Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-24 / 119. (1746.) szám

HZESSTÍSKBi Fniasss Laios kerssztenysiouabsta szenátor Hatalmas iisiliiest tolmácsolta a siaiaiüiian az iitiialáiSal MM® rül nyyádüasok lalblálüsáf A szanálásban triesztotfáft TSrkSIf József dr. magfsr nemzeti párti szenátor Kezdeményező javaslatát a szloaeaszbái Biistd Kamarákról szál® fürvény megalkotása érdekében Prága, május 23. Hosszú szünet után végre ismét összeült a szenátus, hogy hét- napi vita keretéin beiül letárgyalja a sok-ezer .régi nyugdíjasnak évek óta várt nyugdijren­dezési ügyét. A szenátus ülése előtt elnökségi ülés volt, amelyen megállapodtak abban, hogy a beszédidő szóaokon'kint 30 perc lesz. Az ülés iránt teljes érdektelenség nyil­vánult meg, úgy hogy a mai ülést, bár esti 7 óráig volt kontemplálva, az érdektelenség következtében már délután fél négy órakor be kellett fejezni. A plenáris ülést Hrubán elnök délelőtt fél 12 órakor nyitotta meg. A kormány be­terjesztette a Kanadával kötött kereskedel­mi szerződést, azonkívül kiosztották Törköly JóössI magyar nem­zeti párti szenátornak és társainak kez­deményező javaslatát a szlovenszkói ügy­védi kamarákról szóló törvény megalko­tása érdekében. Majd felolvasta az elnök Srámek miniszter- elnökhelyettes átiratát Kovák László képvi­selőnek kereskedelemügyi miniszterré való kinevezéséről. Az uj kereskedelemügyi mi­niszter a mai ülésen már részt is vett. Ezután áttértek a tárgysorozat első pont-, jára: a régi nyugdíjasok fizetés rendezéséről iQV.nl A t Afittóntq rrTTra 1iq.cq rta Hrejsa agrárius szenátor a szociálpoliti­kai bizottság előadója, beszédében rámuta­tott arra, hogy Csehszlovákiában jelenleg bá­rom nyugdijaskategória van. Az egyik azok­ból áll, akik 1919 szeptember elseje előtt mentek nyugállományba, a másik kategória azokból, akik 1919 szeptember 1 és 1926 de­cember 31 között mentek nyugdíjba és a harmadik kategóriába azok tartoznak, akik 1927 január 1-én vonultak nyugalomba. A nyugdijillelmények tehát különbözők. A leg­rosszabbul jártak a régi nyugdíjasok, akik 1919 szeptember 1 előtt mentek nyugdíjba, mert ezek nyugdijait alacsony fizetési osztá­lyok szerint határozták meg. A legfőbb ideje volt már ennek az anomáliának a megszün­tetése, hogy a régi nyugdíjasok sanyarú helyzetén segítsenek. Prociiázka dr. cseh néppárti szenátor, a költségvetési bizottság előadója, rámutat ar­ra, hogy a törvény végrehajtása évi 67 mil­lió koronát jelent, amit az 1928. évi költség- vetés megtakarításaiból, .esetleges feleslegei­ből és az álami üzemek bevételéből fognak fedezni. Az elnök ezután bejelenti, hogy 11 szó­nok iratkozott fel a vitában való részvételre. Az első szónok Franciscy Lajos országos ke­resztényszocialista párti szenátor volt, aki­nek nagyszabású beszédét teljes szövegében alant közöltük. Francisco szenátor Imréié Annak a sok kérésnek és sürgetésnek, mely a régi nyugdíjasok érdekében a sajtó­ban és a törvényhozás előtt is különösen a nemzeti kisebbségek oldaláról elhangzott, eredménye az előttünk fekvő javaslat. Hogy ez az eredmény ki nem elégítő és a javaslat is még messze van az igazságosság követel­ményeitől, az nem a kérők és sürgetők hibá­ja, hanem a kormányé, mely ezzel a javaslattal is csak fél inunk át, he­lyesebben csak töredékmunkát végzett. A kormány elismerte és többször ki is jelentette, hogy a nyugdíjasok ügyét az egyenlő jog és igazság elve alapján kell ren­dezni. így 1926-ban, a tisztviselői illetménye­ket szabályozó törvény tárgyalásánál, a pénz­ügyminiszter ur a költségvetési bizottságban szükségesnek mondotta a nyugdíjügy általá­nos rendezését, amire a parlament is egye­nesen utasította a kormányt, midőn az 1924. évi 287. számú ‘ nyugdíjtörvény tárgyalása alatt olyan értelmű határozatot hozott, hogy a kormány a nyugdíjügyet általános tör­vénykereíben és egységes elvek szerint rendezze és ilyen értelmű javaslatot ter­jesszen a parlament elé. A törvényhozás felfogása ma is ugyanaz, •amint ez ennek a javaslatnak képviselőházi tárgyalása alatt kitűnt. Nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypártok soraiból is nyoma­tékosan hangzott el a képviselőházban az a kívánság, hogy a régi nyugdíjasok illetményeik tekinte­tében egyenlőkké tétessenek az újakkal, mert ők is olyan munkát végeztek, mint az újak és hasonlóképpen befizették törvénye­sen kivetett járulékaikat a nyugdíjalapba. Belátható időn belül a kormány nem szándékozik véglegesen rendezni a nyugdíjasok ügyét. A törvényhozás akaratának kell döntőnek lennie. A kormány felfogása ma már más. Ez a javaslat azt mutatja, hogy a kormánynak be­látható időn belül nem áll szándékában a nyugdíjasok ügyét igazságosan és véglegesen rendezni. E javaslattal, ha az törvényerőre emelkedik, megszaporodik a nyugdíjtörvé­nyek száma, a hivatalnokok munkája, na­gyobb lesz a tájékozatlanság és a zavar a nyugdíjtörvények és rendeletek labirintusá­ban, de csak nagyon jelentéktelen mérvben lesz kisebb a régi nyugdíjasok nyomora. Ezeknek a sorsüldözött embereknek kétség­be kellene esniök, ha ne tartaná bennük a lelket az a remény, hogy végre is nem az fog történni, amit a kormány akar, hanem amit a törvényhozás akar. A törvényhozás pedig akarja a nyugdíjasoknak teljes és kivételt nem ismerő egyenjogúságát. UJ iraség-foatefgérlát létesít a javaslat Azt a hibát, melyet a kormány azáltal követett el, hogy a teljes rendezés helyett csak húszszázalékos pótlékkal javítja a nyug­díjasok helyzetét, nagyon súlyosbítja egyes kategóriáknak kihagyása a javaslatból. Ki vannak hagyva a megyei, járási és községi közigazgatási nyugdíjasok az 1926 január elseje előtt nyugdíjazott nem ál­lami tanítók, közép- és felsőiskolai nyug­díjas tanárok közül azok, akikre a ko­rábbi nyugdíjtörvények nem vonatkoznak. Tehát egy nagy rétege a csekély nyugdí­jon tengődő tisztviselőknek még azt a sze­rény emelést sem kapja meg helyzetének javítására, melyet ez a javaslat olyan szűk marokkal juttat a többi nyugdíjasoknak. Ez­zel egy újabb különbség keletkezik a régi nyugdíjasok sorában, egy uj kategória támad, melyet a többitől rosszabb anyagi helyzet, na­gyobb ínség fog elválasztani. Az állami törvényhozásnak nem lehet a feladata az, hogy inségkategóriák&t léte­sítsen. A törvényhozásnak az Ínséges vi­szonyok enyhítésére kell törekednie, a megélhetési különbségek lehető nivellálása által s a kormány a törvényhozás rendelke­zése ellen vét, ha olyan javaslatokat terjeszt eléje, melyek a törvényhozás segélynyujtó feladatainak teljesitését akadályozzák. Egy része a javaslatból kihagyottaknak, a szlovenszkói nem állami tanítók kaptak ugyan ígéretet a közoktatásügyi miniszté­rium tanügyi referensétől, hogy nyugdíj­ügyüket külön törvénnyel fogják szabályozni, de vájjon mikor és minő mérvben, erről sem­mit sem hallottak. ígéretekből meg nem le­het élni és Csehszlovákországban a legjogo­sabb igénylőknek és a legbiztatóbb ígéretek (birtokában levő egyéneknek is nagyon alapos okuk van arra, hogy a kapott Ígéretekben túlságosan ne hízzanak. Egyé bicén t a kor­mánynak az a törekvése, hogy a nyugdijakat a hivatási ágak szerint rendezze és egyen­ként külön törvénnyel szabályozza, az állami és nem állami tanítók, továbbá az állami és közigazgatási tisztviselők nyugdiii 1.1 élmé­nyét, szintén arra vall, hogy a kormány a jövőben sem szándékozik az általános és egyenlő elintézésnek az alapjára helyezkedni. h®SSga*Sák meg a aiysigd3i©gyesöle&eík@t Nincs semmi nyoma ebben a javaslatban annak, hogy a javaslat megszerkesztésénél meghallgatták volna a nyugdijegyesületeket. Ezeknek meghallgatása mellett nem lehetett volna a javaslatot ilyen lényegbe vágó hibák­kal a parlament elé terjeszteni. A nyugdijegyesiiletek az egyenlő jogú rendezést kívánják és amellett vannak, hogy a rendezés a köz- igazgatási tisztviselőkre, a nem állami taní­tókra és a nyugdij nélkül elbocsátott alkal­mazottakra is kiterjesztessék. Ez utóbbiak az államfordulat óta a csúcspontján állnak an­nak a kálváriának, melyet a kenyér nélkül maradt emberek ezreinek meg kellett jár­mok. Ezek is jogos igénnyel bírnak nyugdíjra vagy végkielégítésre, hiszen ők is szolgáltak és járulékokat is fizettek a nyugdíjalapba. Egyszer valamikor csak el kell intézni ezek­nek az ügyét is és minél később intézte tik el ez az ügy, an­nál hátrányosabb le«z az magára a cseh­szlovák államra nézve is, mprt qddia nem kerülhet sor a Magyarország­gal kötendő nyugdijegyezségre .és a nyugdíj­alap felosztására. Sérelmes a wyaágdijemeiés határideje Is A nyugdijegyesületek kívánsága volt az is, hogy a nyugdíjemelés 1927 január 1-től lépjen hatályba és ennek nem lett volna aka­dálya, mert a fedezet az ezen javaslatban megállapított pótlékokra már 1926-ban meg volt és a kormány is az ő nyilatkozataiban az emelés határidejéül 1927 január elsejét jelölte meg. Azzal, hogy a határidőt egy év­vel hátrább tolták, a nyugdíjasok újabb sé­relmet szenvedtek. A Bslkészek pótBéka A vagyontalan lelkészekre vonatkozó rendelkezés, melynek értelmében azok éven- kint 3000 K-ig terjedő pótlékot kapnak, ebben a javaslatban is utat nyit annak az önkény­nek, mellyel a kormány a lelkészek kongrua- ügyeit kezeli. Titkos besúgók által informáltatja magát a lelkészek politikai pártállásáról és asze­rint folyósítja vagy megvonja a kongruát minden tekintet nélkül arra, hogy a kon- grua kifizetése nem kegyelmi ténye a kormánynak, hanem törvényes rendel­kezés. A kormánynak nincs joga elvonni a kongruát a lelkészektől, amig azok valamely államelle­nes vétséget el nem követnek és biróilag el nem ítéltetnek. Az 1926. évi 122. számú kongruatörvéuy imperative Írja elő a kongrua kiutalását, ha a törvényben megállapított feltételek meg­vannak. És Szlovenszkón mégis az történik, hogy a pozsonyi iskolai referátus teljesen ön­kényesen és minden indokolás nélkül egyes lelkészeknek, theológiai tanároknak is be­szünteti a már kiutalt kongruát, úgyhogy az il­letőknek fogalmuk sincs arról, hogy mit kö­vethettek el, ami a referátus szemében vét­ségszámba megy. Ha ez lehetséges ott, ahol a törvény kategorikusan állapítja meg a jogot a kongruára, mennyivel könnyebb lesz foga­natosítani ezt az önkényes eljárást a jelen ja­vaslat keretében, mely csak fakultative adja meg a jogot a megállapított pótlékra. A kongrua-beszüntetéssel űzött vissza­élések meggátlására és megszüntetésére kö­veteljük, hogy i komáiul a Mensrua-tenfeiu végrehajtására venatkező rendeletét haladéktalanul adja Ml. Abban a szükkeblüségben, mely a tár­gyalás alatt levő javaslatot általában jellemzi, ’aláljuk meg a magyarázatát annak is, hogy a ok kihagyott kategória mellett a kormány a nagybirtokok alkalmazottjainak nyug- dij-ügyét is teljesen mellőzte. 5edig az a memorandum, melyet a szloven- zkői nagybirtokok tisztjeinek és alkalmazott­ainak egyesülete 1927 február 20-án Érsek- Ljvárott kiadott, a kormánynak és a törvény- Lozásnak megküldött, eléggé fontos ahhoz, Logy azt a kormány és a törvényhozás figye- emre méltassa. Az 1921. évi 130. számú törvény a nagy- úrtokok alkalmazottjainak illetményeit sza- >ályozza, de távolról sem kielégítő módon. Egy uradalmi jószágigzagató 40 évi szol­gálat után, az összes pótlékokkal eevütt 14.000 koronát, egy uradalmi főintéző 13 évi szolgálat után 4600 koronát kap. iz élet gyökerében, a megélés lehetőségében ;övet el méltánytalanságot az idézett törvény nagybirtokok alkaimazotjain, amennyiben zt a lehetőséget erősen csökkenti, vagy egye- iesen gátolja. Ezenkívül az idézett törvény a nezőgazdasági alkalmazottak fentebb jogait 3 korlátozza, amennyiben úgy intézkedik, ogy azon esetre, ha a nyugdij a nyugdíjas nagán- és egyéb jövedelmével együtt a 15.000 :oronát meghaladja, a nyugdijösszeg ezen kü- önbözet erejéig leszállítandó. A nagybirtokok alkalmazottai ezen sérel- res törvény módosítását és nyugdíjügyüknek mberségesebb rendezését kérik a memoran- umukban kifejtett méltányos módon. A raeHőkkereset és s nsfujcgdij Orvoslást igényel az a jogsérelem is, mely zzal éri a régi nyugdíjasokat, hogy nekik, rég ha 35 évig szolgáltak is, ha valamely őzhivatalban alkalmaztatnak, az 1924. évi 86. számú törvény alapján, vagy ezen mel- §kkeresetüknek, vagy nyugdijuknak, a fele 3vonatik. Az uj nyugdíjasok nincsenek alá- etve illetményeik ilyen megnyirbálásának, izok, ha 35 évi szolgálat után nyugdij az tat­ák és azután közhivatalt vállalnakj az 1926J évi 103. számú törvény alapján levonás nélkül kapják meg mellékkeresetüket és nyugdiju­kat is. Jellemzően illusztrálja ez az állapot a régi nyugdíjasok helyzetét, akiket az érvény­ben levő rendelkezések kétféleképpen sújta­nak. Először sokkal kisebb nyugdíjban része­sülnek, másodszor, ha közhivatalt vállalnak, mellékkeresetüket vagy nyugdijukat telje­sen meg nem kaphatják. Erről a pontról is tehát újabb rendezés után kiált a nyugdíjügy.; Az orsz. kér. szón. párt a Javaslatot megszavazza A felsorolt hiányok és hibák ellenére is a tárgyalás alatt levő javaslatot megszavazzuk, mert legalább valami keveset nyújt azoknak, akiken segíteni szoros állami kötelesség és sürgős feladat és akiknek ez a kevés is segít­ség. De az országos keresztényszocialista párt tovább is egész eréllyel fog dolgozni és küz­deni a nyugdíjügynek általános és egységes rendezéséért, az igazságosság, a jog és a hu­manizmus elveinek alapján. Egy kommynlsta szenátor inparlamentáris hangú beszéde A következő szónok Skálát kommunista, aki foglalkozik a Spartakiád betiltásával. Sza­vait a kommunistáik „Szégyen, gyalázat!“ köz­bekiáltásokkal kisérik. Hrubán elnök figyelmezteti a szónokot, hogy beszéljen a tárgyhoz, Skálát azonban to­vábbra is ezzel a témával foglalkozik. Éle­sen kikel a betiltás ellen, mert nem talál semmi okot arra, hogy ezt a kommunista test- nevelési ünnepséget betiltsák, mert hiszen ez épp oly testnevelési szervezet, mint akár az orolok, vagy a szekciók. Az elnök újból figyelmezteti a szónoké* és felszólítja, hogy parlamentáris kifejezéseket kas znál jóm. A szónok kikel a cenzúra ellen és felszólítja mindazokat a munkásokat, akik részt akartak venni a Spartakiád ünnepségen, hogy július Ban^a €esk©sS®wensk$«Se Igíjíí Alaptőke: 70,000.000 Ke. 4 kirendeltség Prágában és 11 fiók Cseh- és Morvaországban, Távirati cim: „LEGIOBANKA“. Tartalékalapok: 40,200.000 Ki. Szl©weRisxKid>n és fcarsíaesSsá Rmss Fiókok: Berehovo (Beregszász).Bratislava, Nővé mesto n. Váhom, Piesfany, Poprád, Zvolen. Afííííált intézetek: Chust, Hronsky Sv. Kriz, Kezmarok, Komarno, Krompachy, Luínnec, Michaloyce, Mukaőevo, Oslany, Párkán, Rím. Szobota, Roznava, Spisská Nova Vés, Spisské Podhradie, (Ipolyság), Tecevo, Tomal’a, frebisov, Vráble, Zlaté Moravce, ^eliezovce és Zilina. Idénybeli váltósizletek: Spisské Vlachy, Sahy Poprad-állomás, Lubochna. Sliac-fürdő, Stary Smokovec, Strbské Pleso és Tatranská Lomnica. Külföldi aüílíált intézetek f AUSZTRIÁBAN: Svoboda és társa bankháza, bete'ti társ., Wien 1., Schottenring 18., JUGOSZLÁVIÁBAN: Komercijaina Banka d. d. Zagreb e's Ljubljana., A BALTI ÁLLAMOKBAN: Latvijas Privatbank a,Riga j- ^ íke w' uints I IIII III Hl I i I I ................ . IIM III I llll'l Ti~nr~Ii~rTTn~niT'r' ^ITlT'TVT'i^TimW re~g~TimiTnilTMfflllM—i Ml Hl IM III1 liltiqiHlllfcWiUMniliy IfWil HiUynu'iHlftililil.i 'Ilii HMf 11 ........... 19 28 május 24, csütörtök. .....^................. ........... ' .................. .....................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents