Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-06 / 105. (1732.) szám
1928 májas 6, vasárnap. ^IWGa-MAtí^T^KLSPr volt,, Nem tudom, mi történi ezzel a pénzzel. Nekem csak későbben adott ötvenezer koronát. Elnök: tíz egészen uj dolog, amit a negyvenezer koronáról beszól. Erről nem tett említést sem a rendőrségi, sem a vizsgálóbírói kihallgatáson. Az elnök most rövid szünetet rendel el. Vörösmarty Margit utolsó Szünet után bevezetik a tárgyalóterembe Sikorskyt és Michalkot, aki az elnök felszólítására belekezd a csorbái útnak leírásába. Szerinte Csorbára csupán Margit, Sikorsky és ő ment, Klepetár nem volt a társaságukban. Akivel őket beszélgetni látták, az nein Klepetár volt, hanem egy prágai ismerőse, aki üzleti ügyekben utazott Ungvárra. Jól ismeri ezt az embert, de nevére nem emlékszik. Csorbán szállottak ki, ahol a Grand Hotelbe mentek. Itt megreggeliztek, neki közben a foga is megfájdult és betért egy patikába, hogy orvosságot vegyen. Elnök: Margitnak fekete táskája volt, vagy inásszinü? Az elnök ezzel felmutat egy csokoládébarna kézitáskát és Michalko felé tartja. Michalko: Lehetséges, hogy ez a táska volt az. (A táskát ugyanis két domoslicei hölgy a Csorbáról Vázsecre vezető országidon találta. — A szerk.) Elmondja továbbá, hogy a kávéházból az ő indítványára mentek el sétálni a Csorbató mellé. Az időjárás változó volt, hol esett az eső, hol kisütött a nap. Margit és Sikorsky már az utón is veszekedtek a séta alkalmával pedig Margit nekitámadt Sikorskyuak, hogy kicipelte a Csorba-tó mellé, most pedig nem lát a tóból semmit, mert esik az eső. Sikorsky erre megjegyezte, hogy majd maga intézi el Margittal azt a megrovást. Hármasban mentek az utón és déltájban elkerültek a Fehérvág mellé. A meglehetősen széles folyón keskeny pallón mentek át, úgy hogy ruhájuk kissé megnedvesedett. Eljutottak a közelben ütött katonai táborig, leültek az utón, hogy megszáritsák ruháikat. Kicsomagolták a magukkal hozott élelmiszert, sajtot, sonkát, kenyeret ettek, Michalko elővette a Národni Listyt és elmerült olvasásába. A gyilkosság! — Margit -- mondja tovább Michalko — megemlítette, hogy őuáluk, Kaliforniában is van egy tó, amely szebb mint a csorbái. Sikorsky erre gúnyolni kezdte a kaliforniai tó miatt Margitot, mire Michalko, aki újságjába mélyedt, egyszerre csak Margit vad hangját hallotta: —Gazember, mit röhögsz? A veszekedés folytatódott, miközben Margit Sikorskyt kézitáskájával szájon- ütütte. Az ütés következtében Sikorsky- nak legalább tizennégy napig dagadt volt a szája. Sikorsky egyszerre felugrott és „majd adok én neked!“ kiáltással ráütött Margitra, aki leesett a földre. Az utolsó szavakat Michalko elfúlva, hörgő hangon löki ki magából. Elnök: Nem kiáltott? Michalko: Nem. Margit a földön hevert és Michalko oda- szölt Sikorskynak: „Látod, mit tettél!" — és elrohant apjának közelben levő kunyhójába. Mire visszatért, Margit már halott volt. Mondta Sikorskynak, hogy nem tudja, mit lehet csinálni s legjobb lesz, ha jelentkezik. Azután visszamentek Csorbatóra és tanácskozást tartottak, hogy mit tegyenek. Michalko még ott megebédelt, Sikorsky pedig a j kávéház előtt álló alacsony kőoszlopra ült le. Este félhatkor hazamentek Vázsecre, Michalko szüleihez. Elnök: Magának kötelessége volt az esetet jelenteni, miért nem tette? Michalko: Sikorsky jő ember volt, jobban szerettem, mintha a testvérem lett volna, gondoltam, hogy maga fog jelentkezni. Elnök: Előző vallomásaiban miért hallgatta el, hogy jelen volt a gyilkosságnál? Michalko: Azért nem tettem jelentést, mert gondoltam és elvártam, hogy Sikorsky maga fogja megmondani. Sikorskyt őszinte, tisztességes embernek tartottam. Sikorsky halottszemlén Vallomása további részében elmondja Michalko, hogy juíius 16-tól 24-ig Vazsecen voltak. A gyilkosság utáni napon, szombaton kimentek Michalko apjának rétjére, ahol Michalko dolgozgatott, Sikorsky pedig a réttől tiz percnyire fekvő holttestet ment megnézni. Hétfőn ismét kimentek a mezőre, majd Michalko levelet irt Sikorsky feleségének, Vörösmarty Jolánnak, amelyben hívta az asszonyt, hogy Margit betétkönyveivel jöjjön el Vázsecre. Az asszony szerdán érkezeit meg. Az állomáson Michalko fogadta és amikor az asszony kérdezte, hogy hol van Margit, azt felelte, hogy kiment a vázseci tanítónővel Csorbatőra. Elismeri, hogy es uem volt helyes dolog. Elnök: Miért irt Jolánnak, hogy jöjjön és hozza el a betétkönyveket, amikor már Margit halott volt. Michalko (némi gondolkodás után): A betétkönyvek megemlítése jel volt arra, hogy jöjjön Vázsecre. Az elnök erre szemére veti a vádlottnak, hegy úgy ö, mint Sikorsky igyekeztek az asszonyt visszatartani attól, hogy kiutazzék Csorbatőra. Michalko dadogni kezd és zavaros feleleteket ad. Igen kimerültnek látszik, vizet iszik, mire az elnök széket hozat és leülteti. Elnök: Miért ment Jolánnal Kassára? Michalko: Meglátogatni Jolánt. Tagadom, hogy első utam Kassán az Iparbankba vezetett volna. Elmondja, hogy vasárnap Kassáró előbb Vázsecre, onnan oprádra, majd a Csorbatőra utazott, ahol meghált, azután pedig Prágába utazott. Az elnök egy kérdésére, hogy miért ment vissza Csorbára, azt mondja, hogy nem az alibi miatt. A Klepetáraak Csorbáról küldött táviratokat még előbbi ügyekből kifolyólag adta postára. Július 31-éu érkezett meg Prágába, ahol a pályaudvaron a reggeli órákban Klepetár várta. Ezután még részletesen elbeszéli, hogy töltötte idejét Prágában, a megérkezése után Kt°:oetáT- ral többször is beszélt. Drámai szembesítés Sikorsky és Michalko között Az elnök vallomásaik ellentétessége miatt chalkot szembesíti Sikorskyval. ' Sikorsky feláll a vádlottak padjáról, Michalko pedig szembefordul vele a széken, zsebéből Folytonosan cukorkát vesz elő, csámcsogva eszik, fejét kezébe hajtja és impouáló nyugalommal, gúnyosan néz Sikorskyra, aki belekezd mondókájába. Sikorsky elmondja tegnapi vallomásából azt a részletet, hogyan mentek el Csorbára négyesben ö, Michalko, Klepetár és Vörösmarty Margit. Miközben folyton arról beszél, hogy négyen voltak, Michalko nevetve szálat ja félbe. — Négyen? / Sikorsky: Igenis, négyen. Michalko (nevet): Na, jől van, ha négyen voltunk, csak igy folytassa. Sikorsky nem zavartatva magát Michalko ironikus tekintetétől, folyékonyan, szöszerint megismétli tegnapi volamását. Michalko mind idegesebb lesz, karjaival egészen furcsa mozdulatot végez, rágcsálja a cukorkát, arca hol elsápad, hol kipirul. Sikorsky valóméba vége felé megemlíti, hogy amikor Michalko Margitot folytogatta, a leány a levegőbe emelte karjait és ugy halt meg. Ugy-e? — fordul Michalko hoz. Michalko (lekicsinylőén int felé): Csak beszeljen ... Midőn Sikorsky befejezi vallomását, Michalko felpattan székéről, kihúzza magát, egyszeriben minthogyha friss erő szállt volna belé, az esküdtek felé fordulva, emelt hangon, szinte kiáltva mondja: — Ostobaság az egész, esküdt nrak, soha Klepetár nem volt Csorbán, soha Margithoz hozzá nem nyúltam, minden szó hazugság, atnit ez az ember mond. Elnök: Hiszen azt irta a csempészett levélben Sikorskynak, hogy becsületes ember, miért hazudna most? Michalko (kiabálva): Sikorsky Klepetár miatt I fogja rám a gyilkosságot, mert Klepetárt be akar- je rántani. Sikorsky ur, a magának lelkiismerete van, ha ember maga, akkor nem teszi észt. Lehet, hogy itt hitelt adnak a szavainak, de vau egy Isten, aki ezt nem bocsátja meg! Michalkot ez a patetikua jelenet teljesen kimeríti, ismét, leül a helyére és uagy kortyokban issza a vizel. Az elnök szemére veti, hogy ö akarta Klepetárt belerántani az ügybe, amikor azt irta Sikorskyhoz csempészett leveleiben, hogy tervszerűen állítsa föl védekezését és vállaljon el mindent, vagy pedig tolja át Klepetárra a bűnt. Michalko erre megjegyzi, hogy Sikorsky csupán azokat a csempészett leveleket adta át a vizsgálóbírónak, amelyeknek tartalmát magára nézve kedvezőnek gondolta. Novotny szavazóbirő ismét s gyilkosságra fordítja a szót és megkérdi Michalkot, hogy milyen volt Vörösmarty Margit holtteste a gyilkosság után. Michalko: Margit lezuhant a földre, de nem vérzett. Nem vérzett? Michalko (zavartan hebegve): Nem vérzett ... de igen... az orrából folyt a vér... Elnök: Nem látszott rajta, semmi küteő nyom? Michalko: Halántékán látszott, valami, de nem vérzett. Az elnöík ezután szemére hányja, hogy miért nem jelentette az esetet, hiszen ez a nő, ha nem is felesége, de legalább is a menj asz szonya volt. Michalko: Nem volt sem a feleségem, sem a menyasszonyom. Különben is ezt a nőt nem állott érdekemben megölni, hiszen legföljebb elvehettem volna, hogy azután elv áljaik tőle. Most «gy ee&Ikft bwrzá MRSnhfóző kérdéseiket. Kérdi, hogy' miképpen állapították meg, hogy Margit halott. Michalko: Megfogtam a pulzusát. Az esküdt: Maga nem orvos, hogy ál.la- pithatta meg a leány halálát? Michalko: Ezt mindenki megállapíthatja. Hogy temették el az áldozatot Ügyész: Hogy került a holttest a patak iszapjába? Michalko: Tagadom, hogy a holttestét mi helyeztük volna a patakba. Sikorsky és én csak a közeli cserjésbe tettük. Az ügyész ezután megállapítja, hogy Michalko a Sikorskyval való első szembesítéskor a rendőrségen, amikor Sikorsky azt mondotta, hogy Klepetár is ott volt a gyilkosságnál, az erre vonatkozó kérdésekre folyton azt felette: „Nem emlékszem!**, most pedig határozottan állítja, hogy Klepetár nem volt ott. Michalko ezt a léuyeges eltérést azzal magyarázza, hogy a rendőrségen és később cellájában is ideges volt és egészen rendkívüli lelkiállapotban volt. Az ügyész azt kérdi a vádlottól, hogy a csempészett leve l ekben irt azon mondata, hegy „háromszor figyelmeztettem Klepetárt a következményekre**, mire vonatkozott? Michalko: Az álesküvőre. Az ügyész ezután megállapítja, hogy mivel vallomása és eddigi vallomásai között nagy különbségek vannak, a vádlott visszavonta előbbi vallomásait. Michalko: Igenis, visszavonom. Az ügyész élékor rámutat arra, hogy ez az újabb vallomás ismét egy újabb variációt jelent, mert a csempészett levelekben — az eddigi vallomásokat nem is tekintve — még két más verzió is van, amiket Sikorskynak kellett volna vallania. így az gyík csempészett levél szerint Sikorskynak azt kellett volna állítania a főtárgyai ásón, hogy Margit a Csorba-tó meredek partján megcsúszott a síkos talajban és belezuhant a tóba. Egy másik csempészett levélében Michalko azt a vallomást ajánlja Sikorskynak, hogy Margit Prágában fii cd és közben belefulladt a Moldvába. Ügyész: Mit szól ebhez a vádlott? Michalko: Én kérem újságíró vagyok és mint újságíró irtain ezt. Ügyész: Hát az újságírónak uem az igazat kell Írnia? (Óriási derültség). Michalko — a keresztkérdések pergőtüzében Ezután a törvényszéki orvosszakértő intéz kérdéseket Michalkóboz. Elsősorban megkérdi tőle, hogy kellett volna-e Sikorskynak pénzt kapnia a házasságközvetttésért. Michalko azt feleli, hogy ez Sikorsky és Margit, dolga lett volna. Az orvosszakértö: Hogy halt meg Margit? Michalko: Hal halántékán véres seb volt, Sikorsky egy kezébe fogott husánggal ütötte le. Margit leesett, orrán vér csurgóit kj. Mintegy öt percig vizsgálta, hogy megbatt-e a leány. Novotny szavazóbirő emelet hangon állapítja meg, hogy Michalko szerint a nő hal halántéka véres volt, kevéssel előbb pedig az ő kérdéseire azt válaszolta, hogy nem látott rajta külső nyomot. Michalko (megzavarodva): Ezt mondottam volna? Az előbbi esküdt most ismét kérdéseket intéz a vádlotthoz. Michalko válaszaiból megállapítja. hogy míg Michalko az elnök szavaira felelve azt mondotta, hogy mindnyájan ültek, amikor a gyilkosság történt, most azt állítja, hogy Sikorsky és Margit álltak. Michalko erre zavarodottan magyarázza s a í'ogházőrön illusztrálja, hogy miképpen foly t le a gyilkosság, majd a védők asztaláról lekap egy újságot, maga elé teszi és ugy mutatja, hogy ö a kritikus időpontban a Nárondni Listyt olvasta. Koevtoadea dr. (Küepetár védője): Miért akarta bieráDtaaii Klepetárt « csempészett leveleikben ? Michalko: Ataérh mert borzaliinas 'idegáltliapob- faau. voltam ós valósággal, önvédelemből cseleké dtc ni. Klepetár kihallgatása Ekkor az elnök étrendelii, hogy vezessék be a harmadik vádlottat, Klepetár dir.4. Koszlecsku •Jr., Kilépettül’ védője, azlfc iiiwJiiitváaiyozza, hogy te- MintetteL az előrehaladott időre, Ktepetár kih all- gátiásált halásszák el. Cgyés*: Ellenzem a védő un* indítványát, mert meg vagyok győződve, hogy ta. vaBáirttttupi szünet afeltt Kleipeíáír és MiicbaJkiO' össze íttgfniaik hctezéilni atrtrta vaimafttcoűeólag, almiról a bíróság KI épéért niosit ki akartjai liafl- gtatui. A torv.éaiysKék'i épület ugyanié éptitötoeare alatt áll s a oeiMaiaMalkofebél, vagy fogoly társaik utján esetleg a vádlottak értnlkeZbetlrién ek. A bíróság erre tanácskozásra vonul Vissza, de két perc múlva vasasaiéi* és az elmük bejelenti, hogy Kfep etúrt az ál esküvőre és a gyilkosságra vonatkozólag azonnal ki fogyóik hallgatni. Az elnök bejelentésére a hallgatóság körében amely — ugy látszik — elsősorban KI epe' ár iránt érdefldBődik, óriási, mozgolódás ttámadt. Klepetárt bevezetik és lieüfltbotik a vádlottak padjára, a masaik két vádlott mellé. Klepetár az álesküvőről és a gyilkosságról Kilépetáu* elmondja, hogy az áleskiirő m'etgüewdeaötsébela hünüswetk étfzi majmát. Miictoailiko, akit 1926 junius vége óilla ismer, azt mondotta neki, hogy egy hiertértkitó nő őt állandóan üldözi, legyen tehát, minit szigorló orvos, a segítségére és szugigieiTálIja be raJaimiképi) a nőnek, hogy a felesége Máéival kon 4 k Az áiíesíküvő a ,JM!ág“-Íbiani, a cseh íróik és drámaírók egyeteíülletóbea. folyt le, ahová eJőllüik ment he. Mellényéinek kiélt alsó és teíteő zsebe között fehér- kék-pia-ote szalagot ©rtteitett meg és várt Miűhal- üooékra, akik hamarosan éli is jöttek. Nem volt szó airirófli, hogy ő miitó anyakönyvvezető szerepel. Eat a csalásit beismert, de hozzáteszi, hogy i&étft követte ©I, mwflt ntdg voll’t győződve Mücliailko egyéniség éaieik iniílaibtságiérói, feettfií- letessógiértál és tisBteteeéglénőll, hiszem Mhdialikoit a Národraí Iáislty szerkesztőjének és a legtjoibb társaság révén, ismerte. Hűlte, hogy amit Miidbalho fesz, nem Miét tisZltességteten dolog. Klepetár mély inilJéltigeiioi'ával, tiilertia, okos hiangttuordiozáseial beszél, a tárgyalási, tiercmlb'en egé- saetu miás légkört fcecemit. ezajvaiiiVal, amelyekben az eddigi két; vádlottól 1' eltérően, uj hangot itt mieg. Elnök: Olil v.oll!t az Opera -tel vókárt tanácsko • Káson? Kilefpetiár: Nem voltam, elnök. nir. Fibök: A áVílson-pályaudvaron vett? K lepetár: Nem voltaim. Elnök: D» ik&zem Midhiatko hetemért, bőgj' (magánnal ott volt a Wnlteom-pályamd<varcm, amííkoir iettitazhak Csorbáira. MSnhiailko, aibi. ttgyediJiveisen. inétól és Ijaliligatja Ktepetart. mio»t tieljeiSeai náifordíltga ItekilnJbetiét és ho«s«ajtt ránéz. Sikorsky Kllepietár és Müdhalko ikfi- ihaMgatéisa alatt majdnem ré&nVétteoiüfl, rnozdittat- lantó. ű® a ihelyén. Kleipetfár: M'indlőáSüJc. kétszer veiltaínr vSslcíveui- srfáón: egyszer 1919-lbem 'Pousotnylbatn, másodfcftffcy pedig 1925-iben Pöstyfedheo. Etnölk: Mlondtótia ásít a ,gj#kú'sság ultiáu., hogy ^raquifiesttit :in. pace“ és ..imiost emlbertiel'ébtii ember tettéin". Klejpéter: Tagadóin, eillnök uir. Minden sző ha íeugság, .h&saen Sikorsky maga is folyttonosan vátt1- t őzt adta vallomásait. FJhtok: Ez igaz, <te vamuaik tanúik is. Klepetár lelkiismeretére hivatkozik Kle)p«tá.r a tohiáMnak folyamiam a lelíküilBm'o- rrtíéro hávatkoziik. Tlagadija, hogy* a csoribadi tó ©lőtt s* 0per»4<lSméihéathm ihspltnéii .pwroferöl bswült ■ytolkm iMiohalkoval. Sikorsky vallomiása, bán* igen nagy .valószíinüséggel adja elő, valótlan és hazug. Almi aiz aliibilt igazoló, Prágáiba küldött táviratokat i'l- letis erős hangon jelenti1 ki, hogy erre nrtktp szüikségo xwjiu volá hiszen neki más, jobb alibijei vammaik. A Hávkatokat Parisba való eluitazása előtt, kapta. Bgyütti kelte'tt volna utaianiiai .Michalkoval ée meg- beszé'ltók az elutazás dátumát*. Mikor Miiohalko, aki hazautazott Vázsecre, nem irt neki, levelet irt neki, mire három táviratot kapott l'öle. A koffert Miehialfko Gsorbáról való vnssaaiérfcezése után, helyezte el nála. Itugóoi-ak soha semmiféle karperecét nem ajándékozott, v&iótkun tehát StLkonisky azoui hbgy Mairgdt egy kaaipurecét K lepetóa* hugáiajál lattáPámfeba Michalko hétezer koronával, ö pedig 100— őOO koronúvat utazott ki. Az sem. igaa, hogy Mü- dhailko öl a huszadilk százaid csodájának és ö Mi- dhaillkot Napóleonnak nevezte. Ügyész: Személyi befolyása alatt állott ön Mii diáikénak ? Kilcpeitár: Aoniyűlbaii, ameniiiyiben fiz évvel idősebb nálam és társadalmilag. Egész a párisi útiig Matiam beütne, akkor azonban ©Ivesatettem hozzá való bnzaimaimat. Most rossz viszonyban vagyunk. Cgj-ész: Mit gondok szerencséit, vagy szeren- cSéití! euségett hozott-e' magára a Mídhalkovat való 'itemetreteége ? Blepefaár; Szereacsótticnség-et, az álieskiivő miiiaibt. Ügyes*: Máéiért .uem? Kteipötár: Nem. Más okaflan ii'iueseinet. Egjéh- ikótó aljas és ostoba dolog, engem ebbe az egész ügybe belerántanS, aniolt rtkorsky tesz. Az ügyfélsz eikkioir rámutat arra, hogy Klepetár páríteá' útját illetően eöiliadil'gailla azt, hogy miitóegy hláDríwnih&ti távoliéit uitán vi^zatert Prágába, nyi.lv- ván, hogy móggyŐEŐdgék az áliesküvürSl* kerimgő hiilrekről és csak azt vallotta', hogy egyhónapi párisi tartózkodás után tért vissza Prágába. Majd Tvosztecsíka dr., Klepetár védője, aki. a. vádlottal tegező viszonyban van, több kérdést Üntéz hozzá és azután eJÖTCS* egy leoeilezolatpoK atoLidjet Micliadkoték «. OorbaTóró I irtaik KlepöíiáCmlk. KcHSztecsjfca dr. (miegmuitiatja a lievelvzőlapot): Tiizeiuhatod'ikáiról iródoiht, miért kieliliölt volna Ur zeohietedííkére hizOnytttani az aiiblitt? De van m'áff •WilzJonyíiit'ék is. V-édencem tiiiaenliatodiikáu apjával egy ügyvédnél járt. hogy hepen'i'jc egy ismerő ■ ©ét és azon a napod ügyvédi meghatalmazást is aláírt. Az elnök ezután a táirgya.l'áisl a piai. napra hc>- fejezettnek nyilváuiljia és hétfő reggelre halasztja _______9
