Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-30 / 123. (1750.) szám
1928 május 80, BierdUu 4 1928 ^ 80>Merit».................*-----——" ’ «rv tt _i «r_- y,_J5 _j.__Tiíi««,v; tt RTfliKo/l 4Ár cyvO'VkiOrl 1 rrr> TTol amí a ovo. A k assai Eígelő és Lovaregytet pankösdvasámapi lóversenye a békeévek versenyeit varázsolta a bárcai mezőnyre Kassa és vidéke egész un társadalma résztvett a változatos műsora ünnepségen — A favoritok győzelme Pillanatfelvételek a tribünről Kassa, május 29. (sznni.) Budapesten múlt héten zajlott le az arisztokraták, pénzemberek és egyéb vivőrak legendásan szép társadalmi és sport- eseménye, a Király-díj, amiről a képesujsá- gok és komoly napilapok mélynyomásu képeket meg kispolgárokat elkápráztató cikkeket hoztak le. A vidéki ember a pesti beszámolókat olvasva, nekibuzdul, fogja magát, mert egyrészt pünkösd van, másrészt meg kivételesen síit a nap és sorba áll a kassai vasúti pénztár előtt, hogy jegyet kapjon a bárcai kiilönvonat ra, amely százával szállítja a lő- versenyközömséget. A versenypályán tarka a kép, az összes tribünök telve, sőt a mázsáié és a pihenőhely elé feszített kordonon kívül keményre vasalt viganóju, friss parasztlányok állnak rajosán a kisgazdaversenyzők szekerei körül. Fenn, a biróí páholyban Snejdarek generális és felesége, néhány tiszt és Guzmann ezredes ki a Forgách-memoriálnak biztos győztese volt mindig — meg Zahler Ernő vezérigazgató foglalnak helyet. Zahler mint versenyintéző állandóan el van foglalva és elegáns lóversenyöltözékében teljesen stál- szerii. A kassai diplomáciai kart Max von Etesse német és Zawadowsky lengyel konzulok képviselik feleségükkel együtt. A startnál Borszky őrnagy és Dombrády | Viktor, a jelzőtáblánál Bárkány Hugó és Bo- don buzgó lkodnak, inig a totallzatőrnél Do- kupil Ede és Barna Dezső ülnek, körülbelül két évtizede tartó szenvedélyüket valósággal tradícióvá avatva ... Persze, az obiigát névsorolvasásnál nem említhetem meg a színészeket, akik nagyvárosi versenyek színes és érdekes színfoltjai szoktak lenni a mezőnynek. Csak azt mondhatom — nem kell rosszmájúságnak venni — hogy egy ilyen vidéki verseny egészen kedves és intim dolog. Lenin a gyepen és a tribünön régi kassaiak, ismert szépasszonyok, szomszédból berándult birtokosok, egyszóval majdnem mindig együttélő társaság hullámzik és senki, sincs meglepve, amikor az ügetőversenynél a fdmiselés kezdetén egy derűs öregui', aki már biztos a fess fehér-fekete dresszes Gecsey Ernő győzelmében, felkiált n drukkoló mamához a tribünre: — Nagyságos asszonyom, gratulálok! És igy, ilyen barátságosan megy minden. Néhány szám után tarka lesz a nézőtér, a kisgazdaversenyzők asszonyai beszabadulnak a nézőtérre és úgy néznek 'ki a zenészek körül — akiket tarkarokolyásan megbámulnak, mint egy falusi kiskert. De ami a versenyizgalmat és a fogadásokat illeti, az nagyvárosi. Ezt onnan tudom, mert a versenyek menetét óriási zaj, hangos lippelés és a beérkezetteket zajos tapsvihar kísérte. Egy pincér például ahhoz képest, hogy a lóversenyen aránytalanul kisebb alkalom nyílik az bed Hozásra, mint például így futballmeccsen, egész derekasan trenírozta a száj- és arcizmadt, miközben *a köztudatba vette, hogy nem kell félni, aki az ötösre telt, nem bánja meg, hiába van most a hetes előnyben. Persze, neki lett igaza ... A kétlovas ügetőszám után, amelyben idősebb urak vettek részt s amely kétségtelenül a legesztétikusabb látványt, legdzsentribb produkciót képezte, a kisgazdák versenye következett utolsónak s mondhatom, örök kár azoknak, akik nem látták ezt a tizenhat csu- paerő falusi legényt, akik az úri ügetések és ritmikus galoppok után, lóra pattanva, már a startnál olyan eszeveszett futásba kezdtek, időbeosztás, technika nélkül, pusztán a virtiis- kodó őserő ösztönzésére, hogy Tóm Mix vagy egyéb praerihősök a föld alá bújtak volna szégyenükben. Nem volna teljes és tradíciókhoz hü a beszámolóm, ha fel nem sorolnám -még néhány megjelent szépasszonynak a nevét, alakét a -nagy tumultusban sikerűit feljegyeznem. Elegáns toalettjeikben ott voltak a már fentebb emlitteteken üdvül: dr. Weisem-é, Reizmanné, dr. Havasné, dr. Tán zenié, báró Jajkobsné, Guzmanné, dr. Szepesi Dezsőné, Polinszky Kató, Markovics Vera, Mihályi Ödönné, Rösslex Mária, Zahler Ernőné, Po- csatkó Lásalóné, Münster Tivadamé, dr. Hai- miné, dr. Nemesné stb. Azt talán nem kell külön említenem, hogv úgy öt óra felé elkövetkezett az a bizonyos időpont, amikor a Természet — különösen igy ünnepi események és kirándulások alkalmával — Incselkedni kezd imádóival és e célból egy kis forgószelet, meg holmi pajzán égzengést rögtönöz a számukra. Az ég1 elsötétül, a viharfelhők úgy lógnak a levegőben, mint a szuffiták és a szabadban élvezke- dö ember, aki például lóversenyen van és a vonat cg§k két ég tél ára jgulya jóa éa% tggc cogva, topogva, grlniászt vágva nézi tovább a zenekisérettel tarkított lóversenyt. De ez már nem számit. Az ember .ne legyen kicsinyes. Kettőtől-ötig éppen elég idő volt arra, hogy a közönség kiünnepelje magát, az asszonyok felvonultassák a ruháikat és néhány vállalkozóked vü fiatalember három téten otthagyja a fizetése roncsait.-A rÓBKlie-lie'S eredmény a következő: I. Gáüverseny. IMovas oknak. Táv 2400 m. Első Forrnék hadnagy Flwutdk (lov. tulajdonos), második Sárai főhadnagy Fldiila Jov. tulajdonos), harmadik öi?,ek hadnagy Dolomit (jlöv. tulajdonos). öt induld. Bizt-oSJan nyerve. Tói.: 10:63. IT. Soltotok sikTersenye. Táv 2.000 m. Első Öerveny: Ekart, második Korbel'áT: Ernőit, lilarma- dlik Z-ednigek: Fakulta. Hat induló. Erős küzdelem után ferjhosez-a! nyerve. Tót.: 10:93. IIL Helyőrségi ©teeplechasie. TiB®ti verseny. Táv 3200 m. Első Sárai főhadnagy- Dali* (lov. tulajdonos), második Fiseir hadnagy Erikáén, harmadik Ölitek hadnagy Dralbaut öt induló. Küzdelem u'tán biztosan nyerve. Tót.: 10:18. IV. Egyfogaitu ügetővear&emy. Uirkoosisok. Táv .2400 m. Első Riépászky Gyulámé: Sáudotr, hajtotta Gecsei Ernő; második Zahl-er Ernő: Baironess, htaj- toWa Szatffcő; harmadlik Vask-Ő Aladár: Bánatos. Hét induló. Fölényesein nyerve. To-t.: 10:17. V. F orgáoh-micartoriail. Urlovasok eákversiernye. Táv 2400 in. Első Bárkány MiükMs: Bellonia IL, lov. Sárai- főhadnagy, második Báirkámy Mülkós: Ptresto, lov. Öiziek hadn-agy, harmadik Be-ssenyey György: Ikarus, lov. tulajdonos, negyedik Bárkány Miklós: Zeazsa, lov. tulajdonos, ötödik Vaskó Aladár: Marná, lov. tulajdonos. Küzdelem ut-án biztosan nyerve. Tót.: 10:18. VI. Kétiogatu ügető verseny. Urkoosisok. Táv 4600 m. Első GeMim-amn Sándor betitősJogata, hajtotta a tulajdonos; második Vaskő Aladár kettős- fogata, hajitoibta a tulajdonos, harmadik Zahler Ernő keftőslfogata, hajtotta Szaífkó. Indult még: BeSsenyey György kettiősfo-gata, hajtotta a tulajdonos; Háirdiesai ménes ketlősfogata, hajította P-édhy Ernő; Zidhy Ede bettőefogata, hajtotta Glüok Lajos. Tót.: 10:16. Ezután a kisgazdák versenye keltett feltüm'éwt 16 indulóval. A győztes egy cseh telepes légiouista lett a bár-c-aá', széplaki és zsebe.-’ legények fölött- Az eilsiő öt 500—120Q koronás betétkönyvet kapóit. Este a SdhialkbázJban jóls-ik-erült támase-stiély fejezte be a versenyt. PEST! FUTBALL Irta: Márai Sándor —, május 27. Elfogulatlanul életemben először -s talán nem is utoljára, elballagtam vasárnap délután egy sportpályára s megnéztem a pesti futballt. Soha, máshol se, azelőtt én ilyesféle játékot nem láttam. Akik rábeszéltek, hogy ezt megnézzem, hangsúlyozták, hogy itt tányéron kapom mindazt, ami Pesten az embereket még komolyan érdekli, összesüritve egy tenyérnyi fleckre minda-zt a szenvedélyt és lelkesedést, ami. a városban nyilvános dolgok iránt még eleven maradt s hogy ez az a fajtája a circensesnek, ami meghazudtolja, hogy nincs elegendő panem, mert igenis, Budapesten még ma is van minden vasárnap negyvenezer embernek legkevesebb négy pengője ahhoz, az utazási költségeket -nem is számítva, hogy megnézze a Konrádot vagy a Turayt. Mindjárt hozzáteszem, hegy ez nagyon szépen hangzik, de ne engedjük magunkat látatlanba meghatni az ilyesmivel. Ha negyvenezer ember hangosan érdeklődik valami iránt, az lehet személyes ügye a negyvenezernek, de a többi sznobra nem föltétlenül kötelező s mélyreható szociálpszichológiai következtetéseket sem ajánlatos a negyven- ezerből csak úgy magánszorgalomból levonni. Én ismerek dolgokat, amik sokkal több embert érdekelnek vasárnap délután, mint negyvenezret s mégsem cikkeznek róla, sőt. És, ahogy a bölcs nagyon szépen mondta: ha nagy tömeg ember nagyon hangosan mond is egy igen nagy szamárságot, az attól még szamárság marad. Másrészt nagyon könnyű lecsepülni valamit, ami neked nem tetszik s negyvenezernek igen. Úgyszólván semmi nem könnyebb. Ezért iszkepszi-szemet visszatettem a szarvas- bőrtokba, ahol tartom s elfogulatlanul beültem egy konflisba. A pénzverdével szemben álltunk meg, nagy tribün előtt, szép gyenge májusi idő volt. Kedvezményes jegyet kaptam, egy középső helyért csak négy pengőt kellett fizetnem. Ezt az árat utólag sok állom. Nem is a hely, ami nem érte meg az árát, hanem az, amit láttam. Négy pengőt nem ér. Kettőt, kettő ötve- net talán. Az az érzésem, hogy igazságosan talán ötven fillért ér az egész, nem sokkal többet. Én már nem emlékszem, hogy a spártai Stadionban vagy a római Colosseumban mennyi volt egy tribün jegy ára, de semmi- esetre sem volt négy pengő. Olyan természetű dolog ez, ami legföljebb filléreket ér. A Colosseumban ezenfelül kényelmesebbek voltak az ülések s az egész kőből épült s előadás közben, amig a keresztényeket égették, a publikum dohányozhatott, illetve hagymát ehetett olajos kenyérrel. Itt, a pesti tribünön, ahol az előadás csak annyi, hogy a keresztények s szórványosan az izraeliták rúgják egymást, s égetésről ezó sincsen, tilos a dohányzás.. Egyik oka annak, ami a jövőben visszatart a'ttól, hogy a pesti futballt sűrűn látogassam. Úgy nagyjából, szemre, sikerült rögtön belépéskor a helyzetet megértenem s tisztába jöttem a lényegével, bár a játékot nem ismerem. A lényeg, amit megértettem, első pillantásra ezlmpátikusan Is hatott : egy zöld mezőn huszonkét ember harcolt egymás ellen s a többi negyvenezer nézte. A háború jutott az eszembe, aminek, lényege annyi volt, hogy negyvenezer harcolt egymás ellen a zöldi mezőn s huszonkét ember nézte. Ezen a ponton a pálmát rögtön átnyújtottam a futballnak, mert ez igy szociálisabh é helyesebb. Mikor elfoglaltam kényei mellen és szűk helyemet a tribünön, egy ember tisztán és Mtetóaa mi a haja® *4 Ferencváros klubfanatizmusa árt a nemzeti érdeknek". Ebben a pillanatban kezdtem cl unatkozni. * Kétszer negyvenöt percet unatkoztam át s közben tizenöt perc félidőt. A félidő érdekes volt, mert mozgási lehetőséget nyújtott, a szép napsütésben fel és alá járkáltak az emberek, szabad volt a dohányzás, a néző elegáns hölgyeket szemlélhetett és daliás urakat, egyszóval a szép vasárnapi életet. Ahogy vissza kellett ülni a tribünre, rögtön kijött a huszonkettő és elkezdték rúgni a labdát. Azért, nehezen ugyan, de valahogy felfogtam a részleteket is: két kapu volt, csatárok és kapusok, bíró, taccsbiró, egy labda s többkevesebb ügyességgel és testes szellemi edzettséggel a két csapat tagjai arra iparkodnak, hogy mentői sűrűbben rúgják be egymás kapujába a labdát. Itt aztán minden azon múlik, hogy az ellenséges csapatok emberei milyen őeszjátékot tanúsítanak, ki mennyire gyakorolta azt, hogy egy labdába belerúgjon a lábával a egy bizonyos határozott cél felé terelje azt a szép fűvön. Nincsen benne semmi boszorkányság s mindenki rögtön érti. Azt hiszem, a futball nagy tömegsikerének egyik titka éppen az, hogy mindenki, aki először látja, ha nincs is érettségije, ha félhülye is, rögtön s minden részletében érti. Nem kell hozzá érzék, mint. a zenéhez, se műveltség, mint a színházhoz, nincs stílusa, nincsenek lelki feltételei. Rúgd és jól rúgd, ezt a Frimm- ben is megértik. Én is megértettem, rögtön. A második félidőben már feltűnt nekem, hogy egy szőke szegedi fiú, akit, mint megjegyezték, „nyolcvan millióért vett a Bástya", hibát csinált, mikor lefelé vitte a labdát, egyenesen az ellenség ölébe vitte, el is vették tőle. Én úgy találtam, hogy ennek a szőkének a bokája vékony s a fejtartása nem elég nemes, talán nem is tiszta vér, rosszul tették, ha nyolcvan milliót adtak érte. Jövőre hágaiul kell, különben semmi egyébre nem alkalmas. Egy tiszta, jóvérű kis barna alföldi. magyar futballista mokányul nyargalászott a mezőn, a fejét fúrta a napos levegőbe, látszott rajta, hogy berúg itt a tömegtől, a naptól, a füves tértől, gyönyörű távokat futott, halkan nyerteit egyet-egyet tavaszi kedvében s csakugyan ő is rúgta az elsőt, utána hasra esett. Longchampban ilyenkor lefújják a versenyt. Mondom, az volt az első érzésem, hogy negyvenezer ember csak oda megy el Ilyen kézzelfogható buzgalommal, ahol biztos lehet, hogy a produkciót rögtön és minden részletében, előismeretek nélkül is megérti. A második felidőben az újonc is tudja az összes szakkifejezéseket, mindenki hozzászólhat s mindenkinek polgárjoga van a pénzéért ahhoz, hogy megbírálja, ami történik. S mindenki egyformán érti, a kulisszatitkok olcsók és napnál világosabbak. S mindenkinek az az érzése, hogy ha ráénre, ezt ő is tudná. Spanyolországban 'alacsonyabb néprétegekben minden jófizikumu fiú arról álmodik, hogy torreádor lesz belőle s a király személyesen pénzt ad neki. Pesten, a Franzstadt- ban és Újpesten, minden lakatosinasnak az a titkos álma, hogy Konrád II. lesz belőle s miniszterek tapsolnak neki és primadonnák meghivják teázni. Az attrakció a résztvevőknek (a a publikum részvétele majdnem olyan fontos ebben az esetben, mint a játékosok jelenléte) sánszokat nyújt, nem kell hozzá semmi, csak 'szerencse, .gyakorlat és a labda. A futballista nem születik, hanem lesz. S főként nem kell gondolkodni fölötte. •. keuego is me Esz#, w j\ Szabad tér, szabad levegő, valami a szabadságból. Egy délután szabadság, egy ordi- tásnyi szabadság. Ebben a tikkadt, fáradt, eb kinzott magyar életben, ahol mindenki nyaka' körül érzi a selyemzsinórt, amit szűk piac, gyenge termés, senyvedő fogyasztás és mohó adók fonnak a mindennapi élet köré, ahol mindenki áment mond és esőt vár, ahol az emberek sorszámnak érzik magukat a balní- indulók lassú listáján, ahol fanyar a mosoly és bágyadt a tiltakozás, ahol mindenki Teá bízta már magát a rezsimre, politikában és művészetben, erkölcsben és véleményben, ebben az egész magyar életben ez a füves pálya vasárnap délután az egyetlen terep még a nagy osztályok életében, ahol mindenki szive szerint, felelőtlenül, egész leikével ordíthat egyet. Kritizálhat. Negyvenezer torokkal hozzászólhat valamihez. Ordíthatja, hogy „Pfuj". Ordíthatja, hogy tempó. Mert mindenki érzi, hogy ez az, ami hiányzik a dolgokból, a tem- pó: Nap van a futballban és orditási lehetőség, levegő és a kritika joga. Mikor a negyvenezer ember ordítani kezdett, hogy „Tempó, Bástya", minden idegemmel éreztem én is, hogy itt messze túl a Bástyán, mert mi már az a Bástya s messze túl egy piszkos labda gurulási lehetőségein, mindenki az élete egy feszültségét orditja itt ki a levegőbe, szabadon, szabadon, csakazériis, pfuj, tempó! S a lábukkal verik a tribün padlóját. Futballt néznek ? 4 Ezért mennek el, az utolsó négy pengőből, minden vasárnap negyvenezren. A miniszter is elmegy, az iró is, a művész, a nar- cisszista, a lakatoslegény, s elmegy az is, akinek holnap árverezik a lakását. Erre még van és mindig lesz négy pengő, mert ennek valami üde szaga van, mintha jó idő lenne és él* ne az ember. Tempó, magyarok. * A részletei mulatságosak. Ahogy a klubok embereket vesznek és eladnak, az egész nagy üzlet, ami a szenegáli rabszolga vásáron is tilos már, ahogy a nép a vásárolt árut — az ő négypengőiből nekivásárolt árut — nézi és mustrálja s ahogy ezek a kis, tömzsi primadonnái a füves rétnek kelletik magukat, egy-egv rúgás után néhány pillanatig sután sántikálnak s kizsarolják a tömeg részvétét, hogy rögtön utána kutyabajuk se legyen s ahogy mindenki szakértő benne s ahogy már van zsidókérdése is az egésznek s ahogy az egésznek semmi köze egészséghez és sporthoz, mert mi köze lehet ennek az egészséghez és sporthoz, mindez nagyon mulatságos. Kár, hogy az egyes attrakciók kissé soká tartanak, kétszer negyvenöt percig. Az egyetlen, amit ebben a pesti futball- elf aj zásban végképpen nem értek, az a nemzeti érdek. Mi köze van ennek a két kapunak, a huszonkét fiúnak s a labdának a nemzeti érdekhez? Mert ma már mindenki azt kiabálja, hogy a futball nemzeti érdek. Lehet, hogy sok embert ez a reklám is kicipel vasárnaponként, a nemzeti érdek. Itt aztán egy kis tévedés van, amit nem árt megjegyezni. A nemzet valami súlyos, sokfejü, egy tagon élő, szántó és vető, városban és földön tengődő, születő és kivesző, egy nyelven és egy rögön megkötött egyedek szövetsége, akiknek valóban sokféle az érdekük, ami közös és nemzeti. De miért, hol, milyen kapcsolatban, miféle haszonnal, miféle erkölcsi tartalommal indokoltan nemzeti érdek a futball? Mert tegyük fel, hogy a jugoszláv—magyar mérkőzésen a magyar csapat százharmincnyolc gólt fog rúgni a jugoszláv csapat hálójába. Akkor mi lesz? Bebizonyítottuk a jugoszlávoknak, hogy mi magyarok úgy tudjuk egy füves réten a labdát rúgni, mint senki ezen a világon. És aztán, utána, mi lesz? A nemzeti érdeket talán nem ártana törülni a sportrovatból. A futball, ahogy ma áll, egy nagy élménypótlék s egy óriási üzlet. A nemzeti érdekről mondjon le ennek az üzletnek a reklámigazgatósága. Az angoloknál a futball plédául nem nemzeti érdek, hanem sport. Ami még mindig kettő. * Feltűnő, hogy milyen kevés egy mai meccsen a gyerek. A futball nem is olyan régen a gyerekek sportja volt. A mai gyerek vasárnap délután rádiót hallgat, vagy az ablakból iparkodik eltalálni az átfutó autók márkáját. Csak a felnőttek járnak ma már futballra, szegénykék. Mindenki oda jár s sokan olyan arccal teszik ezt, mintha tilosban járnának. Van valami félszeg egyesek köszöntésében, valami feszélyezett. Ah, ön is itt van? Megmondom az asszonynak... Röstellik, hogy kijárnak egy kis élményért. Jövő vasárnap talán mégis kimegyek. Levegőt szívni és ordítani egyet. — Wiindliiscihiglriaeta hietroog risszwroanínl mímidietti ipolIWti'kiai 8BH*r«ipfl.é9lWSl. Bndapestt esteretawtf-Sscgtttok teTelfoniáJUJa: WimdiiBcbjgim'eiiz herceg vasárnap reggel' sánospaitialki biirtoMPa utazott, ahol már kát és fél, év© neim járt. A sajtó kép visel ói előtt kijeién- telte, hogy egyelőre 9 politikától ős minden nyíl, vámos wreplestöl visszavonul és csak gazdái. Igtói afegfc
