Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-08 / 106. (1733.) szám

* /; 1928 május 8, kedd. miagufc pedig a zsúfolt vonat folyosóján maradtak. A tanú nem hallotta, hogy az ismeretlen ur a nő- vet németül beszélgetett volna. Silkomsky és Mü- dhaSko állandóan együtt voltaik, az ismeretlenről közelebbit nem tud mondani. Gsorfbán Michalko. Sikotnsky, & nő és az isme- retilettt együtt azáüottaSk ki. Arira biztosan emLélkszik, bogy az ismeretlen ve­lük együtt lépett ki a vonatból. A penronon vala­mennyien együtt voltaik. Az elnök föltéteitó Klepetáfamil a BZotmüvegét, iaímlaly idáig az eUinöki asztalié® egy ba|T0tóklba|ü nyugodott. Klepetár a szemüveget föltieszi és merev lépteJkíkol a tataa elé áll. Elnök: Fefemseáá a vádlóttfbaín tte ismtedalt- iletnit? A tanú £M3jsö?ain rátekint KUefpeiiiáMna): Nemi tudora felismertei. Sicgel szavazóboró: Véletlensizerüien haladtaik MSidhaMmiéík az iömieretteoMiel a csorba! állomláisról kifelé, vagy pedig együtt? Tanú: Együtt. llkibailko (ffiöWIL): A tanú téved. Engem a team nem is ismert, merít éippen Sikorslky mulatott be minkéit egymásnak, 'engem tebát azelőtt nem’ is ismert. Az idegen nem Prágáiban szállott be, ha­nem Pard'ulbtiidban. A tanú: Az ismeretlennel már a pieirronon be-, szélgettek. , Uíiebalíko: Téved. | 'Kleipeitár CBöfláM'): EafiÖt neim ismiertem egé­szen a szembesítésig. Kitartok vallomásom mel­leit, bogy Csorbán nem voltam. Ismét a rejtélyes „negyedik" ,5 Majd Érái Emuit, a csorbái fogaskereküvasuit kalauzát, hallgatják ki. A tanú efenondjía, bogy Sikorskyék már előbb ve- szekedibeittek, amint azt a fogaBkereküvaettt koosi- iában szavaikból és viaelkedésükből megállapit- baftta. A leánnyal együtt négyen voiUtaík. így látta őket egy csoportban állami a penronon. A kocsiban pedig ugv helyezkedtek el, hogy Si- fcorsky mellett a nő, őmel'letlte Milobalko ült, az ismeretlen pedig háttal ült feléjük. Miöbalkot és Skorskyt felismeri, de az ismer ektejrt ElepeitárMn nem tudja fefl- ísmlemni. A csorba! állomáson feltűnt nekli, bogy a társaság Miért a lefényképezés elől, noha aznap minden turistáit lefényképeztek. Az elnök kérdésére Müldbaliko elmondja, bogy nem tudja, miért nem1 fényképeztél tők I© magukat. Silkorsky: Szándékosan nem fénykfépeztettük Iie magunkat, már a vonaliban megbeszéltük. A tanú további va'Hom'ásábain elmondja, hogy tizenhetedikén este negyedlbétkor látta ismét a fogaskerekűin Sukorskyt és Mudbaikol. Az ismereítlent n«m veitte ezúttal észre. Eílnök: Tehát nincs kizárva, hogy az ismeret­len ott volt. Tanú: Sikorsky nagyon 1© volt térve, Mdbalko plédig egy Národni Iisty mögé rejtette az aröát. Majd' átad. a tanú egy fényképét az elnöknek, mely Sifcoískyt egyedül, a fogaskerekű kocsijában ábrázolja. Koszteoska dr. Védő felállítja Ellep etá rt és megkérdi a tanútól, feiásmeri-e benne az isme- I rettent ? A tarra: Nem emlékszem rá, mlég a ruházatára sem. Kiepe tár ismét felveszi a szemüvegét és , ezembeáil a tanúval, de a tanú kijelenti, hogy . nem tudja feMcimörtná, mictnt csak hátulról láítlilai. Elnök: Látszott valami homlokseb, vagy száj- ' eeb Sifcorskyn? Tanú: Semmi seb Sem látszott rajta, siem a halántékán, sem a száján, csak nagyon fáradt volt. . Sikorsky: Nem voltam sehol megsebesülve. f Tam.11: A kassai csehszlovák társaságban egyébként, amidőn a bűnügy kipattant, azt beszól- 1 fék, hogy Sikorsky igen könnyelmű, léha ember volt és ha valaki a gyilkosságot elkövette, úgy ő követte el. I Sikorsky érdektelenül Ül' a helyién, mintha ; nem is őróia volna szó. Munclmger József prágai operaénekes elmondja tanúvallomásában, hogy hét évvel ezelőtt, amikor a pozsonyi Nemzeti Szinházr zal Kassán vendégszerepelt, ismerkedett meg Michalkőval. Sikorsky 1926-ban mutatta be néki Michalko a Slavia-kávéházban. A leg­többet Klepetárral érintkezett a vádlottak közül, akit négy éve ismer. 1926 julius 12-től augusztus végéig a Csorbaitón üdült s itt ta­lálkozott Michalkőval. Elnök: Mikor? Tanú: Lehet, hogy julius 16-áu. De az sem lehetetlen, hogy 26-án. Akkor le is fény- képeztettük magunkat s ezt a képet elküld­tem a feleségemnek. A tanú elmondja, hogy egyizfoen Berlin­ben is találkozott Michalkőval, aki pénzt kért tőle kölcsön, de nem kapott. A Csorba-tón Mi­chalko bemutatott neki egy fiatal nőt mint a feleségét. Vörösmarty Margitot a tanú nem ismerte. Csorbán egy este, talán julius 26-án vagy 27-én Michalkót Sikorskyval veszekedni látta, de hogy miről vitatkoztak, azt nem tudja. Stránsky szerkesztő figyelmeztette a ta­nút, hogy a szociáldemokrata Csehszlovákiai Népszavában cikk jelent meg az álesküvőröl. ő erre azonnal kérdést intézett KlepetáThoz, aki tagadta az egészet s azt mondta, hogy a magyarok politikai manővere rejtőzik a ki- j«llengére2éB_fflögööí ........ Eln ök (Klepetái-hoz): Miért tagadta le? Klepetár: Mert ezzel nevetségessé tettem ■ volna magam ismerőseim előtt. Papik ügyész (Michalkőhoz): Mért nerc fényképeztette le magát Margittal? Michalko hallgat. Az elnök azután szünetet rendel el. Mi­chalko az ügyészhez siet s kettejük között ez a párbeszéd folyik le: Michalko: Hiszi ön, ügyész ur, hogy Klepe­tár a Csorba-tónál volt? Ügyész: Hogyne hinném! Michalko: Ahogy én önt ismerem, nem hi­szi! Ügyész: Egész határozottan hiszem. A bakfisok gavallérja Félegy órakor folytatják a tanúkihallga­tást. Az első tanú Kucera Ver aédesanyja, aki elmondja, hogy 1926 áprilisa óta ismerte Michalko a leányát. Nem tudja, hogy igért-e neki házasságot. A szokolkongresszus idején három napig együtt voltak Prágában. Párás­ból Michalko decemberben táviratot küldött leányának, melyben elpanaszolta, hogy beteg i 9 meg kell operáltatnia magát, de nincs pénze j az operációra. Kétezerötszáz frankot kért, de csak ezerötszáz koronát küldtek néki. A következő tanú ■ 1­Kucera Vera egy feltűnő szépségű, babaarcu, tizenkilenc éves leányka. Határozott, elfogulatlan válaszo­kat ad az elnöknek. Elmondja, hogy 1926 áp­rilis elején ismerkedett meg Michalkőval egy kávéházban. Michalko azonnal színházi jegye­ket ajánlott fel neki. Elnök: ígért magának házasságot? Tanú: Igen. Még a szokolkongresszus előtt. Elnök: Mi történt maguk között a kon­gresszus idején? Tanú: A szerkesztő ur jegyeket ígért ne­kem és az anyámnak a szokolista stadionba, de nem szerzett. Három napig együtt voltunk, esténként hazakisért minket. Egy alkalom­mal váratlanul, előzetes bejelentés és meghí­vásunk nélkül Raudnicba jött Klepetárral. Autót béreltek és Soukupova nevű barátnőm­mel négyesben kirándultunk. Elnök: önök későbben, leveleztek? Pénzt is kért? Tanú: Igen, sokat irt nekem, Párásból azt irta decemberben, hogy szerencsétlen és bol­dogtalan, mert gyomorba ja miatt meg kell operáltatnia magát. Az operációra pedig nem telik, mert az egész pénze az apjánál van. Mi küldtünk neki összesen 1500 koronát. Elnök: Minek adta ki magát Michalko? Tanú: Mint teológiai tanár mutatkozott be. Ezt esküvel megerősítette előttem az öcs- cse is . ^ . _v........„.i. So ukupova, Tanú: Igen. Sokat jártam hozzájuk. Elnök: Yoltak-e gyakran veszekedések a csa­ládban? Tanú: Az asszony, az anyós és Sikorsky gyakran veszekedtek egymással. Elnök: Mit mesélt Margit, midőn Prágából visszajött? Tanú: Elmesélte, hogy megismerkedett Mi- chalkoval, megtetszettek egymásnak s házasságra is lépnek. Aztán _ úgy volt, hogy én leszek az egyik tanú, de Michalko ezt ellenezte. Elnök: Beszélt valamit Margit a prágai vil­láról is? Tanú: Azt mondta, hogy Michalko és Sikor­sky megmutattak neki egy villát, azonban a villa belsejét nem tekinthette meg, mert még laktak benne. Amikor esküvője után Margit visszatért Kis Alhambra TMÉATS3E AIHAMBRA PRAHA 81, VAC1AVSKÉ MÁM. 11 &Saa®©nS*<&3iS ssees2áicl<fts műsor 8 10 elsőrangú tánc is egyéb mutatvány Kezdete 9 Óra IO perckor Magyarok kedvenc találkozóhelye. Kassára, elmesélte, hogy egy hivatalos helyiség­ben volt az esküvő. Említést tett. arról is, hogy összecsomagol és elmegy Prágába, sőt valószínű­leg Párisba megy férjével. Sikorsky bocsánatot könyörög az áldozat édesanyjától a következő tanú, egy karcsú, hajfonatos, fé­lénk, irulő-piruló leányka, aki alig töltötte még be tizennyolcadik évét. Elmondja, hogy a kiránduláson ismerkedett meg Kiepe tárral, akivel azután levelezésbe lépett. Elnök: Hogyan viselkedett magával szem­ben Klepetár? A tanú elpirul és szégyenlősen az elnök­re néz. Elnök: No, hiszen abban nincsen semmi, mondja csak el. Tanú: Tisztességes ismeretség volt az. Még fényképet is küldtem neki. Egy tipikus prágai szállásadónő lép most a bíróság elé: Katerina Francova, Sikorsky egykori háziasszonya. Elmondja, hogy Sikorskynál gyakran voltak női látoga­tóik, szobájában lakott hat napig Klepetár is egy nő társaságában. Azt azonban már nem tudja megmondani, hogy milyen időben volt ez. Klepetár kétnapi ottlakás után elvitte ma­gával a szoba kulcsát s körülbelül julius 18-án jött vissza egy másik nővel. Papik ügyész: Nem mondta meg, hogy honnan jön? Tanú: Csak annyit mondott, hogy vissza­érkezett. Elnök; Mit szól ehhez, Klepetár ur? Klepetár: Ez egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Semmiféle visszaérkezésről nem beszéltem. Horkai dr., Michalko védője a tanúhoz: Vörösmarty Margit nem lakott önnél? Tanú: De igen. Hat napig lakott nálam, a. szokolista .kongresszus idején. Elnök: Sikorsky együtt lakott Margittal? Tanú: Nem. Vörösmarty Margit egyedül la­kott Sikorsky szobájában. Nem volt szükség becsületes házassági tanúra! Lőrincz István* a Vőrösmarty-család kassai ismerőse lép most a bíróság elé. Elmondja, hogy Vörösmarty Margit 1925 őszén jött vissza. Amerikából. Egy alkalom­mal elmesélte, hogy Prágába hívja őt Sikorsky, ahol egy előkelő emberrel komoly ismeretséget köthet. Elnök: Ismerte Vörös^arlyék családi viszo­ppitá. " ' .............."'t' A t erem hallgatóságán a következő pillana­tokban óriási izgalom lesz úrrá: az elnök özvegy Vörösmartynét hivatja be. Minden szem a belépő matróna felé tekint. Alacsony, idős asszonyka lép be szorongó arccal az ajtón, fekete egyszerű ruhája, fekete gyászkalapja komor hangulatot áraszt. Amikor elhalad a vádlottak padjának legszélén ülő Si­korsky mellett, Sikorsky hirtelen felugrik, odalép az öreg­asszony mellé, megragadja kezét, hosszan csókolgatja és csendes, halk hangon, fátyolos szemmel mondja: — Bocsásson meg nekem! A két őr azonnal Sikorskyhoz lép és visszaültetik a vádlottak padjára. A szerencsétlen anya mozdu­latlanul tűrte a jelenetet. Vörösmartynét magya­rul hallgatták ki. Az elnök erre a magyar tolmács utján megkérdezi tőle, hogy akar-e élni tanuzási jogával. Az asszony fennhangon jelenti ki: — Ha ő meg tudta ezt tenni gyermekeimmel, én sem kímélem őt! Vallani fogok! Megrenditően hatott, amikor az elnök megeskeíi a tanút vallomásra és elhangzott az utolsóul el- rebegett mondat: Isten engem úgy segéljen! A könnyelmű vő és a titkolózó vőlegény Elnök: Mit tud Margit pénzügyi viszonyairól? Tanú: Nem tudom, hogy memiyi készpénze volt, csupán annyit tudok, hogy egy takarék- könyve volt. Elnök: Mikor vásárolta Margit a miskolci in­gatlant? Tanú: Hat vagy hét éve annak, hogy házat vett. Hogy mennyit fizetett ki érte, azt nem tu­dom. Birtokot nem vásárolt. Kassán is vett házat felesben, másik leányommal, Pánthy Erzsébettel. Elnök: Milyen viszonyban volt maga Sikor- skval? Tanú: Hát a vöm volt. Viszonyunk nem volt sem rossz, sem jő. Feleségével nem sokat tö­rődött. Barba járt, egy táncosnővel volt ismeretsége, ez volt az ő halála. Elnök: Mikor hagyta el Sikorsky a családját? Tanú: Karácsonykor volt két éve, hogy vég­leg elhagyott bennünket. Azért ment el, mert összevesztünk vele. Sohasem hált odahaza, bárok­ban töltötte éjszakáit. Hazudott. A házasság után két évig békességben éltünk vele, amig ezzel a jó társasággal össze nem került. Amikor Margit Amerikából visszaérkezett, Sikorsky éppen a fogházban ült s onnét irta nekem, hogy ezentúl már gondoskodni fog a családjáról. De azt sem tartotta be. Arra kért, hogy váltsam ki a zálogházból a ruháit. Margit erre azonnal pénzt adott, én azonban azt mondtam neki, hogy ne adjon neki, mert nem érdemli meg, aki ott­hagyta a családját. Elnök: Mit tud Margit első prágai utazásáról? Tanú: Sikorsky azt írta Margitnak, hogy férjhez kell mennie, jöjjön fel Prágába. Lehetsé­ges, hogy jót gondolt ezzel, mert Margit mindig hangoztatta, hogy ha majd férjhez megy, gondoskodni fog a kis Miklós­ról és Sikorskyhól is embert farag. Elnök: Mit mondott Margit, amikor február­ban visszajött Prágából? Tanú: Azt mondta, hogy Michalko megígérte neki, hogy feleségül veszi. Egyszer á kis Mikivel Játszadozott Margit és azt mondta: „Mikiké, veszek egy villát Prágában. A kert­ben majd egy hintácskát állittatok fel, tar­tunk majd cselédet, olyan jó dolgunk lesz...“ Elnök: Az esküvő napjában megegyezett Mar­git Michalkőval? Tanú: Hát azt mondta Margit, nyáron, úgy májusban, júniusban lesz az esküvő. A pontos napot nem tűzték ki.'Tetszik tudni, Michalko mindig titkolózott, ha eljött hoz­zánk. Senkit sem akart látni a házban, ügy volt, hogy husvétkor lesz az eljegyzés. Mi már költségbe vertük magunkat, sütöttünk, főz­tünk s ekkor Michalko azt irta, hogy nem jöhet, mert nagyon el van foglalva. Pedig később azt hallottuk, hogy husvétkor együtt mulatott Si­korskyval egy prágai barban. Elnök: Mikor volt az eljegyzés? Tann: Meglepetésszerűen történt, Michal- kónalk egy nap Kassán valami tárgyalása volt, szintén valami nem egészen tiszta pénz- dologban s ekkor tartottuk meg az eljegyzést. Elnök: Miért tette meg Margit a bűnvádi feljelentést Fülöp dr. utján Michalko ellen? Tanú: Azért, mert Michalko folyton pénzt lÉfifieÉ# s miadig ssÉanni towott !«l az esküvő halasztására s egyszer a kapitány- vöm azt mondta Margitnak, hogy nem tisztes­séges ember az, jelentse fel. Egyszóval Mar­git elvesztette a bizalmát Michalkóban és fel­jelentette. De aztán úgy Sikorsky, mint Mi­chalko levelet írtak neki és Prágába hívták. Elnök: Mit beszélt Margit, amikor ismét visszatért Kassára? Michalko hitegetése és hazugságai Tanú: Margit elmesélte, hogy Michalko és Sikorsky autóba ültették és egy villát mutat­tak neki. Amikor arra kérte őket, hogy mu­tassa meg a villát belülről is, azt felelték, hogy nem lehet,' mert ott még lakók vannak. Sikorsky később is folytonosan hangoztatta, hogy a villa megvan, már a bútort is megren­delték. de hát egy szó sem volt igaz az egész­ből. Elnök: Hogy volt az, amikor Margit Jolán­nal együtt ment Prágába? Tanú: Michalko sürgette Margit prágai utazását azzal, hogy meg szeretne vele es­küdni. Margit az első vonattal el akart indul­ni s Jolán vele együtt ment, mert szintén je­len akart lenni az esküvőn. Elnök: Miért utazott el Jolán előbb Prá­gából, mint Margit? Tanú: Azért, mert Michalko visszaküldte. Jolán már sokkal tapasztaltabb nő volt, mint Margit, akit a szerelem elhódított. Elnök: Mivel indokolta Michalko az es­küvő folytonos halogatását? Tanú: Azt mondta mindig, hogy a város­házán most igen sok a házasságkötés, azért késik az ő esküvőjük is. Miklós is ezt irta. Egyik levelében ezt irta nekem: „Mamuka, légy egészen nyugodt, Margit esküvője egé­szen biztosan meglesz". Elnök: Mit mondott Margit, amikor az es­küvőről hazaérkezett? Tanú: Azt kérdeztem Margittól: „Hát fiam, meg volt az esküvő?" Margit azt felelte, hogy igen, megvolt, egy szobában volt egy ur vörös szallaggal a mellén, az asztalon könyv volt s abba beírták a nevüket. Elnök; Margit hitt abban, hogy megeskü­dött Michalkőval? Tanú: Igen, amikor hazajött, meg volt győződve, hogy férjes asszony. Elnök: Sző volt arról is, hogy még egy­házi esküvőjük is lesz? Tanú: Leányom azt mondta Mirháikénak, hogy- ő is, meg én is kívánjuk az egyházi es­küvőt. Michalko azonban folyton csürte-osa* varta a dolgot. Elnök: Hogy volt az, amikor Jolán Vá­zsecre utazott? Tanú: Michalko sürgönyt küldött, amely­ben azt irta, hogy azonnal hozza el a 14.000 koronát, mivel Margitnak erre is meg arra is szüksége van. Én sírtam, nem akartam a pénzt elküldeni, Jolán azonban azt mondottaí „Mama, ez nem a te pénzed, küldd el csak Margitnak". Erre Jolán maga utazott Vázsec- re, én figyelmeztettem arra, hogy a pénzt csakis Margit kezébe adja. Ha engem hívtak volna Vázsecre, bizony én nem adtam volna ennek az embernek a pénzt. Elnök: Jolán azonban már nem találta ott Margitot? Jolán megálmodta Margit halálát Tanú: Nem bizony, Michalko levelet ol­vasott fel Jolánnak, amelyben Margit értesí­tette Jolánt, hogy nemsokára visszajön. Jolán megnézte a levelet és azt mondotta, hogy ez nem Margit írása. Erre Sikorsky csodálkozva kérdezte: „Hát ki más írhatta volna?" Ami­kor Jolán visszajött Kassára, éjszaka nagyon rossz álma volt. Másnap reggel elmesélte ne­kem, hogy azt álmodta, hogy Margitot Vázse- cen megfojtották. (Az asszony zsebkendőjével törli könnyeit, amelyek sürü cseppekben gör­dülnek le az arcán). Sikorsky összeroskadva, lehajtott fővel, remegő testtel zokog. Vörös­ül artyné Miehalkóra mutat és folytatja: — Margit már nem élt s ez az ember hozzánk jött Kassára, mikor már megölte a leányomat. Mint egy pióca, úgy szedte a pénzt Margittól. Cipőket, papucsokat vett Kassán. Mifeor Mk&aip elmemt a yásp^iu megnéztem 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents