Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-30 / 123. (1750.) szám

5 1928 május 80, szerda. ——aniMBI lllll ■HIIIIIMBIIJ / Föladták a reményt az lialia-expedició megmentésére Nobiíe tábornok léghajójáról péntek reggel óta semmi hir — A segít­ségül siető Citta di Milano gőzösnek a jéghegyek elől meg kellett hátrálnia — Norvég és amerikai expedíciók indulnak az Itália fölkuta­tására bár az idő minden kísérletre a legveszedelmesebb Oslo, május 29. Pénteken a reggeli órá­kig hozták a levegő elektromos hullámai Nobile tábornok oxpedicáós léghajójának, az Itáliának segélyért kiáltó jelzéseit. Pén­teken reggelig abban reménykedtek már az expedíció sorsáért aggódók, hogy a felfo­gott üzenetekből sikerül a hajó hollétét meg- ái'lapitaniok és az utrakésziilö segélyakciók meghatározott irányban indulhatnak el fel­kutatni a levegőtengerben küzködő, az ele­mek dühének és az éhhalálnak kitett lég­hajó legénységét. A reggeli órákban egy­szerre megszűntek a jelentések és haszta- talan lesték a távirászok a világ minden tá­ján a biztató jeleket. Az Itália lcadója né­ma maradt és ez a némaság el szorította a sziveket. Pontosan pénteken reggel öt óra óta egyetlen jeladás sem érkezett, mert az a hir, hogy az Itália Alaszkában leszállott, nem bizonyult valónak. Találgatásra, felte­vésekre és egyelőre semmivel sem igazol­ható reménykedésre vannak utalva az ag­gódók és a segélyexpedioiók is az eredmény minden reménye nélkül vágnak neki a le­vegőnek, a jég- s hómezőknek, hogy amíg nem késő, segítséget vigyenek a ködben bolyongó irányát vesztett Itáliának. len feladat a keresés s ezért legjobban sze­retnék azt remélni, hogy az Italia mégis életjelt ad magáról és fölöslegessé teszi, hogy annyi ember életét kockáztassa miatta. A kétségek között hányódó Olaszország Milánó, május 29. Az olasz közvélemény híradást, ami az Italia sorsáról érkezik. Tegnap késő esti" meddő várakozásban tel­tek el az órák és ma reggel sem jött re­ménysugár. Olasz léghajózási körökben már lemondtak arról, hogy az Italiát, Nobile tá­bornokot és hü kísérőit valaha is viszont­látják. Csak egyesek, a reménykcdőbbek és optimistábbak bíznak abban, hogy egy azon­nal kiküldött segély expedíció, amely min­den emberi lehetőséget kihasznál, meg­mentheti az Italia utasait a tragikus pusz­tulástól. szemnillantásnyi ideig komo­lyan és kitörő örömmel fogadták a téves hirt, hogy az Italia Alaszkában leszállt, de a híradást nemsokára megcáfolták s ekkorára a léghajózási szakértők is meg­állapították, hogy az alaszkai leszállás kü­lönben is a lehctotlenségegl határos. Most már csak abban bíznak, hogy a norvég se- gélvexpedició és a Citta di Milano gőzös megkísérlik a lehetetlent. Sabelin amerikai kapitány is indulásra kész New York, május 29. Ha még nem is ad­ták fel azt a reményt, hogy az Italia az északi sark vidékén ismét fölbukkanhat, ez ma már igen csekély mértékben jogo­sult. Azt a tervet ,hogy a Los Angeles lég­tubníanskeTeplieei ^%tibnij!ífj!niő Sloveffska. Nty^y^Szép.term, meleggyógy vízfürdői ^^pG^pLáOderbcrg-fíuítka Budapesté j ^ X fővonalon hajót küldik ki az Italia segítségére, ismét elejtették, úgyhogy most Amerika részéről csak Sabelin kapitány közreműködésére lehet számítani, aki repülőgépével eredeti­leg Rómába akart jutni, de most megváltoz­tatta tervét és Alaszkán át az északi sark felé indult. Sabelin kapitánynak eltökélt szándéka, hogy amennyiben ma délutánig az Italia sorsáról nem érkezik biztató je­lentés, expedíciója utrakel. Lfátzow Hóim repülőgépén útban van Tromső leié Osló, május 29. A Sniízbcrgákról érke­zett jelentés szerint az ottani bányatársaság igazgatósága elsőrendű kutyafogatokat bo­csát a scgélyexpedició rendelkezésére. — Liitzow Hóim norvég repülő tegnap reggel hat óra húsz perckor Bodoba érkezett és ma folytatja útját Tromső felé, ahol gépét a Hoppy gőzösön helyezik el. A vakmerő pilótának az a terve, hogy repülőgépen in­dul el az elveszett északi sarki expedíció megkeresésére. A vád és védelem utolsó összecsapása a Vörösmarty-pör ítéletének előestéjén Papik dr. áltamugyész replikája betöltötte a mai tárgyalás egész délelőttiét A védők éles viszonválaszai — ítélet holnap délutánra vagy estére várható Az étső segélyhajónak vissza kellett fordulnia Oslo, május 29. Pénteken reggel öt Óra- Kor vették fel az utolsó üzeneteket, ame­lyek Nobile tábornok expediciós léghajójá­ról, az Itáliáról érkeztek. 5 óra 1 perctől kezdve a léghajó többé nem adott életjelt magáról és attól tartanak, hogy a leadók azért mondták fel a szolgálatot, mert az Itáliát szerencsétlenség érte. A Citta di Mi­lano gőzös tegnap felszedte horgonyait és északkeleti irányba indult. Az volt a felte­vés, hogy amennyiben az Itália szerencsét­lenül járt, a baleset az északi szélesség 74 Ó9 81 és a keleti hosszúság 17 és 28. foka között történhetett, tehát az Itáliát körülbe­lül abban a zónában kell keresni. A segély- hajó kifutott a tengerre, de alig tett pár mérföldet, az úszó jégtorlasz okban váratlan akadályra bukkant. Az Amsterdam-sziget- nél nem tudott tovább jutni és bár mindent megkísérelt az ut folytatására, fel kellett adni a segélyhozó tervet. A hajé parancs­noksága két norvég vadászt akart rávenni, hogy kutyáikkal induljanak el a jégmező­kön az Itália felkutatására, de ezek a tár­gyalások még nem vezettek eredményre. Norvég expedíció az ítaliá fölkutatására Kopenhága, május 29. Wilkins és Eyei- son ismert északsarki repülők táviratot küldtek Mussolinihez, akivel közölték, hogy a norvég kormány Larsen vezetése alatt se- gélvexpediciót szervezett, amely minden tőle telhetőt el fog követni, hogy idejében segítséget vigyen Nobile tábornoknak és expedíciójának. Amennyiben a repülők úgy látják, hogy északsarki repülésre épí­tett gépükkel hasznára lehetnek barátjuk­nak, Nobile tábornoknak, úgy habozás nél­kül rendelkezésére állanak a segélyexpedi- ciónak. A mentőakció kilátásairól Swerdrup és Rasmussen észak sarki kutatók a kö vet­kezőképpen vélekedtek. A mostani időpont az Itália utáni kutatásra a lehető legvesze­delmesebb és legkedvezőtlenebb. Az északi sarkon és a környező partvidék felett most négy-öt hétig süni, áthatolíha- tolhatatlan köd lebed, amely minden kere­sést úgyszólván lehetetlenné tesz. Akár a sarki tenger jegére, akár pedig a szibériai partvidékre került az Italia, teljesen való­színűtlen, hogy a mostani légköri viszo­nyok között fel lehessen kutatni. Rasmus­sen vélekedése szerint az Italia elsőrendű felszerelését és kitűnő technikai és hajózá­si eszközeit tekintve még nem kell minden reményt feladni. Egyidejűleg azonban a sarki kutató sajnálkozását fejezi ki afelett, hogy a legjobb és a legtehetségesebb nor­vég sarkkutatók veszik magukra a majdnem biztos halállal járó kockázatot, amikor segítségére indulnak Nobile tábornoknak. Hihetetlenül nehéz, veszélyes és reményte­Prága, május 29. A Vörösmarty-gyilkos- sági pör tárgyalása két nap szünet után elért végső akkordjaihoz. Ma az ügyész és a véde­lem mérték össze érveik pengéjét s a hosz- szu szóharc következtében ismét egy nappal1 későbbre halasztatott az ítélethozatal. Hladik elnök reggel kilenc órakor nyi­totta meg a tárgyalást és átadta a szót Papik ügyésznek, hogy válaszolhasson a pénteken és szombaton elhangzott védőbeszédekre. Jfaceusse! — Kötelességem a védők beszédeire re­flektálni — kezdte az ügyész kétórás beszé­dét, — hogy az esküdtek legjobb belátásuk és a törvény alapján teljesen tárgyilagosan hozzák meg verdiktjüket. Már szombaton vá­laszolhattam volna a védelemnek, de nem tet­tem azt, mert megragadtam az alkalmat s a két ünnepnap alatt mégegyszer alaposan át­tanulmányoztam az egész tárgyalási anyagot. Mégegyszer mérlegeltem a védelem és vád tanúinak vallomásait és most Isten előtt nyugodt lelkiism ere ttel állí­tom újból, hogy Sikorsky, Michalko és Klepetár a gyilkosságban tettestársak. A vallomások mérlege — Elsősorban Sikorsky szerepével aka­rok foglalkozni. Chmelik dr., Sikorsky védője volt az egyetlen, aki tárgyilagos beszédet mondott s annak majdnem minden egyes sza­vával egyetértek. Ez igen különös eset, de ta­lán éppen az adja meg a per érdekességét, hogy egy védő kénytelen az ügyészt támogat­ni. Chmelik dr. beszédében védence vallomá­sára támaszkodva beismerte Sikorsky bünré- szességét. Ezt azonban csak azért tehette meg, mert Sikorsky beismerte azt, hogy je­len volt a gyilkosságnál. Ezzel szemben Kle­petár, aki élt a vádlott jogával és tagadásban maradt mindvégig, hazudott. Hazudott már akkor, amikor azt állította, hogy nem ismeri Vörösmarty Margitot és konok tagadása mél­áiéit megmaradt mindvégig, jóllehet egyes ta­nuk bebizonyították, hogy látták. Az állomá­son látta őt Vécsey dr., látta Laití, Exner s a fogaskerekűn látta őt Král. — Nem igaz az sem, hogy Klepetár ve­zette volna nyomra a hatóságokat, ellenben igaz az, hogy az első nyomokra Sikorsky ve­zette őket s a másik nyom a koffer volt. Hiá­ba állítja Klepetár, hogy nem tudta, hogy a koffer Margité, amikor ott van rajta az ,,M. V.“ monogram s a „Kassa" jelzés. Miért nem kérdezte meg Klepetár Michalkótól, amikor Párisba utaztak: hol van Margit? Hol van Mi­chalko menyasszonya? Én elhiszem ^ azt is, hoiTv Kosztecska védő meg van győződve Kle­petár ártatlanságáról, mert Klepetár még a védőjének sem mon­dott igazat s nem ismerte be tettét. vonatban előre helyet biztosítsanak. De nem­csak erről van szó. A legfontosabb, hogy Klepetár künn volt az állomáson. — Én nem akarom azt állítani, hogy Bus- tyová szándékosan hamis vallomást tett vol­na, de ő még tulíiatal almoz, hogy felismerje a dolog fontosságát s nekem nem szavahihető azért, mert ez a leány unokahuga Klepetár szeretőjének, akinek eminens érdeke volt meoetárt menteni. Ezzel a tanúval szemben teljesen szavahihető tanú Véosey dr., akinek sakkmesteri memóriája nem csalhat. S ez a tanú állította, hogy Klepetárt látta az állo­máson. Ezt különben régebben be is ismerte maga Michalko is. A további bizonyítékok alapján ma is ál­lítom, hogy mindahárom vádlott Vázse- cen volt. — S mindezt legjobban bizonyítja Exner vallomása. Nem akartam én ezzel a tanúval hatást elérni, csupán annyit, hogy megerő­sítse állításaimat. Margitot megölték. •. Az ügyész ezután Michalko védelmével foglalkozik. — Hrabál dr. azt mondta, hogy nem le­het őket elitélni, mert nincsen bebizonyitva, hogy gyilkoltak. Én sohasem állítottam azt, hogy Sikorsky, Michalko és Klepetár a gyil­kosok, hanem azt mondtam s mondom még ma is nyugodt lelkiismerettel, hogy mind a hárman tettestársait a gyilkosságban. Hogy hogyan hajtották végre a gyilkosságot, az je­lenleg nem érdekel bennünket, azt intézzék ők el egymás között. Tény az, hogy Vörös­marty Margit nem él, hiába volt mlncren nvo- mozás. Vörösmarty Margitot megölték, amint ezt beismerte Sikorsky s beismerte Michalko is, amikor már nagyon is szorongatott helyzet­be jutott, mert kérdeztem tőle, hogy él-e a Margit, mire ő azt válaszolta, hogy nem. Ké­sőbb ugyan tagadott mindent, de ezt már vég­ső kétségbeesésében tette. Kosztecska dr. azt javasolta .Önöknek, hogy mentsék fel mind a három vádlottat, mert nincsen bizonyíték el­lenük. De kérdezem: Lehet-e mind a három vádlottat felmen­teni s Margit meggyilkolását büntetlenül hagyni? —- A védelem azt akarja, hogy önök kér­jenek uj eljárást. Miért? A vád ellen egyet­len jogi ellenvetéssel sem élt a védelem az egész tárgyalás folyamán, csak most, a végén jöttek elő azzal, hogy a vizsgálat hiányos és nincsenek bizonyítékok. — A vád a tárgyalás folyamán nem ren­dült meg, hanem ellenkezőleg megerősödött. Arról nem tehetek, hogy ők a holttestet olyan i ügyesen tüntették el, hogy nem találtuk meg. Hátha elégették volna a hullát, hogy még a hajszálakat sem leheti volna megtalálni? Ha valaki a yizbeful 'és holttestét elsodorja az ár, hogy azt sehol sem lehet megtalálni.. s Áliithatjuk azért, hogy a vizbefult él? Éppen így nem áliithatjuk most sem, hogy nem gyil­kolták meg Margitot, amikor Michalko és Sikorsky beismerik, hogy Margit már nem él. Az ügyész ezután ismét Klepetár jelle­méről beszél és rámutat arra, hogy Klepetár feltétlenül bűnrészes, mert ellenesetben ré­gen megszakitoüta volna a barátságot Mi- chalkóval, már pedig Klepetár még ma is tegezi Mirháikét, jóllehet miatta került a vádlottak pad­jára. — Ha nefai volna bűnrészes, akkor Mi­rháikét gyűlöletes ellenségének tartaná. Én nem engedek el egy jottát sem Sikorsky bű­nösségéből — folytatja Papik ügyész — el­lenben a büntetés kiszabásánál majd indítványt teszek, hogy az enyhítő körülményeket vegyék tekintetbe. — Michalko bűnösségének megállapítá­sánál és büntetésének kiszabásánál azonban nem találok semmiféle enyhítő körülményt. Klepetár bűnösségét még ma is állítom és ab­ból nem engedek, a büntetés kiszabására vo­natkozólag pedig majd később, a verdikt, után teszek indítványt. Klepetár emberfölötti ember? Az ügyész appellál az esküdtekhez, hogy ne hagyják magukat befolyásoltatni, hiszen Michalko is csempészett leveleiben figyelmez­tette Sikorskyt, hogyne valljon be semmit és akkor majd triumfálm fognak az igazságszol­gáltatás felett. Klepetárra nézve legjellem­zőbb az, hogy a cseh irodalom szentélyét beszennyezte azzal, hogy segédkezett a hamis esküvő­nél, amellyel három intelligens csehszlo­vák fiatalember félrevezetett egy jóhi­szemű magyar leányt ©3 elvették a be­csületét. Az ügyész felolvassa Klepetárnak a drá­ma válságára vonatkozó több cikkét, melyben Klepetár azt Írja, hogy az ember csak akkor érzi magát embernek, ha a társadalmi kon­venciókon kívül és felett él. Ez a mondat megint csak bizonyítja azt, amit Sikorsky mondott, hogy Klepetár Übermenschnek, emberfölötti embernek érezte magát. — Ilyen irodalmárt ki kell zárni az irók köréből, mert ez az, irodalomnak söpredéke. Végül visszautasítja az ügyész azt az állítást, hogy a vádirat egy kitünően sikerült regény. „Mint Luther Márton.. “ — Én beismerem — fejezte be az ügyész —, hogy ez nem az én müvem. Beismerem azért, mert nem vagyok plagizátor, mint Kle­petár, aki kivágott cikkek alá irta a nevét. Tény az, hogy ez a vádirat a vádlottak élet­művét tartalmazza, én csali a záradékot fűz­tem hozzá: Sikorsky bűnrészes, Michalko — A tanuk nagyrésze megerősíti Sikor­sky vallomását. Be van bizonyítva, hogy Mar­git >és Sikorsky jóval a vasút indulása előtt perronjeggyel mentek ki, hogy Margitnak a

Next

/
Thumbnails
Contents