Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-16 / 113. (1740.) szám

TPMGAiyV\.AGSSftHIKL2®' 1928 május 16, szeré*. hogy Klepetár apja és húga megjelennek-e ma tanúvallomásra. A védő kimenti a tanu­kat, mert nincsenek abban a lelkiállapotban, hogy nyugodtan vallhassanak. Egy tipikus szinész-tanu A délután folyamán csak egyetlen tanú jelent meg, akit a bíróság azonnal ki is hall­gatott. A tanú Vácin Henrik, az olmützi vá­rosi színház huszonhároméves énekese, ele­gáns, szép, szőke fiú. Elnök: Ön önként jelentkezett Kosztecska védőnél tanúnak arra vonatkozólag, hogy a kritikus napokban beszélt Klepetárral. Mit tud erről mondani? Tanú: Sem a vádlott Klepetárral, sem vé­dőjével erről az ügyről soha sem beszéltem. Klepetárt igen jól ismerem. Még abból az idő­ből, amikor a „Szabadság-színházat" megala­pítottuk. Mint minden fiatal művész, úgy én is nagyrabecsiilíem Klepetárt. Elnök: Beszéljen arról, hogy hol és mikor találkozott Klepetárral? Tanú (színészi pózban, lírai pátosszal): Ach igen, a dátum! Szombaton délután volt az. Julius 17-én. Határozottan emlékszem erre a dátumra. Julius 15-én ugyanis névnapom van. Itt egy kis családi intimitásról is kell beszélnem. (Kissé elpirulva folytatja): Az­nap megsúgta a feleségem, hogy családi örömnek néz elébe. Ezért emlékszem vissza arra, hogy két napra rá találkoztam Klepe­tárral. Szerződés nélkül voltam, akkor lép­tem ki a Burián-társulattól s a Nemzeti Szín­házhoz kellett volna kerülnöm. Elnök (mosolyogva): Legyen szives fe­lénk fordulni és nekünk beszélni, nem a kö­zönségnek. Tanú (a bíróság és az esküdtek felé for­dulva): Klepetárral szombaton délelőtt talál­koztam tiz és negyed tizenegy között az Ur- banék-féle könyvkereskedés előtt. Klepetár ur bizonyára visszaemlékszik. A feleségem ugyanis nagyon gyenge nő és én tőle orvosi tanácsot kértem. Részletesen azonban nem beszélgettünk, mert a vonathoz siettem. Kle­petár társaságában egy nő is volt. De nem tudom, hogy Mányicska-e ... Elnök: Milyen Mányicska? Tanú: Bocsánat, Kovárová kisasszonyt gondoltam. Én ugyanis az Aréna-szinháznak is tagja voltam s ott Mányicskának szólították. Kosztecska ár. védő: Hogyan nézett ki Kle­petár, amikor találkozott vele. Nem látszott dultnak? Tanú: Nem. Egyáltalában nem vettem észre. Siegcl szavazóbiró: Milyen ruhája volt Kle- petámak? A tanú (körülnéz és egy esküdtre mutat): Világoszöld, olyan mint itt azé az esküdté. Kosztecska védő még egyszer megállapítja, hogy ő a tanút egyáltalában nem ismeri és vele soha sem beszélt. Ezzel a fiatal tenorista tanú­vallomása végétért. Michalko első feleségének titokzatos halála x/zui isméi jegyzonouy veii leiuivasasara került a sor. Az első jegyzőkönyvek a bizottságok [ helyszíni szemléjéről szólnak, majd egy érdeke- i sebb jegyzőkönyvet olvasnak fel Michalko első feleségére vonatkozólag. Michalko 1915-ben a ka- rinthiaí Villachban volt, ahol megismerkedett Einröter Rózsával, egy ottani gazdag kereskedő leányával. Orvosnak mutatkozott be, majd később tanárnak mondta magát. 1918-ban feleségül vette. Einröter Rózsa még az esküvője előtt egy eperjesi tanítónőtől levelet kapott, amelyben a tanítónő figyelmeztette őt, hogy Michalko megbízhatatlan ember és Olga ne­vű nővérével jegyben jár. Einröter Rózsa szemrehányást is tett Michalko- nak, de az eloszlatta menyasszonya bizalmatlan- ; ságát. Egy Heinzlmann nevű lelkész is figyelmez­tette a leányt, hogy Michalko nem szimpatikus, gyanús ember és jő volna múltja után érdek­lődni. Az esküvő után Michalko a frontra ment. Ezt megelőzően még valamilyen porokat adott a feleségének, hogy szerelmük gyümölcsétől meg­szabadítsa. A fiatal asszony két port be is vett, rosszul lett tőle, elvesztette látóképességét és hallását is s csak nagvnehezen gyógyult meg. Később ismét rosszul érezte magát az asszony és egyszerre három port vett be. 1918. október 3-án, másnap ágynak esett és a következő nap meghalt. Halálküzdelme igen nehéz volt. Kék foltok mutat­koztak a testén és a szája habzott. Már akkor mondogatták, hogy megmérgezték, azonban a fiatal asszony hozzátartozói nem hittek ennek a beszédnek, mert hiszen leá­nyuk férje „orvos" volt... 'Azonnal sürgönyöztek Michalkonak, aki Eperjes­ről már csak a temetés után érkezett Villachba. Egészen odavolt s agyon akarta magát lőni. Ez­után elutazott azzal az ígérettel, hogy még vissza­jön, de azóta Einröter Rózsa hozzátartozói nem látták Michalkot. A jegyzőkönyv szerint Michalko megígérte felesé- i gének, hogy a háború után Pozsonyba viszi, ahol j ő egyetemi tanár lesz. Pozsonyból egy fényképet i is küldött neki, amelyben ö fehér köpenyben or- I vosnak van lefényképezve. Elnök (Michalkohoz): Lássa, már ott is ta- I nárnak adta ki magát... Michalko: Az a Kreislerné, aki a tanúvallo­mást tette, kitalálta ez a mesét. Hiszen megmu­tathatom az összes leveleimet, csakhogy azokat az ügyész ur lefoglalta. Az érdekes jelenet után ismét leveleket ol- j vasnak fel, amelyben Sikorsky Vörösmarty Mar­gitnak a víllavásárlásről és az esküvőről irt. Hrabál védő: Szeretném megtudni, hogy j miért irta ezeket a leveleket Sikorsky? Sikorsky: Michalko igy akarta! Elnök: De hiszen villavásárlásról egyáltalá­ban nem tárgyaltak senkivel. Sikorsky: De igen, Michalko tárgyalt egy mérnökkel, akinek nevére már nem emlék­szem. Michalko: Sikorsky hozott valamilyen mérnököt énhozzám. Én a mérnököt nem is­mertem. Az elnök ezután felolvassa a meteoroló­giai intézet jelentését, amely szerint 1926 ju­lius 16-án a Csorba-tó környékén reggel szép időjárás volt, délfelé egv félóra hosszat esett és négy órakor záporeső volt. Elnök (Sikorskyhoz): Esett akkor, ami­kor megölték Margitót? Sikorsky: Igen, esett. Kosztecska dr. védő: De hiszen vallomá­sában azt mondotta, hogy szép időjárás volt. Sikorsky: Reggel szép időjárás volt, az­után esett az eső és meg is áztunk. Szélhámosságok füzére Ezután felolvassák a párisi csehszlovák konzulátusnak egyik nyilatkozatát, amely sze­rint Michalko sohasem volt a konzulátus al­kalmazottja, jogtalanul használja névjegyét, amelyen mint tanár és szerkesztő szerepel és külföldön, a csehszlovák konzulátusi hivata­lokban állandóan alkalmatlankodott és köl­csönöket kért. A Zivnostenská Banka kassai fiókjának kimutatása szerint Vörösmarty Margit 27.000 koronát készpénzben vett ki kétezer dolláros vagyonából és negyvenezer koronát betét­könyvre helyezett el. A betétkönyvből kétiz- ben ezer koronát és egyizben ötezer koronát vett ki. Amikor az elnök Kiepe tárnak húgához intézett leveleit olvassa fel, amelyekben Kle­petár többek között azt írja, hogy irodalmat saját élettapasztalatok nélkül nem lehet csi­nálni, Papik ügyész megjegyzi, hogy éppen e levelek alapján emelt vádat Klepetár ellen. A prágai amerikai főkonzulátus Prágá­ból levélben tanúbizonyságot tesz arról, hogy Vörösmarty Margit 1925 május 9-én érkezett Csehszlovákiába. Az ászaknémetországi Lloyd hajóstársaság leveléből megállapítható, hogy Vörösmarty Margitnak Amerikába szóló ha­jójegyét 1926 március 23-án váltották vissza és kassai címére a jegy ára fejében 61 és fél dollárt küldtek. Nagyobb érdeklődést váltott ki Michalko második feleségének, Pogrebác Zdenka szí­nésznőnek jegyzőkönyvi tanúvallomása. A színésznő 1922-ben nyújtotta be válóperét Mi­chalko ellen, aki 1921-ben, mikor megismer­kedett vele, tanárnak adta ki magát. Az es­küvő után rosszul bánt az asszonnyal, ütötte- verte, lelövéssel fenyegette meg és nagyobb pénzösszegeket csalt ki tőle. Michalko: Tagadom, hogy pénzt kaptam volna Pogrebác Zdelikétől. Az elnök ezután bejelenti, hogy pénteken kihallgatják Zibrin dr.-t, Michalko Zsuzsan­nát, Konffyt, Feuernét, Renda rendőrtaná­csost, Farkas® és Feifer vizsgálati foglyokat, valamint: ha megjelennek, Klepetár apját és bugát. Újabb tanuk és szembesítések Hrabál védő bejelenti, hogy Michalko Zsuzsanna elállt a tanuzástól. Papik ügyész viszont nem ragaszkodik Farkas® és Feifer vizsgálati foglyok kihallgatásához, mert elle­nük a vizsgálat még nincsen befejezve és az ő vizsgálóbirájuk, Kronberg dr. ugyancsak nem tehet még tanúvallomást. Végül bejelenti az elnök, hogy szombaton szembesítik Kovarovát és Bustyovát Frauen- vával, továbbá ki fogják hallgatni Exnert, Seda agrárpárt! titkárt s egy Spiegler neve­zetű egyént. Az elnök még bejelenti, hogy egy Hajni® Hugó nevű ember levelet intézett hozzá, amelyben tanúvallomásra jelentkezik. Papik ügyész: Fuchs Ella táncosnő ügy­védje levelet intézett hozzám, amelyben kéri annak megállapítását, hogy a táncosnő Sikor- skyval soha semmiféle intim összeköttetés­ijén nem volt. Elnök: Az ilyen m-agánbejelentésekről nem tárgyalunk. Szerdán és csütörtökön nem lesz tárgyalás, hanem kérem az esküdteket, hogy pénteken reggel 9 órakor pontosan je­lenjenek meg. Ezzel a tárgyalást az elnök berekesztette. Az erdélyi magyar párt semieisssiief tanúsít a parasztpárt is a liberális párt harcában Bethlen György, a magyar párt elnökének beszámolója Marosvásárhely, május 15. Vasárnap zajlott le a magyar párt gyűlése, amelyen Bethlen György gróf, a magyar párt elnöke, mondott nagyobb beszédet és beszámolt az erdélyi magyarság legfőbb problémáiról, őszintén meg kell állapítani — mondotta többek között —, hogy közállapotaink siralmas képet mutat­nak, törvényesen biztosított kisebbségi kulturális jogaink napról-napna csor­bulnak és gazdaságilag is napról-napra romlik az általános helyzet. Az állam iparpolitikája Erdély és főképpen a kisebbségi iparosok ellen irányul és az erdélyi iparosságot nemcsak hogy a törvény kedvezményeiből zárják ki, de még külön büntető jellegű adókat is kell fizetniük. Hogy idejű toltunk, azt elsősorban az agrár­reformnak köszönhetjük. A mai kormány gazdasági és pénzügyi politikája Erdélyt va­lósággal gyarmati helyzetbe sülyesztette. A magyar párt politikai magatartására .vonat­kozólag kijelenti, hogy nem tartja helyesnek, hogy a nemzeti parasztpárt ellen forduljunk, mert hi­szen Erdélyben a közös élet egymásra utalt bennünket, viszont a két jelenlegi küzdő fél — a pa­rasztpárt és a liberális párt — egyikétől sem nyerhetünk oly erőt, amely semleges­ségünk bármely irányban leendő feladásá­nak hátrányait ellensúlyozhatná. Beszéde végén szembeszáll azokkal, akik az erdélyi magyarságot meg akarják bontani és külön utakon próbálnak személyi érvényesülést szerezni. Légi rablótámadás egy amerikai vasútállomás ellen A rablók repülőgépen jöttek és kifosztották az állomás pénztárát — A levegőben is megindult a harc a rendőrök és a gonosztevők között San Francisco, május 15. Az egész világon talán sehol sem folyik olyan ádáz és elkesere­dett harc a rendőrség és a bűnözők között, mint Amerikában, ahol a gonosztevők országos szerve­zeteket létesítenek, valóságos államot képeznek az államban és épp úgy meg vannak a kémjeik és besúgóik, amelyek a rendőrség nyomozási munká­járól és készülődéseiről tájékoztatják őket, mint a rendőrségnek. A közbiztonság fejlett aparátusával szembe­állítják a maguk nem kevésbé fejlett és ki­épített bűnöző szervezetét és akárhány eset­ben előfordult, hogy a gonosztevők bandá­ja győzelmet arat a rendőrség felett. Munkájuk eredményességének titka elsősorban abban rejlik, hogy az amerikai bűnöző társadalom „lépési: tart a korral" és azokat a technikai vívmányokat, amelyek a civilizáció fejlesztésére hivatottak,. skrupulus nélkül felhasználják a maguk sötét céljaira, A közelmúlt napokban elsőbben került feljegy­zésre az amerikai rendőrség bűnügyi krónikájá­ban egy olyan bünset, amelyben repülőgéppel dolgozó banditák szerepeltek, akik támadásukat repülőgépen hajtották végre » és annak sikere után ismét repülőgépen me­nekülik. Nem kétséges, hogy az amerikai bűnöző-világban ez ez újítás rövidesen iskolát csinál és a rablóki­rándulás két banditájának példáját követni fogják társai. A repüléses rablásról az amerikai lapok a következő részleteket jelentik: Az elmúlt nap, az esti órákban San Francisco egyik elővárosának vasútállo­mása közelében egy repülőgép ereszkedett le a mezőre. A vasútvonalon a nappali forgalmai befejezték és nemrégiben hagyta el az állomást az utolsó vonat. A vasútállomás alkalmazottai hazamentek ős csak a pénztáros maradt berni, aki a bevételt számolta ée könyvelte el, kivüle pedig 8 pályaudvar köze­lében három véletlenül arravetődő vasutas lézen­gett. Ez a három vasutas szemtanúja volt a repü­lőgép leszállásának, de azt hitték, hogy a gépet motorhiba kénysze- ritette a földre. Ezért nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget neki és nem figyeltek arra sem, hogy a repülő­gép utasfülkéjéből két férfi ugrik ki és az állo^ másépület felé tartanak. Az idegenek egyenesen a pénztárszobához mentek, belökték az ajtót és revolvert szegeztek a pénztáros mellének. A halálrarémült ember elvesztette lélekjelenlé-' tét, nem kiabált segítségért és megadta magát sorsának. bandita egyike a pénzt seperte össze, a másik azalatt revolverrel tartotta sakkban a pénztárost, akit a jólsikerült rablás után összekötöztek és a pénztárszoba padlójára fektették. A rablók gondo^n bezárták maguk után a pénz­társzoba ajtaját, visszasiettek az aeroplánhoz és a gép pár perc múlva eltűnt az alkonyi ho­mályban. A pályatesten álldogáló három vasutas figyelme­sen szemlélte a repülőgép startját és különösen az tetszett nekik, milyen bravúros szökkenéssel emelkedik a pilóta. Fél órával később jutott csak eszükbe, hogy. be­nézzenek a pénztárszobába. A földön heverve, összekötözött kezekkel, betömött szájjal találták a pénztárost s csak ekkor tudták meg, hogy a repülőgép utasai rablók voltak, akik a pénztár egész tartalmát, körülbelül ötvenezer dollárt vittek Alarmirozták a rendőrséget, amely szikratávíró utján értesítette 500 kilométer körzetben az összes rendőrállomásokat A rendőrségek avizőjára készenlétbe helyezkedett a környéki repülőterek személyzetét, amely utasí­tást kapott, hogy minden érkező repülőgépet ala­posan vizsgáljon át és utasait igazoltassa. A nagy igyekezet azonban eredménytelenül maradt s a gépet, amellyel a rablótámadást végrehaj­tották. csak három nap múlva találta meg egy farmer San Franciscoié! 700 kilométer távolságra a mezőségen. A pilótának és két utasának hült helye volt s a rendőrség csupán annyit tudott megállapítani, hogy a banditák ezt a gépet használták fel pél­dátlanul vakmerő támadirsuk végrehajtására. Hogy a gép el ne árulja őket, kin hagyták a mezőn, de még igy is jó üzletet csináltak, mert a repülőgép értéke nem lehetett több tízezer dollárnál. A repülőgépes rablótámadás uj, az eddiginél nehezebb feladat elé állította a rendőrséget, amelynek most már számolnia kell azzal, hogy az amerikai gonosztevő-bandák a példán okulva beiktatják harci eszközeik közé a repülőgé­pet is. Több amerikai nagyváros rendőrsége már most föl van szerelve repülőgéppel s ezek után való­színűleg sor kerül arra, hogy minden nagyobb rendőrség aeroplánt kap és a betörőkkel folytatott harcot, amelynek színtere eddig csak a föld, a viz s a földalatti katakombák voltak, most a levegő­ben is felveszik. Letartóztatták Klebelsberg lenó grófot, egy övaóékcsalásra alakult vállalat vezetőiét Budapest, május 15. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelen lése.) A P. M. H, már röviden beszámolt az Építési és műszaki vállalat nagyszabású óvadékcsalásáról, mely ügyben már kát letartóztatás történt. A vállalatnak, amely csak óvadéksik­kasztás céljából alakult, összes vezetőit letartóztatták. A vállalat alapitója, Kle­belsberg Jenő gróf, az elfogatás elől való félelmében a lipótmezei elmegyógyinté­zetbe vétette fel magát. A rendőrség megkereste a lipótmezei elme­gyógyintézet igazgatóságát, amely tegnap tu­datta a főkapitánysággal, hogy Klebeleberg nem elmebajos és csak megfigyelés céljából ideiglenesen vétetett fel a Lipótmezőn. A1 főkapitányság ma délelőtt a grófot Lipót- mezőről átkisértette a rendőrségre. Mivel a megtartott kihallgatás alkalmával megálla­pítást nyert, hogy Klebelsberg Jenő grófnak az óvadéksikkasztásokban jelentős szerepe volt, kihirdették előtte a tetarióztatási vég­zést. Borzalmas gyilkosság! tervei lepleztek le egy német­országi vasgyárban Düren, május 15. Megírta annak idején a P. M. H. is, hogy április 27-én borzalmas gyilkosági tervet lepleztek le Dürcnben a Faber-féle vasgyárban. A kávéhoz szüksé­ges vízbe ugyanis mérget öntöttük s ezzel ötven munkást akartak megmérgezni. A rendőrség azonnal megindította a nyomo­zást s ennek eredményeképpen letartóztat­tak egy munkást, aki ellen az a gyanú, hogy a mérget ö öntötte a vizbe. A gyanús mun­kást letartóztatása után beszállítottak a dü- reni törvényszék fogházába. — Uj áilburti iidŰlöfcelttp Fclsőhági.u. A flüM­müvei ép ügyi mluiisatiériuim tisatviseilöi réseiére Fefl- söhágin üdülőtelepeit fog létesíteni. Az üdülőtele­pet a Hohpaitotoe-Wradattam lefoglalt területán fog- jóik főliáiHiit&fiik ■

Next

/
Thumbnails
Contents