Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-13 / 111. (1738.) szám
10 ^DP-AGAlA^AC^ARHlRIiAP 1928 májú* 13, vasárnap. BMwroimiKHePMwmtBmMBH—m Daktiloszhópiával, kémiai fotometriával, Röntgennel meg a műkincsek valódiságát és korái Modem technikai segédeszközök a műtörténelemben A sugár s a kémiai vizsgálat minden titkot elárul Prága, május 12. A. Prágai Magyar Hírlap fajriwatábmi egy-két héttel ezelőtt érdekes művészettörténeti hír jelent meg, amely arról számolt -be, hogy Becsben egész sor értéktelenebb alkotásnak hitt régi festményt Röntgennel átvilágítottak és kiderült, hogy az ócska, rozoga festmények nagynevű mesterek kincseket érő alkotásai. Mintegy százötven festmény került ilyen (technikai vizsgálat alá és ezekből legalább százat mesteri müveknek fedezett fel a Röntgen. Ebből a hírből is láthatjuk, hogy a technikai eszközök immár a művészettörténetben is nagy szerephez jutottak, -amennyiben a műtörténésznek megbízható segítséget nyújtanak Ítélete megíormállásához. Helyes és helytelen diagnózis Régebbi időben egy festmény korának és eredetének megállapítása teljesen a műtörténész ítéletétől, tehetségétől függött, tehát .egészen szubjektív valami volt, értően úgy, mint az orvos diagnózisa, aki tudásának és tehetségének megfelelően állapította meg a betegség kórképét. Ebben a szubjektív vélemény-alkotásban a műtörténészt és az orvost is egyéni érzelmek, ösziönszerü megérzések vezették, aminek következtében súlyos tévedések is előfordulhattak. Ma már a modern technika úgy az orvost., mint a műtörténészt a megfelelő objektivitáshoz segítette. Amikor egy műalkotást kell megítélni, rendesen arról van szó, hogy vagy a festmény eredetiségét kell megállapítani, hogy nem hanti sitvány-e, vagy azt kell megállapifcani, hogy valamelyik nem szignált mii kitől származik. A technika annak a felderítéséhez is hozzávezet, hogy a kérdéses alkotás milyen időből származik. I 4 kriminalisztika útmutatása A műtörténelembe a technikai eszközök alkalmazását a kriminalisztikából vezették be azon fényes eredmények alapján, amelyeket a kriminalisztika a daktiloszkopia utján elért. Az ujjlenyomatok vizsgálata, vagyis a dakti- loi-ZÁopia ma a legelterjedtebb krimiinalisztá- kai eszköz a bűnösök megállapítására. Ámbár ezt az él járást Kínában már ezer évvel ezelőtt ismerték, Európába csupán a XX. század elején vonult be. A múlt század nyolcvanas éveiben egy angol orvos hívta fei a rendőrség figyelmét erre a segédeszközre, akkor még kinevették és a -szakértők azzal feleltek, hogy a rendőrség komoly munkájában nem szaladhat üres eszmék után, ina már a legfontosabb kriminalisztikai segédeszköz éppen a daktiloszkopia. Rendkívül érdekes követni a daktiloszkopia fejlődését, amíg a kriminalisztikából bevonult a műtörténelembe. Különösen érdekes az a harc, amelyet a bűnösök világa ez ellen a biztos leálcázás ellen folytatott. Nagyon gyakori esel, hogy a bűnözők megsebzik, megégetik -az ujjúkat, csakhogy ne hagyjanak hátra ellenőrizhető lenyomatot, azonban ez mitsern használ, mert a -megsebzett bőr is lé- ir-egében azokat a fővonalakat mutatja, amelyeket az ép. Nagyon raffináU bűnösök a rendőrséget ál-lenyomattal akar* jak gyakran megtéveszteni, amelyeket gummi bélyegzővel hagynak a helyszínen. A tudomány ez ellen is megtalálta a védekezőeszközt az úgynevezett poroszkepiában, amely a vonalak között mikroszkopikus kicsinységü pórusokat állapit -meg és ezeknek finomságát a gummi bélyegző már nem tudja visszaadni. A műtörténésznek nincsen szüksége olyan finomságokra a daktiloszkopia alkalmazásánál, mint a kriminalistának. Elegendő az egyszerű vizsgálat, amelyhez csak mikroszkópra és fényképezőgépre van szükség. Egy skerlockholmesi történet Valóságos sherlookholmesi történet az, amely a daJifciloszkopia első mű történeti alkalmazásáról szól. A newyorki George T. Pearson, egy ismert dúsgazdag műgyűjtő 1922-ben két ritka régi képet vásárolt meg. Az egyikről kiderült, hogy Lionardo da Vincitől származik, míg a másikat úgy vásárolta meg, mint Giampetiri- no festményét. Pearsont először a kép restaurátora figyelmeztette az állítólagos Giampet- rino értekeire, A restaurátornak igei nágy ismeretei voltak és rögtön sejtette, hogy a kép Lionardotól származik. Pearson dolgozó- szobájában akasztotta ki a "festményt. Itt látta meg egy napon Arthur Sowaal, a daktiloszkopia legkiválóbb amerikai szakértője. Beszélgetés közben Sowaal figyelme hirtelen a képre terelődött és merev pillantással figyelte a vásznat, mert a festményben ujjlenyomatokat vett észre. Azonnal nagyítóval vette vizsgálat alá. Megállapította, hogy az összes ujjlenyomatok egyformán szokatlan módnak. Mind az úgynevezett iv- tipusból valók voltak, ami egy egész különleges bőrvonaliorma és a daktiloszkopia megállapítása szerint az emberek alig öt százalékánál fordul elő. Különös ismertetőjelképpen az ujjlenyomaton két világosan kivehető, meghatározott rendben elhelyezkedő ^csorbát lehetett felismerni. Sowaalt annyira izgatta felfedezése, hogy most már Lionardo több festményét megvizsgálta. Valamennyiben megtalálta a tipikus ujjlenyomatot és igy megállapítást nvert, hogy a Pearson birtokában levő állítólagos Giampetrino Lionardotól származik. Lionardo örökérvényű ujjlenyomata Természetesen ez a munka nagyon hosz- szaclalmas és fáradságos volt. Sowaal először lefoíografálta az összes ujjlenyomatokat, amiket a festményben talált. Azután a newyorki közkönyvtár illusztrált mütörténeti müveiből kiválogatta Lionardo festményeinek reprodukcióit és ezekről is lefotografálta az ujjlenyomatokat. Az összes fényképeket pontosan lemérte és összehasonlitóttá. A vizsgálat megállapította, hogy a reprodukciókról lefényképezett ujjlenyomatok egyeznek a festményről leíényképezettekkel. Hogy a végső bizonyságot megszerezze, Londonba utazott és ott megvizsgálta a képtárban elhelyezett „Szűz a sziklákon" című festményt, amelyről teljes biztonsággal tudják, hogy a nagy mestertől származik. A tipikus ujjlenyomatokat ezen is megtalálta és igy Pearson festményének eredetisége is bebizonyosodott. Közben azt is megái lapították, mint kerültek az ujjlenyomatok Lionardo vásznaira. Lionardo a balkezével festett és gyakran ujjait is igénybe vette, hogy bizonyos képhatást érjen el. így gyakran szokta az árnyék hatását úgy elérni, hogy jobb mutatóujjával hosszú, ives elkenéseket alkalmazott. Ez a bélyeg igy századokon át megmaradt. Ebben az összefüggésben nagyon érdekes Lionardo egy hiteles nyilatkozata. Amikor arra kérték, hogy egyes mestermunkáit szignálja, büszkén azt feíelgette, hogy erre nincs szükség, szignmna az egész műbe bele vau vésve. Hogy az ujjlenyomatokra gondolt-e ezzé!, nem bizonyos, de hogy az ujjlenyomatokban kétségtelen srignu- mot hagyott, az most már műtörténet mi tény. Kortársa, Mo- reili egy 1510-ből származó feljegyzésében felemlíti, hogy Lionardo ujjait is használta festés közben. A daktiloszküpiát azóta már tőbhizben is alkalmazták a műremekek megvizsgálásában, b— azt a vitát is, hogy a párisi Louvreben levő „Szűz a sziklákon" cániü festmény eredeti-e, ilyen módon döntötték el, mert az Ujjlenyomatokat összehasonlították a londoni nemzeti képtárban függő eredeti Lionardo- festmény ujjlenyomataival. Ezt az eljárást természetesen nem lehet általánosságban alkalmazni, mert csak kevés festő használja az ujjait színezésre. A nevezetes képtárakban azonban már bevezették a daktiloszkópiai vizsgálatot, amely kétségtelenül nagyon érdekes eredményekre fog vezetni. Vegyvizsgálót a festék korának megállapítására A technika még számos más segítőeszközt is nyújtott a műtörténetemnék, Így elsősorban a kémiai analízist. A kémia ma már megállapította, hogy az egyes festőanyagok milyen korból származnak. Az ólomfehér, sárga okker és a fűzőid ; például már m ókorban isaéretes yojt A porosz-kék 1704-ből szárm&wc, a Seheele-zölcl 1778-ből, A kátrány-festékek a legújabb ioN bői valók. Aki alaposan ismeri a festékek korát, könnyen juthat érdekes következtetésekre. Ha például egy 17. századbeli festményen Scheele-zöldet találni, akkor vagy hamisit- ványról, vagy pedig restaurálásról van sző. Kátrányán vaggal festett kép nem lehet régi. Bármilyen festékanyagot nyomban kimutat a kémiai elemezés. és erre a célra nem is kell kikaparni a képről nagyobb foltokat, ment a festékanyag eoész parányi szemcsékből megállapítható a vegyi elemzés utján. Spehtrálanalizis A festékanyagnak és összetételének megvizsgálására még finomabb technikai segédeszköz a spektral analízis. A legparányibb festékanyag Spektrum-képében világosan feltűnnek a jellemző vonalak és fényképészeti utón az örökkévalóságig megőrizhetők. A festékanyag megvizsgálása mellett éppen olyan fontos a kötőanyag kémiai vizsgálata is. Ismeretesek azok a lakkok, amelyeket a különböző korok festői használtak és ezeknek kémiai vizsgálata ugyanarra az eredményre vezet, mint a festékanyagoké. Az áruló grafit Különben gyakran nem is szükséges, hogy a legmodernebb és legérzékenyebb technikai segédeszközöket vegyük igénybe egy festmény valódiságának megállapítására. Dürernek van egy festménye, amely tanítóját, Wolilgeinutot ábrázolja. Erről a festményről rajz is maradt fenn. A műtörténészek sokáig nem tudtak megegyezni abban, hogy a rajz-e az eredeti, vagy a festmény, végül is arra az eredményre jutottak, hogy a rajz Dürer munkája, a festmény pedig későbbi, kevésbé értékes áttétel. Azonban a rajznak egészen egyszerű technikai vizsgálata megdönthetetlen bizonyossággal az ellenkezőt derítette ki. Ha á rajzot ferdén a fénnyel szemben tartjuk, akkor a vonalak fénylenek, tehát nem szénnel, hanem grafittal rajzolták, már pedig a grafitot Dürer korában még nem ismerték, akkor még csak szénnel rajzoltak. Az uliráviolett-sugarak Az ultraviolett sugarak segítségét is igénybe veszi a műtörténész. Ha például óionifehéret világítunk meg ultraviolett sugarakkal, az világosnak látszik, mert az ólom- fehér az ultraviolett fényt látható fénnyé változtatja, vagy visszasugározza. Az ónfehér viszont feketében tűnik fel, mert elnyeli az összes sugarakat. Ilyen módon könnyen meg lehet különböztetni az óionifehéret az ónfe- hértől és ebiből rögtön megfelelő következtetést lehet levonni, mert az ónfehéret nem használták 3. 18. század kezdete előtt. Az ul- travioleft fény segítségével tovább fel lehet ismerni az utólagos ja vitásokat, törlési helyeket, hamisított dátumokat és aláírásokat. Itt is a fényképészeti felvétel szolgál okmányul. Hogy más színek miképp különböztethetők meg az ultraviolett fényben, azt még nem vizsgálták meg. Valószínű azonban, hegy a további kutatások az ultraviolett fény alkalmazásának területét ki fogják bővíteni. A iényképtemez A fényképészeti lemezt a művészettörténet különben még másképpen is igénybe veszi, még pedig a fénykép le mez különös érzékenységét az egyes színek iránt használja fel. Aszerint, hogy a festményt fényképezés alkalmával vörös, fehér, kék vagy zöld fénynyel világítjuk meg, kiemelhetünk egyes szi- neket és másokat eltüntethetünk. Erre a célra különleges készülékeket csináltak, amelyekkel az eosetvoirás finomságait a legapróbb részletekig ki Tehet emelni, úgy hogy a mester ecsetvonását a fényképlemez alapján meg lehet állapítani és igy a valódiságra is következtetni lehet. Spektrofotometria Szintén kémiai eszköz a festmények megvizsgálására a spektrofotömetrikai mérés. A spektrofotométer meglehetősen komplikált műszer, amely elválasztja a festmény színeiből kiáradó sugarakat és egyes sugarakat a megvizsgáláshoz vezet, míg másokat^ amelyek a vizsgálatot zavarhatnák, kiolt. Ezzel a műszerrel végigniennek a kép egész színanyagán, hpgy ffleg#lapitsák, hogy tsílár fBártfa-GyégjrfMf klimatikus gyógyhely a | város házi kezelésében § | 382 méternyire a tenger | i színe letett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. | | = | | Vérszegényeknek, női bajok 1 elten, idegeseknek, rhomnásoknak és a légzőszervek hurutjainál a | legkiválóbb orvosok által javalva. p Csehszlovákia legolcsóbb fiirdötelcpe. || ű Teljes penzió naponként 37 korona. f Kaszinó, sportpályák autó, fogat cs a szórcko- ff | zások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. A J Prospektust küld a fürdőigazgatóság | Bardiovské Kupéié. í Szezon kezdődik május végén és tart szép- k I tember végéig. i f( iő “ u i i WiVíf j b-5 "1 i ö’m m’miíprijTfi nimfiTrrrTr,-fyi7. i r, pfr mii"d"iií ií. kékből és azoknak milyen keverékéből festették a képet. A festék anyagának és a keverési. viszonyoknak ismerete tudniillik jellemző egy-egy művészre és korra. A meggyőző példa A francia hivatalos mütörténeti bizottság vezetője, Bayle, legutóbb találó példán mutatta ki az eddig leírt eljárások gyakorlati alkalmazását. A feladat abban állott, hogy egy Renoirnak tulajdonított festmény valódiságáról meggyőződést szerezzenek. Bayle először az ultraviolett sugarak segítségével a mester dolgozási módszerét ismerte meg. Azután Re nőit tanítványainál és festékszáliitói- nál azon festékek iránt érdeklődött, amelyeket a mester rendesen használt, felvilágosítást szerzett ecsetvezetéséről, amelyet bénu- lási jelenségek jellemeztek. Ezután a kérdéses képnek színeit spektralanalilikai utón vizsgálta meg, vagyis anélkül, hogy a festményt megérintette volna, alkotó részeire bontotta, miközben kiderült, hogy részben más festékanyagok voltak, mint amiket Re- noir használt. A különböző színű fények mellett készített fényképfelvételek is más ecset- vezetést mutattak, mint amely Kenőimül volt jellegzetes. Ezzel Bayle bizonyságot szerzett arról, hogy a kérdéses festmény nem Renoir- tól származik. A Röntgen-sugarak A két héttel ezelőtt Becsben végzett vizsgálat, amelyről cikkünknek bevezetőjében számoltunk be, bizonyltja, hogy a Röntgen-sugárzást is fel lehet használni a festmények vizsgálatában. Ezzel is meg lehet állapítani a festmény színösszetételét és azt is, hogy micsoda javítások történtek rajta. Ennek a kérdésnek tisztázása nagyon fontos, mert az a kép, amelyen nincsenek mélyreható korrektúrák, a legnagyobb yalószmüség szerint utánzat. Az eredeti festményt ugyanis csak nagyon ritkán fejezték be egyhuzamban, mélyreható változtatások nélkül, míg a másolatok többnyire egyfolytában készülnek. A Röntgen-sugarak tehát igen alkalmasak arra, hogy a régi mesterek hivatásos hamisítóinak munkáját megnehezítsék. Az eljárás azon az ismert tényen alapszik, hogy a Röntgen-sugarak áthatolási képessége a különböző anyagok szerint nagyon ■különböző. Az anyag kémiai összetételéhez igazodik és annál kisebb, mennél nagyobb az elemek atomsulya, amelyekből az illető anyag, például egy festék áll. A képfestékek egyre szíven magasabb atom súlyú elemekből állnak, mint például ólomból, más részben könnyebb atomsuiyu elemekből, mint az égetett siennában és fűzőidben a vas. A „nehéz" színek, vagyis az elsőfajták több Röntgen-su- rat nyelnek el, mint a könnyűek. A Röntgen-kép tehát nemcsak a látható színanyagnak összetételét mutatja meg, amely a kép felületén van és amelynek megvizsgálására a spektrofotométer is alkalmas, hanem elárulja a nem látható szilieknek tulajdonságait is, amelyek a festmény első kezdéséből valók és a kép mostani felső felülete alatt vannak. A Röntgen-sugarakat a festmény egy helyére irányítjuk, amely látszólag egv könv- nyen abszorbáló szint tartalmaz, akkor a Röntgen-képnek világosan kell megmutatkoznia, mert sok sugár jut át a festményen. Ha az illető helyen a sugarak mégis abszor- beálódnak, vagyis a Röntgen-kép sötét, akkor ez bizonyságul szolgál, hogy a könnyű szín alatt nehéz szán fekszik. így a Röntgen-sugarak segítségével rá lehet jutni azokra a sérülésekre is, amelyeket a képen később festettek át, úgyszintén ki lehel venni az átfestett jelzéseket is. A felvétel aránylag nehéz, bizonyos tapasztalat és gyakorlat szükséges hozzá. A papírra vagy vászonra festett képekkel más az eljárás, mint a fára festeltek- kel, Ikdejűéíekíe festett képeket Röntgen% t
