Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-21 / 141. (1768.) szám

Ka! számumig 13 e!«!al ölkSjJf* .Jp Ka! ssámumlg 13 ©Ma! évf. 141. (1768) szám ■ CtfltArtAk ' 1928 junius 21 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egryes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztői DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap. Praha á közép válsága (V.) A német és a francia választások ezajlása után megkezdődtek az angol vá- asztási küzdelmek is, amelyekben az utóbbi nagy választási vereség után újból reorgani- ált liberális párt Lloyd George vezetésével elentékeny szerepet íc/ játszani. A nagy •yugati államokban, Angliában, Franoiaor- zágban és Németországban, a parlamentariz- tus legfeltűnőbb jelensége a középirányzat eljes összeomlása, a szélsőségek között való sétmorzsolódása volt. A választók tömegei agy jobbfelé, vagy balfelé orientálódtak és közép teljesen elvesztette talaját. Ez a je- mség elsősorban Angliában következett be. . francia radikálisok mintegy bárom éve senvednek benne. A baloldali kartell kere- én belül is megindult a jobboldal és a balol- al küzdelme és ez a kartell szétrobbanásá- oz vezetett, ami a legutóbbi években a fran- a parlamentarizmusban megnyilvánuló yugtalanságoknak főokozója volt. Németor- rngban a legutóbbi választások a középnek ilentékeny veszteséget okoztak, a demokrata árt mandátumainak száma az egykori állo- lányról, hetvenkilencről huszonötre olvadt. lindMrom állam parlamentarizmusában te­át ugyanaz a probléma mutatkozik: a közép fizise. Mi okozta ezt? Mindenekelőtt a kfül- olitika. A középpártok a baloldali és jobb­dali szélsőségekkel szemben a megértés és özeledés politikáját állitották működésűk özpontjába, politikai tevékenységük suly- ontját a nemzetközi kérdések megoldására élvezték és közben a belső gazdasági prob- imákat el kellett hanyagolniok. Már pedig tömegek lelkében mindinkább megerősö- ött az a felismerés, hogy nagy szociális át- lakulások nélkül az állam életében nem kö- etkezhetik be a nyugalom. Ezért tódultak a ibboidal és a baloldal táborába, mert ezek pártok — természetesen teljesen ellenkező ányu — szociális átalakulást Írtak zászla- íkra. Amint a közép bomlása Angliában indult íeg elsőnek, úgy ugyanott kezdődött meg a egenerálódás folyamata is. Az angol Ifiberá- s párt ina az erőgyűjtésben jóval megelőzte ontinentális bar útjait. Ez onnan magyaráz­ató, hogy helyesen állította fel a politika érdéseit. Mert, amint mondottuk, az európai özéppártok krízise főleg abban gyökerezik, ogy a külpolitikáért folytatott küzdelemben, jobboldallal vívott harcban a gazdasági po- itika ügyében való döntést a középpártok eljesen háttérbe szorították. Ebben termé- zetesen nagyban befolyásolta őket a kapita- ista gazdálkodás fejlődésének mai állapota, tmely a szabad és kötött gazdasági rendszer :özött fekszik és a ma gazdasági életét tel­esen zavarossá, célok nélkülivé, zilálttá te- ■zi. Az angol liberálisok a gazdasági politikát Újították uj programjuk központjába s a kon- inens középpártjai csak elkésve veszik ész- ■e, hogy a legközelebbi évek választási harcai kizárólag a gazdasági élet jegyében fognak ezajiani és csak másodsorban a belpolitika és az állami élet megreformálásának jegyé­ben. Az angol liberális párt helyes érzékkel a megdohosodott szocialista programból kivá­lasztotta azokat a pontokat, amelyek valóiban életképesek, mert felismerte, hogy ezek a pontok bírtak a polgári választókra olyan varázserővel, hogy a szocialista pártok káder­jeit gyarapították szavazatukkal. A szociális program adja az angol liberális párt uj gaz­dasági felfogásának lényegét, ez van a közép­pontba állítva, mert addig azt a gazdasági és szociális fejlődést, amit a világháború jelent, nem lehet stabilizálni, mig ez a programímeg nem valósul, vagy ha provizórikusán stabili­zálják is, a szociális program elhanyagolása a forradalmak csiráját rejti magában. így te­j Pnülsa Racics Ecermáiiwárti képviseld 'a gikupgiima mai üiéiéM agyonütte Radics Páli és SHlyosan megsebesítette Radics Estvén, Pernar és Basaricek horvát képviselőket — n U&vzMsnas intermemia — Belgrád, junius 20. & szkupsftlnában ma d&lalStt olyan véres Jelenetre került a sor, amely a parlamentarizmus történetében párját ritkítja., Egy kormánypárti képviselő revolvert rántott elő, több lövést adott Be a fcorvát parasztpárt csoportja télé és a lövéseknek Radics Pál, Radics István unokaöccse, áldozatul esett, mig több horvát képviselő, köztük Radics István, továbbá Pernar dr. és Basaricek dr. súlyosan megsebesült. A meggyilkolt Radics Pál Az ellenzék ma délelőtt tovább folytatta obstrukcióját, miközben ismételten heves vitára került a sor a kormánypártok és az obstruáló ellenzék között. Radics István új­ból a legélesebb kifejezéseket használta a kormánypárti képviselők ellen. Az általános lárma miatt az elnök kénytelen volt az ülést félbeszakítani. Ebben a pillanatban Punisa Racicg ra­dikális képviselő előrántotta revolverét és több lövést adott le a Radics-párt padsorai felé. Az első golyó Radics Pált találta, aki azonnal holtan rogyott ösz- sze. A radikálispárti képviselők Racics- ra rohantak, azonban már késő volt, mert a merénylő közben valamennyi golyóját kilőtte. A meggyilkolt Radics Pál abban az időben, amikor a Radics-párt kormányon volt, a földreform miniszterének tisztségét töltötte be. Radics Pál egyetemi tanulmányait Prá­gában végezte, ahol hosszú időn keresztül közéleti szereplést is betöltött. Felesége is cseh nő. 1880 januárjában született Trebar- jevo Desnoban és csaknem húsz éven ke­resztül banktisztviselő volt. A horvát pa­rasztpárt megalakítása óta élénk részt vett a politikai életben is. Először 1923-ban vá­lasztották meg képviselővé Banjaluka kerü­letében. Unokabátyjának bebörtönzése ide­jén ő vezette a horvát parasztpártot. * A szkupstinában történt vérengzésnek előzményei messzi időre nyúlnak vissza. A horvát parasztszövetség hónapok óta kérlel­hetetlen harcot, folytat a kormány és a radi­kális többség elleni. Ez a harc különösen az­óta élesedett ki, hogy Marinkovics külügy­miniszter a szkupstina elé akarja terjeszteni a nettunói szerződés ratifikálását. Az ellen­zék az obstrukció fegyveréhez nyúlt s ennek az obstrukciónak legszenvedélyesebb harcosa a demagóg természetéről híres Radics István. Alig múlt el ülés, hogy Rádiós valami nagy botrányt ne rögtönzött volna. A szkupstina keddi ülésén is általános vihart keltett az a közbekiáltása, amelyben a kormánytöbbséget azzal bélyegezte Basaricek dr. meg, hogy úgy járulnak a szavazáshoz, ! mint a barmok. A kormánypárt soraiban ez a közbekiáltás óriási felháborodást keltett és Popovics Thom.a igy kiáltott Radics felé: „ön még elveszti a fejét ebben az ülés­teremben! Erről majd én gondoskodom!“ Ez a fenyegetőzés viszont az ellenzéket tüzelte fel. A kormánytöbbség huszonhárom képviselője a szkupstina elnökségéhez írás­beli ajánlatot nyújtott be, hogy Radics elme­állapotát orvosilag vizsgáltassa meg. Az el­lenzék szintén javaslatot nyújtott be, hogy a szkupstinából azokat a képviselőket, akik állandóan fenyegetőznek, zárják ki. Ezek a közvetlen előzmények vezettek a szkupstina véres szerdájára. Budapest, junius 20. Déli félkettőtől kezdve Belgráddal megszakadt a telefon- kapcsolat. Prága, junius 20. A prágai telefonköz­pont hivatalos közlése szerint Csehszlovákia és Jugoszlávia egész területe között meg­szakadt a telefonkapcsolat. rém tették meg a liberálisok uj gazdasági pro­gramjukat, melynek homlokterében a szociá­lis kérdések állanak. Súlyos csapást jelent ez a Labour Partynak, mert a liberálisok élet­képes programja rávilágít a szocialista pro­gram elavultságára, elvonja a szelet a mun­káspárt lankadó vitorlái elől és és az angol parlamentben már csak Lloyd Georgenak és Winston Churchillnak mesteri pengéi villog­nak, mig MacDonald csaknem a feledés ho­mályába merült. Nem szabad felejteni, hogy a nagy tömeget a háború proletarizálta és ezért természetszerűleg balra taszította. Va­gyona, járadékai megsemmisülik. Nézeteiben még polgári maradt, életmódjában azonban proletarizálódott és ezért gazdasági tekintet­ben erős szociális reformokat kíván. Ha a középpártok nem adják meg neki ezt a szo­ciális programot, akkor a szocialista pártók mitlauferje lesz. Az angol liberális párt már nagy lépést haladt előre, elszakadt a bal­oldaltól és azt defenzívába szorította. Fran­ciországban és Németországiban még a kartell gondolatánál tartanak. Az angol liberálisók­nak megvan az a fegyverük is, amellyel a konzervatívokkal szemben is eredményesen thadakozhatnak, éppen gazdasági program­juk. Hogy ezzel Sir Alfréd Mond embereit ól vesztették, ez náluk nem játszik szerepet, sőt tehertételtől szabadultak meg, amikor azok az emberek válnak el tólük, akik a régi liberalizmus humanitárius gondolataival ját­szadoznak, gazdásági programjukban azon­ban semmi sem választja el őket a konzer- vativektől. Ámbár Sir Alfréd Mond e tekintet­ben is előbbre van kontinentális kollégáinál, mert a munka konferenciájának megszervezé­sével megmutatta, hogy a tőke s a munka meg­egyezésének parancsát megértette és ebben az irányban cselekszik. Franciaországban a közép még nem nyúlt a gazdasági program­hoz, ez a kérdés azonban néhány hót múlva. a frank stabilizálása után rá nézve is akut lesz. Németországban a fejlődés még legbát- rább van, ott még mindig csupán a koncen­trációs gondolattal foglalkoznak, azonban az angol és utána a francia példa itt sem marad­hat hatás nélkül. Ebben a beállításban rendkívüli fontos­ságúnak kell tartanunk a középpártoknak azt a konferenciáját, amelyet Lloyd George jú­lius elejére hivott egybe Londonba és amely­re a francia és német középpártok kópvise-; lóin kívül más országok középpártjai is elkül­dik delegátusaikat. Az európai középpártok: nagy seregszemléje lesz ez, amelyen megvi­tatják a legégetőbb világgazdasági problémá­kat és különösen nagy súlyt helyeznek az ag­rár kérdésekre. Valószínű, hogy a külpolitika nagy kérdései is felszínre kerülnek és a bé­keszerződések felvetette egész kérdéskom­plexum, igy elsősorban a kisebbségek ügye is megvitatásra kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents