Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-15 / 112. (1739.) szám

i928 május 15, kedd.

Magyar teológusok Nagyszombatban

A pozsonyi „S'lovensky Derünk" május 5-iki számában reflektál a „Prágai Magyar Hírlap" április 28-án közölt hírére, melyben a nagyszombati szeminárium teolögusainak magyar e.gy- házirodalmi iskolájáról ván szó. Az említett hirecskével a nagyszombati magyar teológusok azon kérelemmel fordulnak az itteni magyar katolikus papsághoz, hogy támogassa őket magyar fordított vagy eredeti müvek kiadásában. — Semmi több nincs ezen hírben, melybe csak a SÍ. D. rosszakaratú informátora magyaráz bele államellenes tendencia* s azonkívül „kulcslyukon" át szerzett besugások alapján békétlenséget akar szítani a nagyszombati szeminárium magyar és szlovák teológusai között. Különben a SÍ. D. felfogása szerint megbocsáthatatlan bűn, hogy a szemináriumban a magyar teológusok magyarul beszélnek. Hiába biztosítja a békeszerződés a kisebbségeknek azt a jogát, hogy nyelvüket szabadon használhatják és művelhetik, hiába Írják elő maguk a csehszlovák törvények is, hogy a kisebbségi nyelvek a törvények által előirt módon hivatalosan is használandók, mindenről a SÍ. D. soviniszta tuuósitója semmit sem akar tudni, mert az ő füle nem töri meg a magyar szót.

A nagyszombati szemináriumban már a múltban is iparkodtak elnyomni minden magyar életnyilvánitást, a magyar kispapoknák meg volt tiltva, hogy magyar nyelven s magyar szellemben nevelődjenek. A magyar teológusok tűrték ezt , az igazságtalan bánásmódot s várták a jobb jövőt. ’ Tényleg, az illetékes fényezők gondoskodtak , arról, hogy a soviniszta békétlenséget szitó ele- ] mek ártalmatlanokká tétessenek s a szeminárium ] szent falai között a kispapság nyugodtan készül- hessen magasztos hivatására. A magyar teoló- t gusok arra készülnek, hogy magyar népüknek megértő papjai s áldozatkész vezetői lehessenek. Ezért szükséges, hogy már a szemináriumban ily 1 irányban készüljenek s ne felejtsék cl nyelvüket 1 s ne hagyják el nemzetiségüket. E gondolat 1 vezérelte mindazokat, akik a nagyszombati szemí- 1 náriumban megalakították a magyar teológusok I magyar egyházirodalmi iskoláját, amelyet a 1 „blovensky Denník" most oly durván megtámad a s megvádol. Az iskola működése tisztán irodalmi a és csak a szeminárium falain belül a legnagyobb ' csendben dolgozik. A vak és gyűlölködő soviniz- J' mus azonban ezt a csendes munkát sem tűri meg e s kulcslyukon át való hallgatódzással, koholt l mesékkel és hasonló eszközökkel meg akarja 1* akadályozni, hogy a magyar teológusok nyel- t vükön művelődhessenek. Ha azután sikerül az k iskolát megszüntetni, akkor könnyebben reméli f a magyar kispapokkal elfelejttetni magyar voltu- a kát s nem lesz akadálya annak, hogy a nagy- b szombati szeminárium i» belekapcsolódjon az el- a nemzetlenítő iskolák láncolatába. n

A nagyszombati apostoli adminisztratura n területén már most le ijesztő nagy a paphiány s n különösen a magyar vidékeken fordul elő, hogy v egyes plébániákon már évek óta nincs pap. Lehet, n hogy egyes soviniszta körök ki akarják éheztetni t: a katolikus magyar hívőket, hogy azután akár- s milyen, tehát szlovák papot is küldhessenek ó ezekbe a magyar községekbe. Érthető, hogy az é

üefises lemond és étvessi

m londoni &&weitéo vesefiégétf

Közeledés Németországhoz és támadást kizáró paktum terve

Magyarországgal .

Paris, május 14. Az Écho de Paris londoni jelentése szerint Benes dr., Csehszlovákia külügyminisztere kijelentette, hogy a Chamberlainnel és kollégáival folytatott tárgyalások őt teljes mértékben kielégítették.

London, május 14. A Daily Telegra/ph szerint Benes berlini útja mutatja, hogy a csehszlovák külpolitika át fog orientálódni Németország felé. A háttérben Repesnek ama igyekezete rejlik, hogy minden támadást kizáró szerződést szeretne kötni Mailyen pápuák, helyesebben politikai exponensnek és templomának feladata az lenne, hogy a szín- magyar községet minél előbb elnemzetlenitae. Hogy ezek a törekvések nem riadnak vissza a papi méltóság s templom szentélyének profani- zálásától sem, azt a legjobban bizonyítják azok a sajnálatos esetek, amelyekben már történtek ilyen kísérletezések. Mindezen törekvésekkel szemben mi a magyar katolikusok számára magyar papot kívánunk és követelünk s nem engedjük meg, hogy a papi méltóság és a templom népünk természetadta jogainak elidegenítésére használtassák fel. A magyar népet csak magyar pap értheti meg, csak az lehet őszinte jóakarója, tanácsadója, vezetője nemcsak lelki, vallásos dolgaiban, hanem egyéb ügyeiben is. Ezt a magyar papot pedig már a szemináriumban is magyarul kell nevelni és tanítani, mert különben nem lesz képes feladatának megfelelni.

Számtalanszor szólaltunk már fel a magyar katolikus papnevelés ügyében s mindig rámutattunk arra, hogy a katolikus magyar papképzés nálunk egyes soviniszta körök túlkapásai miatt komoly veszedelemben forog. Ismételjük, amit, már annyiszor hangsúlyoztunk, hogy a magyar nyelvű és szellemű papképzés semmiképpen^sem akadályozható azon címen, hogy az nem fér össze az állam érdekeivel, sőt hogy egyenesen káros volna az államra. Magyar papjaink legnagyobb része bírja az államnyelvet, mert azok is, akik eddig nem bírták, nagy fáradsággal elsajátították. Az újabb generáció pedig a mostani iskolákban kellő mértékben tanulja meg az államnyelvet, úgyhogy az állami és egyéb nyilvános hivatalokkal könnyen érintkezhet ezen a nyelven. Nem fedi teát a SÍ. D. azon állítása az igazságot, hogy a nagyszombati magyar teológusok sem nem bírják az államnyelvet, sem azt elsajátítani nem akarják. Ezek a teológusok azonban magyar nyelven is akarnak művelődni, mert ők a magyar nép papjai akarnak lenni. Ftért nem vádolhat ók meg a magyar teológusok államellenes tendenciával, mert az állam érdeke is, hogy a magyar nép magyar papot kapjon, aminthogy az állami hivatalnokok is csak akkor működhetnek eredményesen a magyar vidékeken, ha meg tudják magukat értetni a magyar néppel s ismerik annak életét és szokásait.

gyarországgal. E rendkívül nehéz feladat elvégzésére Németország diplomáciáját és a haloldali közvélemény segítségét szeretné megnyerni, ily módén kívánja eliensulyozní a magyarországi olasz befolyást A Chicago Tribüné szerint Benes berlini tárgyalásainak befejeztével elfoglalja a londoni követi állást és lemond külügyminiszteri állásáról. A berlini látogatás nagy változást jelenthet egész Európa politikájára és egy Mussolini- ellenes blokkhoz vezethet — fejezi be a lap.

A „Slovensky Dennik" fentjelzett cikkének azonban nemcsak az a célja, hogy a nagyszombati szeminárium magyar és szlovák teológusai között békétlenséget és zavarokat okozzon, hanem biztos helyről nyert információnk szerint a cikk a nagy- szombati szeminárium magyar egyházirodalmi iskolájának megtámadása által indirekte támadást intéz ezen iskola önfeláldozó vezetője, Pren- ner Béla dr. teológiai tanár ellen. Prenner dr. már évek óta a legnagyobb odaadással vezeti a nagyszombati szemináriumban a magyar kispapo- lcat s arra törekszik, hogy a magyar teológusokat megóvja minden káros befolyástól s ápolja bennük a magyar nép iránti szeretetek Magától értetődik, hogy ezen működéséért, melyet különben a legnagyobb csendben végez, már róbebben rossz szemmel nézték némelyek munkáját s különböző nehézséget okoztak neki. ő azonban a legkisebb okot sem szolgáltatja arra, hogy akár a legnagyobb roeszakarattal is elgáncsolhassák áldásos működését. Különben teljes mértékben bírja Jantausch püspök bizalmát s azért remélhető, hogy minden indirekt kísérlet is működése ellen célt téveszt.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a „Slo- vensky Denník"-ben megjelent támadás nem volt az utolsó a nagyszombati szeminárium magyar teológusai s azoknak vezetői ellen, mert az ilyen támadások tulajdonképpen nem személyek, hanem a magyar papképzés ellen általában irányulnak. Bízunk azonban abban, hogy az illetékes tényezők mindig résen lesznek s nem engedik meg, hogy a nagyszombati teológián s más szemináriumokban is a politikai gyűlölködés s az elnemzetlenités legyen úrrá, hanem hogy ezen intézetekben a teológusok .csöndes., munkával egyedül papi hivatásukra készülhessenek azon'; nép számára, melyből származnak.

Eerényi.

Indiában terjed a sztrájkmozsaiom

Pária, május 14. Amint a Daily Maiil Bombayból jelenti, a közalkalmazottak és a vasutasok elhatározták, hogy a sztrájkoló fonógyári munkások iránti szimpátiából preklamálják az általános sztrájkot.

Csizi Jóű-Bróm Gyógyfürdő

Ajánlva: Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnél stb.

Í

ódos fürdők, hidegvizkurák, fényezed -- Otthoni ivó-fürdőkurák

Prospektust küld a „Fürdőigazgatóság Csizfiirdő, Cízkúpele.

A prágai magyar katonai attasé kinevezésének előzményei

Prága, május 15. A Lidové Noviny kis cikkben magyarázatot nyújt arról, mily alapon küldött Magyarország katonai attasét Csehszlovákiába. Tulajdonképpen Anglia teremtett rá precedenst. Amikor ugyanis Német- és Magyarország az angol kormány beleegyezését kérte ahhoz, hogy Londonba katonai attasét küldliessenek, az angol kormány a békeszerződést olyképpen magyarázta, hogy a legyőzött államok csupán katonai missziókat nem vezényelhetnek, ez a megkötés' azonban nem vonatkozik az attasékra. Az angol kormány ennek alapján akkreditálta a magyar katonai attasét s a csehszlovák kormány is magáévá tette az angol fölfogást. H

Borzalmak kastélya

— BöNöGYl REGÉNY —

írfa: Edgár Wa'lace

,v * (19)

— Csak annyi! tudok — mondta alattomosan —, hogy azt a — „madárkát*1 hajszolta.-- Micsoda madárkát? — kérdezte Simpson; de mr. Reeder már tudta, hogy kiről van szó és kér teles nélkül megkérdezte:

— Mi ss Bel mán után utazott?

Lew bólintott:

— Igen, ismerte ezt a leányt —- valami titkárnő a vidéken — titkárnő vagy penzió- vezető — Láttam is a leányt, mikor elutazott. Ra-vini közelebbről akart megismerkedni és utána ment, hogy megszáll abban a penzióban. Többet nem tudok.

Mr. Reedernek nem is kellett több. Lew még beszélt, mikor ő már fölvette a kagylót és megadta a titkos jelszót, mely nyomban félbeszakít minden beszélgetést és szabaddá teszi a kívánt vonalat —

Eles, rikácsoló hang felelt a hívásra:

— Igen, én vagyak: mr. Daver, a tulajdonos — Miss Belman? — Sajnálom, éppen most nincs itt, de pár perc múlva visszajön. Szabad tudnom, ki beszél?

Mr. Reeder ügyes diplomáciával tért ki az egyenes felelet elöl — Nagyon szeretne beszélni Giorgio Ravinival — mondta: — s nyugodtan hallgatta mr. Daver sopánkodá- sait, hogy a kérdezett, gentleman minden értesítés nélkül elpárolgott —

Igen, kora hajnalban ment el — senkitől se búcsúzott, sőt még a számláját se fizette ki — Majd én leutazom és kifizetem -- mondta ma'. Reeder, letéve a telelőnk agyiét*

l

. IX, FEJEZET.

— Az egyetlen dolog — magyarázta mr. Daver — s azt hiszem, ebben ön is egyetért velem: az egyetlen dolog, ami érdekel bennünket, csak az, hogy mr. Ravini a számlája kifizetése nélkül szökött meg boltink. Ezt a körülményt hangsúlyoztam annak a barátjának is, aki ma reggel telefonon érdeklődött felőle. Eltűnésének ez a legnagyobb rejtélye előttem: elment és nem fizette ki a számláját!

Hátradőlt karosszékében és oly bambán bámult miss Beimanre, mintha megoldhatatlan problémát adott volna föl neki.

— Az a körülmény —- elmélkedett tovább —, hogy itt hagyta a ipyjamáiját, amely valójában teljesen értéktelen: csak azt bizonyítja, hogy sietve távozott. Egyetért velem ebben? —- Természetesen, egyetért. Hogy miért kellett ily sürgősen távoznia: egyáltalában nem bírom megérteni, ön azt mondja, hogy mr. Ravini tolvaj; lehetséges, hogy m égsz imatolta, hogy ráismertek — Vagy talán figyelmeztette valaki, hogy keresik?

— Se levelet nem kapott, se telefonon, nem keresték, mialatt Itt volt —- felelte Margaret határozottan.

Mr. Daver megrázta a fejét.

— Az nem jelent semmit — mondta. — Az ilyen embereknek mindig vannak cinkosaik — Sajnálom, hogy elment. Reméltem, hogy lesz alkalmam tanulmányozni a típusát. Erről jut eszembe, hogy találtam adatokat Fiánkról — A hírhedt John Ftackről —• Tudja már, hogy megszökött az örültek fegv- házábólj? — A megdöbbenéséből látom, hogy most hallja először — oh, én jó megfigyelő vagyok; miss Belman! A gonosztevő-típus hosszas tanulmányozása kifejlesztette bennem a hatodik érzéket — a megfigyelés talentumát, mely a közönséges emberekben, gyakorlat hiányában, .eltoirypuj

Hatalmas borítékot szedett elő íróasztala fiókjából; nagy csomó ujságkivágás volt benne, ezeket szépen kirakta az asztalára, szét nyitotta az egyik illusztrált lapot és rábökött mutatóujjával a rajta ábrázolt öreg ember arcképére:

— Flack! — mondta röviden.

A leányt meglepte az öreg ember kora: a sovány arc, az ősz sörtebajusz és szakáll, a mélyen fekvő, okos szernek igazán rtem árulták el, hogy ez az ember korának legveszedelmesebb gonosztevője.

— Az ujságkivágó vállalat szedi össze ezeket az adatokat az én megbízásomból — magyarázta mr. Daver. -- Es vau itt egy másik arckép is, amely talán jobban érdekli önt — igazán véletlen, hogy éppen most kaptam meg és reményiem, hogy ön is egyetért velem, ha megmondom, hogy miért Ennek az arcképnek az eredetijét Reedernek hívják.

Mr. Daver nem nézett, föl, különben meglátta volna,, hogy Margaretnek az arca lángba borul.

— Nagyon eszes öreg gentleman — folytatta mr. Daver: — az államügyészség melleit teljesít szolgálatot.

— Nem is olyan" öreg — jegyezte meg Margaret hidegen.

— De öregnek látszik — mondta mr. Daver és Margaret is látta, hogy az arckép bizony nem hízelgőtt mr. Reedernek.

— Ez a gentleman csalta tőrbe és bilincselte meg Fiacket — folytatta mr. Daver: — és a véletlen, amelyről az imént beszéltem ... nos, sejti-e, hogy mi az a véletlen?

— Nem én — rázta a fejét Margaret.

— Mr Reeder ma idejön!

Margaretnek a szeme-szája elállt erre a

hírre.

— Ma délután táviratozott — mesélte mr Daver —, hagyma éjjel érkezik és kért, hogy,

adjak neki szállást. Ha nem tanulmányoztam volna a Flaok-esetet, se a nevét nem tudnám, se azt, hogy kicsoda és valószinüieg elutasítottam volna . .

Most hirtelen faltekintett:

— ön azt mondja, hogy nem is öreg: akkor hát ismeri? . . . Látom, hogy igen. Hát ez még érdekesebb véletlen, miss Belman. Már -előre is örülök annak az élvezetnek, hogy kedvenc vesszőparipámról beszélgethetek vele. Nagyszerű szellemi torna lesz!

— Alig hiszem, hogy mr Reeder beszélget. a gonosztevőkről — vélte Margaret. — Általában kerüli ezt a tárgyat.

— Majd meglátjuk! — legyintett, mr Daver s a modorából látszott, hogy szentül hiszi, hogy az államügyészség mellé beosztott detektív a legnagyobb készséggel ad neki felvilágosítást, akármit kérdez is tőle.

Mr Reeder pár perccel hét óra előtt érkezett és Margaret. álmélfkodva látta, hogy nemcsak a nyakig begombolt kabátot vetette le, hanem otthon hagyta furcsa, lapostetejü beiménykaiapját is. Ehelyett divatos szürke ruhát viselt és kél. hatalmas utiládát hozott magával.

A találkozásnál mindketten zavarba jöttek.

— Remélem, nem gondolja, miss . . . izé . . . Margaret, hogy tolakodó vagyok és... izé . . az hozott ide. De az igazság az, hogy . . . izé . . . nagyon is rászorulok egy kis . . . izé . . . pihenésre, hm.

Pedig egyáltalában nem látszott meg rajta, hogy pihenésre szorul; sőt, összehasonlítva azzal a Reederrel, akit Margaret Londonban hagyott: ez a vendég sokkal frissebbnes. fürgébbnek és — fiatalabbnak látszott.

— Bejön az irodámba? — kérdezte Mar- garet, kissé bizonytalanul.

(Folytatjuk.)

%

t

___