Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-13 / 111. (1738.) szám
8 Tnaia: Látogatták. Voltak körtük idősebbek’, ▼cifalb fiatalok is. / Elnök: Vörösmarty Marcit, vagy Silcore(kyn>é twetn voJit nála? / Tana: Nem emÍtélkezem. Kwatrovát ismerőm. Papik ügyész: Egysaei- Müobjalko szobájába* valami nagy zaij volt. Tanni: Klevpeíár dr. egy éjjél egy nőre! jött #1. A aő azt mondtöa* hogy a Mchalko nőPétrte... Midhallko valami megjegyzést tesz. Taaw (Midhalko felé fordulva): Nagy lárma is voSA önöknél. Az elnök figyelmezteti a tamilt, hogy ne társalogj om a vádlottal. Papik ügyész: Mikor történt ez? Diélben? Tanú: Dehogy, kérem, tejjel tiizemllíléilfc&kos', Mkbailko: Ez nem Klepetár volt. liataeim Ondreimseik. Nem emiéfcsrtlk arra, hogy nem akartam Őket beengedni? Papik ügyész: Ki volt hát: Klepetár. vagy Oridreirsek ? Tana: Én. azt hiscem. hogy Klepetár. (Mtahat- feo felé fordulva :)Nem emlélosailk arra, hogy másnap reggel figyelmeztettem magát, hogy ilyesmi többé elő ne fördiiRjom. Maga akkor azt mondta: ^Ugyani hagyja! A doktor ur jó ember!" (Óriási mi a hallgatásig körtéiben.) Kíepetfr: Efc tlérvedés. KKijeletntean, hogy Mi- rbalko lakására éjszaka soha neon mentem növel. Ezután behívják Bustyová Máriát, a védelem étital előterjesztett alibi-tanút. Megeskeiik, de az etaidk félórái szünetet rendel el. Szünet után Bu sióvá Máriát. Kováróvá unokahugát, egy budweisi varrónőt hallgatják ki. A tanra 1926 juliius 10-től 18-ig Prágában volt iraőkanővéfrén-él, Kiepet ár dr. kedvesénél. Ehitffc: Honnan emlékszik erre ilyen pontosa n ? Tann: Onnan, hogy pontosan egy hét múlva, szombaton, julius 18-án voltunk az .íden-parkban. Mikor Prágába érkeztem, azonnal unoka nővérembe z menteim. Délután kávéházban voltunk, Klepetár, Kovárová, Ko- vftrová bátyja, Sikorsky és én. Este színházba mentünk, Klepetár, Kővárévá én én. A tanú a megérkezése utáni napokra már nem emlékszik pontosan. Azt biztosan, teljes határozottsággal állítja, hogy julius 15-én, vagyis Michaíkdék sztovens/kói utazásának napján. Klepetár Kovárovával és vele a Srou- hek-kávéházbaji ült, este túrig. Másnap Kle- petárt nem látta, mert a városban járt, amint egyébként i« sokat járta Prágát s csak esténként találkozott Kovárovával és Kiepe tárral. Szombaton Kovárovával, Klepetárral >ós egy nagyobb társasággal az Edén-parkba n volt. A tanú egész idő alatt KováTová smiebovi szó- ; bájában lakott és mikor vasárnap este el ; akart, utazná, reggel elment Sikorsky vrsovi- ' cei lakására, ahol akkoriban Klepetár Kovárovával megbált. El akart búcsúzni Kováim- t rától s mikor hosszas csengetésre a vrsovici '1 WMawwri-rrx•,--------iunnMi ni■ i nmmiiiwim i—m aii ■ ■mw— ^lu. lakásban K lepetár nyitott neki ajtót, KI epe- tár még azt is mondotta neki, hogy a háziasszony talán nem is tudja, hogy ők ott vannak. A háziasszonyt a tanú nem látta. Norotny szavazóbiró: Tud valamit arról, hogy Sikorsky átadta lakása kulcsait KI epe- tárnak? Tanú: Erről beszéltek valamit julius 15-én a kávéházban. Ügyész: Honnan tudja, hogy pontosan mikor jött Prágába? Tanú: Osak amikor Kosztecska dr. védő felmutatta előttem azt a táviratot és levelet, amelyben Kovárovának bejelentettem Prágába való jövetelemet, emlékeztem rá vissza, hogy 10-én utaztam el. Ügyész: Honnan tudta, hogy Kovárová Klepetárral Sikorsky lakásán volt? Tann: Olyan sejtésem volt, hogy ott vannak. Sikorsky: Én esténként a tanút hazaki- sérgettem Smiehovba. Mikor Szlovén szkőról visszajöttem, Klepetár mondta nekem, hogy írjak a tanúnak Rudweisba. Én akkor egy levelet irtain a tanúnak. Egyébként kitartok1 vallomásom mellett, hogy klepetár is Csorbán volt. Ez a* egyedüli igazság. Michalko erre széles mozdulattal, fölháborodva összecsapja kezeit. Tann: Csak azt tudom, hogy tízig együtt voltunk, azután hazaki sért minket Klepetár, ágy tehát, ha Szlovén szívóra utazott, csak éjfél után utazhatott. A védelem, az ügyész és a bíróság között kisebb vita indul meg, miközben az ügyész kijelenti, hogy egyedüli fontossággal csak á julius 15-iki estének a tisztázása bír, éppen ezért indítványozza Vécsey Zoltán dr. kihallgatását, aki Klepetárt, Michalkót és Sikorskyt julius 15-én az állomáson látta. Az elnök elrendeli Véesey Zoltán dívnak, valamint Ettél dr. magyar tolmácsnak telefonon való boidé- zését. A következő tanú Ratkovszky Pál, a „Gentleman" folyóirat egyik szerkesztője, városi hivatalnok. Midőn Ratkovszky belép a terembe, az elnök konstatálja, hogy a tanú büntetett előéletű, egv Ízben lopásért nyolc- hónapi súlyos börtönre Ítélték. Tanú (egy újságot s egy teleirt papírlapot tart a kezében): Kérem a bíróságot, engedje meg rehabilitációmat. (Olvasni kezd a papírlapról.) Az elnök félbeszakítja, azt mondja, hogy a tanú esetleges rehabilitációjára nem ez a bíróság hivatott. Az ügyész bemutatja a rendiga«iBaEmgBgsBgaffl?aaBa8HaMMa«EM Climelik védő: Klepetár maga mondja, hogy Sikorsky julius 15-éu este egy ideig a Sro u bek-kávéházban tartózkodott. Tanú: Klepetár azt mondja, hogy Sikorsky és Michalko Szlovenszkóra mennek. Klepetár: A tanú téved. Elnök; Különös, hogy Klepetár régebben nem beszélt arról, hogy a tanú is ott ült vele a Sroubek-kávéházbam. Kosztecska dr.: Klepetár csak később mondta nekem, amikor az üggyel közelebbről megismerkedtem, hogy kérdezzem meg, vájjon Kovárová unokahuga nem volt-e a kérdéses időben a Sroübek-káy éházban, mert homályosan emlékszik erre. Klepetár: Pontosan nem emlékezhettem erre. A tanúnak ezután megmutatják az általa Kovárovának irt levelet és küldött táviratot, amelyet a tanú felismer. őrségi albumot, amelyben a tanú fényképe fellelhető. Kosztecska védő: Eskü alatt hallgattunk ki már büntetőit előéletű tanukat, miért ez «i. huzavona ennél a laminál, aki tizenhat év óta rendes -életet él. Ügyész: Én minden tanú szavahihetőségére szerzek be iratokat, itt felmutatom például a Bustyováról beszerzett információt, amely Bustyovát szavahihető, igazat beszélő lánynak mondja. Aki egy sajtóhiba miatt jött el tasmskodm A tanút ezután megesketik vallomására. Az aktus után a tanú újból előveszi a papírlapot -és néhány szót kér rehabilitációja érdekében. Papírlapról felolvassa, hogy mint érettségizett fiatalember vétkezett, amikor elvesztette szüleit -és egyedül, maradt. Azután egy városatya sietett segítségére s a tanú azóta tizenhat éve elsőrendű kvalifikációval bíró fiatalember. Majd a nála levő újságot, a Tribunának múlt pénteki számát veszi elő s onnan olvassa le, hogy a Tribuna szerint a gyilkosság julius 17-én történt. A tanú utánanézett tizennégy év óta naplójában, hogy a kérdéses napon ő maga mit csinált. Kitűnt, hogy 17-én este Klepetárral és Kovárovával meg másokkal az Éden-parkban volt, de J 6-áróI nem tud különösebbet mondani. Abban a Íriszemben, hogy a gyilkosság 17-én történt, izgatottan elrohant Kosztecska dr.-hoz s megmondta neki, hogy, 17-én ő Klepetárral együtt volt. Erkölcsi kötelességének tartotta ezt a védővel köSikorsky: „Klepetár a Csorbáiénál volt! Ez az igazság V* ELSŐ HALÁL Irtat EGRI VIKTOR Második kaszálás után elkerült a rétről a tilalomfa és ezéltében-hosszában átalakult játszótérré. Toronnyánőtí nyárfák, megmászhatatlan óriásiak álltak a szélben, egyenletesen elosztva a papsajttal, kökörcsinnel és gyermeklánccal telehintett mezőn, mely olyannyira tágas volt, hogy nem lehetett szétrugdosni sárgán virító pompáját. Augusztus végére esett a tilalomfa eltávolítása. kevéssel utána megnyíltak az iskolák kapui, megjöttek a környékbeli fiuk és a meleg délutánokon csapatostul vonultunk ki a rétre. Halastónak, másképpen Rybniknek hívták ezt a rétet. Víznek ugyan nyoma se volt rajta, legfeljebb tavaszi hóolvadások vagy nagy esőzések idején, de a történeti igazság kedvéért le kell szögeznem, hogy formája után ítélve valamikor csakugyan halastó lehetett. Messze északabbra, érett répatáblák és tarlók mögött kopott erdőcske bujt meg, ott volt némi víz a kánikulák idején is, zsombékos földje egy helyütt apróka tóvá tágult, melyben pompás liliomok virítottak; s millió béka zavartalan lakhelye volt. Attól is kapta a tó a nevét, a békáktól. Hináros volt és a semlyék közt felbukkanó siklók félelmet kelteitek, ritkábban is jártunk arrafelé, inkább az érettségiző diákok romantikus idillel fűszerezett kirándulóhelye volt, amiről még szólok egyszer. Akkoriban a métázás és a longőjáték a lené- zetiebb szórakozások közé süllyedt s csak olykor fanyalodtunk rájuk, ha a százszor megragasztott futball-labda végérvényesen, megfoltozhatatlanul kipukkadt. Naponta elkeseredett meccsek folytak, jő négyórás küzdelmek az utolsó szusszig, alkonyaiig és biró nélkül, mert ezt a tisztet senki se vállalta. És persze taccsvonal nélkül, mert hát elég széles volt a mező és a fiatal tüdő nem fulladt ki a félkilo-méteres kifutásokban. Ebben valamennyiünkön túltett Alexis Bandi, csapatunk jobbszélsője, akit Grizlinek is hívtunk medvemorgáshoz hasonlatos beszéde miatt. Medvét ugyan keveset láttunk' és a látottak se morogtak, ez azonban nem akadályozott meg bennünket abban, hogy Alexis hangját medvemorgáshoz hasonlítsuk. Valahányszor Grizli megkaparitotta a labdát, egyéni akcióba lépett, kikanyarodott vele a gondolatban meghúzott taccsből és nekirugaszkodott a mezőnek. — A Grizli megint vitustáncot jár! — állapította meg rezignáítan centerünk. Mi meg lekuporodtunk a fűre és vártunk, vártunk. Tibor, a kapus is elunta az ácsorgást és a kalapok és kabátok közt, melyek a kapufákat jelezték, kigyómozdulatokkal csavarta, lengette, lóbálta és tekerte karjait, amire ráfogta, hogy egy indus templomi táncot celebrál. A moziban látta előző nap Tibor, az eminensünk, megfertőzött lélek, akiből ily módon bontakoztak müvészhaj- lamai. Aztán egy óvatlan pillanatban valamely nyárfa vastag dereka mögül felbnkkant Grizli az üldöző ellenféllel, a táncoló Tiborban megdermedt a vér, de mielőtt Grizli gólrugáshoz jutott volna, rávetettük magunkat vagy tizen és a labda, ha ugyan a nagy igyekezettől ki nem pukkadt, hirtelen az ellenfél kapujáig perdült és Grizli nyögve a földön maradt. Azt már nem számolta senki, hogy a félórás kttlönélvezetórt mennyi rúgást kellett elszenvednie. Pontosan nem emlékszem, hány gólig ment a játék, de Tibor elégedett volt, ha egy tucatnál többet nem engedett be a képzelt hálóba. Egyszerre vagy öt csapat játszott a réten, a maradiae szelleműek, — ezek többnyire nálunk öregebb diákok voltak, — még kitartottak a füles mellett, a rét sarkaiban meg utcagyerekek han- curoztak kőccal vagy sárkányt eregettek, melyek ho«3zu farkokkal úsztak a légben. Akkor történt, egy árvizes esztendőben, hegy uj testnevelőt kaptunk, aki leplezetlen megvetéssel beszélt a futballról és minden eddigiről, ami alatt tornát értettünk. Legelébb is katonás regulát teremtett. Alaposabban értett hozzá, mint nyugalomba vonult elődje, aki katonáéknál alkalmasint nem vitte többre az őrmesterségnél. Aztán az eddigi ugra-bugrálás helyett egész szokatlan munkára fogott. Vezényszavak pattogták. Feketelakkos botokat, palackhoz hasonlító elnyújtott nyakú súlyzókat kaptunk a kezünkbe. Egy, kettő, három, négy, — ütemre ment a járás. — Hó, Alexis, nyújts ki azt a púpos derekadat... Polák, te szerencsétlen, nem látod: fordítva csinálod! — harsant végig a tornatermen Hajnal tanár ur hangja. Kiderült, hogy még járni se tudunk. Ezt is meg kellett tanulni. Mindenféle csillagformákba kényszeritett ez az ütemes járás, eleinte csupa zűrzavar volt, kínosan és valami makacs dühvei lépdeltünk, mely a tanárnak szólott, aki a játékot komoly feladattá, váltotta és az algebránál is félelmetesebb perceket szerzett nekünk órái alatt. Időbe, majdnem egy esztendő telt, mig átlát- | luk a svédtorna eredményeit. Először merült fel j komoly értelmében a testedzésnek, a sportnak ne- j j velő jelentősege. Először bukkantak fel beszédünkben időeredmények, rekordszám 0I4 Eddig • csak futballnagyságokről vettünk tudomást, most futók, sulydobók, úszók és vivők nevei tüzelték fantáziánkat és rekordok izgattak. Az első időben persze nem jutottunk tovább a súlyzókkal való gyakorlatoknál. Csak nagysokára került sor a szertornára, bakkra, korlátra és nyújtóra. Később, amint belefogtunk a sportszerű torna kezdeteibe, szűknek bizonyult a tornaterem és az iskolaudvar. Kivonultunk a rétre, nem holmi futballmeccsnek lefolytatására, hanem görög komolysággal: Hajnal tanár ur rekordéhes, métert és másodpercet számolgató rajongó csapata. A sprinterezésnél jobban izgatott a diszkosz j és a gerely. Pörögve meglóbálm a lázan fogott korongot és lábujjhegyre szökkenve úgy kiengedni a nyújtott tenyérből, hogy laposan suhanjon a mező fölé és lapjával zuhanjon a fűre. Közben ügyelni, hogy a forgás ki ne lendítsen a dobókörből. Fránya nehéz egy sport volt. Vagy sebesen rohanni a könnyedén megmarkolt náddal, aztán hirtelen megszegett, dűdött testtel úgy kilökni merészen, hogy fémhegyével szúrjon a légbe, mint egy óriásparabola és zengve fúródjon a földbe. Ez még a diszkosznál is nehezebb. Az első próbánál csak Benczi Jóskának sikerült a gerelyvetés. Vékonypénzii, fekete fiú volt a Jóska, az arcában már akkor is volt valami férfias, szép koromszin haját kerek koponyáján gondosan szétválasztotta. Amilyen sebesen rakta maga elé a lábait és motolált a karjával, amilyen szaporán cifrázta a szót, oly gyorsan fogott az esze is. Általában tudtuk róla, hogy ritkán nyúl a könyvhöz, mégis megúszta intők nélkül az évet. Az órák alatt gyakran elővette zsebtükrét és úgy nézegette magát benne, hogy két ujjával mindig eltakarta kicsit horgas orrát. — Benczi le fogja operáltatni az orrmányát, — kezdte meg ilyenkor Grizli a csipkedést. — Szép pubi volnál szaglőszerv nélkül, — kontrázott Jáczi Samu és mindenünnen keltek csípős megjegyzések. Ormányosnak és ^Elefántnak i« gúnyoltuk ékes ezaglőszerve miatt Benczit, őt azonban ez láthatóan hidegen hagyta és tovább nézegette magát a tükörben. Határozottan arisztokratikus volt fölényes hallgatása, ahogy finom csontjaival, karcsúságával és mozdulatainak szokatlan biztonságával is másfajtáimnak látszott köztünk. Mestere volt a gerelynek, ez már az első próbából kiviláglott. Utánozhatatlan biztonsággal szaladt vele és úgy tudott torpanni, hogy egy ujjheggyel se lépte túl a dobóvonalat. Mint egy jól j j felajzott kemény nyíl szúrt a magasba a gerely és | kiáltani kelleti, ha valaki a dobápálya közelébe | ' került. A dárdánál is veszedelmesebb fegyvernek j 1928 május 18, vasárnap. mmmmmmmmmmmmmmmmmammwmamamsammmBmmmnm zölni s tarainak jelentkezni, mert attól félt, hogyha elhallgatja, baja támad s múltját ift sz/emóre vetik. Mivel azonban a Tribuna hibásan közölte a gyilkosság napját s egy nappal kitolta, a tanú egy sajtóhiba következtében jelentkezett tanúnak. A tanú mutatja naplójegyzeteit, amit a bíróság s a védők hosszasan nézegetnek. Midőn a tann az ügyésztől valami kérdést kap, hirtelen felsír és zokogva mondja az ügyész felé fordulva: „ön okozta, hogy most ilyen szégyent kellett megélnem! Tizenhat évig rendes életet éltem és most egy régi bü nőm et ki teregetik". Ügyész: Kötelességem volt. Elnök: Ez különben a hivatalában sem árthat meg Önnek és kérheti elitéltetése következményeinek a megsemmisítését. A biztos emlékezetű öregasszony A következő tanú Klepetárnak öreg háziasszonya, egy Rúnákévá nevű idős asszony. A tanú a hozzáintézett kérdésekre elmondja, hogy KIe- petár apja nem akarta, hogy fia írással foglalkozzék, hanem azt kívánta, hogy folytassa és fejezze be tanulmány alt. 1926 júliusában KI epetárók elmentek nyaralni nyári lakukba, de a fiatal Klepetár azért nem ment velük, mert Párisba készült. Julius 16-án reggel — mondja a tarra -- azt mondja nekem a fiatalúr, hogy a szlovákok elmentek Szlovenszkóra s őt nem vitték magukkal. Azért emlékszem erre pontosan, mert egy nappal előbb, 15-én akartunk elmenni a nyári lakba. Aznap reggel, valami vita .is volt a fiatalúr és az öreg tanácsos u.r között, mert könyvek érkeztek a fiatalúr címére s altkor a fiatalúr kijelentette, hogy nemsokára pénze üsz egy peres ügyből, majd aláírták az ügyvédi meghatalmazást. Elnök: Az utóbbi körülményről a vizsgálóbíró előtt nem tett említést. Tann: Ez igen különös, hogy nincs bent a jegyzőkönyvben, mert én mondtam Soluár dr. urnák azt. Elnök: Csak nem gondolja, hogy a vizsgálóbíró kihagy a jegyzőkönyvből egv ilyen fontos momentumot! Az elnök további kérdéseire elmondja, hogy Klepetár húga sohasem viselt ékszert, noha anyja után értékes ékszereket örökölt. Sirkorsky tehát — mondja méltatlankodva a tanti — nem láthatott Klepetár kisasszonyon semmi ékszert. Klepetár visszaérkezett berlini levele Az elnök ezután felolvassa azt a levelet, amelyet Klepetár Michalkónak poste réstante látszott a gerely, amint élés szögben rázuhant a földre és csattanva megállt... Tavasszal újra tilalomfa került a városi rétre és mi a marhavásártéren kezdtük meg a tréninget. Készülődtünk a középiskolások versenyére. Jászi rudat ugrott, Alexis volt a sprinterünk és Benczi, az osztály szemfénye kint a sporttelepen, biztos gerelyvetőbajnok. Pünkösd hetében történt, amit itt most elmondok. Délután korábban jöttünk ki a térre, bogy felmérjük a futópályát; Hajnal tanár urat csak háromra vártuk. A dobók leheveredtek a tér | sarkában, Hajnal tanár ur nem szerette, ha felügyelet nélkül fogtunk tréningbe. Fentről, ahol a futópályát mértük, ugv látszott, hogy a dobók a közeli verseny esélyeit latolgatják, nevek hallatszottak, idt^ n diákoké, akiknek hire egészen mihozzánk verődött. Akkor történt, amint Alexis, a Grizli. először telt kísérletet egy négyszázas körrel. A dobók közt felemelkedett Benczi, egy darabig bajmoló- dott a gerellyel, aztán csak úgy helyből, de nagy lendülettel, magas Ívben elhajította. Hangtalan suhant a magasba a vékony nád. Csak néztünk utána, olybá tűnt, mintha percekig utazna fent a légben, aztán lekanyarodott sebesen. Még elharsant egy kiáltás: — Grizli, ugorj! Aztán még néhánvan kiáltottunk, de ez már inkább sikolynak tetszett: — Térj ki! Vigyázz! Lapulj! Késő volt! A tér végéből úgy látszott, mintha Grizli fejével egyenesen nekirohanna a lecsapódó nád hegyének. Aztán elvágódik egy szörnyű jajjal. Odafutottunk mind és nem értettük, hogy mi történt, mit jelentsen ez az élettelen elvágódé-, ez a meglékelt fej, melyet elborított a vér. Grizli csak nyögött, vonaglott, értelmes szó nem hagyta el ajkát és ez is oly rémítő volt, föl se fogtuk, hogy mi történik majd a következő percben. Valaki a sebesült teste alá nyúlt, hogy megemelje, Grizli hosszú jajjal felelt. Aztán felnyitotta a szemét és ez is oly félelmetkeltő és érthetetlen volt: körbe nézett, de mintha nem látná az összedugott rémült fejeket, homályos és szomorú volt a‘ szeme, az ajka mozgott, — s nem leheteH hallani, hogy mit mond. Ekkor élesen reccsent mögöttünk Hajnal tollár nr hangja. — Mi történt, az istenérti Hajnal tanár ur letépte magáról az ingét, j hogy bekötözze a sebet, melyre addig csak zseb- | kendőket szorítottunk. Egv szempillantás alatt vörösre festődött a vászon; Hajnal tanár ur magára | nyalábolta Grizli vonagló testét, láttam, hogy % r
