Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-26 / 121. (1748.) szám

Elhangzott az ügyész kétórás vádbeszéde sMichatko ügyvédjének nagy a Vörösmarty-hünpör tárgyalásán Az államügyész beigazolnak látja a vádat — „Vér nem vétik vízzé — vérért véri, életet életért“ — Hrabal védő csak bünpalástoíásban jelen­tette ki Michalkot bűnösnek relmet, az Önfeláldozó szerelmet, a szere­lemért való szerelmet. A nőben csak a gyö­nyör tárgyát, a kizsákmányolás tárgyát látta. Michalkot féríi-kitartottnak tekintem, tekintetnélküli kíméletlen, cinikus ember­nek. Senkit sem vesz tekintetbe, csak saját magát. Egoizmusa motiválja a tettét. Hallot­tuk, mit irt a csempészett levelekben: „Vál­lald magadra, hárítsd esetleg Klepetárra is, csak engem, csak engem hagyj ki a játékból!“ Michalko egoizmusa volt az, amely életeket és női lelkeket semmisített meg, azon nők lelkét, akik szerették őt. Ego, ego, ego — ez Michalko. Ami Ktepetárt Prága, május 25. A több mint három hét óta folyó monstre-pör a mai nappal elérke­zett a befejezés stádiumához. A bizonyítási eljárást még tegnap befejezettnek nyilvání­tották, azután felolvasták az esküdteknek feladandó kérdéseket, amelyekhez a vád és a védelem több indítványt terjesztett be. A bíróság elnöke ma hirdette ki a bíróság ha­tározatát ezen indítványok felől, azután pedig átadta a szót Papik dr. államügyésznek vád- beszéde elmondására. Ostrom a tárgyalási terem ellen Arra a hírre, hogy a mai napon tartja meg vádbeszédét az államügyész, valóságos ostrom indult meg a törvényszéki épület el­len a befelé igyekvő kiváncsiak részéről. A rendőrsg azonban résen állt és az előcsarnok­ban mindenkit leigazoltatott, úgy hogy csak a belépti jeggyel rendelkező szerencsések ju­tottak be a tárgyalási terembe. A folyosókon és a lépcsőházban a tárgyalás megnyitása előtt élénken tárgyaltak arról, hogy milyen álláspontra fog helyezkedni vád beszédjében az államügyész, a törvény és a paragrafusok embere. A tárgyalást nanv feszültség közepette kilenc órakor nyitja meg Hladik dr. elnök. Bejelenti, hogy a bíróság helyt adott Hrabal dr. azon indítványának, hogy az első főkér­dést oly értelemben egészítsék ki, bogy az a következőképpen szóljon: „Bünös-e Michalko János abban, hogy ÍS26 julius 16-án Váz&ecen egy vagy több tet­testárssal mérgezés vagy fojtogatás utján megölt egy embert, azaz Vörösmarty Margi­tét előre megfontolt szándékkai ?“ Helyt adott a bíróság az államügyész azon indítványának is, hogy a 10. fő- és harmadik pótkérdést a következőképpen egészítsék ki: „Bünös-e Klepetár János dr. abban, hogy az első lök érdesben megjelölt bűntett elköve­tését Prágában, avagy máshol megfontoltan elősegítette, avagy megkönnyítette?" Helyt adott a bíróság még néhány kisebb fontosságú indítványnak ás a kérdéseket ille­tően. A kérdéseket újból felolvasták, midőn pedig a felolvasás végétért, Hladik elnök Pa­pik államügyész felé fordul: — Kérem az államügyész urat, mondja el beszédét. Papik dr. ügyész feszült figvelem köze­pette felemelkedik helyéről, felveszi az asz­talon heverő üsrvészsapkáját és belekezd vád­be szedébe. Papik dr.államügyész vádbeszéde Tekintetes törvény által kirendelt Népbi- róság, lelkiismeretes, pártatlan és igazságos Esküétíjiróság, mert csak ilyenhez akarok szólani 'és fogok is szólam! Idézettel kezdem. Egy idézettel Dosztojevszkiből, a híres orosz íróból: Az ember egy tetü. Megöltem egy ár­talmas, hasznaveheieiien emberi tetüt. Ezek azok a szavak, amelyeket a „Bűn és bünhő- dés“-ben Raskolnikov kiejt, amidőn megölte az öreg Jelizavetta Ivanovnát, az emberi tár­sadalomra ártalmas és használhatatlan uzso­rásnőt. Dosztojevszkiből merítsünk tanúságot a mi esetünkben. Tanúságul fog ez szolgálni részben a tett motívumaira, másrészt a gyil­kosságra elszánt lélek pszichológiai procesz- szusának a megértésére is. Élénken emlék­szem erre a folyamatra még Dosztojevszki olvasása óta. Raszkolnikov a szociális etika movitvumaiból indult ki, ment és gyilkolt. Ez Raszkolnikov volt. Három vádlott van itt előttünk, akik nem Raskolnikovok, de bűnös emberek, akiket ösztönük rávett a gyilkosságra olyan motivmnok- ból, amelyeket nehéz bizonyítani, de gyönyörűen lehet illusztrálni A motívum irreleváns. Elég, hogy a vád bebizonyította a bűntettet és hogy a bizonyí­tási eljárás a vádat nem döntötte meg. Minda- három bűntettet követett el. A hallgatóságból néhány hang hallatszik: U'gy van! De az elnök energikusan csendet kér. Valamennyien bűnösek — folytatja az ál­lamügyész —. talán csak a bűnösség mérve különböző. Nézzük csak a Raszkolnikov-Michatko hasonlatot. A mi Raszkolnikovunknak meny­nyire a hátrányára mutatkozik meg ez a ha­sonlat. Három idézetet terjesztek Önök elé. Ezek nem Dosztojevszki szavai, ezek idéze­tek Mirháikéból: „Íme, ezt írja Michal­ko társának, Sikorskynak a fogházban: „Ilyen nőszemély miatt kellene elpusztulnunk?" Vagy pedig „Hová is jutottunk egy nősze­mély miatt?" És végül „Te egy abszolúte ér­téktelen nőszemély miatt három intelligens emberi életet akartál megsemmisíteni". Mér­legeljük Dosztojevszki szavait a meggyilkolt­ról. ítéljük meg, ki volt Jelizavetta Ivanov- na, az öreg uzsorásnő és Ítéljük meg, ki volt szegény Margit, aki naivsága, hiszékenysége és előrenemlátása miatt ennek a társaságnak a karmaiba jutott. Michalko azt irta Sikorsky­nak, hogy különbség van ember és ember kö­zött és most kérdem, micsoda értéke van ezen három vádlott életének, tekintettel a múltúkra és mi­lyen értéke lesz ennek a három életnek a jövőt illetően? Az államügyész ezeket a szavakat emelt hangon mondta, azután ironikusan folytatja: Klepetár medicináé doctor ur receptje szerint ezek az urak kiizlelték az életet. Már ifjú korukban mindent átéltek. Azt Írták ők és ezt — tisztelt esküdt urak — itt fel is ol­vasták: A vér nem válik vízzé. Igen, én itt megismétlem ezt, a vér nem válik vízzé. Vérért vért! Életért életet! így követeli ezt a törvény a tisztességes pol­gár védelmére, igy követeli ezt az emberi érdek. Nem mondom, hogy az igazságszolgál­tatásnak vérszomjasnak kell lennie. Nem akarok három életet egyért, ez a büntetés kérdése, önök csak a bűn meg­állapítására hivatottak. Noha a legsúlyosabb büntetésről, a halálbüntetésről kell beszél­nem, amely az ilyenfajta bűntettre áll, mégis ismételten kell hangsúlyoznom, hogy különb­ség van aközött, ha a bűntettet a történelmi országok területén követték volna el és akö­zött, hogy a bűntettet Szlovenszkón követték el, mivel jól tudták, hogy az ott elkövetett büntettek liberálisabb törvény alá esnek. Elnök: Kérem az államügyész urat, hogy a büntetésről ne beszéljen. Pánik dr.: Hangsúlyozom, hogy mindig azon voltam, ne hagyjak figyelmen kívül olyan körülményeket, amelyek a vádlottak­nak javára szolgálhatnak és kijelentem, hogy ezen kötelességemet mindig híven teljesítet­tem. Sokat beszélnek most az intelligencia válságáról. Van is, meg nincs is intelligencia­válság. Rámutatok Csapek Károlynak egy nemrégiben megjelent cikkére a pörrel kap­csolatban, amelyben azt Írja, hogy félig a tár­sadalom is bűnös az ügyben, amely a háború utáni viszonyok között fölnevelt fiatal intelli­gencia válságát okozta. A szélhámosságot mi- nálunk túlságosan támogatják s túlságosan kevés akadályt gördítenek elébe. Akit hazug­ságon értek, ezzel még nem vesztette el be­csületét. Ezzel teljesen egyetértek. Másrészt viszont nem lehet eléggé csodálkozni az intel­ligencia bizonyos részének laxiv magatartása fölött, amellyel erre az esetre is tekint. Itt a bíróság előtt is mondták ezen körökből szár­mazó emberek, hogy egy olyan csúnya és in­korrekt dolog, mint az álesküvő, csupán nagy kópéság volt. önöknek, uraim, a bűntett szi­gorú, rigorózus megítélésével a magasba kell emelniük a közerkölcsöt. Az ilyen bűntettet nem csupán morálisan kell megítélni, de üldözni és bebizonyítás esetén meg is kell büntetni. Megkísérlem a vádlottak jellemzését. Mindabból, amit itt beszéltek, felolvastak, be­terjesztettek, elsősorban Michalko vádlott jel- lemkópe bontakozott ki. Kétségtelenül tehet­Papik dr. államügyész séges ember, jó újságíró, tisztességes, becsü­letes szlovák családból származik. Mielőtt jel­lemének árnyoldalairól szólanák, meg akarok emlékezni előnyös tulajdonságairól is. Atyjá­hoz való viszonya, ahogy még a csempészett levelekben is megmutatkozik, őszinte és kí­méletes. Ugyan Michalko sok dolgot ügyesen intézett e tekintetben, mégis azt látjuk, hogy itt a biróság előtt védelmezte öccsét, aki az ő hibájából került fogházba. Ezt is javára kell írnunk. Michalko nevének a kiejtésekor azon­ban lehetetlen nem gondolnom Macchiavelli nevére. Olyan ember, aki minden eszközzel a cél felé törtet. Tehetséges újságíró, de jel- lemtelen. Az emberi társadalomnak nincs szüksége jellemtelen emberekre, még ha te­hetségesek is. Ez a jelleintelenség nyilatkozott meg po­litikai tevékenységében is, amelyről nem fogok részletesebben szólani. — Most megelégszem Michalkonak a nők­höz való viszonyáról. Nem ismerte az igaz sze­illeti, szintén kedvező fényt vet rá a hozzá­tartozóival való együttérzés és az irántuk megnyilvánuló kímélet. Beismerem, tetszett nekem, hogyan viselkedett tegnap, amikor nem akarta, hogy apja felizgassa magát. Tu­datában volt annak, hogy micsoda szerencsét­lenségbe döntötte apját és családját. Tehetsé­ges ember, szorgalmas diák volt. Tanult és érdeklődött a művészet, színház, zene, iroda­lom iránt. De nem titkolta el és nem tudta eltitkolni jellemének gonosztevő vonásait. Midőn igy a három vádlottat magam előtt lá­tom, elgondolom, hogy melyik is közöttük a legnagyobb hazudo- zó? A legnagyobb közöttük kétségkívül [ Michalko. De a legügyesebb kétségkívül Klepetár. ő közöttük a legnagyobb intelligenciájú ember, ő látta egyedül, hegy ha a másik kettő is oly óvatosan viselkedett volna, mint ő, meg lehetett volna semmisíteni bűnük nyo­mait is. Jellemző tünet a nagy bűnözőknél és én, tisztelt Esküdtszék, praxisomból sok bi­zonyítékkal tudnék szolgálni erre vonatkozó­lag, hogy a bűnös megfontolt és körültekintő a bűn­tett előtt, de a bűntettnél nem oly óvatos és előrelátó, még kevésbé a bűntett után az. Nem oly raffinált, mint mikor tettét ter­vezi és elköveti. Gyakori szokása a gonoszte­vőknek, hogy a bűntett után visszatérnek a bűntett színhelyére és ez a visszatérés azután a sírjukat jelenti. De térjünk vissza Klepetárhoz. Vádlott- társa, jóbarátja, Michalko jellemezte őt leg­jobban, bizonyára a legpontosabb jellemzést adta róla. Mit ir Michalko Klepetár Jánosról Klepetár húgának? „Romantikus, fantaszta, betegesen becsvágyó, ambiciózus, hazug, be­képzelt aranyszívű ember, zilált idegekkel, teljesen demoralizált." Egy tanú azt mondta itten, hogy Klepetár minden szoknya után szaladgált, naiv volt a szerelemben. Nos, tisz­telt Esküdtbiróság, mindazután, amit itt hal­lottunk és láttunk, nem tudom, hogy fognak ! erről gondolkozni. Klepetár dr. mint Moliere Tarttaffe-fe tud alakoskodm és meg tudja őrizni önuralmát. Ebben rejlik az ő óriási intelligenciája, ebben teljesen a maga énjét képviseli, amikor egy hazugságot tud oly mó­don előadni, mintha az valószínű tény volna. Nemcsak a becsvágya űzi előre, de a szenzációk és az élvezetek utáni vágya, mi­közben sokszor megmutatkozik karakterének arrogáns jellegzetessége is. Mindhármukról, ahogy itt ülnek előttünk, kétségkívül meg lehet állapítani, hogy a szó teljes értelmében szélhámosok. De mindegyik más árnyalatú szélhámos. Mit mond Klepetár a szélhámosokról? Hallgassák meg saját sza­vait: „Előnyös dolog, ha az embernek rossz hírneve van. A közönséges ember a rossz hír­név révén rendkívüli ember látszatát kelti. Elmúlt az idő, amikor az adósságcsináló, pö- rösködő embereket becsteleneknek tekintet­ték ... Egy megnyert por glöriólát és környe­zetünk tiszteletét biztosítja számunkra. Bár­hová is kerül egy szélhámos, pőrének meg­nyerése után mindenütt óvációkban részesül. Csak kevés ember engedheti meg magának, hogy egy port elveszítsen." .Szeretném tudni, mit gondol Klepetár dT. ezut|al saját magáról? Vájjon ő is megenged­heti-e magának azt a luxust, hogy a port el­veszítse? Feleletet nem kapok. Sihorsky Elérkeztem Sikorskyhoz. Szélhámos, könnyelmű ember. Szélhámos a szoknyava­dász és a könnyelmű gavallér értelmében. Az az ember, akinek pénzébe kerülnek a nők, mig Michalko pénzt szipolyozott a nőktől. Hajlamos a bűnre, puha karakterű., aiki oly mélyre sülyedt ebben a társaságban, hogy végül is ide került. Bűnös, de sokban járult hozzá ehhez Michalko is. Ez a vádlottak jel­lemrajza. A biinpör óriási terjedelmére való tekintettel nem lehet mindent kimerítenem, ami az eset bizonyítékaira vonatkozik, ezt annál kvésbé fogom tenni, mert Önök igen gondosan figyelték a tárgyalást az egész idő alatt, ezért csak a legszükségesebbre szorít­kozom. Ami a vádlottaknak a bűntettben való részességét illeti, ezt a következőképpen ősz- szegezném: Három férfi társasága ez a bűnszövetke­zet, akik sokáig keresték egymást, sokáig nem tudták egymást megtalálni, mig vé­gül is találkoztak. Minden a társaságból indult ki. Közösek voltak a szándékaik, közösek a terveik, közö­sek a tetteik. Ha szerepeiket úgy osztanám ki, ahogy a hadseregben szokás, akkor azt mon­danám : Michalko a fej, vagyis a parancsnok, Klepetár dr. az agy, a vezér­kari főnök, Sikorsky pedig az őrmester, aki teljesíti és végrehajtja a kapott a paran­csokat. — Először az őrmester menekült a tettől. A parancsnok, aki nem szokott mindig a leg­ügyesebb lenni, megbotlott és mélyen zuhant bele a verembe, de a vezérkari főnök rendü­letlen maradt és az utolsó pillanatig is maka­csul kitart a magáé mellett. Tisztelt esküdt urak, önöknek kell arról gondoskodniok, hogy a három bűnös közül valamelyik esetleg igaz­ságtalanul ne kerüljön ki az ügyből. — Az én helyzetem ebben a p; rendkívül kedvező. Rendszerint úgy tö> hogy a vádirat elkészítésével a vád te* sége eléri tetőfokát és azután igyekszik a vádat megdönteni. ták mondani, hogy a vád meg*- foszlott. Ebben az esetben n hetem ki: Telefon: 30819 Telefon: 2C81gi Kéjus 15-tól ul változatos műsor: @ C T PATIIjLiOIT Soha még nem látott! 20 attrakció 20 Praha I. Rybná 5 Szabad bemenet csak a Sert Pavilonban

Next

/
Thumbnails
Contents