Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-16 / 113. (1740.) szám

v ÍA&&&R-HÍ RLAP

1928 május 16, werda.

Sulyss anomáliák az állampolgársági Illetékek körül

Irta: Vámway Ernő

Kasé*, május 14.

1A ■keeeir'üséig’ek okolásának égjük iökoiáiptel- dája, a szabad mozgás megvxwiásáüak, a képfefeai módom lefa-i'ag'ott és így méjjpllöpátott , nyií^d.áiök eiiráiiinain'ak eredendője; az é-ltoimpolgöiiiság' ügyé s az ezzel kapcsolatos kérdések rruegeldaítlaníágia.

Több iaben rámutattam már a sajtóban arra a szánté ok- és jogtalan retorttóezáinba menő helyzetre, amelybe a szerencsétlen „áIdampo 1 gár-de- likvene" kerül, aki rendezíetm óhajtja, vagy kezdi eoimek a boldogító pap írnak a dolgát, aM hetsrau évtizedeik zavartalansága s illetőségének biztos tudata, után egy napon arra ébred Ml hogy nincs rendben az állampolgársága. Nincs rendiben az 1386. te. XXII. §-a, nincs rendiben az 1896. te. 222. §-a szerint, lejárt az illetősége, állampolgársági kérvényét elutasi'tpfc a lenDérer (152—1906.)-' alapján is, megtagadjak utóbb az „os vedé emsét “ is, szóval minden kísérlete hasztalan és el kell szenvednie ennek a megíosztottságnak minden szomorú velejáróját.

Ezúttal azonban nem ezekre az oly sokszor megvitatott', sérelmezett joghátrány okira kívánok újból visszatérni, hanem azokra á tant átnézi keservekre, amikor a beKigym'inisztérinim odatartja a reménykedő polgár elé az állampolgársági okirat kívánatos falatját, de nem adja kézbe, almiig a lex-Déror szerint fólyalmioídottit fél csekken be nem fizeti a 10—20—30, sőt 40 ezer koronákat i Reléik tómén!

Ez eddig talán fel sem tűnt ennyibe, mert a régi alapon, tehát adományozás utján kért állampolgárságnál (igaz, hogy mutatóba is alig kapta meg élő emberfia az ilyet!) a fél meg tudta úszni az ügyet pár száz koronával, míg a lex-tDiéner szerint kiosztott állampolgárságnál horribilis iJletiékikel akasztják meg az okirat birtokbavételét. Praxisunkból tudunk számos esetet felhozni arra, hogy li0t:ái'O2Oftan kiesi és szerény exiisztencdákm 10—00 ezer koronás illetőket vetnek ki az állam/polgári illetéktörvény azon pontja alapján, amely 50 ko- ; rónától 50 ezer koronáig ád 'léhétőeóget az illeték kiivei ősére és beszedésére.. Ne vegyítik most dis- kii'Szió tárgyává azt, hogy a lex-iDérer egy szava ■■ éem tartalmaz im tűzik ©dóst az illeték alá vonás lehetőségiéről, fogadjuk el aeft, hogy 50 körönétől felfelé kell érette illetéket, fizetni, de áhjiGnlk meg egy szóra az ilyen, kirovások rémségeinél.

Elbái*uk a szegény kérvényező fejtéről; annak . a nyakatokért értelmezésnek a veszélye, hogy hát 1 miiért nem öfptáM a folyamodó (mert idáig rend- 1 ben volt az .illetősége!), Tekiüzdött© okmányai át- ] vízsgál-ásának tóésffiéliéVeife fiiiggőöégéf, szóval még- ] kapta az állampolgárságot, de esküre csak úgy j bocsátják, ha miégfíizetá a 10—20—30 ezer korona difetíékét Szfevemszkőn igen kevés őslakost ismerünk ma, aki milliomosnak tudhatja magát; ha 1 egy ilyen konidiicáóban levő milliomostól etilkié ftnidk 30—40.000 koronát, hát „több i« veszett Mohács- ! nál-“ kiáMáes'afl Mfizethéti a súlyos ezresekéit, de t hogy egy tönkrement seprügyáros, egy éveikkel ! ezelőtt leépített. p'arkettgyáiri fő tiszt viselő, egy eze- 1 rény könyvkereskedő, egy igen mérsékelt-anyagi t viszonyoik között clt ügyvéd hátramaradt özvegye 1 s hasonló, helyzetű polgártársunk 15 ezertől 40 j 3

Megalakul

a sztovenszkói gazdasági tanács

Siodolaszenátor a megvalósulás stádiumába vezette a képviselő által

fölvetett nagyszabású tervet — Az aj tanácsnak hatvan kinevezett tagja lesz

Prága, május 15. Nitsdh Andor nemzet- gyűlési képviselő még a tavalyi költségvetési vita folyamán javasolta a kiópviseJiőház- ban, hogy alakítsák meg a szlovenszkói gazdasági tanácsot. A kormánytöbbség törvényhozói azonban akkor elzárkóztak Nitsch képviselő egészséges kezdeményezése elől, mert ki akarták kerülni, hogy egy ellenzéki képviselő szavára induljon meg Szlovenszkő gazdasági életének reorganizálása. Azóta elmúlt két év, a szlovenszkói gazdasági körök egyre sürgették Nitsch Andor eszméjének a megvalósulását.

Sztodoia Kornél szenátor közben szintén

magáévá tette Nitsch javaslatát és újságírók előtt kijelentette, hogy már meg is alakult egy intern bizottság, amelynek feladata előkészíteni a szlovenszkói gazdasági tanács megalakítását. A bizottság munkája már befejezése előtt áll, úgy hogy már felszólították aí egye® testületeket és politikai pártokat, hogy nevezzek meg azokat a személyeket, akiket ebbe a tanácsba be akarnak küldeni. E gazdasági tanács szervezetét és illetékességét illetően Sztodola szenátor kijelentette, hogy a tanács mintegy fiókja lesz az országos tanácsnak. Valészinüleg hatvan tagja lesz. A tagokat végérvényesen a kormány fogja kinevezni. Végül

hangoztatta még a szenátor, hogy a gazdasági tanács megalakítása már nem tűrhet halasztást, mert erre sürgősen szükség vári.

Örömmel állapítjuk meg, hogy Nitsdh Andor és a magyar nemzeti párt parlamenti klubjának együttes javaslati) végre megvalósulása elölt áll, Sztodola szenátor nyilatkozatának utolsó része azonban bizonyos aggodalmát kelt, mert attól tartunk, hogy a tagok kinevezésénél ismét csak a párt rendszere fog érvényesülni. Mert ha ez aggodalmunk beigazolódik, akkor az egész gazdasági tanács megalakulásának semmi értelme nem lesz.

Büfiár pártonkivüSi törvényhozók nemzeti tanácsával akarná irányittatni

a német pártokat

Prága, május 15. A német nemzeti párt máhrisch-schöubergi körzetének gyűlésén Brunár szenátor, pártelnök foglalkozott Rosche képviselő ügyével. A szenátor többek

között kijelentette, hogy a német nemzeti párt nem haladhat égy utón a német kormánypártokkal

s éppen ezért volt eredménytelen Rosche akciója, melyet most likvidálni keli.

Rosche belátta, hogy pártjának politikáját tovább nem folytathatja és ezért mandátumának megtartásával pártonkivüli szeretne lenni. Brunár nem kételkedik Rosche nemzeti meggyőződésének becsületességében, sajnálja, hogy az akciója nem sikerült, ez azonban őt nem lepi meg. A megegyezés nem Rosche és

ua ezer koronáig kirótt illetékeket fia&r^em jogos álak Iampolgánságóért, ezen sírva-mevetná, rossz vicce- dó- két gyártani lehet csupán. A legfrissebb gtnavameai d© mindezek betetőzéséül mlóg az, hogy miután a 15 rei napon beM, die egyáltalában fizetni nem tudó lé® ie- újból beszerzett városi hatósági hízom yit vláiHiytali, igd adókivonattal, adósságlevetekkel megkérvényezi a ye kivetett illeték lényeges lesZálilitáBát, rövid utóm 40 I kap egy másiodítk saJblówok légUüatáirkKSaltoit, nnetyfbeai

a nemzeti párton, hanem a német kormánypártokon múlik. A kormánypártok jóakaratukat úgy juttathatnák kifejezésre, ha vezető politikusaikat Ők is kivonnák a pártharcokból. Leghelyesebb volna Brunár szerint, ha a pártoktól öt ti nemzeti szervezetnek az elnöke Jesser szenátor lenné, továbbá Ledebur, a német agráriusok részéről pedig Freising képviselő, aki Hanredoh utódja. A szónok megvan győződve arról, hogy

abban az esetben, ha a többi német pártok is magukévá tennék « javaslatot, & német nemzeti párt a közös érdek kedvéért meghozza a kért áldozatot és meghagyja Rosche mandátumát.

Azonban nem hiszi, hogy a többi pártok ilyen javaslatot elfogadjanak.

Brunár beszéde után a kerületi pártgyü- lés egy határozatot fogadott el, amelyben bejelenti a legélesebb harcot a német kormánypártok ellen és kifejezi, hogy Rosche párton- kíviliigégétől sem vár eredményt. A határozatból következtetni lehet, hogy Rosche kénytelen lesz mandátumáról lemondani.

A lengyel szocialisták az egyéves katonai szolgálati

Istát követelik

Varsó, május 15. A szejm költségvetési bizottságának utolsó ülésén Liebermann dr. szocialista képviselő a hadügyi tárca költségvetési vitájában követelte az egyéves szolgálati idő bevezetését s a hadsereg békelétszámának 150.000 főre való csökkentését, Konarzeovski helyettes hadügyminiszter kijelentette, hogy a szolgálati idő fliBgrövidité- se egyelőto lehetetlen.

elutasítják m ék pedig ns illatátojek 15 aapca belüli és vé^irdhajtájs mJedleftÖ leíízletfétea l«tí. ILátiruaiuarad a legtutofleó kivezető ut megkeresése, a 60 napon belül való megpamwol'áis a Legfelsőbb Közig. BSrőságfhoz.

Igazlán kivátnosiak Vagyunk ennek a súlyos anomáliának a kttejléeére. Még netn tudunk ná példát, hogy a® állam végrehajtó szervei m-egkisé- rettiék-e m illetékekkel sújtott család oknál a behajtást hatalmi eesközökkel, arról nem la kaótva, hogy á® Illetőik el vannak tökéivé arra a végső modus vivendire, hogy hát inkább nem is kell az az állampolgárság! Éppen ezért kivano&ian várjuk a. Legf. Közig, Bíróság döntését, mint precedenst, az állampolgárság c&eu fatális változata kérdésében, amely nem lehet más, mint a legtminimáílí- steibb illetőknek a toisaaháea a jog, ig(a»ságol8i8!% éé méMnyosság ebei alapján.

................................................

iü

rsalnak kastélya

— BüNOQYi —

Irta: Edgár Wafete

(20)

Mikor odaértek, rar Reeder tiszteletteljesen kinyitotta az ajtót és Margar-etnek úgy tetszett, hogy még a lélekzetét is visszafojtja. Szeretett volna hangosan fölkacagni, de inkább némán besurrant a szobába és csak akkor szólalt meg, mikor mr Reeder is utána űient és becsukta az ajtót.

— Gyalázatosán 1 üst a voltam, mr Reeder — mentegetőzött gyorsan. — Tudom, hogy írnom kellett volna, az egész dolog olyan lehetetlen volt . . . értem az ízetlen szóváltást..

— A nézeteltérést — javította ki mr Reeder udvariasan. — Tudom, hogy nem vagyok modern, de, mint öreg ember . . .

— Aki csak negyvennyolc éves, az nem öreg! — vágott közbe Margaret duzzogva. — És miért is ne vislellhetne ön pofaszakállt?... Megbocsáthatatlan frivolitá® volt részemről... asszonyi kíváncsiság; szerettem volna látni, hogy milyen ©nélkül.

Mr Reeder tiltakozva emelte föl a kezét s a hangja valósággal vidám volt:

— Egyedül csak én voltam a hibás, miss Margaret. Régimódi ember vagyok: ez az igazság. Nem gondolja ... izé . . . hogy illetlenség ez a látogatásom Larmes Keepen?

Körülnézett a szobában és meghalkilotta a hangját:

— Mikor ment el innen Raviui? — kérdezte váratlanul.

Margaret meghökkenve nézett rá:

— ö miatta jött ide? —- kérdezte.

— Hallottam, hogy itt volt bólintott mr Rrcrfer. Valaki megmondta. Mikor

ment el?

Margaret röviden elmondta neki éjszakai

tapasztalatainak eredményét s ahogy beszélt, mr Reeder arca egyre jobban elkomorodott.

—■ Emlékszik arra, ami ezt megelőzőleg történt? Látta Ravinit azon az éjszakáin, mielőtt elutazott?

Margaret összeráncolta a szemöldökét és igyekezett visszaemíékezni. Aztán ’hiirtélen

mondta:

— M3s- emlékszem ... a kertben sétált mis® Crewe Olgával. Nagyon későn jött meg.

— Miss Crewe? — kérdezte Reeder izgatottan. — Miss Crewe? ... Nem az az érdekes fiatal lady, akit láttam, hogy croqet-et játszik valami tiszteletes-féle úrral?

Margaret csodálkozva nézett rá.

— Hát ön a réten keresztül jött a kastélyba? Azt gondoltam, hogy a homlokzat felől . . *

— A dombtetőn leszálltam a kocsiról — magyarázta mr Reeder gyorsan: —- Az én koromban már egészségi szempontból is fontos az ilyen testmozgás. A kastély környéke egyébként gyönyörű szép . • • Szóval a fiattal lady . . . kissé sápadt, nagy fekete szemei vannak és . . . izé . . .

Fürkészve nézett Margaretre, kissé féloldalit hajtva a fejét.

— Szóval kiránduláson volt Ravinivel... Hát ismerték egymást?

Margaret a fejét rázta:

— Nem hiszem, hogy Ravini már korábban is ismerte.

Aztán elmondta mr. Reedernek, hogy Ravini mily izgatott volt aznap este és hogy Ő sírva találta Olga Grewet, mikor benyitott

hozzá.

— Sírva találta? ... ah! — Mr Reeder tűnődve vakarhatta az állat. — És azóta találkozott már vele?

— Miss Crewe vasárnap nagyon későn kelt föl . . .

. — fis bizonyára fájt a feje? — vágott

közbe mr Reeder hirtelen.

ezt?

álmáik odott

— Honnan tudta ezt? — álmólkodott Margaret.

De mr Reeder nem volt „informátló“ kedvében; inkább ő érdeklődött és kérdezősködött:

— Hányas számú az ön Szobája?

— Az enyém a 4-es . . . miss Crewe az 5-ösben lakik.

— És Ravini a 7-es szobában lakott, — bólintott mr Reeder: — vagyis két ajtóval odébb ... És én? — kérdezte hirtelen: — engem hányadik szobába tett?

— A 7-es be — felélte Margaret habozva. — Mr Daver rendelte igy. Különben ez az egyik legszebb szobánk... Figyelmeztetem, mr Reeder, hogy a háziúr szenvedélyes kri- ninalista és alig várja már, hogy beszélgethessen önnel erről a hóbortjáról.

— Nagyon örülök — dörmögte mr Reeder félhangosan é® közben egészen másra gondolt. — Beszélhetnék most mr Haverrel?

A folyosó órája lassan negyedet ütött, mikor miss Beliman átvezette a detektívet mr Daver szobájába. Az Íróasztal szokatlanul tele volt üzleti könyvekkel, számlákkal és mr Daver éppen a pénztárkönyvet vizsgálta csontkeretes, nagy pápaszemén keresztül é® kérdően nézett föl, mikor benyitott hozzá.

— Itt van mr Reeder, — mondotta a leány és azonnal magúkra hagyta őket.

A detektív pár pillanatig farkasszemet nézett a bohócarcu házigazdával; aztán mr Daver nagyszerű gesztussal üléssel kínálta meg látogatóját.

— Nagyon boldog pillanat ez nekem, mr Reeder — mondta és fölkelve, kétszer is mélyen meghajolt a detektív előtt. — Mint szerény tisztelője azoknak a híres tekintélyeknek, akiknek a munkáját Ön bizonyára az utolsó betűig ismeri, végtelenül Örülök annak a kiváltságos szemcsének, hogy szemtől- Szenibe állhatok önnel, akit az angol Lom- brosonak tartok és méltán . . . Bizonyára ön

is egyetért velem? Igen, mindjárt gondoltam.

Mr Reeder tűnődve nézegetett föl a mennyezetre.

— Lombroso — ismételte elnyújtva a szót. — Ez . . . izé . . . valami olasz tudós volt, ugy-e? Mintha már hallottam volna a nevét.

Mintha nem is hallotta volna a furcsa választ, mr Daver tovább áradozott, miután ismét leült: •

— Nagyon örülök, hogy eljött, őszintén szólva, mr Reeder, nagy gondtól szabadit meg a látogatásával. Már tegnap reggel óta egyre az jár az eszemben, hogy értesítenem kellene Scotland Yardot, ezt a nagyszerű közbiztonsági intézményt, megkérve, hogy küldjön ki alkalmas noymoző közegeket, akik felderítik e különös és izgató eltűnés rejtelmeit.

Megállt egy pillanatra, a hatás kedvéért.

— Mr Giorgio Ravinire gondolok — folytatta — aki Larmes Keep egyik vendége volt és tegnap hajnali negyed ötkor távozott innen: legalább akkor látták Siltbury felé menni.

— Ki látta? — kérdezte mr Reeder.

— Egy siltburyi ember, akinek a neve most nem jut hirtelen az eszembe. Illetőleg nem is tudtam a nevét. Csak véletlenül találkoztam vele, mikor sétálni voltam a város felé.

Előréhajoit az Íróasztala fölött és bagoly módjára, kidülledt, kerek szemekkel bámult mr Reeder arcába.

— ön bizonyára Raviaii miatt jött ide? — kérdezte! — Ne is feleljen kérem: látom, hogy azért jött! Természetesen senki sem kívánhatja öntől, hogy dobra üsse a céljait és föladatát Nincs igazam? De azt hiszem, hogy igen.

Mr Reeder nem erősítette meg ezt a következtetést. Látszott rajta, hogy egyáltalán semmi kedve nincs a beszélgetésre, úgy hogy rendes körülmények között mr Daver meg is neheztelt volna ezért a bizalmatlanságért.

I