Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-21 / 141. (1768.) szám

rRMWzAI*/V\Afífc UtHIKBai? 1928 junius 21, csütörtök. Sstrdáii délelőtt keidddött meg a kisantant konferenciája ©i*ö fiiéiul általános isárcSásaBcet tárgyaltak - egy apokrif Benes->inte?fsi — Bukarest, jimtas 20. Ma délelőtt tizen­egy órakor nyitották meg a kisantant konfe­renciáját. A megnyitó ülésen az elnöki tisz­tet Bratianu román miniszterelnök töltötte be. A miniszterek konferenciája előtt a kás- aaitant sajtószövetsége tartott tárgyalást a román hírlapírók szindikátusának palotájá­ban, amelyen a három külügyminiszter is megjelent. A külügyminiszterek konferen­ciája a külügyminisztérium épületében folyik le. A mai ülésen a miniszterek általános kérdésekkel foglalkoztak. Mind a három mi­niszter jelentést tett országának politikai helyzetéről. Azután Titulescu számolt be római, párisi és belgrádi utazásáról, Benes pedig elmondta londoni, párisi és berlini tapasztalatait, mig Marinkovics párisi utazá­sát és a jugoszláv-francia barátsági szerző­dést ismertette. Az ülés még délben is tar­tott. Páris, junius 20. A sajtó egyhangúlag elismeri a kisantant konferenciájának nagy jelentőségét és annak a nézetének ad kife­jezést, hogy a kisantant újonnan kifejezi szilárd ál­láspontját a status quo fentartása tekin­tetében és a békeszerződések revíziójá­ra irányuló minden törekvést vissza fog utasítani. Bukarest, junius 20. A Dimineata mai számában interjút közöl, amelyet a lap munkatársa állítólag Benessel folytatott volna. Benes az összegyűlt újságírók előtt ma dementálta az interjút és kijelentette, hogy a neki imputált kifejezéseket egy­általán nem tette meg. Ajz állítólagos interjúban Benes g kisan- tantről, a jugoszláv—olasz viszonyról és a békeszerződéseik revíziójára vonatkozó akció­ról a következőket mondotta volna: — Minden ország politikáját kétféle ele­mek határozzák meg. Az egyik fajta elemek állandóak, a másik fajtához tartozók pedig változóak. A politikának főalapját természe­tesen mindig az állandó elemiek adják. A kis­antant esetében az állandó elemet a status quo fentartása szolgáltatja, azonban mind a három államnak megvan a különleges politi­kai érdeke is. Ezeket a különleges érdekeket a szomszédállamokhoz való viszony szabja meg. így Csehszlovákiának Németország, Ju­goszláviának Olaszország és Romániának Oroszország a szomszédja. A kisantant kere­tén belül megalapítása óta semmiféle konflik­tus nem merült fel. Az olasz—jugoszláv vi­szony jelenlegi alakulása a íascista imperia­lizmus következménye, amelynek az a törek­vése, hogy a Balkánon terjeszkedjék. Ebben a törekvésében azonban megakadályozzák a többi európai hatalmi tényezők. Egy erősza­kos olasz balkáni expanziónak nem lenne eredménye, mert a történelem megmutatja, hogy a kis Szerbia évszázadokon keresztül tudott hasonló törekvések ellen sikerrel vé­dekezni. Az Olaszország és Jugoszlávia között felmerült nehézségek elérnei nem állandóak, hanem változók és ezért a kőt állam viszonyá­ban radikális változás fog bekövetkezni. — A magyar revizionista mozgalomnak még abban az esetiben is, ha azt Olaszország támogatja, csekély a jelentősége. AJki akár­melyik szerződés revíziójára akciót kezdemé­nyez, tisztában kell hogy legyem vele, misze­rint egyetlen szerződésnek revíziója is az összes szerződések általános revízióját vonja maga után. Ha a trianoni szerződés revíziójá­nak kísérletére kerülne a sor, Középeurópa összes kis államai Olaszország ellen fordul­nának. Ebben az esetben valószínű volna, hogy a kis államok és Magyarország között megértés fejlődnék ki és Magyarország Olaszországgt csőrben hagyná. Magyarország­nak ugyanis nincsenek olyan állandó érdekei, amelyek Olaszországhoz kötnék. Ezzel szem­ben számos közös érdeke van Középeurópa többi kis államaival. Mióta a világ fennáll, azoknak a kis államoknak, amelyek egy nagy állam szolgálataiban állanak, mindig vezekel­niük kell azokért a hibákért, amelyeket a nagy állam elkövet. Ezért Csehszlovákia min­dig a nemzeti önállóság politikáját folytatta és egyetlen nagyhatalomnak szolgálatába sem alkar állani. Aki a bóókeszerződfc ek reviziójá- re törekszik, — jelentette volna ki Benes be­fejezésül — saját határainál kezdje meg a revíziót. talmak kollektív lépéséhez, amely előrelá hatólag szóbeli jegyzék formájában fog me történni, az összes dunai és balkáni áílaoi< követei is csatlakozni fognak. A kép'Jlselfiház szociálpolitika ii bizottságának ülése A bécsi szovjeiköveiség is kompromittálva van Kan Béla összeesküvésében Prága, junius 20. A kópviselőház szociáh. politikai bizottsága ma délelőtt Csűrik kép< viselő elnökletével tárgyalta a rend kiválj lakásgondoskodásról szóló törvényjavaslatát,; amely főleg arra vonatkozik, hogy a községei és az állam maga is lefoglalhatnak lakásokat, E törvény érvényét 1930 december 1-ig ismét! meghosszabbítják. Maimsek előadó rámuu- tott arra, hogy 1931. év január 1-étől kezdve i már talán nem lesz szükség a rendkívüli laA kásvédelemre, mert a lakóvédelem, ha a je* ■ len légi helyzet továbbra is tart, 1931-ben már \ teljesen meg fog szűnni. A javaslat felett i élénk vita támadt, amelyben résztvettek Bi* • novec, Langr, Hackenberg, Muna, Johannis i és Schmerda képviselők. A többség ezután) minden változtatás nélkül elfogadta a javaslat • tót és az ellenzéki módosításokat elvetette. Ezt a javaslatot a kópviselőház holnapi ülővé fogja tárgyalni. Bécs, junius 20. (A P. M. H. bécsi tudósitójától.) A bécsi büntetőtől'vény szék a napokban tárgyalta Kun Béla egyik cinkosának, Lippay Zoltán­nak ügyét és többíhieti elzárásra, valamint Ausztriából való örökös kiutasításra ítélte. A tárgyaláson megállapitást nyert, hogy Kun Béláék bécsi aknamunkájában az orosz szov­jetkövetség is résztvett. Lippay Zoltán ugyan­is Bürgler Arabért néven jelentette be magát Bécsiben és útlevele is erre a névre szólott. A politikai rendőrség megállapította, hogy Lippay ugyanezen a néven 1925 október 15- től 1928 március 28-ig a szovjet berlini ke­reskedelmi képviseltedénél volt alkalmazás­ban, majd onnan 1928 március 23-án Bécdbe helyezték át. Azóta fizetését a bécsi orosz kö­vetségtől kapta éis neve, illetőleg álneve a a szovjet bécsi kereskedelmi képviseletének személyzeti névsorában is szerepel. Kun Béla eme immár elitéit cinkostársa tehát a szovjet képviseletének alkalmazottija volt és így megdőlt a bécsi orosz követség ál­lítása, hogy Kun Béla bécsi tartózkodásáról nem volt tudomása és a tervezett összesekü- vóstől teljesen távol állott Bécsi diplomáciai körökben a leleplezés nemcsak nagy feltűnést de egyúttal érthető izgalmat is keltett. A nagyhatalmak követei már napok óta bizalmas megbeszéléseket folytatnak egy, az osztrák kormányhoz inté­zendő jegyzék ügyében. Ebben a jegyzékben a nagyhatalmak ki fogják fejteni, hogy a bé­csi szovjetkövetsóg működése veszélyezteti a dunai és a balkáni államok biztonságát, máért is az osztrák hatóságok jól tennék, ha a szov- jetkövetség és alkalmazottainak működését fokozottabb figyelemmel kísérnék. A nagyba­Borzalmak kastélya — SOMOGYI &E6ÉNY — Irta: Edgár Walface (49) Futó lépések dobogását hallotta a háta mögött és most még gyorsabban menekült. Már bent járt a nagybarlang közepén, abol szinte világos volt. Sehol egy lelket se látott, de azért csak szaladt tovább, végig a kanyar­gó sziklaperemen, amely a barlang falai mentén futott körül s igy ért oda a magasba vezető, keskeny, meredek lépcső aljához. Ebben a pillanatban lövés dördült el odalent... Valaki meglátta a yaohtról és rálőtt! Ahogy lábai földbe gyökereztek a rémü­lettől, egyszerre csak előbukkant az őrült John Flack. Egyenesen feléje tartott azon a keskeny ösvényen, amelyen nemrég ő és Brill befelé jöttek a barlangba. Az Őrült gyilkos pár pillanatig megdermedve nézett rá, mintha kísérteiét látna, de aztán szilaj hörgéssel rohant rá. Margaret most már nem habozott. Két­ségbeesett sikoltással fordult meg és, őrült félelmében, habozás nélkül kezdett fölfelé menni a szédületesen meredek 'lépcsőkön ... Halál jobbról, halál balról: — de háta mögött még a halálnál is sokkal rosszabb, borzalmas végzet... Föl tehát: föl, egyre magasabbra a ka rí a uélkül való lépcsőkön... Nem nézett se jobbra, se balra, — nem is gondolkozott: csak maga elé bámult egyre, a homályos sötétségbe, kidülledt szemekkel lesve, hogy mikor ér véget ez a végtelen hosszú Jákob- létra és mikor ér már egyszer olyan szilárd falaira, ahol megpihenhet?! A világ minden kincséért se mert volna hátranézni, mert érezte, hogy menten le­tettek, a szive úgy dobogott, mintha ki akar­na ugrani a torkából... Megállt egy pillanatra: meg kellett áll­nia, hogy lélegzetet vegyen.,. hiszen az üldözője már vén ember: ismét elhagyhatja, ha nekiiramodik. Igaz, öreg volt, de őrült is volt egyúttal a vén Flack s az őrjöngés ener­giája bámulatos erőfeszítésekre képesíthette. A leány rohant, menekült fölfelé.. Már nem is félt: minden tehetségét lefoglalta, ki­merített© a fizikai erőlködés. Csak egy Ösztön élt még benne, amely hajtotta, korbácsolta egyre fölfelé: az életösztön utolsó szikrája, amely azonban már kialvóban volt, — csak éppen hogy pislogott még... Zsibbadná kez­dett minden tagja s amikor már úgy érezte, hogy egy pillanatig se bírja tovább, — tán­torogva bukott térdre a meredek lépcső te­tején. Széles, lapos párkányon volt, amely fölé szikla te tő borult, alátámasztva erős osz­lopokkal. I Vagy tizenkét ilyen oszlopot látott... Va1 amikor két hétig utazott Spanyolország­ban e az egyik cordovaá templomban látott ilyenforma fülkét, amelynek mennyezetét szintén tizenkét oszlop támasztotta alá. Ez az emlék táncolt most a szemei ellőtt, amikor nagynehezen talpraállít és tántorogva 'rohant előre az oszlopok között, míg öt lépcsőhöz ént Itt megnyomta a villamos zseMámpás gombját: — a legfelső lépcső fölött hatalmas vasajtót látott, kávűl-bellül fogóval — és a vasajtó nyitva volt. Szinte öntudatlanul szaladt föl Margaret az öt lépcsőn, besurrant a vasajtón, Amelyet becsapott maga mögött. A nehéz ajtó éles csettenéssel záródott be és vele szemben ugyanolyan vasajtó volt. Margaret odaugrott, hogy föl rántsa, — de ez az ajtó zárva volt és meg se mozdult a rángatásra. Margaret szédülten nézett körül a zseb­lámpás világánál. Szürkére mázolt kis oellá­magas lehetett. De nem sok ideje volt a vizs­gálódásra. Kívülről kotorászott valaki azon az ajtón, amerre ő éppen most bejött. Mar­garet kétségbeesett erővel kapaszkodott bele az ajtó fogójába és nekifeszitve lábát a padlónak, minden erejéből húzta, hogy kívül­ről ki ne nyithassák. De az olajfestékes, sima padlón megcsúszott a lába, úgy hogy oldalt bukott. A fogót azonban még estében se bocsátotta el — s ekkor érezte, hogy a fogó lassan oldalt tolódik és halk csettenéssel megáll... Nem tudta, hogy esésének erejével vélet­lenül rátolta a reteszt a vasajtóra..... Nem tudta ezt, csak hallotta, amint az őrült Flack kívülről kulcsot dug az ajtó zárjába és a kulcs halk nyikorgással kétszer megfordul a zár­ban ... Ezt még hallotta, de többet már nem, mer t félelmében elájulva elet esztette az ajtó fogóját és eszméletlenül roskadt össze. A vén Fiaok pedig őrjöúgve dörömbölt kívül az ajtón, amelyet nem birt kinyitni a kulccsal, mert Margaret estében rátolta' a vastag aoélreteszt. XVHI. FEJEZET J. G. Reeder lassan jött le a lépcsőn s akik látták az arcát és ismerték őt, tisztában voltak azzal, hogy nem amiatt a tragédia miatt halálsápadt, amelynek éppen most volt tanúja. Grayt Daver szobájában találta. A de­tektív éppen a telefonnál várta, hogy Lon­don jelentkezzék. Scotland Yard pár másod­perc múlva már itt volt; Simpson beszélt és Reeder kivette a kagylót Gray kezéből. Né­hány szóval beszámolt Daver meggyilkolásá­ról s aztán igy folytatta: — Szükségem van a helybeli rendőrség minden emberére, bár jobb szeretném, ha katonaságot kaphatnánk, öt mértföldnyir© innen van katonai helyőrség; végig kell ku- Sfitéga strandot és a barlangokát |s &i- kastély alatt, meg a kőbányákban. Aztán még i egyet: nagyon üdvös lenne, ha gyorsjáratú- tonpedőzuzót rendelnének ki cirkálni a >> Siltbury-öbölbe. Körülbelül bizonyos, hogy t Flacknek van motoros yaebtja... Mély ten­- gerág nyúlik be az egyik barlangba, amely . valószínűleg beszolgál a kastély alá... Miss ; Belman? Semmit se, tudok róla. De minden- , esetre tudni akarom, hogy mi történt vele. Simpson referált most arról, hogy az aranyszálMtó páncélautót látták Sevenoaks mellett; de ez a „jelentéktelen" hir csak alig érdekelte nir. Reedert. Megint csak a saját dolgára tért vissza. — Azt hiszem, legjobb lesz a katonaság. Szeretném, ha nagyobb őrség szállná meg a kőbányát. Ott is vannak barlangok és Daver ott szokta tartani a teherautóit, a gazdasági gépekkel együtt. Azt hiszem, hogy ma éjjel elcsípheti az aranyszállitmányt. Ez a lehető­ség — tette hozzá, kissé keserűen — talán ráveszi a hatóságot, hogy kirendelje a kato­naságot. Miután a kórház mentőkocsija elszállí­totta Daver holttestét, Reeder vagy fél tucat kőmivessel, akiket Siliburyből hozatott, is­mét fölment a meggyilkolt ember lakásába. Fölnyitotta a barna bőrdiván tetejét és a kő­padlóra mutatott: — Ez a padló valami titkos sarkon mo­zog — mondotta —, de azt hiszem, hogy a rugója be van akasztva, hogy ne működjék. Törjék keresztül a padlót. Negyedóra múlva áit volt törve a kő- padló és, ahogy Reeder sejtette, valóban tit­kos lépcső vezetett a díván alól egy négy­szögletes sziklába, vágott szobába, amely éppen olyan volt most is, mint hatszáz évvel ezelőtt: kis ajtón és szűk folyosón el lehetett jutni belőle — Daver irodájának faburkolata mögé. úgy hogy aki ott rejtőzködött, minden szót, bállhatott, amit Daver irodájában kiej­tettek* ' .....- ... II 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents