Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-24 / 119. (1746.) szám
1 Meg Sfrasmann is a ffiislli Irta: Szvatkó Pál dr. Holtan vagy elevenen, ujramegválasztott j többséggel, vagy többség nélkül, Stresemann i doktor személye nem eliminálható az euró-! pai politikából, ahová úgy odatartozik a há- i ború után, mint odatartozott a barokk Euró-'; púhoz Richelieu és Mararini, a szentszövet- j séghez Metternich és a berlini kongresszus- j hoz Bismarck. Jelentőségét és nagyságát az; utóbbi napok domborították ki a legpregnán- j sabban, amikor egyrészt félni lehetett attól, j hogy a német választások eredményeképpen j letűnik a politikai porondról, másrészt pedig! a külügyminiszter veszedelmes betegsége még arra az aggodalomra is okot adott, hogy | Locarno és Thoiry mestere elköltözik az élők sorából, anélkül, hogy müvét befejezhette volna. A redakciókban készen álltak a nekrológok és beavatott körökben már tippelték az utódot, akit von Schubert államtitkár vagy a fiatal Priswitz washingtoni követ személyében véltek föllelni. Stresemann néhány kritikus napjának ? érdekes tanulsága az a magatartás, amellyel j | Franciaország a német külügyminiszter sor-! sára reagált. E reagálás tartalma egyetlen j szóval fejezhető ki: aggodalom. A francia lapok csaknem kivétel nélkül fölvetették a j kérdést: mi lenne, ha Stresemann váratlanul! eltűnne a politikából s a felelet egyhangúan az volt: nagy baj. Stresemann szegény, be-; teg, veséjét a német-francia barátsághoz hasonlították s úgy vélték, amily mértékben bénul ez a vese, oly mértékben bénul a francia- német barátság is, — s Franciaországban ma nincs gondolkozó elme, aki a német-francia közeledés megbénulását kivánná. Valahogy! a legsovénebb francia is úgy van, mint Poin- caré, a Ruhr-megszállás egykori intranzigens hőse, aki legutóbb Carcassonneban és Bar-le- Ducban briandosabban beszélt a németekről, mint maga Briand tenné. Mi ennek a csaknem kényszerű németbarátságnak az oka? Az, hogy a franciák érzik, hogy Németország kicsúszott kezeik közül. Volt négy év, — 1924- től 1928-ig, — amikor levegőhöz engedték a birodalmat, amely váratlanul megizmosodott testben és lélekben, pénzt, barátokat, tekintélyt, erőt szerzett, s ma már nem dugható vissza abba -a kalitkába, amelyben 1924-ig volt. Négy év előtt a franciák egy pillanatig elengedték a pórázt, amin Németországot vezették és a rab elfutott tőlük. Sem katonailag, sem gazdaságilag, sem diplomáciailag nem gyakorolhatnak többé oly bénító nyomást Berlinre, mint a háborút követő években, mert egyrészt nem engedné a világ, amely legújabban megtanulta tisztelni és becsülni Németországot, másrészt veszedelmessé tenné ezt maga a német erő, amely immár oly jelentékeny, hogy nem kénytelen a megalázkodást tűrni. Gyámkodásnak nincs helye többé, s ilyen körülmények között egyedül a jóviszonv látszik kívánatosnak. Franciaország létérdeke, hogy Németországgal ne kerüljön konfliktusba. A megnyugtató egyensúlyi helyzetnek két lehetősége van: vagy az, hogy Franciaország jármában tartja a birodalmat és kénye-kedve szerint bánik vele, vagy az, hogy jó viszonyban él vele. 1924-ig az első eset állt fönn, 1928-ban, amikor a birodalom ereje olyany- nyira megnőtt, hogy az első módszer elképzelhetetlen, az egyetlen helyes politikának a második módszer látszik. S a józan francia nép el is fogadja ezt a megoldást, az uj parlamentben Briand politikájának nincs komoly ellenzéke, s elsőnek maga Poincaré siet csaknem szimbolikusan az előbb megvetett közeledés üdvözlésére. Egyszóval Franciaországban kényszerű németbarátság van. Amig az óriás láncokban fetrengett, fölösleges volt ez a barátság, de most, a szabadon élő óriással jó jőbanlenni S bárhogy vesszük is, az egyetlen ember Németországban,. aki a jóviszonyt akarja és, kolBerlin, május 23. Ma délelőtt folyt le a harmadik és befejező tárgyalás Benes dr. csehszlovák külügyminiszter és von Schubert német külügyi alállamtitkár között. A két államiérfiu nagy összefüggésekben megvitatta az európai politika összes problémáit, különös tekintettel a német-csehszlovák kapcsolatokra. A politikai kérdések megtárgyalása során nagy figyelmet szenteltek a biztonsági bizottság munkájának, amelynek tudvalevőleg Benes dr. az elnöke és amely legközelebbi ülésezését júniusban tartja. Benes ismertette azokat a benyomásokat, amelyeket legutóbbi párisi és londoni tartózkodása idején szerzett g azokat a szempontokat, amelyeket a francia s az angol kormány fontosaknak tart az európai biztonsági kérdés megoldása érdekében. Ez különösen Benesre bir nagyobb jelentőséggel, mint a biztonsági bizottság elnökére, mert a júniusi ülésen kerül második felolvasásra az a szerződési tervezet, amelynek alapján az európai biztonság kérdését meg akarják oldani. A Csehszlovákiát és Németországot közvetlenül érintő kérdések között a tárgyalás folyamán a legnagyobb szerepet az úgynevezett prioritás kérdése s a munkavédelem jogának fejtegetése játszotta. A prioritás kérdésében azon egykori osztrák állami kölcsönök felértékeléséről van szó, amelyek márkaértékre szólanák és amelyeket most át kell értékelni. A csehszlovák kormány ennek a kérdésnek a rendezésénél csak tizenkétszázalékos felértékelést akar végrehajtani, mig a német felértékelési tétel huszonöt százalékot tesz ki. A munkavédelmi jog szabályozásában arról van szó, hegy a kölcsönös munkaforgalomban bizonyos bürokratikus jelenségeket kikapcsoljanak. így eddig azok a német munkások például, akik Csehszlovákia területén dolgoznak, a határ minden átlépése után körülményes eljárás utján kénytelenek újból tartózkodási engedélyt kérni. Természetes, hogy ezeket a speciális kérdéseket nem lehetett véglegesen megoldani Benes és Schubert mostani találkozása alkalmából, amikor csupán a nagy, problémák kontúrjait vetették fel. A részletmunkát a szakértők fogják elvégezni. Éppen ezért a mostani tárgyalásban a gazdasági kapcsolatok ügye sem játszott semmiféle szerepet. Opel íiizokádó raké tüzet, füstöt okádva hét perc alatt végig- száguldottá az Avas-pályát Hasz kilométer magasságban ezer kilométer sebességgel lóg szágmídmm a közeljövő repülőgépe — Fél nap alatt megkerüli a Sötdtekéi a huszadik század táltosa Berlin, május 23. Az Avus-pályám ma délelőtt volt az OpeWakétakocsmak első nyilvános próbaistja. A kísérlet teljes sikerrel végződött. Fritz von Opel 10 óra 45 perckor indult és a pályán 195 kilométeres maximális gyorsasággal száguldott át. A tribünök előtt a kocsi nagy láng- és füstoszlopokat árasztva rohant el. Opelt a próbaút után viharosan ünnepelték. Berlin, május 23. A rákét a au tó első próba/utjára az Avus-pályán többeizerfonyi közönség gyűlt össze. A kiváncsiak autói oly tömegben jelentek meg a pálya körül, hogy a kivonult rendőrség csak a legnagyobb nehézséggel tudta fen tartani a normális forgalmat. A célbírói épületnél a tömegek tolongása szinte leírhatatlan volt. A rendőrségnek láncot kellett vonnia, Rogy a tolakodó kiváncsiakat a kocsitól visszatartsa. A kocsi mellett Sandner pirotechnikus tartott személyes őrséget. portálja és uralkodóvá tudja tenni, Stresemann külügyminiszter. Szinte ő a birodalom hidegvére, amely le tudja küzdeni a szenvedélyt és a bosszúvágyat és meg tud férni egy csárdában a hajdani elnyomóval. Értjük, mért féltik a franciák Stresemannt? Érzik, hogy eltűnése fölszabadítaná az óriás elfojtott szenvedélyét s a két rivális ismét csülökre menne, ha másképp nem, legalább gazdaságilag és diplomáciailag. Kétségtelen, Stresemann énigmatikus személyének kikapcsolása tisz- tultabb helyzetet teremtene, nyíltabb helyzetet, szemtől-szembe harcot, amelyet a német jobboldalon kívül valószínűleg sok francia is kíván, de egy pillanattal a harc előtt, amikor az utolsó béketartó elem is omladozóban van, a küzdő feleket láz és aggodalom szállja meg, mert a harc kimenetele elvégre bizonytalan. Gazdaságilag és diplomáciailag amugv is sok félnivalója van Franciaországnak a birodalomtól s igy még inkább érthető az az aggodalom, amely eiíogia, amint a bóketartó elemAz ünnepi beszédek elhangzottak. Fritz von Opel nagy fáradsággal tör magának utat a tömegeken át. Aztán megáll a rakétaijármü előtt, amelynek külső burkolatát leveszik. A kocsinak fekete torpedó-karosszériája van, amelyen fehér betűkkel ez a felírás olvasható: „Opel Rak, 2, Sandner" A rakétakocsi ormán a német kereskedelmi zászló leng. Az oldalsó felületek olyan formájuak, mint az egyfedelű rövid szárnyai. nek, Stresemannak esetleges eltűnéséről hall. Azt hiszem, Jaques Bainville nevezte el Stresemannt az uj Bismarcknak, akinek államférfim ügyessége mindenképpen egyenrangú a vaskancellár ügyességével. Most is Stresemann bismarcki erényeiről beszélnek a franciák, amikor megdöbbenve veszik észre, mennyire fontos, mennyire fatalisztikus szerepet tölt be a jelenlegi német külügyminiszter a német-francia viszonyban. Hisz tulajdonképpen okuk volna rá, hogy átkot szórjanak arra a Stresemannra, akineR eltűnésétől aggódnak. Ki volt az, aki a franciákat rábírta, hogy levegyék a pórázt Németország nyakáról és fatális német barátkozásra kényszerítse Clemenceau becsapott népét? Ki más, mint Stresemann. 1924 és 1925 volt a két döntő év. Stresemann a Ruhr megszállás alatt teljesen a renitens német jobboldal jegyében lett kancellárodé már félévre rá meghódolóbb külpolitikát folytatott, mint maga Hermann Müller. Annyira hódolt, annyira engedett, oly Közben Opel magára ölti a rakéta-uniformist: fehér nadrágot és kék bőr zubbonyt. A kocsit 50 méterrel visszatolják. Opel helyet foglal a kocsiban és akarata ellenére végig kell szenvednie a fényképezőknek meg kinooperatőröknek p ergo tüzost romát. A dolgot azonban végül is elunja. Kiszáll és a kocsit újból letakar tatja. A makacs fényképezek nagysokára kitérnék a rendőrök’ lánca elől. Sandner mégegyszer felülvizsgálja a rakétaautót és most kezet szőrit Opellel. Fritz von Opel felteszi szemüvegét. Néhány szerény lett, oly összehuzódott, — hogy végül is leesett a póráz Németország nyakáról, önként fizetett, megcsinálta a Dawes-tervezetet, önként lemondott Elzászról, megcsinálta Lo- carnot, önként szakított a veszedelmes orosz orientációval, belépett a népszövetségbe. Csupa mézédes szerénység, amely leszerelte a franciák dühét és számos barátot szerzett a birodalomnak, köztük a leghatalmasabbat és a döntőt: Amerikát. Az óriás azt mondotta: vedd le a pórázt és barátod leszek. Franciaország levette a pórázt és az óriás megtartotta szavát, Francia- ország barátja maradt. De mi lesz, há az óriást vezető értelem, Stresemann, megszűnik uralkodni s a rém vad szenvedélyei újra kitörnek? Nemde, Franciaországnak oka van aggódva őrködni Stresemann betegágya fölött, holott éppen ez a féltett Stresemann volt az, aki elrabolta biztonságát és a fölszabadult óriás mellett bizonytalan helyzetbe kénysze•intette. Mai ss&munb 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzloveriSzkÓi és TUSzinSzkÓi ellenzéki pártok fecrkcMtoségs: ^ága Panská ulice éventeed4V50?íéié"!,4 politikai napilapja hóat^ága IL.Panskáu. 12/IM. - Tehavonta38Ki. Egye..iájára 1-20Ki DZURANYI LAS3LŐ ^ FOSdACff 6EZA lefon:303t1.-SürgönydimHMap.Praha Hi3§ii!,3i!ü€M€íSf Beáss ©s Scünssliiiiíi német állaisiltlsás’ tllfgifafSJÉiai
