Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-06 / 105. (1732.) szám
nyelvet tanuljam meg és jó szlovák legyek. Majdnem minden héten meglátogatott Igiőn és ha jól tanultam, egy-két hatossal jutalmazott meg, ha pedig rossz voltam, azzal büntetett, hogy az élelmiszeres csomagot, amelyet magával hozott, visszavitte. Már a gimnáziumban politizált.. — Negyedik gimnázista koromban részt- vettem már egy szlovák diákmozgalomban. Apponyi Albert gróf, az akkori magyar iskolaügyi miniszter emiatt negyven tanulót kizáratott az iglóí gimnáziumból. Énnekem azonban semmi bajom nem történt, mert nem bizonyíthattak rám semmit. — Már gimnazista koromban foglalkoztam politikával és publicisztikával. Közvetlen érintkezésben álltam Hodzsával, aki akkor a Slovensky Tyzdenniket szerkesztette Budapesten. A teológián filozófiai, államjogi, irodalmi tanulmányokat is folytattam és nyelvekben is kiképzetem magam. — 1915-ben be kellett vonulnom és az olasz frontra kerültem, ahol egy Ízben meglátogatott bennünket Hornyánszky Aladár dr. pozsonyi teológiai tanár, aki a régi magyar teológiai tanárok közül egyedül tanít ma is a pozsonyi teológián. Vele szoros barátságot kötöttem és hivatkozom az ő tanúságára, hogy miért hagytam el a pozsonyi teológiát. Konfliktusom támadt ugyanis Kovács dr. dékánnal, mert összeesküvést szőttem ellene. Hornyánszky védett annak idején a tanári kar előtt. Elnök: Ne térjen ki ilyen apró részletekre. Röviden, összefoglalva mondja el a dolgokat. Az első menyasszony Mickalko: 1915-ben Villachban megismerkedtem a cseh Marro-val, aki később öngyilkos lett. Az ő révén jutottam be Hoch- müllerékhez, ahol először találkoztam Einröter Rózsával, egy ottani kereskedő leányával, akinek édesanyja szláv származású volt. 191.6 január elsején elmentem onnét és német nyelven leveleztem a leánnyal. Elnök: Nem magyarul? Michalko: Nem, ő csak később tanult, meg magyarul. Sokáig leveleztünk és 1916-ban Pozsonyban, a katonai parancsnokságon alkalmazták a leányt és én oda is irtani neki. Elnök: Az ismeretség hosszú volt, hiszen több mint hatszáz levél van itt. Az ungvári szerelem Michalko: Azután Ungvárra kerültem és amikor a tiszti iskolát elvégeztem, betegen a kórházba, Novák dr. főorvos kezelése alá kerültem, aki ma az ungvári állami kórháznak a főorvosa. Novák igen jó cseh. Számos földivel együtt mulattunk a városban, igy többek között a liptói Wolffal. A kórházban megismerkedtem Giessler ápolónővel. Ez a hölgy idősebb volt nálam. Szerelmi vallomást tett nekem s erről tanúskodhatnak Poledniók, Ondrej- csák és még mások is. Mikor a menetszázaddal el kellett mennem, Giessler egy gyűrűt adott át az állomáson és egy csomagot is. Elnök: Ön is adott neki gyűrűt? Michalko: Nem. Elnök: De az iratok szerint adott neki gyűrűt, csakhogy azt Giesslernek kellett később megfizetnie. Michalko fejét rázza, kezével hevesen gesztikulál: Ez nem igaz. Elnök: De pénzt is kölcsönzött magának. Három- vagy négyszáz koronát. Michalko: Azt én visszafizettem neki. Elnök: Mikor? Michalko: Már pontosan nem emlékszem erre. Azt hiszem, 1919-ben. Elnök: Hogy élt. Ungváron? Michalko: Hogy éltem volna? Kórházban voltam! Elnök: Hát folytassa, de csak röviden, összefoglalva. Michalko: 1918 március végén az olasz frontra menőben, Villáchon Einröteréknél megszálltam. A menetszázad még a délután folyamán tovább ment, én azonban ott maradtam és másnap reggel mentem utánuk. Elnök: Hány napig volt Villáchon? Michalko: Amikor visszajöttem a frontról, akkor tartózkodtam hat napig Einröter- ékné] és amikor értesültem arról, hogy Einröter Rózsa másállapotban van, megesküdtem vele. Elnök: No és aztán mi történt? Michalko: Októberben visszakerültem a hatvanhetesekhez, Eperjesre. Ott értesültem arról, hogy a feleségem meghalt. Itt hivatkozom Olejnik földimre, aki bizonyíthatja, hogy október nyolcadikán Vülachra utaztam. A feleségein akkor már el volt temetve. Elnök: Ott elment a temetőbe? Michalko: Igen, a sógorommal, már nem emlékszem a nevére. (Kérdően Papik ügyészre néz.) Papik ügyész: Lorenz. Michalko: Igen, igen. Lorenz. A temetőben agyon akartam, magam lőni, mert szerettem a feleségemet Elnök: És mi van a porokkal, amiket a feleségének adott? Adjon erről felvilágosítást! Michalko (legyint): Elnök ur, nem volt az por. Kenőcsöt adtam neki, mert a spanyolbetegség elmúltával kiütései maradtak. Elnök: A vád szerint három port hagyott hátra a feleségének. No, de ez most nem is tartozik ide. Az orvosszakértő ur talán felvi- lágositást adhat nekünk, hogy a halott Ein- röf.er Rózsa testén észlelt kiütések mérgezésből erednek-e? Knoblauch dr. orvosszakértő: Az iratok alapján ezt nem lehet megállapítani. Elnök: No és a spanyolbetegség után kiütések támadnak a testen? Knoblauch dr.: Ezt nem lehet állítani, csupán a nép körében terjedt el ez a mendemonda. Elnök: Michalko, maga orvosnak, asszisztensnek is kiadta magát és ezzel vezette félre Einrőtért is. Michalko: Lehetetlenség, hogy én őt félrevezettem volna. Hiszen ott vannak a fényképes levelezőlapok. Azokon olvashatta, hogy feladóként miképp szerepeltem. Papik államügyész az egyik csomagot felbontja és egy csomó levelet néz át Michalko védőjével együtt. Novotny dr. tanácsbirő: Egy képen mint orvos van lefényképezve. Michalko: Novotny főtanácsos ur! a pozsonyi kórház nyolcadik osztályához voltam beosztva. A főorvosom Kovács dr. volt. Őt fényképezték le, nem engem. Novotny dr.: A képen maga fehér kabátban van levéve. Miért nincsenek mások fehér kabátban? Michalko: Én a nyolcadik osztályhoz voltam beosztva egészségügyi szolgálatra. Papik: Ma. érkeztek meg az iratok Ausztriából az Eini ötor-ügyben. Ezeket ót fogom tanulmányozni. Kérem a bíróságot, hogy addig ezt a kérdést ne bolygassuk és az iratok áttanulmányozása után esetleg kiterjesztem a vádat. (Mirháikéhoz fordulva): Miért nem lőtte agyon magát a villáéin temetőben? Michalko: A sógorom akadályozott meg benne. Papik: A sógora épp az ellenkezőjét mondja. Azt állítja, hogy csak m árki r őzt a az öngyilkossági kis: éri etet. (Egy levelezőlapot mutat Miohalkonak): Ezt a lapot maga irta, ugy-e? Michalko: Tgen. Papik: Lám, ilyen hazafi volt! Itt elme- ~c!te. hogy milyen üldözéseken ment kérész nyának képeslapot küldött Vilmos császár é>s Ferenc József képével. Michalko: Hiszen háború volt. Olyan lapot irtain, amilyet kaphattam. Ott nem volt l egy Vencel-téri trafik, ahol választhattam volna a lapok között. Elnök: Folytassa, mi volt Ungvárion? A zsupán! titkárból szlovák vezetőpublicista Michalko: Zsupáni titkár voltam Movs zsupán oldalán. 1919-ben Machár hadseregíel- ügyelőuek a segédtisztje lettem. Aztán Prágában szerkesztettem a Slovenská Politikát. 1920-ban, amikor Prágában németellenes tüntetések voltak, a PrageT Tagblatt épületébe is benyomultak, ahol a mi szerkesztőségünk is volt s minthogy magyar és német lapokat találtak az asztalomon, a telefonkagylóval engem is fejbevertek. 1921-ben Kassán a Slo- vensky Vyohodnak voltam a felelős szerkesztője és közben írtam a Slovenská Politikába is. Azután a turócszentmártoni Néródul Növi nynek szerkesztője voltam 1923-ig. MíchaUko második házassága Elnök: Mikor ismerkedett meg Pograeso- vával ? Michalko: 1921-ben Kassán, ahol áprilistól júniusig a nő a nemzeti színháznál működött. Aztán Mahrisch-Ostrauba meut, ahol megesiküdtünk, de ő rövidesen válni akart tőlem. Csak hat napig éltünk házastársi viszonyban. Elnök: Erről csak egész röviden beszéljen. Michalko: Mahrisch-Ostrauban Pogracsová megismerkedett Jan Snidával, aki nem tudta, hogy ő már férjes asszony. Csak 1923- ban értesültem arról, hogy Pogracsová benyújtotta a válókeresetet ellenem. Elnök: Az asszony azt mondotta, hogy maga rosszul bánt vele. Michalko magából kikelve, hangosan kiáltja: Ez hazugság! Semmi sem igaz ebből! Nem törődtem vele! Azt sem tudtam, mi készül ellenem. Elnök: Magának azonban ezt tudnia kellőit volna, hiszen egy nagy lapnál dolgozott cs tudhatta, hogy milyen egy vájókereseti pór. Sikorskyval Kassán sposrtegylelet alapít... Michalko; Ilyen dolgok iránt nem érdeklődtem. Itt ül Zsalud főszerkesztő ur, ő volt az én főnököm. Bizonyíthatja, hogy csak politikával foglalkoztam. Elnök: Hagyjuk ezt! Mondja el, hogyan ismerkedett meg Sikorskyval? Michalko: Amikor felelős szerkesztője voltam a Slovensky Vychodnak, megismerkedtem Sikorskyval. Először a színházban találkoztunk. Elmondta, hogy szlovák fiú és a Törekvés sportklubnak a tagja. Azt ajánlottam nekj, hogv meg kellene alakítani egy szlovák sportklubot és a magyar egyesületektől el kellene vinni a szlovák játékosokat. Sikorsky ezt megígérte és 24 órán belül már volt 11 játékosa. így megalakítottuk a Slavia sportegycsületet és elnöknek az elhunyt Ru- man zsupánt választottuk meg. Azonnal tizenegy dresszt is rendeltem. Elnök: Sikorsky a Slovensky Vychod sport- és színházi referense volt. Michalko: Nem. ő osak néha sporthíreket adott és különben mindenfajta dolgokról, főleg városi ügyekről informált. Gyakran nagyon el volt keseredve, öngyilkos akart lenni és én beszéltem le. Be kell vallanom, hogy Sikorsky igen gyorsan át orientálódott. Szorgalmasan tanúit szlovákul. Aztán Prágában találkoztam vele. Itt értesültem a nemzeti szocialistáknál elkövetett sikkasztásáról. 1925- ben két hétig letartóztatásban is volt, majd visszament Kassára. 1926-ban Sikorsky újból visszajött Prágába és először a Sroubekben találkoztunk. Ott ült Gyárfással és Wolffal. Azt hiszem, hogy Woltf itt van a tárgyaláson és valamilyen magyar lapot képvisel. Elnök: Ne mutasson oda, forduljon felém! Ezután tagadja, hogy őt a Sroubekböl kiutasították volna tartozásai miatt. Sikorskyval együtt a Zlatá Húsában szállt meg. A vallomás ezen részében volt az első összetűzés Michalko és Sikorsky között Elnök: Sikorskynak 350 koornája volt, mikor Prágába jött. Michalko: Ez nem igaz! (Sikorsky felé fordulva): Sikorsky ur, volt magának 350 koronája? Sikorsky (szembefordul Michalkoval): Igen, 350 koronám volt és abból Michalkonak is adtam. Michalko: Sikorskvtől nem kaptam semmit. Nekem akkor már afférom is volt vele. Kézirataimat ellopta a lakásomból. Erről ta- nuskodhatik Varjú is. Sikorsky: Ez nem igaz! ö küldte el az én cikkeimet! Michalko (idegesen, magából kikelve ordítja): Sikorsky ur, hazudik! Elnök: Ne izgassa fel magát. Michalko (még mindig idegesen): Tanút hozok, hogy ellopta kézirataimat. godtan. Sikorsky beszélt magának valamit a sógornőjéről? Michalko: Igen, egyszer elmondta, hogy van egy gazdag amerikai sógornője. Michalko megnyugszik, keresztberakja lábait, nekitámaszkodik a védői padnak és igy beszél. Elnök: Igaz-e, hogy Sikorskyt felszólította, hívja fel Prágába Margitot? Michalko ezt tagadja: Margit magától jött fel. Margit pénzt osztogat Elnök: Mit beszélt Margittal? Michalko: Vörösmarty Margit azt mondta, hogy Sikorsky nem törődik a családjával, táncosnőkkel jár. Azután szerelemről kezdett beszélni. Azt mondta: Szerkesztő ur, ön tetszik nekem: Eldicsekedott gazdagságával is. Margittól 500, majd 5500 koronát, de tagadja, hogy lakásszerzésre kapta volna. A villavá- sáiíás Sikorsky eszméje volt. Elnök: De a pénzt mégis maga kapta. Michalko: Mert Margit nem bízott Si- korskyban. Elnök: Azután táviratilag küldött mé<~ magának 15.000 koronát. Michalko: Igen, ezt megkaptam. Ezután elmoudja, hogy 1926 május 4-én leutazott Kassára és Sikorsky a nevében megkérte Margit kezét, de ő ezt nem tekintette formális eljegyzésnek. Az esküvőről akkor még nem beszéltek. Margit csupán vagyoni helyzetét ismertette. Elnök: Nem beszélt ön semmit Sikorskyval arról, hogy Margit kémszolgálatokat teljesít? Michalko: Nem, erről nem volt szó. A Margit által tett bűnvádi feljelentésről Michalko ezeket mondja: — A prágai rendőrség idézést küldött címemre és meglepetéssel értesültem, hogy csalás miatt, feljelentést tettek ellenem. A rendőrtisztviselőnek megmondottam, hogy az ügyet rendezni fogom. Sikorsky és én is leiéiben tettünk szemrehányást Margitnak és felhívtuk Prágába. Margit húgának kíséretében fel is jött. Jolán Sikorskynól, Margit nálam lakott. Michalko: Sikorsky dühös volt a feljelentés miatt, én meg egyenesen felháborodtam. Felháborodtam és kikeltem ez ellen. A patetikus kitörés mosolyt kelt a hallgatóság körében. Az elnök ezután áttér az álesküvő ügyére. Az áSeskijvő — Michalko vallomásában Elnök: Mondja el, mi történt a Máj helyiségében. Michalko: Én baloldalt álltam, Margit és Matej öcsém jobboldali, Sikorsky a hátunk mögött, KI epetár pedig esketett. Elnök: Trikolort nem kötött a kezük köré? Michalko: Nem. Elnök (Sikorskyhoz): így volt? Sikorsky: A trikolort Klepetár levette a melléről, átkötötte a kezeiket és azt mondotta, bogi' most már törvényes házasok. Michalko: Nem, ez nem volt így. Elnök: Az esküvő után összecsóko lóztak? Michalko: Nem. Elnök; Sikorsky azt mondja, hogy Margit megcsókolta önt. Michalko (fölényes mosollyal): Én Margitot egyáltalán nem csókoltam meg. Élénk szóváltás támadt Sikorsky és Michalko között az Opera-kávéházban lefolyt beszélgetés miatt. Elnök: Sikorsky azt állítja, hogy az Qpe- ra-kávéházban beszélték meg szlovenszbói utazásukat. A kávéházban jelen volt Klepetár is. Michalko: Én aiz Opera-kávéházban sem Margittal, sem Klepetárral nem voltam, Si- korskyval pedig a Sláviaban beszéltem. Elnök: Sikorsky álljon fel és mondja el, hogy történt? Sikorsky; Este az Opera-kávéházban találkoztunk, Michalko ott ült, kávét ivott és újságot olvasott. Michalko (parancsoló hangon): Sikorsky ur, üljön osak le, egy szó sem igaz ebből. Derültség morajlik át a hallgatóság sorain. Michalko: Én Sikorskyval az Operában nem voltam. Ezután rátér a csorbái kirándulás elbeszélésére. Ő a maga jegyét, Sikorsky pedig az ő és a Margit jegyét váltotta meg. Barna sportruhában utazott és egy kis kézitáskát vitt. Azt azonban nem tudja, hogy mi volt Margit táskájában. Végül egész váratlanul ezeket mondja: Hogy a körülményeket jobban megvilágítsam, meg kell jegyeznem, hogy Margitnak,* mikor junius 30-án Kassára Hfeatálv UMfiE jtarADl késjgéiuo 8 ................................................. 193S május fi. vasárnap.
