ehhez jogunk van! A vándortanfoiyamok intézményét tökéletesítsük, hogy ezek által pótoljuk a magyar mezőgazdasági és ipari szakiskolák hiányát. A szövetkezeti hálózatot is meg kell teremteni, s a két párt által már megalakított országos gazdasági szövetkezetnek a szerveit a vidéki értékesítő- és áruszövetkezetekben kell megteremteni. A magyarság hiteliigyi kérdése is rendezésre szorul. Szóval van itt teendő bőven! S ezt a nemzeti munkát irányítani és végezni kötelességünk. Az anyagi erőt mind ezekhez meg kell találnunk részint a pártpolitika redukálása folytán felszabaduló erőkből, részint az alkotmányban részünkre biztosított közsegélyzési jog alapján, részint az állampolgári nevelésről szóló törvény által nyújtott forrásokból és a saját magunk által hozandó áldozatokból! A két párt együttműködése Mi nekünk magunknak kell magunkat megmenteni a saját erőnkkel! S ehhez okvetlen szükséges a két testvérpárt együttműködése. A magyar nemzeti párt az együttműködést az elmondott elgondolás szerint akarja is, a tervet részletesen kidolgozta, s a nemzeti önvédelem érdekében már csak a megegyezés perfekciója, véglegesítése hiányzik. Vezetői az országos keresztériyszocxalista párt vezetőivel már meg is egyeztek a közös klubok és az elnöki tanács megalakításában, a magyar nemzeti kulturális és gazdasági munkaközösség szervezetének a megteremtésében és annak a szükségességnek az elfogadásában, hogy bizonyos közös pártadminisztráció is szüksége^. Ennek a már megtörtént megegyezésnek csak a részletekben való kibővítése és végrehajtása van még hátra. Minden okunk meg van azonban arra, hogy feltételezzük, hogy a két párt és a Zip- ser Deutsche Partéi törvényhozói rövidesen ösz- szeülnek és véglegesítik a megegyezést és az együttműködés tényleg érvényesülni fog. Ily módon a parlamentben nem lesz differencia a magyarság között, de nem lesz differencia a perifériákon, a vidéken sem és igy semmi se akadályozza többé az egységes nemzeti önvédelmi front kialakulását. Ezen a fronton mindenkinek ki kell a részét venni a munkából! Erre kötelez minket a nemzeti kötelesség. És ezt a kötelességünket fokozott mértékben kell meglátnunk akkor, amikor előttünk áll nemzeti életünk mai szomorú állapota. De meg kell látnunk ezen kötelességünk teljesítésének életbevágó szükségét akkor, amikor a csehszlovák köztársaság, hivatalos közokirataival tudjuk azt bizonyítani, hogy a saint germaini szerződésnek a csehszlovák köztársaság törvénytárába alaptörvényi szankcióval beiktatott rendelkezései, a csehszlovák alkotmánytörvénynek mindazon szakaszai. amelyek nekünk, a szlovenszkói és ruszinszkói magyar és német nemzeti kisebbség tagjainak kétségbevonhatatlan jogokat biztosítanak, amelyek a szóban lévő nemzetközi szerződések szerint nemzetközi védelem alá vannak helyezve, a való életben javunkra nem érvényesülnek. És még jobban meg kell látnunk annak a szükségességét, hogy cselekednünk kell akkor, amikor a csehszlovák köztársaság külügyminisztere, Benes. a perrendszerüleg bizonyítható tényállás dacára legutóbbi beszédében, amelyet a szenátus külügyi bizottságában tartott, minden valóság ellenére azt állítja, hogy több Jog lett részünkre kiszolgáltatva, mint amennyit nekünk a nemzetközi szerződés biztosit. „Izgatni togsinl? mindenhol1 minién háború ellen" Magyarországot a nagy világháborúban az utódállamok, a kisantant államai soha sehol se győzték le. Tehát azok a részek, amelyek az utódállamokhoz csatolíattak, nem azért tartoznak ezen államokhoz, mert azokat fegyverrel meghódították. Tehát nem hivatkozhatnak ezért az utódállamok a fegyveres hatalom jogára. De nem lehet azt se mondani, hogy a nemzeti önrendelkezés jogán kerültek ezek a részek az uj államba. A saint germaini szerződés bevezetésében benne van ugyan, hogy Csehország és Moravia, valamint Szlovákország népe önként elhatározták, hogy a csehszlovák köztársaságban egyesülnek. Azonban innen kérdezem Benes külügyminiszter urat, hogy minket magyarokat is Szlovákország népének számitottak-e? Ha igen, mondja meg, ki volt az a magyar ember, aki mint a mi meghatalmazottunk szerepelt a sainí-germaini szerződés megkötésénél s aki az önkéntes elhatározásnál a magyarság akaratát kinyilvánította? Vagy talán másutt megelőzőleg megtörtént már ez az akaratnyilvánítás? De hol és ki által? Ezekre tudom, hogy Benes ur nem tud kielégítő feleletet adni. Mivel azt nem lehet elvitatni, hogy Szlovákország népe alatt az itt élő magyar nép is értendő s mert minket magyarokat senki se kérdezett meg afelől, hogy hová akarunk tartozni, tehát nem a nemzeti önrendelkezési jogunk alapján, de annak ellenére kerültünk a csehszlovSk köztársaságba. A mi sorsunkat egy büntető ítélet szabta meg, amely anélkül, hogy bűnösek lennénk, elitéit minket a háborúért való felelősség címén. Ezt az ítéletet a nagy antant mondta ki és mi szenvedjük a bűn nélküli büntetést, mert igazolva van, hogy nekünk a háború felidézésében semmi részünk nem volt. A köztársaság törvényeit elismerjük és megtartjuk mindaddig, mig azok ereje alól az állam hivatalos akarata fel nem oldoz minket. Mi teljesítjük az állampolgársági kötelességünket m'g akkor is, amikor az állampolgári jogok nem szolgáltatnak ki nekünk teljes mértékben. Azonban azt a minden embert megillető jogot, hogy az igazságtalanságot meglássa és azt igy is nevezze s hogy helyette igazságot kérhessen, nem hagyjuk magunktól semmiképp se elvenni! Mi úgy a magunk, mint a köztársaság érdekében valónak és igazságosnak tartjuk a bűn nélküli büntetés megszüntetését, amely békés ___3
