Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-24 / 119. (1746.) szám
w 2 fittme 1928 május 23, szerda. másodpercnyi hangtalan feszültség, azután sivitás hallatszik, amely csakhamar zúgó bőm bői és be csap át. A keosi hátsó részéből tüzaszlop csap elő, mintha kilőtték volna és sűrű fiist- felleg száll föl. A kocsi lassan mozgásba jön, de már párméternyi ut után óriási sebességet ér el. Hátsó része olyan, mint a tüzet szóró kémén y, amelynek lángoló torkából kétméte- res oszlopok csapnak ki, A bömbölés kissé alábbhagy, azonban csakhamar fokozottabb erővel ujul meg. Opel meggyujtotta a második rakétát. Sűrű kőd telepszik meg a pályán és a tribünökön. Csak fátyolosán lehet látná, mint fordul meg a kocsi az Avus-pMya j kapujánál, hogy a másik oldalon megtegye a visszafelé való utat a célbírói épületig. Amint a kocsi egyenesbe fordul, újabb na- kétabegyujtás következik és az autó kellemetlenül erős zugás kíséretében nyugtalan formában lökődák előre. A tüzet okádó szörnyeteg mindent maga mögött hagyva a másodperc töredéknyi része alatt száguld el a tribünök előtt. A pályán világosan látszanak a tüzkocsi nyomai attól a forró nyáltól, amely a talajon a rákét a kocsi nyugtalan útját hűen tökrözi vissza. A próbaút két perc alatt befejeződik, de az embereknek az a 'benyomásuk, hogy a rakétaautóban való utazás nem teljesen veszélytelen. Fordulópont a vitáglorgalombem Berlin, május lírai szépem Dereden lépett először a fiatal Fritz von Opel mint autóversenyző az Avus-pályára és akkor is nagy nyilvánosság ünnepelte a vakmerő versenyzőt. Ma az Avus-pályán újból szenzációs ünneplés tárgya volt. Fritz von Opel, az első rakétautazás hőse. Schütte titkos tanácsos, a légügyi tudományos társaság elnöke nyitotta meg a raké1 taauto első probautjanak ünnepélyét és be~ ; szédében a következőket mondotta: — Ha a mai próbaút után valaki azt hinné, hogy az első kísérlet sikerével a világűrben való repülés problémája máris meg van oldva, az alaposan csalatkozik. Egyelőre az eddigi hajtóanyagokkal elértük a lehetőség legszélsőbb határát, g ezért más hajtóanyagot kellett keresnünk, ügy hisszük, hogy ezt a hajtóanyagot a rakétában találtuk meg. Ezzel megtettük egy uj közlekedési eszköz megteremtésének első lépését, bár ezt az egyelőre hangból és füstből álló jármüvet máról-holnapra nem alakíthatjuk át általánosan használható közlekedési eszközzé. A világtérben való repülésre még jóidéig várakoznunk kell. Már az is elég lenne, ha a rakétát, éppel a sztratoszférában a hang terjedési sebességét órnők el, vagy valamivel alatta maradnánk. Az ilyen gyorsaság elegendő volna arra, hogy öt óra alatt megtegyük az utat Berlinből Newyorkba. Talán ebben a pillanatban a világközlekedés uj korszakának küszöbén állunk. Fritz von Opel hosszabb beszédben fejtette ki gondolatait a rali éta-repülőgép problémájáról és a jövőre vonatkozó terveiről: — Ma éppen úgy, mint évtizedekké! ez- i előtt a legnagyobb nehézséggel furjuk át magunkat azokon a nagy sűrűségű le vevőrétegeken, amelyek a föld felszínére nehezednek. Arról volt szó, hogy olyan hajtóanyagot találjunk, amely nélküle zhotővé teszi a levegőt niiiit oxigént tartalmazót és a levegőt, mint a mótorenergia mozgási energiává való átalakításának eszközét. Ez az egyetlen eszköz a rákéra. Ez olyan módon mozog tovább, hogy a hajtóanyagnak kémiai energiája a folytonos elégés által nyomássá változik át és* fordítva: a felszabaduló gázok nyomása a viálvból való kiszabadulásuk alkalmával gyorsasággá alakulnak. — Mit akar itt bebizonyítani ez a mai próbaút? Azt akarja bebizonyítani, hogy a rakéta mint gyakorlati hajtóerő belépett a közlekedés szolgálatába. Meg akarja mutatni, hogy a rakétának meg vannak a szükséges technikai feltételei. Egyidejűleg azt is tanulmányozni akarjuk, hogy milyen gyorsaságot Mr ki az emberi szervezet, illetőleg a nagy gyorsaság mellett a levegő milyen nyomását val tud szembeszállani az ember, szervezetének komolyabb zavara nélkül. Ez a mai ut terveink első állomásának kezdetét és végét jelenti. Az Avus-pályán való első, egyetlen start után második állomásképpen hasonló kocáin elindulunk a gyorsasági világrekord megdöntésére, amely jelenleg 333 kilométert tesz ki óránként. Miután erre nincs megfelelő országúti pályánk, a kísérletet vasúti síneken kel! végrehajtani. — A harmadik szakaszon kizárólag a repülés problémájával foglalkozunk, hogy repülőgépünknek 300—400 kilométer sebességet adhassunk. Munkánk negyedik szakaszában a magassági viszonyok kutatására fektetjük a fősulyt és tudományos megfigyelő- meg mérőeszközöket viszünk fel eddig elérhetetlen magasságokba. Az ötödik szakaszban a világűr repülésének megvalósítására térünk át. Meg fogjuk teremteni azt a repülőgépet, Cslzí Jód-Bróm Gyógyfürdő Ajánlva: Érelmeszesedés, ideg-, csont, bőr, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnél stb. Jódos fürdők, hidegvizkurák, fény- kezelés - Otthoni ivó-fürdoktirák Prospektust küld a Fürdőigazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele. amely 20—30 kilométer magasságban, ezer, kilométer óránkénti gyorsasággal száguldhat. Először Európa felett fogunk elrepülni és már a közeli lehetőségek körében van, hogy az egész földgolyót rövid fél nap alatt megkerülhessük. 1928 május 23-ika a közlekedés történetének és egyúttal a világ történelmének korszakot jelző dátuma lesz. Az ember, aki a benzin hajtóerejével legyőzte az óceánt, most a rakétával a csillagos égboltozat megostrom- lására indult el.... Júniusion választások 1 Síávlk kassai zsupán nyilatkozata a szlcvenszkél erszStos élisöki tisztség betöltéséről és a választásokról Kassa, május 23. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Slavik zsupán, aki az abauj-zempléni esperősségnek közgyűlésén Ungvárott mint kerületi felügyelő résztvett, az aktuális politikai kérdésekről rendkívül érdekes nyilatkozatot tett az őt meginterju- i voló újságírók előtt. A zsupán a következőket mondta: — Aa országos elnöki kinevezésekkel kapcsolatban a leghatározottabban kijelentem, hogy én sem Russinszkóban, sem Szlov enszkóban országos elnök nem leszek. Nevem ugyan kombinációba került, de ezeket a híreket megcáfoltam. Az országos választásokat ez év júniusában feltétlenül megtartják. A tárgyalások ugyan még folynak Prágában, a döntés azonban e terminusra vonatkozólag már biztosra vehető. Százöfveiiiiárom halottat húztak ki a pennsylvaniai haláíbányából Semmi remény a többi áfldoxat megmentésére — Újabb borzalmas robbanáís egy fcentuefcyi bányában Mather (Pennsylvania), május 23. A vasárnapi borzalmas bányaszerencsétlenség kétszáz bezárt áldozata közül idáig 153 halottat húztak ki. Az emberek minden reményt feladtak arra. hogy az összeomlott tárnában még bennlevő 40 bányamunkást megmenthessék. ITarlan (Eentucky), május 23, A Fariamtól keleti irányban tizenkét mérföldre fekvő Blaekmountahi szénbányában ma borzal mas robbanás történt. Huszonöt bányamunkás eltűnt, a másik ötven bányásznak csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült biztonságba jutni. Több hullát már idáig is kiástak. A bristoli bánjahivatal segélyvonatot küldött a .erencsétlenség színhelyére. Harlan, május 23. A. Blackm ©untain bán váb^l idáig tiz hullát húztak ki. Remélik, hogy a még bezárt tizenöt munkást megmenthetik az éleinek. Borzalmak kastélya — SOMOGY! REGÉNY — Irta: Edgár Wailace (26) — Valami történt itt — mondta remegő aangon. — Az ágyamban fekve hallottam, de nem volt bátorságom fölkelni — Borzasztóan félek, mr. Reeder! A detektív magához intette s ahogy Margaret csodálkozva odament hozzá, Reeder elsurrant mellett© és ő ment a korláthoz. Áthajolt rajta és zseblámpájával levilágított a sötét hallba. — Nincs odalent senkii — mondta, vidáman mosolyogva. Megnyugtatóan legyintett a kezével, de Margaret oly halotthalvány volt, hogy Reeder titokban aggódott érte. — Pedig voltak odalent — mondta a leány határozottan. — Akkor rebbentek szét, mikor ön levilágított a lámpásával. Hallottam a siető lépések csoszogását a sima kövön — — Lehet, hogy mrs. Burton volt — vélte a detektív. —- Azt hiszem, hogy hallottam a hangját is — E pillanatban uj szereplő lépett a színre: mr. Daver jelent meg a folyosó tudsó végén. Virágos selyem házikabát volt rajitai, gondosan begombolva egészen az álláig. — Mi a baj — mi történt, miss Belman? — kérdezte. — Ne mondja, hogy valaki be akart mászni az ablakán! — Mert félek, hogy ezt akarja jelenteni! — Szeretném remiélni., hogy — Oh Istenem, mily kellemetlen eset ez a — — Mi kellemetlen? — vágott közbe Reeder hirtelen. — F's mi is történt hát voltaképpen? — Nem tudom, csőik az a kellemetlen érzésem támadt, hogy valaki be akar tömi a házba — magyarázta mr. Daver. Meglátszott rajta, hogy valóban és őszintén izgatott: Margaret még fogainak vacogá- sát is hallani vélte. — Hallottam, hogy valaki kaparász az ablakom kilincse körül s amikor kinéztem, esküszöm, hogy — láttam valamit! — Mily szörnyűség leit volna, ha sikerül! Szinte kedvem volna telefonálni a rendőrségnek. — Ez pompás ötlet — bólogatott mr. Reeder, aki már megint a régi udvarias és előkelő modorú gentleman volt. — Azt hiszem, hogy aludt, amikor azt az — izé —■ kaparászást hallotta az ablakán? Mr. Daver habozott. — Nem aludtam éppen — mondta: — csak félálom és félébrenlét közt szundikáltam. Valamiért különben is idegesen fekiüd* 1- tem le ma éjjel. Gyorsan a nyakához kapott, mert házi- köntösének felső gombja kigombolózott Ám ez a mozdulata nem volt elég gyors és a detektív nyomban 1© is csapott rá: — Inkább talán szórakozott volt, mint ideges — mosolygott mr. Reeder nyájasan: — hiszen elfeledte levetni a gallérját és a nyakkendőjét is. Persze, hogy emiatt nem bírt aludni. Mr. Davemek furcsa vigyorgásra torzult i az arca: — Nem felejtettem el levetni, hanem I most gyorsan felöltöztem — kezdte — — Jobb lett volna, ha gyorsan levetkő- : zik — vágott közbe mr. Reeder — és tréfás komolysággal folytatta: — megesett már, hogy meg is fulladtak emberek, ha kemény, fehér gallérban feküdtek le — Ilyenkor azr tán busul a — megrövidült hóhér. Az a - ! izé — tolvaj valószínűleg az életét .mentette t meg önnek, mikor fölzavarta önt az álmából, t Mr. Daver tátogott néhányszoi-g oniulika, í \ szólni akarna, de aztán meggondolta mar it, sarkom fordult, bement a szobájába és be- . csapta az ajtót. Margaret szemrehányóan nézett mr. Reederre. — Miféle rejtély ez, mr. Reeder? — kérdezte: — valóban volt itt tolvaj? — Oh, [ mondja meg az igazat, az Isten szerelmére! Meg fogok bolondulni, ha titkolózik! — Az igazság — felelte mr. Reeder és nagyon furcsán pislogott hozzá — az igazság nagyon közel jár ahhoz, amit ez a nyegle bohóc mondott az imént. Mert valóban van ebben a házban valaki, akinek nincs joga az itt tartózkodásra; de azt hiszem, hogy már el is ment, úgy hogy ön most máT minden aggodalom nélkül lefekhetik. Margaret kutató szemekkel fürkészte a detektív arcát. — ön is lefekszik? — kérdezte aztán. — Pár perc múlva — biztatta a detektiv mosolyogva. A leány ősztünszerüen odanyujtotta a kezét, melyet mr. Reeder gyöngéden tartott fogva mindkét kezében. — ön igazi őrzőangyalom nekem — mondta miss Belman mosolyogva, bár alig birta visszafojtani a könnyeit. — Sohase hallottam pofaszakállas őrangyalokról, — csodálkozott a detektiv és ; szelíden rázogatta a fejét. Gyengéd szemrehányás volt — sőt illet- j len megszégyenítése a fiatal leánynak: és , mr. Reeder mégÍ3 nevetséges örömmel dörzsölte a kezét a szellemes ötleten, amikor ismét egyedül volt a szobájában. XI. FEJEZET Mr. Reeder becsukta az ajtót, fölkattan- l tóttá a villanyt, és hozzálátott annak a rej- g télynek megfejtéséihez, hogy miképpen lébe- s tett kinyitni az ajtót kívülről, minden zaj a nélkül? — Mielőtt lefeküdt, rátolta a reteszt,! t, ráfordította a kulcsot és a kulcs még most is v belülről volt a zárban. Mikor bezárta, meglepte, hogy még sohase tapasztalta, hogy \ kiilcs ily nesztelenül fordult volna meg a zárban, sem pedig, hogy a retesz oly köny- - nyedén siklott volna be a hüvelyébe. — l, Ugylátszik — gondolta —, hogy nemrég ola- ! jozhatták mind a kettőt — Amikor most tüzetesebben vizsgálta az 3 ajtó belső oldalát, lassanként rájött a nagyon l is egyszerű furfangra, mely lehetővé tette > az ajtónak nesztelen kinyitását kívülről is. 1 Az egész ajtó nyolc egymásba eresztett ’ táblából volt összeenyvezve és ferdén egymásba futó faragások díszítették. Az a tábla, mely közvetlenül a zár fölött volt, kissé félrecsuszott, ha bizonyos helyen megnyomták, de a detektiv sokáig vesződött, míg erre rájött és még tovább tartott, mig' megtalálta a roppant érzékeny kis rugót is, mely fogta és mozgatta a kérdéses ajtótáblát. Mikor megtalálta: az ajtótábla a legcsekélyebb' nyomásra oldalt siklott s az így támadt nyíláson a detektiv kényelmesen benyúlhatott, hátratolhatta a reteszt és megfordithata a kulcsot a zárban. Ebben nem volt semmi szokatlan vagy éppen gyanús. Mr. Reeder tudta, hogy nagyon sok fogadóban — a legelőkelőbbekben is — vannak az ajtókon olyan titkos berendezések, amelyeknek segítségével bármikor ki lehet nyitni a szobákat kívülről is, ami’ bizonyos esetekben nagyon hasznos és szükséges lehet. Csak azon gondolkozott, hogy vájjon Margaret Belman szobájának az ajtaján is van-e ilyen berendezés? Mire rájött az ajtó titkos nyitjára, már kivilágosodott. A detektiv félrehúzta a függönyöket, székét odatolta az ablakhoz és jól szemügyre vette a vidéknek azt a részét, amelyet az ablakból láthatott. (Folytatjuk.^
