Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-20 / 116. (1743.) szám
Gtesztendős kis számolómiivész a riporteri valíatószék előtt Ivancsó Imre, kassai íiucshaf aki hintaló helyett milliós számokkal játszik Kassa, május 19. Vau már jónéhány hete annak, hogy a kassai kávéházakban, társaságban, fodrásznál, utcán, kedves beszélgetési alkalom, komoly téma lett egy ötesztendős kisfiú, aki milliós számsorokkal, komplikált feladványokkal könnyükezü bűvész módjára zsong- lőrösködik. Napokig valami leküzdhetetlen ellenérzés, a már annyiszor ki viccelt „csodagy érmék" iránti averzió tartott vissza a személyes találkozástól, de mint utólag kiderült, nem nekem volt igazam, hanem a pöttyömnyi Ivancsö Imrének, aki tegnap délután lelkendezve futott be hozzám, hogy „interjút adjon" a P. M. H. számára. A nevelőapja kíséretében jött, lakkcipő- sen, kihajtott keménygallérban, pettyes, lobogó nyakkendővel. Csinos, formás alkatú legényke, megállt előttem minden zavar nélkül és bemutatkozott. A másik pillanatban már fent trónolt egy szék támláján és derűsen szemlét tartott a szobában. Az apja,alig bírta lecsalogatni: Imrikém fiam, szállj le, állj a néni elé és beszélj vele. A Prágai Magyar Hírlapba akar írni rólad. Tudod, az a nagy magyar újság az. Pesten is olvassák... Imrének felcsillan a szeme: Meg Ujhely- ben is olvassák, néni kérem? Megtudom, hogy az újhelyi rokonság miatt fontos neki a dolog. Szépen megnyugtatom. Miután a nagy magyar lap reklámja láthatólag felvillanyozza az ötesztendős emberkét, elmondja, hogy 1922 október 30-án született a magyar-abauji Boldogkoujfalun. Négyéves korában, nagykendőbe bugyolálva hozta el magához az egyszerű parasztszülőktől nagybátyja, mostani nevelőapja, id. Ivancsó Imre, aki szeretettel, gonddal, türelemmel városi „ifjúvá" formálta a gyereket. Tavaly karácsonykor kapott egy kis számológépet, azon tanult meg bukdácsolva, küz- ködve egytől — százig. Azután már magától, a számológép golyóin jött rá az egyszeregyre és addig dolgozott, studirozott, mig egy reggel valósággal megijesztette kérdésével az apját: Pár hete már sakkozni is megtanult és ügyessége, gyors kombináló készsége — ha igy halad — világbajnokok méltó ellenfelévé emelik. — Mi szeretnél lenni, fiacskám, szegzem neki a kérdést. — Először ügyvéd akartam lenni, de most már nem tudom. Csak annyit, hogy sok, sok pénzt szeretnék keresni. De most fogok menni Pestre és ott majd keresek egy csomó pénzt... Már most is keres. Az iskolai beléptidijakon kívül az egész város ajándékokkal halmozza el. Kereskedőktől egy-két bravúros számtanmutatványért öltönykét, sapkát, lakk- cipőt kapott, attól eltekintve, hogy vasárnaponként mindig hivatalos valahová ebédre. Érdekes és derűs megfigyelésem van Im- rikéről. A dívány sarkában egy nagy, mókás, rózsaszínű mackó ül, aminek vendéggyerekek ujjongó csatakiáltással esnek neki és nyúzzák, morogtatják végkimerülésig. — A kis Ivancsó lovagolt a székeken, bukfencezett a díványon, kacagott és röpdösött, de a mackónak, amelyik az egyetlen hivatalosan elismert játékszer a szobában, mosolyogva, fölényesen megfricskázta az orrát és továbblépett. Mint aki az ilyen egvügyüségeken már régen túl van... A kis Ivancsó Imre jövőjére vonatkozólag aggódó megjegyzéseket hallottam: „Patologikus eset", „nem lesz jó vége", „nem kéne az ilyesmit erőltetni" stb. Ez a félelem önkény1928 május 20, raaárnap. felen és bizonyos esetekben indokolt is, de ezt a gyereket nemigen kell félteni. Formás, fejlett, normális gyermekalkata van, derűs, egyszerű gyenneklelke és a számolás nem verejtékes, ráparancsolt munka, hanem köny- nyü és boldogító játék, mint más ötesztendős emberkének a hintaló. Rácsozásul, egy kis biztatásra, a nyakamba ugorva, összecsókolt és az utcán, miközben Összefogózva, kezünket Ióházva mentem a „mesterrel", mégegyszer meg kellett nyugtatnom, hogy a cikket az újhelyi rokouok is olvasni fogják... Sz. Nagy Miéi. HRPLÚm írja: KARINTHY PR1SYE5 — Hazaszeretetről és hazaszerelemröl — Mondd, apukám, ki tudnád-e számítani, hogy hány napos lenne most Krisztus urunk, ha élne? — A kisfiú hire hamar elterjedt és a Nép- müvelődési Egyesület ajánlására átirat jött az; iskolaügyi minisztériumtól, hogy minden iskola vendégül láthatja Ivancsó Imrét. Azóta rengeteg a dolga, délelőttönkint az iskolákban van elfoglalva, ahol a diákok felállással üdvözlik a kis mestert. — Aztán nem félsz a szigorú tanár bácsik elé állni, — faggatom. Imre elmosolyodik, huncutkásan csippent a szemével és legyint egyet: — Ugyan, miért félnék, hiszen már eddig is bárom tanár bácsit blamiroztam ... Aztán már nem bírja ki, hogy csak üres beszélgetéssel töltsük az időt, hát felajánlja, hogy kiszámítja, hány hónapos vagyok. Diszkréten érdeklődik a születési évem iránt . — 1905-ben születtem, — közlöm vele, mire tréfásan rámmosolyog: — Jé, hiszen akkor nagyon fiatal a néni! — Összecsücsöriti a száját, kis kezét az álla alá támasztja, morog egyet-kettőt, nippet babrál, végiglovagol a székeken, aztán vidáman kiböki: — A néni most 280 hónapos. — Percekben ugyanilyen könnyedséggel leplezi le az életkoromat és nem hagy békén, mig papíron utána nem számolom. üröm nézni, mikor összecsücsöritett szájjal. kis vibráló kezeivel és gyönyörűen fejlett, dudoros, okos fejével turkál, dolgozik a milliókban, miközben bukfencet hány a díványon és minden mozgatható holmit megmarkolsz, vagy, hancurászva M c&ókjpjflatjik 1928 május 15. A táblai tárgyalás után, amit nagyon figyelmesen, mégis tűnődve és töprengve hallgattam végig, talán nem illetlenség többé a hazaárulással és nemzetgyalázással vádolt Hatvány Lajos hazszeretetéről filozofálni — indulat, tehát indulatkeltés veszélye nélkül. Ezt a hazaszeretet, engedve a tárgyi bizonyítékoknak, megirt müveknek, közismert cselekedeteknek, Hatvány Lajos minden veszélyt vállaló önkéntes hazatérésének, a vád képviselője is elismerte, amikor azt a jogerköl- csileg pompásan helytálló tételt állította fel, hogy száz jó cselekedet nem tehet felelőtlenné, még csak nem is menthet egy rossz cselekedetet, még akkor sem, ha ezek a jó cselekedetek ugyanazt az értéket próbálták gyarapítani, aminek a rossz cselekedet kárt okozott. Valóban, ha valaki például minden széppel és jóval ellát és felruház, mondjuk egy asszonyt, s egyszer mégis kést emel rá, ez a mozdulata súlyosabban esik a mérleg másik serpenyőjébe, mint a többi együttvéve, feltéve, hogy az asszony ártatlan, — már pedig az asszony ártatlan, lévén a női becsületben való hitünk általánosságban olyan érték és szentség, amit nem szabad, nem is tanácsos kockára tenni azzal, hogy egyes esetekben bírálatnak és elemezésnek tegyük ki. A jő és rossz cselekedetnek nincs közös mértéke, nem egynemű dolgok, nem úgy viszonylanak, mint ellentétes két véglete ugyanannak a lehetőségnek, nincs közös forrásuk, nem semlegesíthetik egymást, ősidők óta a Jót és Rosszat két alcdiban személyesítette meg minden vallás szimbolikája: Isten és ördög, Vishnu és Shiva, Építés és Rombolás — kettő-séget és nem kettősséget érezvén ama nagyon világos és ékesen szőlő tapasztalat mögött, hogy az építés és alkotás fokozatos, teremtő munkáját pillanat alatt tüntetheti el a romboló katasztrófa, hogy millió jó cselekedet nem használ annyit, amennyit egy rossz cselekedet árthat. Ezért kell hinnünk olyan istenben, aki csak jót cselekszik és olyan ördögben, aki csak rosszat. Ennyit a cselekedetről, vagy „cselekvőségéről, ahogy a jogászok mondják — ez órájuk tartozik, jogászokra, ám lássák. A jog „teste", az emberi cselekedetek világa és a jog lelke, a cselekedetek mögötti szándék vizsgálata, szükségképpen helyezkedik a fent- vázolt álláspontra — másképpen nem tud eligazodni. Ám cselekedeten, szándékon és tudaton túl, mögötte és alatta, a léleknek ismeretlen világa kezdődik, ködös mélység, ahová törvényelv és elvek és posztulátumok fegyverzete nélkül szállhat csak alá az, aki vissza is akar kerülni, — meztelenül, önnön lelkének épségét, egyensúlyát kockáztatva. Mert ami onnan előkerül, nem használható és alkalmazható, egyértelmű igazság — áttetsző, viliódzó sejtelem csak, mint a mélységlakó medúzák teste. Jánusarcu ellentmondás — nem bizonyítható, mert önmagát cáfoló kettősség — képtelenség, amiben mégis hinni kell, mert mindenütt ott bujkál a logikával támogatott, nyilvánvaló igazságok mögött Tele van velük az élet. Hatvány forró honvágyban kinlódja végig emigráciős éveit, nem tud másról beszélni, másra gondolni. Társai kinevetik, sovinisztának csúfolják, nem ismervén ezt az emésztő érzést, hajlandók papirszülte frázisnak, a ha- zafiság snobizmusának, gimnazista rajongásnak minősíteni az egész erőfeszítést. Hogy mennyire nem áz, hanem valódi szenvedély, kiderül akkor, amikor kétségbeesésében hibát (jogászi értelemben bűnt, illetve vétségei) követ el a hazai törvények ellen, lévén számára a haza nem fennálló törvények és hagyományok által körülirt elvont Fogalom és Eszmény, hanem eleven, megimádott és megálmodott valóság, kit nem is valami, hanem szinte Valaki, akire féltékeny, akire megharagszik, ha úgy érzi, hogy méltatlan kezekre bízta magát. S a hibát elkövetve, megfeledkezik minden érdekről és óvatosságról, visszarohan ehhez a Valakihez, nem bánja már, akárkié, akárkinek nevét viseli, wMm Bérmálásl ajándékok legnagyobb választékban, olcsó árak mellett cégünknél kaphatók. Első szlovák ékszer-, arany- és ezisígy ár ThBallonosok I FROSflCI TESTVÉREK Gyár: „ Bratíslava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely : Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak j,AYÍt^ok«t azooxuü ewkögjüak akárminek tartják, csak mellette, vele lehessen, az ő légkörében. Inkább legyen hazaáruló itthon, mint hazafi odakint. Mi ez? Veszedelmesen hasonlít valamihez, amit a magyar nyelv, finom ösztönnel, megkülönböztet a szeretettől, nem többet, vagy kevesebbet, hanem valami mást értvén alatta. Mást, aminek nem erkölcsi és logikai és esztétikai, hanem csaknem élettani törvényei vaunak. Óvatosságból ne mondjuk még ki ezt a szót. * Annyi bizonyos, hogy nem véletlenül kerül éppen az ilyen szenvedély rabja ellentétbe azokkal, akik jelképesen képviselik a szenvedély tárgyát s hivatalból őrködnek felette. Az orosz írók közt kétségtelenül gróf Tolsztoj volt a legkeresztényebb lélek — rajongva és tűrhetetlenül hirdette müveiben Krisztus követését. S az orosz irők közt éppen ennek az egy Tolsztojnak a müveit helyezte iudexre a kereszténység akkori hivatalos őrzője és fejedelme. Ki tévedett itt? Tolsztoj, vagy az Egyház? Egyik se. Egyszerűen nem értették, mert nem érthették egymást. Az Egyház számára, mert ennek igy kell. lennie, Kirsztus az Eszme, amit csak jelképesen lehet inkarnál ni. Tolsztoj számára valóság. * Ötszáz évvel ezelőtt egy bizonyos Luther Mártonnak csaknem életébe kerül, nem az, hogy nem eléggé, hanem az, hogy túlságosan csaknem azt mondhatnám, tulemberien szerette a kereszténység megváltó gondolatát. A lényegéhez akart közelférkőzni: meztelen, ősi formájában akart egyesülni vele, úgy ahogy megszületett, a magyarázatokkal, dogmákkal még fel nem cicomázott Bibliában. És lön eretnekség és exkommunikáció. Eretnek az, aki jobban akarja szeretni, másképp akarja szeretni hitének tárgyát, mint a többiek. * Nem lehet az ellentmondó dolgok közt egyféle igazságot keresni, ítéletet fogalmazni, magyarázatot konstruálni. Sejtelmekkel kell megelégedni, utalni különös, ellentétes lelki tünetekre, amik rendszerint együtt találhatók, észrevenni az analógiákat anélkül, hogy közös forrásukat ismer nők. Petőfi a világszabadságról álmodozik és és meghal hazájáért, csaknem tehetetlen bűvöletében egy szerelemnek. * Kimondtuk a szót. A hazaszereteten túl, vagy innen, van valami, ami nem több és nem kevesebb, hanem valami más: csaknem élettani törvényeknek hódoló lelki élmény: egymásnak ellentétes, egymással harcoló elemekből. Hazaszerelem. Lélektani törvényeiben is hasonlit a szerelemhez. Az első példát ismételjük. Aki szereti azt az asszonyt, Hungáriát, nem szenved szenvedélytől — harcol érte, ha kell, békében, csendben, józanul dolgozik. Megbántani nem fogja, mert. nem féltékeny rá, akkor se, ha nem tapasztal viszontszerelmet. De a szerelmes nem nyugszik, számára nincs béke, csak öröm és szenvedés. * S még egy döntő rokovonás. A szerelem, tudjuk, ellentétek vonzalma, — erősebben tör ki azzal szemben, ami lényünktől idegen. A magyar haza legnagyobb szerelmese, Petőfi Sándor, nem fajmagyar származás. Mégis ki kételkedne szerelmének őszinteségében? Én az ő rajongó apostolának, a nemmagyar származású Hatvány Lajosuak igaz, őszinte, fájdalmas honszerelmében sem ké-
