Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-15 / 112. (1739.) szám

*áawunb <12 oMa I

VII. évf. 112. (1739) szám » ICosBuS - 1928 május 15

cra«imam^ i iw hím

. tHÉ'IIHTI'B—TIlfTTm m ■■■■ ■■!■■———■——111—IHWI—rH———Hl—■l | nrTTl—l~——— III—— n—~n in nrTTn 1—!! ■■———II———■—■— —————— Ml l ■ ■—■! !■■! T T WWW II< !■ II— rn

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ké

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok

főszerkesztő: politikai napilapja Fetelős szerkeszti

DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZ

Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Kultúra

is

Irta: Alapy Gyula dr.

A demokráciának csupán politikai jelentése a népjogok kiterjesztése és az állam polgárai közt a teljes jogegyenlőség intézményes biztosítása, ezért ha a demokráciára hivatkozunk, legtöbbször annak politikai kritériumairól van szó. Uralkodó nemzet, nemzeti kisebbségek, állampolgári egyenlőség, kisebbségi jogok fogalmainak iránytűje mind a demokrácia felé fordul, amelyben benne volna a wilsoni demokráciának Párisban eltemetett jelszava: a népek önrendelkezési joga, amely meghalt, mielőtt a világra jött volna. A politikai demokráciát joggal tekinthetjük olyan keretnek, amelynek tartalmát a demokráciának kulturális, népjóléti és gazdasági vonatkozásai alkotják.

E sorokban — sine ira et stúdió — azt szeretnék megvizsgálni, hogyan is állunk demokráciánk kulturális tartalmával. Ezeken a hasábokon sokszor adtak számot a magyar olvasóközönségnek a magyar kisebbséget jog szerint megillető kulturális autonómia mibenlétéről. A múlt esztendőben Hodzsa iskolaügyi és népnevelési miniszter egy nyilatkozatában ki is tért az iskolai autonómiára, ez azonban még a mai napig sem került napirendre és félő, hogy reánk nézve ezt is a centralizmus formájában, az országos köz- igazgatás keretében akarják megvalósitani. A nyilvánosságra jutott törvénytervezet, amely a nem állami iskolák jövőjéről szól, iskolatanácsokat kiván létesíteni az erre nézve számbajövő községekben (ahol több iskola működik), a járásokban és ezek fölé állítja az országos iskolatanácsot. A magyar kisebbség számára azonban nem szándékoznak létesíteni külön iskolatanácsokat, csak a németeknek, aminek a következménye az lenne, hogy az iskolatanácsok a községieket és egykét szinmagvar járást kivéve, mindenütt szlovák nyelvtöbbséggel alakulnának meg. Ettől a magyar iskolára, annak fejlődésére és a magvar kultúra színvonalának emelésére semmi eredményt sem várhatunk.

Hogy ez nem üres szóbeszéd, erre nézve utalunk a népművelési járási választmányok létesítéséről szóló törvényre, amely világosan és félre nem érthetően úgy rendelkezik, hogy a magyar nyelvtöbbségü járásokban külön magyar művelődési választmányok alakítandók. Ezt a törvényt, amely javunkra is szól, tiz évig nem hajtották a mi javunkra végre. Arról tudunk, hogy szinmagyar járásban az elenyésző csehszlovák nyelvi kisebbség részére alakítottak ilyen választmányokat. A magyar művelődési választmányoknak 29 járásban való megalakítására a tél folyamán akciót indított a magyar nemzeti párt és e felett most az iskolaügyi minisztérium fog dönteni, — nem is a törvény, amely félreérthetetlenül világosan intézkedik, — hanem a minisztérium, ahol ezek a döntések igen sokáig késnek.

A magyar kultúrát a községi könyvtárakon kivid a magyar dalkulturát űző dal- és és énekegyesületek és a műkedvelő előadások képviselik a perifériákon. A könyvtárügyre nézve jellemző a nyitrai eset, A községi könyvtárakról szóló törvény szerint, ahol egy nemzeti kisebbség négyszáz tagot számlál, annak számára könyvtár létesítendő. Nyitrán, ahol négy magyarnyelvű lap jelenik meg, bizonyára megvan ez a szükséges magvar létszám, de a magyar kisebbségi könyvtár ügyét ennek ellenére mégis az iskola- ügyi miniszterhez terjesztették fel döntés végett. Mig magyar nyilvános könyvtárak államsegélyhez alig jutnak, addig a szlovák könyvtárakat elhalmozzák állami és kulturális erőforrásokból könyvekkel, segélyekkel.

A magyar műkedvelő előadások tartása elé ezernyi akadály mered. A darabok rendőri cenzúrázása ezek közül a legkisebb, hiszen a magyar darabok kiállják ezt a vizsgálatot, de sokkal nagyobb baj az, hogy az előadásokat a „közrend*4 szempontjából nem

Nagyvárad, május 14. Bekövetkezett a gyulafehérvári gyűlésnek az az utójátéka, ; amitől egész Románia közvéleménye tartott, j A hazaszéíedÖ bocskoros parasztok fanatizál- I va és lázongva vonultak vissza kis hegyi fal- ! vaik közé. Nagyváradon több mint tízezer bocskoros paraszt szállott ki a tehervonatok- ból, amiket útközben foglaltak le a maguk számára. A sziguranca erős kordont vont a lefoglalt vonatok körül, úgyhogy a parasztok nem tudták útjukat folytatni, kisebb-nagyobb csoportokban clszélcdtek és a falvakban zendüléseket rendeztek. így Petrosz, Gurány, Penkeszéplak, Be,/nyes és Vaskoh községekből érkezett jelentések szerint ezeken a helyeken forradalmi zendülések voltak. A faluk népe is csatlakozott az idegen zendülökhöz, elkergették a jegyzőket, bírókat, papokat, megostromolták a jegyzői hivatalokat, pozdor- jává törték a bútorokat és kikiáltották a nép uralmát. A jegyzők és a községi bírók elmenekültek a lázongó parasztok közeledésének hírére* akik megszállták a községházakat, uj bírókat és jegyzőket választottak és az öt községben kifosztották a községi pénztárt. Ho- morján erdőmérnök ellen Gurányban szintén támadást intéztek és valóságos tűzharc fejlődött ki, amelyben a parasztok győztek. Megsemmisítették a földosztás irattárát és izzé- porrá törték a lakás berendezését. Homorján- nak csak nagynehezen sikerült elmenekülnie. A zendülés hírére Tempeleau Dezső bihari prefektus mozgósította a lakosságot és a csendőrséget, intézkedésére egy ezred katonaság és egy csendőrzászlóalj szállta meg a biharmegyei falvakat.

Igen érdekes az a hir, amiről a román lapok adnak értesítést, hogy Maniuék nem tudták a gyulafehérvári gyűlés határozatait a régenstanácsnak átadni, mert ez nem fogadta őket. Erre azzal a trükkel éltek, hogy Hiotu- nak, a királyi ház miniszterének adták át a nevezetes határozatot. Maniu különben nyilatkozott az újságírók előtt és kijelentette, hogy a nemzeti parasztpárt egyáltalán nem érintkezik Károly herceggel és nem volt szándékában őt hazatérésre bírni.

A Romániában dolgozó külföldi újságírók nehéz helyzetéről kerülő utón a következő tudósítást kaptuk.

Forradalmi zendülés ben tűitek ki Blharmegyében a szétszéled#

paraszttömegek

EB§g@rü@&iie a legyiéket, feirákat, papokat — Bra- ti@ügiés& iw@üa9ca<Sáiy®^á!s a salté informálásai

A kormány megszabadult a nagy nyomástól és Bukarest urai ma már azon dolgoznak, hogy lehetetlenné tegyék Gyulafehérvár megismétlődését. Mindenekelőtt betiltották a nemzeti parasztpártnak minden ezutáni gyűlését, megtiltották a lapoknak, — természetesen csak az ellenzékieknek, — hogy a résztvevők számára vonatkozólag valamit is közöljenek és a külföld informálását teljesen maguknak tartották fenn.

A cenzúra féktelenül működik és ma már három újságíró várja a jilavai katonai erőd fogházában, hogy ügyét a haditörvényszék letárgyalja.

Hogy a kormányt ne lehessen elfogultsággal vádolni, az egyik letartóztatott egy román, a másik egy német, a harmadik egy francia lapnak bukaresti tudósítója, akiknek főbenjáró bűne az, hogy „hamis és tendenciózus** híreket terjesztettek.

A cenzúra túlkapásait már a nemzeti parasztpárt sem hajlandó tovább eltűrni és hosszabb deklarációt közöl hivatalos lapjában. Kijelenti, hogy a cenzúra alkotmányellenes, teljesen önkényes és csak arra szolgál, hogy a kormány elleni támadásokat lehetetlenné tegye. Semmi rendszer, semmiféle elv nem vezeti a cenzort, csakis a belimvminisz- ter szeszélye. így megesik, hogy egyik lap leközölheti azt, a másikban a cenzúra törli, hogy ugyanannak a lapnak a vidéki kiadása lehozhat egy hirt, amelyet a bukaresti kiadásból törölnek. A kormánynak ez az eljárása már valóságos államcsíny jellegét öltötte fel,

amely ellen a nemzeti parasztpárt minden eszközzel harcolni fog. Minden olyan nyilatkozatot, amelyet a cenzúra a párt lapjából törölni fog, megfelelő módon hoznak nyilvánosságra és a kormány intézkedéseit nem fogják respektálni.

A román kormánynak ez az eljárása, természetesen teljesen lehetetlenné teszi a külföldnek és a belföldnek az objektív lelkiisme- tes tudósítását. A liberálisoknak az eljárása a sajtóval szemben még brutálisabb, mint a volt Avarescu-kormányé. Tegnap letartóztatták Emil Samoilát, a jassy-i Opinia szerkesztőjét és állítólag Galacon is hasonlóképpen jártak el egy újságíróval.

Valószínű, hogy

a Maniu-párt a kormánynak retorziős intézkedéseivel szemben nem fog megmaradni az egyszerű tiltakozásnál.

A pártban nagy az elkeseredés és izgatott hangon tárgyalják, hogy a kormány elvesztette higgadtságát és diktatórikus eszközökkel igyekszik megrendült pozícióját legalább látszólag megerősíteni.

A parasztpárt és liberális-párt közti ellentét soha nem volt olyan éles, mint ma.

A liberális párt kétszeres erővel ragaszkodik a kormányhoz. Egyetlen reménye a külföldi kölcsön. Ha ezt sikerül megkötni, úgy meg van hosszabbítva az élete. A kormánypárt optimista, a franciák a lehető legnagyobb mértékben támogatják a liberálisokat, akik minden áldozatra hajlandók, ha megkapják a kölcsönt, amelynek megkötése ellen a nemzeti parasztpárt erélyesen tiltakozik.

Káról# elhagyta Angliát

London, május 14. Angol politikai körökben úgy várják, hogy Károly extrónörökös még hétfőn elhagyja Angliát, mivel kezelőorvosa tegnap kijelentette, hogy uíraképesnelt tartja. Godstonében a lehető legnagyobb titokban tartják a herceg uticélját.

Páris, május 14. A nacionalista Eoho de Paris mai számában dühöngő támadást intéz Károly herceg ellen. Azt állítja, hogy Károly teljesen a moszkvai szovjet hálójába került.

Már párisi tartózkodása idején állandóan kapcsolatot tartott fenn a szovjet követség egy magas állású tisztviselőjével, amiről a francia belügyminisztérium is tudomást szerzett. Notori- kus román kommunistákkal is érintkezett és üzekneit odáig vitte, hogy már komolyan gondoltak kiutasítására. Az utóbbi rosszul sikerült puccskísérletért teljes egészében a francia kormány felelős és ezért lehetetlenség Károlyt francia területre visszaengedni.

engedélyezik, a műkedvelőktől kormányható- ságilag láttamozott alapszabályokat követelnek. A városokban pedig igen jól tudjuk, hogy a műkedvelő előadások jövedelmét felemésztik a százakra menő rendőri jelenléti dijak. Egy időben pedig maguk a magyar városok vezetőségei vigalmi adókat szedtek a műkedvelő előadások belépőjepvei után, ami határozott visszaélés volt, mivel ezek az előadások vigalmi adótól mentesek.

Ezeket a célokat úgy a cseh, mint a szlovák ligákon, kulturegyesületeken kívül a német nemzeti kisebbségnek két hatalmas kul- lurszövetsége igyekszik előmozdítani a nép kulturális megszervezésével. A magyar nemzeti kisebbség már 1920-ban megalkotta ezt a kulturális szervet, amely a csehszlovák törvények és rendeletek gyűjteményébe, a törvénytárba becikkelyezett Saint-Germain en Lay-ben alkotott békeszerződésnek a kisebbségi jogiét vonatkozó rendelkezésére is hivatkozott alapszabályában. Mivel ezt a minisztérium politikai célnak minősítette, a szövetség soha jóváhagyást nem nyert. A magyar

kulturegyesület alapszabálya azóta, többszörösen módosítva, hosszú esztendők óta vándorol hivataltól hivatalhoz, holott az címén kívül teljesen a német kisebbségi mintáról készült, amely évtizedek óta működik.

Itt érkezünk el fejtegetésünk céljához. Mi a konszolidáció? A népek békés és harmonikus együttműködése. Mi ennek a legerősebb és leghosszabb rádiuszu eszköze? A kultúra, a demokráciának integráns része. A magyar nép sokkal műveltebb és sokkal előrehaladottabb annál, hogy kultura-kivonatok- kal beérje, a magyar nép saját kulturális életét akarja kiélni, amihez törvényes joga van s amelyet a nemzetközi rendelkezések is imperiative biztosítanak. A kultúra a legnagyobb népfelületek átfogója, melyet a hírlap, t irodalom, előadó- és képzőművészetek közvetítenek a legtávolibb rétegekhez. A kultúra terjedése tehát legfőbb érdeke a demokráciának, amelynek tartalmat ad, tehát állami érdek is.

Az általános, titkos, községenként gya- korlandó választói jog még nem a demokrá-*’

cia. Ez politikai jog; de hol késik a kultúra szabad gyakorlásához való jogunk, amelynek több akadályára rámutattam? Hiszen ez mind a demokrácia velejárója, mely attól el nem választható! A demokratikus államok kormányai a nép műveltségi színvonalának emelésén dolgoznak mindenütt. Nálunk ennek a munkának útjába akadályokat gördítenek. Nemzetiségi szempontokból? Hiszen a nemzeti kultúrák mind beletorkollanak az egyetemes kultúra nagy folyamába! A kultúra a jólétnek is fokmérője, a kultúra szabad kiélése a békét és a konszolidációt hirdeti. Ki az, aki mindennek ellenére vállalni meri a felelősséget a magyar kultúra szárnyainak lenyirbálásáért, hogy az repülni ne tudjon és a röghöz tapadjon. Mi a kultúra neveltjei vagyunk és nemzetünk igazságosan nem szenvedhet el olyan capitis dimihutiót,' mely kultúrájának teljes és szabad gyakorlatában tartósan gátolja akkor, amikor ezt részére törvények és békeszerződések rendelkezései, biztosítják.