Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-10 / 108. (1735.) szám

1928 május 10, csütörtök. A vád és a védetem uj és perdöntő tanukat vonultat fel a Vörösmarty-gyilkosság bünperében **■ Csalásokból és szélhámosságokból rajzolódik ki Sihorsky és Michalko jelleme — Michalko mint kapitány és nyugdíjas lelkész, Klepeiár a „Sórista“ és Sihorsky, az álhirtapiró — Ingatag tanúvallomás Klepeiár alibijéről — Kihallgatták a vádlottak szüleit- Prága, május 9. A monstre-pör az előző napi drámai kirobbanások után csendesebb mederbe terelődött. Jelentéktelen tanúvallo­mások követték egymást S csupán az egyes vádlottak karakterének a megvilágításához járultak hozzá. A hallgatóság, mintha ezt előre megsejtette volna, alig töltötte meg a padsorokat s láthatóan unatkozva várta a megszokott szenzációt, ami ma nem követke­zett be. A közönség egyébként állandóan vál­tozik, naponta újabb és újabb arcok mered­nek kíváncsian a vádlottak, a tanuk és a bí­rák felé. Turnusokban jön el a tárgyalásra a hall­gatóság, a belépőjegyek naponta változ­tatnak gazdát. Mindenki csak egy napot vagy fél napot tölt el a tárgyalóteremben, teleszivja magát a fülledt, fojtó levegővel, elraktározza magában a szenzációs pör egynapi képét s azután fel- hevülten hazamegy a „megnyugtató" tudat­tal, hogy ezen is túl van már... A folyosó hangos, izgatott és tultömött. A beidézett tanuk idegesen várakoznak ki­hallgatásukra, tanárok, újságírók mellett egy­szerű liptói parasztemberek, három festő­művész mellett modellnek is beillő hölgyikék topognak. A porig sújtott anya, akinek szüntelen fájó sebét a tárgyalás újra feltépte és Jolán leánya ma nem volt a törvényszéki teremben látható. rA folyosókon egyébként nyíltan tárgyalnak a bűnügyről s a pör kimenetelét tippelik öreg esküdtszéki konrádok. A mai tárgyalási nap a publikumra néz­ve kissé kellemetlen meglepetéssel kezdő­dött. A bíróság elnöke ugyanis elrendelte, hogy a közönséget csak reggeli kilenc óráig bocsássák be, vagyis legföljebb félóráig a tárgyalás megnyitása után. A rendszabályt a tárgyalást vezető elnök kívánságára léptet­ték életbe, mert Hladik dr. elnök arról pa­naszkodott, hogy a hallgatóság egyes későn- kényelmesen érkező vagy éhesen-korán elin­duló tagjai zavarják a tárgyalást. Hladik dr. elnök félkilenc órakor nyitja meg a tárgyalást és bejelenti, hogy ma foly­tatni fogják a tanúkihallgatásokat. Felolvas­sák elsősorban Vörösmarty Margit Magyar- országon lakó nővérének, Pánthy Erzsébetnek jegyzőkönyvbe mondott vallomását, mivel a tanú a tárgyalásra nem jött el. A felolvasott jegyzőkönyv szerint Páníhy Erzsébet a Vázsecen talált hajban és hajtükben felismerte Margit tulaj­donát. Azután a már tegnap kihallgatott Lőrincz István feleségének, Lőrincz Erzsébetnek jegyzőkönyvbe mondott vallomását olvasták fel. A vallomás szerint a tanú elejétől fogva gyanúsnak találta azokat a leveleket, amiket Michalko és Sikorsky Kassára Írtak. Vörös- martyék ugyanis ezeket a leveleket a szom­szédságukban lakó tanúnak megmutatták. Majd Fülöp Dezső dr. kassai ügyvéd tanúval­lomását olvassák fel. Fülöp dr. azokat h kö­rülményeket ismerteti vallomásában, amelyek között Margit vele a büntető feljelentést Mi- chalkoék ellen megtétette s azután vissza­vonatta. A halott levelei Elnök Michalkohoz: Miért irta a Párisból küldött levelezőlapon VÖrösmartyéknak, hogy „nagyon jól érezzük magunkat"? Michalko: Sikorsky igértette meg velem, hogy írjak majd Párisból. Elnök: Azután küldött még egy levelet is Margit aláírással, amelyben azt irta, hogy: „Még mindig Franciaországban vagyunk, igen sok ismerőssel találkozunk. Nemsokára indu­lok Amerikába, ha Jani nem kisérne el, ak­kor is elmegyek ..." Maga akkor már tudta, hogy Margit ha­lott. Miért irta tehát a levelet? Michalko: Sikorsky kívánságára. Felolvasnak egy Sikorsky által Vörös­marty Jolánhoz 1926 augusztus 17-én Írott le­velet, amelyben Sikorsky arról ir, hogy Mar­git jól van. Elnök: Miért irta két hónappal a gyilkos­ság után a levelet? Sikorsky: Hogy megnyugtassam felesé­gemet, aki állandóan aggódott Margit sorsa miatt. Gazember— nem gazember? I Az elnök most behivatja a mára beidé­ért tanukat. Elsőnek Starovsby Bohuslavot* egy prágai kávéház pincérét hallgatják ki. A tanú elmondja, hogy Michalkouak többször adott kisebb összegeket kölcsön, amikor Mi­chalko azt mondta, hogy elfelejtett pénzt ma­gával hozni. Egy ízben 100 koronát adott neki, ezzel az összeggel má is tartozik neki. A következő tanú Srámek Jaroslav prágai gazda, volt olasz legionista. Michalkot még 1919 óta ismeri, amikor az olasz légiókkal Szlovenszkőn járt. Azután Prágában találko­zott vele több Ízben is. Hallotta régebben a tanú, hogy Michalko szélhámos. Az ő meg­győződésé az volt, hogy nem gazember. Síegei dr. szarazóbirő Egy Vokál Ferenc nevű prágai szabó­mester Sikorskyra nézve tesz terhelő vallo­mást, Sikorsky egy nap beállított hozzá és mint az Orbis-nyomdában készülő Nemzet- gazdasági Atlasz Jovanovics nevű szerkesz­tője igazolta magát. Ruhát rendelt a tanú­tól részletfizetésre. A szabómester a ruhát el is küldte inasával, de Sikorsky a ruhát nem lakásában, hanem az utcán vette át. Mikor nem fizetett, a tanú telefonon érdeklődött a Nemzetgazdasági Atlasz készítőjénél, Csihás mérnöknél, aki rögtön azt felelte neki, hogy csalás van a dologban, mert a Jovanovics név mögött Sikorsky rejtőzik. A tanú vissza kívánja a ruhát, amelyben Si­korsky most is a vádlottak padján ül, de megengedi, hogy a pör lefolytatásáig visel­hesse. Ugyancsak Sikorsky ellen vall egy Ho- rák Mirosíav nevű prágai zughotelportás, aki egy este Sikorskynak és egy másik embernek szobát adott. Sikorsky, aki itt szintén Jovanovicsnak s a Nemzetgazda­sági Atlasz szerkesztőjének adta ki magát, másnap eltűnt a szállóból s a hotelszámlát későbben Csihás mérnök fizette ki. „Sikorsky Michalko terrorja alatt állt" Az elnök felmutatja a Jovanovics névre kiállított legitimációt, mire Sikorsky beisme­ri, hogy ő csak alkalmazottja volt Csihás mér­nöknek s a hamis igazolványt 6 állította ki. Egy Sike Emil nevű másik prágai penziópor­tást hallgatnak ki azután, akit Sikorsky szin­tén megkárosított 7—8 napi lakás árával, de ennek fejében nála hagyta kofferjét és leve­lezését, amit a rendőrség később le is foglalt. Amikor az elnök megkérdi a tanútól, kiván- ja-e az elszenvedett kár megtérítését, a tanú elmosolyodik s azt mondja: — Azt hiszem, hogy kárpótlást már fö­lösleges kérni... A hallgatóságban ez a kijelentés nagy derültséget idéz elő. Most Sors Iván festőművészt hallgatják ki. A tanú elmondja, hogy Michalkot és Si- korskyt a Národni Listy szerkesztőségéből is­meri, amelynek ő is dolgozott. Sikorsky egy nap, még mielőtt az álesküvőről szóló cikk megjelent volna, elmondta neki, hogy Michalko esketési komédiát játszott el egy nővel, azután ki­fosztotta 80.000 koronájából és elutazott Párisba. A tanú elmondta ezt egy újságírónak, aki lapjában megírta az egész esetet. Sikorsky nem mondta a tanúnak, hogy Írassa meg az esetet valamelyik lapban. Elnök: Mit tud Michalko és Sikorsky viszonyáról? Tanú: Annyit tudok, hogy Sikorsky sokszor állott Michalko tcrror- ia alatt. Többször mondta, hogy azt teszi, iamit Michalko jtkor. Különösen pénzdolgokban volt ez igy. Michalko: Ez nem áll. A tanú azért be­szél ellenem,-mert a Národni Listy szerkesz­tőségéből énmiattam bocsátották el. Bosszú müve volt az is, hogy a cikket ellenem meg- iratta. Tanú: A cikket nem írattam meg, csak említést tettem az esetről egy újságírónak. Hrabal dr. védő (Sikorskyhóz): Miért terjesztette az álesküvőről szóló híreket? Sikorsky (melléhez nyúl, mintha lidérc­nyomás nyűgözné): Könnyíteni akartam a lelkiismeretemen Azután Palan Ferenc prágai hivatalno­kot, egy biztosítótársaság tisztviselőjét hall­gatják ki. Michalko a tanú intézeténél 50.000 koronás életbiztosítást akart kötni. A bizto­sítás tervezetét el is készítették, de Michalko azt nem irta alá, hanem ezer- koronás kölcsönt ve^t fel a biztositó intézet könyvelőjétől, A tanú nem emlékszik arra, hogy a könyvelő, akinek Michalko személyes barátja volt, levelezőlapokat kapott volna Mi- chalkóéktól Csorbáról. Az elnök felmutat egy levelezőlapot, amelyet Sikorsky, Klepetár és Michalko Írtak alá, de a tanú nem emlékszik arra, hogy ezt a levelezőlapot a könyvelőnek elküldték volna. Michalko a pap és kapitány szerepében Stadler Richárd törzskapitány a követ­kező tanú. 1919-ben ismerte meg Michalkot a prágai hadseregfelügyelőségnél. Michalkot akkor Szlovenszkóra küldték ki szolgálattel- jesítésre. Michalko azért lépett ki a hadse­regből, mert nem adta be annakidején a szükséges bejelentőivel ami mindne volt osz­trák-magyar tesztnek kötelessége volt. Michalko: A bejelentőivet beadtam, de az okmányok elvesztek. A tanú ezután elmondja, hogy Michalko miatt vizsgálat is volt folyamatban, mert Mi­chalko kapitánynak adta ki magát. Michalkot egyébként soha egyenruhában nem látta. A róla szerzett általános benyomása nem volt kedvező. Hejda Frigyes dr. a következő tanú. 1926 karácsonya előtt találkozott Michalkóval Nan- cyban, ahol Michalko mintegy két hétig tar­tózkodott. Néhány napi ismeretség után Mi­chalko felemlítette neki, hogy a Národni Listy Párisba küldte el gázsiját és igy pénz nélkül áll. 350 frankot kért kölcsön a tanútól. Mi­chalko többek között említette a tanúnak azt is, hogy mint nyugalmazott evangélikus pap­nak nyugdija van. Novofny dr. 9zavazóbiró Michalk o: Taga dóm. A tanú kitart vallomása mellett, végül még hozzáfűzi, hogy Michalko panaszkodott neki, hogy Párisban egy spanyol nő valóság­gal üldözte szerelmével, ezért nem tudott dol­gozni. Baráti arckép Klepetárról Egy Radl Oftó nevű prágai diák, aki a prágai fiatalok irodalmi életében is részt- vet', a következő tanú. Klepetárt egynéhány hétig megjelent irodalmi lap szerkesztőségé­ből ismeri. Mohaikét Párisban ismerte meg a Caflfe du Dome-han, ahol feltűnt neki, hogy Michalko élénken érdeklődik Klepetár iránt. Ktepetánél a fetnuJiak az a vélemé.h&c, h$gg özvegy Vörösmartym kitűnő és szolgálatkész frarát, egyébként azonban szavaiban sokat túloz és nagyit. Úgy­nevezett fórista — mondja mosolyogva a ta­nú. (A fórista szó a prágai argóiban azt je­lenti, hogy valaki állandóan igyekszik a túl­zások, hazugságok révén saját személyét elő­térbe nyomni és érdekessé tenni.) — Különben is úgy látom, — mondja a ta- . nu, aki fontoskodva teszi meg vallomását — hogy kevés tekintetet vesznek Klepetár fó­rizmusára. Szadista hajlamokat nem vettem észre nála, sőt ellenkezőleg Klepetár nőügyei igen furcsák voltak. Egy alkalommal például Kodicsek dramaturg társaságában meglátott egy leányt és másnap már elrohant Kodi- csekhez és megkérdezte, nincs-e valami célja a leánnyal, mert feleségül szeretné venni. Kis, erotikus dolgokban igen ügyetlen volt, nem tudott a nőkkel beszélni.. Ügyész: Ezek után, amik itt történtek, alig hiszem ezt. (Nagy derültség). Tanú: Klepetárt irodalmi körökben álta­lában csak fóristának nevezték. Klepetár egy­szer például Bécsben járt a Reinhardt-szin- ház egy előadásán és mikor visszajött, az't a hirt terjesztette, hogy igen jó összeköttetései vannak Reinhardttal. Most egy Ornács Jaroszláv nevű nagy- biecsei származású szlovák festőművészt hall­gatnak ki. A tanú Párisban találkozott Mi- chalkóval, akinek társaságában akkor egy Csaklovits nevű szerb diák volt. Michalkóék ott megismerkedtek két Hughes nevű gazdag amerikai nővel. Egy este felszólították a ta­nút, hogy jöjjön velük és táncoltassa meg a nőket. A tanúnak az volt a benyomása, hogy Michalko meg akarta környékezni az egyik nőt, mert pénzt sejtett nála. Ez a nő néhány nap múlva a tanúhoz jött és kérte, világosít­sa fel Michálko személye felől, mert Michal­ko pénzt kért tőle. Később a tanú elvesztette Michalkót szeme elől. Midőn szállójában ke­reste, majdnem vele fizettették meg Michalko hátrahagyott számláját. A tanú látta, hogy Michalko Párisban az ott élő csehszlovákokon élősködött. Tőle is 300 frankot pumpolt. Michalko: Nem igaz. Ügyész: Maga minden tanunak azt mondja, hogy nem igaz. Az elnök szünetet rendel el, majd pár perc múlva újból megnyitja a tárgyalást. Az első tanú Svejda Ferenc, a kassai Slavia futballcsapatának centere volt, aki még 1922-ben elzálogosította 500 koronát érő ezüst cigarettatárcáját és a zálogcédulát Si­korskynak adta. A vádirat szerint Sikorsky a cigarettatárcát eladta s ezzel sikkasztást kö­vetett el. Sikorsky még ma is azt állítja, hogy a cédulát átvette ugyan Svejdától, azonban a cigarettatárcát a zálogházból nem váltotta ki. Sikorsky apró bűnei Kerül József gölnicbányai munkás a kö­vetkező tanú. Sikorsky sikkasztásáról vall, amellyel őt 1925-ben 15.800 koronával károsí­totta meg. Arról volt ugyanis szó, hogy Si­korsky révén a kassai vasutigazgatóságtól megszerzi az átrakodási engedélyt. Kerül a cseh nemzeti szocialista párt kassai titkársá­gánál járt ebben az ügyben s ott Sikorsky és Penyáz titkár is azt mondotta, hogy az enge­dély megszerzéséhez valószínűleg nagyobb pénzösszeget kell letétbe helyeznie. Sikorsky ezután részletekben vett át tőle 15.800 koro­nát és 50 dollárt. Elnök: Kér kártéri test? Tanú: Kérek, mert hiszen én most kol­dusbotra jutottam és a hitelezőim állandóan ügyvéddel fenyegetnek. Elnök: De miből adjon magának, hiszen nincsen pénze neki? Sikorsky: Beismerem, hogy a pénzt föl­vettem, de a titkárság pénztárában helyez­tem el és onnét vettem kölcsön körülbelül négyezer koronát. Elnök; Nem az egészet? Mondja meg y^ÍMbwiansko Teplice %4^ttabnuafürdő'- $1 ovenska' RMEUMA, KÖSZVÉKY, ISOf/AS elle/v Odarberg-fcuítfea. -Bpesh, fővonal modem új szállók. 3

Next

/
Thumbnails
Contents