Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-11 / 109. (1736.) szám

Slrssemann ötyén CsehszBovákia de mm elismeri a moszkvai'kormányt? London, május 10. A Daily I eleget.,ph értesülése szerint a csehszlovák kormány rövidesen dönteni íog az Oroszországgal kö­tendő szerződés ügyében, amellyel a két or­szág közötti diplomáciai viszony ismét telje­sen helyreáll na-. A paktum még abban az időben készült el, amikor Anglia megszakí­totta a diplomáciai kapcsolatokat Moszkvá­val, Csehszlovákia azonban Angliára való te­kintettel akkor nem kötötte meg a paktu­mot. Benes londoni útját valószínűleg arra használta lel, hogy az angol diplomáciai közvéleménynél erre a lépésre előkészítse a talajt. Berlin, május 10. Stresemann dr. külügy­miniszter ma ünnepelte születésének ötvene­dik éves fordulóját. A miniszter minden, nyil­vános ünnep éltetést elhárított magától. Mind­azonáltal úgy belföldről, mint külföldről szá­mos tisztelője .és jóbarátja kereste fel szeren- esekivánataivail. Május 22-án tárgyalja a szenátus a rejt nyugdíjasok Ü£y2! Prága, május 10. A szenátus május 22-én ül össze, hogy végre letárgyalja a régi nyug­díjasok nyugdi jiill etm ényein ek rendezéséről szóló törvényjavaslatot. A szenátus elnöksége holnap délelőtt tart ülést. ■ - S Issraifiaf védi a beíratni ■ mankapiac eédelmériH szil# tfirváayt Prága, május 10. A belföldi munfcapiae védelméről szóló törvényt a külföldi sajtó éles támadásokban részesítette. A népjóléti mi­nisztérium e támadásokra való tekintettel a csehszlovák tá irati iroda utján hivatalos nyi­latkozatot adott ki, amelyben rámutat arra, hogy Csehszlovákia csak azért léptette életbe a törvényt, mert a szómszódáilomok a cseh­szlovák állampo1 "árok alkalmaztatásának út­jába óriási akadályokat gördítettek. A tör­vény végrehajtási rendelet© majdnem szósze- Tint megegyezik a három évvel ezelőtt ki­adott osztrák rendelettel. A törvény 18-ik pa­ragrafusa. azt írja elő, hogy á népjóléti mi­niszter külföldi állampolgárok alkalmaztatá­sára vonatkozólag ugyanoly föltételeket írjon elő, mint amilyeneket a külföld a csehszlovák állampolgárokkal szemben alkalmaz. Az al­kalma ztatási engedély illetéke alacsonyabb ez eddiginél. E törvény életbeléptetése előtt a hatóságok háromtól hat hónapig terjedő en­gedélyért a teljes illetéket szedhették, míg most egyéves engedélyért sokkal alacsonyabb illetéket szednek. Marinkovlgs mutatkozott az olass-Iúsbszfáv wl«©iti?réi , a sskiipstinában A liagoszláv kfllttgyminisziér wáiassa gadiesék IsiSerpelSáciéJára — ©Sasz“ius©sziáw viszony kezeiese sok diszkréciót köve&el — Bel gr <14, május 10. A szkupsíina mai rendkívüli fontosságú ülésén valamennyi képviselő megjelent, a karzatok zsúfolásig megteltek és a diplomáciai testület több tag­ja is elfoglalta helyét a diplomaták részére fontartott páholyban. Az érdeklődésre az adott okot, hogy ezen az ülésen válaszolt Ma~ rinkovdcs külügyminiszter Jovanovics, Pribi- csevics és R a dics képviselők interpellációjá­ra, amelyet Olaszország állítólagos annexiós törekvései miatt nyújtottak be. A külügyminiszter először megállapítot­ta, hogy nmcs tudomása Olaszországnak arról a szándékáról, mintha vámuniót kívánna, kötni Albániával és végérvényesen prok- lamálni akarná az olasz protekturátust Albánia felett. Olyan jelet sem lehet megállapítani, amely­ből az erre vonatkozó újsághírek helyességé­re következtetést lehetne levonni. Az ilyen cselekvés Olaszország részéről a nyílt kapu elvének mondana ellent, amelyet a nagyha­talmak is elismertek. Magától értetődő, hogy a miniszter sem az olasz kormányhoz, sem a nagyhatalmakhm nem fog kérdést intézni, amint hogy nem is intézhet k&r- cMgt, Olaszországnak ez ellen az elv ellen, • ''^irányuló alUtólágos SznM-é'cáadról'. Az idegen államok ilyen állítólagos szándékai­ra vonatkozó interpellációk általában ellen­keznek a parlamenti, szokással és a miniszter a fenforgó esetben csupán az interpelláló kép­viselők személye iránti előzékenységből vá­laszol. Éppen igy tárgytalan az a kérdés is, vájjon Jugoszlávia tett-e valamilyen irányban lépést a nagyhatalmaknál, hogy Olaszország politikájára bizonyos befolyást gyakorolja­nak. Minden államnak van valami érdeke a , Balkánon és a balkáni államok politikája ar­ra irányul, hogy ezeket az érdekeket termé­szetes határaik közé korlátozzák. Jugoszláviá­nak törekvése abban áll, hogy a nagyhatal­mak balkáni befolyását összhangba hozza a fennálló nemzetközi renddel, a Balkán füg­getlenségének elvével és a balkáni népek le­gitim érdekeivel. Ebben az irányban mozog Jugoszlávia diplomáciai akciója is. Az a munka, amelyet idáig végeztem, — fejezte be szavait a miniszter — arra irányult és a jövőben is arra fog iráynuini, hogy Jugoszlávia és az olasz királyság között barátságos megegyezésre kerüljön a sor. Remélem, hogy az interpellálok is egyetérte­nek abban velem, hogy ennek a.problémának helyes megoldásához nagy higedvérre és jó­akaratra, ezenkívül nagyon sok türelemre és főleg diszkrécióra van szükség. A miniszter válaszát a’szkupstina többsé­ge hangos tapsviharral fogadta. Az interpellálok közül elsőnek Pnbicse- vics szólalt fel. Rámutatott Olaszország be­kerítő politikájára, amelyet Jugoszláviával szemben folytat és a nyilvánvalóan protekto­rátusra törekvő albáni olasz - politikára. Ki­jelentette, hogy Jugoszlávia külpolitikája tel­jes eredményeket ér el, ha állandóan össz­hangban lesz a belpolitikával. .Követeli, hogy Jugoszláviában is alkossák meg a szkup- sttna. külpolitikai bizottságát, mint ahogy valamennyi európai parlament­nek van külpolitikai bizottsága. Jovanovics képviselő Olaszországnak arra a szándékára mutatott rá, hogy Albániá­ban meg akarja vetni lábát. Az albán problé­mát csak úgy lehet megoldani, ha az albán ál­lam feletti protektorátust a népszövetség ve­szi át. Hodzsa és Srobár harca Prága, május 10. Povázsiky a Pritomnost- ban igen érdekes cikkben ismerteti a Srobár és Hodzsa között folyó kulisszamögötti har­cot. A cikkíró megállapítja, hogy a vesztes fél Srobár lesz, akár visszavonul a harctól, akár kilép a pártból. Hodzsa határozottan jóval na- gyobbvonalu politikus Sro bárnál, mert a pesti iskolát végezte el, ami maga már sokat mond. A két politikus közt óriási az ellentét. Srobár az érzelmi politikának és a gyors cselekvés­nek az embere, Hodzsa munkája inkább rész­letekbe menő és óvatos. Hodzsa a pesti parla­mentben sohasem tagadta meg szlovák voltát, azonban nem volt oly zajos, mint Juriga. Egy­szóval politikus volt. Hodzsa a prevrat utáni időben szabad teret engedett ellenfelének, 5 maga pedig kivárta, amíg eljön az ideje. Bi­zonyára már akkor biztos volt abban, hogy az ő órája is ütni fog. A pokrokár Srobár el­len előszöT a ludákok léptek föl. Hodzsa min­dig arra törekedett, hogy a pártvezetést a ke­zébe vehesse, de úgy, hogy ne Srobár mel­lett, hanem fölötte álljon. A szlovák polgári közvél-emén ytermészetesen Hodzsa oldalán lesz, mert Srobár gyorsan félreállott és poli­tikája ma már a múlté. Ugylátszik, — fejezi be a cikkíró — hogy az agrárpárti pailotaför- radálmát Srobár ellenségei rendezik. Mis mindig bizonytalan a Mépolselfiház összehívása Prága, május 10. A koalíció nyolcas bi­zottsága holnap délután ismét összeül, hogy az országos és járási képviselőtestületi vá­lasztások terminusáról tárgyaljon. A képvi­selőház összehívása még mindig bizonytalan, mivel a szociálpolitikai albizottság munkájá­val még a jövő héten sem fog elkészülni. Olaszország válasza a káhorn- elienes paftiani-Javaslatra Newyork, május 10. A Kellogg jegyzéké­re adott olasz feleletet ma hozták nyilvános­ságra az amerikai lapok. Az állami kormány­zás rendkívül kedvezően fogadta Mussolini válaszát, mert az olasz miniszterelnök kije­lenti, hogy Itália hűen ahhoz a politikához, amelyet állandóan folytat, az amerikai kezde­ményezést a legélénkebb szimpátiával üd­vözli és mindenkor kész a magasztos cél meg­valósításában való közreműködésre. Kivégzések SzovJeforoszországban Moszkva, május 10. Krím félsziget köz­ponti végrehajtóbizottságának egykori elnö­két, Weli Ibraimovo-t és helyettesét, Muszta- fát, akiket különböző szabálytalanságok miatt a szovjetbíróság halálra ítélt, ma reggel ki­végezték. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténe­tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető la­punk könyvosztályában. borzalmak kastélya — BÖNÖGYI REGÉNY -­Irta: Edgár Waflace (16) — Nagyon helyes! — mondta mr. Ree- ider, egészen fölvi dúlva, nyájasan. — Jövőre azonbarh mindig maga menjen le érte és sa- játkezüleg hozza föl a tejet. ' És éhből — mondja: nem ivott? — Nem, uram: csak tisztán iszom a teát — felelte az inas: — nem szeretem tejjel. Mr. Reeder rámosolygott az inasra, ami nála ritka kegy és kitüntetés volt. — Nagyon helyes, Peters — mondta: — ezért is él még és nincsen semmi baja. Hoz­za be a maradék tejet is és csináljon nekem másik teát. Ma este én is tej nélkül iszom. — Nem szereti a tejet, uram? — cso­dálkozott az inas zavartan. — Hiszen eddig... — Oh, most is, meg ezentúl is szeretem — felelte mr. Reeder nyájasan: — de min­denesetre csak sztrichnin nélkül. Azt hi­szem, Peters, hogy nagyon izgalmas hetünk lesz. Mondja: vannak rokonai? — Csak öreg édesanyám van, sir — fe­lelte az inas végképpen megzavarodva. — És biztosította az életét? Az inas némán bólintott, mire mr. Ree- Öer sóhajtva jegyezte meg: — ön hát előnyösebb helyzetben van, mint én ... He mindenesetre nagyon érde­kes, izgalmas hetünk lesz — És ez a jövendölése nagyon is betelje­sedett! VJII. FEJEZET London is megtudta végre, hogy John Flack megszökött és a közönség rémüldözött vagy fölháborodott — ki-ki a temperamen­tuma szerint. A törvénytisztelő polgárok nem nagy örömmel vették tudomásul, hogy szabadon jár köztük ez a gyilkos őrült, a nagyszabású aranylopások zseniális terve­zője. És ez az „ujság“ már több mint egy hetes volt: — miért titkolta el a Sootland Yard a közönség előtt? Miért rejtik véka alá az ily életbevágó, fontos híreket? Ki a fele­lős ennek a végzetes információnak az el­hallgatásáért? — Vastagbefüs elmek adták föl ezeket a kérdéseket a szenvedélyes és szenzációs cikkek élén. A Benmet Sít est-i merénylet közpréda lett: — és mr. Reeder a legször- nyiibb zavarban volt, hogy üymódon egy­szerre a közérdeklődés középpontjába ke­rült. Mr. Reeder egyedül szokott üldögélni a főügyészségi rendőrkirendelteióg kis irodájá­ban, csöndesen malmozva az ujjaival, vigasz­talanul bámulva irőmappájának folttal an itatóslaipjára. Senkise tudta, hogy miről álmodik eze­ken a szótlan elmerengéseken, — hogy me­sés vagyonok jártak-e az eszében: arany­hegyek. és egyéb kincsek, vagy bizonyos piros-fehér baba-arcú fiatal lady vagy mind a kettő? — senki se sejtette, mert .amikor fölriasztották ezekből az ábrándozásokból, az Ijedt meghökkenésen üdvül semmiféle más érzelmet nem Árult el az arca. A valóság az volt, hogy ezalatt az idő alatt agyának minden idegszála legújabb el­lenségével foglalkozott: -- legújabb ellensé­gével, aki egyszersmind a legrégibb is volt. A Fláck-bandának eleinte három tagja volt — John, George és Augustus — s azok­ban az időkben kezdtek dolgozni, amikor „tudományos" művelet volt, sőt. némileg csodaszámba is ment a pénzszekrények acél- zárjának kiégetése vizgázzal. . Augustus Fisokét a Lombard §treét-i Carr-bank éjjeli őre lőtte agyon azon az éj­szakán, mikor el akarta rabolni a bank aranykészletét; George Flack, hármuk közt a legfiatalabb, akit tetten értek a Bond Street-i bankrabláson, tíz évű íegyházat ka­pott és meghalt a börtönben; már csak John élt, a család őrült-zseaiijo, aki most megszö­kött és nem bírtak ráakadni. ő sorozta be bandájába Sweizert, a hír­hedt amerikai bankrobbantőt, aki dinamit- tal dolgozott és az elegáns franciát, Adolphe Vicfoiret, akik megint más és más újoncokat hoztak. Mert sajátos tulajdonsága volt az őrült Flacknek, hogy — mint a mágnes — csodálatos erővel tudta bármikor magához vonzani a gonosztevők legjavát: a legügye­sebbeket és lég elszán tabbakat. Bár a másik két Fiaok vagy börtönben ült vagy már meghalt: a banda azért erősebb volt, mint "aha, — még sokkalta erősebb, mert vala- hol a háttérben ott settenkedett az őrült banda vezér forrongó agyveleje. Ekkor került bele az események forga­tagába mr. Reeder, — nem annyira azért, mert a londoni rendőrség nem boldogult, hanem inkább a főügyész y>aroncsára, aki már nagyon unta a Fiaok-banda hosszas ga- rázld; .codását, aminek gyökeresen végét akarta vetni. * Elvágni a szervezet csápjait — külső függelékeit — aránylag nem volt nehéz dolog. Mr. Reeder hamarosan lefogta a bivaly- erejű Sweizert, ezt a félelmetes svájc-amért- kai banditát, mikor egy vasárnap reggelen a Bedford Street-i postahivatal pénzszekré- uyével vesződött másodmagával. Sweizer ugyan revolvert rántott, de mr. Reeder oly gyorsan elgáncsolta és reá tóidéit, hogy majdnem kiszorította a lelket a Tablóból. • — Eresszen föl! — horgolt a svájci ful­dokolva: — betöri a bordáimat, Reeder! -* Mr. Reeder megfordította a svájcit és hátrabilincselte a kezeit, aztán a nyakánál fogva talpra rántotta és sietett álmélkodó kollégáinak segítségére, akik ezalatt elbán­lak a másik rablóval. Victoiret éjjel tartóztatták le Carltou- ban, mikor a barátnőjével, May Denverrel ebédéit, nem is védekezett, mert az óvatos rendőrség olyan betöréssel vádolta, amit nem ő követett el és nagyon jól tudta, hogy könnyen bebizonyithatja az ártatlanságát. — Kedves mr. Reeder — mondta fölé­nyes, blazirt modorában — ezúttal óriási bakot lőtt, de azért nem haragszom önre. Be 'tudom bizonyítani, hogy amikor azt a gyöngynyakéket ellopták a Hertford Stree- fen, én Nizzában voltain. Ilyen hányaveti hangon beszélt, mialatt beszállították Scotland Yardba, Odabent alaposan megmotozták, találtak is nála két revolvert, meg más életveszélyes fegyvert, de az elegáns Victoire még mindig mosoly­gott... Csak akkor hült el, mikor meghallotta, hogy voltaképpen a Lem s-fél© bank kirablá­sával és az éjjeli őr terhére elkövetett szán­dékos emberöléssel vádolják, — nem is szól­va néhány más, apróbb büneselekményrők Természetesen, fegyházat kapóit s mikor a dühöngve védekező banditát betuszkolták a rabszállitó autóba, mr. Reeder jőszivüen bé- kitgette: — Mondja, hogy akkor éppen Nizzában volt — A rablónak torkán akadt a szó, — de nem sokkal aztán különös dolog történt. A rendőrség lefogott Somers Towniban egy em­bert, akit azért a prózai gazságért jelentet­tek föl, hogy nyilvánosan vert© a feleségét. Mikor megmotozták, piszkos, össze-vissza- gyiirf levelet találtak a zsebében s ezt a le­velet azonnal elküldték mr. Rendőrnek. Szólt- pedig ez a levél a következőképpen: (Folytatjuk.) % 2 .............................. I...... Ilii..

Next

/
Thumbnails
Contents