Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-10 / 108. (1735.) szám
Mai számunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYJ LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, DL emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311-—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Kitört a háború Ja&án ét a nacionalista Kína között H Japán kormány kiküldte a harmadik karéi divíziót Sanissagka és katonailag okkupáMa Kösáp-HCInát — Nes^ywdnnyóííe órája vérét here dnl a Cfingfaia-dsinanfu vasútvonal mentén Köttess és i mrnmt történelem Szlovenszkó, május eleje. Hodzsa Milán iskola- és nemzetmüvelő- dési miniszterből minduntalan kiütközik az ügyvéd, még a történelmi kérdésekben is a felperes csehszlovákokat képviseli az alperes magyar nemzettel szemben és pozsonyi legutolsó beszédében a katolikus internátus felavató ünnepélyén ismét messzemenően uj történeti elmélettel ajándékozta meg a magyar történetírókat és a történettudományt. Csupán a forrásokkal maradt adós; forrásait azonban jól ismerjük: ez a politika szerencsejátéka, melyben ma Hodzsának állandóan hatot vet a kocka, pádig ez a kocka fordulhat vakjára is. Szlovenszkó uj történeti céljául a Duna vonalának megtartását jelöli meg és nem először száll szembe azzal a tanítással, hogy Szlovenszkónalk nincsen külön történelme, hanem az a magyar nemzet történetével azonos, amelyet, a rendi világ századaiban minden partikulafizmusra való hajlandóságában egységbe foglalt a szent korona tana. Hodzsa elmélete szerint léteznie kellett szlovák nemességnek is, amelyről gyenge, nacionalista tendenciákkal irt -cseh iskolakönyvekben olvashatott; hiszen ezek az Árpádokkal rokon, honfoglaló nemzetségből sarjadott Trencséni Csák Mátyust megteszik „szlovák mágnásnak'4. Bármennyire beleillenek ez az elmélet Hodzsa Milán politikai terreibe, neki is meg kell nyugodnia abban a megváltozhatatlan történeti valóságban, hogy szlovák nemesség sohasem létezett és hogy a magyar királyok soha más nemességet nem osztottak, mint magyar nemességet s a magyar nemesség rendjébe felemelt pór, polgár vagy katona a magyar szent korona tagjává lett akkor is, ha magyarul vagy latinul nem tudott is beszélni, hanem egyedül szlovák nyelven. Az ügyvédi rabulisztika azonban sohasem áll meg a félúton. Az ügyvédnek a perben tagadnia kell mindent, amit az ellenfél állít. Ilyen, de csakis ilyen tagadásféle az az állítása, hogy mi történelmi nagyjaink, akik Szlovenszkó területéről valók, azok már szlovákok. Például hozza fel erre Zápciyait és Rákóczi Ferencet. Nem szerencsés a példáival, mert a Zápolyaiak nemzetsége, ha szepesi grófok voltak is, a felső vadászi Rákócziak, Erdély fejedelmei és a magyar szabadság zászlóinak diadalmas meghordozói, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel, tegyük hozzá: történelmi tényekkel tettek tanúbizonyságot magyar voltuk mellett. Szlovenszkói származású, tehát szlovák mindenki, aki itt született — Hodzsa szerint és dicsőséget hozott tollal vagy tettel nemzetére, hiszen így reklamálja szlováknak ez az uj Hodzsa-féle történettudomány Kossuth Lajost, Madách Imrét s akinek lényében legfényesebben lobogott és legmesszebb világított a magyar nemzeti lélek: Petőfi Sándort is. Ha a történelem is olyan hajlékony valami lenne, mint az egzigenciák tudománya, a politika, Hodzsa elmélete is megáldhatna gyö- kértelenül a maga lábán. A történelem azonban erős fundamentumon épül, amelyet a tényék pillérei támasztottak alá, dokumentumok, oklevelek, országos történelemben pedig a törvények, országos határozatok. Hodzsa nem ezekre hivatkozik; a szlovák nemes-j ség ügyében ugyan lehetne egy forrása, egy Odescalohi Livio (herceg), a magyar indigó-, na, aki a szlovák főnemességről és nemesség- j ről könyvet is irt, amely azonban a nemes: szerzőnek roppant eredeti szubjektív vélemé-j nye, annyira eredeti, hogy nem is találták ér-; demesnek vele komolyabban foglalkozni. En-: nek a szerzőnek az édesapja, Szerémi, a jeles! magyar történetíró homlokegyenest más vé-' leményen van müveiben e kérdésről. A szlovenszkói elmélet tehát még egyáltalán nem támasztja alá Hodzsának a Duna-vonalról; megkockáztatott állítását, melyben a legeredetibb az, hogy a Duna vonalán egy évezred, óta a magyarok laknak és őrködnek. London, május 9. A Daily Telegraph kínai katonai külön tudósítója, egy angol vezérkari ezredes, tegnap este lapjának távirati jelentést küldött, hogy. Santungban Japán és Kína között máris fennáll a hadiállapot. A csánanfui japán csapatok parancsnoka tegnap éjjel Csangkaisek tábornoknak, a nacionalista seregek fővezérének rövid lejáratú ultimátumot adott át, amely több követelést állít fel. Az ultimátum elsősorban felszólítja a nemzeti hadsereg főparancsnokságát, hogy csapatait vonja vissza a Csingtau- Csinanfu vasútvonaltól délre tizkilométernyi távolságba és fegyverezze le mindazokat a csapatokat, amelyek ezen semleges zónán belül maradnak. Követeli továbbá az ultimátum, hogy a nemzeti hadsereg főparancsnoksága büntesse nieg mindazokat, akik felelősek a csinanfui japánok körében véghezvitt mészárlásért. Követeli, hogy a mészárlást végrehajtó csapatokat fegyverezzék le, a nemzeti kormány igazgatása, alatt álló kínai területen vessenek gátat a Japán elleni megnyilatkozásoknak és szüntessék be a t/ápán elleni hadikészülődéseket. Csangkaisek tábornok a japán kormány rövidlejáratu ultimátumát kereken rssawt- utasitotta, amire kedden a kora reggeli órákban a Csinanffu és Csingtau közli vasútvonal mentén kitört az ellenségeskedés a japán expediciós sereg és a Csangkaisek vezérlete alatt álló délkinai nemzeti sereg között. Mielőtt a japánok megkezdték volna az offenzivát, a Csinanfuban székelő konzulokat értesítették a küszöbönálló háborúról. A konzulok erre a harc rövid kitolását követelték. hogy a Csinanfuban maradt idegeneket Csingtauba lehessen szállítani. A japán tábornok a külföldiek elszállítására különvonatot indíttatott Csinanfuból és amikor az kikerült a hadizóna köréből, reggel nyolc órakor megkezdődött az ellenségeskedés. A Cslnanffu-Csingtau közötti vasút mentén kitört harc teljes hevességgel ffolyik és mindkét fél súlyos veszteségeket szenved Csangkaisek a japánokkal megkezdett harccal egyidejűleg friss csapattesteket küldött északra a Tiencsin-Pukau vasútvonal felé, hogy ezek meggátolják Csangszolin északi csapatainak előnyomulását és a japán-délkinad háborúba való beavatkozásukat. London, május 9. Tokióból érkező angol jelentések szerint tegnap este a hadügyminiszter vezetése alatt haditanácsot tartottak, amelyen elhatározták, hogy Japán a Sian- tung-vasutvonal mentén elterülő övét katonailag megszállja. A haditanácson resztvettek Japán összes vezető államférfiai, azonkívül katonai és tengerészeti szakértői. A haditanácskozás után minisztertanács volt, amely az 1915. évi minisztertanács óta, amely elhatározta Japánnak beavatkozását az antant oldalán a világháborúba, az uj japán história legfontosabb eseménye. A minisztertanács egyhangú határozattal elfogadta a haditanács döntését, amelyet jóváhagyás céljából a mikádó elé terjesztettek. A mikádó a haditanács és minisztertanács határozatának értelmében elrendelte a Nagoyo-hadidlvlzlónak a santungl harctérre való kiküldését A Nagoyo harci divízió a távirdász- vasutas- és repülőosztagokkal együtt 15 ezer főből áll és az a rendeltetése, hogy megvédelmezze a japán vagyont, különösen pedig a santungi vasútvonalat. A most kiküldött divízióval együtt Japán harci ereje Santungban 26.000 főre emelkedett. A japáni politikai események fejlődése Tanaka tábornoknak, Japán katonai miniszterelnökének helyzetét is megerősítette. A harmadik japán hadi divíziót már szerdán reggel útnak indították Santung- ba, nyomban utána 5 hadi zászlóaljat hajóznak be és ezt a kontingenst Tiencsinbe irányítják. Szerdán délelőtt több páncélos csatahajó és torpedóromboló szaladt ki Japán hadi kikötőjéből a Jaugcse-folyóra és a délkinai vizekre. London, május 9. Az angol politikai és diplomáciai körök teljes figyelme most a távoli Kelet eseményeire irányul, amióta Japán a nagyhatalmaknak értésére adta, hogy, a kínai polgárháború tartamára a Santung- vonal hálózatát katonailag megszállja és a saját kormányzása alá veszi. Londoni politikai körökben tisztában vannak vele, hogy Anglia Japán fellépésére csak az áment mondhatja rá, miután Santungban maga is katonailag megvetette lábát. Annál izgatot- tabban várják Amerika közbelépését. Kedden este érkezett Londonba az a hir, hogy, Matsudeira washingtoni japán követ kedden hosszabb beszélgetést folytatott Kelloggal a kormány palotájában. A beszélgetés tartalmáról ugyan semmi információt nem adlak ki, annyi azonban mégis kiszivárgott, hogy a követ biztosította Amerika kormányát, hogy Japán mindenben betartja a washingtoni egyezményt. Valószínűnek tartják, hogy Matsudeira és Kellogg megbeszélték az amerikai közvetítés lehetőségét és mikéntjét is. Amerikai politikai körök véleménye szerint Amerika csak akkor vállalkozik közvetítésre, ha arra úgy Japán, mint a nankingi nacionalista kormány felkéri. Mindeddig sem a japán, sem a kínai követ nem kapott utasítást kormányától, hogy közvetítésért Washingtonhoz forduljon. A helyzet annyira kiélesedett, hogy valószínűleg nem is kerül sor Amerika közvetítésének igéuyb e vételére. Matsudeira Kelloggal folytaitólt tárgyalását Londoniban nem tartják valami nagy- jelentőségű eseménynek. Megállapítják, hogy Angliának Sanghaiban, Tiencsimben és Pe- kingbeu mindössze hétezer embere van, Amerikának ugyanannyi katonája van kínai területen, mig Japán hadierejét az utolsó két hétben annyira növelte, hogy ma már ötvenezer katona felett rendelkezik, A Duna vonalát Hodzsáék a békeszerződésben egyenesen egy történelmi véletlennek, a vörös csapatok 1919. évi támadásának köszönhetik. Hogy ez igy van, erre nézve hivatkozunk a Párisban 1915-ben Ernest De- nise-nek, a Sorbonne professzorának szerkesztésében megjelent La Nation Tchéque cimü folyóiratára, amelynek cikkeit a párisi cseh emigránsok, Renes és társai írták s ahol térképet közölnek a megalapítandó uj államról, amelynek határát éveken át a Garamig messze a Duna fölött rajzolták. Amit pedig nem minden gúny és malicia nélkül enil.it, hogy a magyarok a kultúra védelmével „jól jöttek ki“ és ez alatt a szlovákok, szerbek és románok véreztek a csatatereken, igazán nem tarthatjuk komolynak, mert a bizonyitással adós maradt. Hogy a magyar nemzet milyen szolgálatokat tett az európai kultúrának és kereszténységnek, ennek birájául Hodzsa Milánt el nem ismerhetjük, de felhívjuk a figyelmét az erről meglevő francia, német, tehát elfogulatlan irodalomra, ahol megtalálhatjuk a magyarság igazi szerepének ismertetését. Mig a magyar másfél évszázadon át vérzett, addig a szerencsésebb szlovák nemzet hegyei közt háboritatlanul gyarapodott, hogy a törökök kiűzése után rajokat bocsásson ki magából az elpusztult nemesi birtokok gazdátlan jobbágy portáira. Ezzel nem mondjuk azt, hogy szlovákok nem harcoltak a magyarok soraiban, hiszen I——I—■ I—IKW—HM■ III \ —W11IHIil11■mil ni'lil II in11 M|)I | tudott történeti tény, hogy Rákóczi első seregei a keleti szlovákságból gyülekezetek zászlai alá, hogy az elnyomó osztrák hatalom ellen vele együtt küzdjenek. A gens „fidelis- sima“ hűségét maradék nélküli pártatlansággal tanítja a magyar történelem Hunyadi János származásával és a huszita rablóvezérek ellen vívott harcaival együtt. A magyar történettudomány azonban állít és bizonyít mindent közhitelű okiratokkal és más hitelt érdemlő forrásokkal. Ebben az egyben különbözik az alkalmi történeti elméletektől, amelyeket ügyes és szerencsés politikusok történeti igazságok gyanánt kamatoztatnak a maguk számára. Krónikás.
