Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-11 / 109. (1736.) szám
Slrssemann ötyén CsehszBovákia de mm elismeri a moszkvai'kormányt? London, május 10. A Daily I eleget.,ph értesülése szerint a csehszlovák kormány rövidesen dönteni íog az Oroszországgal kötendő szerződés ügyében, amellyel a két ország közötti diplomáciai viszony ismét teljesen helyreáll na-. A paktum még abban az időben készült el, amikor Anglia megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Moszkvával, Csehszlovákia azonban Angliára való tekintettel akkor nem kötötte meg a paktumot. Benes londoni útját valószínűleg arra használta lel, hogy az angol diplomáciai közvéleménynél erre a lépésre előkészítse a talajt. Berlin, május 10. Stresemann dr. külügyminiszter ma ünnepelte születésének ötvenedik éves fordulóját. A miniszter minden, nyilvános ünnep éltetést elhárított magától. Mindazonáltal úgy belföldről, mint külföldről számos tisztelője .és jóbarátja kereste fel szeren- esekivánataivail. Május 22-án tárgyalja a szenátus a rejt nyugdíjasok Ü£y2! Prága, május 10. A szenátus május 22-én ül össze, hogy végre letárgyalja a régi nyugdíjasok nyugdi jiill etm ényein ek rendezéséről szóló törvényjavaslatot. A szenátus elnöksége holnap délelőtt tart ülést. ■ - S Issraifiaf védi a beíratni ■ mankapiac eédelmériH szil# tfirváayt Prága, május 10. A belföldi munfcapiae védelméről szóló törvényt a külföldi sajtó éles támadásokban részesítette. A népjóléti minisztérium e támadásokra való tekintettel a csehszlovák tá irati iroda utján hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben rámutat arra, hogy Csehszlovákia csak azért léptette életbe a törvényt, mert a szómszódáilomok a csehszlovák állampo1 "árok alkalmaztatásának útjába óriási akadályokat gördítettek. A törvény végrehajtási rendelet© majdnem szósze- Tint megegyezik a három évvel ezelőtt kiadott osztrák rendelettel. A törvény 18-ik paragrafusa. azt írja elő, hogy á népjóléti miniszter külföldi állampolgárok alkalmaztatására vonatkozólag ugyanoly föltételeket írjon elő, mint amilyeneket a külföld a csehszlovák állampolgárokkal szemben alkalmaz. Az alkalma ztatási engedély illetéke alacsonyabb ez eddiginél. E törvény életbeléptetése előtt a hatóságok háromtól hat hónapig terjedő engedélyért a teljes illetéket szedhették, míg most egyéves engedélyért sokkal alacsonyabb illetéket szednek. Marinkovlgs mutatkozott az olass-Iúsbszfáv wl«©iti?réi , a sskiipstinában A liagoszláv kfllttgyminisziér wáiassa gadiesék IsiSerpelSáciéJára — ©Sasz“ius©sziáw viszony kezeiese sok diszkréciót köve&el — Bel gr <14, május 10. A szkupsíina mai rendkívüli fontosságú ülésén valamennyi képviselő megjelent, a karzatok zsúfolásig megteltek és a diplomáciai testület több tagja is elfoglalta helyét a diplomaták részére fontartott páholyban. Az érdeklődésre az adott okot, hogy ezen az ülésen válaszolt Ma~ rinkovdcs külügyminiszter Jovanovics, Pribi- csevics és R a dics képviselők interpellációjára, amelyet Olaszország állítólagos annexiós törekvései miatt nyújtottak be. A külügyminiszter először megállapította, hogy nmcs tudomása Olaszországnak arról a szándékáról, mintha vámuniót kívánna, kötni Albániával és végérvényesen prok- lamálni akarná az olasz protekturátust Albánia felett. Olyan jelet sem lehet megállapítani, amelyből az erre vonatkozó újsághírek helyességére következtetést lehetne levonni. Az ilyen cselekvés Olaszország részéről a nyílt kapu elvének mondana ellent, amelyet a nagyhatalmak is elismertek. Magától értetődő, hogy a miniszter sem az olasz kormányhoz, sem a nagyhatalmakhm nem fog kérdést intézni, amint hogy nem is intézhet k&r- cMgt, Olaszországnak ez ellen az elv ellen, • ''^irányuló alUtólágos SznM-é'cáadról'. Az idegen államok ilyen állítólagos szándékaira vonatkozó interpellációk általában ellenkeznek a parlamenti, szokással és a miniszter a fenforgó esetben csupán az interpelláló képviselők személye iránti előzékenységből válaszol. Éppen igy tárgytalan az a kérdés is, vájjon Jugoszlávia tett-e valamilyen irányban lépést a nagyhatalmaknál, hogy Olaszország politikájára bizonyos befolyást gyakoroljanak. Minden államnak van valami érdeke a , Balkánon és a balkáni államok politikája arra irányul, hogy ezeket az érdekeket természetes határaik közé korlátozzák. Jugoszláviának törekvése abban áll, hogy a nagyhatalmak balkáni befolyását összhangba hozza a fennálló nemzetközi renddel, a Balkán függetlenségének elvével és a balkáni népek legitim érdekeivel. Ebben az irányban mozog Jugoszlávia diplomáciai akciója is. Az a munka, amelyet idáig végeztem, — fejezte be szavait a miniszter — arra irányult és a jövőben is arra fog iráynuini, hogy Jugoszlávia és az olasz királyság között barátságos megegyezésre kerüljön a sor. Remélem, hogy az interpellálok is egyetértenek abban velem, hogy ennek a.problémának helyes megoldásához nagy higedvérre és jóakaratra, ezenkívül nagyon sok türelemre és főleg diszkrécióra van szükség. A miniszter válaszát a’szkupstina többsége hangos tapsviharral fogadta. Az interpellálok közül elsőnek Pnbicse- vics szólalt fel. Rámutatott Olaszország bekerítő politikájára, amelyet Jugoszláviával szemben folytat és a nyilvánvalóan protektorátusra törekvő albáni olasz - politikára. Kijelentette, hogy Jugoszlávia külpolitikája teljes eredményeket ér el, ha állandóan összhangban lesz a belpolitikával. .Követeli, hogy Jugoszláviában is alkossák meg a szkup- sttna. külpolitikai bizottságát, mint ahogy valamennyi európai parlamentnek van külpolitikai bizottsága. Jovanovics képviselő Olaszországnak arra a szándékára mutatott rá, hogy Albániában meg akarja vetni lábát. Az albán problémát csak úgy lehet megoldani, ha az albán állam feletti protektorátust a népszövetség veszi át. Hodzsa és Srobár harca Prága, május 10. Povázsiky a Pritomnost- ban igen érdekes cikkben ismerteti a Srobár és Hodzsa között folyó kulisszamögötti harcot. A cikkíró megállapítja, hogy a vesztes fél Srobár lesz, akár visszavonul a harctól, akár kilép a pártból. Hodzsa határozottan jóval na- gyobbvonalu politikus Sro bárnál, mert a pesti iskolát végezte el, ami maga már sokat mond. A két politikus közt óriási az ellentét. Srobár az érzelmi politikának és a gyors cselekvésnek az embere, Hodzsa munkája inkább részletekbe menő és óvatos. Hodzsa a pesti parlamentben sohasem tagadta meg szlovák voltát, azonban nem volt oly zajos, mint Juriga. Egyszóval politikus volt. Hodzsa a prevrat utáni időben szabad teret engedett ellenfelének, 5 maga pedig kivárta, amíg eljön az ideje. Bizonyára már akkor biztos volt abban, hogy az ő órája is ütni fog. A pokrokár Srobár ellen előszöT a ludákok léptek föl. Hodzsa mindig arra törekedett, hogy a pártvezetést a kezébe vehesse, de úgy, hogy ne Srobár mellett, hanem fölötte álljon. A szlovák polgári közvél-emén ytermészetesen Hodzsa oldalán lesz, mert Srobár gyorsan félreállott és politikája ma már a múlté. Ugylátszik, — fejezi be a cikkíró — hogy az agrárpárti pailotaför- radálmát Srobár ellenségei rendezik. Mis mindig bizonytalan a Mépolselfiház összehívása Prága, május 10. A koalíció nyolcas bizottsága holnap délután ismét összeül, hogy az országos és járási képviselőtestületi választások terminusáról tárgyaljon. A képviselőház összehívása még mindig bizonytalan, mivel a szociálpolitikai albizottság munkájával még a jövő héten sem fog elkészülni. Olaszország válasza a káhorn- elienes paftiani-Javaslatra Newyork, május 10. A Kellogg jegyzékére adott olasz feleletet ma hozták nyilvánosságra az amerikai lapok. Az állami kormányzás rendkívül kedvezően fogadta Mussolini válaszát, mert az olasz miniszterelnök kijelenti, hogy Itália hűen ahhoz a politikához, amelyet állandóan folytat, az amerikai kezdeményezést a legélénkebb szimpátiával üdvözli és mindenkor kész a magasztos cél megvalósításában való közreműködésre. Kivégzések SzovJeforoszországban Moszkva, május 10. Krím félsziget központi végrehajtóbizottságának egykori elnökét, Weli Ibraimovo-t és helyettesét, Muszta- fát, akiket különböző szabálytalanságok miatt a szovjetbíróság halálra ítélt, ma reggel kivégezték. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténetek, ára csak 12 korona. Megrendelhető lapunk könyvosztályában. borzalmak kastélya — BÖNÖGYI REGÉNY -Irta: Edgár Waflace (16) — Nagyon helyes! — mondta mr. Ree- ider, egészen fölvi dúlva, nyájasan. — Jövőre azonbarh mindig maga menjen le érte és sa- játkezüleg hozza föl a tejet. ' És éhből — mondja: nem ivott? — Nem, uram: csak tisztán iszom a teát — felelte az inas: — nem szeretem tejjel. Mr. Reeder rámosolygott az inasra, ami nála ritka kegy és kitüntetés volt. — Nagyon helyes, Peters — mondta: — ezért is él még és nincsen semmi baja. Hozza be a maradék tejet is és csináljon nekem másik teát. Ma este én is tej nélkül iszom. — Nem szereti a tejet, uram? — csodálkozott az inas zavartan. — Hiszen eddig... — Oh, most is, meg ezentúl is szeretem — felelte mr. Reeder nyájasan: — de mindenesetre csak sztrichnin nélkül. Azt hiszem, Peters, hogy nagyon izgalmas hetünk lesz. Mondja: vannak rokonai? — Csak öreg édesanyám van, sir — felelte az inas végképpen megzavarodva. — És biztosította az életét? Az inas némán bólintott, mire mr. Ree- Öer sóhajtva jegyezte meg: — ön hát előnyösebb helyzetben van, mint én ... He mindenesetre nagyon érdekes, izgalmas hetünk lesz — És ez a jövendölése nagyon is beteljesedett! VJII. FEJEZET London is megtudta végre, hogy John Flack megszökött és a közönség rémüldözött vagy fölháborodott — ki-ki a temperamentuma szerint. A törvénytisztelő polgárok nem nagy örömmel vették tudomásul, hogy szabadon jár köztük ez a gyilkos őrült, a nagyszabású aranylopások zseniális tervezője. És ez az „ujság“ már több mint egy hetes volt: — miért titkolta el a Sootland Yard a közönség előtt? Miért rejtik véka alá az ily életbevágó, fontos híreket? Ki a felelős ennek a végzetes információnak az elhallgatásáért? — Vastagbefüs elmek adták föl ezeket a kérdéseket a szenvedélyes és szenzációs cikkek élén. A Benmet Sít est-i merénylet közpréda lett: — és mr. Reeder a legször- nyiibb zavarban volt, hogy üymódon egyszerre a közérdeklődés középpontjába került. Mr. Reeder egyedül szokott üldögélni a főügyészségi rendőrkirendelteióg kis irodájában, csöndesen malmozva az ujjaival, vigasztalanul bámulva irőmappájának folttal an itatóslaipjára. Senkise tudta, hogy miről álmodik ezeken a szótlan elmerengéseken, — hogy mesés vagyonok jártak-e az eszében: aranyhegyek. és egyéb kincsek, vagy bizonyos piros-fehér baba-arcú fiatal lady vagy mind a kettő? — senki se sejtette, mert .amikor fölriasztották ezekből az ábrándozásokból, az Ijedt meghökkenésen üdvül semmiféle más érzelmet nem Árult el az arca. A valóság az volt, hogy ezalatt az idő alatt agyának minden idegszála legújabb ellenségével foglalkozott: -- legújabb ellenségével, aki egyszersmind a legrégibb is volt. A Fláck-bandának eleinte három tagja volt — John, George és Augustus — s azokban az időkben kezdtek dolgozni, amikor „tudományos" művelet volt, sőt. némileg csodaszámba is ment a pénzszekrények acél- zárjának kiégetése vizgázzal. . Augustus Fisokét a Lombard §treét-i Carr-bank éjjeli őre lőtte agyon azon az éjszakán, mikor el akarta rabolni a bank aranykészletét; George Flack, hármuk közt a legfiatalabb, akit tetten értek a Bond Street-i bankrabláson, tíz évű íegyházat kapott és meghalt a börtönben; már csak John élt, a család őrült-zseaiijo, aki most megszökött és nem bírtak ráakadni. ő sorozta be bandájába Sweizert, a hírhedt amerikai bankrobbantőt, aki dinamit- tal dolgozott és az elegáns franciát, Adolphe Vicfoiret, akik megint más és más újoncokat hoztak. Mert sajátos tulajdonsága volt az őrült Flacknek, hogy — mint a mágnes — csodálatos erővel tudta bármikor magához vonzani a gonosztevők legjavát: a legügyesebbeket és lég elszán tabbakat. Bár a másik két Fiaok vagy börtönben ült vagy már meghalt: a banda azért erősebb volt, mint "aha, — még sokkalta erősebb, mert vala- hol a háttérben ott settenkedett az őrült banda vezér forrongó agyveleje. Ekkor került bele az események forgatagába mr. Reeder, — nem annyira azért, mert a londoni rendőrség nem boldogult, hanem inkább a főügyész y>aroncsára, aki már nagyon unta a Fiaok-banda hosszas ga- rázld; .codását, aminek gyökeresen végét akarta vetni. * Elvágni a szervezet csápjait — külső függelékeit — aránylag nem volt nehéz dolog. Mr. Reeder hamarosan lefogta a bivaly- erejű Sweizert, ezt a félelmetes svájc-amért- kai banditát, mikor egy vasárnap reggelen a Bedford Street-i postahivatal pénzszekré- uyével vesződött másodmagával. Sweizer ugyan revolvert rántott, de mr. Reeder oly gyorsan elgáncsolta és reá tóidéit, hogy majdnem kiszorította a lelket a Tablóból. • — Eresszen föl! — horgolt a svájci fuldokolva: — betöri a bordáimat, Reeder! -* Mr. Reeder megfordította a svájcit és hátrabilincselte a kezeit, aztán a nyakánál fogva talpra rántotta és sietett álmélkodó kollégáinak segítségére, akik ezalatt elbánlak a másik rablóval. Victoiret éjjel tartóztatták le Carltou- ban, mikor a barátnőjével, May Denverrel ebédéit, nem is védekezett, mert az óvatos rendőrség olyan betöréssel vádolta, amit nem ő követett el és nagyon jól tudta, hogy könnyen bebizonyithatja az ártatlanságát. — Kedves mr. Reeder — mondta fölényes, blazirt modorában — ezúttal óriási bakot lőtt, de azért nem haragszom önre. Be 'tudom bizonyítani, hogy amikor azt a gyöngynyakéket ellopták a Hertford Stree- fen, én Nizzában voltain. Ilyen hányaveti hangon beszélt, mialatt beszállították Scotland Yardba, Odabent alaposan megmotozták, találtak is nála két revolvert, meg más életveszélyes fegyvert, de az elegáns Victoire még mindig mosolygott... Csak akkor hült el, mikor meghallotta, hogy voltaképpen a Lem s-fél© bank kirablásával és az éjjeli őr terhére elkövetett szándékos emberöléssel vádolják, — nem is szólva néhány más, apróbb büneselekményrők Természetesen, fegyházat kapóit s mikor a dühöngve védekező banditát betuszkolták a rabszállitó autóba, mr. Reeder jőszivüen bé- kitgette: — Mondja, hogy akkor éppen Nizzában volt — A rablónak torkán akadt a szó, — de nem sokkal aztán különös dolog történt. A rendőrség lefogott Somers Towniban egy embert, akit azért a prózai gazságért jelentettek föl, hogy nyilvánosan vert© a feleségét. Mikor megmotozták, piszkos, össze-vissza- gyiirf levelet találtak a zsebében s ezt a levelet azonnal elküldték mr. Rendőrnek. Szólt- pedig ez a levél a következőképpen: (Folytatjuk.) % 2 .............................. I...... Ilii..
