Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-16 / 113. (1740.) szám
1928 málna 16, szerda. 5 Szerelmek, házasságok és bűnök filmjét pergették te az iratokból a Vörösmarty-gyilkosság mai főtárgyalásán A prágai biiniigyi rendőrség főnökét, egy piruló ienoristát és Bustova vőlegényét hallgatta ki tanúként a bíróság — Sikorshy nevetve száll vitába Michatkoval — Befejezték a jegyzőkönyvek ismertetését — Pénteken és szombaton vallanak az utolsó tanuk Prága, május 15. A Vörösmarty-gyilkosság bűn perének mai tárgyalását kilenc órakor nyitotta meg Hladik dr. elnök. A tizenegyedik tárgyalási napon mindössze bárom tanút hallgattak ki, egyébként pedig a nap jegyzőkönyvek olvasásával telt el. A tárgyalás megnyitása után az elnök közli, hogy a bíróság kettő kivételével a vád és védelem újabb tanult is megidézi. Ezután behívatta a jelenlevő két tanút, Knotek József kormánytanácsost, a prágai rendőrigazgatóság bűnügyi osztályának vezetőjét és Prisztoupil Károly Losoncon szolgálatot teljesítő katonai őrmestert. A nyomozás kulisszái mögül. * Knotek József arra vonatkozólag ad felvilágosítást, hogy miért vezették át a pan- kráoi fogházból múlt év szeptember 6-án Si- korskyt a rendőrségre. A tanú szerint Sikorsky átvezetését az tette szükségessé, hogy Augusztán detektivfelügyelő uj adatokat szerzett be a bűnügyre vonatkozólag. Éppen ezért hallgatták ki újból Sikorskyt, s midőn elébe tárták az Augusztán nyomozása folyamán beszerzett adatokat, Sikorsky részletes vallomást tett, sőt hogy szavahihetőségét alátámassza, bemutatta azokat a csempészett leveleket, amelyeket Michalko a fogházban irt nekj. Hrabal dr. (Michalko védője): Azt hiszem, a törvény szellemének inkább megfelelt volna, hogyha Augusztin detektivfelügyelő maga ment volna el Pankrácra és ott adatait a vizsga1 óbiró rendelkezésére bocsátotta volna. Ami a Sikorskyval fölvett jegyzőkönyvet illeti, különösnek tartom, hogy ebben csupán Sikorsky vallomásáról vau szó, de az Augusztinrrl való szembesítéséről nem történik említés. Novotny szavazébáró: A tanú ur a jegyzőkönyvhöz mellékelte az egész vallomás anyagát? Tainu: Határozottan. Novotny: Megtörténik, hogy a rendőrség a jegyzőkönyvhöz csupán az anyag egy részét mellékeli, a többit pedig a további vizsgálat folyamán fokozatosan szolgáltatja be. Tanú: Természetesen. Hrabal dT.: Bocsánatot kérek, de egyáltalában nem világos előttem, mily módon tette meg Sikorsky beismerő vallomását? Tanú: Midőn akkor elővezették a rendőrségre, Sikorsky bejelentette, bogy beszélni akar velem és meg akarja mondani a teljes igazságot. Mindarról, amit mondott, jegyzőkönyvet vettem fel. Papik ügyész: Előírások szerint mennyi ideig lehet valakit a 'rendőrséged fogva tartani? Tanú: Negyvennyolc óráig. Államügyósz: Lehetséges egy ilyen gyilkosságot két nap alatt kinyomozni? Tanú: Nem, ez abszolúte lehetetlen. SSkorszky nevet! Hrabal dr.: Feltűnőnek tartom, hogy Sikorsky egyszerre csak vallani kezdett és hozzá éppen a rendőrségen, nem pedig a vizsgálóbíró előtt. Sikorsky (felmelkedik a vádlottak padjáról): Ügy emlékszem, hogy akkoriban arról volt sző, hogy tizenötödikén vagy huszonnyolca d'ikán történt-e a gyilkosság. Kosztecska dr. (Klepetár védője): Sikorsky, hiszen maga eredetileg is úgy mondta, hogy tizenötödikén utaztak el Szloven- szkóra, de aztán hozzátette 'később. hogy hu- szonnyolcadikán mentek vissza Prágába Kle-* petárért. Sikorsky (a bírák és az esküdték felé fordul): Én megértem, elnök ur, hogy a védőknek igen fontos volna, ha belőlem konfi- denst tudnának csinálni. Michalko szintén szót kér és megkérdi a tanútól, hogy mit mondott volna Sikorsky, ha a csempészett levelek véletlenül nem lettek volna nála. Tanú (vállat von és nevet a kérdésen): De hiszen mi úgysem számoltunk a csempészett levelekkel. Kosztecska dr. úgy gondolja, hogy Sikorsky, amidőn Pankrácróí átvezették a rendőrségre, eldobhatta azokat á csempészett leveleket, amik ránézve nem voltak kellemesek. Furcsának találja azt is, hogy azelőtt nem találták meg nála ezeket a csempészett leveleket. — Át kellett volna vizsgálni Sikorskyt, amikor kivezették Pankrácból, mondja Kosz- tecska dr. Sikorsky: Ehhez doktor urnák ismernie kellene a vizsgálati fogság előírásait. Talán jobban ismerem ezeket, mint a doktor ur. Michalko a tanúnak emlékezetébe idézi Sikorsky azon vallomását, hogy a Csorbatón Margit csak Sikorsky és Michalko társaságában volt és Sikorsky akkoriban még szóba se hozta Klcpetárt. A tanú erre vonatkozólag nem tud semmi különösebbet mondani. Az elnök arra figyelmeztet, hogy Sikorsky eredeti vallomását azzal magyarázta, hogy előzetesen megbeszélt vallomásról volt szó. Tánc a kritikus időpont borotvaélén Azután Prisztoupil Károly őrmestert, Bustyová Mária vőlegényét hallgatják ki. Elnök: A tanúnak 1926-ban ismeretsége volt Bustyová Máriával. Tanú: Igen. Elnök: Hol tartózkodott ön akkor? Tanú: Losoncon szolgáltam, és julius 16-án reggel érkeztem Prágába, hogy találkozzam a menyasszonyommal, Bustyová Máriával. A leány elémbe jött az állomásra és ott találkoztunk. Elnök: Aznap, vagyis julius 16-án, találkozott-e valamelyikkel a három vádlott közül? Tanú: Nem, aznap nem. Elnök: S mit mondott Önnek a menyasz- szonya arra vonatkozólag, hogy előző napokon mit csinált Prágában? Tanú: Emlékszem arra, hogy a következőket mondta nekem: „Tegnap este Kováro- vával és Klepetár dr.-al a Sroubek-kávóház- ban voltam. Klenctár azután valami üzenettel a Wilson-pályaudvarra küldött." Elnök: Nem mondta, hogy a kávéházban esetleg Michalko és Sikorsky is ott volt? Tanú: Nem, csak Kováiéivá, Klepetár és menyasszonya volt ott. Elnök: Mit csinált a menyasszonya az előtte való napokon? Tanú: Egyrészt Klepetár társaságában járt, másrészt egyedül. Elnök: Mennyi ideig volt ön Prágában? Tanú: Julius 17-én a menyasszonyommal Budweisba utaztam. Elnök: Mikor látta Klepetárt? Tanú: Julius 17-én délután háromkor s este több uí és hölgy társaságában az Éden- parkban. Novotny szavazőbirő: A 16-ről 17-re virradó éjjel Bustyová hol aludt? Tanú: Hudekéknál, Kovárová smichovi lakásán. Novotny: Azután másnap, 17-én reggel ön találkozott vele? Tanú: Reggel kilenc óra tájban a Vencel- téren. Azt mondta nekem, hogy Vrsovicből jön, ahol Sikorsky lakásán meglátogatta uno- kahügát, Kovárováb Novotny: Mondta önnek a menyasszonya, hogy nála vannak Sikorsky lakásának kulcsai? Tanú: Nem. Ügyész: Nem másvalaki mondta magának, hogy Bustyová julius 16-án Klepetár és Kovárová társaságában a Sroubekben volt? Tanú: Nem, más ném lehetett az, csak á menyasszonyom. Chmelik dr., Sikorsky védője: Emlékszik a tanú arra, hogy a menyasszonya julius 14-én vagy az előtte való napökoü mit csinált? A tanú nem tud erre visszaemlékezni. Elnök: A doktor ur ezért szeretné ezt tudni, mert tudni óhajtja, hogy miután ön oly pontosan emlékszik arra, mit csinált Bustyová 15-én, 16-án és 17-én, tüdja-e azt is, mit csinált az előző napokon? A tanú hivatkozik arfa* hogy csak 16-án érkezett Prágába. Elnök: Hogy Klepetár 17-én Prágában volt, azt a vádirat is állítja. Ügyész: Nem tűnt fel önnek, hogy Bustyová rögtön eltalált Sikorsky lakására? Tanú: Nem kérdeztem meg erre vonatkozólag. Kosztecska dr. (Klepetár védője): Milyen furcsa utalás ez. Az álíkmtlgyész kiijel-enii, hogy ezt a kérdést nzJéi'it imllézite, mert Sikorsky bizonyos közlést tett Védőjének s az ái'Iíimügyíésfc nem tudja, hogy előhozakodjon-e ezzel. Kosastecslkia dar. védő: Hiszen már Bustyová maga ki jelenítette itt előttünk, hogy HudeknétŐl mtete zm* ytwm Yg»:. viicra-; miután egyezer mór Sikorsky le kásában voiit. Egyébként — fordul a védő a tanúhoz — valami módon érdek elve van-e az egész ügyben? Tanú (■csodálkozva): Határozottam nem. Kilepie- tórt csuk futólag ismerem, a többi vádlottat pedig ma láttam először. A pörről senkivel nem beszéltem. Elnök: Ez itt különbem nem is játszik szerepeit. Airra a kérdésre, hogy miiért emlékszik olyan pontosam prágai tartózkodásaira, a tanú előhúzza szabndságlevielét és azzal bizonyltja, hogy Losoncról julius 15-én indult el délután félöt órakor Prágába és Budweisbie, tizennégyinapi szabadságára. Elnök: Igen, de a szabadságlevél szerint tizenhatodikén kezdte meg szabadságát. Tabu: Mimátnnk az volt a gyakorlat, hogy mindig egy nappal előbb, este indultunk el, a szabadság megkezdése előtt. Kíetseíár heresztkérdések pergőtüzében Az elnök felszólítja Klepetárt, nincs-© valami megjegyeznivalója a védő szavaira, miire Klepetár feláll >és nyugodt hangon mondja: „Nemi, nincs mondanivalóm. A tanú vallomása igaz." Azután sor kerül az előzetes vizsgálat folyamán fölvett rendőrségi jegyzőkönyvek felolvasására. Felolvassák a Klepetár dr.-ral fölvett jegyzőkönyveit, amely szerint Klepetár, amidőn felmutatták előtt© Vörösmarty Margit fényképlét, kijeién tette, hogy Margiitot sem név szerint, sem látásból nem ismeri. Elnök: Mit szól ehhez Klepetár? Klepetár: Ez teljesen megfelel az igazságnak, hiszen én Margítot csak utólag, az ál esküvőből kifolyólag ismertem. Ghiraelilk dr. védő: Megállapítást nyert, hogy Ön. az álesküvőnél felolvasta Margit és Michalko nációnál© ját. Hogyan állíthatja tehát, hogy nem ismert© Vörösmarty Margítot? A vádlott erre nem felel. Azután felolvassák a Kiep et árral egy másik alkalommal fölvett jegyzőkönyvei, amelyben Klepetár beismerte, hogy az áleekiivőnál nemzetis zinü szalagot viselt és a ceremónia után mindenkivel aláíratott egy papírlapot. Majd sor kerül Sikorskynak 1927 augusztus 2-án, a rendőrségen mondott vallomására. Sikorsky erre vonatkozólag megjegyzi, hogy amidőn julius végén Prágában fölmerültek az első hírek a gyilkosságról, beidézték a rendőrségre, ahol megkérdezték, ismeri-e Margítot. Azt felelte, hogy sógornője és Michalkoval ismeretsége volt. Kevésre rá fölkereste Klepetárt a klinikán és ez megkérte, hogy változtassa meg a vallomását. Bizonyítékok nincsenek, ugv, hogy a bíróság tisztára a vádlottak vallomására lesz ráutalva. Azok az emberek sem jelentkeztek, akiknek a vádlottak Margit értéktárgya !t elajándékozták. Ezért vallott oly értelemben, hogy a gyilkosság julius utolsó napjaiban történt, amikorra alibit tudtak volna bizonyítani. A többi bírósági irat felolvasásából kiderül, hogy Michalko Margítot igen furcsa módon pum- polta. Sikorsky különböző pénzforrásokból élt. így cákkeket irt, amiket Michalko aláirt, azután beküldött a Slovensky Vychod szerkesztőségének. Azután sor kerül a Vörösmarty Margit meggyilkolására vonatkozó iratok felolvasására. Sikorsky először azt állította, hogy a gyilkosságra nyomban a por. beadása ültén került a sor, később azt állította, hogy miután a port Margitnak beadták, még 35 percig gyalogoltak és csak azután történt a gyilkosság. A védő és az ügyész összecsapása ság elnökét és az államügyészt a Sikorsky vallomásaiban mutatkozó öllemtiéitekre. Még néhány kifogást akar emelni, de az államügyész ez ejjlen tiltakozik és azt mondja, hogy a védőnek csak a védőbeszédben van joga figyelmeztetni az ellentétekre, neim pedig á perirajtok olvasása közben. Kosztecska dr. ennek ellenére is rámutat a kiéit vallomás közötti ellentétbe, úgy, hogy közte és az áillumiügyész között éles polémiára kerül a sor. Hrabal dr., Michalko védője arra nézve akar felvilágosítást, hogy miként lehetséges, hogy Sikorsky kétféleképpen adta elő a gyilkosság lefolyását. Sikorsky azt feleli erre, hogy kitart a bíróság előtt tett vallomása mellett. Expressz-eljegyzés Ungvárott A legérdekesebb periratok Michalko ungvári tartózkodásáról szólnak. Michalko 1918-ban Gies- ler Olgával, égy ungvári leánnyal ismerkedett meg. Michalko akkoriban lábadozó katona volt Ungváron és a leányt hamarosan eljegyezte. Előbb 400 koronát csalt ki a leánytól, azután további 200 koronát, amely utóbbi Összegért jegygyűrűt vásárolt. Azt állította, hogy tanár. A menyasszony később megtudta, hogy vőlegénye Villach- ban is eljegyzett egy leányt. Michalko ezt tagadta, de később emiatt kénytelen volt Ungvárról eltávozni. A leány visszakövetelte a kölcsönadott összeget. Kevéssel a forradalom előtt Michalko megjelent Kassán s széltében-hosszában mondogatta, hogy sok pénze van. Kassán be is idézték Giesler Olga följelentésére, erre 400 koronát meg is téritett csak a 200 koronát nem akarta visszaadni, amiért a jegygyűrűket vásárolta. A volt menyasszony erre fölháborodva eljárásán, szemébe mondta: „Michalko, maga egy gazember!" Michalko nyugodtan eltűrte ezt a sértést és eltávozott Kassáról, hogy 1919-ben ismét visszatérjen oda. A legjobb társaságban forgott, ezreseket vert el és az állította, hogy havi tízezer koronás fizetése Van. Valóságosan közmondásossá vált Michalko könnyelmű élete és az emberek a fejüket csóválták, miképpen lehetséges, hogy egy nj állam oly szédítő összegeket fizessen hivatalnokainak. V CX Ili Ki XV lílUim, CLLYLIY JUl Cili CL) hogy Michalko, amidőn a bolsevikiek ellen harc- bavonult, 15.000 koronát adott át egy asszonynak azzal, hogy juttassa el a szüleihez, amennyiben elesne a he téren. Sikorsky változásai A következő periratok Sikorskyról szólnak. Mint ismeretes, Sikorsky sokáig bolyongott, amíg a. gyilkosság színhelyére elvezette a detektiveket. A jegyzőkönyvben Sikorsky ezzel indokolta: „A holttestet azért nem tudtam rögtön megtalálni, mert fáradt voltam egyrészt az ut, másrészt a csendőrök és rendőrök faggatása miatt". Klepetárról ezt mondotta Sikorsky jegyzőkönyvbe: ,,Klepetár nem akart, vonakodott, de Michalko megfenyegette, hogy a kezében van az áleskiivő miatt, amelyért öt évet is kaphatna." Vörösmarty Margitnak egyik leveléből kitűnik, hogy Miohalkot jéllemes férfinak tartotta, akinek egyszer víllavásárlásra 25.000 koronát, egy másik alkalommal pedig anyja és Jolán húga jelenlétében 25.000 koronát adott át. Sikorsky egy februárban írott levelében azt Írja a feleségének: „Kedves Margit, csak legyeD türelmes. Mindenkivel csak jót akarok tenni és mindent elfelejteni. Mindenáron azon vagyok, hogy Michalko végre elhatározza magát. Igen elegáns ruhát rendelt és ebben akarja Margítot meglepni." Egy másik levélben azt írja, hogy micsoda borzalmas helyzet az, ha az emberek jövője mások hangulatától függ. Az elnök délben félórai szünetet rendelt el. Szünet közben általános feltűnést keltettek a folyosón szolgálatot teljesítő rendőrök uj, fényes kardjai. Más szenzáció hiányában a rendőrök köré csoportosultak az ujsógirók s beszélgetésbe elegyedtek velük. A rendőrök büszkék kardjaikra, csupán azért panaszkodnak, hogy egy ilyen diszrnü ötnegyedkilő súlyú s azonkívül még revolvert és gummi- botot kell a szolgálatban viselniük. Szóval „megnehezedett" a szolgálatuk... „Ehhez szükséges volna a teli gyomor isu, jegyezte meg epésen az egyik rendőr. Félegykor ismét bevonul a bíróság. Hladik elnök megkérdezi Kosztecska ügyvédet,
