Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-04 / 103. (1730.) szám
ská Politika, Sikorsky pedig a Slovensky Ze- leznicár szerkesztője volt. Sűrűn érintkeztek s beszélgetés közben megemlítette Sikorsky, hogy gazdag sógornője van, mire Michalko megkérte Sikorskyt, hogy ismertesse meg a leánnyal. Michalko számítva arra, hogy megnyeri a leány tetszését, úgy gondolta, hogy feleségül veszi s kifizeti adósságait a leány hozományával. Sikorsky Sikorsky közvetítette a megismerkedést, felutazott a leánnyal Prágába, ahol Michalko az állomáson várta őket. A pályaudvarról egyenesen a Národni Listy szerkesztőségébe mentek, ahol Michalko dolgozott. Michalko azzal számított, hogy az öregedő leány bele fog szeretni « valóban nem csalódott feltevésében, mert Margit csennet sem titkolta, hogy udvarlója tetszik neki s igen örült annak, hogy el akarja őt venni. Az ismeretség folyamán a leány Michalkonak egyszer 5000, egy másik alkalommal pedig 25.000 koronát adott azzal, hogy vásároljon villát és berendezést. 1926 husvétjára már az eljegyzést is kitűzték, de mikor Michalko ezt a dátumot állandóan halasztotta, a leány ideges és nyugtalan lett s abban az időben tette meg Michalko és Sikorsky ellen a büntető feljelentést is. Mikor azonban Michalko biztosította arról, hogy a szokolkongresszus után feleségül veszi, sőt egy alkalommal hármasban a városházára is elmentek a kihirdetési lapokért, megnyugodott a leány. A szokolkongresszus alkalmával Prágába jött s egy Vogler Mária asszonynál szállott meg. Megérkezett a fővárosba Michalko öccse is. Michalko János azt hitette el a leánnyal, hogy Rotnágel polgár- mester kivételesen megengedte neki azt, hogy kihirdetés nélkül is megtarthassa esküvőjét. így került sor a cseh irők egyesületében, a „Máj“-ban megtartott álesküvőre. Michal- kot, Sikorskyt és Vörösmarty Margitot Kle- petár várta ott, vállán esketési szalaggal. Sikorsky ezen vallomásában részletesen nem emlékezett meg az álesküvőről, csak azt mondta, hogy azonnal átlátta a helyzetet s megkérdezte Michaikótól, hogy mire való ez a komédia? Michalko azt válaszolta neki, hogy Margitot egyszer törvényesen is elveszi, de addig is meg kell nyugtatnia őt. A becsapott leány azután bizonyára megtudta, hogy félrevezették, mert Sikorsky egy alkalommal Michalko lakásán jelen volt, amikor Michalko és Klepetár igyekeztek megnyugtatni a leányt, hogy legyen nyugodt, a polgármester meg fogja engedni az esküvőt. Margit azzal fenyegette meg őket, hogy mindent jelenteni fog. Harmadnapra azután Klepetár és Michalko valahová kirándultak, amidőn pedig visszatértek, Michalko azt mondotta: „Már megszabadultunk tőle, de te hallgass erről, mert rádfogjuk ...“ Sikorsky ezen első vallomását, amelyben elsősorban magát akarta fedezni, további kihallgatásai folyamán többször is megváltoztatta. így kiegészítette oly értelemben, hogy Michalko már előzőleg említette neki, hogy meg kell szabadulnia Margittól s elviszi Vá- zsecre, ahol végez vele. Mikor pedig visszatértek Csorbáról, Michalko elmondotta neki, hogy Margitot eltelték láb alól s elbeszélte azt is, hogy a leány testét porhanyós, iszapos földbe temette s kövekkel befödte. Ugyancsak most is megfenyegette, hogy amennyiben csak moccanni fog, rá hárítja az egészet. Néhány nappal ezen vallomásmódo- sitás után Sikorsky azt is beismerte, hogy maga is jelen volt a gyilkosságnál, sőt Klepetár is ott volt. Látta, hogy Michalko fojtogatta Margitot s hallotta, amikor a leány azt kiáltotta: „Miklós segítsS“ Másnap este mindhárman visszatértek gyorsvonaton Prágába. Sikorsky vallomásai ezzel kezdenek komoly formát ölteni s szeptember 9-én a vizsgálóbíró előtt a prágai országos büntetőbíróságon bán ne kelljen megmutatnia vasúti igazolványát. Julius 15-én este találkoztak a prágai pályaudvaron. Klepetárom fekete lüszterkabát, fekete nadrág és szalmakalap volt, Michalko pedig angol turistaruhát és szvettert viselt. Margit már a vonatban ült. A vonat tömve volt, ezért a leányt magára hagyták a fülkében, Ók pedig kiültek a folyosóra. Michalko az utón nagyon vigyázott arra, hogy feltűnővé ne tegyék magukat és midőn Csorbán kiszálltak, ügyeltek arra, hogy, mint ott szokásban van, le ne fényképezzék őket. Majd megfelelő helyet mentek keresni a bűntett végrehajtására. A podbanszkói erdőrészt alkalmatlannak találták, mire Michalko kijelentette, hogy Vá- zsec felé mennek. A Fehérvág forrásánál Margit már fáradt volt, mire Michalko azt mondta Klepetárnak: „Adj neki valami port.“ Már előbb megegyeztek abban, hogy valami kábító szert adnak be neki. A többit azután Sikorsky úgy adta elő legutolsó vallomásában, mint előbbi beismerései során. Margit remegni kezdett, leült a fűbe és lehajtotta fejét. Michalko erre szétosztotta az őrséget. Sikorskyt elküldték a forrás második partjára, Klepetár pedig a Csorbai-tó irányába ment őrséget állni. Margit egyszerre hörögni kezdett: „Miklós segíts!“ Ebben a pillanatban megragadta a nőt a nyakánál, pillanatokig igy tartotta. A vo- nagló lány a lábaival kapálózott. Michalko erre rákiáltott Sikorskyra: „Fogd le a lá- bait!“ Margit megszűnt mozogni. Michalko elcipelte a közeli cserjésbe, leszakította róla ruháit, és hajából igyekezett 'kihúzni hajtőit, amelyekről tudta, hogy Amerikából valók és más gyártmányúak, ezért a hajtők alapján igen könnyen fel lehetne ismerni a hullát. Michalko azután lehúzta a nő jegygyűrűjét, "elvette medaállónját, óráját és karkötőjét. Ruháit Sikorsky betette egy batyuba. Michalko a tetemet bedobta egy mocsaras helyre, betakarta kövekkel, iszappal és homokkal és örömének adott kifejezést afölött, hogy esik és igy könnyen eltüntethetik nyomukat. Azután elmentek a Csorbatóra. Michalko Sikorskyval Vázsecre ment, Klepetár pedig Prágába. Később, júniusban, amidőn MichalVörösiiiarty Margit édesanyja Sikorszky feleségével és ötéves fiával ko, aki a tett színhelyének közelében lakik, apjával a mezőn dolgozott, a holtestre újabb köveket hányt, a csontokat pedig belevetette a folyóba. Noha ez az utolsó beismerés már igen hi- teltórdemlő volt és amint látni, igen részletes is, mégis fölmerüli az az aggály, hogy nem valótlan-e ez a beismerés is. Sikorsky eme beismerése bizonyításaképpen önként előterjesztette azokat a csempészett leveleket, amelyeket a vizsgálat folyamán Michalko két fogoly utján hozzá eljuttatott. Ezeket a csempészett leveleket a vádirat más helyen sorolja fel és közben összegezi Michalko vallomását. Michalko a vizsgálat során Sikorsky teljes, beismerő vallomást tett Beismerte, hogy amit az előbb az időpontra, körülményekre, s utazásokra vonatkozólag elmondott, hamisan mondotta el, mert még a gyilkosság előtt megegyeztek abban, hogy a bűntett kiderülése esetén a gyilkosság időpontjául iulius 28-áí fogják megjelölni, hogy ezzel Michalko és Klepetár alibit kapjon s felmentsék őket, míg Sikorskynak megígérték, hogy befolyásukkal elérik azt. hogy elitélíetése után a bolondok házába dugják, ahonnan könnyen kiszabadul. Sikorsky legutolsó vallomásában, amelyre tula jdonképpen a vádirat is támaszkodik, elmondja, hogy miképpen tanácskozott Michalko Klepetárral Vörösmarty Margit megöléséről s hogy Klepetár az ügyet igen komplikált dolognak jelentette ká, amelyet jól meg kell előre fontolni. De Klepetár ennek dacára kijelentette, 'hogy az ő érdeke is, hogy a leányt eltegyék láb alól, mert résztvett az esketési komédiában. Ő maga ajánlotta, hogy Sikorskyra igyekezett áthárítani a gyanút a gyilkosságot S zlovenszkónhajtsák végre mert ott a liberálisabb magyar törvény van érvényben. Ezzel Michalko örömmel értett egyet, mert ő viszont kitűnő helyi ismeretekkel rendelkezett. Juiius 15-én kivették azt a koffert, amelyet Margit magával hozott Prágába, nyilván az amerikai nászúira készültében. Az Opera- kávéházban megegyeztek abban, hogy Szlo- venszkóra mennek. Michalko, aki 1000 koronát kölcsönzött ki és egy aranyláncot tett zálogba, megszerezte az útiköltséget. Klepetárnak akkoriban egy Kovárová nevű pincérnővel volt ismeretsége s elmondta, hogy kedvesének és otthon a cselédnek azt fogja mondani, hogy cikkeket kell Írnia a Pritomnost című folyóiratba, amelyekhez nyugalomra van szüksége, ezért meghúzódik egy külvárosi kávéházban. Klepetár azzal a föltétellel vett részt a vállalkozásban, hogy Michalko Szlovenszkóról táviratokat fog küldeni a címére, hogy igy Klepetár alibit tudjon igazolni. Sikorsky viszont azzal igyekezett alibit igazolni, hogy a maga nevében leveleket adatott fel Vázseeről. Hasonló alibit készített elő Michalko is, aki egyik ismerőse utján négy aláírótt képeslevelezőlapot adatott fel Raudnicban. A halálos kirándulás A vasúti jegyeiket Michalko vette s noha Klepetárnak joga lett volna vasúti rezsi jegyre, mégis egész jegyet vettek, hogy a vonatMácíhalfco, atollt először augusztus 4-én hallgat- taik ká a rendőrségen, úgy ecsetelte a dolgot, mintha Sötoonstoy maga ajánlotta volna föl néki gazdag sógornőjét. Beismerte, hogy Margit őtvemeaer koronát adott áit neM a hogy aztán büntető föl jelentést is tett ellene, melyet azonban MbéküBésiik után visszavont. Juratus végén a leány Prágába jött, ahol az esküvőnek keltett volna megtörténnie. Mivel Michalko betegeskedett, a leány pedig mindenáron kívánta az esküvőt, juratus 30-ára megállapodtak az esketési komédiáiban, amelynek ötletét eredetileg Sikorsky vetette fel. Bevonták Klepetáirf is, aki csak azzal a föltétellel vállalkozott a dologra, hogy Margitnak később mindent megmagyaráznak. Margit másnap elutazott Kas Sára, majd a szokolkongresszus alkalmával isimét feljött Prágáiba, ahonnan elutaztak Vázsecre, hogy miejgífcarlsák az esküvőt. Ezt az utat és Margit hirtelen eltűnését MMiaöto© úgy írja le, hogy köziben Sikorskyt közvetve vádolja. Szerinte Sikorsky nyugtalankodott az utón és mikor Michalko megemlít ette neki, hogy Páriteba utazik, Sikorsky mieyikétrite őt. hölgy (miien írja miéig a leány családija megjnyugtartlása céljából, hogy Margit vele Parisban vara. MSdhlaifco ugyanis anélkül, hogy megmagyarázná, miképpen történt, mindjárt arra tér ki, hogy amiTovább terjed a nyitramegyei mezőgazdasági sztrájk Kilátástalanul folynak az egyezkedő tárgyalások — Habok végzik a szttgségmunkákat — Papik dr., a Michalkó-pór iigyime Nyitra, május 3. (Saját tudósítónktól.) Bár a nyitramegyei mezőgazdasági sztrájk helyzete az utolsó napokban súlyosbodott, szerdán ismét megindultak az egyezkedő tárgyalások a gazdák és a munkások között. A kopvenciós cselédek évi 1700 koronával többet kívánnak mostani javadalmazásuknál, de ragaszkodnak ahhoz is, hogy a túlórákat bizonyos kulcs szerint külön díjazzák. A napszámosok az órabérek harminc százalékkal való felemelését követelik. A munkásság követelései, melyekhez mostanáig ridegen ragaszkodott, nem teszik kilátásteljessé az egyezkedő tárgyalásokat, sőt inkább azt a veszélyt idézik fel, hogy a sztrájk- mozgalom még szélesebb kereteket ölt, és átterjed olyan szakmákra is, melyeket eddig érintetlenül hagyott. A helyzet elmérgesedésére vall, hogy hétfőn,^egész váratlanul ismét letették a munkát azokban a gazdaságokban, ahol nemrégiben külön megegyezés alapján a sztrájkot abbahagyták. A munkások szolidaritást vállaltak sztrájkoló társaikkal és tekintet nélkül arra, hogy követeléseiket teljesítették, újból beálltak a sztrájk-táborba. Helyenként a sztrájkoló és a dolgozó munkások között ismét összetűzések történtek, úgyhogy a legveszélyeztetettebb helyeken a csendőrséget összpontosították, hogy a munka rendjét és folytonosságát biztosítsák. Több gazda kérelmére a nyitrai fogházból önként jelentkező foglyokat vezényeltek ki, akik csendőr fedezet mellett végzik el a gazdaságokban és uradalmakban a szükséges munkát kor Váasedbe 'érkeztek, Margit eltűnt mellőltüík. Miikor később Póriéban volt, eleget tett Sikorsky kérésének és Páriából megírta a kávául levelet MflőfaaJtoa a SLkbretkyval vaító eattn^beöitiéMkiote mAndmt taiglrudott, amit Sikttmky beísmttrft. Augusztus lCMéa a vizsgál őbi ró előtt Midhalko azzal kezdett taktikázni, hogy telki beteg. Részletesen ismertette családi viszonyait, amelyeket senki sem tudakolt tőle, elmondta, hogy 1922 óta gyengül az emlékezőképesisége, hogy nem tud neveket és számokat megjegyezni, hogy féli lakná a negyedik emeletein i, igtejn gyetngjej akarata van, álhriatl'ynsáigjbam szejavolrt és nejm inie<r a járda szélén járni, miért alttól fóti, hogy valaki agyonlövi. Vallomását odamődiosdtotta, hogy nem akart rögtön megházasodni, mert első feleségével is rossz tapasztalatokra tett szert. A leány elmondta neki, hogy szereti őt és midőn őszintén megmondta neki, hogy nagy adósságai vannak, Margit maga ajánlott föl neki ötvenezer kotmnáit. Michiaöfco a házasság föltételéül azt szabta meg, hogy a leánynak át kell térnie az evangélikus vallásra és meg kell tanulnia szlovákul. A szllovenszkóá utazást azzal egészítette kfi, hogy a Csorbáién útközben Sikorsky veszekedni 'kezdett Margittal, miközben a leány Sik orskynalk a,reálba vágott kézi tátikájával. Sikorsky a leányt megfenyegette, hogy bedobjá a víZbe. Későbbi kihallgatásaikor ehhez hozzátette, hogy Vázsecen, ahol Margit érthetetlenül eltűnt, megkérdezte Síkorskytól, hogy hol van a sógornője. Sikorsky azt felette neki, hogy barátnőivel elutazott Prágába és már nem is vágjuk az esküvőre. MidhJallko erre azt válaszolta, igen örül, hogy a dolog igy végződött. Szeptember 7-án a vizsgálóbíró megmutatta IMichalkonak azokat a csempészett tevétekéi. amiket a fogságban Sikorskynak irt. Michalko kereken tagadta, hogy ezeket a leveleket ő irta volna. Cellájában erre kutatni kezditek és ekkor egy tintaoeruzát, szlovák olvasókönyvet és Doughall Psycihotőgiájiát találták nála, amelyből hiányzottak azok a lapok, amikre Michalko a csempészett leveleket irt®. A két fogoly is, akik a leveleket közvetítették, megerősítette, hogy a leveleket Mi- dbalko adta át nekik, mire Midhalko is bevallotta, hogy a leveleket ő irta, de hozzátette, hogy a csempészett levelek közül érv hiányzik éspedig a Icgfomitttsaibb, amuWlybom Mtalvaliko aip- pelláil Stiikioaisiky 1 ciki tanvcmeitiArie, hogy rirtaííilia- nul ne keverje bele az ügybe. Michalko sűrűn volt kihallgatáson, de a bűnügyben Való résztvételét mindannyiszor habi rovottén tagadta. A S'iBcorskyval való szem'brsütaei során szintón tagadott és bétaögbievou'ta mindazt, amit Sikorsky élők dőlt. 4 _______Í928 május 4, pántéig.
