Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-13 / 111. (1738.) szám

1988 május 18, vasárnap. '^i«<aiMAo^ARprrRi»Ai> Bartosek ügyvéd, (Reiobenthal rajza) Berlinbe árt s amely onnan visszaérkezett. A levelet Klepetár Íróasztalán talállak nneg. Klepetár kiterjeszkediík benne Michaikdaiak úgyszólván minden viselt dolgaira, mik felett méltatlaiiikodá/sáiink ad kifejezést. Az elnök rámutat arra a körülményre, hogy Klepetár ebben a levélben megírta Ivari i ni óimét is, melyet egyébként Michalko jól ismert s Kle­petár egyéb leveleiben nem is irta meg el­mét. Az elnök azért tartja fontosnak ennek 'megállapítását, mert közismert dolog, hogyha egy levél kikiézbesit-etlenül yisszaéricezik a feladó helyére, a posta hivatalból felbontja s úgy igyekszik: a feladó címét .megállapítani. iA. tanúi eaultiám elmondja, hogy ezt a levelet Klepetár kisaisszottiy találta az kúasabaton. Egyéb üetvielekkel együtt átadta a íreaidörségiuetk. Cealk Scihiuilize Lujza, egy német társalkodón ö, egy id'őts IkiB’atsszony. vette el azokat a leveleket, almiiket maki irt Klepetár. Almi levél a: remlőnségaiek nem kelleti, azt. elégették. Ügyész: Nem égettek el egy olyan levéléit is, amelyát nem mutattak meg a rendőrségnek? Tajuíu: Nem*. „A. vér nem válik vízzé!“ Ügyész: Nem égettek ©1 egy olyan levelet, amelyet. Michatko irt. KtepetSámnaík Mádéból s eib- beai olyasmit irt, hogy: „tudod, hogy vér köt ben- iiiiiü!ke)t össze s a vér nem vállliik vi®sé“ ? Tanú: Ez csak olyan ezólásmód. Ügyész: Tudom, hogy ezóláernőd, de nem tud énről a levélről? Tanú: Hallottam valamit a tanácsos űrtől. Majd nagy deriiltiség töeepette az ügyészhez fordul, megkérdi tőle, honnan tudja, m<i volt a le­vélben. Midőn az ügyész nevetve válaszol neikii, hogy e® az ő dolga a a derültség fokozódik, a ta.ru felháborodva fordul a hallgatóság felé: — Nem neve'tnivaió dolog ea! Saégyelüietík magukat. Nevelnek, amikor egy apának ilyen fáj­dalma van. Kosaífcecska dr. ródő az ügyész kérdései ellen tiltakozik, mire az ügyész emelt hangon jelenti ki, hogy nem engedi magáit megakadályozni abban, hogy a tanukhoz kérdéseket intézhessen. A tanú végtill elmondja, hogy Kfepetáir apja elejéitől fogva merni hitte s nem hiszti, hogy fia SzlovensTkón vollt, mert n«ra tartja képesnek fiát a gyiUkosságirtn. Ezután Vécsey ZoHám dr. hirlaipiröt hallgatják ká to'lmáce utján. A tanul vallomására inegesketik. A tanú elmondja, hogy Midhalkot ée Sikorekyit Kassáról ism euá, KI epe lárt pedig a m agyar újság­írók pöstyénri kongresszusáról, amelyen Klepetár •is megjelent. Kílepetárt Prágában is számos ízben látta, de nem érintkezett vele. Elnök: C’eodbán látta a vádílo-titiakaA? Tanai: Nem láttam. Csak juKus 15-én este a W il s on-pály au dv arou. Elnök: Látta őket IxasiáJ feni? Tanú: Nean. Csak az elócsarauikboji. Michaílkoif láttam kifordulni a legszélsőbb pémzfár otellói, ke- zeoiímel intve üdvözöltem Mífhalkorf- de oz eiefJOtt Ehlök: Látott egy hölgyet a vádlottak társa­ságában? Tanú: Nem láttam, mert mindhárman a be­szálláshoz siető tömegben voltak. Elnök: Látta Klepetár! a perronra menni? Tanú: Nem láttáin és azt sem, hogy Mirháik0 átadta volna társainak a jegyeket. Elnök: Hogy voltak öltözve a vádlottak? Taaiu: Az az impresszióm, hogy csak Michalko volt utr'akészen öltözve. A kritikus találkozás a páíyttuévaron Elnök; Mihez rögziirt megfigyelését? Tanú: Jwiius hónapban rendeztem meg a bárt> fái sakk versenyt, amely jnltius 18-án vefte kezde­tét s már 17-din ott kellett lennem. 16-án este wtaz- tem el1 Bánfíára. Előző két este sürgős levelekkel voltaim kint a pályaudvaron. 15-én este a ruh-ütáflibain elhelyeztem podígyú- szoiinat. Akkor láííísaim a vádílötiialbat. Míimtetgy Iiu&z lépésnyi,™? voltam tőlük, de az>t mán tu­dom* megiálliliaipiiitiaiiB, högy nő voftfeo 'közöttük, mert az ember csak. az isnxer'ő&edt veetzli éastte a tömegben • Ajzíiiitán küilöaiiben is klsiettem « perronra, hogy a tevétekéi a vonatba bedobjam. A napra aziért de eimüétezem olyan pontosán, mert aznap reggeli, csiiitörtiökiön, a. SmiUibek-ká/véhsáz élőit fiiitláillkostam Michailko ral, aitóttusík hösSeBuh- öeszegü kölcsönt adjíiam. Az volt róla. a hernyor- másom, hogy iilacslesa párnáé, ezént ieltíinlfc na­iv m este, miikor a® áfiloiiniásain megpilíaaítoSf- tam, hogy elutazik. Klepetár (feláll): A tanút nem ismerem. Elő­sző]- látóm. Lehet, hogy Böstyénben a magyar új­ságírók koa.igressziueáai 5 is olt volt. A Wilson-pájlvaudvteon nemi voltaim kintt, ha ott. lelteim roihea, nregfvajlülatu'itní. Elnök: De hiszen Miclia'lko is azt mondja, hogy magától elbúcsúzott az átlomiáfeffln. .Klepetár: Fen,tartami vallomásoimiail­Ta/mi: Lehet, hogy Klepetár nem emléksalk I rám, mert én többször láttam őt a Slavia-üváviéház- bán, amelybe naponta járóik, ott mindig köszön- I törtem is, de Klepetár nem fogadta azután a kö­szöntésemet, miért nyilván nem ismert rám­Az ehiök újabb kérdésér© a tanú elmondja, hogy etzit a vartomlását már tavaly, a gyilkosság felfedezése idején i« közölni akarta a rendőrség­gel, de a rendőrségi hivatalnok nyilván uém tar­totta lényegesnék akkor ezt a vallomásai. Ügyész: Emlékszik arra a tanú, hegy Klepe- táron panannakalaip lett volna? . Tanú: Erre a kérdésre nem merek válaszolni, mert nem emlékezem bizonyosan.. Arra emlék­szem, hogy Michalko sporiiniháit, siveátert. vieiedH, Sifcorskjm és Kliepctáron, úgy gondolom, sötét ruha lehetett. íz után mindhárom vádlött védiői intéznek kér- diéseket: a tanúihoz arra vonatkozólag, hogy mikép­pen emlékszik oly pontosan a dátumra. A tanú azt válaszolja többek között, hogy akkor találkozott utoljára MMialkoivali és már csak 1927-bein, Mkihiat- Iko Párisból való visszatérése után látta ői viszont. Michalko ellentmondó dátsimai Miohalka: Én a tanúval 1926 áprilisában, vagy májusaiban találkoztam, amikor Szllovenszkéra mentünk. lárvám és minden kómunkákal úgy minC Portálék, kandallóboritások, oltárok, szcnteltviztartók. keresztelőmedencék utszéli keresztek, stb., stb. kcszit HORN kfiipsr-syftrtelepe, Baftská-BysSrica. Tanú: Ez nem igaz, mert az egész áprilist Ivass'án töltöttem, így Michalko legfeljebb Kassám találkozott velem áprilisban. Kos-ztecska védő további kérdéseire a [aim papíron illusztrálja, hogy milyen helyzetben pil­lantotta meg a Wi'lsoin-pály.mdjvaron a \ádlottakat. Sfidhalko ezután arról a pénzösszegről beszól, amelyet már régebbi kölcsöne fejőben fizetett vissza a tanúnak — a tanú vallom ása szerint 1926 juntus végén, amikor a fanuinak feIliiül, liogy Michalko jó anyagi viszonyok közölt <’], ki vöm öfltözködve. Mticháíkn cinre vomadkiuzólag azt óltif ja. hagy ez 1925 augusztusában történ)!. Tanú: 1925 augusztusában még nőni is vciltam Prágában. Michalko ezután elleméMi vallomáeánnk art a rr'szét, amelyben beismerte, hogy az álloanásem július 15-én este. félni olcikdr Klepctártől elbúcsúzott A tanú erre megjegyzi, lehet, hogy hói és fél- ki lene között látta a vádlottakat. Buslyova ismét a ssln.esT Aa oinök erre behívatja a már egy z r kiilialb giálott Bushovát s újból megkérdezi lóié, hogy van-e tudomása arról, hogy Klepetár kint volt a pályáiu l varom ? Busityová: Nem vicdt. Elnök; Honiian tudja? Bitötyová: Mert csütörtökön csak én voltam' kint a pályaiudvarón s Klepetár a kávoiházban ült. Elnök: Van itt egy tanú, aki azt. áltálja, hogy. Klepetár este kínt volt a pályaudvarom. Bustyorá: Ha Klépetár kint volt a pályaudva­rom, úgy csak héjtig lőhetett ott, ntt-irt héttől lw% veliiuk volt. Az elnök ezután a kél tamil kihailgafását b-°- feijesertniek nyilváuiitja, a tárgyalást herekeszti é.s hétfő reggelre háláért ja el. csupa rémület ő is és szinte sirt, aráikor megszó­lalt: — Jaj,.mit tettetek! Mondtam, hogy ne nyúl­jon a gerelyhez senki!... Kocsit, fiuk, rohan- jatotc... hátha még életben marad! Tompán megütött a sző. Egyszerre megvilá­gosodott minden, ami azelőtt érthetetlen volt: Alexis meg fog halni! Valami földöntúli borza- dály még egyszer tágra rántotta a szemét, halott- sápadtan feküdt Hajnal tanár ur karjai közt, aki futva vitte a téren át. Mire előkerült a kocsi, már nem vonaglott a test és a halántékon fekete fonálban alvadt a vér. Hajnal tanár ur már holtan emelte be Grizlit a kocsiba. — Meghalt, — mondta tompán s Tiborból hirtelen kitört a sirás. Valaki Benczit említette. Körülnéztünk, Ben­ézi nem volt a közelben. — Menjetek utána ... keressétek meg, ne tegyen kárt magában, szerencsétlen fiú!—mondta Hajnal tanár ur. Csak most. Hajnal tanár ur intése után ért a tudatunkig, hogy ezért a halálért valakinek felel­nie kell! Csak most ébredtünk rá, hogy egy pajtásunk akaratlanul a legszürnyübb bűnbe eseti: embert ölt! Ugv hatott ez, mint egy- durva ökölcsapás. Éreztük, hogy Benczi nem a miénk többé, egyszerre leszakadt rólunk, minden közös­ségünk megszűnt vele. Nem, őf nem tekinthettük többé barátnak, ez a véletlen szörnyű tette meg­bélyegezte. Jó volt e percekben, hogy nem látta senki, hirtelen eltűnt, nyoma veszett. És nem értettük, hogy Hajnal tanár ur kere­sésére küldött. „Szerencsétlen fiu“, igy mondta. Ez a sajnálat is érthetetlen volt. Hát lehet még sajnálni is? Grizli meghalt, — s Hajnal tanár ur Benczit sajnálj i!... Két nap múlva eltemettük Grizlit. Ott vol­tunk a temetőben mind, csak Benczi hiányzott. Később hallottuk, hogy Benczi nyomban a szerencsétlenség után eszét vesztve a városba ro­hant. Kosztadója a szoba padlóján találta ájultam Három hétig feküdt ideglázban, inig annyira volt, hogy szülei kocsin hazavihettük falusi birtokukra. Szeptemberben más intézetbe került, idegen városba és hallottuk, hogy a sporttal teljesen felhagyott. Az esztendőt ismételte. A fiuk, akik a nyári versenyen átrándultak hozzánk, nem akar­ták elhinui, hogy nálunk az első tanulók közt volt. Később abból az iskolából is elkerült és ha néha kint a réten valaki emlékezetünkbe idézte vékony, inas alakját, azt a. biztonságát, amellyel a gerelyt elhajította vagy ahogy órák alatt zseb- tükrében az orrát méregette, úgy gondoltunk rá, mint akit v lami fonák vakesel virágjában meg­roppan! és elkallódik az életbén. Nagy károkat okozott Magyarországon a rendellenes időjárás victé&én a Saf6 t&fofe ezer hold földet öntött el — Hét község teljesen el van zárva a kölvSIégtól — Tokajban, Szabolcs- megyében, Sopron vidékén Jelentős fagykárok Miskolc, 'május 12. (Tudósítónk távirati jelentése.) A Sajtó áradása több ezer 'hold területet öntött el Sajószentpéter környékén. Valóságos árterület tett ez a vidék. Hét község teljesen el vm zárva a világ­fái. Púinak és Sajóvelezd közt az ország­úton másfél méter magusűágbm áll a viz. Az alacsonyabban fekvő házak teljesen viz alatt vannak. A katasztrofális árvíz okáról elkeseredetten beszélnek a hatóságok. Azt modják, hogy a csehszlovák hatóságok nem értesítették idejekorán az illetékes magyar köröket a folyók oltani szakaszának emelkedéséről és ez okozta az árvizet. A katasztrófához hozzájárult még a tegnapi hatalmas szélvihar, amely rengeteg fát kité­pett. a vetések nagy részét tönkretette és j emberéletet is követelt áldaozatul. A nagy szélvész egy kunyhót is ösiszedönlöít, amely­ben egy anya kis gyermekével együtt tartóz­kodott. Az anyát később kimentették, de a kisgyerek odaveszett. Az ország többi részében is rendellenes időjárásról érkeznek hírek. A Mecsek hegységben erős havazás volt, Szabolcs­úié gyében négyfokos hideg lelte tünkre a termést. Sopronban szintén jelentős fagy­károk voltak. Budapest, május 12. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonj elöntése.) A. földmive- lésügyi kormány a tokaji borvidék területé­nek segélyezésére, amelyet a fagy úgyszól­ván teljesen tönkretett, három millió pengő kiskamatu kölcsönt folyósít. Oly területeknek, amelyek száz százalékos kárt szenvedték, tel­jesen kamatmentes kölcsönt juttatnak, Kinevezték az ni aiisán , kormányt «■' Tirana, május 12. Az uj albán kormány a következőképpen alakult: Külügyminiszter: Vrioni, belügyminiszter: Koszta Kotta, a ka­mara volt elnöke, igazságügyminiszter: Del- vina képviselő, pénzügyminiszter: Tutulaui, közmunkaügyi miniszter: Mutschi ,Térni sze­nátor , á csehszlovák nariamenti delesásifó május 28-án érkezik Beterádba Belgrád, május 12. Jugoszlávia és Cseh­szlovákia kulturális és gazdasági egyesülését előmozdító csehszlovák parlamenti delegáció május 20.-án érkezik Belgrádba, ahonnan több napi tartózkodás után Bosznián keresz­tül Raguzába folytatja útját. Tízezer hold földe! öntött el a kiáradt Garami Oroszka, niájrs 12. Az esőzések köveiké?., tőben rendkívül megduzzadt Garam vízállása három méterrel emelkedett a normális víz­állás fölé és a folyó alsó szakaszán kilépett medréből. A megvadult elem áttörte a védgá- takat és egészen a dunai torkolatig széles körletben maga alá temette a partvidék föld­jeit. Az áradás egyedül az oroszkai cukorgyár zselizi gazdaságában, a répa- és gabonaveté­sekben JOO.OÖlI korona kárt okozott. A hullá­mok Zselizen több házat elöntöttek és Csatán is kilakoltatással kellett több családot a leg­szükségesebb háztartási holmijaikkal együtt kimenteni. Hozzávetőleges becslés szerint je­lenleg tízezer katasztrálas hold föld áll víz alatt. Bombarobbanás esv amerikai város két színházának közelében Seattle, május 12. Tegnap este kél egy­másmelleit fekvő színház közvetlen szomszéd­ságában egy bomba robbant fel. A környék összes ablaktáblái bezuzódtak és az egyik színház teljesen füsttel telt meg. A színháza­kat zsúfolásig megtöltő nézők körében hal­latlan pánik tört. ki, nagyon sok asszony ájult el és az emberek kétségbeesetten igyekeztek a kijáratokhoz. Szinte a csodával határos, hogy sulyosabb sérülést senki sem szenvedeti. A rendőrség nem tudja megállapítani a bomba- merénylet mötiv urnáit. 9

Next

/
Thumbnails
Contents