Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-06 / 105. (1732.) szám
10 1 RT>AI> 1928 május 6, vasárnap. SZÉKELYEK írtat DARKÓ ISTVÁN 'Miit óla g. alapvető mag\rar von tus szerint, neon tudunk tanulni. Páth osszál szeretném fellelni — pedig hamis ma minden páthosz! —, hogy jő, hát nem tudnunk tan dini, de az él©j lege írejt eltebb titkairól akikor is többet tudunk, mint bárlkd más! Mii vagyunk' itt a légideg-en ebbek• ez igaz! De a szenvedő föld ősgyökerü, hajszáleres kapcsolatai révén, mi vagyunk itt egyszersmind a leginkább otthon dóvők is. Mii Vagyunk ift a legezenve- dőtob emberek. A liegösszetörtebbek, s mégis, a leggyakrabban. erőrekapók. A legtöbb kedvvel mlinlieít ver földhöz a játékos isteni kéz. Egyenletes folyásai népi folyók meredek partjaihoz mii puffanunk a leghangosabb puffanással. Finom ujjakkal mintázott szellem-ámpolna, vagy mégiin- káibb kerekre gyúrt, gálání'bsárból készült üreges gyermeki puffantő, amelybe azonban a lélek tiszta nedveit, éltető vérhez hasonlóját ereszti a teremtő száj, mi vagyunk a legkedveltebb játékszer az Ö kedve töltésében. iHyemkor, ha a kavargó bajok sodrából, a végtagokat facsaró nedves örvény mélyéiből pillanái1- nyi pihenőre, levegőre dob az élet, hadd kiáMha®- sak feszülő tüdővel, fijjdal'omimfal és igazsággal, iHyképpen: — Háromszéki róna, Olt vizének meredek parija, Olt, csillogó vized ben játszó em l ékeimn ek futtató gondok iraméval tovasiető 'i Bonja, — Csipkiésorru távoli hegyek és közétek tévedt, bekerített róna, tündért ©árvaság, ti kétlem pislákoló szemeim első biztatói, — Édeeezavu, barna emberek, öreg-szüleim, legközelebbi mindenkim, iestvéreáun, történelmiünk legszebb vonásai szerint faragotv kedves orcák, csőkos szemek, izzó-meleget takaró homlokok, — Ti mindnyája emlékeimnek, összese fűinek, fának, köveknek és emberi lényeknek: Hoígyan tudtok ekkona fájdalmát okozni újból és újból messzikőbortó, elbujdotsoitf gyeamtefcefttelk- nek?! Ezt mondja Gél Gábor nekem: Azután mégse mulaszd el, ha mégis akadna obibein az országban vetünk egy unitárius hiten lévő, összegyűjteni őket! Hát vájjon akad-e ilyen?! És elmulaszt hatom-© megtenni, a hiába valóság borzasztó reményével is. a felhívást?.! Amely így szóljon tehát: — Ha mégis akadna ebben az országban velünk, Gál Gáborral és velem egy unitárius hitem lévő, tudassa vélem pontos aknát. & Egy nóta és egy vers. össze koccannak bennem, a nóta és a vers, két aranyi ics és szomorú harangkiongájst csengetnek ki egy. lesen. „Esik eső a tavaszon, Foly a Nyárád zavaroson ....“ Ig:eu, esik eső a tavaszon! Szomorúságtól, bánattól imfi óiéit. lelkünk, a verőSényes szép távásaon is ezt látja... Foly a Nyaráéi zavarosom... Hejj, életünk zavaros folyója és te, te esőt csurgató, mostoha tavasz! A vers pedig folytatja, amit a nóta megkezdett : „Nem mondom én, előre székelyek, Előre mentek úgyis .. Ezt mondtad te is, igy. mondtad., célunk felé rohanó életünk megértője, megérzője, majdoem- székely Kiöltő! Ugye, nem- kell ám nieikünk biztatás, bátorítás, elrendelt ekésünk csataterei felié mindig egyforma buzgalommal' sietünk. Igen, előne megyünk, de. mégis, ki kérdi, ki látja, ki: érzi, 'ki fájlalja, ki törődik vele, hogy hová?! Mi a tolvajlás az irodalomban? Ankét a német irodalom nagj'jaival az irodalmi plágium kérdéséről — Emil Ludvvig, Stefan Zweig, Roda Roda, Anton Wildgans, Heinrich Eduard jacob, Herbert Eulenberg, Egon Friedell, Alexander Lernet-Holenia hozzászólásai — Rendezte a Prágai Masrvar Hírlap részére; GÖMÖR1 JENŐ (Copyright by „Prágai Magyar Hírláp") fUfámMyooniáíj tilos.) J3•A kassai állomáson emberek járnak-kelnek. Valaki magában áll az állomás előtt és üres érdeklődéssel nézi őket. Valaki magáiban jön az emberek között és fczinültag aggodalommal szemlélődik. Én állok a kassai állomás előtt és Gál Gábor jön Amerikából. Én állok itt sok, igen sok év óta.... mert mennyi is ?! Tiz... busz... ni lám', nemsokára harminc! Gál Gábor jön Amerikából, ahová régi időben távozott. Elmene egy napon szegény jó Gál Gábor... távoli, ancsali őszön, indula útnak Áim erikának. így bizony, miért akkor még igy mondta a mesék tengerentúlját, hosszú á-val és hosszú é-vel. Bizony, ott tölt© sok, igen sok évet, meri mennyit se?!... Tizeit... húszat... lám, idestova harmincát! ! —- Hová \1aíó?! — Háromszékbe. Hát az ur? ~ Én ... én.’ is oda!! 'Bált persze, persze hogy oda. Haboztál kuraíli, nem mondtad egyszerre, illő és kellő bátorsággal. Féltél, vagy micsoda?! Elszoktál onnan, viagy- hogy?! Tíz ... húsz... harminc... Gál Gábor ebben pl percben jött Clevlandból'... Tiz... húsz... harminc ... ebben, a percben érkeztem a szlovenszkói vasútállomások ©lé. Gál Gábor beszó dj/éről letört a sok apró, csepp aranycsengő. amellyel a székely Tündér aggatta teli még ringó bölcsőjében, kicsi buba koráiban a pöttyöm Gabikáit. Bizony, bizony, Amerika vasre- wzelőe kéz© gyenge, óvott bőrét néhányszor végig- átsimoga-tta. A Hargita vidékétől azonban csakúgy egy lépés a Tátra, ahogy nem több s nem kevesebb Amerika sem. Bizony, bizony, én pedig telit szájjal, palócosan és sztovákosau. mondogatom a magáimét. Én meg ezt s igy tanultam meg. De ez, itt bővül, bennünk, ez mi?! Az ereink-, ben mi-tüz futkos, az agyunkban mi-borotva szab-' dós, a szivünkben, a özünkben mi harang harangoz?! Karomat belső eröo-zakkali mért kell s mért nehéz lefognom, hogy ölelésre ne lendül jön, aztán ■ mért ér fel Végűiig fér fi-kézfogásunk millióm öleléssel s csókkal ?! Mi, a sok fájdalmas közül a legfájdalmasabb ebben a találkozásban? Melyik a legcsodáibb csoda a sok szépséges ámulat közül? Nosztalgia, furá- ne.vü honvágy, tán bizony Te leptél meg engem s szintúgy öt is, ezt a Gál Gábort? Ha roda könnyű te elhinni, de ki hinné el rólam?! — Amerika idegen föld. Ha követ eszem és epét iszom is, akkor is jobb lesz otthonn! Ezt mondja Gát Gábor. És bennem folyékony arany csörgedez, forró és emésztő tűz és honvágy mardos viperafo'gakkal. lm. ez az igazság. Ez az igazság, mély adassák tudtára mindenkinek: — Egy marokravalák vagyunk. Nem számítunk, nem látszunk. Idegenben bujdosunk, ahogy k itesszük a lábunkat hegyeink közül, ahol pedig sokunknak nincs maradása. Bolygó székelyek vagyunk luílÖnkijétől! A'hasvórus elrendelt népe, dö buljdosá'sunk gyémánltekménységü könnyeiből uj Krisztusit. faragunk. De a magyarok oltártiizléu po- : gány áildozatkénlt nevetgélve elégünk. Lelkünk : ideges füstoszlop alakjában .száll az Ég felé és : benne megjelenik a Megváltó arca. iAzért halunk meg mindegylábig, hogy ez valóban meg történjék! Azért futunk, a futó ember é* rohanó pép tiireOmetlieoiséglével e azért hahunk : meg idegenben. Azért hagynak a többiek, azíért hagytok ti, magyar-magyar ok is magunkra ben- : nünket, mert nem lehet segíteni rajtunk. 1 'Rjnoffétkereső Istenszem, látsz-e minket?! j0> % 11 Az utóbbi időben feltűnő módon szaporodulak Európa csaknem minden államában a plagiumvá- d«!k írók; sőt gyakran neves Írók ©lilén. Mondhatni, élig niiuluk el hónap, hogy egy újabb plágiumvádról ne hallanánk. Hogy imily aaányokat öltenek a plágium vádak, arra a iegkacagtatióblb, legbohóaa- tiibb, de egyúttal legjellemzőbb eigy német áró ©se- te, aki azzal vádolta meg Kunt Götzöt, az árulás! sikereket arató „Hókuszpókusz" c. darab szerzőjét, hogy Götz a darabja unötlivuimiait egy általuk közösen írott darabból — mely azonban nem került előadásra — plagizálta, helyesebben uj formába öntötte a kettejük darabját, anélkül, hogy az uj darabban a társszerzőt megnevezné, tehát úgyszólván ,.kézirat-plágiumot" követett el. És három, vagy oiégy héttel a vád nyilvánioeságira kerülése után Arnold Höilirdegel', az Európaszerte ismert újságíró, a „Berliner Tagebktt“-bau azzal vádolta uneg a Götz elleni plágiumvádat emelt Írót, hogy egy munkájában, egész mondatokat és fejezetet vetif át Hölliriiegeüinefc egy útleírásából!! Tehát a plágiumvádat emelőt plágiummal vádolja meg! Kétségtelen, hogy a plágiumvádaskodások körül sok visszaélés történik és igen sok plágiumvádnak semmi alapja sincs. Kétségtelen azonban az is, hogy dacára ennek — és /részben épp ezért is — a plágium kérdésié egyik igén érttelkes, boírtvc-teh és fotaátce kérdése m egyetémles ír ódád óimnak s az is kétségtel'en, hogy sokszor adódott, hogy a plágiumvád kézzéhogliatóan bizoinyithaító volt; és sokszor neves Írókkal szemben is A magyar irodalom életét ás számos plágiumvád foglalkoztatta az utóbbi1 években, sőt nem egy esetben a bíróságokat is. És mindössze egy hónapja van annak, hogy Wallesz Jenő, a neves áró az „Újság" hasábjain a nyilvánosság elé menekült egy nagy feltűnést keltett cikkében, melyben nem emelt ugyan plágiumvádat Molnár Ferenc elöen, de amelynek adatai, az all babizonyiitáson Jelül, igen hasonlatosak egy plágiumvád: ismérveihez. Franciaországban 'egyenesen oly mérveket Öltöttek a plágiumvádak, hogy a plágiummá! (Megvádoltak egyesületeit alakítottak s a minap egy bankettet rendezitek! A kérdésnek ily égő aktualitása és fontossága, érdekessége s foorayóMtsága késztetett arra, hogy a plágium kérdését egy ankét formájában fölvessem a német irodalom néhány ne vesse ge élőit, © két részletkérdést iterjiesztvén •edié'jfüík: , 1 .Hogy preclzirozná alapvéíőleg elvi telkin- i tetben. eigy adott, Igazi irodalmi plágium fogalmát és lényegét? 1 2. Melyek és hol vannak, az Ön véleménye > szerint, ama határok a gyalkoirlatbaai, amelyeknek valamely író által történő átlépése a plágiumvádat jogosulttá teszi; s rmiikét torit egy adoity valóságos árodjalmi plágium krit/étniunnainak a r gyalkcrlaithaon ? t Az érdekes válaszokat iime, itt adom: d veinek; gyűlöletem a iroe?z útra tévedt, elbicsak- lott fiuké, akik meg szeretnék tagadni apjukat. Alexander Lernet-Holenia: A plágium egv másvalaki szelOemii alkotásainak tudatos másolása; e másolás hiúság okából, művészeti, .avagy anyagi okokból történhetik és szokott tör tenni, utóbbi e/teliben üzüeii célokra. Ezek az okok, illetve célok többnyire egyesülten vaunak adva. Ha más okokból, vagy öntudatlanul történik másolás, akkor ez már nem nevezhető plágiumnak, hanem befolyásolásnak. Egy plágium fennállása és elbírálása leginkább olyasvalaki részéröli itörténhetik, aki az af- fénbe nincsen közvetlenül belebonyolódva, akinek azonban az esetet a legnagyobb körültekintésee! és múnnoiozitással kell itanulmáuyoanla. A pla- giáflit maga feltétlenüíL elfogultnak tekintendő, éppen úgy a plaigiátor is. Irodalmiilag valamennyire sulyosa'bb müveknél a plágium oh, ha elkiöviefcili, sohasem követik el oly meztelenül és otrombán, hogy a .pontos megállapitás könnyű lenne. „Iskola" és plágium, között nem lőhet pooatos hatóm otoailat hu zni. A plágium fogalmának művészeti jelentősége ellen szól az a körülmény, hogy többnyiire csak fontos anyagi, okokból jártnak utána a plágiumnak, illetve födik el azt. Anton Wildgans: Plágiumról, véleményem szerint, csak akkor lehet szó, ha egy idegen gondolatnak, vagy idegen formának tudatos kölcsönzése, illetve átvétele történik. Praktikusan a plágium a legtöbb esetiben nehezen állapítható meg. (Mert hiszen nehéz bizonyi- itaüi, váljon egy éljséin kölcsönzés tudatosain történt-©, vágy sem. Ezért fog, véleményem szerint, a plágium kérdése mindig többé-keVéeb© problema- itáfcus kérdés maradni. Stefan Zweig: Herbert Eulenberg: Szellemi ilolvajlés akkor forog /fenn., ha valaki idegen gondolatokat Italai tPöl abban a formában, amint azokat másvalakinél találta volt, .anélkül; ibogy az' eredetit megnevezné, amelynek © gondo- laitokat ée e gondolatok (külölntteges ifogalmáetóisát köszönheti. Ha .egyf ily gondolat-rablás történik, akkor az, aki elkövette, szellemi folvajlásll. követett el és a külvilág ellőtt, csak az álltai tud. még valamit nyerni, ha lettét heiameri. .Hangsúlyozom, hogy nekem minden seell'emi tolvajlás, minden plágium és miniden pilagiáitor kielleimeitlen és ellemszenves. Még Goethe tudatos és bevallott kölcsönzései is, minit péitíiálul lAfeiphlis- toliedes kikölcsönzése a Faustban, amelyet. Shakes- pearc után atírotott, igen kellemctlfviiiil ériuitemek. Roda Roda: „Mi a plágium?" — „Micsoda még — micsoda már pl'áigiuim?" — ön itt olyasmit kérdez, aminek nieg.vólaszol'ás'áa*a könyveket, nem, kön'jrttláaakat kellene inni. Én az én plagiátoraiimat a tárgyi és etilusro- kumság szerint ikentestvéo’eknele, tes'tváa-elvnek, nő- véreknek é» unokateittvéreknrk szoktam nevezni, fiúiknak, vagy uipokáknak --- azzal az érzeilemheli hangsúlyozással, amelyet, házasf/ágbeli, vagy tó- zasságonkivilii ©Hlenezeinves rokonokkal szemben haszmáln i szoktunk. Noé, iiU azt kell imondífnotri: akik vonásiró/l.-AO- uásria ibaisonldt'aua'k rám, azok cöifllk nevetctere lingeHogy pl-ágiunrvádak az utóbbi időben oly gyakran fűimerüluek, annak egész természetos a magyarázata. Ha ugyranaz a tárgy évenkimt 30.000 könyvben dolgpztatik fel, mondjuk a német könyvpiacon, szinte matematikus szükségességgel kelt — természetesen véletlen — találkozásoknak esniük; eoiklíal nagyobb méirtékben, mint azokban a szebb korszakokban, amelyekben, mondjuk, csak 3000 könyvben dolgoztak fel egy világtárgyat. Egyébként a plágium kétódéfé©. véleményem szeriint, m irodtalmá t©nntelésiuietv csak középső és afcó nívóján lényeges, mert igazán nagy értékek saját maguk védik magúkat, stíljüknek és az alakításnak >egyétiliems!ége (folytán; az öklét és ta»>egyes ilielyaeteik aösóibbran- gu eleme (lényegtelenné válik, itt- meigvalósitá'sulc végleges egj’&ílensógév'el tó® 'egyssettáségével szemben. Az igazán jelentiős alkotásokat, n/ern lehlet m’eg- ilopni 'és nincsen szükségük védeleimro. Emil Ludwig: :A plá'gdiuim foigaimiáinalk elméleti fommulázása a jogász dolga. A szerzőnelk léppeo- itt ánjkább egy ímegéraett, mint egy pontosan nTegálIapi/thatö jelenséggel van dolga, melynek határai elmosódnak 'előtte és 'így bizonytalanok, mlvelihogy esetirőlHeset- r© meigiTtáltoznak. Miikor nemrégiben, egy drámaíró az én Niapoleon-kön y veimből egész jellemzése- két és egész mondatokat vebt át a darabjába, ezt. egy irodalomtörténész ifiiár plágiumnak minősljtet- ii©,* dadára annak, hogy egy történelmi mii és egv dráma, úgy tetszik, nem aKtóaltnasak arra, hogy egymást keresztezzék. Mikor ©gydlieimS éveim alatt, 1000 körül, taaiá- rom a bresslaüi egyetemen, iRidhái-d Miuither, harcát Kami Volbehrrel megvívta, aki (Muthemti aaral vádolta, hogy az ő „Gioetbe és a le i'pzőmüvíészel" című tanulmányából plagizált, mjndcn sziimpáliiénk I Sátősink figyelmébe ! mVi veszi fénykép főin ételek íPresovon — Eperjesen csak Díváid utódjánál. tanárunk részén volt, dacára annak, hogy ez, bár Volibehr tanulmányát saját 'banulmányáaak elején dicsérőleg kiemelte volt, azután azonban tovább nem idézte és tényleg egész fejezeteket kiirt belőle, minden idézet, nélkül. Éreztük éppen, menynyire fölötte állt Múltkor, mint ez&rző, ellenfelének, mily nagy teljesitményekeí vitt véghez és mily kevéssé volt, ily összteljesítmény után, a. gyöngébb szellemre reászorulva. Láthatja e két eset példájában, melyek épp eszembe jutnak, mennyire bizonytalanul, mennyire közel és mennyire távol húzódhatnak el a határok, melyeken belül valamely mii már, vagy még plágium. Heinrich Eduard Jacob. Mi egy irodalmi mii? Formába öntött tártál cm. Mi tehát egy plágium? Tolvajlás és egy formába öntött tartalom eltulajdonítása. — „Tartalmak" maguk szabadok és mindenkiéi. C-sak a megformált tartalom, csak e tartalom formába-öntése által válik' e tartalom a formába öntő jogos tulajdonává. Világos tehát, hogy ha a plágium lényegét, ©s fogalmát egy megformált tartalom el tulajdonit ása meríti ki, úgy a plágiumvádak egy jórésze hamis. Miért a tömeg könnyen hajlandó (de maguk az írók ás könnyen hajlandók rá a bonkurrenciától való léteim ükben s jobb tudásuk ellenére) — az ala-- kiló, formáló processzus, az igazi művészi munka ; teljes neimlismérésé folytán, — idegen tartalmak., átvételét, illetve felhasználását plágium gyanánt kipellengérezni. Csaknem naponként tapasztalhatjuk, hogy írók egymást, a legszabadabb és legkézenfekvőbb tárgyak felhasználása miatt: (Casanova, Störteibekker, Raepufin), megfenyegetik és üldözik, illetve pörijk. A határok, melyek között egy plágiumvád jogosult, a valóságban igen szükek és volta PP tisztáin a foinmalopós szempontjából kellene őket megvonni. Németországban példáiul a fornialopás valósággal minden szégyenkezés nélkül dívik. Sajnos azonban, még sohasem hallottunk róla, hogy Stopban George, vagy Hofoiansihal bepöröl- •téfc votoa „utánzóikat". Hozzá l enném még, iliogy valamely megformált tartalom felhasználása általában még nem kell, hogy a plágium kritériumát kimerítse. Vannak még. s különösképpen a nagy művészeiénél': idézetek- Idézetlek, ha zsenik váltják őket egymás között, tüzpontok, szivbélli üzenetek, •hála-jelek. Ha Félix Mendelssohn a „Scmmier- naehts'traum" ou. vert űrjének utolsó parti tura-ol dalán átiveszi a tenger leányának molivuimát Weiher „Oberon"-jáböl — tehát egy formába öntött tartalomból —, anélküli, hogy a legkevésbé is változtatná, úgy. hogy a hallgató azonfelül a motívum eredetiét felismeri: úgy ez nem plágium, hanem egy könny a halott után. Egon Friedell: A plágiumok tapintat-kérdések. Miiként egy gúny vers egyszer kedves tréfa, másszor szemtelen niipőkség, éppen úgy lehet, egy irodalmi kötete::zés ■egyik eseitbien a művészi univerzalitás bizonysága, más esetben egészen közönséges tolvajlás. Ezenkívül. azonban, igazán nagy gondolatokat egyáltalán nem lehet plagizálni; ahhoz ezek a nagy gondolatok nem eléggé eredetiek. Valamely 'eszme, gondolat eredetisége ugyanis fordított viszonyban van sael- ilemi, értékével szemben. A. nagyszerű teteit: „Mindéin uilmdegy", amellyel Tkales a uyu.g.a: i filozófiáit bevezette, neon lehet szerzőjogi -védetem alá helyezni. Ezzel szemben Feuerbacti megjegyzése: „Dér Menscfli isi, Avas er isst" (magyarra az a szójáték lefordiitihatalián, de érlelnie ez: az ember az, amit eszik), egyedülivalósága miatt köuy- nyeu védhető. Prometheus gigantikus gondolatát, akineflí az mvbertség tívilizáiciójának egész i‘<-jlö- diését köszönheti, annyira nem tehetett niegv 'doni, hogy a Föld majd mindem ©mberfjatája mást és mást. jelöl' meg a ItlÜEltechnika felfedezőjének. Egv njoinnan ifööfedezett., eredeti módon záró nadrággomb ellenben fölfedezéise után rögvest n tegbiz- osaibb patent-védőimet élvezi. Ugyanez a viszony m fenn n ..Faust" alapészmiéjie és egy pojinog'raíi- vus bohőzat. egyszeri szüzeéje között. Mindaz, ami jaak ogyiAalakiuek jutfliat eszébe, az emberiség részére mindenkor alárendelt jielentőségü. Vala- nenuyi plágiumaiPfér tehát .'pp'cnugy szól a pia- fiáit. ellen, mint a ipilagiátor ellen-, mert minden )láfi?lnmaffér annak, bizonysága, hogy — mádrag- fom bókról van szó.
