Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-26 / 121. (1748.) szám

Elhangzott az ügyész kétórás vádbeszéde sMichatko ügyvédjének nagy

a Vörösmarty-hünpör tárgyalásán

Az államügyész beigazolnak látja a vádat — „Vér nem vétik vízzé — vérért véri, életet életért“ — Hrabal védő csak bünpalástoíásban jelentette ki Michalkot bűnösnek

relmet, az Önfeláldozó szerelmet, a szerelemért való szerelmet. A nőben csak a gyönyör tárgyát, a kizsákmányolás tárgyát látta.

Michalkot féríi-kitartottnak tekintem, tekintetnélküli kíméletlen, cinikus embernek. Senkit sem vesz tekintetbe, csak saját magát. Egoizmusa motiválja a tettét. Hallottuk, mit irt a csempészett levelekben: „Vállald magadra, hárítsd esetleg Klepetárra is, csak engem, csak engem hagyj ki a játékból!“ Michalko egoizmusa volt az, amely életeket és női lelkeket semmisített meg, azon nők lelkét, akik szerették őt. Ego, ego, ego — ez Michalko.

Ami

Ktepetárt

Prága, május 25. A több mint három hét óta folyó monstre-pör a mai nappal elérkezett a befejezés stádiumához. A bizonyítási eljárást még tegnap befejezettnek nyilvánították, azután felolvasták az esküdteknek feladandó kérdéseket, amelyekhez a vád és a védelem több indítványt terjesztett be. A bíróság elnöke ma hirdette ki a bíróság határozatát ezen indítványok felől, azután pedig átadta a szót Papik dr. államügyésznek vád- beszéde elmondására.

Ostrom a tárgyalási terem ellen

Arra a hírre, hogy a mai napon tartja meg vádbeszédét az államügyész, valóságos ostrom indult meg a törvényszéki épület ellen a befelé igyekvő kiváncsiak részéről. A rendőrsg azonban résen állt és az előcsarnokban mindenkit leigazoltatott, úgy hogy csak a belépti jeggyel rendelkező szerencsések jutottak be a tárgyalási terembe. A folyosókon és a lépcsőházban a tárgyalás megnyitása előtt élénken tárgyaltak arról, hogy milyen álláspontra fog helyezkedni vád beszédjében az államügyész, a törvény és a paragrafusok embere.

A tárgyalást nanv feszültség közepette kilenc órakor nyitja meg Hladik dr. elnök.

Bejelenti, hogy a bíróság helyt adott Hrabal dr. azon indítványának, hogy az első főkérdést oly értelemben egészítsék ki, bogy az a következőképpen szóljon:

„Bünös-e Michalko János abban, hogy ÍS26 julius 16-án Váz&ecen egy vagy több tettestárssal mérgezés vagy fojtogatás utján megölt egy embert, azaz Vörösmarty Margitét előre megfontolt szándékkai ?“ Helyt adott a bíróság az államügyész azon indítványának is, hogy a 10. fő- és harmadik pótkérdést a következőképpen egészítsék ki:

„Bünös-e Klepetár János dr. abban, hogy az első lök érdesben megjelölt bűntett elkövetését Prágában, avagy máshol megfontoltan elősegítette, avagy megkönnyítette?"

Helyt adott a bíróság még néhány kisebb fontosságú indítványnak ás a kérdéseket illetően. A kérdéseket újból felolvasták, midőn pedig a felolvasás végétért, Hladik elnök Papik államügyész felé fordul:

— Kérem az államügyész urat, mondja el beszédét.

Papik dr. ügyész feszült figvelem közepette felemelkedik helyéről, felveszi az asztalon heverő üsrvészsapkáját és belekezd vádbe szedébe.

Papik dr.államügyész vádbeszéde

Tekintetes törvény által kirendelt Népbi- róság, lelkiismeretes, pártatlan és igazságos Esküétíjiróság, mert csak ilyenhez akarok szólani 'és fogok is szólam! Idézettel kezdem. Egy idézettel Dosztojevszkiből, a híres orosz íróból: Az ember egy tetü. Megöltem egy ártalmas, hasznaveheieiien emberi tetüt. Ezek azok a szavak, amelyeket a „Bűn és bünhő- dés“-ben Raskolnikov kiejt, amidőn megölte az öreg Jelizavetta Ivanovnát, az emberi társadalomra ártalmas és használhatatlan uzsorásnőt. Dosztojevszkiből merítsünk tanúságot a mi esetünkben. Tanúságul fog ez szolgálni részben a tett motívumaira, másrészt a gyilkosságra elszánt lélek pszichológiai procesz- szusának a megértésére is. Élénken emlékszem erre a folyamatra még Dosztojevszki olvasása óta. Raszkolnikov a szociális etika movitvumaiból indult ki, ment és gyilkolt. Ez Raszkolnikov volt.

Három vádlott van itt előttünk, akik nem Raskolnikovok, de bűnös emberek, akiket ösztönük rávett a gyilkosságra olyan motivmnok- ból, amelyeket nehéz bizonyítani, de gyönyörűen lehet illusztrálni

A motívum irreleváns. Elég, hogy a vád bebizonyította a bűntettet és hogy a bizonyítási eljárás a vádat nem döntötte meg. Minda- három bűntettet követett el.

A hallgatóságból néhány hang hallatszik: U'gy van! De az elnök energikusan csendet kér.

Valamennyien bűnösek — folytatja az államügyész —. talán csak a bűnösség mérve különböző. Nézzük csak a

Raszkolnikov-Michatko

hasonlatot. A mi Raszkolnikovunknak menynyire a hátrányára mutatkozik meg ez a hasonlat. Három idézetet terjesztek Önök elé. Ezek nem Dosztojevszki szavai, ezek idézetek Mirháikéból: „Íme, ezt írja Michalko társának, Sikorskynak a fogházban: „Ilyen nőszemély miatt kellene elpusztulnunk?" Vagy pedig „Hová is jutottunk egy nőszemély miatt?" És végül „Te egy abszolúte értéktelen nőszemély miatt három intelligens emberi életet akartál megsemmisíteni". Mérlegeljük Dosztojevszki szavait a meggyilkoltról. ítéljük meg, ki volt Jelizavetta Ivanov- na, az öreg uzsorásnő és Ítéljük meg, ki volt szegény Margit, aki naivsága, hiszékenysége és előrenemlátása miatt ennek a társaságnak a karmaiba jutott. Michalko azt irta Sikorskynak, hogy különbség van ember és ember között és most kérdem, micsoda értéke van ezen három vádlott életének, tekintettel a múltúkra és milyen értéke lesz ennek a három életnek a jövőt illetően?

Az államügyész ezeket a szavakat emelt hangon mondta, azután ironikusan folytatja:

Klepetár medicináé doctor ur receptje szerint ezek az urak kiizlelték az életet. Már ifjú korukban mindent átéltek. Azt Írták ők és ezt — tisztelt esküdt urak — itt fel is olvasták: A vér nem válik vízzé. Igen, én itt megismétlem ezt, a vér nem válik vízzé.

Vérért vért! Életért életet!

így követeli ezt a törvény a tisztességes polgár védelmére, igy követeli ezt az emberi

érdek. Nem mondom, hogy az igazságszolgáltatásnak vérszomjasnak kell lennie.

Nem akarok három életet egyért, ez a büntetés kérdése, önök csak a bűn megállapítására hivatottak. Noha a legsúlyosabb büntetésről, a halálbüntetésről kell beszélnem, amely az ilyenfajta bűntettre áll, mégis ismételten kell hangsúlyoznom, hogy különbség van aközött, ha a bűntettet a történelmi országok területén követték volna el és aközött, hogy a bűntettet Szlovenszkón követték el, mivel jól tudták, hogy az ott elkövetett büntettek liberálisabb törvény alá esnek.

Elnök: Kérem az államügyész urat, hogy a büntetésről ne beszéljen.

Pánik dr.: Hangsúlyozom, hogy mindig azon voltam, ne hagyjak figyelmen kívül olyan körülményeket, amelyek a vádlottaknak javára szolgálhatnak és kijelentem, hogy ezen kötelességemet mindig híven teljesítettem. Sokat beszélnek most az intelligencia válságáról. Van is, meg nincs is intelligenciaválság. Rámutatok Csapek Károlynak egy nemrégiben megjelent cikkére a pörrel kapcsolatban, amelyben azt Írja, hogy félig a társadalom is bűnös az ügyben, amely a háború utáni viszonyok között fölnevelt fiatal intelligencia válságát okozta. A szélhámosságot mi- nálunk túlságosan támogatják s túlságosan kevés akadályt gördítenek elébe. Akit hazugságon értek, ezzel még nem vesztette el becsületét. Ezzel teljesen egyetértek. Másrészt viszont nem lehet eléggé csodálkozni az intelligencia bizonyos részének laxiv magatartása fölött, amellyel erre az esetre is tekint. Itt a bíróság előtt is mondták ezen körökből származó emberek, hogy egy olyan csúnya és inkorrekt dolog, mint az álesküvő, csupán nagy kópéság volt. önöknek, uraim, a bűntett szigorú, rigorózus megítélésével a magasba kell emelniük a közerkölcsöt.

Az ilyen bűntettet nem csupán morálisan kell megítélni, de üldözni és bebizonyítás esetén meg is kell büntetni.

Megkísérlem a vádlottak jellemzését. Mindabból, amit itt beszéltek, felolvastak, beterjesztettek, elsősorban Michalko vádlott jel- lemkópe bontakozott ki. Kétségtelenül tehetPapik dr. államügyész

séges ember, jó újságíró, tisztességes, becsületes szlovák családból származik. Mielőtt jellemének árnyoldalairól szólanák, meg akarok emlékezni előnyös tulajdonságairól is. Atyjához való viszonya, ahogy még a csempészett levelekben is megmutatkozik, őszinte és kíméletes. Ugyan Michalko sok dolgot ügyesen intézett e tekintetben, mégis azt látjuk, hogy itt a biróság előtt védelmezte öccsét, aki az ő hibájából került fogházba. Ezt is javára kell írnunk. Michalko nevének a kiejtésekor azonban lehetetlen nem gondolnom Macchiavelli nevére. Olyan ember, aki minden eszközzel a cél felé törtet. Tehetséges újságíró, de jel- lemtelen. Az emberi társadalomnak nincs szüksége jellemtelen emberekre, még ha tehetségesek is.

Ez a jelleintelenség nyilatkozott meg politikai tevékenységében is, amelyről nem fogok részletesebben szólani.

— Most megelégszem Michalkonak a nőkhöz való viszonyáról. Nem ismerte az igaz szeilleti, szintén kedvező fényt vet rá a hozzátartozóival való együttérzés és az irántuk megnyilvánuló kímélet. Beismerem, tetszett nekem, hogyan viselkedett tegnap, amikor nem akarta, hogy apja felizgassa magát. Tudatában volt annak, hogy micsoda szerencsétlenségbe döntötte apját és családját. Tehetséges ember, szorgalmas diák volt. Tanult és érdeklődött a művészet, színház, zene, irodalom iránt. De nem titkolta el és nem tudta eltitkolni jellemének gonosztevő vonásait. Midőn igy a három vádlottat magam előtt látom, elgondolom, hogy melyik is közöttük a legnagyobb hazudo- zó? A legnagyobb közöttük kétségkívül [ Michalko. De a legügyesebb kétségkívül Klepetár.

ő közöttük a legnagyobb intelligenciájú ember, ő látta egyedül, hegy ha a másik kettő is oly óvatosan viselkedett volna, mint ő, meg lehetett volna semmisíteni bűnük nyomait is. Jellemző tünet a nagy bűnözőknél és én, tisztelt Esküdtszék, praxisomból sok bizonyítékkal tudnék szolgálni erre vonatkozólag, hogy

a bűnös megfontolt és körültekintő a bűntett előtt, de a bűntettnél nem oly óvatos és előrelátó, még kevésbé a bűntett után az.

Nem oly raffinált, mint mikor tettét tervezi és elköveti. Gyakori szokása a gonosztevőknek, hogy a bűntett után visszatérnek a bűntett színhelyére és ez a visszatérés azután a sírjukat jelenti.

De térjünk vissza Klepetárhoz. Vádlott- társa, jóbarátja, Michalko jellemezte őt legjobban, bizonyára a legpontosabb jellemzést adta róla. Mit ir Michalko Klepetár Jánosról Klepetár húgának? „Romantikus, fantaszta, betegesen becsvágyó, ambiciózus, hazug, beképzelt aranyszívű ember, zilált idegekkel, teljesen demoralizált." Egy tanú azt mondta itten, hogy Klepetár minden szoknya után szaladgált, naiv volt a szerelemben. Nos, tisztelt Esküdtbiróság, mindazután, amit itt hallottunk és láttunk, nem tudom, hogy fognak ! erről gondolkozni.

Klepetár dr. mint Moliere Tarttaffe-fe tud alakoskodm és meg tudja őrizni önuralmát. Ebben rejlik az ő óriási intelligenciája, ebben teljesen a maga énjét képviseli, amikor egy hazugságot tud oly módon előadni, mintha az valószínű tény volna.

Nemcsak a becsvágya űzi előre, de a szenzációk és az élvezetek utáni vágya, miközben sokszor megmutatkozik karakterének arrogáns jellegzetessége is.

Mindhármukról, ahogy itt ülnek előttünk, kétségkívül meg lehet állapítani, hogy a szó teljes értelmében szélhámosok. De mindegyik más árnyalatú szélhámos. Mit mond Klepetár a szélhámosokról? Hallgassák meg saját szavait:

„Előnyös dolog, ha az embernek rossz hírneve van. A közönséges ember a rossz hírnév révén rendkívüli ember látszatát kelti. Elmúlt az idő, amikor az adósságcsináló, pö- rösködő embereket becsteleneknek tekintették ... Egy megnyert por glöriólát és környezetünk tiszteletét biztosítja számunkra. Bárhová is kerül egy szélhámos, pőrének megnyerése után mindenütt óvációkban részesül. Csak kevés ember engedheti meg magának, hogy egy port elveszítsen."

.Szeretném tudni, mit gondol Klepetár dT. ezut|al saját magáról? Vájjon ő is megengedheti-e magának azt a luxust, hogy a port elveszítse? Feleletet nem kapok.

Sihorsky

Elérkeztem Sikorskyhoz. Szélhámos, könnyelmű ember. Szélhámos a szoknyavadász és a könnyelmű gavallér értelmében. Az az ember, akinek pénzébe kerülnek a nők, mig Michalko pénzt szipolyozott a nőktől.

Hajlamos a bűnre, puha karakterű., aiki oly mélyre sülyedt ebben a társaságban, hogy végül is ide került. Bűnös, de sokban járult hozzá ehhez Michalko is. Ez a vádlottak jellemrajza. A biinpör óriási terjedelmére való tekintettel nem lehet mindent kimerítenem, ami az eset bizonyítékaira vonatkozik, ezt annál kvésbé fogom tenni, mert Önök igen gondosan figyelték a tárgyalást az egész idő alatt, ezért csak a legszükségesebbre szorítkozom. Ami a vádlottaknak a bűntettben való részességét illeti, ezt a következőképpen ősz- szegezném:

Három férfi társasága ez a bűnszövetkezet, akik sokáig keresték egymást, sokáig nem tudták egymást megtalálni, mig végül is találkoztak.

Minden a társaságból indult ki. Közösek voltak a szándékaik, közösek a terveik, közösek a tetteik. Ha szerepeiket úgy osztanám ki, ahogy a hadseregben szokás, akkor azt mondanám :

Michalko a fej, vagyis a parancsnok, Klepetár dr. az agy, a vezérkari főnök, Sikorsky pedig az őrmester,

aki teljesíti és végrehajtja a kapott a parancsokat.

— Először az őrmester menekült a tettől. A parancsnok, aki nem szokott mindig a legügyesebb lenni, megbotlott és mélyen zuhant bele a verembe, de a vezérkari főnök rendületlen maradt és az utolsó pillanatig is makacsul kitart a magáé mellett. Tisztelt esküdt urak, önöknek kell arról gondoskodniok, hogy a három bűnös közül valamelyik esetleg igazságtalanul ne kerüljön ki az ügyből.

— Az én helyzetem ebben a p; rendkívül kedvező. Rendszerint úgy tö> hogy a vádirat elkészítésével a vád te* sége eléri tetőfokát és azután igyekszik a vádat megdönteni. ták mondani, hogy a vád meg*- foszlott. Ebben az esetben n hetem ki:

Telefon: 30819 Telefon: 2C81gi Kéjus 15-tól ul változatos műsor:

@ C T PATIIjLiOIT Soha még nem látott! 20 attrakció 20

Praha I. Rybná 5 Szabad bemenet csak a Sert Pavilonban