Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-01 / 78. (1705.) Második kiadás
10 hogy a miniszterekkel előzőleg nem beszéltem, teljesen saját fejemmel csináltam az egészet. Hogy a kormány értesült a felvonulásról s intézkedett, ahhoz nekem nem kellett árulónak lennem. — S azóta se beszélt a miniszterekkel? — Igen. ügy a belügyminiszter, mint az igazságügyminiszter magához kéretett s én utólag elreferáltaip a dolgokat Egyúttal röviden vázoltam, hogyan lehetne és kell a munkanélkülieken segíteni. A miniszterek figyelmesen meghallgattak, s felkértek, hogy adjak be írásbeli előterjesztést, s a szokásos szósszal megígérték, hogy mindenképpen rajta lesznek, hogy az állapotokon segítsenek. = S mit gondol hadnagy nr, mi az oka annak, hogy Dániában, ahol ezelőtt általános jólét és megelégedettség uralkodott, s ahol oly mintaszerűen belterjes gazdálkodás folyik, egy ilyen agrár államban is munkanélküliség állhatott elő? Pillanatnyi gondolkodás után becsületes őszin- tességgel válaszolta: — Ehhez nem értek, erre nem is tudok felelni. Erre vonatkozólag más valakitől kell felvilágosítást kérnie. = Bocsásson meg, hadnagy nr, őszinteségemért, ha ön ilyen komoly feladat, úgy a munkások, mint az ország érdekében ilyen fontos probléma elintézésére vállalkozik, annak nemcsak hatásaival foglalkoznia, hanem azok eredetével és okával is tisztában kellene lennie. Hogyan orvosolhatjuk a bajt, ha gyökerét nem ismerjük? — Teljesen igaza van. Huszárhadnagy és repülőtiszt voltam, politikával eddig nem foglalkoztam, sokat kell még tanulnom, de akarok és fogok is. Láthatja, ->em pózolok, nem nagyképüsködöm, bevallom, amihez nem értek. Ugyanezt mondtam a minisztereknek is. Közben telefonértesítés érkezett Sudboimbó! a dologház parancsnokától, hogy úgy Clauson- Kaas hadnagynak, mint vendégének megadták az engedélyt, hogy kijöhessenek s az „elszállásolt" tüntetők helyzete felől tájékozódhassanak. Bátor szembeszállás a kommunista lázitókkal S most következett az „eset" izgalmasabb része. Autóba ültünk s kirohantuhk a városon kívüli Sudholmba. A dologház előtt óriás tömeg leste az „elszállásolt" 1.500 tüntetőről kiszivárgó híreket. — Elszállásolták, vagy tényleg letartóztatták őket? Főleg kommunisták, ácsorogtak itt a hideg éjszakában. Kiszálláskor valaki megismerte Clauson- Kaast s kiadta a jelszót: — Üssük le az árulót! Clauson-Kaas elárulta a népet. A nagy kaput kinyitották, biztonságban voltunk. Az inspekciós bejelentett, az irodába léptünk. A szolgálattévő tisztviselő egy véres szájú kommunistával tárgyalt. Vastag kendő volt a nyaka köré csavarva, kabátja gomblyukában piros kommunista jelvény diszlett. Clauson-Kaas ügyet sem vetett a rábámuló, nem egészen józan „kamerádéra, s meleg érdeklődéssel. tudakozódott az elszállásoltak sorsa Jelöl. — S ön még ide mert jönni, hát nem félti az életét? Ön mer érdeklődni bajtársaink iránt? Clauson-Kaas, a munkásgyilkos, a munkások barátjának meri magát nevezni?! Szorosan Clauson-Kaas elé állva, rekedt hangon kiabálta ezeket » nem éppen udvarias szavakat a kommunista. S két öklét úgy rázta a hadnagy felé. Azt hittük, nekimegy. A velünk jött munkás, 1lessen Ottó, karjánál kapva ráncigálta el a feldühödött embert. Clauson-Kaas összetett karokkal állott előtte. A szempillája, egy arcizma sem rándult meg. — Nem félek maguktól. Igenis, a nép barátja vagyok, hazugság, amit a becsületes vidéki munkásokkal el akartak hitetni. Én nem árultam el őket, de maguk bujtogattak ellenem, hogy saját céljaikra használják fel a szerencsétlen munkanélkülieket Az az első hatszáz ember ma is vakon hisz, velem tart, jól tudom, hogy nyolcán vannak csak véresszáju vezetők, akik fellázították a népet « most látják, mire mentek. Itt kell lesnünk, hogy az önök áldozatainak bizonytalan sorsáról megtudjunk valamit. Gyerünk! Miután a dologházban valószínűleg nem is tudtak, de nem is akartak az elszállásoltak jövője felől nyilatkozni, távoztunk. Autóbaszálláskor ismét fenyegető zngás-mor- gás hangzott fel a sötét téren. A soffőr indított, s egy perc múlva a veszedelmes zónán kívül voltunk. Clauson-Kaas keserű nevetéssel fordult hozzám a kocsiban: — Az élettörténetemre volt kiváncsi? Hát ez a Clauson-Kaas élete. Miért választottam ezt, holott kényelmes polgári módon élhetnék? — mit tudom! Kérdezze meg a sast, miért rakja fészkét a hegyek ormára, s miért nem búvik pihenőre a tyúkólba! Hungaricus Viator. Uj háztartás A féri: Készen van már a>z ebéd, drágám? A fiaécolasszony: Rögtön, édesem, csak kis. sé nagyon sokáig sütöttem a hmt és most betettem a jégszekrénybe, hogy kiegyenlítsem a különbséget. (” /928 április 1, vasárnap. vmmtammaBaammam Miért szeretem férjemet 11. Vilmos német császári? Hermina hercegnő II. Vilmosról, a doorni száműzetésben Négy éven át osztottam már meg a császárral a számkivetést mint hitvese. Azt hiszem, én ismerem őt a legjobban. Évente három-négyi hónapot Németországban töltök. Doornban azonban olyan meghitt, bensőséges az életünk, hogy azt az átlagházasélettel össze sem lehet hasonlítani. A császár igen ritkán hagyja el a házat, 5 minden tekintetben fogoly. Én is csak a legritkább esetben hagyon el a házat egyedüL így, még ha akarnánk se, kerülhetnénk el egymást Az ilyen állandó szoros együttlét egy szellemileg bozzá nem méltó egyénnel megőrjítené az embert, állandó izgalmakat és veszekedéseket okozna. Az atmoszférát megmérgeznék a kölMindig megvolt benne a készség, a gyors, intuitív Ítéletre. Gyorsan alakultak ki benne Ítéletei, de sohasem elhamarkodottan. Intuíciója gyakran helyesebb volt, mint az idősebb államférfiak megfontolt véleményformálása. Bár csak jobban bízott volna mindig a saját véleményében, mint azokóban! Nemrég kiadták a császár széljegyzeteit az államdokumentumokkal kapcsolatban s ezekről is kiderül, hogy judiciuma gyakran helyesebb volt mini kormányának politikája. Sokkal jobb lett volna Németországnak, ha a császár kíméletlenül elsöpörte volna azt a passzív rezisztenciát, amely terveit keresztezte, különösen a külügyminisztériumban. A világháború badmozdulataicsönös szemrehányások. A sok elfojtott indulat egyetlen lehető levezetése, a szenvedélyes kitörések sorozata lenne. A császár több mint nyolc év óta éli rab életét. Ennek az időnek a feléi én osztottam meg vele. Házaséletünk harmóniáját a legcsekélyebb nézeteltérés sem zavarta meg soha. Egyetértésünk tökéletes. A császár — emberi A császár helyzete sokkal súlyosabb, mint. az enyém. Hiszen ő óriási magaslatról zuhant alá. De alázattal fogadja sorsát. Másrészt viszont el kell ismerni, hogy nem akar magának a mártír szerepében tetszelegni. A császár végtelenül emberi. Minden reménye megsemmisült, trónja összedőlt és megrendült tanácsadóiba vetett hite, de azért még nem felejtett el nevetni. És nevetése nem az őrület kacagása. De nem is csalódás, keserű nevetés és nem a cinizmus száraz vihogása. Az ő nevetése vidám. A császár szelleme felülemelkedik csalódásain. Ha a világ ismerné és megértené őt, máskép Ítélné meg. De a világ sohasem ismerte és sohasem értette meg. Ő mindig érthetetlen maradt, nem mintha jelleme komplikált lenne, hanem ellenkezőleg, mert oly csodálatosan egyszerű. Anyjától bizonyos angol tulajdonságokat örökölt s ezek még növelték a közte és tanácsadói között felmerült nehézségeket. Szempontjai nem voltak tisztára kontinentálisak, de nem is voltak angolosak. Sohasem felejtette el családjának tradícióit. Mindig emlékezetében tartotta, hogy ő volt a németek Cézárja. — Félek, mondotta egyszer nekem, hogy véremnek kettőssége rejtélyessé tesz engem otthon is és külföldön is. A németek azt mondták, hogy túlságosan angol vagyok, az angolok viszont panaszkodtak, hogy túlságosan német voltam. Nemcsak hogy a humor iránti érzéke erős, hanem rendkívül szellemes is. Az olyan vérmérsékletű emberek, mint ő, legtöbbször szarkasztikusak. A császár szarkazmusa, akármilyen szelíd is, már sok barátját tette ellenségévé. Vérmérséklete néha magával ragadja. Ez a legtöbb szangvinikus ember büntetése. Nagylelkűsége, ha megcsalták, dühhé változik. Nagyon könnyen nevet, de nagyon könnyen sértődik meg. De azután éppen olyan könnyen megbocsát A fiatat uralkodó lelke A császár fiatal korában rendkívül sokat küszködött, hogy a trónra készülődjék, fizikai hendikepjei ellenére is. Egész fiatal korát elsötétítette anyjával való szerencsétlen kapcsolata. Valahányszor úgy alakult a helyzet, hogy anya és fiú végre megértik egymást közbejött valami intrika és újra eltávolította őket egymástól. A fiú dolgozni akart hasznossá akarta magát tenni és ezt tendenciózusan félremagyarázták, úgyhogy apja is ellenefordult. Attól kezdve, hogy II. Vilmos fejére tette a koronát, az mindig csak töviskorona volt. Harmincéves uralkodása alatt mindig a legcsekélyebb panasz nélkül viselte a legsúlyosabb felelősség ^keresztjét Szünet nélkül dolgozott bán viselt szerepe sokkal döntőbb Jelentőségű volt, mint ahogy az munkatársainak emlékirataiból kitűnik. Azok az akadályok, amelyekkel még trónralépése előtt kellett megküzdenie, bizalmatlanná tették önmaga iránt annak ellenére, hogy mint minden fiatalember, aki talán tulhamar került a hatalom polcára, igyekezett megerősíteni magát. Mit mondanak a német uralkodók? önmagába vetett hitét újabb hatalmas csapás érte, amidőn Bülow herceg dezavuálta őt a parlamentben. A Daily Telegraph-ban megjelent interjúra gondolok, amelyet először hitelesítettek, később azonban a külügyminisztérium megcáfolt. A felháborodás vihara zúgott a császár ellen akkor. Ekkor is, mint később, a császár testőrei elbújtak és egyedülhagyták az uralkodót, hogy szembeszálljon az elemek haragjával, amelyet az ő hanyagságuk szabadított el. A császár élénksége mögött mélységes félénkség rejtőzött. Ez a félénkség végigkísérte őt egész életén át. öröklött tulajdonsága ez. Azt hallom, hogy férjem ifjú unokaöcesére, a walesi hercegre ugyancsak gátléan hat ez az örökség. A német uralkodók minden mende-monda ellenére lelkes hivei voltak II. Vilmosnak. Emlékszem, hogy a háború előtt beszélgetést folytattam Vilmos würtenbergi királlyal, a szász királlyal, az oldenburgi nagyherceggel, az alten- bergi herceggel és XTI Henrik reussi fejedelemmel az ifjúbbik ágból. Ezek a koronás fők mind a legnagyobb csodálattal adóztak II. Vilmos iránt, bár nem lehet azt mondani, hogy teljesen kritikátlan álláspontot foglaltak el ve.le szemben. Nem volt rá okuk, hogy előttem eltitkolják véleményüket, hiszen én egy uralkodó herceg leánya voltam. íForradalom és rossz táplálkozás Csak az összeomlás után találkoztam a többi német uralkodóval. Nem keresték a császárban a bűnbakot az összeomlásért, holott az 6 trónjukat is magával rántotta a császár lemondása. Bajorországban, Braunschweigben, Mecklenburg-Schwe- rinben már november 9-ike előtt is barrikádok emelkedtek. Valami őrület ragadta magával népünket, ez főleg a háborús évek rossz táplálkozásának tulajdonítható. A német forradalom nem sikerült volna a különböző intrikák, az ellenséges csapatok előnyomulása és a német defelis- táknak az ellenséges propagandaügynökökkel való szövetsége ellenére sem, ha az éhség pszichózisa egyidőre meg nem fosztotta volna eszétől a német népet. Ruprecht bajor trónörökösnek is ez a véleménye és ezt tartja a braunsohweigi herceg és Károly Edüard gótai herceg is. Ezek az emberek lennének az elsők, akik elítélnék a császárt, ha tényleg felelős volna a háború és koronájuk elvesztéséért. De az összeomlás nem ő miatta, hanem 6 ellenére következett be, vagy, ha már el kell őt ítélni, akkor be kell látni, hogy az erényei,/ nem pedig a hibái okozták a bajt. / Az erős testi és szellemi munka jelentik most a megváltást a császár számára is. Nehéz munka nélkül nem tudná kibírni a doorni rá- kényszeritett remeteséget. Fizikai értelemben nem fogoly. Elhagyhatná Hollandiát, de hát hova menjen, amig Németország határai el vannak zárva előle? Tevékeny szellemét mindig valami teremtő munka foglalkoztatja. Időnként tudósokat hiv meg, hogy társalogjon velük. Ez azonban költséges dolog s egyéb komplikációk is ritkítják az ilyen alkalmakat. így azután a tanulmányai jelentik főelfoglaltságát. Olvasmányait levelezéssel egészíti ki. A vallás A vallás a császár végső vigasza. Mindig sokat vitatkoztak a császárnak a valláshoz való viszonyáról. Sokan azt tartották, hogy túlságosan vallásos ember volt. Mások viszont megdöbbentek azon, hogy túlságosan 'liberálisan értelmezte hitünket. A háború alatt az a hir terjedt el róla, hogy vallási téboly tört ki rajta. Ez a hir hollandiai tartózkodása alatt még jobban elterjedt és több utón jutott hozzám. Ez a hir főoka volt annak, hogy a császár nem akarta gyermekeimet is Doornba hozatni. De a híresztelés alaptalannak bizonyult. De azért időnként tovább terjesztették az eféle hazugságokat. Egyet mondhatok: a császár mélyen vallásos ember, igaz hivő. De hitében nincs a betegességnek még csak az árnyéka sem. II. Vilmos nem vár semmi privilégiumot az Istentől. Legalázatosabb alattvalója sem lehet alázatosabb mint ő. A császár a legegyszerűbb ember. Az a pompa, ami uralkodása idején körülvette, nem az ő szükségelteit elégítette ki. Ez csak azért volt, mert azt tartotta, hogy a trón központja legyen a fénynek és derűnek. Ez az álláspont minden monarchiában uralkodik, sőt még sok köztársaság is követi. A beavatottak mindig tudták, hogy a császár rendkívül egyszerűen él. Még mikor fénykorát élte a császárság, sőt mikor még fiatal ember volt, akkor is mintaképe volt a mértékletességnek. Megvetette az Ínyencfogásokban bővelkedő disz- ebédeket. A költséges háztartás A császár kedvenc ruhája igen egyszerű szövetből van. A rendjeleket azért viseli, mert eaefe olyan dolgokat szimbolizálnak, amelyek igein reálisak az ő számára. Háztartásunk egyszerűsége elienére ie költségéé. A német császár még száműzetésében sem élhet úgy, mint egy koldus. Akármilyen kevésre ás van szüksége, mégsem élhet egy hordóiban, mint Ddogemes. Meg kell maradnia. bizonyos hagyományos éle ‘standardnak. De számos ember, afcí költségesebb élethez szokott, meglepődne, ha tudná, hogy milyen takarékosan élűink. A porosz kormánnyal kötött megállapodás nem hozott változást pénzügyi vfiszonvaimlkíbian. A legszigorúbb takarékosságot gyakoroljuk, örülök, hogy hajlandóságom és gyakorlatom erre ailkail- massá tesz engem. Barbarossíi Frigyes, Németország legendás megváltója még mindig ól az elvarázsolt hegyiben, amelyet elsötétít a hollók komor repülése. Vájjon felébredne valaha Barbarossa Frigyes álmából? A doorni ház őrzi utódját, II. Vilmost, éppúgy, mint ahogy a hegy-börtön őrzi és rejti a vörösszakállu császárt. De Barbarossával ellentétben, FT. Vilmos sohasem alszik. Aggódva figyeli az eget, hogy még mindig ott keringenek-e a haza fölött a rossz óment jelentő madarak? Házunk élőtt folyik a Rajna. Messze!átóval követhetjük folyását. Milyen sokszor kalandozik el a császár vágyakozó tekintete a Rajna irányában. Gyakran felsóhajh Azt hiszem, sokszor mereng el a régi dicsőségen, mig a közelében zúgva rohan a Rajna. A császár sajnálja a múltat, de ezt a sajnálatot nem sötétíti el a személyes keserűség. Nem átkozza meg sem a sorsát, sem ellenségeit. Megbocsát árulóinak. Ha régebbi munkatársai, akik visszaéltek bizalmával, lovagiatlanui rá akarják hárítani saját hibájuk következményeit, — a császár hallgat. Nekem császárom és királyom ... Milyen csodákat tehetett volna a császár, ha népe megértette volna, ha igaz visszhangra találtak volna messzemenő tervei, amelyekkel Németország nagyságát akarta biztosítani! Megértő tanácsadókkal egy ilyen ember hegyeket mozdított volna el a helyéből. De tanácsadói csaknem valamennyien félreértették őt. Gyakran hiányzott belőlük a vinió ereje. Mások vaksága viszont közömbösség következménye volt. Elgáncsolták legnagyobb terveit, aktív, vagy passzív rezisztenciájukkal. Ha megfelelő munkatársakra talált volna, helyes tanácsadókra és ha lett volna egy olyan embere, miint amilyen Bismarck volt a nagyapja számára, Vilmos alakja mindent túlszárnyalt volna. Uralkodása, ahelyett, hogy romlásban ért volna Véget, uj korszakot nyitott volna a történelemnek. Feleségül mentem II. Vilmos császárhoz, hogy megosszam vele szám kivetését és bánatát. Még a legtávolabbi remény sem ólt bennem, hogy valaha is viselhessem Auguszta Viktória koronáját. É!n megelégszem sorsommal, ha könnyüthetek valamit száműzetése terhén és ha azzal az odaadással viseltethetem iránta, amely egyelőire hiányzik félrevezetett népéből. Akár korona van a fején, akár nem, nekem császárom és királyom. A nyilaGkozatet fel jegAOzte: George Syilvcstter Viareek. %
