Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-08 / 83. (1710.) szám

5 IIM I ■■!!II■ IIIII■ II !■ I IMIIM Ilii Ili I Ili IMI IMI ....................... '/^YACiYAR.'H IRXiAI? KI SEBBSÉGI ÉLETÜNK TÍZ ESZTENDEJE A sztovenszkói és ruszinszkói magyarság küzdelme a belső Irónián kisebbségi jogainak kivívásáért Hogyan indáit meg a politikai szervezkedés? — A magyarság első be­vonulása a csehszlovák parlamentbe — Politikai intézményeink kiépítése Irta: FLACHBARTH ERNŐ dr. Prága, április 6. Amikor a Prágai Magyar Hírlap szer­kesztőségének felkérésére hozzáfogok a csehszlovákiai magyarság politikai történetét vázlatosan összefoglaló eme cikkem megírásá­hoz, lelki szemeim előtt megjelennek azok a napok, amikor a csehszlovák csapatok meg­szállották Szlovenszkót és Ruszinszkót és mi úgyszólván minden előkészítés nélkül annak tudatára ébredtünk, hogy megkórdeztetésüuk nélkül márólsholnapra egy uj állam polgá­raivá lettünk. Emlékeimben egymásután fel­vonulnak azoknak a heteknek és hónapoknak eseményei: az uj hivatalnokok bevonulása, a statárium kihirdetése, a cenzúra megszigorí­tása, a városi és megyei képviselőtestületek föloszlatása, az egyházi és egyéb autonómiák felfüggesztése, a pozsonyi és kassai esemé­nyek, a pénzlebélyegzés, Kun Béla vörös had­seregének betörése, a Srobár-rezsim és az el­ső esztendőnek valamennyi emlékezetes epi­zódja. De nem erről akarok Írni! Egy évtized, még oly zivataros korszakban sem elég hosz- szu idő ahhoz, hogy valaki, aki maga is ben­ne élt ezekben az eseményekben és lelkivilá­gának minden idegszálával reagált rájuk, nyu­godt, higgadt, pártatlan é'S senki érzékenysé­gét nem sértő formában adja elő a magyar­ság történetének ezt a nehéz korszakát. Ezért én inkább mindjárt in médiás rés akarok rá­térni és a csehszlovákiai magyar kisebbség történetét azon a napon akarom elkezdeni, amikor a csehszovák köztársaság kormánya, 1920 február végén kiírta az első parlamenti választásokat. Előrebocsátani csupán annyit kívánok, hogy a forradalmi nemzetgyűlés, amelyben az állam magyar, német, ruszin és lengyel kisebbségei egyáltalában nem, a szlo­vákok pedig csupán kinevezett tagokkal vol­tak képviselve, akkor már kiépitetté az állam egész közjogi berendezését: az alkotmányt, a nyelvtörvényt, az uj közigazgatási rendszert, a földreformot és választási törvényeket és ezeket mint befejezett tényeket, mint az ural­kodó nemzet megmásíthatatlan akaratát tá­lalta az államban élő többi nép és a válasz­tott nemzetgyűlés elé. A szervezkedés akadályai Az uj választások egészen készületlenül találták a magyarságot. A forradalom előtti polgári pártokat az események teljesen föl­morzsolták és sok tekintetben fölöslegesekké is tették. Számottevő erők fölött csak a szo­ciáldemokraták rendelkeztek, akiknek leg­nagyobb része azonban a vörös csapatok be­vonulása után a cseh szociáldemokrata párt karjaiba vetette magát és a magyar kisebb­ségi jogokért vívott küzdelemben nem vett részt, sőt ellenséges viselkedésével számta­lanszor hátráltatta és megbénította azt. A legelső teendő tehát a, nemszocialista magyar tömegek megszervezése volt, ami azonban éppenséggel nem bizonyult könnyű föladatnak. A forradalom után a ma­gyarságon dermedt fásultság vett erőt és ami­kor a nemzeti érzés lassan újra föléledt a lel­kekben, annak csak szűk körben, magántár­saságokban lehetett hangot adni. Mivel Szlo- venszkó és Ruszinszkó a mutban közjogi egy­séget nem alkotott, az ideszakadt magyarság­ban csak lassan alakult ki a szoros összetarto- zandóságnak az a tudata, amely Erdélyben apáról-fiura öröklődött át. A különböző vidé­keknek vezetésre alkalmas férfiai, legna­gyobb részt uj emberek, mert a régi közéleti nagyságok különböző okokból visszahúzódtak, nem ismerték egymást, a nagy távolságok, amelyek miatt ma is annyit panaszkodnak, is megnehezítették az érintkezést és ' hosszabb időnek kellett eltelnie, amig a személyes összeköttetés megteremtette közöttük a politikai együttműködés elő- ; feltételeit. Különböző irányokból, nem pedig egy központból indult meg ezért a szervezkedés munkája. Pozsonyban és Kassán, Szlovehszkó két legnagyobb városában a meglevő keresz­tényszocialista egyesületek indították meg a szervezkedést és folytatták később a vidéken is. A keresztényszocialista mozgalom terjesz­kedését előmozdította az, hogy programját a keresztény internacionálé alapelvére építette föl és igy nemcsak magyar, de szlovák, né­met és ruszin követőkre is számíthatott, azonkívül miint szociális mozgalom a munkás­ság azon köreiben is gyökeret verhetett, ame­lyek nem esküdtek Marx tanaira. Körülbelül ugyanabban az időben Komárom és Érsek­újvár vidékén, valamint Gömörben a ma­gyar kisgazdák is tömörülni kezdtek és meg­vetették az alapját a magyar kisgazdapárt­nak, melynek gazdasági programja ugyancsak alkalmasnak látszott nagyobb tömegek meg­mozgatására. Ruszinszkóban már a kommün alatt egy nemzeti szocialista párt alakult meg, amely később magva lett az ottani keresztény- szocialista pártnak. A Szepességen a magyar­barát németség a Zipser Deutsche Partéi kö­rül csoportosult. Látjuk tehát, hogy a szer­vezkedés nem egységes haditerv, de vidéki központok szerint tagolva indult meg, aminek azután az lett a következménye, hogy a ma­gyarság egységes politikai szervezete máig se alakulhatott ki. Bar tál Aurél, volt pozsonyi főispán és több társa ugyan már akkor meg­kísérelték egy minden magyart átölelő ma­gyar nemzeti párt megalakítását, azonban ezt a hatóságok nem engedték meg és különben is a többi párt szervezkedése akkoriban már annyira előrehaladt, hogy ez az akció már el­késett. A magyarság igen nagy handicappal in­dült neki a választási küzdelemnek. A statá­rium és a cenzúra még föunállott. A gyűlések megtartását a hatóságok számtalan esetben nem engedték meg, hasonlóképpen pártjaink helyi szervezeteinek megalakulását sem. Egy héttel a választások előtt közéletünk ötven­hatvan vezető egyéniségét, köztük Petrogaiii Oszkárt is letartóztatták. Január havában egy Pozsonyban, több pártonkivüli személyiség részvételével tartott magyar-német értekezlet követelte ugyan a statáriumnak, a cenzúrá­nak és katonai diktatúrának megszüntetését, valamint az egyesülési és sajtószabadság biz­tosítását, de az akkori zsupán kijelentette, hogy a követelésnek már csak azért sem te­het eleget, mert „ezzel lehetővé tennék a ma­gyar agitációt a szlovák lakosság között". Pártjaink munkáját nagyon megnehezítette a választási törvénynek az a rendelkezése is, mely szerint Szlovenszkóban ezer aláírásra volt szükség egy lista érvényességéhez és amely fölhatalmazta a zsupánokat, hogy az aláírások hitelességét személyesen ellenőriz­hessék. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt pártjaink csak két kerületben jelölhettek: Kassán és Érsekújvárt. A turócszentmártoni kerületben a választási törvény most ismertetett rendelkezésével aka­dályozták meg a keresztényszocialista pártot a jelöltlista benyújtásában. A kassai választó- kerületben a kér észt ónyszocialista párt állí­tott jelöltlistát, amelyre előzetes kompromisz- szum alapján Szent-J.vány Józsefet, mint a gömöri magyar gazdatársadalom jelöltjét és Hefty Gy. Andort, mint a Zipser Deutsche Partéi bizalmi emberét is fölvették. Loson­con Seitz Viktor dr. losonci ügyvéd nyújtott be „magyar nemzeti párti“ listát, amelyet azonban a választóközönség jogos bizalmat­lansággal fogadott. Az érsekujvári kerületben a keresztényszocialiista és a magyar kisgazda párt között ismételt kísérletek dacára sem jött létre a megegyezés, úgy hogy a két párt külön-külön listával vette föl a választási har­cot. A kassai és érsekujvári képviselővá­lasztási kerületből összetett érsekujvári sze­nátusi választókerületiben a két párt külön jelölt. Meg kell végül említenünk, hogy az érsekujvári választókerületben a magyar és német szociáldemokraták külön képviselői listát nyújtották be, míg a szenátusi választá­son és a kassai kerületben mind a két vá­lasztásnál a cseh szociáldemokratákat támo­gatták. Az első parlamenti választás eredményei A választáson azok a pártok, amelyek je­lentősebb számú magyar szavazatot kaptak, a következő eredményeket érték el: Keresztényszocialista párt 139.355 100.658 Magyar kisgazdapárt 26.520 40.302 Magyar nemzeti párt 4.214 — Magyar-német szoc. dem. 108.546 — A keresztényszocialista párt részéről a következők kerültek he a képviselőházba: Lelley Jenő dr., a párt akkori elnöke, Jablo- niczky János dr., Körmendy-Ékes Lajos dr. és Tobler János. A keresztényszocialista lis­tán kapott mandátumot Szent-Ivámj József is, aki később Füssy Kálmánnal együtt megszer­vezte a magyar kisgazda-, kisiparos- és föld­műves pártot, amelyből évek folyamán a ma­gyar nemzeti párt fejlődött ki. Tobler János keresztényszocialista képviselőt azon a ti­nién, hogy illetősége nincs, megfosztották mandátumától, amire Palkovich Viktor gutái esperes került helyébe, akinek illetőségét ké­sőbb ugyacsak megtámadták, úgy hogy 1925- ben már nem lehetett jelölni. A ciklus vé­r rniriiirrTTrmHT^^ Uéö* CJ * picQy 5 I R tauasz a szerelem szaka | és a boldog: szerelemnek boldog; házasággal kell fa ■ végződnie. Házasságot kötni nem is olvan nehéz, n mint egy lakást berendezni. Az Ü1‘. müvek *9 pedig nemcsak ízléses és szolid kivetelü buto- 9 rokkái, hanem olcsó árakkal is a fiatal párok M segítségére siet. Ne halassza mennyegzőjét mig, ifl mig . . . Határozza el gyorsan magát, és keresse H fel eladólelycinkct. I Kérje 18. st,. ingyenes árjegyzékünket, mely néhány I) szobaberendezésünket tartalmazza. ■ EGYESÜLT tl*P mim r.t. 9 BRKO - PRAÍSA - BRATISLAVí* N K losefská 16 Lucerna Stefánikov-a • PARDUBITZ, WUsonová 68. gén Körmendy-Ékes Lajos dr. illetőségét is megsemmisítették, de helyének uj betöltésé­re már nem került rá a sor. A szenátusba a keresztéuyszocialista párt listáján Kupernicky Ferenc dr. és Schmidt Károly jutott he. Schmidt Károly madátumát később a párt megtámadta, mert a német nacionalisták vi­zeire evezett, de a prágai választási bíróság elutasította a panaszt. A magyar kisgazda párt listáján Füssy Kálmán mint képviselő és IIo,ngos István mint szenátor került be a parlamentbe. Az utóbbi halála után megüresedett mandátumot Ficza József érsekujvári kisgazda nyerte el. A megválasztott hat, magyar képviselő a parlamentben közös klubot alakított, amelynek elnökévé Jabloniczky Jánost válasz­tották meg. A közös klub később tisztán tech­nikai okokból egy keresztényszocialista és egy Procháska és semmi más!! Semmiféle kapcsolat nincsen miköztünk és egy más illatszergyár között, amelyiknek talán érdeke volna gyártmányaink jé hírnévéi kihasználni. Parlumerie F, Prochás

Next

/
Thumbnails
Contents