Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-20 / 116. (1743.) szám
8 Tanú: A vasutas igazolványáról, amelyet a 'kalauznak felmutatott. Hraibal dr. védő: Felismerné ezt az embert is? Női fülkében utaztak ,.. Tanú: Nem, mert nem figyeltem meg. A vasutas különben is eleinte künn volt s csak később jött be a fülkébe. Hrajbal dr.: Női fülkében utaztak? Tanú: Nem. Hrabal dr.: Laitl tanú azt mondja és Sikorsky, meg Miohalko is. Tanú: Nem hiszem, hogy a kalauz ennyi férfit bebocsátott volna a női fülkébe. De lehet, hogy női fülke volt. Hrabal dr.: Majd Sikorsky megmondja. Sikorsky feláll és kitérően válaszol. Csak amikor Hrabal dr. rászól, hogy mondja meg határozottan, jelenti ki: „Igen, női fülke valt“. Hrabal dr.: Maga a vallomását -május 12-én tette meg, mindezt tehát az újságokból is megtudhatta volna. Kérem ezt jegyzőkönyvbe venni. A vádlottak egyébként az újságok fényképei és karrikaturái alapján is felismerhette volna. Tanú: Nem, az újságok alapján egyáltalában nem ismertem fel volna őket. (Derültség a hallgatóságban.) Siege] dT. szavazóbiró: Miért ijedt meg a társaságtól, amikor oda beszállt? Tanú: Azért, mert Michalko aht mondta nekem, hogy „miért másztok, ti csehek, Szlo- venszkóra“ s mert az egész viselkedésük, sugdolózásuk gyanúsnak tűnt fel nekem. A vonatból is igen nyomottan léptek ki. Elnök: Tehát nem öntudatosan? Tanú: Egyáltalában nem. Igen nyomottan. Elnök: A tanú azt állítja, hogy valameny- Jiyien ültek a fülkében. Mit zsól ehhez, Miohalko? Michalko: Egyáltalában nem ültünk a fülkében. Sikorsky: Megengedem, hogy ültünk is a vonatban. Elnök: S ön, Klepetár dr.? Maga ugyan azt mondja, hogy nem volt ott, de a kérdést fel kell önnek tennem. (A hallgatóság nagy nevetésben tör 'ki erre a kijelentésre. Kosz- tecska dr. védő méltatlankodva néz a hallgatóság felé.) Klepetár: Kijelentem, hogy nem voltam ott s hogy a tanú téved. Hrabal dr.: Laitl azt vallotta, hogy a társaság kinn ült a foljTosón. Kérem Laitl erre vonatkozó vallomását a tanúval közölni. Chmelik dr. védő: Tisztázzuk, hogy Laitl az ut kezdetéről beszélt, a tanú pedig a végéről tesz vallomást. Az elnök erre felolvassa Laitl tanúvallomását. ^Megállapítást nyer, hogy Laitl a vallomását még azelőtt tette meg, mielőtt a tanú vallomásra jelentkezett volna. Tanú: Az újságokat csak tizenhatodikán kezdtem olvasni s igv a bünpört csak azóta ismerem. Ismerem Kovárová,. Bustvová kihallgatását és a mozihistóriát. Utólag meg akartam venni visszamenőleg a lapokat, de már nem kaptam meg. Azelőtt nem kísértem figyelemmel a pert. A koronatanú a kérdések zufoatagában Majd Miohalko intéz még néhány kérdést a tanúhoz, nyilván, hogy zavarba hozza, de a tanú újból megismétli azt, amit már előbb is elbeszélt. A következő pillanatokban a védők és az ügyész részéről a kérdések özöne zuhog a tanúra, aki azt sem tudia hogy merre forduljon s kinek válaszoljon előbb. Az elnök erélyes rendreutasítására csend áll be s ekkor a tanú kijelenti: — Higyjék el, nekem nem kellemes itt tanúskodni. Michalko: Ön tehát azt mondja, hogy Kra lován bán ment ki a fülkéből? A tanú erre elmondja, hogy Kralován- tól Csorbáig hogy telt el az ut s hozzáteszi, hogy akkor ő igen fáradt volt. Kosztecska dr.: Maga tehát fáradt volt? Tanú: Igen. Kosztecska: No jó. _ _____ Ügyész: Ez mit sem változtat a tényeken. Ez volt az a tanú, akit kerestem. A védők: Ezt elhisszük. Ismét összecsapásra kerül a sor a véde- le més az ügyész között, amelyet újból az elnöknek kell elsimítania. Kosztecska dr.: A tanú tehát biztosan állítja, hogy Klepeiár dr., amikor olvasni kezdte az amerikai útlevelet, feltette a szemüvegét? Tanú: Igen. Kosztecska dr.: Nos tehát: Ezt csak a messzelátó ember teszi, de a rövidlátó, amikor olvasni kezd, még le is teszi a szemüvegét. Kérem ezt jegyzőkönyvbe venni. Hrabal dr.: Hogy ültek a fogaskerekűn? Tanú: Én az első fülkében, ők pedig a harmadikban. Hrabal dr.: Ez nem igaz. Ok ültek az elsőben. A tanú a védőkre néz, azután Sikorskyra, akinek odaszól: — Sikorsky ur, mondja meg maga, hol ültek! Michalko nem engedi, hogy Sikorsky feleljen s felugrik; n>RVGAI-A^A<AARRlRIiAE> 1928 május 20, vasárnap. — Mi ültünk az elsőben! Kosztecska dr.: Büntetve volt? Tanú: Igen. A háború alatt függelemsértés miatt. (Derültség a hallgatóságban.) Kosztecska dr.: Egyébként büntetlen előAz ügyész és Kosztecska dr., akik lépten- nyomon összekülönböznek, ismét összekapnak, mire az elnök leinti őket: — Uraim, erre most nincsen idő, kérem Kovárová kisasszony behívását. Szembesíteni fogjuk a tanúval. A teremben jelenlévő fogházőr kimegy s hívására bejön Kovárová Mária, Kleoetár kedvese, akit egyizben már kihallgattak. Fekete, elegáns ruha van Kovárován, fején nyárias szalmakalap. Elnök: Kisasszony, van itt egy tanú, aki azt állítja, hogy Kjepetár dr. Szlovenszkón volt, nem a Sroubekben ült a kérdéses estén, hanem a vonatban. Kovárová: Nem lehet, elnök ur. \Klepetár velem ült öttől tizenegyig a Sroubekben. Elnök: De ez nem olyan bizonyos, kisasszony, mert a tanú határozottan állítja ezt. Kovárová: Elnök ur, én nem állítanék valótlanságot, hiszen tudom, mit beszélek. i életű? Ismeri Jicsin városbiráját? Mi volt maguk között, amikor az alkalmazottja volt? Tanú: Feltételesen huszonnégy órai elzárásra ítéltek tiltott kolportázs miatt egy ügyben. Elnök: Vécsey dr. is látta Klepetárt az állomáson. Michalko mond valamit, de senki sem felel neki, majd az igy támadt csendben Kovárová halk hangját hallani: — Elnök ur, nem állítanám azt, amit mondok, ha nem volna igaz. Én még sohasem hazudtam. Elnök: De hiszen Francová, Sikorsky háziasszonya is mást mond, mint maga. Kovárová: Ha ő jobban tudja, mint én, ám jó. Ügyész: Maga azt is mondotta, hogy 16- ról 17-re virradó éjjel Klepetárral Sikorsky lakásában Francovánál lakott. Francova ezzel szemben azt állítja, hogy ez később, 18-án volt. Kosztecska dr.: A tanú azt mondotta, hogy 16-án és 17-én ott aludt, de nem mondotta, hogy 16-án beszélt Francovával. Ügyész: Igenis mondta, ha a doktor ur nem is hallotta, de ez nekem és az esküdteknek elég. ben, vagy esetleg a prágai poste restante ősz* tályon ? Szakértő: Ez igen valószínűtlen. Sí egei szavazóbirő: Nem lehetséges az, hogy a berlini postahivatal január 28-rki pecsétje a levél megérkezésének dátumát jelenti? Szakértő: Kizárt dolog. Még egy utitárs Majd Miohalko László állam vasú ti tisztviselőt hallgatják ki. Elmondja, hogy Michalko Jánost jól ismeri, Sikorskyt pedig csak látásból. 1926 július 12-től 16-ig kisegítő szolgálatot teljesített Csorbán. Ezen idő alatt egy alkalommal együtt utazott Sikorskyval és Mi- chalkóval Csorbáról Vázsecre. Ez csak olyan időben lehetett, amikor nappali szolgálata volt, vagyis 14-éu vagy 17-én. Michalko (vádlott): Julius 16-án volt. Tanú: Nem hiszem. Elnök: Látott Síkorskyn valami sebesülést? Tanú: Nem emlékszem, hogy láttam volna. A tanú ezután elmondja, hogy MichaLkő- val az állomás perronján találkozott, később Sikorskyt a vonatban is látta. Nőt nem látott a társaságukban. Siegel dr.: Klepetár keljen fel! Klepetár föláll, mire Siegel megkérdi a tanútól, ismeri-e ezt a férfit. A tanú nem ismeri Klepetárt. Klepetár zárt tárgyaláson akar alibit igazolni Szembesítik a vád és védelem főtanait Klepetár dr.: Csak néhány szóra kérek engedélyt. Mindjárt megmagyarázom. Tizen- hatodikáról tizenhetedikére Kovárovával aludtam Sikorsky lakásán, másnap egyedül aludt Kovárová a lakásban s csak azután beszéltünk Fraucovával. Chmelik dr.: Ha a doktor ur oly pontosan emlékszik erre a dátumra, indokolja meg legalább. Klepetár: Elnök ur, én ezeket az adatokat nem veszem a levegőből. Azt hittem, hogy amit itt mondtak, az elegendő lesz. Most azonban már látom, doktor ur, — fordul a vádlott Chmelik doktorhoz, — hogy ez nem elég. Ezért bebizonyítom az alibimet, ha az elnök ur zárt tárgyalást rendel el, mert különböző intimitásokat kellene elárulnom. Elnök: Exner tanút elbocsátom, de hétfőre ismét beidézem, amikor szembesíteni fogjuk Laitl tanúval. Egyúttal elrendelem, hogy Laitlt Kassáról táviratilag idézzék be hétfő délelőtt tizenegy órára. Exner el akarja hagyni a termet, de a védők még újabb kérdések sorozatával ostromolják. Hrabal dr. megkérdi, hogv miért emlékszik oly pontosan julius 15-re, mire a tanú azt mondja, hogy mindig csütörtökön utazott a családjához, a szokolkongresszus előtt és után. A védők újabb kérdéseket intéznek a tanúhoz, amelyekre ez már megfelelt az elnöknek, mire az elnök ezt konstatálja és a tanút elbocsátja. Hrabal dr. még utoljára megjegyzi, hogy ő például azt sem tudná megmondani sokszor, hogy mit vacsorázott, mire a tanú kijelenti: — Nos, én azt is meg tudom mondani, hogy akkor este mit vacsoráztam! (A hallgatóság erre nagy nevetésben tör ki.) Exner, aki a vád koronatanúja lett, eltávozik és az elnök behivatja Francovát, Sikorsky volt háziasszonyát. Elnök: Francová, magát már eskü alatt kihallgattuk arra vonatkozólag, amit az ügygyei kapcsolatban tud. A perdöntő pásztoréra Francová: Mint most bizonyos levelezőlapokból, amiket én Írtam s amiket nekem küldtek, megállapítottam, hogy Klepetár és Kovárová julius 22-én szállt meg nálam. Én 24-én utaztam el Prágából, amint ezt most bizonyosan tudom s két nappal elutazásom előtt jött hozzám Kovárová Klepetárral. Elnök: Ők azt mondják, hogy 16-án. Tanú: Ez kizárt dolog. Lehetetlen, hogy tévednék. Elnök: Nem lehetséges, hogy Klepetárék az ön tudta nélkül kereshették fel a lakást? Tanú: Teljesen kizárt dolog. A lakásba tudtom nélkül senki sem léphet be. A lakásom nem galambdúc, hogy bármikor és bárki be vagy kijöhessen azon. Elnök: Klepetár dr., itt egy tanú, aki azt állítja, hogy semmiképpen sem lehetett a lakásában. Klepetár dr.: Én bebizonyítom önnek, nagvságos asszonyom, hogy tudta nélkül benn voltam a lakásában. Tanú: Ez kizárt dolog. Ha idegen lép a padlóra, felismerem, ha a fotelbe beült volna, megláttam volna, mert a lakást reggelen- kint magam takarítom. Azonkívül a szobában lévő virágokat is megöntözöm reggelenkint. Elnök: Kovárová azt mondja, hogy 17-én egyedül aludt a maga lakásában. Tanú: Ez lehetetlen. Elnök: Ismeri Bustyovát? Tanú: Nem, csak Kovárovát. Hrabal dr.: Tehát egy héttel az ön elutazása előtt idegen ember nem volt a lakásában? Tanú: Nem. Ha Klepetár és Kovárová nálam voltak, ugv az nem 10-án, hanem egy héttel később, mint mondom, 22-én volt. A* elnök kérdéseire azután a tftsp elmondja. hogy Vörösmarty Margit a szokolkongresszus idején meglátogatta őt. A tanú a látogatás dátumául julius 4—9-ét jelöli meg. de megállapítást nyer, hogy akkor Margit Kassán volt. Kosztecska dr.: Mielőtt ide jött volna tanúskodni, kivel beszélt? Tanú: Sok személlyel. Többek között önnel is, doktor ur. Kosztecska dr. meglepett arcot vág erre a váratlan feleletre s tiltakozik ellene. Az elnök ekkor behivatja Kovárovát, hogv szembesítse Francovával. Kovárová az elnök kérdésére ismét kijelenti, hogy julius 17-én Klepetárral Francovánál aludt. Ki téved ? Elnök: A tanú azt mondja, hogy 22-én aludt a lakásában. Kovárová: Nem igaz, 16-án. (Zavarral): Az egész társaság, amellyel az Eden-parkban voltam, biaotnyath alja azt. is, hogy 17-én ha- zakisértek egész a lakásig. Francová: Maga kért engem 22-én, hogy tűrjem meg a lakásban egészen vasárnapig. Kovárová: Ez 16-án délelőtt volt. Maga is azt mondta az előbb. Franzová: Találtam levelezőlapokat, melyek azt bizonyítják, hogy 22-én volt ez. Maga téved egy egész héttel. Kovárová: Maga téved. Franzová: Nem, maga téved! Siegel szavazódiró a jegyzőkönyvekből megállapítja, hogy Kovárová első vallomásában azt mondta, a lakásig csak Bustyová ki- kísérte el. Kovárová: Nem, az egész társaság kisért el. Az egyik esküdt: Mondja meg őszintén. Egész nap együtt volt Klepetárral 16-án? Kovárová: Igen. Határozottan. Az esküdt ezzel s az ezt követő kérdésekkel vallomásbeli ellentétet akar rábizonyítani Kovárovára, de a hallgatóság nagy nevetése közepette kiderül, hogy kérdései nem tartoznak a dolog lényegéhez. Mialatt Kosztecska dr. kívánságára a sza- vazóbirák jegyzeteiben néznek utána Kovárová előbbi vallomásának, a két nő egymás között beszél, de csaknem egyszerre, úgy hogy egy szót sem érteni beszédjükből. Kosztecska dr.: Indítványozom Paldcska, Hladik, Pristoupil és Ratkovszky szembesítését Bustyovával, Kovarováva] és Franzová- val. Ügyész: Javasolom mindezen tanuknak Vécsey dr.-ral való szembesítését is. Kosztecska: Indítványozom továbbá, hogy szakértőket hallgassanak ki valamennyi tanú emlékezőtehetségének a megállapítása céljából. Ügyész: Gondolja, doktor ur. hogy azösz- szes tanuk gyenge el niéjüek? Konkretizálja indítványát egyes személyekre. (Nevetés a hallgatóság között.) A póstaszakértő Ezután Bér mard Róbert postahivatalnokot hallgatják ki mint po%taszakértőt. A szakértő nagyítóval vizsgálja azt a levelet, amelyet Klepetár Berlinbe poste restante irt Miehal- kőnak s amely onnan visszaérkezett, mert a címzett nem vette át. A szakértő nem tudja megállapítani, hogy a levél mikor érkezett Berlinbe, mert nem találja a rendeltetési hely hivatalának bélyegzőjét. Elnök: A levél 1927 december 27-én kelt. Szakértő: A következő nap Berlinben volt, onnan pedig előírás szerint, miután nem vették ki, január 28-án a hivatalnok visszaküldte, úgy hogy a levél február elsején Prágában volt. Elnök; Nísn hovwt a levél mtafai köfr Michalko, Rázus és Csapek egy levelezőlapon Azután Kastner József prágai újságírót hallgatják ki, aki az újságírói padsorokból lép elő. Kastnert egy levelezőlapra vonatkozólag hallgatják ki, amelyet Klepetár állítólag Csorbáról küldött s a leveezőlapot állítólag mindhárom vádlott aláírta. A tanú elmondja, hogy tud egy levelezőlapról, amelyet Michalko, Rázus, Csapek és még egy negyedik ember irt alá. Arról nem tud, hogy Klepetár is aláírta. Utána Machaty Gusztáv filmrendezőt hallgatják ki. A tanú elmondja, hogy a Prágában játszott filmeket mindig a premier napján szokta megnézni. A Kobra-filmet, (amelyet Klepetár vallomása szerint Kovaro- vával és Mrkvieska hirlapiróval julius 16-án együtt nézett meg) háromszor látta. Egyszer a premieren, délután 3 órakor, kétszer pedig este. A kisérőfilmre is annyiban emlékszik, hogy az egyik alkalommal a Kobrához a szokó! kongresszusról készült filmet is adták. Ezt azért tudja, mert emlékszik határozottan arra a tapsra, amellyel a közönség a filmet fogadta. Klepetárt látásból ismeri, de ott nem látta. Mrkvicskát ellenben látta, akkor azonban személyesen nem ismerte. A tanút elsősorban a szőkéik ongresszusról készült felvételek érdekelték. Siegel dT.: Egyszer vagy kétszer látta ezt a filmet? Tanú: Azt hiszem, egyszer, biztosan nem tudom. Ügyész: Mrkvieska azt mondja, hogy ő csakis csütörtökön lehetett ennél a filmnél, ez pedig minden valószinüség szerint 22-én volt. Tanú: Azt bizonyosan tudom, hogy a premieren is láttam a filmet. Machaty kihallgatása után Pisa Antal dr. hírlapíró és iró kihallgatására kerül a sor. A tanút ugyancsak azon levelezőlap felől hallgatják ki, amelyről Kastner hírlapírót is kikérdezték. A tanú nem tud lényegeset mondani, mire alig két percnyi kihallgatása után el is bocsátják. Szürke tanúvallomások délután Az elnök ezután félórai szünetet rendel el. Szünet után, a délelőtti izgalmas és szenzációs jelenetek elmúltával egész szürke a délutáni tárgyalás. Az elnök bejelenti, hogy Kutny színész jelenleg Párásban tartózkodik és levélben értesítette Kosztecska dr. védőt, hogy a Yohimbin-gyógysze r t Klepetár tényleg az ő számára vétette meg a patikában. Az ügyész az orvosszakértők véleményét kéri arra vonatkozólag, hogy a Yohimbint csakis tablettákban és porainkban egyáltalán nem árusítják a gyógyszertárakban. Kosztecska védő kéri Kutny tanú beidézését. Arról majd ő fog gondoskodni, hogy Parisból Prágába jöjjön. Ezután két tanút hallgatnak ki, Dvorak Lajos vázseci pénzügyőrt, aki ismeri Mirháikét és Michalko révén Sikorskyt. Határozottan emlékszik, hogy 1926 julius 16 és 20-ika között talkozott mindakét vádlottal a vázseci jegyzőnél. Elnök: Észrevette-e, hogy Sikorsky ajkán valamilyen seb volt? Tanú: Semmiféle sebesülést nem vettem észre, pedig jól figyeltem meg Sikorskyt. Csupán azt láttam, hogy fáradtnak látszik. Ügyész: Milyen ruhában volt Sikorsky? Tann: Sötét ruhában és fekete kalapja volt. A nap utolsó tanúja Sebulz Lujza, egy német tápsalkodónő, aki az elnök kérdéseire német nyelven válaszol. Rövid vallomásában elmondja, hogy buga nfeMíi v*
