Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-13 / 111. (1738.) szám

mT>Ay^T-MA6fcSft-HTKMP

A SfsalSeíő felles tanácstaiansáá^an — Az isi kftzisazíafass a Mustok?!! üszMselii kar foála hónapoftiS irányítani a_Mipyissl®tes!il8lek ellenőrzése nélkül — Csah luiiinskan ülhet Sssze a Mipyisslifeiz

Prága, május 12. A koalíció nyolcas bizottsága április 11-én tartotta első liusvét- utáni ülését és ennek eredményeként egy kommünikében közölte, begy a kormáuy- többség szilárd, kitart eredeti programja mellett és azt mindenáron végre is fogja hajtani. A munkaprogram első pontját a szociális biztosítás módosítása képezi, amelyet a koalíciós pártok tervei szerint e hónapban már a parlamentnek is le kellett volna tárgyalnia. Közben az országos és járási képviselőtestületi választások is esedékessé váltak. A szociális biztosítás módosításának előkészítését a szocialista ellenzéki pártok ag!íáciő.ra használták fel a koalícióval szemben. A koalíció kénytelen volt az agitáció utcai hatása következtében a szociális biztosítás módosításánál megkezdett radikális taktikáját megváltoztatni és kifejezve paktumra való készségét meghajolt a szocialisták előtt. Kénytelen volt a módosító javaslatot egy albizottságnak kiadni, amely most már másfél hónapja tárgyalja a javaslatot, de eddig még csak a 26. szakaszáig ért el. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a módositó

javaslatnak 50 szakasza van, úgy

legjobb esetben csak május végére várható az albizottság munkájának befejezése. Ezen javaslaton kívül a koalíciónak jelenleg nincsen egyéb munkaprogramja, igy a parlament kényszerszünetet tart március 27-ike óta. ügy volt, hogy májusban már egybehívják a képviselőházat, azonban az albizottság lassú munkája következtében a koalíció nyolcas bizottsága nem engedhette meg a parlament összehívását e hónapban, igy a munka csak júniusban kezdődik. Mig más országban a parlamentek a legfontosabb munkát a tavaszi hónapokban végzik és júniusban nyári szünidőre mennek, addig nálunk már rendszeres szokássá vált, hogy a parlament kánikulában ülésezik. Ez a játék ez évben is megismétlődik.

A koalíció nyolcas bizottsága minden ülése elölt állandóan beharangozitatja, hogy az országos és járási képviselőtestületi választások terminusáról fog dönteni, azónban döntését egyik hétről a másikra halasztja. Ez nem más, mint ámítás. A koalíció már hónapokkal ezelőtt megegyezett abban, hogy a ránézve kedvezőtlen belpolitikai viszonyok mellett nem lehet az országos választásokat májusra vagy júniusra kiíratnia. Valószínű, hogy ez évben már egyáltalában nem is lesznek választások, mert a kormányt!é hségnek eltökélt szándéka, hogy a mai összeállításában, tehát a szocialisták nélkül rendezteti meg az októberi jubiláns ünnepségeket.

Igaz ugyan, hogy felsőbb körök nyomást igyekeznek gyakorolni arra, hogy az úgynevezett államalkotó ellenzéki pártokat belevonják az állam kormányzásába, azonban — amint a mai helyzetből következtetni lehet — a kormánytöbbség egyelőre még elzárkózik 'ettől a tervtől.

A koalíció nyolcas bizottsága a jövő héten ismét összeül és a kormánysajtó közlése szerint „dönteni fog a választásokról". Ez a döntés azonban a közvéleményre már nem hozha t meglepetést.

A német keresztényszocialisták nyomására valószínű, hogy a kormány a nyári parlamenti időszak folyamán beterjeszt egy törvényjavaslatot, amellyel visszaállítja a kettős ünnepeket.

Ezt a javaslatot még júniusban letárgyalja a képviselőház.

Már több ízben megemlítettük, hogy a szociális törvények előkészítésében egyetlen példa volt a magán alkalmazottak nyugdij- biz’tosítási törvényének az előkészítése, ahol a munkaadók és munkások együttesen dolgozták ki javaslatot. Négyévi munka után az alkalmazottak és munkaadók képviselőiből álló szakbizottság a tavasz folyamán megszövegezte az elaborátumot és átnyújtotta a népjóléti minisztériumnak. Srámek miniszter ugyan már többizben kijelentette küldöttségek előtt, hogy gyorsított eljárással elkészítteti az erre vonatkozó törvényjavaslatot, azonban értesülésünk szerint

ez a javaslat nem igen kerül még a

nyári szünet előtt a parlament elé, mert.a népjóléti minisztérium az elaborátu- mon lényeges változtatásokat akar eszközölni.

Kétségtelen, hogy a parlament munkaképtelensége a kormánytöbbség tehetetlensége következtében állott be. Pedig pillanatnyilag rengeteg gazdasági probléma vár elintézésre. Szinte unikum a nagy tanácstalanságban a koalíciós sajtó azon állítása, hogy a közigazgatási reformról szóló törvény júliusban életbe fog lépni. Eszerint tehát az uj közigazgatást kinevezett hivatalnokok fogják vezetni s a néppárttól választott képviselő- testületeknek már csak akkor lesz beleszólásuk, amikor a kinevezett hivatalnokok az uj közigazgatást a maguk képére teremtették meg.

1928 május 12, aaombat

llQilEtlK

■KefiiSMeRSKATovARNA- * i

: ^.rum acíksry-uc.sp ’ QÖMÖRlBUM'eSClKOfiGZÍR.p.t

f •po^MAVA*

6 Mandarin - Cacao - Díó-Créma - Cherry,

I Triple-Sec — Curacao — Karisbadi keserű

,.Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve'1

I „ A Nemzetközi Dunakiáliitáson aranyéremmel kitüntevet, Un<2%’ári és komáromi kiállításon kitüntetve

— Junkers professzor az óceánrepülés jövőjéről. Junkers professzor, aki Amerikában résztvett a Bremen repülőinek tiszteletére adott banketten, pohárköszöntőt mondott és kijelentette, hogy már közel van az idő, amikor rendes repülőjáratokat létesitenek Európa és Amerika között. A repülőlorgalmat hatalmas repülőgépek fogjá' lebonyolítani, amelyek körülbelül szá* utast fognak szállítani az Óceán fölött.

Borzalmak kastélya

— BÖNOGYI REGÉNY —

Irta: Ed$ar WaSSace

(18)

Mr. Reeder mégis nagyon óvatosan

vágta föl a csomag papiros-burkolatát, amit letépett róla és nézegette a kis dobozi. Olyan ékszerdoboz volt, aminőt az aranyművesek használnak. Fölnyitotta a tetejét és — finom gyapot-ágyon — három aranygyűrű villogtatta szemébe pompás gyémántjainak káprázatos ragyogását —

Mr. Reeder letette Íróasztalára a gyűrűket és sokáig szótlanul bámult rájuk — Signor Giorgio Ravini szerencsegyiirüi voltak — s a detektív vagy tiz percig mélyen el révedezett, mert most már tudta, hogy Giorgio Ravini halott — És nem is volt szükség arra a kisérő lapra, mely a gyűrűk mellett volt, hogy ki felelős az olasz kegyetlen és erőszakos haláláért. A kusza „J. F.“ aláírás határozottan nvr. Flack kézírása volt és a négy szó: — „Most maga jön sorra" — nagyon épületes intelem lett. volna még akkor is, ha nem rejlett volna benne vérfagyasztó fenyegetés.

Félórával később mr. Reeder már a Scotland Yardon volt, Simpson felügyelő szobájában. Simpson kíváncsian nézegette a gyűrűket s az egyik gyémántkő végén apró, sötétbarna foltocskára mutatott:

— Ez ver — mondta. — Ej, most már én -e kételkedem, hogy Ravini meghalt. Első dolgunk, bogv kinyomozzuk: hová tűnt el, mikor azt mondta, hogy Parisba utazik?

Ez sokkal gyorsabban ment, mint Simpson hitte. Emlékezett, hogy az utóbbi időben Lew Steyne volt az olasz bizalmasa és gyakrabban látták vele együtt. A gyors körtelefonálás mozgásba hozta a City detektív jent,

akik öt perc alatt kiszimatoIMk, hol van Lew.

— Hozzák ide rögtön taxiban! — rendelkezett Simpson és visszakasztva a kagylót, azt kérdezte Reedertől: — Mit gondol, miféle meglepetés az, amivel az őrült Jack fenyegetőzik? Többszörös gyilkosság vagy szédületes arányú rablás?

— Inkább rablás — felelte mr. Reeder elgondolkozva. — A gyilkosság mindig csak

izé — eszköz Flacknél, a rablás szolgálatában. *

Tűnődve rágta a szája szélét pár pillanatig s aztán igy szólt:

— Bocsásson meg, ha netán ismétlésekkel untatom, de ismét emlékeztetem arra, hogy, ha nem csalódom: mr. Flack vesszőparipája, hogy úgy mondjam: az arany. Emlékszik, hogyan robbantotta föl a „Megantic" páncéltermét — izé — az aranyért?

Eltűnődve vakargatta az állát és szemüvege fölött fürkészve nézte Simpsont, aki azonban tamáskodva rázta a fejét.

— Szeretném, ha ez az őrült Jack annyira megbolondulna, hogy gőzösön próbálna kiszökni az országból — mondta. — De ennél bizonyára több esze van — Hanem a Leadenhall-Bank esetét ma már nem lehet megismételni, Reeder. Nem, nem: ez idő szerint egyáltalában nincs lehetőség aranylopásra.

Mr. Reederen meglátszott, hogy egészen más a meggyőződése.

— Nem telefonálna az Angol Banknak, hogy elment-e már az a ranys zálli tmá n y Ausztráliába? — kérte SimpsonL •

A felügyelő közelebb húzta magához a í telefont, fölhívta a számot és pár percnyi zűrzavaros ide-odakapcsolás után végié megkapta azt a nagyhatalmú személyiséget, akit keresett. Közben mr. Reeder, előre görnyedve, két kezével az esernyője fogójába kapaszkodva, lehunyt szemekkel, szenvedő arccal ült ott, mintha nem is érdekelné, ami.

körülötte történik. — Végül Simpson letette a kagylót és referált a beszélgetésről:

— A szállítmánynak ma reggel kellett volna indulnia, de az „Ólanic" gőzös indulása elhalasztódott, mert a dock-munkások sztrájkolnak. Holnap azonban már munkába állnak s ekkor viszik hajóra az aranyat is. — Tilburybe megy a szállítmány, páncélos teherautón, megfelelő őrséggel. Tilburyben az „01anic" páncéltermébe viszik; ezt a termet a modern technika legújabb vívmányainak fölhasználásával szerkesztették meg és építették föl, úgy hogy John aligha ezen fogja kezdeni a kísérletezést.

— Miért ne? — kérdezte mr. Reeder hanyagul és szinte elmosolyodott erre a •föltevésre. Sőt ellenkezőleg: ahogy már mondtam, éppen ez lenne az az arany szállibmány, amelyre mr. Flack vadászni fog.

— Bárcsak próféta lenne, Reeder! — mondta Simpson komoran. — Igazán óhajtanám, mert — ebbe a vállalkozásba aztán csakugyan beletörne az őrült Jack bicskája!

Még mindig Flackről és az ő aranyimá- datáról beszélgettek, mikor az egyik detektív előállította Lew Steynet. Nincs gonosztevő, akármilv elszánt és viharedzett is egyébként, akit ne nyugtalanítana valami szorongó érzés, mikor belép a Scotland Yard sötét kapuján — és Lew se bírta eltitkolni ezt az izgalmas aggodalmát.

— Mi baj van, mr. Simpson? — kérdezte bizonytalan hangon. — Igazán semmit se követtem el.

Lopva gyűlölködő pillantást vetett Ree- derre, akit nagyon is jól ismert és joggal gyanakodott rá, hogy neki köszönheti ezt az előállítást.

Simpson föltette a kérdést, de mr. Lew Steyne vállat vont.

— Bocsánat, mr. Simpson: hát bakterje vagyok én Raviniuek? — próbált méltatlankodni. - Semmit se tudok az olasz bandáról,

Ravimit pedig igazán csak futólag ismerem*

Most mr. Reeder szólt közbe:

— Múlt szerdán eete két óráig együtt volt vele! — s ez a megállapítás kissé megzavarta Lew-t.

— Igaz, hogy volt vele valami kis dolgom — magyarázta: — egyik házának a bérletéről volt szó, de —

Lopva fürkésző szemei hirtelen megmerevedtek: meglátta az asztalon Ravini három gyűrűjét és tátva maradt a szája. Roe- der észrevette ezt a megrendülést és várt.

— Mi ez? — kérdezte Lew rekedten és a gyűrűkre mutatott. — Talán csak nem —■ Giorgio szerencsegyémántjai?

— De azok — bólintott Simpson és egészen odatolta a papiroson heverő három gyűrűt Lew elé. — Megismeri őket?

Lew fölvette az egyik gyűrűt és megforgatta a kezében.

— Hogy kerülnek ezek ide? — kérdezte gyanakodva. — Nekem maga Ravini mondta, hogy a világ minden kincséért sem válna meg tőlük.

S aztán, mintha hirtelen megértette volna, hogy mit jelentenek ezek a gyűrűk a Scotland Yard birtokában, rémülten hördült föl:

— Mi történt vele? — Talán csak nem...

— De attól félek — bólintott mr. Reeder tapintatosan —, hogy Giorgio Ravini már nincs a körünkben.

— Meghalt?! — rikácsolta Lew elfulladva és sárgás arca krétafehér lett. — Hol — mikor — ki ölte meg?

— Éppen ezt szeretnők tudni mi is —

mondta Simpson. — Rajta, Lew: maga

nyomra vezethet bennünket. Merre van Ravini? ön azt hiTesztelte, hogy Párisba megy: de ez néni volt igaz. Nos, mondja meg, hogy hová. ment. valóban — Magának tudnia kell!

A tolvaj lopva mr. Reederre sandított.

(Folytatjuk.)

| . uVö iti or és b élt i sz-fi116 *#h a f $a' p á r at S a hl

\ \i ignaársdii ne tévessze össze másfajta kési: fü vízzel! Kapható mindenütt kis és itass üvegben. Sehmidtbaacr küíváSiaial Komáim

e iiBMiTJiTTTTTWimwinirriiBi n—ii n

%

2