Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-10 / 108. (1735.) szám

i íy^o maju» iö. ctsútortoa. tehát a japán haderő négyszer olyan erős, mint az európai és amerikai csapattestek. Ez a tankokkal és re­pülőgépekkel felszerelt, modernül kiképzett japán haderő sokkal erő­sebb, mint Kínának legnagyobb had­serege, amelyet akár Gsangkaiaek, akár Csaugszoün koncentrálhatna egy ponton. rA kínai polgárháború katonai tanulsága máris megmutatja, hogy a kedvezőtlen köz­lekedési viszonyok miatt az utánpótlási nem lehet eszközölni és egy ötvenezer főnél na­gyobb kínai haderőt gyakorlatilag nem lelhet felállítani. Japán politikai céljait úgy ítélik meg, hogy Tanaira, aki nagyon erős ellenzékkel küzd, a politikai érdeklődést a belső viszonyokról el akarja terelni, másrészt pedig meg akarja akadályozni a nem­zeti hadsereg diadalmas előretörését és Csangszctin seregének teljes fel őrlő dósét, tehát északi és déli Kin a között egy Csing- tauíból kiinduló és Csinaníun áthaladó sem­leges övét akar vonni, amelyet katonasággal száll meg. hogy elválassza a két küzdő felet egymástól. Hongkong, május 9. A samieni japán fökonzu! felszólította a Kantonban élő ösz- ezes japánokat, hogy a japánellenos zavargá­sok lehetőségére való tekintettel hagyják el a várost, menjenek Samienbe, amellyel szemben japán ágyunaszádok állanak és így ott a japánok biztonságban érezhetik ma­gukat. lefslfiztih a feizeissilé eljárást a lengyel hroenasla-pSrben Varsó, május 9. Vuinában már hetek óta folyik az a politikai monstre-pör, amelyet a fehérorosz hromada tagjai ellen indítottak. A tárgyalás most befejező stádiumba lépett. Mintegy 500 tanú kihallgatásával a bizonyító eljárást befejezték és az államügyész meg­tartotta vádbeszédét, amely két napon át tar­tott. Beszédének végén kijelentette, hogy a Moszkva által megvásárolt képviselők, akik a lengyel parlamentben ülnek, a képviselői im­munitás védelme alatt törekszenek Lengyel- ország megsemmisítésére, raig a háttérben egy idegen állam diplomáciai képviselői te- v-éknykednek. A másodügyész szintén hosz- szabb beszédben ismertette az egyes vádlottak elleni vádpontokat. Az ítéletet még a hét fo­lyamán kihirdetik. xx A ponyvairodalom mételyezö hatásától óv­ja meg gyerme’-ét, ha jő olvasmánnyal látja el. Vendelje meg a Tapsifüles nyuszikát. A mszSnszkéi magyar pártok állásfoglalása a jubiláns ünnepségek kérdésében 8€©rlá!ía ibisira ér, néingéftgyU3ési képviselő párSelnök efegsaarácüéja as ungvári Jsi^iiáris önsiepségek eiőkésiSS^ bizottsága előtt Ungvár, május 9. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ung- vár főpolgármestere, Hrabár Konstantin, a napokban" meghívót bocsátott ki az egyes po­litikai pártokhoz és a sajtó képviselőihez, melyben a köztársaság tízéves fennállásának ünnepségeit előkészítő értekezletre hívta meg őket. Az értekezletet kedden délután tartot­ták meg, amelyen a magyar pártszövetség részéről Köszörű Károly pártszövetségi főtit­kár a pártok közötti előzetes megegyezés alapján a következő deklarációt adta át: A magyar nemseí ősi tulajdonsága; hogy más nemzetek érzelmeit mindig tiszteletben tartja. Ezt az ősi tulajdonságát a magyarság ez esetben sem tagadja meg és a legnagyobb tisztelettel viseltetik a cseh nemzet felszabadításának 19 éves évfor­dulóján rendezendő ünnepek iránt. Ez a tiszeteleí annak a cseh nemzetnek szól, amely évszázadokon át meg tudta őrizni nem­zeti öntudatát, nemzeti büszkeségét és nem­zeti kultúráját a legvadabb elnyomatás köze­pette is. Viszont a magyar nemzet feltételezi, hogy a csehszlovák nemzet a magyarságban nem­zetiségéhez való ragaszkodását, kultúrájának szereteiét, egyenes jellemét és a világháború katasztrófája utáni élniakarását tiszteli és1 megveti azokat, akik önző érdekből, vagy fé­lelemből gyáván meghunyászkodnak, nemzeti­ségüket szolgalelküen megtagadják, nemzeti kultúrájukat eldobják, csak azért, hogy ezzel némi előnyöket biztosíthassanak maguknak. Mindezeknek a leszögezése után meg kell állapítanunk, hogy az a felszabadulás és az azt követő államalkotás, amely a csehszlovák nemzet újraéledésének alapját adta meg, a nagy nemzcttesttől elszakított és akarata el­lenére ez állam határai közé zárt magyarság számára súlyos kisebbségi sorsot eredmé­nyezett. A kiszolgáltatottságnak az az érzete, ami a* védtelen hiagyarságóí a'csehszlovák nem­zet áíTairiaíkóiásának első napjaiban meg­szállta, a mai napig sem múlt el. Az itt élő magyar nemzet a kisebbségnek nevezett el­nyomottak siralmas sorsára jutott. Értelmi­sége állandóan apad, nagy része kenyerétől megfosztottam nyomr^og, közókiskolái jelen­tékeny részét és felső iskoláit elvették tőle. Gazdasági ereje állandóan fogy, mert úgy a gyarmati szellemű gazdasági politika, mint a könyörtelen adózási rendszer aláássa létalap­jait és a pauperizmus karjaiba dobja ezt a szorgalmas, állampolgári kötelességeit min­den itt élő más nemzetet túlszárnyalva, hűsé­gesen teljesítő magyar népet. Nemzeti ereje, állandóan gyöngül, mert az elnemzetienités tervszerű kcrésztülhajszolásával az uj gene­ráció éipésfeon és gondolkodásban a kozmo- politizmus romboló erejének martaléka lesz. Végül pedig mint, hivatalom kisebbség, még csak a békeszerződésekben biztosított jogai­hoz sem juthatott hozzá az elmúlt 10 esztendő alatt, úgyhogy ma sem érezheti magát itthon ősi földjén, eltekintve attól, hogy politikai tér'*?? a törvényalkotás legszentebb jogából is kizárta egy cseh nemzeti soviniszta kor­mánytöbbség uralma. Mindezeket vegye figyelembe a jubileu­mot ünneplő cseh nemzet, amely a saját tes­tén a magyar nemzet inai sorsához hasonló sorsot évszázadokon át viselt. Ha tehát tiszteletben tartja a világháború xitán vesztes magyarság nemzeti érzéseit, ne kívánja azt, hogy a saját nemzeti glo- árjának ünneplésére kényszeríti és ne sokszorozza a magyarság fájdalmát azzal, hogy kisebbségi sorsa tízéves gyászában örömünnepet kelljen ülnie. Az idezárt magyar nemzet nevében eze­ket abban a reményben! nyilatkoztatjuk ki, hogy a csehszlovák kormány kellő figyelemre méltatja azt a fonák helyzetet, amelybe a csehszlovák nemzet és az itt élő magyarság e jubileum megünneplésével kapcsolatban került s arra. fog törekedni, hogy a magyarság békeszerződésbeli jogait ha­ladéktalanul teljesítse, összes követelé­seinek helyt adjon., a magyarságot a *seh- szlovák nemzettel egyenrangú bánás­módban részesítse, hogy így a hekövet> kezendő nagy jubileumi ünnepeken az idezárt magyar nemzet is érezze, hogy az elmúlt fiz esztendő az ő számára is hozott valami jogot. Ha mindezek be nem következnek, ha a csehszlovák nemzet jelenlegi kormányíérfiai jogos követeléseink ék kívánságaink előtt to­vábbra is ''elzárkóznak, a cselt nemzet álkím- aíkotása tiz éves jubileumának — nyomorunk és elnyomottság,unk érzetében, anélkül, hogy ünnepet rontani akarnánk, — mi Csak néma szemlélői lehetünk. Korláth Endre dr. s. k., mint a ruszinszkói magyar pártok szövetségének ügyvezető elnöke. xx Rendelje meg a magyar gyermekirodalom kinosesházát, az „Ifjúsági könyvtár" első kötetét 12 koronáért könyvosztályunknál. Gsizi Jód-Bróm Syógjfífirdö Ajánlva; Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnél stb. jódos fürdők, bidegvizkurák, fény­kezelés Otthoni ivó-fürdőkurák Prospektust küld a ^Fiirdőigazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele. A szenátus kSltságuetési bizottsága elfogadta a réál nytisdijasokrái szőlő Javaslatot Prága, május 9. A szenátus költségvetési bizottsága Karas szenátor elnökletével ma letárgyalta a régi nyugdíjasok nyugdijillet- ményének rendezéséről szóló javaslatot. A javaslat előadójának, Procházka dr. cseh néppárti szenátornak referátuma után lefoly­tatták a vitát, melyben Reysl, Prusa, Pla- minkova és Ziinák szenátorok vettek részt. Az ellenzéki pártok módosító javaslatait a többség elutasította s a törvényjavaslatot a képviselőház által megszavazott formájában fogadta el. Borzalmak kastélya — bonögyi umtm - irta: Edgár Wallaea (15) — Az áldóját, miért mondja mindig, nogy „mr. Fiaok!" — fakadt ki Bili Gordon. — Rablógyilkos vagy fegyemic, de nem mister!" " J. G. Reeder szerényen pislogott és hal­kan felölt: — Mindig nagy tisztelője voltam az agg- kornak.... és még 'jobban tiszt-eleim a halot­takat. A hangja suttogássá halkult: —- és re­mélem, hogy a jövő hónapban még jobban megnövekszik oz a tiszteletem -- a boldogult John Flack emléke- iránt. — Ha együtt van a bandája — szólalt meg most Simpson: — kik azok? A régiok mind börtönben ülnek vagy kiszöktek az or­szágból. Tudom, mr. Reeide-r, hogy ön mire gondol: az motoszkál az agyában, ami teg­nap történt. Én is végiggondoltam az egészet és nagyon valószínűnek tartom, bogy azt a csapdát nem Flack állította föl-, hanem va­lamely másik banda. Tutdja, hogy Donovan kiszabadult Dartmoorból? — És neki min­den oka megvan rá, hogy no szeresse önt! Mr. Reeder tiltakozva emelte föl a kezét: — Sőt ettankezőlegí — mondta, — Joe Donovan, mikor ma, kora reggel találkoz­tam vele, nagyon kedves volt és bűnbánóan kért bocsánatot azokért a sértésekért, ami­ket akkor szórt rám, mikor a (egyházba szál- litblták. Most Kilburnben lakik s a mu.lt éj­jel az ottani mozgószinlháziban volt a felesé­gével meg a lányával — Nem, Simpson: higyje el, nem Donövau volt. Különbem nincs eiég esze az ilyesmire. Csak mr. Flack, aki­nek drámai éxzéke^van: csak ö tudta színre hozni ezt a kis komédiát, amelyből majdnem tragédia lett. — Majdnem megölték önt, ahogy hal­lom, Reeder? — kérdezte Bili Gordon. — Oh, nem arra a „személyes" tragé­diára céloztam -t- rázta a fejét mr. Reeder. — Hanem az járt az eszemben, mielőtt föl­mentem az emeletre, hogy be kellene tör­nöm a konyhába. Ha ezt megteszem: azt hi­szem. hogy agyonlőhettem volna mr. F ia eket s akkor egyszerre vége leit volna minden gondunknak és találgatásunknak. Mr. Simpson keresgélt az akták között, melyek előtte hevertek az asztalon. — Ha Flacknek csakugyan aranyra vá- sik a foga, akkor alighanem fölkopik az -álla. Csak egyetlen aranyszállitmányról tu­dok: az Angol Bank küld százhúszezer da­rab sovereignt Tilburybe, holnap vagy hol­napután reggel. Lehetetlen, hogy Flack ily rövid idő alatt megszervezhesse ennek az elrablását. Mt. Reeder rögtön fölélénkült és érdek­lődött: — Százhúszezer sovereign — tűnődött magában • és izgatottan dörzsölte az állát. — Ez tiz tonna. Vasúton viszik? — Teherautóin, tiz fegyveres emberrel — minden tonnára e$y fegyveres —- mondta Simpson jókedvűen. — Emiatt ne fájjon a feje! Mr. J. G. Reeder ös-szecsucs ontotta az ajkait, mintha füttyén leni akarna, de nem jött ki hang az ajkán. Ehelyett megszólalt: — Mr. Flack eredetileg vegyész volt — mondta vontatva. — Azt, hiszem, hogy egész Angliában nincs • külömb kr imipa lista ve­gyész, mint mr. Flack. — Miért mondja ezt most? — kérdezte Sím psom mogorvám. Mr. Reeder behúzta a nyakát és „szinte bocsánat-kérő hangon felelt: — A hatodik érzékeim szuggerálja — Akárki kerül is az utamba, mindig találok benne valami speciális hajlandóságot vagy tehetséget s azián — izé — ezzel társítom az egyéniségét. ‘ Például, ha önre gondolok, mr. Simpson, ösztön szerűen, mint ködfátyol- képen, láto-m önt a birkózóversenyen, ahol legelőször volt szerencsém találkozni önnel. (Simpson, aki wel tér-súlyú világbajnok volt, mégértő büszkeséggel mosolyodétt el.) És ha mr. Flack jut az eszembe, mindig valami la­boratóriumban látom, görebek, lombikok és mindenféle egyéb vegyészeti segédeszközök között. A tegnap éjjeli kis eset során — izé — el voltam készülve valami gonoszságra, de — hm — inkább csapdára — igen: izé — szőszerint: csapdára gondoltam. Valami gaz­fickó egyszer már megpróbálta velem: úgy eiíürészelte a padlót, hogy ha nem vigyázok, belezuhanok a verembe, amely meg volt spékelve éles késpengékkel. Ezért kerestem rögtön, a fürészport, mihelyt a házba léptem s, mivel nem láttam sehol: nyomban puskára gondoltam. — De miből gondolta mégis, hogy csap­dát állítottak? — kérdezte Bili Gordon kí­váncsian. — Nekem is kriminális srőíra jár az eszem — felelte mr. Reeder mosolyogva. Hazament a Béniiét Streetre és gondo­ltai egyformán osztoztak meg Margaret Belman közi, aki biztonságban van Suszex­ben. meg aközf a teherautó közt, amelyikre százhúszezer sovereign t raknak föl. Az ilyen apró részletek nagyon érdekelték mr. Poe- dert. Mindjárt, mihelyt hazaért, telefonált is •eg> szállitócéghek, hogy van-e olyan teher­autó, amelyik elbírja ezt? — mert tudta, hogy ha a Flack-banda valóban el akarja ra­bolj ezt az aranyat, akkor szüksége lesz ilyen teherautóra. Hogy mért gondolt erre: maga se tudta. Bizonyéra azért, mert ahogy ő maga is mondta: neki is kriminális grófra járt az esze Ezen a délután furcsa és szokatlan munkához fogott. Levelet irt — az első leve­let —- Margaret Belmannek. Kezdődött pedig ez a különös irásmü a következőképpen: Kedves miss Margaret! Reményiem, hogy nem untatom ezzel a levelemmel; de bizonyos körülmények, amelyek talán megrontották búcsú zásunk hangulatát s amelyek esetleg (ismervén az ön érzékeny, finom lelkét) némi bána­tot is okozhattak önnek, ösztönöznek arra, hogy... Itt megállít mr. Reeder s a tollát rágva törte a fejét, hogyan mondhatná el: mennyi­re bánkódik azon,: hogy nem láthatja miss Margaretet, — de olyan formában, hogy a szavak ne árulják el rejtettebb -érzéseit és gondolatait? — Öt órakor, mikor az inasa behozta a teát, még mindig ott ült a befeje­zetlen levél előtt. Mr. Reeder fölvette és író­asztalára vitte a csészét, rámeredve, mintha tőle várna ihletet a levél folytatására. S egyszerire csak látta, hogy a párolgó tea fölülete bőröd zeni kezd: pókhálószsTÜ föl képződik rajta, amelynek furcsa, érces csillogása van. — Hm! — csóválta a fejét és csöngetett. Az inas rögtön bejött és szolgálatkésze*’ kérdezte: — Parancsol, sir? Mr. Reeder jó darabig nem felelt. Aztán halkan dörmögte: — Nézze, ez a tej — — A tej. sir? — kérdezte az inas meg­lepetve. — A tej friss, uram: ina délután hozták. • * — Értem: hozták. Szóval nem maga ment érte a tejcsarmokba, hanem fölhozták és az ajtó elé tették az üveget? — Parancsára, sir! — bólintott az inas. ................. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents