Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-13 / 111. (1738.) szám

mT>Ay^T-MA6fcSft-HTKMP A SfsalSeíő felles tanácstaiansáá^an — Az isi kftzisazíafass a Mustok?!! üszMselii kar foála hónapoftiS irányítani a_Mipyissl®tes!il8lek ellen­őrzése nélkül — Csah luiiinskan ülhet Sssze a Mipyisslifeiz Prága, május 12. A koalíció nyolcas bi­zottsága április 11-én tartotta első liusvét- utáni ülését és ennek eredményeként egy kommünikében közölte, begy a kormáuy- többség szilárd, kitart eredeti programja mellett és azt mindenáron végre is fogja haj­tani. A munkaprogram első pontját a szo­ciális biztosítás módosítása képezi, amelyet a koalíciós pártok tervei szerint e hónapban már a parlamentnek is le kellett volna tár­gyalnia. Közben az országos és járási kép­viselőtestületi választások is esedékessé vál­tak. A szociális biztosítás módosításának előkészítését a szocialista ellenzéki pártok ag!íáciő.ra használták fel a koalícióval szem­ben. A koalíció kénytelen volt az agitáció utcai hatása következtében a szociális bizto­sítás módosításánál megkezdett radikális taktikáját megváltoztatni és kifejezve pak­tumra való készségét meghajolt a szocialis­ták előtt. Kénytelen volt a módosító javasla­tot egy albizottságnak kiadni, amely most már másfél hónapja tárgyalja a javaslatot, de eddig még csak a 26. szakaszáig ért el. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a módositó javaslatnak 50 szakasza van, úgy legjobb esetben csak május végére vár­ható az albizottság munkájának befeje­zése. Ezen javaslaton kívül a koalíciónak jelenleg nincsen egyéb munkaprogram­ja, igy a parlament kényszerszünetet tart március 27-ike óta. ügy volt, hogy májusban már egybehívják a képviselőházat, azonban az albizottság lassú munkája következtében a koalíció nyolcas bizottsága nem engedhette meg a parlament összehívását e hónapban, igy a munka csak júniusban kezdődik. Mig más országban a parlamentek a legfontosabb munkát a tava­szi hónapokban végzik és júniusban nyári szünidőre mennek, addig nálunk már rend­szeres szokássá vált, hogy a parlament káni­kulában ülésezik. Ez a játék ez évben is megismétlődik. A koalíció nyolcas bizottsága minden ülése elölt állandóan beharangozitatja, hogy az országos és járási képviselőtestületi vá­lasztások terminusáról fog dönteni, azónban döntését egyik hétről a másikra halasztja. Ez nem más, mint ámítás. A koalíció már hónapokkal ezelőtt megegyezett abban, hogy a ránézve kedvezőtlen belpolitikai viszo­nyok mellett nem lehet az országos vá­lasztásokat májusra vagy júniusra ki­íratnia. Valószínű, hogy ez évben már egyáltalában nem is lesznek választá­sok, mert a kormányt!é hségnek eltökélt szándéka, hogy a mai összeállításában, tehát a szocialisták nélkül rendezteti meg az októberi jubiláns ünnepségeket. Igaz ugyan, hogy felsőbb körök nyomást igyekeznek gyakorolni arra, hogy az úgy­nevezett államalkotó ellenzéki pártokat bele­vonják az állam kormányzásába, azonban — amint a mai helyzetből következtetni lehet — a kormánytöbbség egyelőre még elzárkó­zik 'ettől a tervtől. A koalíció nyolcas bizottsága a jövő hé­ten ismét összeül és a kormánysajtó közlése szerint „dönteni fog a választásokról". Ez a döntés azonban a közvéleményre már nem hozha t meglepetést. A német keresztényszocialisták nyomá­sára valószínű, hogy a kormány a nyári parlamenti időszak folyamán beterjeszt egy törvényjavaslatot, amellyel vissza­állítja a kettős ünnepeket. Ezt a javaslatot még júniusban letárgyalja a képviselőház. Már több ízben megemlítettük, hogy a szociális törvények előkészítésében egyetlen példa volt a magán alkalmazottak nyugdij- biz’tosítási törvényének az előkészítése, ahol a munkaadók és munkások együttesen dol­gozták ki javaslatot. Négyévi munka után az alkalmazottak és munkaadók képviselőiből álló szakbizottság a tavasz folyamán meg­szövegezte az elaborátumot és átnyújtotta a népjóléti minisztériumnak. Srámek minisz­ter ugyan már többizben kijelentette kül­döttségek előtt, hogy gyorsított eljárással el­készítteti az erre vonatkozó törvényjavasla­tot, azonban értesülésünk szerint ez a javaslat nem igen kerül még a nyári szünet előtt a parlament elé, mert.a népjóléti minisztérium az elaborátu- mon lényeges változtatásokat akar eszkö­zölni. Kétségtelen, hogy a parlament munka­képtelensége a kormánytöbbség tehetetlen­sége következtében állott be. Pedig pillanat­nyilag rengeteg gazdasági probléma vár el­intézésre. Szinte unikum a nagy tanácstalan­ságban a koalíciós sajtó azon állítása, hogy a közigazgatási reformról szóló törvény július­ban életbe fog lépni. Eszerint tehát az uj közigazgatást kinevezett hivatalnokok fogják vezetni s a néppárttól választott képviselő- testületeknek már csak akkor lesz beleszó­lásuk, amikor a kinevezett hivatalnokok az uj közigazgatást a maguk képére teremtet­ték meg. 1928 május 12, aaombat llQilEtlK ■KefiiSMeRSKATovARNA- * i : ^.rum acíksry-uc.sp ’ QÖMÖRlBUM'eSClKOfiGZÍR.p.t f •po^MAVA* 6 Mandarin - Cacao - Díó-Créma - Cherry, I Triple-Sec — Curacao — Karisbadi keserű ,.Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve'1 I „ A Nemzetközi Dunakiáliitáson aranyéremmel kitüntevet, Un<2%’ári és komáromi kiállításon kitüntetve — Junkers professzor az óceánrepülés jö­vőjéről. Junkers professzor, aki Amerikában résztvett a Bremen repülőinek tiszteletére adott banketten, pohárköszöntőt mondott és kijelentet­te, hogy már közel van az idő, amikor rendes repülőjáratokat létesitenek Európa és Amerika között. A repülőlorgalmat hatalmas repülőgépek fogjá' lebonyolítani, amelyek körülbelül szá* utast fognak szállítani az Óceán fölött. Borzalmak kastélya — BÖNOGYI REGÉNY — Irta: Ed$ar WaSSace (18) Mr. Reeder mégis nagyon óvatosan vágta föl a csomag papiros-burkolatát, amit letépett róla és nézegette a kis dobozi. Olyan ékszerdoboz volt, aminőt az aranyművesek használnak. Fölnyitotta a tetejét és — finom gyapot-ágyon — három aranygyűrű villog­tatta szemébe pompás gyémántjainak káp­rázatos ragyogását — Mr. Reeder letette Íróasztalára a gyűrű­ket és sokáig szótlanul bámult rájuk — Signor Giorgio Ravini szerencsegyiirüi vol­tak — s a detektív vagy tiz percig mélyen el révedezett, mert most már tudta, hogy Giorgio Ravini halott — És nem is volt szük­ség arra a kisérő lapra, mely a gyűrűk mel­lett volt, hogy ki felelős az olasz kegyetlen és erőszakos haláláért. A kusza „J. F.“ alá­írás határozottan nvr. Flack kézírása volt és a négy szó: — „Most maga jön sorra" — na­gyon épületes intelem lett. volna még akkor is, ha nem rejlett volna benne vérfagyasztó fenyegetés. Félórával később mr. Reeder már a Scotland Yardon volt, Simpson felügyelő szobájában. Simpson kíváncsian nézegette a gyűrűket s az egyik gyémántkő végén apró, sötétbarna foltocskára mutatott: — Ez ver — mondta. — Ej, most már én -e kételkedem, hogy Ravini meghalt. Első dolgunk, bogv kinyomozzuk: hová tűnt el, mikor azt mondta, hogy Parisba utazik? Ez sokkal gyorsabban ment, mint Simp­son hitte. Emlékezett, hogy az utóbbi időben Lew Steyne volt az olasz bizalmasa és gyak­rabban látták vele együtt. A gyors körtelefo­nálás mozgásba hozta a City detektív jent, akik öt perc alatt kiszimatoIMk, hol van Lew. — Hozzák ide rögtön taxiban! — ren­delkezett Simpson és visszakasztva a kagy­lót, azt kérdezte Reedertől: — Mit gondol, miféle meglepetés az, amivel az őrült Jack fenyegetőzik? Többszörös gyilkosság vagy szédületes arányú rablás? — Inkább rablás — felelte mr. Reeder elgondolkozva. — A gyilkosság mindig csak izé — eszköz Flacknél, a rablás szolgá­latában. * Tűnődve rágta a szája szélét pár pilla­natig s aztán igy szólt: — Bocsásson meg, ha netán ismétlések­kel untatom, de ismét emlékeztetem arra, hogy, ha nem csalódom: mr. Flack vessző­paripája, hogy úgy mondjam: az arany. Em­lékszik, hogyan robbantotta föl a „Megantic" páncéltermét — izé — az aranyért? Eltűnődve vakargatta az állát és szem­üvege fölött fürkészve nézte Simpsont, aki azonban tamáskodva rázta a fejét. — Szeretném, ha ez az őrült Jack annyi­ra megbolondulna, hogy gőzösön próbálna kiszökni az országból — mondta. — De en­nél bizonyára több esze van — Hanem a Leadenhall-Bank esetét ma már nem lehet megismételni, Reeder. Nem, nem: ez idő sze­rint egyáltalában nincs lehetőség arany­lopásra. Mr. Reederen meglátszott, hogy egészen más a meggyőződése. — Nem telefonálna az Angol Banknak, hogy elment-e már az a ranys zálli tmá n y Ausztráliába? — kérte SimpsonL • A felügyelő közelebb húzta magához a í telefont, fölhívta a számot és pár percnyi zűrzavaros ide-odakapcsolás után végié megkapta azt a nagyhatalmú személyiséget, akit keresett. Közben mr. Reeder, előre gör­nyedve, két kezével az esernyője fogójába kapaszkodva, lehunyt szemekkel, szenvedő arccal ült ott, mintha nem is érdekelné, ami. körülötte történik. — Végül Simpson letette a kagylót és referált a beszélgetésről: — A szállítmánynak ma reggel kellett volna indulnia, de az „Ólanic" gőzös indulá­sa elhalasztódott, mert a dock-munkások sztrájkolnak. Holnap azonban már munkába állnak s ekkor viszik hajóra az aranyat is. — Tilburybe megy a szállítmány, páncélos te­herautón, megfelelő őrséggel. Tilburyben az „01anic" páncéltermébe viszik; ezt a termet a modern technika legújabb vívmányainak fölhasználásával szerkesztették meg és épí­tették föl, úgy hogy John aligha ezen fogja kezdeni a kísérletezést. — Miért ne? — kérdezte mr. Reeder hanyagul és szinte elmosolyodott erre a •föl­tevésre. Sőt ellenkezőleg: ahogy már mond­tam, éppen ez lenne az az arany szállibmány, amelyre mr. Flack vadászni fog. — Bárcsak próféta lenne, Reeder! — mondta Simpson komoran. — Igazán óhajta­nám, mert — ebbe a vállalkozásba aztán csakugyan beletörne az őrült Jack bicskája! Még mindig Flackről és az ő aranyimá- datáról beszélgettek, mikor az egyik detek­tív előállította Lew Steynet. Nincs gonosz­tevő, akármilv elszánt és viharedzett is egyébként, akit ne nyugtalanítana valami szorongó érzés, mikor belép a Scotland Yard sötét kapuján — és Lew se bírta eltitkolni ezt az izgalmas aggodalmát. — Mi baj van, mr. Simpson? — kérdez­te bizonytalan hangon. — Igazán semmit se követtem el. Lopva gyűlölködő pillantást vetett Ree- derre, akit nagyon is jól ismert és joggal gyanakodott rá, hogy neki köszönheti ezt az előállítást. Simpson föltette a kérdést, de mr. Lew Steyne vállat vont. — Bocsánat, mr. Simpson: hát bakterje vagyok én Raviniuek? — próbált méltatlan­kodni. - Semmit se tudok az olasz bandáról, Ravimit pedig igazán csak futólag ismerem* Most mr. Reeder szólt közbe: — Múlt szerdán eete két óráig együtt volt vele! — s ez a megállapítás kissé meg­zavarta Lew-t. — Igaz, hogy volt vele valami kis dol­gom — magyarázta: — egyik házának a bér­letéről volt szó, de — Lopva fürkésző szemei hirtelen meg­merevedtek: meglátta az asztalon Ravini há­rom gyűrűjét és tátva maradt a szája. Roe- der észrevette ezt a megrendülést és várt. — Mi ez? — kérdezte Lew rekedten és a gyűrűkre mutatott. — Talán csak nem —■ Giorgio szerencsegyémántjai? — De azok — bólintott Simpson és egé­szen odatolta a papiroson heverő három gyűrűt Lew elé. — Megismeri őket? Lew fölvette az egyik gyűrűt és megfor­gatta a kezében. — Hogy kerülnek ezek ide? — kérdez­te gyanakodva. — Nekem maga Ravini mondta, hogy a világ minden kincséért sem válna meg tőlük. S aztán, mintha hirtelen megértette vol­na, hogy mit jelentenek ezek a gyűrűk a Scotland Yard birtokában, rémülten hördült föl: — Mi történt vele? — Talán csak nem... — De attól félek — bólintott mr. Ree­der tapintatosan —, hogy Giorgio Ravini már nincs a körünkben. — Meghalt?! — rikácsolta Lew elful­ladva és sárgás arca krétafehér lett. — Hol — mikor — ki ölte meg? — Éppen ezt szeretnők tudni mi is — mondta Simpson. — Rajta, Lew: maga nyomra vezethet bennünket. Merre van Ra­vini? ön azt hiTesztelte, hogy Párisba megy: de ez néni volt igaz. Nos, mondja meg, hogy hová. ment. valóban — Magának tudnia kell! A tolvaj lopva mr. Reederre sandított. (Folytatjuk.) | . uVö iti or és b élt i sz-fi116 *#h a f $a' p á r at S a hl \ \i ignaársdii ne tévessze össze másfajta kési: fü vízzel! Kapható mindenütt kis és itass üvegben. Sehmidtbaacr küíváSiaial Komáim e iiBMiTJiTTTTTWimwinirriiBi n—ii n % 2

Next

/
Thumbnails
Contents