Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-13 / 111. (1738.) szám
rsaB 20 ©SclaS VI!. évf. 111.(1738) szám » Vasá?aiS&S» » 1923 május 13 flMSMaaáahgl’Mram^M^^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCrl GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská uí 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha !@fli$ Berlinben (fi.) Prága, május 12. A mai nap külpolitikai szenzációja, bog; Ben.es Eduárd Angliából, ahol néhány hétij tartózkodott, nem egyenesen haza, Prágába de előbb Berlinbe utazik, hogy Stresemanna tanácskozzék. Ez az első eset, hogy a sokat éí szivesen utazó csehszlovák külügyminiszíei hivatalos minőségben keresi föl a német fő várost és ezért a berlini látogatásnak fokozott jelentőséget kell tulajdonítani. Németország és Csehszlovákia viszonya az elmúlt időik folyamán, amint a diplomácia nyelvén mondani szokták, korrekt voll ugyan, de fölim elegedni sohasem tudott. A cseh nép körében a forradalom utáni első években a németellenes hangulat hullámai oly magasra csaptak, mint Franciaország és Lengyelország kivételével Európa egyetlen országában sem és ez a gyűlölet nemcsak az itteni németek, de a német birodalom ellen is fordult s a hivatalos tényezők azt komolyan lecsillapítani nem is akarták. A csehszlovák köztársaság a versailiesi békeszerződés alapján megszerezte és bekebelezte Hultstíhin területét, a felső-sziléziai népszaváz alkalmával a legfeltűnőbben pártfogolta a lengyeleket és mint Franciaország előőrse a német birodalom keleti határán engedelmesen teljesítette a párisi politika mindéin németelle- nes -parancsát. Mindezt a németek persze máig sem felejtették el. Mikor azután har- madíél évvel ezelőtt a locarnói konferencián Franciaország és Németország között határozott közeledés jött létre, Csehszlovákia is -szükségesnek tartotta, hogy döntőbírósági szerződést kössön leghatalmasabb szomszédjával, ámde sem ez a szerződés, sem pedig a szudétanémet politikai pártok egy részének belépése a csehszlovák kormányba nem tudta a két állam közötti viszonyt szívélyessé hangolni. Mindnyájain élénken visszaemlék- szünk még arra, hogy a németbirodalmi sajtó milyen élesen reagált Masaryk köztársasági elnöknek most húsvétikor egy brünni cseh lapban megjelent nyilatkozatára, amelyben a csehszlovák államfő a többi között azt hangoztatta, hogy a szláv népek között egyedül Poroszország és Szászország lausitzi területein élő sorbokat nem szabadította föl a világháború. Ilyen és hasonló, ismételten előfordult incidensek természetesen nem járultak hoz- ( zá a két nép közti barátság megteremtéséihez, j Ha most, tiz esztendei külügyiminiszteri j működés után Benes mégis rászánta magát j arra, hogy a wilhelmstrassei külügyi hivatal > ajtaján kopogtasson, úgy minden bizonnyal j nem szivének sugallatát követte, hanem egy- j szerűen a körülmények kényszerítő hatása I késztette e lépésre. Csehszlovákia külpolitikái helyzete az elmúlt években szemlátomást kedvezőtlenebbé vált. Fölösleges ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha újból fölsorolnók azokat az okokat és tüneteket, melyek e változást előidézték és nyomon követik, miért is csupán azt akarjuk leszögezni, hogy Németország és Magyarország, amellyel a csehszlovák államnak a leghosszabb közös határa van, az európai politikában tekintélyben és befolyásban napről-napra gyarapodik s olyan gyors iramban küzdi föl magát, hogy azt tiz évvel ezelőtt még legjobb baTátjai sem merték volna remélni. Ben esnek tehát akarva, nem akarva számolnia kell e két hatalommal és mivel méltóságán alulinak tartja, hogy Budapestre menjen, Berlinben tesz látogatást és Németország barátságát keresi. Ehhez a választásihoz belpolitikai okok is hozzájárultak. Abban a kormánytöbbségben, amelynek utasításait Benes, a lüvatalnökminiszter követni tartozik, három német kormánypárt is helyet foglal és ezek természetesen mindent elkövetnek, Belgrád, május 12. Marinkovics dr. kül- í ügyminiszter a szkupstinának csütörtök este I megkezdett és péntek reggelig átnyúló üléséi: j még egyszer felszólalt annak az interpelláció- : nak ügyében, amelyet Jovanovi.cs, Pribiese- i vicís és Radics képviselő nyújtottak be. Be- ' szédépek elején kijelentette, hogy ez a vita : rövid időn belül a negyedik, amelyet Jugo- 1 szlávia külpolitikájáról a szkupstinában foíy- ; tattak. A jugoszláv külpolitikának szigorúan megszabott irányelvei vannak és az nem változik csetröl-esetre. A miniszter tehát azon a véleményen van, hogy az ilyen viták, amelyeket legtöbbször egyes sajtójelentések idéztek elő, teljesen fölöslegesek. A jugoszbő' kormányt azzal vádolják, hogy balkáni szomszédaival szemben aggresz- sziv politikát folytat. Ez teljesen helytelen fölfogás és úgy a jugoszláv külpolitika koncepciójával, mint a szomszédokkal fennálló tényleges viszonnyal ellentétben áll. A balkáni államokkal való intim viszony megvalósítása nemcsak a jugoszláv kormányon fordul meg, hanem azon is, hogy Jugoszlávia szomszédai szintén előzékeny politikát folytassanak. Nem folytatunk presztizspolitikát, — mondotta a jugoszláv külügyminiszter, — sem az önzés politikájával nem vagyunk megvádolhatók. Azon a nézeten vagyunk, hogy az összes balkáni népek együttműködésére a Balkán jövőjének biztosítása céljából a legnagyobb szükség van. Ezért tovább folytatjuk a szomszédainkkal való barátságos viszony megvalósítására végzett munkánkat. A „Balkán a balkáni népeké“ jelszónak annyit kell jelentenie, hogy a balkáni népek minden illegitim és kívülről jövő befolyástól mentesüljenek, hogy az összes balkáni államok függetlenségét intézményesen biztosítsák és egyetlen balkáni állam se aggódjon valamelyik nagyhatalom hegemónia-törekvései miatt s hogy egyetlen balkáni államnak se legyen joga és oka egy ilyenfajta hegemóniára támaszkodni és azt igénybe venni. Jugoszlávia őszintén kívánja a jőviszonyt és a barátságot Olaszországgal. Ennek a barátságnak a megvalósulásán egyesült erővel kell dolgozni, mert ez Jugoszlávia nagy többségének is kívánsága. Ez a barátság azonban nem jelenthet semmiféle kapitulációt, vagy a jugoszláv külpolitika alapelveinek megváltoztatását. A rapallói szerződésre vonatkozólag Marinkovics kijelentette, nem hiszi, hogy a szerződés tévedés lett volna. Talán nem volt mindenben kielégítő, ez az ő személyes meggyőződése. Jugoszláviának tehát az Olaszországgal való barátságot szélesebb alapokon kell kiépite^ ^FdlBCl&OS'SSSfl ^ j y 99 I® London, május 12. A Daily Mail jelenti Páarisból, hogy I a francia kormány véglegesen elhatárolta, hogy Kellogg ! ajánlatát a háboruellenes szerződés megkötésére vonatkozólag a jelenlegi formájában, vagyis a francia jegyzék által ajánlott négy fentarfás hozzáadása nélkül nem fogadja el. hogy Csehszlovákia és Németország között jó viszony alakuljon ki és ezért szivesen látják, hogy a miniszter végre Berlint is útba ejti. Benes azonban a jelek szerint nemcsak azért megy a német fővárosba, hogy Strese- manual megvitassa az álamaikat közvetlenül érdeklő ügyeket, hanem azért is, hogy Berlinen keresztül keresse a kapcsolatot Budapesttel. A Vossische Zeitung, ez a kitünően informált világlap ugyanis azt Írja, hogy a csehszlovák külügyminiszter Franciaországban és Angliában megpendítette az osztrák-magyar mouarcihia örököseinek gazdasági együttműködésére vonatkozó tervét, amire azt a tanácsot kapta, hogy Berlinhez forduljon. Londonban még külön is a lelkére kötöttéle, hogy Csehszlovákia és Magyarország közeledése első föltétele a középeurópai államok közti viszony meg javulásának. Ha ez a jelentés megfelel a valóságnak, úgy Benes középeurőpai koncepciója — legalább ami a keresztülvitel módját illeti — nj fázisba került. Az események ma már odáig fejlődtek, hogy a németek segítségét kell kérnie, ha a dunai medencének tiz évvel ezelőtt oly könnyelműen szétszakított gazdasági egységét ismét össze akarja drótozni. A „Mittel- Rurópa“ terve, melyet Neumann Frigyes dolgozott ki a háború alatt* tehát újból időszerűvé vált és a legfurcsább az, hogy éppen Benes szedi elő a háború relikviáinak lomtárából s ő akarja német vezetés alatt összekalapálni a középeurőpai államok gazdasági együttműködését. Nem tartjuk lehetelennek. hogy Ausztriában tetszeni fog az a benesi ötlet, nem tudjuk azonban elképzelni, hogy Magyarország is elfogadja. A magyar közvéleménynek még három szövetségesétől sem kellett „Mitteleurópa", nem valószínű tehát, hogy Benes kezéből elfogadja. Magyarország sorsának intézői különben már számtalanszor kifejtettek a „dunai locarnóra“ és ..középeurópai gazdasági koperációra“ vonatkozó véleményüket és alig hihető, hogy ambiciózus 1 nie. Egész sor olyan kérdésben kell bevezetni a tárgyalást, amelyek szabályozásra várnak. Olaszország és Jugoszlávia között nem állhat fenn a tisztázatlan viszony, vagy pedig a hamis, akárcsak a formális barátság. Ennek a barátságnak olyan szilárd alapokon kell nyugodnia, hogy mindkét nép leikébe belerögződjék. Az Olaszországgal meginduló tárgyalások alapját természetesen a fennálló szerződések adhatják meg. A tárgyalások eredményes befejezésének az a feltétele, hogy mindkét fél bizalommal kezdjen hozzájuk. Ha azonban ez a bizalom nincs meg és az egyik vagy a másik fél később egyik vagy másik kötelezettségét nem tartaná be, teljesen felesleges volna a tárgyalásokba egyáltalán belebocsátkozni. Marinkovics miniszter ezután Jovano- vics azon állítására reflektált, hogy Olaszország Albániával vámuniót akar kötni és később végleges protektorátusát akarja kihirdetni. Kifejezte azt a nézetét is, hogy az albán kérdést egyedül úgy lehet megoldani* ha Albánia felett a protektorátust egyedül a népszövetség veszi át. A miniszter szerint a népszövetségnek a legmagasabb fórumnak kell lennie és csak akkor lehet hozzáfordulni, ha közben a jóviszony megteremtésére vonatkozó törekvések összes lehetősége kimerült. Rothermere lord római látogatására és Mussolinival folytatott interjújára vonatkozólag Marinkovics megállapítja, hogy Mussolini az olasz-jugoszláv viszonyról beszélve azt mondotta, hogy nem kell aggodalmaskodni, mert még abban az esetben is, ha nem jön létre a megegyezés a két ország között és a római szerződést nem lehet meghosszabbítani, mindkét állam tagja a népszövetségnek és a viták szabályozására minden alkalommal a népszövetséghez, mint végső fórumhoz lehet fordulni. Marinkovics expozéját a szkupstima nagy többsége lelkesedéssel fogadta. külügyminiszterünk legújabb kísérlete jobb eredménnyel végződjék, mint eddigi próbálkozásai. A csehszlovák külügyminiszter mostani utazásának célja nem annyira az üdülés és a belpolitikai gueriliaharcokban megviselt idegeinek pihentetése volt, mint inkább a Magyarországgal függőben lévő kérdések legcélszerűbb megoldási módjának kipuhatolása. Londonban megmondták neki, hogy a középeurópai viszonyok megjavítása, amelyre Angliában oly nagy súlyt helyeznek, Csehszlovákia és Magyarország közeledését föltételezi. Ez magyarán annyit jelent, hogy London Csehszlovákiától várja a két ország viszonyának megjavítását. Hogy ennek mi a módja, azt igen jól tudja Benes is, aki szeretne valamit csinálni, dé úgy, hogy menttől kevesebbe kerüljön. Mint a macska a forró kását, úgy kerüli ő a probléma lényegét, pedig hát egyszer mégis csak tiszta helyzetet kell teremteni. iüs^Ifisnj| fij| hffljjifiis Síi IEé jjjiffi |y|j ^ ^mÍíIÍííSí ‘ ^jj| ^ 1 „Iiiiái a balkáni Klpe!iií# el® értelme — Hegy épülhet fel a Jugo- síiifia § Itália MSitl JöfifMiy I — üstfrermere is üfisssoEtn! interiuia
