Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-20 / 116. (1743.) szám
1928 májas 20, vasárnap. Küzhödve,zokogva ismerte lel a vád koronatanúja Kleharmadik csorbái utitársát Exner fogtechnikus mindhárom vádlottban határozottam felismeri utiíársait és elmondja a csorbái utazás részleteit — „Segíteni jöttem Klepetáron és most fölismerem ot“ — Kovárovát szembesítették Franzovávaí a jutius 16-iki alibi ügyében — Klepetér zárt tárgyaláson szereimé alibijét bebizonyítani HéíSőn kerül sor ci tárgyalás legizgalmasabb szembesüléseire Prága, május 19. A Vör ösmarty-gyilkos- ság bünperének mai tárgyalási napja az utóbbi napokban beállott szélcsend után ismét nagy szenzációt bozott. Az államügyész által beidéztetett egyik tanú, Exner Egon ji- cini fogtechnikus sírva ismerte fel Klepetár dr.-ban három utitársa egyikét, akikkel 1926 július 15-én Csorbára utazott. A tanú bejelentése a tárgyalási teremben óriási izgalmat keltett és a védelem meg a vád ujult erővel látott hozzá a tanúvallomás alapján az eddig kihallgatott tanuk vallomásainak a megerősítéséhez, illetve legyöngitéséhez. Hladik dr. elnök reggel kilenc órakor nyitja meg a tárgyalást. Behívatja a mára beidézett tanukat s miután kioktatta őket kötelességükre, megkezdi az első tanú Exner Egon kihallgatását ülnök: ön kétszer volt Szlovenszkón? Tanú: ötször voltam Szlovenszkón 1926ban. Elnök: Mondja el, mit tud a bünpörrel kapcsolatban. Tanú: Először 1826 július elseje előtt voltam Szlovenszkón. Családommal Kassára mentem, onnan Csorbára, ahol családomat a Jiskra-hételben helyezte n el. Magam visszatértem Prágába, onnan julius másodikén Kassára utaztam repülőgépen. Harmadikén Csorbán voltam, ahonnan 11-én tértem vissza Ji- cinbe, hogy meglátogassam pácienseimet. Mindig hétfőn, kedden és szerdán voltam ITicánben, csütörtökön pedig elutaztam családomhoz Csorbára. így julius 15-én este szintén elutaztam Jiéinből g Pardubitzban átszálltam a gyorsvonatba. A vonat tömött volt, úgy hogy egész Oderbergig állnom kellett. Végigmentem az összes kocsikon, de sehol sem találtam helyet. Oderbergben kiszálltam, ettem valamit, azután Karwinig tovább álltam a kocsiban. Akkor már némileg kiürült a vonat s midőn bepillantottam az egyik fülkébe, észrevettem, hogy abban egy hely üres. Az ajtóban egy vállas férfi állott, akitől megkérdeztem, szabad-e az üresen álló hely. A férfi, akinek szaraiból kivettem, hogy szlovák, rám- förmedt: „Mit másztok ti csehek annyit Szlo- venszkóra!“ Én félretoltam az embert és bementem á fülkébe. A fülkében egy hölgy és az említett szlovákkal együtt három férfi ült. Később a folyosóról bejött még egy negyedik férfi, aki a társaságot nyilván ismerte, mert beszólt is velük. Ennek a férfinek vasúti igazolványa volt, amit a kalauznak fel ig mutatott. A társaság, amely közé letelepedtem, igen rossz néven vette jelenlétemet, úgy hogy ösztönszerüen megijedtem. Midőn alvásra hajtottam a fejemet, nagyobb összegű pénzemet egyik zsebemből áttettem a másikba, hogy biztonságban legyen. A kupéban úgy ültünk, hogy mellettem ült a hölgy, szembe velem egy csehül beszélő férfi, aztán következtek a többiejí. A csehül beszélő férfi hol feltette vastag, szarukeretes pápas zeniét, hol pedig levette. Midőn aludtunk, többször arra riadtam, hogy a mellettem ülő nő feje alvás közben a vallómra billent. Erre az egyik férfi azt mondta nekem, hogy az egy amerikai nő és Prágából jön, ezért olyan fáradt. Kralován tájékán ébredtem fel g akkor a társaság Vá- zsecről is beszélt. Én kint álltam a folyosón egészen Csorbáig. Csorbán kiszálltam s midőn véletlenül visszanéztem a vonatra, láttam, hogy a velemutazó társaság is kiszáll. Az egyik férfinél fekete koffer volt, a másiknál hátizsák s azt is láttáim, amikor a másik férfi lesegitette a kocsi lépcsőjén a hölgyet. Csorbán a féleségem várt, ott egy órát tartózkodtunk, amig a fogaskerekűvel elutaztunk. A fogaskerekűbe beszállt ez a társaság is. Felismerem, ők voltak utiiársaim! Elnök; Hogy voltak öltözve? Tanú: Erre nem emlékszem határozottan. Az egyiken kötött mellény volt, feje fedetlen. A többiokről nem tudom, hogy voltak öltözve. Elnök: A hölgy hogy nézett ki? Tanú: A rendesnél valamivel nagyobb, húsos orra volt, erre emlékszem. Elnök; Hogy beszéltek egymással? Tanú: Az a férfi, aki az ajtónál rámför- medt, egy másikkal szlovákul beszélt s a nővel magyarul, a harmadik férfi nem beszélt a nővel. A nő hesaSt valamit szlovákul is. Elnök: Felismerné ezeket az embereket? Tanú: Azt az egyik szlovákot, aki elutasított, biztosan! Elnök: Michalko, álljon fel! Michalko feláll s a tanú elé lép. Tanú (mereven nézi Machalkót, közvetlen közelébe il, azután felkiált): Ő az! Elnök: Bidósán felismeri? Tanú: Igen, csak akkor valamivel keltebb arcú volt. Elnök; Sikorsky álljon fel! SaKorsky feláll s a tanú ismét hosszasan ,' ráfüggeszti szemeit Sikorskyra is: Ezt is felismerem. Ez ült a nő mellett, a nővel szemben Michalko. Elnök; Felismerné a harmadik utitársát , is? Tanú: Feltűnt nekem, hogy ez a harmadik férfi, mint mondottam, hol leteszi 'szemüvegét, hol felveszi, többnyire azonban nem volt rajta. Figyelmes lettem különös fejalkatára, mert a feje szinte háromszögbe csúcsosodik, főképpen azonban feltűntek nekem, mint fogásznak: előremeredő állkapcsai. Elnök: Hogy volt öltözve az a férfi? Turistámba volt rajta? Tanú: Nem. Elnök: Honnan tudja, hogy cseh volt? Tanú: Hallottam beszélni csehül, de nem tudom, hogy mit beszélt. Elnök: Megismerné azt a férfit? Tanú: Fejalkata .és állkapcsai után fel tudnám ismerni. I Elnök; Klepetár, álljon fel! A harmadik utifárs:Klepetár volt! Klepetár feláll, szembe a tanúval. A tanú, akinek arcán óriási belső feszültség tükröződik, odaáll Klepetár elé és hosszan, Mmeredt szemekkel figyeli Klepetár mozdulatlan arcát. Az elnök föltéteti Klepetárral a bíróság asztalán fekvő szemüvegét és profilba állítja a vádlottat. A tanú tovább nézi a bírák és a hallgató súg hatalmas izgalma közepette a vádlottat s akkor egyszerre elfordul tőle az elnök felé. Kezével tehetetlen mozdulatot tesz, láthatóan küzd magával, lehajtja kissé a fejét és hallgatásba merül. A tárgyalási teremben egy hang sem hallható, Klepetár mozdulatlanul áll, a tanr n: g mindig néma. Ekkor megszólal az eU mellől Siegel dr. szavazóbiró: — Kit felismeri? A fejek előreímerednek s akkor a tanú wrkából zokogó hang tör fél: ő az! A meglepetés moraja fut végig a hallgatóságon, az ügyész feszülten nézi a tanút, Kosztecska dr. védő gyorsan előrehajlik: Elnök: Határozottan felismeri? Tanú (zokogva, zilálva): Egészen biztosan. Csak a szemüvege volt valamivel kisebb. Klepetár dr. merev léptekkel megy visz- sza helyére s ideges tekintettel mered a tanúra. Elnök: Hát nézze, Klepetár dr., ez a tanú azt állítja, hogy határozottan látta magát a vonatban és Csorbán is a fogaskerekűn. Klepetár (emelt hangon): A tanút nem ismerem, vallomása nem igaz. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem voltam Csorbán. Elnök: Sikorsky, hogy ültek a vonatban? Sikorsky: Nem emlékszem már. Elnök; A vonat eleinte tömve volt. Azután akadt hely? Sikorsky erre sem emlékszik. Elnök: Michalko, mit szól a tanúvallomáshoz? Michalko feláll, az esküdtek felé fordul és remegő, kissé éles hangon a következőket mondja: — Kijelentem ismételten, mint férfi állítom, férfiúi becsületemre, hogy a tanút sohasem láttam. Újból hangsúlyozom, hogy Klepetár nem volt velünk Szlovenszkón, a gyilkosságról nem tudott. Ezzel az emberrel sohasem volt dolgom. Ellenben az a barátom. akiről már beszéltem ,Ceská Trebován vagy Pardubitzban szállt fel s ez utazott velünk. A nevét ennek az embernek, sajnos, nem tudom s ez a tragédia, hogy éppen ennek az embernek a nevére nem emlékszem. Esküdt urak, teljes tudatában vagyok annak, amit mondok s ismétlem, hogy Klepetár nem volt Szlovenszkón, azt sem tudta, hogy Margit halott! Ügyész: De hiszen Laitl és Král tanuk is megerősítették, ho<gy magukkal volt még egy harmadik férfi is! Maehalko: Nem volt velünk harmadik. Ügyész: Elég! Elnök: Dohát tényleg láttak a maguk társaságában e.gy harmadik férfi is! Michalko: Ez Sikorsky lelkiismeretén szárad. Siegel dr. szavazóbiró: Nem emlékszik arra a tanú, hogy valamelyiken panamakalap volt? Tanú: Erre nem emlékszem, csak azt tudom, hogy a fogaskerekűn az egyiken szalma- kalapot láttam. Novtny szavazóbiró: Ön Sikorskyt és Mi- ohalkót azonnal felismerte, de mikor szembeállították magával KI epetárt, akkor sírni kezdett. Ebből azt látom, hogy segíteni akart Klepetáron, de nem tudott. Hogy gondolta, miképpen segíthetne rajta? A kötelesség parancsszava Tanú: Én az egész bűnügyet nem figyeltem. Ugyanis abban a hiszemben voltam, hogy a gyilkosság 1927-ben történt. Én pedig 1926-ban voltam Csorbán. Otthon beszéltem is erről a családommal s megjelöltem, hogy körülbelül hol játszódhatott le az egész. A vádiratot az újságokban nem olvastam s igy arra nem 'is gondolhattam, hogy tudnék az ügyről valami közelebbit mondani. Egy ismerősöm azonban szombaton említette nekem, Jf Jr 33*33® fürdő a „kénesvölgy11 S hőforrása és iszapfürdői biztos sikerrel gyógyítanak : csúzt, kőszyényt és ischiast. GRAND-HOTÉL 200 szoba. Modern vezetés. Hidetí-melegviz- szolgóltatás. Többi gyógyházbim kényelmes szobák és pens o 45 Ké-tol. — Felvilágosítás : Trencséntepliczlflrdö Igazgató - sálinál. — Információs iroda Kassán: Váry Gyula cég, Kolice, Fő-n, 76. — Telefon; 820. hogy feltűnőnek tartja a tanuknál, mennyire visszaemlékeznek a két év előtti eseményekre. Mikor fölemlítettem, hogy én is vissza- emlékszem 1926-iki csorbái utazásomra, ismerősöm figyelmeztetett arra, hogy a bűntény is 1926-ban történt. Akkor gondolkodóba estem, hogy mit csináljak. Mindent megfontoltam, átgondoltam és elmentem a jiőini államügyészhez. Említést tettem neki a dologról s az államügyész azt mondta nekem: „Ha be tudja bizonyítani, hogy Klepetár nem volt ott, azzal, hogy nem ismeri fel, akkor megment egy embert, de ha felismeri öt, úgy csupán kötelességét teljesítette'*. Meg voltam győződve arról, hogy Klepetár nem volt ott. Most azonban határozottan felismerem őt s meg vagyok lepve, ezért fogott el a sirás. Novotny szavazóbiró: Látta az újságokban Margit fényképét ? Tanú: A fénykép alapján nem ismerem fel az utitársnőt. Michalkót egyébként szombatig, amidőn visszautaztam Jicinbe, még- egyszer láttam. Úgy hiszem, ugyanazon a napon a kávéházban. Elnök: Miért emlékszik oly pontosan ezekre a dolgokra még ma, két év után is? Tanú: Azért, mert Michalko nem akart a fülkébe beengedni s gyanús volt nekem az egész magatartásuk. Michalko azonban akkor kövérebb volt. Elnök: Mit vett még észre? Tanú: Klepetár és Michalko előszedtek csehszlovák útleveleket és írásokat is. Amidőn Klepetár megnézte az útleveleket, feltette a szemüvegét. Elnök: Egy amerikai útlevelet nem látott náluk, egy könyvecskefélét? Megmutatják a tanúnak Vörösmarty Margit kékfedelü amerikai útlevelét, amely egy füzethez hasonlít. A tanú hosszabban forgatja a kezében, azután felismerni véli az útlevelet. Mutatnak a tanúnak néhány fényképet is, amelyek Vörösmarty Margítot ábrázolják. Sikorsky odalép a tanúhoz és az elnökhöz s magyarázza, hogy a fényképek régen készültek. A tanú ezután visszaemlékszik arra, hogy az utitársnő erőstermetü nő volt. aM hosz- szabb mikádót viselt. Michalko a koronatanú ellen Michalko (feláll, emelt hangon): Kijelentem, hogy a tanú vallomása sokban ellentmond az itt elhangzott tanúvallomásoknak. Amint azt Laitl bizonyította, a zsúfolt vonatban Prágától Csorbáig a folyosón álltunk. Nem felel meg az igazságnak, hogy fülkében ültünk volna. A tanú azt mondja, hogy engem hajadonfő látott. Nos, rajtam szürke sapka volt. A tanú azt állítja, hogy néztük útleveleinket. Ezzel szemben igaz az, hogy útleveleink Prágában a Gsedoknál voltak. Ügyész (tanúhoz): Milyen vallomást tett ön Jicinben a vádlottakra vonatkozólag? Hogyan irta le a külsejüket? Tanú (pillanatnyi gondolkodás után): Azt mondtam, hogy kettőjük haja hátrafelé fésült, a harmadik oldalt választotta a haját. Az egyikre azt is mondottam, hogy arca kiélt volt. A tanú ezzel hátrafordul a vádlottak padja felé s Michatkóra mutat. Michalko (felugrik): Tiltakozom a tanú szavai ellen! Ügyész (felmutatja Klepetár szemüvegét s oldalt tartja): Ez a szemüveg, amelyet a tanú Klepetáron látott, oldalról nézve kisebbnek látszik. Ügyész: Hogy irta le a csehet Jiesinben? Tanú: Különös fejalkat, előreugró állkapcsok. / Az ügyész ezután kéri a tanúnak Jicinben jegyzőkönyvbe mondott vallomásának lassú, érthető felolvasását. Az elnök erre felolvassa az erről szóló jegyzőkönyvet. A vallomás felolvasása után Novotny szavazóbiró azt kérdi a tanútól, hogy miről ismerte fel az ötödik úti társban a vasutast? losonti Mez§§azdasá|i GépFHUuta. autorszáit FORD képviselet ._=r^ az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rí. Budapest rejllfj vezérképviselete előnyös feltételek mellett szállít: acélkeretes cséplőgépeket kettössoru svéd golyóscsapágyakkal, Jüm,"’ ^ jfc* teljes milombenidezéseket és egyes malomgépeket, gSfSgg1 FOKBSOH TRAKTOROKAT j valamint saját gyártmányú egyszerű és kombinált vetőgépeket. Kérjen árajánlatot!
