Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-13 / 111. (1738.) szám

IMS májas 13, rasám&p. 5 KÜLFÖLDI LEVELEK írja: SZVATKÓ PÁL — Longchamps-nahmezején — Pári-s, május 7. Az eteő taivaszí nap Páriában, le kell 'inná. Naigyon csúnya elötavasz után, aimiilkoir a Icö- aJépeuróplati emibeiiMr és tüdő őrölköe uáitíbák között tudta meg, hogy a ,pengeni kíiiima“ sokkal nedve- seiblb éö sáirosaWb, minit a mi sziátrarföddiinik, tegnap, íviaisáimap, a minziai ég vlégire visszajött és náboirult (Párásra. A francia nem kiránduló nemzett, nem tud tugy elillanná vasárnap a városiból, mint az angol', e a -wieeik-enidet, am'it iát sieimaine amglaáeenaík ne­veznek, nem tudja keltőképpen kaimat ozltiatni egész- slége számára. PiikmálkJek a pázsiton csak az im- píressziioínMa festők képeim fordáinak ©lő, annál tinikábib, mert Pária agyonkulítiivált környékén a 3'eglcibb selymes füimezőre rálépni tilos — éa mi­iből élne a rengeteg sok kerti vendéglős? A fran­ciák, főleg a férfiak, öltözködni sem tudnak a nyárnak a a férfirukák sötét szintéi a legmaxóbb napsugár sem változtatja világossá. A Jágetr-ing nemzete már rég nem a német, hanem a francia. Sodra, atmig csak leket, késő nyárig, a kispolgár trikót hord, a gyerekéi is abba bujtatja s csak a ifiaiiafflaissaonyok nem hordanak a lenge felsőruha alalit semmit. Ami megint túlzás. másik része pedig ritkultam leheveredik a gyepre és pihen. Mint valami óriási polip, akii a szenve­dély éltet, szétnyílik és összezárni! ez a tömeg. Ki- nyujitja csápjait a korlátokig, ha kiéül, majd vissza­vonni! és csaknem összeragtad, mig fölös részeit kiveti magából' pihenni a gyepre. Mindez óriási természetes szabályossággal történik, csongettyü- és gongszóra, ahogy a vezetők a lovak helyzetét időről-időre jelzik; innen fentiről, hétemeletma- gasságbdl, a ragyogó •napfényből, a sugarakba mártott zöld Világ fölött, ez az önkéntelen rend és ©ngedeltmesség ideát ad arról, hogy az emberi nem nagyon tud engedelmes és szabályos lenni bizonyos irracionális, vagy transzcendentális ha­talmak igézetében. Köziben Ndno, Cliaciseimus fia, izgalmas küz­delem után megnyerte a kétszázezerfrankos Gad- ran-dijat és Palais Royal, az epsomi derby nagy jelöltje, elsőnek futott be a Prix Hooqnartban. Levonulnnk a fellegekből a ruhák közé és megállapítjuk, hogy a franciák nem abban na­gyok, ahogy megcsinálják a dolgokat, hanem ahogy oda'teszik. Szerencsés nemzet, semmi erőltet et Is ég sincs benne s még az affektálása is természetes. Egy lóverseny Pesten: csupa irigy primadonna nagyszerű rdhálkban, titkolt ruhákban, amelyek mély összeesküvések homályában készültek hóna­pok óta, hogy a Sohvartzné meg ne tudja valahogy s most nagy délülé, irigykedés és egyik agyon akarja ütni a másikat. Itt nem annyira. Mindenki íöLveszi legjobb ruháját s nagyon örül, ha tetszik. Nem haragszik, hogy a másik is tetszik, hanem örül1, hogy az övé is tetszik. Mindéi'ben így van Párásban, a múltkor jutott eszembe, amikor a Varietében láttam Yvain operettjét, a Yes-t. Ná­lunk minden egyes színész és színésznő kidolgozza imagát, százszázalékos prfmad'onaiia-ttettjesilm'ényit ad és fütyül a szereplők közt lévő kapcsolatokra, arra a természetes konoiliánságra, amikor a mek szinész-bri 11 iánsokát művészi diódámba fűzi. Nálunk a brálliáns ragyogóbb, itt a diádéra művé­szibb. Nálunk primadonnák vannak, itt a totali­tásból árad szebb összhang, nagyobb harmónia. Atmoszféra van, rózsaszínű atmoszféra, miig ná­lunk légmentes üvegburák alatt mutatnak bioló­giai csodákat. Longtíhamp tavaszi atmoszférája is olyan volt, hogy minden rózsaszínűnek látszott benne. De a taxi harminc frankot kért visszafelé öt frank hely étit. És a legjobban öltözött asszony a pesti aisz- szony volt. Szva tik ó Pál. BALDOCFURDO tátrai Gyermekiidiilo fiuknak és leányoknak STRANDFÜRDŐ Sporttelep. — Tennisz. — Lovaglás. Saját gazdaság. — Hizókurák. — Villanyvilágítás. — Teljes ellátás (lakás és ötszöri étkezés) napi 36 ck. Felvilágosítás: Igazgatóság Baldócfürdő Állomás: Spisské Podhradie Mondják, a háború után jobb lett. A franciák kirándulnak. E változás érthető: az a francia, aki­nek autója van, kirándul. Vlégre eigy okos talál­mány. A polgár belliéül a Oiitiroönlbe, kényelmesen s a kocsi viszi, Viszi, jobb ebben a bűvös légöiu- zatiban, mint a káiVéházak izzó teraszán. így a francia is kirándul. De csónakon, ahol eve^H kell, mint az angol, soha. Vagy a hegyekre mászni, köteleket erősíteni a derékra, összenyomrorgatni a finom gyomrot, amelynek ápolására annyi gondot fordítanak, soha. Moitott'biicdklán sem. 9etu©l a vilá­gon nincs oly kevés motor bicikli, mint Francia- országban. Á sport iltlt kizárólag a prófesiszio- niisták'é. Á Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek a pozsonyi Mária Terézia-szobor maradványai A muzeiM ajándékba kapta Fadrusz remekének töredékeit — Torzók, amelyek egy zseni emlékét hirdetik — Egyszóval, ezen a szép Vasárnapon sem volt olyan üres Paris, mint London, Berlin, vagy Prá­ga. Inkább Budapestre emlékeztetett: a káiVéházak teraszai tömve voltak és vasárnapiiiag nyüzsögték s a párisi, meg a pesti káviéhárferaszok között leg­följebb az a különbség, hogy itit demokratikusam szabadok, elfcerit'etlienek,. tágiitJhlaitők, Pesten pedig dii esős éget hlizeögő boirostyáinfuttatáisoldkal és mus­kátlikkal zárják el' a korlát olt befogadóképességű és gőgöteen elrejtett „plaltformokat". A tavaszi súlypont mégis Longclhamp mezejére helyezodöt át, ahol a Prix Gadrant futották a lovak. A Prix Oadram a franciák Gold Gupja, majd­nem olyan ragyogó, mint a Grand Prix. Kéitőégjte- llienűl' éveoemeui s ezidén az első nyári rulbtaiMvo- nnilást jelentette. A mai .ruhák riészleífcérdiésieálbie® nem értek, ezt átengedem kísérőmnek, a pesti asz- szonynak, aki detektált, lázongott, botrámkozott, löllmagaszitosult és — vezetett a ruhákban, a férfia- ka't pedig hamar elintézhettem: általában gyenge. Néhány jó angol zsákét és cilinder, néhány ragyo­gó Knáee-ruha Eé'csből, a többi a francia magazi­nok német szövete szériákban szabva. Kénytelen voltam magával a mezőnnyel foglalkozni. A taxi végigvisz a Bois de Boulogneon. Nép- és autótöimegek között mászik a nagy liget nyugati széle felié, ahol a hosszú allé Végén, a kasefcádok mögött Longehamp elterül. Hozzávetőleges becslés szerint húszezer autó pihent a főbejárat előtti szé­les Silicon, mert ezt az arisztokratikus lóverseny- pályát másképp alig lehet 'megközelíteni, mint gépkocsin. Az orientáció kedvéért megjegyzem: a tribün jegy férfiak részére negyven frank, nők ré­szére busz frank, — hogy miért olcsóbb hölgyek­nek, biztosan nem tudom, ámbár különböző hipo­téziseim vannak rá. A nagy tribün mögött, a má­zsáinknál, gyönyörű kert terül el1 és itt kezdődik az elegancia. Maga a tribün óriási és héteimeletes. Architektónikus szempontból kiecs, de kellemes, mint minden francia fétmodenn építkezés, a Vé­kony oszlopkákon és szellő®, keskeny ereszeken buja aranyozás van, de a fölösleges ornamentika nem barátságtalan. Az egész — építészetileg —, mint sok hasonló francia dolog, az úgynevezett festői rendetlenségre és plasztikus rongyokra em­lékeztet. Rongy és rendelten, de valahogy az en- j sernble mégis jó és esztétikus. A németek azt I mondják, a mocskos oigánypurdé, vagy nápolyi ha- lászkölyök rendetlenségéből áradó szépség ez. Le­het. Bizonyos, loigikai konstruktivizmus nincs benne. De a helyet nagyon ki tudják használni a franciák. És föl lehet menni a tribün legtetejére. Nagyszerű fák között fekszik az óriási mező. Jobbról1 St. Cloud hegyei, egy-egy kastéllyal olda­lukon, balról kis malomépütet, csupa zöld, csupa fa m'indenifelé s elől látszik párisi fémjelzőüek az Eiffel-torony. A legszebb a mező közepén el terülő második hely, ahol százezer ember vibrál és hul­lámzik. A tömeg nem mozdulatlan, nem banda - bandázó, hanem szabályos törvények szerint mo­zog: ha a lovak falnak, szétnyílik éis odatolong a gyepes versenypálya korlátjai felé, ha a futásnak és ordításnak vége, összehuzódilk s egy része oda- sürüsödik a középre a totalizatőrök p a vili ónja elé, nske Tepllce . frt. wk Sz^^tiamász^Mks AumdbegQVÓayvizfüfcter ! RMEUm. fSCHIAS öli c>n 0(<dBrberg*^H^ícö',*®?GS^i' fővonal wkiÍbSw Modern új szdllsb.. Budapest, május 12. Harmincegy esztendővel ezelőtt történt. Nagy napja volt akkor Pozsonynak. 1897 má­jus 16-án I. Ferenc József intésére megszólal­tak a pozsonyi vár ágyúi és az egész napi eső­zést megszakító napfényben a lehulló lepel mögött, mintegy dicsfényben csillant meg Fadrusz János remekműve: a Mária Terézia- szobor. Ott állott a Duna-parton, a régi koro­názási dombon. A Duna felé nézett a hatal­mas ménen ülő királynő fenséges alakja, mel­lette a magyar főur, pajzsos magyar vitéz és rajta a felírás: Vitám et sanguinem! Harmincegy esztendővel ezelőtt országos ünnepség keretében történt a leleplezés, amelyen résztvett a királyi család számos tagja, részt vettek az ország zászlós urai, a miniszterek, az országgyűlés mindkét házá­nak tagjai, a törvényhatóságok kiküldöttei, Vaszary Kolos biboros-hercegprimás vezeté­sével a klérus hatalmas csoportja és az or­szág minden vidékének népe. És a szobor megérdemelte ezt a nagy ünneplést. Remek­mű volt, a nagy alkotónak legkiválóbb, leg­szebb munkája, amelybe minden művészetét belevitte, hiszen Fadrusz János ekkor szülő­városának dolgozott. A fehér márványból ké­szült gyönyörű szobor dísze volt az ősi város­nak és büszkeséggel mutogatták minden ide­gennek, akik messzi földről jöttek a remek­mű megtekintésére. A szobor alapzatában ak­kor egy díszes szelencét helyeztek el, amely­ben I. Ferenc József aláírásával benne volt a néhai Thaly Kálmán megfogalmazta alapítási okirat, amely elmondja a szobor létesítésének történetét. És ennek az okiratnak utolsó mondatai a nagy történettudós fogalmazásában igy hang­zottak: „Emlékszobor! Te, a magyar hűség, a magvar hősiesség, a magyar lovagiasság és törvénytisztelet, Te, az ősi magyar erények Prága, május 12. A szürke és néma par­lamenti életben nagy feltűnést keltett tegnap a német nemzeti párt parlamenti klubüiléseu, Rosche dr. klubelnök, aki nagy szaktudású nemzetgazdasági parlamenti beszédeivel óriá­si feltűnést keltett már több Ízben, a klnb- ülés előtt nyilatkozatot tett, amelyben beje­lenti, hogy elnöki funkciójáról és országos pénz- tárnoki állásáról lemond. Azonkívül ad a kéi'ését f ejezte ki, hogy mandátumának meghagyása mellett kiléphessen a párt­ból, azaz pártonkiviíl maradhasson. Ha a párt országos vezetősége ezen javaslcutát elutasítaná, Bőseké a mandátum,át. is a párt rendelkezésére bocsátja és lemond. A német nemzeti párt országos vezetőségét május 17-ve egybehívták, hogy Rosche javas­lata fölött döntsön. Rosche képviselő elhatá­kővé vált hirdetője. Állj, rendületlenül! Állj, mig az ezeréves imádott haza áll!“ A prófécia beteljesedik És teltek az évek. Huszonkét évvel a szo- borleleplezős után az ezeréves Magyarország megdőlt, Thaly Kálmán profétaszerü meglá­tásának is teljesednie kellett. A szobor csak addig állhatott, amíg a millenáris Magyaror­szág állott. De jött az összeomlás. Pozsonyból Bratislava lett, a Duna-menti nagy magyar városból Szlovenszkó fővárosa. A szobor sor­sának is be kellett teljesednie. Szomorúan emlékeznek vissza Pozsony őslakos polgárai 1919 október 26-ikára és 27-ikére, arra a két napra, amikor Thaly próféciája beteljesedett. Ma már a történeleméi azok a napok, ami­kor a kalapácsütések Pozsony lakosságának szivét sebezték, amikor a feltüzelt szenvedé­lyeket nem bénította meg Fadrusz örökre szóló zsenijének monumentális alkotása, ha­nem vésővel, kalapácsokkal, dorongokkal, fe- szitővasakkal álltak neki a hatalmas már­ványtömbnek, hol itt ütöttek le egy darabol, hol ott, köteleket erősítettek a megcsonkított darabokhoz és automobilok segítségével vontatták le talapzatáról. A talapzatot akkor még nem bántották, más szobrot szándékoz­tak felállítani rajta. 1925-ben végre lehordták a talapzatot is és most a szobor helyén virág­ágyak állanak. A roncsokban a művész lelke vergődik Valami eltűnt a föld színéről, amely meg­szépítette az emberi, kuiturmunkának ezt a fontos csomópontját, Pozsony városát, valami eltűnt, aminek pedig örökre hirdetnie kellett volna egy ragyogó zseni keze alkotását és az egész kulturvilág fájlalta, hogy egy kincs visz­rozásának okáról a pártvezetőség döntéséig semmiféle nyilatkozatot nem akar leadni. Rosche esete már régebb idő óta foglal­koztatja a német parlamenti köröket. Ő ugyanis az elhunyt Krausz dr. helyébe ke­rült, a parlamentbe és első perctől kezdve pártjának negativista programjával szemben ellenzéki aktivista programot hirdetett. Egy ideig sikerült is néki pántját ebbe az irány­ban átorientálnia, sőt klubelnöknek is meg­választották, azonban idővel óriási akadályok­ra bukkant pártjának keretén belül. Az ő neo- aktivizmusát a párt Lodgmann szárnya megtá­madta és ez a belső pártharc késztette őt való­színűleg arra, hogy lemondjon klubelnöki ál­lásáról. A pártvezetőség döntése iránt ter­mészetesen óriási az érdeklődés, de valószí­nűnek tartják, hogy Rosche kénytelen lesz, mandátumáról is lemondani. szavonhatatlanul elveszett az emberiség szá­mára. A roncsokban tovább vergődött a művész lelke. Fadrusz szobrának megalkotásánál a leg­nemesebb fehér márványt használta. A tör­meléket a pozsonyi hatóságok áruba bocsá­tották és természetesen nagy számban akad­tak kőfaragók és szobrászok is, akik a nemes anyagot megvették. Voltak egész nagy töm­bök is, amelyeket hamarosan különféle cé­lokra felhasználták. A természetben egy porszem sem vész eb Budapestre kerülnek a maradványok De voltak sokan Pozsonyban, akik a le­rombolt szobor maradványait nem üzleti cé­lokra, nem kegyeletsértő szándékkal vásárol­ták meg, hanem emlékdarabokat igyekeztek* maguknak megszerezni. És igy történt, hogy most, bét esztendő elmúltával, ezeknek a da­raboknak, szobortöredékeknek egy jelentős része Budapestre került. A Nemzeti Muzeum kapta meg ajándék­ba. Ajándékba adta valaki, akinek kilétét a legszorgosabb kutatással sem lehetett felderí­teni. A muzeum természetesen örömmel fo­gadta ezeket a töredékdarabokat, amelyek szomorú büszkeségei lesznek a közeli napok­ban megnyíló uj szerzemények kiállításának. A csonka darabok most ott íeküsznek a muzeum udvarán. Milyen borzalmas sérülé­seket szenvedtek ezek a roncsok! Ahol a ka­lapács nem volt elég, ott a vésőt vették segít­ségül. A koronával a fején ott van a törmelék­darabok között a szobor feje. De micsoda ál­lapotban! Az arcnak nincs egyetlen vonása sem, lapos síkokra faragták’le. Mellette egy másik fej hever: ez a magyar főuré, amely a szobron rajongó lelkesedéssel tekint fel a ki­rálynő arcába. Ez a fej meglehetősen sértet­len, de azért rajta is vannak alapos csonkítá­sok. Éppen igy járt a kuruc vitéz dacos feje is, amelyet szintén sikerült többé-kevésbé ép állapotban megmenteni. Azután vannak más darabok: a kuruc pajzsának egy része, rajta a bevésett nevek, amelyek az egykori pozso­nyi szoborbizottság emlékét hirdetik. És ezek a nevek folytatódnak az ágyucső-darabon is, amely szintén meglehetős ép állapotban ma­radt meg. De aztán vannak olyan részek is, ame­lyekről csak sejteni lehet, hogy mik voltak. Egy lábszár, egy kard, a paripa orreimpájá- nak darabja, sörényének, farkának egy része, ruharedőzet a királynő palástjából, a nyereg­takaró egy darabja és a többi. Csupa apróság, zúzott törmelék, amelyek azonban torzó vol­tukban is mutatják azt a nemes, nagy művé­szetet, amely Fadrusz János élete főmüvében megnyilvánul. Az egykor büszke szobor össze­tört darabjai most ott hevernek a muzeum fe­dett udvarán és várják a gondos kezeket, amelyek úgy állítják fel azokat a második emeleti nagyteremben, hogy a nemszakértő közönség is láthassa jelentőségüket. A pusztulást jóvátenni többé nem lehet. Fadrusz János gyönyörű alkotása, mint egész, megsemmisült és többé nem lehet helyreállí­tani. A töredékek csak sejttetui tudják azt a hatalmas művészi értéket, amely kalapács- ütésekre omlott porba. De azért ezek a torz­darabok értékes művészi emlékek és a seb­zés vigyorában is hirdetik a zsenit. I®s£ü lisnonHott Kiteliiil flszterol § nüSüSÉfismif is párfia rendelkezésére bocsátotta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents