Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-08 / 106. (1733.) szám
1928 8, kedd. Megrendítő tanúvallomások a Sihorshy megbocsátásért könyörög és zokogva csókolgatja az áldozat « anyjának kezét Sihorshy a szembesítésnél is ientartja Klepetár ellem terhelő vallomását — Klepetár továbbra is tagad — Tanúvallomások MickaSko és Klepetár szerelmi kalandjairól — Vörösmarty Margit édesanyja a tanuk sorában Ki volt a titokzatos negyedik utitárs a csorbái kiSánduláson ? Prága, május 7, A Vörös ma rty-gyilkossági ] bünpöréneik negyedik tárgyalási napján még ] egy utolsó izgalmas szembesitési jelenetre került a ser Sikorsky és Klepetár között, azután behívták a tanuk első turnusát, tizenhat embert, köztük hat nőt. A tárgyalás elnöke kioktatta őket kötelességük felől, majd ismét kiküldték a tanukat a részükre fentartott fo 4 lyosóra és egyenként megkezdték kihallgatásukat. ' A vádlottak a mai napon sem változtat- s ták meg eddigi viselkedésüket. Michalko, 1 aki már szombaton, többórás kihallgatása fo- i lyamán elvesztette látszólagos, mesterkélt de- 1 rüjét és minden mozdulatával, minden sza- f igával elárulja, hogy teljes tudatában van an- 1 oak, miről van szó, ma reggel olyan lelkiállapotban lépett be a terembe, mint amilyenben szombaton 3 délután elhagyta azt. Klepetár merev és borús, vádlottársairól tudomást sem vesz. Felhúzott vallókkal ül 1 íelyén, kezeit összekulcsolja. Csupán Sikorsky nyugodtabb, mint az előző napokon. 1 Tanyag léptekkel megy helyére és időnként 1 iözömbösen merül el gondolataiba. i Drámai szembesítés Sikorsky és Klepetár között j Hindik elnök pontosan félkilenc órakor ^ nyitja meg a mai tárgyalást. Előbb Klepetárt } vezetik be, kevéssel rá Miehalkót és S'ikorskyt s, Az elnök felszólítja Sikorskyt, hogy a gyil- s sósságra vonatkozó vallomását, amelyben a klepetár szerepéről is megemlékezett és s ímelyet Klepetár tagad, mondja a szemébe I KI epetárnak. Sikorsky feláll, mire felállítják Klepetárt is, két lépésnyire Sikorsky tói. Sikorsky félig a bíróság elnökére, félig Klepetárra néz, aki merev tartásban, felhúzott vállakkal, oldalához szorított karokkal, tágranyilt szemekkel mered Si- korskyra és csak néha rebben meg tekintete. Sikorsky szinte szóról-szóra megismétli vallomásának azt a részét, amelyben részleteden elmondotta a csorbái utat s a gyilkosság körülményeit. Klepetár adta át Miohalkónak i port, aki azt Margit vizespoharába öntötte. Midőn Sikorsky vallomása végére ér, az elnök élszólitja Klepetárt, hogy nyilatkozzék az el- íangzottakról. — Sikorsky ur, ön tudja legjobban, hogy hazugság minden szó, amit itt elmondott — jelenti ki Klepetár erős, emelt hangon. — Bebizonyította többször, hogy hazudik! Siegel szavazóbiró: Milyen viszonyban volt ön Sikorskyval? Klepetár: KözömbőiS viszonyban. Siegel: Mit gondol, hogy Sikorskynak miyen oka volna, ha közömbös viszonyban ál- ottak, önt a bűnügybe belekeverni? Milyen n o ti Vilmáka t tud itt felhozni, milyen indokokat? Klepetár: Azt tartom, azért kevert bele a ryilkosságba, mert én voltam az első, aki a •ondőrségen való kihallgatásomkor beismerem az álesküvőt s igy én voltam az, aki a iiinre fényt' derítette lm. Koszteeska dr. (Klepetár védője) Sikor- kyhoz: ön azt mondta, hogy Klepetárnak ízért küldték a táviratokat, hogy alibijéül izolgáljanak. Már pedig az igazság az, hogy ílepetár ezt az alibit nem vette igénybe. Sikorsky és Michalko az ellentmondások útvesztőiében n Sikorsky a védő szavaira alig hallhatóan, kissé zavartan felel és védekezik. Koszteeska dr.: Miért változtatta vallomásaiban folyton az időpontokat? Sikorsky: Mindegyikünk változtatta a dátumokat. Koszteeska dr.: A csorbái utón, Vázsec felé önök fényes délben, főszezonban mentek, amikor abban az időtájban sok turista szokott járni az utón. Mivel magyarázza ezt? Sikorsky: Nem tudok erre felvilágosítást adni. Majd arra vonatkozólag, hogy a gyilkosság után Michalko Vörösmarty Margit hajtőivel mit csinált, eldobta-e őket, vagy magához vette, Sikorsky ellentmondásba keveredik és hol azt mondja, hogy Michalko a hajtőket szétszórta, hol pedig azt, hogy eldobta. Herbai dr. (Michalko védője Sikorsky- hoz): Közelebbi viszonyban állt ön Margithoz; úgy értem, messzebb ment ez a viszony a barátságnál? Sikorsky: Nem. Siegel: Megütötte a feleségét vagy az anyósát? Megütötte-e valamelyiküket egy képpel úgy, hogy a kép kiesett és a ikeret rajtuk maradt? Sikorsky: Nem. Papik dr. ügyész (Klepetárhoz): Azt az ügwédi meghatalmazást, amit szombaton a védője felmutatott, ön vitte az ügyvédhez július 16-án? Klepetár: A meghatalmazást otthon írtam alá, azután az apámnak adtam, hogy vigye el. Botocska vagy husáng? Novotny szavazóbiró (Michalkóhoz): Milyen bottal ütötte le Sikorsky Margitot? Michalko (a bírói emelvényen mutatja): Körülbelül másfél méter hosszú husánggal és ilyen széles volt, ni ... Novotny: Tehát egy másfél méter és 27 centiméter átmérőjű husánggal. (Mozgás a közönség körében). Michalko eztuán ismét illusztrálja, hogyan történt a gyilkosság, miközben hangja hör- gésbe fullad. — Itt ültem és újságot olvastam, tőlem tizenöt lépésnyire pedig Margit és Sikorsky ettek. Éppen rájuk néztem ... Novotny: Tehát nem olvasott! Michalko: Csak magam előtt tartottam az újságot, ök álltak és ekkor ütötte le Sikorsky Margitot. Sikorsky itt belevág Michalko szavaiba, mire Michalko szokása szerint lehurrogja, erre viszont az elnök utasítja rendre Miehalkót. Michalko ezután azzal részletezi előbbi szavait, hogy a bot Sikorskynak már a kezében volt, amikor felkelt a földről „A kis botot már a kezében tartotta...“ — mondja. Novotny bíró: Kis botot? Az előbb azt mondotta, hogy 27 centiméteres átmérőjű husáng volt az. Michalko (meglepődve): Neim mondtam. Előbbi vallomásával ellentétben azután elmondja, hogy a gyilkosság után elszaladt és mire visszatért, Sikorsky a nőt már behúzta a bokorba, ahol a holttest hányát feküdt. (Előbbi vallomásában azt mondta, hogy a hullát együtt húzták be a cserjésbe). Felvonulnak a biinper tanúi Az elnök ekkor elrendeli a mára beidé- ett tanuk bevezetését. A fogházőrök kimének a folyosóra és bevezetik a mára beidézett ízenhat tanút. Köztük van Sikorskynak a na- okban elválasztott felesége, Vörösmarty Jolán, aki elegáns ruhában, jészabásu tavaszi kabátban, kissé elfogó- dottan, szorongó arccal áll a tanuk sorában. Vörösmarty Margit édesanyja és másik Erzsébet, férjezett PáaÜyj B&M&imá szintén ott vannak. Kucsera Vera, a raud- nitzi nagykereskedő szép fiatal leánya, akinek Michalko a Vörösmarty Margittal való ismeretség idején gyöngéd, szerelmes leveleket irt, továbbá Foglerné, Vörösmarty Margit prágai szállásadónője is a többi tanú között. Az elnök kioktatja a tanukat, azután megkérdi, hogy ki nem értette meg szavait. Vörösmarty Margit édesanyja és Pánthy Erzsébet kijelentik, hogy részben megértették, Vörös- Jstóa. eedág raonrija, hogy neon égette meg. A törvényszéki magyar hites tol- nács erre magyarul ismétli meg az elnök számit. A tanukat ismét kiküldik és behívják az . ilső tanút, Schafer Oíomár dr.-t, a Máj cseh rók és drámaírók egyesületének titkárát. Vállomására megesketik. Michalko cinizmusa A tanú főkép a Máj egyesületben lefolyt ílesküvőről beszél. Klepetár azzal jött hozzá, íogy magyar Írók és újságírók érkeztek Prágába, akikkel közelebbi kulturális kapcsosokat lehet teremteni. Megkérte őt arra, hogy ingedje meg a vendégek bevezetését az ol- ialt fekvő kisebb terembe. A tanú ezt meg- íngedte, mire Klepetár a megjelölt időpont- ián eljött. Sokáig várt, azután átjött hozzá a 'olyasé másik oldalán levő terembe és meg- imlitette, hogy csak maradjon asztalánál, dolgozzék tovább, csak magyarul tárgyalnak és agysem értené meg. A tanú ezt gyengéd célzásnak vette, hogy ne zavarja őket és nem is nézett feléjük. Hosszabb idő elteltével kiment, hogy betekintsen & kis terembe, de Klepetár vendégei éppen akkor tartottak ki- élé. Klepetár bemutatta őt a társaságnak, ímelyben egy alacsony nő is volt. Elnök: Látott-e Klepetáron trikolórt? Tanú: Nem láttam. Elnök: Miért mondta a Májban tartott lelyszi.ni szemle alkalmával Michalko és Kle- Detár nevetésére: „Ez cinizmus". , A tanú: Klepetár maga is írónak tartotta nagát, .éppen ezért fel voltam háborodva, íogy a Májt, az írók egyesületét szemelte ki vl esketési komédia végrehajtására. Amidőn ledig a helyszíni szemlén a vizsgálóbíró nem ;udott semmit kivenni Klepetárból és Michal- röból s ők tetten összenevettek, mondtam ízt: „Ez cinizmus". Elnök (Michalkóhoz): Miért nevetett? Michalko feláll, hosszasan nézi Sikorsky npőit és rövid gondolkodás után határozottan mondja: Azért nevettem, mert Sikorsky lábain felismertem a cipőmet, amit tőlem lopott. A tárgyalóteremben óriási derültség tör ki. Ezzel Scháfer kihallgatása véget ér és beli vják a másik tanút, Fingat Pétert, a Ven- íov szerkesztőjét és a Máj pénztárosát. Kijelenti, hogy Sikorsky már a helyszíni szemlén ilyan értelemben vallott, mint a főtárgyaiéin, míg Klepetár akkoriban azt mondta, íogy az ál esküvő szugge-szciós eljárás volt és lerapeutikus célt szolgált. A tanú kijelenti, rogy nem akarja a tárgyalást elhúzni, de igen sok érdekes dolgot tud Klepetárról. Az ilnök kérdésére elmondja, hogy Klepetárt személyesen csak egy év óta ismeri, de már azelőtt is figyelemmel, kísérte működését, mert feltűnt neki, hogy Klepetár igen durva és kíméletlen módon támad embereket, akiktől azután bocsánatot kér és feldicséri őket. Ilyen támadó modorra húszéves újságírói működése óta nem emlékszik. Irodalmi vita Kíepetárrai Klepetár igyekszik legyengíteni a tanú vallomását, mire az elnök megjegyzi, hogy a ;anu eskü alatt vall és megkérdi egyúttal a ;anut, hogy van-e valami személyi ellentét rözte és Klepetár között. Klepetár erre felugrik és harsány bánjon mondja: — Van, mert a tanút megtámadtam egy színházi lapban. Erre heves sző vita támad Klepetár és a ;anu között különböző irodalmi dolgokról, így hogy az elnök - leinti őket. A vita azzal sárul, hogy a tanú kijelenti: — Mint a Máj pénztárosa tudom, hogy a vádlott a színdarabok közvetítésével is fog- alkozó egyesület pénztárából előlegképpen több pénzt vett ki szindarabforditásai után, mint amennyi járt volna neki. Fin.gal után Vogler Mária, Vörösmarty Margit prágai szállásadónőjének kihallgatására került a sor. Az asszony ziháló, töredezett, halk hangon kezd bele vallomásába és midőn néhány xuxnáal után az elnök észreveszi beteges álV^twilmicmskQ Tcplice ti aíür dd'- $1 ö vemkor (tV Szjöp;lerrrrös2iflita3, X RH£Umy KOSZVéfiíY, /SCH/ÁS ' d&Éké*ct eíLe/v Odttrbsrq-RuítfecL -Bpesti- hívónál i&u modern új szállón,. lapotát, leülteti. A tanú elmondja, hogy Margitot Sikorsky vezette hozzá elszállásolás céljából. A leánynak négy ruhájára emlékszik. Egyik fekete, a másik csipkés krepdesin, a harmadik világoszöld, a negyedik pedig sárga ruha volt. Margitnak — tudomása szerint — Michalko azt mondta, hogy szerkesztő és tanár. A leány éppen ezért, hogy a valót megtudja, megkérte a tanút, kérdezze meg Si- korskytól, mi a Michalko foglalkozása. Mikor a tanú Margittól megtudta, hogy szerdán megesküszik Michalkóval, megkérdezte Mi- chalkót, van-e lakása? Michalko azt mondta, hogy egy villában háromszobás lakást vett ki. A tanú Michalko jövedelme után érdeklődött, mire Michalko azt mondta neki, hogy 6000 koronára rúg a havi jövedelme. Egy tanú, aki féltette Margitot Micha!kotól — Mondtam Midhalkanak, hogy elmegyek én ite az esküvőr e, mir e ő sze m m eb áthat ó lag megrettent. Említettem neki azt is, hogy virágokkal díszített autót rendelek nekik, miire Michalko kijelentet ttífe. hölgy a ce(tikilóik mlég nem jelentik a botlduigságcft s az autóra sincs szüksége. Szerdán reggel1, az esküvő napján, nagy készülődés volt, de déíetóltt tízig senki sem jött. Féltizenegykor az ablakiból megpillantottam Sikorskyt, aki fel s alá slétláillt. Margit nyugtalankodott s le akart menni Síkor- skyihjoz, de mondtam neki, várja m'eg, míg Sikorsky maga jön fel. Sikorsky tényleg feljött s kijelentette, hogy nem találja a vőlegényt. A tanú ezután elmondja, hogy máir előbb is gyanakodott, most padiig gyanúja erősböd'ötl s megkérdezte Sikorskyt, hogy túl a jüanképpen honnan ismeri Midhalikot 6 milyennek ismeri. Sikor- sky kijelentette, hogy Michalko lakótársa volt. A tanú, mivel tudta, hogy Margit részletekben 50.000 koronát adott át Midbalkóniak, hiázasságszédelgés- től tartva, elment Szobotka anyakönyv vezetőhöz, hogy megérdeklődje, 'kihiilrdették-e az esküvőt. Á nemleges válaisz után a Národni Listy szerkesztőségébe ment, hogy megkeresse Miehalkót. A szerkesztőség egy tagja élőit áramuk a3 a|g- godal/mlámak adott kifejezést, hagy Margitig Miehálkoék elviszik Szleveuszkórá és kilószí- ják ékszereiből. Margót afldkior eltűnt s miikor 14 nap múlva visszatért, a tanú ezzel fogadta: — Az Istenért, Misasszony, merre járt? Margit igy válaszolt: — Már nem vág)'ők kisasszony, én MiehaJl- koné vagyok. A tanú érdeklődött az esküvő részletei iránt s miikor Margittól megtudta, ho'gy az esküvő egy közeli házban, a Dívádéin! ulicében folyt le, azonnal rájött, hogy törvényes esküvő nem történt s eelt azonnal közölte Margiittiai. Margit azonban kijelentette, m'eg van győződve arról, hogy őt Mi- dhalko elvette törvényes feleségül. Elnök (Sikorskyhoz): Igaz a tanú vallomása? Sikorsky: Igaz. Elnök (Miöhiailkohioz): Igaz? Mkliallro: A tanú eleitől fogva igyekezett Margitét lebeszélni arról, hagy hozzám feleségül jőjíjön, ment Margitot másnak, egyik rokonának szánta. Tanú: Ez nem áll, nekem náincs is házasulandó rokonom, Midhalko 'hazudik. Novotny szavazóbiró: Durva, műveletlen volt-e Vörösmarty Margit? Tanú : Maaigit igen tisztességei, rtecaides, in!tel!lli|gla|níí nő voltMiohaikiorol egyébk'ént állandóan, mint férjéről beszélt, igy aznap estefelé, amikor rá akartam bírni arra, hogy az esküvő elhalasztása miatt a rendőrségen tegyen bűnvádi feljelentést, azt mondotta : „Nem melleitek, mert találkám van a férjemmel." A szavazóbiró kérd'éSére a tanú elmondja, hogy tudomása szerint Margit azelőtt nem ismerte a szerelmiét és izgatottan készülődött a nászúira. A következő tanú Laiít/1 Ervin kassai vasutó iPbiHatsffltrvi'Steílő. Még mielőtt Laiiitlt bevezetik, az elnök megismételteti Michalkóval szombati' vall omlásainak azt a részét, amelyben Michalko elmondotta, hogy Par- dubictóíL Osonbáiig egy prágai ismerősével beszélgetett. „Magas, vöröses hajú, szeplős, csiptetőt viselő, zsidó Mnézésü férfi volt — ismétli Miehalko —, Prágából ismertem, többször fürödtem vele, nevét nem tudom. ZÖl'desszürfee ruhát viselt. Üzleti ügyekben utazott tovább Ungvárra." A magastermetü, szemüveges idegen Klepetár? Lait! jnliu6 13-án jött fel Kassáról egy Gyemes nevű kassai vasutassal, akit az államnyelv nem- tudása miatt elbocsátottak állásából és emiatt jött fel a minilsztériuinba. Tizenötödikén este utazol' ei Prágáiból. A perronon Sikcrskyvel találkozott akit még Kassáról ismert. Kevéssel rá a por romira jött Michalko is egy ajlacsouytetr- motii növeli és egy ismoiretlcm unruvail. Es az idegein magastewnnőfiii volt, szemüveget, vagy csLpteitőt viselt. MkhjAoék a nőt a női kupé ben htelyozt óif el
