Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-04 / 103. (1730.) szám
1928 május 4, péntek. A Vörősmarty-gyilkosság a prágai előtt Michalko fölénye derűvel, Sikorsky és Ktepeíár hallgatta öl órán át a hármukra záporozó súlyos vádahal A tárgyalás eh® napján csupán a Í32 gépelt oldalnyi vádiratot olvasták löt A vád Sikorsky teljes beismerő vallomására, a vádlottak lefoglalt nagy- terjedelmű levelezésére és Michatkonak Sikorskyhoz a fogházban irt csempészeti leveleire hivatkozik Mindhármukat gyilkossággal és nagyszámú csalással vádolják Mindenki tudja, hogy Ungár sorsjegyei szerencsések! A l6huiá«ok május *3-ig, tartanak — Pót- és vételsois jegyet csakis UNGÁR bankháznál, Bralislava, Ventur-n 20. vásároljon, illetve rendel en. Prága, május 3. A köztársaság fennállása óta nem vonzott még bünpör olyan mohó és általános érdeklődést, mint a kassai Vörösmarty Margit meggyilkolásának pere, melynek atmoszféráját izzóvá tette a tömegizgalom láza. Az európai sajtó nagy orgánumai Prágáiba küldték tudósítóikat, hogy pontos és kimentő cikkekben számoljanak be a tárgyalás minden mozzanatáról. Ezernyi ólomkatona áll sorba, hogy a prágai gyilkossági bűn per három vádlottjának minden ideg rezzenéséről értesítsék az olvasók millióit. A prágai uIcákon rikkancsok cikkáznak és harsányan rikoltják a lapok rendkívüli kiadásait. Ami a törvényszék tárgyalási termében elhangzik, félóra múlva már nyomdafestéket kap és ujságoldalakról szívja a mohó kiván- csiság. Mi az oka és magyarázata annak a tömeg-láznak, amely a nagy -bűnpert körülveszi? Mi érdekli az embereket: a bűncselekmény, a vádlottak személye vagy miud- afeettő? Az államügyészség vádja Mihalko János szlovák publicistát, K lep etár Jan dr. orvos és irót és Sikorsky Miklós volt párttitkárt ültette a vádlottak padjára. A vád a legsúlyosabb, amit a magyar Büntető Törvény- könyv alapján emelhetnek: gyilkosság í Intetlektuellek, a szellemi élet munkásai ültek ma a vádlottak padijára. Sorsuk és a per iránti rendkívüli érdeklődésnek általános és speciális okai vannak; az előbbiek inkább a kriminalisztikai és pszichológiai érdekességeknek szólnak, míg az utóbbiak lokális jellegűek. A vádlottak közül Sikorsky Miklóst Kassán és vidékén mindenki ismerte. A város falai közt cserepedéit fel a cigányképü, villogószemü gyerek, ott lépett a közszereplés lépcsőjére és a politikai élet porondjára és ott csúszott el az első narancshéjjon, amikor a könnyelműségre hajló fiatalember erkölcsi ellenállását először tette próbára a megkisértés. Sok ismerőse, barátja és ellensége volt ennek a nyurga, izgékony, betegesen túlfűtött életösztönü fiatalembernek és ez a sok ember a személyes érintkezés emlékeitől elfogultan még most is értetlenül áll szemben a váddal. „Lehetséges-e, — kérdik maguktól és másoktól — hogy az az ember, akivel még nemrégen találkoztunk, beszélgettünk, akinek a köszönését fogadtuk, vagy pár koronás kölcsönt adtunk, igen, hogy ugyanez a fiatalember belekeveredjen ebbe a sötét és irtózatos bünperbe?** Ez a kérdés ugyanilyen megfogalmazásban vetődik fel Mihalko János, a szlovenszkószerte ismert és elismert tehetségű szlovák újságíró és KI epetár János dr., az ifjú cseh irodalom biztos és erős Ígérete esetében. Michalkót nemcsak Szlovenszkón, de a prágai politikai és társadalmi körökben is jól ismerték, beszéltek vele a kritikus nap előtt és után s nem vettek észre semmi különöset. Klepetár dr. állandó, jellegzetes alakja volt a prágai közéletnek és eredeti egyénisége rikító színnel illeszkedett a cseh irodalom mozaikjába. Ezek a körülmények adják meg a per lokalkoloriltjait. De ezenfelül mindhárom vádlott az in- tellektuel-osztályihoz tartozott. Tehát, határozott vonalú egyéniségek voltak . . . Mindeni- kük külön lezárt világ a maga nehezen kifürkészhető sajátos törvényeivel. Három vergődő, védekező, titokzatos lélek hever az igazságszolgáltatás boncasztalán és a teremben láthatatlanul komorlik és árnyékot vet egy szerencsétlen leány felkisértő szelleme . . . Sikorszkyt 12 és Klepetárt 4 esetben elkövetett csalással vádolja. A vádlottak ezen bűncselekményeket egyedül és közösen is Prágában, Szlovenszkón és Franciaországban követték el. Vörösmarty Margit végzete A vádirat elmondja, hogy Vörösmarty Margit 1925 októberében 16 évi távoliét után visszatért Newyorkból Kassára. Amerikában a Wertbeim bankárcsaládnál először szobalány, azután pedig társalkodónő volt. Takarékossága révén jelentős pénzösszegre tett szert. Vagyonából nővérével felesben házat és kisebb birtokot vásárolt Miskolcon még 1922- ben egy félmillió koronáért, azonkívül Kassán is vett egy házat néhány évvel ezelőtt 47.000 koronáért és ezenfelül nagyobb összeggel rendelkezett egy amerikai bankban s magánál is jelentékenyebb összegeket tartott. Vörösmarty Margit, áld amerikai állampolgár volt, 1926 júniusában Fülöp Dezső dr. kassai ügyvéd utján büntető feljelentést tett sógora, Sikorszky Miklós és Michalko János ellen. Feljelentésében előadta, hogy sógora, aki nővérének, Vörösmarty Jolánnak volt a férje, megismertette őt Michalkoval és hogy rövid idő alatt 50.000 koronát adott át Micbal- kcnaík, miután mindketten azzal áltatták, hogy Michalko elveszi feleségül és a kapott pénzből villát és lakásberendezést vásárol. A bűnvádi fejelentést a kassai rendőrség továbbította Prágába, ahol mindkét feljelentettet ikhallgatták. Mintegy két hét múlva Fülöp dr. Vörösmarty Margittól Prágából levelet kapott, amelyben a leány közli az ügyvéddel, hogy ügyét Michalkoval és Sikorszkyval elintézte és kéri, hogy a büntető feljelentést vonja vissza. Fülöp dr. ezt meg is tette, de attól az időtől kezdve Vörösmarty Margitról semmi hirt nem kapott. A nagy bünpör első napja A tárgyalás iránt már hetekkel ezelőtt, amikor ismeretessé vált, hogy a főtárgyalást május 3-ána tűzték ki, óriási érdeklődés nyilvánult meg. Az aránylag kis befogadóképességű esküdtszéki tárgyalóteremben a hallgatóság számára fen tartott helyekért ádáz tülekedés indult meg s a sajtó is külön felkészült a bünpör minél aprólékosabb s pontosabb ismertetésére. Ma reggel kilenc órára tűzték ki a tárgyalást, de már jóval kilenc előtt elfoglalták helyüket azok, akik belépti jeggyel rendelkeztek. A közönség s a teljes számban felvonult újságírók lázasan lesték a percek múlását, mert kilenc óra már jóval elmúlt s az esküdtek padsorai, meg a bírák emelvénye még mindig üres volt. Az ajtók előtt fogházőrök s rendőrök igazoltatták a belépőket, akik egyenként igyekeztek a tárgyalóterembe nagy sietve kilenc után, abban a hiszem ben, hogy már késve érkeznek. Michalkoékai bevezetik Féltiz órakor az ajtó előtt álldogálók között élénk mozgolódás támadt Az álldogáló csoport megoszlott s az igy támadt emberrésen keresztül két fegyvertelen fogházőr bevezette a vádlottakat. Michalko János barnásszürke ruhában, a fogház levegőjétől és a küszöbön álló izgalmaktól halványsárgás arccal, visszafojtott feszültséggel, nyugalmat és könnyedséget erőszakolva magára, lépett be a tárgyalóterembe. Sikorszkyn jószabásu szürkéskék ruha feszül, szemét kék árnyék barikázza, szája néha titkon meg- megvonaglik. Klepetár elegáns fekete ruhában, galambszürke nyakkendővel, szemlesütve, sápadt arccal foglalja el helyét a vádlottak padján. A pad szélén Sikorszky ül, mellette egy fogházőr, azután Klepetár következik, ismét egy fogházőr és a másik szélen a közönség és az újságírói padsorok mellett Michalko foglal helyet. Sikorszky és Klepetár tudomást sem vesznek a közönségről, gondolataikba mély ed ve, mozdulatlanul ülnek helyükön. Klepetár idegesen dörzsöli kezét. Michalko rögtön azután, hogy leült a vádlottak padjára, friss kíváncsisággal az ujságirói padsorok felé fordul és miután ott egy-két ismerősét felfedezi, mosolyogva int feléjük. A három vádlott egymásról tudomást nem véve várta be a bíróság bevonulását, amely néhány perccel rá, háromnegyed tízkor történt meg. A bíróság bevonulása után a tárgyalás elnöke rögtön elrendeli, hogy a vádlottakat, akik eddig a védőd emelvény alatt, oldalt ültek, a középre vigyék, szemben a bírósággal és háttal a közönségnek. Majd bevonulnak az esküdtek is, akik között egy nő van. Hindik elnök megesketteti őket. Ezzel megkezdődik a tárgyalás. Elsősorban a vádlottak személyi adatait veszik fel. A személyi adatokat az elnök olvassa fel és a vádlottak igennel válaszolnak az egyes mondatokra. Személyi adatok Michalko János 1893 november 30-án született a liptómegyei Vázsecen, ugyanoda való illetőségű is. Középiskoláit Iglón végezte, azután teológiára iratkozott be Pozsonyban. Evangélikus vallásu, családi állapota: elvált. Lakása Legutóbb Prága-Smichovban volt. Sikorszky Miklós 1899 december 15-én született Kassán, kassai illetőségű, római katolikus vallásu, nős. Mindkét vádlott foglalkozása újságíró. Michalko az elnök azon kérdésére, hogy nemzetisége csehszlovák-e, azt feleli: „Igen*, míg Sikorszky ugyanerre a kérdésre azt válaszolja: „Szlovák**. Klepetár Baptista János dr. 1902 november 16-án született. Prágában, prágai illetőségű, prágai lakos. Elnök: Vagyonuk van? Mély hallgatás Michalko és Sikorszky részéről, csak Klepetár kel fel ültéből és alig érthető halk hangon mondja: — Könyveim vannak. A leghosszabb vádirat Ezután sor kerül a vádirat felolvasására. A 132 oldalt számláló vádirat a leghosszabb, amelyet a köztársaság fennállása óta csehszlovák vádhatóság elkészített. Mellékelve van hozzá számos levél, csempészett írás és jegyzőkönyv, amelyek szintén felolvasásra kertinek. Az államügyész Michalko Jánost, Sikorszky Miklóst és Klepetár János dr.-t azzal vádolja, hogy 1926 jultus 16-án a Magas Tátrában, a Kriván-hegy alján elterülő erdőben előre megfontolt szándékkal együttesen meggyilkolták Vörösmarty Margitoi Vörösmarty Margit utolsó arcképe és ezzel a Szlovenszkón még érvényes magyar büntetőtörvény 278. paragrafusa szerint minősülő bűntettet követték el. Továbbá nevezettek 1926 julius 16-án Vázsecen Vörösmarty Margit hagyatékából ruhákat, ékszereket és egy bőröndöt együttesen eltulajdonítottak és igy a lopás bűntettét követték el, továbbá Michalko és Sikorszky 1926 február és május között Kassán és Prágában annak u ürügyével, hogy Michalko feleségül veszi Vörösmarty Margitot, fokozatosan 50.000 koronát csaltak ki együttesen Vörösmarty Margittól. Továbbá Michalko és Sikorszky 1927 júliusában Sikorszky Jolántól Vázsecen annak az ürügyével, hogy Vörösmarty Margit megbízásából cselekszenek, 15.000 koronás takarékbetétet csaltak ki, amely összeget Michalko megtartotta magának. A vádirat Michalkót még további 18, Michalko 1926 júliusában a kassai rendőrigazgatóság jelentette az ügyvédnek, hogy Vörösmarty Margit eltűnt és rokonai kívánságára vizsgálatot indítottak az eltűnés ügyében. A rokonok rögtön azon gyanújuknak adtak kifejezést, hogy Margitot Michalko tette el láb alól. Kevéssel azután a kassai rendőrigazgatóság átküldött a prágai rendőrigazgatóságnak egy levelezőlapot, amelyet a kassai Vörösmarty családnak címeztek. Ez a levelezőlap Margit aláírással azt tartalmazta, hogy a leány Michalkoval Parisban tartózkodik" és útban van Amerika felé. Az írásról azonban nyilvánvaló volt, hogy hamisítvány és nem származik Margit kezétől. Beható nyomozás után 1927 julius 27-én Prágában letartóztatták Michalko Jánost, augusztus elsején Sikorsky Miklóst és augusztus 2-án Klepetár János dr.-t Vörösmarty Margit meggyilkolásának gyanúja alatt. Sikorskyt a rendőrség már ismerte különböző szállodai szélhámosságai és csalásai révén. Klepetár ellen még 1927 júliusában büntető feljelentést tett csalás címén Reichen- thal Ferenc komáromi festőművész. Klepetár 1926 nyarán Párisban Michalko Jánossal 2000 frankot és 1000 csehszlovák koronát csalt ki Reichenthaltól. Mindezen szélhámosságok összefüggésben állottak a Vörösmarty-gyilkossággal és a nyomozás alatt napfényre kerültek egyéb szélhámosságok is, amelyeket Sikorsky, Michalko egyrészt Párisban és Nancyban, másrészt pedig Berlinben követtek el. A gazdag amerikai nő meggyilkolását Klepetár és Michalko tagadja, csak Sikorsky tett beismerő vallomást a rendőrségi nyomozás folyamán. A vádlottak a nyomozás során fokozatosan változtatták vallomásaikat, kiegészítették és részben visszavonták azokat. Sikorsky első vallomása Sikorsky vallomásakor, amely ugyan nem volt igaz, de mégis fontos és döntő vallomásokhoz vezetett el, elmondotta, hogy Michalkót Kassáról ismeri, ahol Michalko° a Sloven3
