Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-06 / 105. (1732.) szám

IfW májas 6, vasárnap.

■——

<praqai-/AacAar-h s rlap

Nyiít harcban a két petroíeummammut-tröszt

Megkezdődön a legnagyobb harc a kapitalizmus történetében — A Shell ügyes politikája — „Anglia várhat“ — „Olajjal lógjuk visszafizetni Anglia hadi adósságait Amerikának — Mig Amerika kimeríti olajkészletét, Nagybriiánnia földben hagyja kincseit

London, április végén.

Az évek éta folyó többé-kevésbé fellángoló, majd elcsendesülő harc a két raammut-tröszt, az angol Shell-csoport és az amerikai Standard Oil között már nem egy ízben szerepelt a napi sajtó hasábjain. A két ellenfél harca nagy horderejű világpolitikai események és folyamatok rugója lett a háború befejezése óta. A Standard és Shell harca néha elcsendesült, a két tröszt emberei ösz- szeültek a zöld asztal mellett, hogy látszólag gazdasági fegyverszünetet kössenek, de valóban csak azért, hogy újabb diplomáciai fogással akadályokat gördítsenek egymás útjába és ravasz komplikált manőverekkel kijátsszák egymást.

Aki ezt a csendes títánharcot évek óta figyeli, azt tapasztalhatta, hogy az esélyek, a siker hol az egyik, hogy a másik fél oldalán vannak. Nemcsak diplomáciai fegyverekkel folyik a küzdelem a világ olajkincseinek birtokáért, hanem gazdasági téren is, úgy az árpolitikában, mit a londoni és newyorki tőzsdéken. Aki az angol külpolitika tendenciáit figyelemmel kiséri, annak nyomban fel kell, hogy tűnjön az olajjal fennálló szoros kapcsolat. Mint köztudomású, az orosz kérdés, illetve az angol—orosz konfliktus előidéző oka leginkább a bakui olajmezökön keresendő. Hogy Amerika pedig milyen célokat követett a legutóbbi pánamerikai konferenciával, az sem titok, a beavatottak előtt. A mezopotámiai olajterület és a wahabitáknak Irak elleni mozgolódása között is kapcsolat van. Az angol és az amerikai külpolitika tehát mindenütt „olajos" és a viszony a két volt szövetséges között napról-napra hűvösebbé válik.

Az otájpolitikai barométer vihart jelez

Fokmérője ennek a feszültségnek mindig a Shell és a Standard politikája, a két ország sajtójának állásfoglalása a petrőleumkérdésben. Ha ezt a csalhatatlan politikai barométert vesszük alapul, akkor bátran mondhatjuk, hogy a két csoport között ilyen nyílt vehemenciával, ilyen ádáz gyűlölettel még nem indult meg a küzdelem, mint a napokban.

Hogy a Standard és Shell viszonya az ntób- bi hónapokban mindinkább feszültebbé és idegesebbé válik, azt mindenki, aki ezt a fontos világpolitikai faktort figyeli, megállapíthatja. A hordó fenekét a tavaly történt angol—orosz diplomáciai szakítás törte ki, illetve az ezt előidéző szerződés, melyben a szovjet a Shell oroszországi koncessziós területeiből évi 10,000.000 barrel olajat ad el az amerikai Standardnak, hogy az angol olajmonopóliumot Indiában és Egyiptomban megtörje. A Shell-csoport rendkívül tehetséges feje, Sir Henry Deterding, miután az amerikaiak terve tudomására jutott, kijelentette, hogy az igy eladásra kerülő olaj „lopott" (stolen oil) és minden erejével küzdeni fog ez ellen az unfair módszer ellen.. Sir Henry táviratai nyílt hadüzenetet jelentettek, melyre a Standard sem maradt adós. A Shell-részvények áringadozása mindenesetre egyideig azt mutatta, hogy egyelőre az amerikaiak vannak fölényben. Deterding azonban nem az az ember, aki egyhamar beadja a derekát. Harcos természet, aki igazi angol következetességgel viszi keresztül terveit. Egyideig azon

Minden háziasszony tudja, hogy csakis a j

Schroll

védjegy kezeskedik az áru világhírű jó minőségéről

A védjegy minden darabon látható

igyekezett, hogy az amerikaiakat tárgyalásokkal, taktikázással visszatartsa attól, hogy tervüket, az orosz olajnak Keleten, tehát Egyiptomban és Indiában való eladását megakadályozza.

Ez ideig-őráig sikerült is. Végül azonban sem jó szó, sem fenyegetés nem használt. A „lopott olaj" — az angol fúrásokból való orosz olaj megjelent Indiában — néhány centtel alacsonyabb áron, — hogy az addigi angol olajmonopőliumot megtörje.

A keleti olajpiac s főharctér

Ez eljárás vakmerősége tényleg egyedülálló a kereskedelem történetében. Angol olajjal angol érdekszférában harcolni egy társaság ellen, melynek minden lépése mögött az angol kormány áll. Azon a napon azonban, amikor megérkezett az első Standard tank- gőzös Bombayban, a Skell-tröszt erősen redukálta árait.

Olyan mélyen leszállította a keletindiai mezőkről származó benzint, hogy az amerikaiak képtelenek voltak áraikat ehhez alkalmazni.

Sir Henry felvette a keztyüt, melyet a szovjet és Amerika dobott elébe. Az árleszállítással már hatalmas csapást mért a Standardra. Amerika mint konkurrens kívánt fellépi, érdekeit nem fedi, ha az indiai és egyiptomi olajüzletre ráfizet. Deterding azonban elég erősnek érezte magát, hogy egyelőre olcsó olajjal parírozza ki a támadást.

A zseniális holland származású angol ugyanis csak rövid átmeneti fázisnak tekintette az árharcot Keleten. Sokkal nagyobbszabásu tervet forgatott agyában, melynek kivitele a legérzékenyebb pontján találta Amerikát. Az Egyesült Államokban 1911. óta trösztellpnea törvény van. A legelső óriási tröszt, melyet a törvény sújtott, a Rocke- feller-féle, Standard olaj-tröszt volt. A törvény életbelépése után ez a hatalmas szervezet 5.000 kisebb-nagyobb társaságra eseti szét. Persze csak papíron, a valóságban a Standard óriási hatalma

megmaradt. De a törvény erősen megnehezítette a „tröszt" munkáját és a kontrollt az egyes kisebb társaságok felett.

A Shell Amerikában

Ennek a törvények védelme alatt kezdett munkába a Shell. Lassan, de annál kitartóbban vásárolni kezdett és hatalmába kerítette az amerikai olajmezők egy tizenkettedrészét. Ennek a politikának tudatára csak most ébredt Amerika. Egy leleplezés, melyet nemrég Wilbur államtitkár tett a sajtóban, arról szól, hogy a Shell tulajdonába jutott az amerikai haditengerészet egyik kaliforniai tartalékmezeje (U. S. Naval Oil Reserve No 2.) és az ottani kitermelt olajat Japánba szállítja. Erre megindult a lavina. Mialatt Amerikában ráeszméltek a brit olajpolitika legújabb sikerére, már megjelentek a Shell tankhajók Indiában és Egyiptomban — amerikai olajjal. Előállott a legfurcsább eset.

Indiában az amerikaiak adnak el a szovjettől lopott angol olajat, az angolok pedig amerikai olajat, hogy egymást a piacról kiszorítsák. Hogy ez a kettős sakkhuzás milyen érzelmeket váltott ki Amerikában, arra fényesen rávilágít az a cikksorozat, mely a Hearst sajtóban E. I. IIop- kins tollából jelenik meg.

Hopkins cikkei nem ismertetések. A hang olyan, hogy aki olvassa, tisztában van vele.

A két óriási olajkonccrn között nyíltan tört ki a harc.

A Standard most már nem dolgozik alattomosan, hanem „kiásta a csatabárdot", hogy a gyűlölt brit olajkoncern ellen minden erejével felvegye a küzdelmet. Erről a Standard által sugalmazott cikk hangja után ítélve, egy pillanatig sem lehet kétség. Egyben vészkiáltásként süvít végig az amerikai közvéleményen. Kissé drasztikusan és sötéten, de a tényeknek megfelelően festi a veszélyt, melyben Amerika jövőben való olajellátása forog.

A löldkerekség legnagyobb otaiiogyasztája

A világ legnagyobb olajkonzumense Amerika.

A 22 millió automobil, a rengeteg gyár, villanytelep, repülőgép, hajó, vasutak stb., mind olajra vannak berendezve.

A rilágkonznin fele Amerikára esik. Minden U. S. állampolgár, akár asszony vagy gyermek, évente fejenként 7 barrel (á 157 liter) olajat fogyaszt. Amerika vitális érdeke az olajkérdés. Ma még Amerika a legnagyobb produktív ország. A világ olajtermelésének 70 százaléka az Egyesült Államokból ered. A rohamos szükséglet arra bírta az amerikai olajtársaságokat, hogy a birtokukban levő kincset mohón, minden eszközzel kiragadják a földből. A rablógazdálkodás legrosszabb formájában. A kiábrándulás azonban nem váratott sokáig. Szürke statisztikai adatok és különböző szakvélemények oda konkludálnak, hogy

az Egyesült Államokban 1933 és 1935 között kiapad as utolsó olajkút.

Mig például 1927 folyamán az amerikai olajmezők 904 millió barrel (hordó) olajat produkáltak, addig a világ összes többi olajterületei csupán 352 millió barrel olajat termeltek. Tiz éven keresztül a világtermelés 70 százalékát az Amerikai Egyesült Államok szolgáltatták. Ez is sokban jár hozzá a világháborúval együtt, hogy U. S. A. a világ aranykészletének legnagyobb részét magáénak mondhatja. Az észnélküli termelés nem jelenti azt, hogy Amerika olajkészlete a Föld 70 százalékát teszi ki. Ettől igen távol van, amint nyomban látni fogjuk.

Amerika olajkészlete

Objektív vélemények szerint 1926 január 1-én az amerikai talajban lévő „folyékony" olaj meny- nyisége 5.321 millió barrel volt. Ugyanis „folyékony" olaj alatt azt szokás érteni, amit a mai módszerekkel, tehát fúrással és szivattyúzással gazdaságosan ki lehet termelni a talajból. A rendesen homokos rétegben még marad vissza olaj. Ennek kitermelése azonban, bár technikai szempontból kivihető, drágasága miatt keresztülvihe- tetlen, mert az olajtartalmú homokot bányászni kellene és az olajitta terméket desztillálni. Ez azonban sem ma, de a jövőben sem lehet gazdaságos. A „kötött olaj" mennyisége ezután körülbelül 20.000 millió hordót fog kitenni.

ts^mBmmsmea^asa

Szempont

— Nem szeretem az áprilist.

— Gondolom. Nagyon nedves és szeszélyes. Könnyen meghűl as ember.

— Nem azért, fin áprilisban nősültem.

1928 január elsején a folyékony olajkészlet

már leapadt 3650 millió barrelre. Évi ezermillió bárról termelést véve alapul, három és fél év alatt ki kellene merülnie az egész készletnek. Az a remény pedig, hogy akad még újabb olajterület, nem' helytálló. A csak távolról is számításba jövő olajterritoriumokat egytől-egyig felkutatták, át- furkálták és felmérték, úgy hogy újabb olajmezőkre nem lehet számítani.

A világ olajkészlete

Ezzel ellentétben a világ összes olajkészlete, igen óvatos becslések szerint, sokkalta nagyobb. 1919-ben az összolajkészlet a földben (Amerikát kivéve) 53.000 millió barrel volt. (Dávid White dr. szerint.) Az addig kitermelt mennyiséget levonva, 1928-ban kerek 49.000 millió barrel olaj maradt a földben. Ennek az óriási készletnek 25%-a Oroszországra esik. De a maradék 70% a két angol csoport, a Shell tröszt és az Anglo- Persian Oil Co. között oszlik meg. A maradék 5% különféle más országok (Románia, Lengyelország, Délamerikai államok, Franciaország, Olaszország, Japán) tulajdona.

Itt kezdődik Nagybritannia óriási koncepciójú és előrelátó olajpolitikája.

Mig az a kevés készlet, mely az amerikai talajban van, naponta — vasárnapokat is beszámítva — 2 és félmillió barrellel csökken, addig a többi olajmezők ennek csupán harmadrészét produkálják. Holott készletük közel húszszor akkora!

Ezek után teljesen tisztán látjuk a híres angol olaj-triumvirátus: Sir Henri Deterding, a Royal Dutch Shell tröszt elnöke, Sir Marcus Sámuel, a Shell szállítási társulat vezetője (melynek tankhajóflottája az angol haditengerészet tonnázsát is meghaladja), továbbá Sir John Cadman az Anglo Persian Oil Co. főemberének politikáját. Ez a mammut-tröszt, melynek vagyonát 12—15 milliárd dollárra becsülik és melynek háta mögött ott áll az egész angol diplomácia, Kadsereg és flotta, kiadta az angol politika régi remekül bevált jelszavát: „Britannia várhat."

Az egyszerű számítás

A politika egyszerű számításon alapszik, melyet minden gyerek megérthet. Mig a Standard teljes erővel kiaknázza az amerikai olajkészleteket, addig az angok kézben levő óriási tartalékokat benn hagyja a földben. Hogy a kitermelés folyamatát pedig elősegítse, teljes erejével azon van, hogy az amerikai olajkészletet, melynek egy- tizenkettede kezében van, minél előbb kiaknáza. A jelenlegi iramban Amerika 1934-ben matematikai pontossággal feltétlenül „kész lesz".

Az amerikai olajkutak nem adnak többé olajat. Amire ez bekövetkezik, a világ olajkészlete 47.000 millió barrelre apad le csnpán. Ennek

^^tubnionske Teplice v

7%tubnu(oíünldSlovensW

gA, $3 SzéptannrfTr ato*

m<aLsggypqwizJurdcf' 1

RHtUMA KOSZVIÍNY, ISCHIAS 1

ellen. O darberq -kuíttea. -Bpesfti ftfvoruafe

mSAmemi modern, új szdlLoh..

70%-a, tehát kb. 33.000 millió barrel felett akkor már a Shell—Anglo Persian-tröszt fog diszponálni. így azután

teljes világmonopoliumot fog szerezni,

legnagyobb ltonkurrense csupán az orosz olaj lesz, mely akkor még 12.000 barrel felett fog rendelkezni.

Tudvalevő, hogy a gummi-világmonopolium

ma angol kezekben van. Csak nemrég jelentette

ki egy kiváló angol politikus: Anglia háborús

adósságát gummival fogja megfizetni. Tény, liogy Amerika évente 2 milliárd dollár értékű gummit vásárol az angol trösztöktől. Anglia itt tetszés szerint diktálja az árakat cs Amerika — kény télén fizetni.

A gammi után az olaj

A gummirn jpólium után az olaj fog következni. Hogy már előrelátják Angliában, sőt

számítanak ir vele, azt nemrég az angol parlamentben egy prominens konzervatív képviselő is kijelentette:

„England would pay its war debt to U. S. by the profits of British oil sold to the Americans!" (Anglia háborús adósságait, az Amerikának eladott brit olaj nyereségéből fizetné vissza az U. S.-nek.) Ez a nevezetes kijelentés teljességgel körvonalazza a brit politikát.

Különben lépten-nyomon látható ez a tendencia, ha az angol olajkészleteket nézzük. Köztudomású, hogy milyen óriási olajkészletek vannak Perzsiában és Mezopotámiában. így a legutóbbi próbafúrás Kerkuk mellett —, melynek kijelölése a magyar Böck Hugó dr. érdeme — óriási olaj- tömegek jelenlétét konstatálta. De ennek dacára sem mezopotámiai, sem perzsa olajról nem hallani. Ezek a készletek csak akkor kerülnek a piacra, ha az IJ. S. A. utolsó cseppje is kifogy és az angol olajtrösztök elérkezettnek fogják látni az időt, hogy kezükbe vegyék a világ olajellátását.

A fentiek után világos, hogy miért folyt olyan ádáz küzdelem az orosz olajért. Hogy Amerikát a kiaknázás veszélye fenyegeti, azt tudják nagyon jól odaát is. Ezé t igyekeznek minden erővel azon, hogy inkább az orosz olaj jusson a piacra, mint a kimerülés előtt álló amerikai. Viszont a Shell érdeke az amerikai mezők minél előbbi kiaknázása. Ezért jelenik meg a lopott angol olaj amerikai kezekben Keleten —, hogy egyrészt arra kényszerítse az angolokat, hogy Keleten fekvő óriási olajkészletüket megcsapolják — részint pedig orosz olajjal megtörje a monopóliumot. Erre a Shell egyszerűen úgy válaszolt, hogy amerikai olajat ad el Indiában és Japánban, egyben megóvja saját óriási tartalékjait, másrészt segít az amerikai olajkészleteket kimeríteni, ami elsőrangú érdeke.

Az angol olajpolitika sarkpontja

A három északamerikai Shell-expozitura, a Shell of California, a Roxana és a Wolverine tehát éjjel-nappal teljes erővel szivattyúzza az amerikai olajat és a Shell-gőzösök szállítják Japánba és Indiába a nyersolajat, hogy a Nagybritannia kezében levő olajkészletek mentői tovább érintetlenül maradjanak. Emellett ez a politika még rossz üzletnek sem bizonyult. A három nevezett társaság évi osztalékai — a kíméletlen rablógazdálkodás folytán — 23-tól 40 százalékot tettek ki.

A két gigászi ellenfél tehát nyíltan összecsapott.

A jövő szempontjából Anglia van fölényben. Geológusai már évek óta járják a világot és olajat keresnek, — de nem aknázzák ki az explorált „folyékony aranyat". A Standard pedig lázas igyekezete dacára, hogy újabb koncessziókra és olajtartalékokra tegyen szert külföldön, már részben elkésett. Mig Amerikában orgiákat ült az olajláz és ész nélkül fúrták, szívták ki a földből a petróleumot, melynek célja óriási olajrezervák felhalmozás , olyan helyzetet teremtett, melynek gyümölcsét csak évek múltán fogj) élvezni Nagybritannia.

Mert csak most mutatkozol ennek a politikának helyes volta. A kormány minden olyan kísérletet, mely idegen olajkoncessziók megszerzésére volt irányítva, minden erejével támogatott. Végül mindig gondja volt arra, hogy petróleumrészvények csak brit alattvalók között cseréljenek gazdát és azokat soha idegen meg ne tudja szerezni. T,’nnek köszönhető, hogy Anglia a jövő olajpiacán diktálni fog. Akié pedig ez a nyersanyag, azé a hatalom. W. S.

Kél repfIIOhangár égett le az Adria Partián

Trieszt, május 5. Ma éjszaka nagy tűzvész pusztított, amely a trieszti repülő társaságinak a por tor ősei Sásában épült két hangárját elpusztította. Öt repülőgép, köztük két, Trieszt és Túrán között közlekedő postagép, porráégett, két repülőgépet még idejében kivontattaik a tengerre. A kár két millió lira. A hangárok rövidzárlat miatt gyulladtak ki. A közelükben elhelyezett negyvenkilenc benzintankot - ^ ideiéiben sikerült biztonságba helyezni.

5