Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-16 / 113. (1740.) szám
' . í 4 'gBBflTO 1928 május 16, sawda. Schubeti-énekeseh hajdan és most Réce városának tártok átan vtam egy érdeke íe<oéoy: „Sdhuíberó egy bécsi polgárt család köréiben". ííhgy társaság vám megörökií/v© rajta, a biecerimieyer Béos műkedvelői és művészei, aimin/t elragadtatással tapeoűmatk a zongorából ttlö Sdtou- .berfn-ek. A legnagyobb dálköltő baráti körét Temple és Sohwind is megfestettek. Miaudig ©gy barátokból álló társaság gyönyörködik ott a z**e- niólis alkotásokban. A. nyácrejpodgáirti Bécs neon ál*- modta, mi rejlik a szegény, félszieg lidhlenltlhiali eegtédtenátóban. Az eBeő hivatásos énekes, Vogl Bernjük, Rékána engedett Sdhober báró um&zölásó- waik, míg később egész leik ével a Schubert-dalok apostolává szegődött. Vogl nagyszerű eJőadáisá'bíam különösen az „Enikőmig" vált híressé. Téves az a beállítás, hogy a bécsi közönség közönyös volt Sdhiuibert iránt. Egyediül a „Wanderer" cdimü dal néhány évtized alatt 27.000 forintot jövediehnoEetí Madöjánalk, Diíalbeliinek, imdg Sdhiuibert tlzemíkétt legszebb daláért 800 forintot kapott. A jogod örökáron eladta. SdhuJbert életében a Griilllparzerihez köZeJállő Fröhlich Annán és a jeles műkedvelő Schömstedn bárón kd-vűl a nagy nyffll'Viáraos&ág előtt alig szerepel elismert Sdhnbert-énekes. A későbbi években, amikor a koncertén ekesek külön hiimévire tettek szert, a viliág zemeértő közönsége kezdte észrevenni , hogy egy Sdhubert-dal előadásához több iis kell, mim szép hang és énektudás. Drámaiság, el- mélyedés éis az a más nyelvre lefordíthatatlan va- femi, amit a német Geimüth-nek nevez. Az osztrák ibi edermeyer-levégő, édes melanaholia, pajzán p^é- ms, a zenei gondolatok tökőledee át érzése. Énekes . csodák, mint Caruso, vagy Battistind, nem nyúltak ; Sűhuberiihez. A múlt 6zázad egy:ik legnagyobb ! énekművésze, az osztrák Standig] József, Sdhubert 1 dalaival is remekelt. Becsvágyában annyira feleró- < foto a hangját, hogy hangszálait megrongálta és ] bánatában megőrült. Tragikus sots érte Bertram ] Theodort, a csodálatos német énekest, aki olyan mértékben pusztította az italt, különösen a pezs- 1 gőt, hegy ennek hangját teljesen elvesztette. öngyilkos lett. Burián mellett, aM a aaléneklés terén is aratott babérokat, a cseh származású Gnra Jenő egyike volt a Legnagyobb Sohuibert-előadóknak. A koncerténekesek közül csaknem kizárólag a Schubert.-kultusz szolgálatába szegődött. Frieid- iáikier Mas dr., a legkiválóbb Sohubert-kutaibó, későbbi berlini zenetörténész ée egyetemi tanár. A nagy dallénekesek és természetesen z&eniá- 1 Ji's Stínübert-én'eke&ek közöttt kell említeni Barbi - ■Afaet, áld olasz származása dacára., a n'émet, dak kőlíőket csodálatosan átőrezte. Alig voltak rua- { gyobb mesterei a daléneklésnek, mint a hollandi j Oulp Júlia, a heland-indiai Koenen Tilly, vagy £ Johannes Miessdhasbt, a hamgvereemydoíbogő rend:- j kívüli poétája. c A német nagy művészek közül Wnlter Gauss- j íáv egyaránt nagy volt, mint dal- és oratóráiüm- ánekes, Heynetmiasui életének utolsó esztendejében, f uraikor már csaknem semmi hangsa sem volt, ve- f lóban megrázó hatást éri Sdhjuibert dalaival és >t Lörwe balladáival. A. magyar származású G«reter Etelka Amert- * két is lázba ejtette, mint konoerténekesnő. Mikor később visszavonult és énektanítással foglalkozotit, j olyan nagyságokat képzett M, mint Culp, aki — " sajnos — korán és teljesen visszavonult a dal- ^ énekléstől, pedig egy generádónak szolgálhatott 1 volna mdntaklépü'l. Erdélyben született Joaehim * Amália, a nagy hegedűművész felesége. Stodklhau- c sen tanár ének Idkolájiát díváért Spies Hermina, T aiki csak rövid ideig ragyogott az énekművészet J egén és Schubert, ScBaulmann és Brahms dalaitt 1 feledhetlenűl- énekelte. Groedner Luláról is meg kell emlékezni. 'c Különös rátermettség kell Sdhuibert dalainak s előadásához. Az újabb idők egyik legnagyobb, ta- í valy elhunyt konoertréneikese, a finn Helge Ldnd- a berg, legnagyobb sikere it nem Scfhiulberttel, hanem- c Bach és Handel müveivel aratta. Ereje a régi ko- a lóra túrás énekben gyökerezett. 1 <A bécsi Opera művészed köziül Slezák Leó : egjtkor sokat ünnepéit daílénekes volt, amíg a fű- 1 volázáBt, a mezza voeet, m'eg nem unta és hangját < Párisíban Jean de Részkénéi annyira nem miélyi- ] tette, hogy Wagner-énekes lett beliőle. Mnyr, a ,< nagy Wagner-hős, a dalénekliésnetk is mestere. Jeageznék az a speciálitiása, hogy önmagát kíséri i zongorán és pedig olyan módon, hogy a közönség a felé fordltO'tt zongora előtt magaslaton üli. Ez a i] loisérlet néki sikerült, de általában a dalkiiséret és igy Schubert diaiadnak kísérete is, különálló j művészet. A bécsi Laáitfce tanár, Darhs és néhai . Diecazl Oszkár és Tarnay Alajos Sdhubeai-Msé- . reted önmagukban is miüvésziesek. A magyar dalénekesek sorából Római Ödönt , kell nagy magasztaláseal említeni, mint poiétikus ' Sdhubert-, Schumann- és Watt-énekest. Durdgo , Ilona messze a hazája határain túl becsült művésznő. A dal éneklésnek istenáildotta meötemője Ba- ' eüidesa Márta, akt az egész modemek mieltetít ‘ Sohubeirie.í is kultirválja. Az utánaétrzés legmagasabb foka párof-R előadásában a legnemesebb ének technikával és izzó poiétikus hevülettel. Az egykori nyomorgó taniiJtóim'e®b«r nevétől, aíká Bécs utcáin észrevéttenüJ vesaétt el a sokaságban, ma hangos a világ. Hatalmas csarnokban, ezrek fogják harsogni az ő melódiáit. Az ünnepi koncerteken, magánosok lakásaiban iámét felcsendülnek Schubert Franz haíbata'tilan dalai. Énekelték és fogj'álk énekelni a dalosok ‘Légiói, de hogy rtégd magyairsáiggai mondjuk: Sokan váiliasztvák, de kevftB’en hivatváik. A lelket, mely ott lebeg a nagy dakköHiő alkotásaiban, kevesen érzik meg. pedig a kotlaíejek között ott lappang veíanni, amit kevés Scibnibart- eloaóó vegz éra»; a rési && ezive. %-------------------------Ne m pol hanem magánjelleg ti látogatást tesz Magyarországon Harmsworth aM a párisi béhehonterencián Ltoyd George adjutánsa voit London, május 15. Az Est munkatársa, mielőtt Harmsworth lord Londonból elindult volna, beszélgetést folytatott vele. Harms- woirtíh különös nyomatékkai hangsúlyozta, hogy kéri, közölje a magyar közvéleménnyel, hogy semmiképpen sem politikai, hanem tisztára magánjellegű látogatásra megy Magyarországra. Kifejezette®, óhajtja, hogy ne egy párt vagy osztály, hanem kivétel nélkül az egész nemzet vendégének tekintsék. Ezután érdeklődött a magyar viszonyokról, majd Harmsworth lord arról beszólt, hogy imaga is közvetlen szemlélője volt a trianoni békeszerződés előkészítési munkálatainak. A párisi békekonferencián Anglia képviselőjének, Llord Georgenak adjutánsá volt és a békédé]egáció munkájának sok intimitását ismeri. Bár a hivatalos titoktartás köti őt, mégis kijelenti, hogy a békekonferencia munkája hevenyészett volt. Ezeknek a munkálatoknak domináló állami éri ia Clémanceau volt, aki nemcsak vezette, hanem irányította is a béketárgyalásokat, még pedig praktikus értelemben, mert Wilson elnök itt csak a fellengzős idealizmust képviselte. A trianoni béketárgyalásokról azt mondja a lord, hogy régi megállapodásoknak és hamis statisztikai adatok eredménye volt Trianon. Épp ezért vagyok nagyon boldog — mondja Harmsworth lord, hogy apám és a Daily Mail akciója révén most sikerült ráirányítani a világ figyelmét Trianonra. A trianoni probléma ma már elsőrangú világproblémává nőtte ki magát. Az eddigi eredményekkel teljesen meg lehetünk elégedve. Rothermere lordnak az ügy iránti rendkívüli érdeklődését talán én látom legjobban abból a sok elismerésből és köszönetből, amit az akció megindulása óta Magyarországról kapott. Erős hitem, hogy végül azok is, akik ma talán úgy érzik, hogy ez az akció ellenük irányul, be fogják látni, hogy éppen Európa békéje érdekében való, amit ma már az egész világ közvéleménye vár tőlük. » Harmsworth lord különben Párásból jövet tegnap Münchenbe érkezett. Rövid pihenő után azonnal startolni akart Béesbe, de később mégis ugv határozott, hogy az éjszakát Münchenben tölti, ahonnan ma reggel 9 óra uíáji indult tovább Récg felé. LASSÍTOTT fölvétel Irta: Mára* Sándor Egy vonat megy a tájban, lassan Kapaszkodik föl a hegyre, negyven kilométert csinál legfeljebb órámként. Az utas, aki az ablakban ül, másodpercenként egy-egy rövid felvételt készít a tájról. A felvételt két szem csinálja, álmatlanságtól bedagadt, hunyorgató apparátusok, pókhálósak és már a sok fölvételtől hanyagon dolgoznak, de kísérleti filmek készítésére még alkalmasak. A képek mozgó szalagja lassan göngyöli fel a tájat, mondjuk ötven kilométert egyszerre, ami egy ilyen jólmenő, kiterjedt és nagyüzemi! atellerben, mint a világ, már lassított fölvételnek számít, reggeli munka, beiét és bagatelle. A nap fél-íénvkészlettel dolgozik, az ég kulisszákat tol a reflektor elé, lenge rongyokat, felhőből és ködből. Két serény statiszta felállt már premier plánban: egy tehén a virágos mezőn s a bakterház előtt egy ember, akinek látszik az arcán, hogy kevesli a honoráriumot és várja az előadás végét. A diszle- tezés, ahhoz képest, hogy természeti felvétel készül, tűrhetően tökéletes: az alpesek felálltak körben, a bal háttérben, Arlberg mögött s az éjszaka még lőhalálában virágzó galyakat szerelt föl a műszaki személyzet egy barack- fára, hogy a néző azonnal észrevegye, miről van szó. A film címe még bizonytalan, ha csak vidékre adják el, akkor lehet „Május" vagy „Alpesi hajnal", ha fővárosban kerül bemutatóra, akkor lehet exotikus felvétel vagy burleszk is, ezzel a címmel: „Pénz nélkül a gyorsvonatban". Oktató fölvételnek készül, a fővárosban szerény botét lesz egy nagy műsorban, de vidéken esetleg kitölt egy egész életet. Például a bakter életét, aki most a felvevő lencse előtt áll, mindez: a tehén, a vonat, az Alpesek s a virágzó barackfa teljesen kitöltik. A bakter lassan néz a vonat után, előírásszerű lomhasággal forgatja balról-jobbra a fejét, mint próbafelvételnél a debütánsok, mosoly, harag és unalom között, élet és halál között s élete e két perce között, amíg elvonul előtte ez a párisi gyors: enyhén kezdődő és éles szögben fokozódó unalommal forgatja a fejét, a vonat elment, kilép a képből. A nap korongját most megforgatják, teljes fény esik a tárgyakra, az előadás elkezdődik, a világ köhint egyet és szerepelni kezd. Az utas lassan fölemeld a kezét és ujjait végigvonja homlokán, mintha a tűnődő mozdulattal jelezni akarná kétségét a publikum előtt, kétségét, amivel fekszik és ébred, hogy mire jó az egész mestersége s nem okosabb és tisztességesebb dolog-e, ha cikkíróé helyett kezdene valamit, például csinálna valami apró és produktív dolgot, mondjuk faragna egy széket vagy fütene egy mó1:ort, szóval valamit, amit embertársai használni tudnak s ami bizonyos .körülmények között hasznot hajtana ennél a „Nagyvilág" című vállalatnál, ahol évtizedek óta alkalmazásban van. De nem jut az eszébe semmi okosabb, ezért együgyű mosollyal, amk később ki keli majd vágni a toüBtől t aatf etataari a feuiságoeaja éle* hajHal 1 cmvy'oöííí at* u tahija a kupé fali asztalát s egyenletes moz- dulatokkal gépelni kezdi, amit lát. Közben arra gondol, hogy mégis ez a legutolsó mesterség a világon s az az ember, aki a vaisutablakból egy alpesi hajnalon is készpénzt akar keresni — már pedig akar — jellemző példánya egy civilizációnak, ahol sor- számkereslet van alkalmilag egy alpesi hajnalra s általában sor-honoráriumokért el lehet adná nagyobb koncéraeknefk az egész világot. Gyümölcsfák sorakoznak fed az atelier peremén, abban a reményben, hogy sorra kerülnek s feltűnnek a bemutatón a First National egyik kiküldöttjének. Egy fiatal cseresznyefa mindent elkövet, hogy a figyelmet magára vonja, rózsaszínben kelleti magát, kissé vidékiesen, húsos karjait kitárja s körben forog a vanatablak előtt, mint egy próba- bábu. Reméli, hogy szerződtetik Amerikába a aztán visszajöhet ide egy napon, megrakva arany gyümölcsökkel e nem fogadja majd szomszédjai és barátai köszönését. Három ház. A rendezés gyenge, középen árnyék esik, a vonalak elvesznek a világos háttérben, szólni kellene, hogy tolják másfél- méterrel balra az Alpeseket, Így nem lehet dolgozni. Az egyik emeletes ablakban piros dunyha és fehér vánkos. A dunyha az alpesi hajnali levegőibe sóhajtja a család légkörét, fülledt és kis életek szobáinak étel- és embergőzét s az alpesek visszalehelnek a nyitott ablakon, hidegen és tisztán, józan közönnyel, most keltek fel és tiszta még a leheletük. Az egyik ház előtt egy ember áll, tiroli kalapban és ingujjban s azt a benyomást kelti, hogy soha életében nem járt még Innsbruckban. Bizonyos helyzeti erővel viseli sorsát, valőszinüleg nem tud semmit arról, hogy a Casino de Paris tegnap hárommilliós költséggel nj műsort mutatott be s egészen biztosan nem tudja azt sem, milyen igaza van, mikor nem is érdeklődik ilyesmi iránt. Ahhoz is indolens, hogy a vonatot nézze, — egy kapára támaszkodik s elmerülten vizsgálja lábai előtt az anyaföldet, amit most föl fog hasítani, hogv kikaparjon valami kenyeret belőle. Az előadás élénkül, pikáns betétek élőzenéje úszik a rétek fölött. A ritka levegőben keresik egymást a fák, a gályák hívják és csalogatják a termékenység magvait, egészen szemérmetlenül ömlik végig a völgyön a szeretkezés, lehet, hogy a cenzúra ezt a részt ki is fogja vágni Egy autó megy az utón, a vonattad ellenkező irányban. Porköpenyes fémö mellett lobogó fátylaikkal egy nő ül. Az utas néz utánuk s arra gondol, hogy ezek talán most mennek folytatni azt az életet, amit ő otthagyott. Erre az esetre ezen a® utón ajánlja figyelmükbe, hogy bort ne vásároljanak ott a sarkon Bardoutnál, mert az utolsó szállítmány már nem volt valami különös s véres hurkát csak Rouziernál egyenek, mert egész Parisban csak ott megbízható. Jó utat, üdvözlet Alojzsak éf trmsmék egxmást, ^ A Egyik mondja a másiknak. Gyönyörű Ingei vannak Markovicsnak Pozsony, Halászkapu 3. Egy teljesen lezüllött tölgy bukkan föl egy pillanatra, osapzott, ki vénült és nyomorgó statisztája a tájnak, két merev, sovány karját tárja, kopasz feje koldusán áll a tavaszban, egy pillantásért koldul. Zavarja a hangulatot, teljesen kiesik ebből a képből, ilyen toprongyos figurákat legfeljebb télen lehet használná, mint az aggkor s a munkásság statisztáját, a természet történelmi, filmjein; menjen haza, báosika: mi itt fiatalok vagyunk és selyemruhát akarunk Az utas most meglátja gyűrött arcát szemközt a fali tükörben s ujjal szórakozottan kezdenek kopogni a gép klaviatúráján, tűnődik, hogy ezzel a kevéssé nemes arcéllel egy jó rendező mire is tudná használni, helyzetét reménytelennek érzi s az egyetlen szerepkör, ami részére még számításba jöhet, az tengeri viharjelenetnél a beijedt balászfiu szerepe. A napon srófolnak egyet, félhomály, a lámpákat leoltják. Az alpesek unottan nyuj* tóznak, ők már évtizedek óta gyakorolják etl a pózt. Egy csapat fiatal kecske szalad át a réten, előleget jöttek kérni. Félhomály, borulás. Szünet, reggeli „H&éz&a apánk, ne léiisd ősi nemzeted 1“ Mucsa bevonult Prágába. A Hodzsa-dccira- bontok jól festettek. Elöl ment a rezesbanda és minden zeneMeniöl elrugaszkodva fújta, hogy: „Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted.* Épp a vendéglő kapujából fordultunk ki pár prágai magyarok, amikor a napbarnított atyafiak vonultak az után. Kérges a tenyerük, kérges az arcbőrük, de ha nem az volna, lesült volna itt, Prágában, ahová felhajtották őket, hogy tegyenek tanúságot Árpád apánk mellett — ahogy a rezesbanda istenkisértö zagy- vasága elárulta. Zagyva volt nemcsak a zené: a nézés, a menet, a szándék is, de főként zagyva volt, hogy a zene valahogy úgy hangzott, mint: „Hodzsa apánk ne féltsd ősi nemn zeted!“ Pedig Hodzsa nem is félti a. magyarokat, csak fél tőlük, ha arra mernek hivatkozni, hogy ők is élnek. Ezeket, akik itt felvonultak, nem kell féltenie. Nagyon jámbor fajta. Egyben nagyon szép fajtat A királyhelmeci lányok bizony szemrevalók és egyik újságíró társam meg is mondta ezt nekik, ahogy elvonultak. A gyengébb nem nem igen szokta megkülönböztetni Árpádot Hodzsálól. Ezért minden politikai színvallás nélkül elpirultak és vissza szemeztek. Eddig rendben lett volna minden, de jött a „felhajtó*, a rendező, aki Hodzsa karjaiba tereli a magyar nyájat. Két fejjel volt nagyobb derék kollegámnál és nagyon haragosan áUt eléje, ő a kormány, ezen nem lehet változtatni és ha ö azt mondja, hogy a magyar lányok ne nézzenek vissza arra, aki azt állítja, hogy szépek, akkor nem szabad. A lányok mégis visszanéztek, de, mint mondtam, a „felhajtó“ két fejjel volt magasabb termetű — barátom „kisebbsége“ tudatában csendesen meglépett. Mert: Genf messze van, a kisebbség oda hiába szalad, ha már lekenték neki a pofont. Genf messze van . . . Prágában . pedig zordat hangzott az ének: „Hodzsa apánk ne féltsd ősi nemzeted!* (x) KfizCphori barbárságai kinzott mes e&f roasán petóSr- őrmester bit tekintélyes székely polgári Marosvásárhely, május 15. A Marosvásárhely i Hétfői Napló írja: A középkorra emlékeztető borzalmas jelenetek elevenedtek fel Gyergyóditró községben, ahol Dionisiu Nasnan szadista hajlamú csendőrőrmester Sik- lődi Imre és Gál Imre ottani lakosokat, valami három év előtti ügyre vonatkozólag kihallgatta. A csendőrőnmester a két tekintélyes székely polgárt lefektette a padlóra, levetkőztette és addig verte a talpukat, amig ájultan maradtak a földön. Gál Imrét addig verte a bestiális osendőrörmester, mig az ütésektől nyelvét ée egész száját véresre harapta és azután a gyomrán táncolt mindaddig, amíg ebbe a kegyetlen kínzásba bele nem fáradt. A kínok közt fetrengő szerencsétlen emberek könyörögtek az őrmesternek, hogy inkább lőjje őket agyon, semhogy igy kínozza. A szörnyű esetet a magyar párt esikimegyei tagozata táviratban közölte Dúca beliigyminfoacMk ; a
