Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-08 / 83. (1710.) szám
'Prágai-Magyar hí rwü? 1928 április 8, vasárnap. Wlim—T1HH MII ■OHIimilllMIIHIWI—n—— magvar kisgazdapárti klubbá szakadt szét, nünoazonáltal a ciklus végéig megmaradtak a közös klubülések. A három szenátor nem alakított külön klubot, -hanem ki-ki a hozzá legközelebb álló német klub hoszpitánsa lett. A képviselői- klub nevében Körmendy- Ékes Lajos dr. a képviselöház 1920. junius 2.-én tartott ülésén a közismert, történelmi jelentőségű, deklarációt olvasta fel, amelyben a; szlovenszkói és ruszinszkói magyarság nevében ünnepélyesen állást foglalt a népek önrendelkezési joga mellett. Megalakul az ellenzéki pártszövetség Pártjaink harmonikus együttműködésének biztosítása és a mentői eredményesebb szervezés- érdekében 1920 december 7.-én Rakovszky Iván elnöklésével Ótátrafüreden közös értekezletet tartottak a szlovenszkói és ruszinszkói magyar és német politikai pártok. Az értekezleten, amelyen a keresztény- szocialista párt, az országos magyar kisgazdapárt és az ungmegyei magyar kisgazdapárt, a ruszinszkói magyar pártok szövetsége, a szepesi német párt és a német demokrata párt kiküldöttein kívül több pártonkivüli széni élj-iség is résztvett, megatakitoHák a „szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok szövetségét." A szociáldemokratákat azért nem hívták meg az értekezletre, mivel a jegyzőkönyv szerint taktikailag helyesebbnek látták előbb a polgári pártok egységét megteremteni és csak azután keresői az érintkezést a magyar és német szociáldemokrata párttal. Erre azonban sohasem került rá a sor. A német demokrata párt megbízottja a prágai központ jóváhagyásától tette függővé csatlakozását, amely azonban sohasem következett be. A pártszövetségben ilyenformán három ! párt vett részt: a kereszt ényszooialista párt magyar, német és szlovák osztályával, a magyar kisgazda párt és a szepesi németek pártja. A pártszövetséghez megalakulása után az úgynevezett magyar jogpárt is csatlakozott, amelynek az volt a feladata, ihogy a két pártban elhelyezkedni nem tudó elemeket megszervezze. A ruszinszkói magyar ke- resziényszocialista, a magyar kisgazda párt, valamint a rövid életű magyar jogpárt a ruszinszkói magyar politika irányítása céljából önmaguk között külön pártszövetséget létesítettek, mely mint külön egység csatlakozott a nagy pártszöfvetséghez. Az ótátrafüredi értekezleten képviselt pártok elhatározták, hogy küzdelmük egyesítése érdekében közös bizottságot alakítanak, amelyben a keresztényszocialista párt 24, a magyar kisgazdapárt 20, a ru- | szinszkói magyar pártok szövetsége 12 és a szepesi német párt 12 taggal legyen képviselve. I A bizottság hatáskörét úgy állapították 5 meg, hogy az együttműködés érdekében más ] politikai pártokkal tárgyalásokat folytathas- - són és megállapodásokat köthessen. A bízott- í ság azonban nem majorizálhatta az egyes 1 pártokat, hanem csak egyhangú határozatokat 1 hozott. Az értekezlet végül felhívta a bízott- - ságot, hogy választások esetére egy közös lis- j ta érdekében a szükséges teendőket folya- 1 matba tegye és 16 pontban összefoglalta a £ törvényes jogrend megteremtésére vonatkozó 1 követeléseit. 5 A közös bizottság és az annak kebeléből ( kiküldött vezé-rlőbizottság, melynek Körmén- : dy-Ékes Lajos volt a politikai és Szilassy Béla az adminisztratív elnöke, eleinte igen ered- 1 menyes munkát végzett. Behatóan foglalkozott a magyarságot ért összes sérelmekkel, r mindenekelőtt az 1921. évi népszámlálás al- ; halmával elkövetett visszaélésekkel. A pár- e tok közötti ellentétek kiküszöbölése céljából döntőbíróságot szerveztek és elhatározták, * hogy a pártszövetségben résztvevő pártok megyei és községi szervei között is megterem- s tik az együttműködést. Egyes konkrét kér- ^ dések megbeszélése végett albizottságokat e létesítettek. így egy pénzügyi és egy külügyi ' bizottságot. A közös bizottság megalakulása I után g megszervezték a prágai klubtitkárságot, azonkiviil a sajtóosztályt egy szlovén- I szkói és egy prágai sajtóirodával, amely a Prágai Magyar Hírlap megalakulásáig működött. Amikor Frankenberger ruszinszkói élelmezési diktátor közeledési kísérletet tett a ruszinszkói magyar pártokhoz, a pártszövetség közösen ál lapította meg a tárgyalások föltételeit. Az uj megyei törvénnyel szemben közös erővel indították meg a harcot. Politikai helyzet 1922 év végéig A szervezkedésnek munkája nem volt könnyű, mert a kivételes intézkedések ege* | •zen az 1922-ík évig hatályban maradtak. A két magyar-országi restaurációs kísérlet, nem maradt, visszahatáe nélkül a csehszlovákiai magyarság helyzetére sem, mert úgy 1921 április havában, mint különösen az 1921. októberi mozgósítás alkalmával a kormány számtalan re torziós intézkedést léptetett életbe a magyarság ellen és tömegesen letartóztatta és internálta vezetőit. A lapok megrendszabá- lyozá-sa napirenden volt és egymásután tiltották be a különböző lapokat. Érre az időre esik a keresztényszocialista párt napilapjának, az „Esti Újságának, továbbá az „Eperjesi Lapok", a „Szepesi Értesítő", a „Szepesi Lapok", a „Magyar Kalász" stb. végleges betiltása. Az általános politikai helyzet is kedvezőtlen volt. Az 1920—1925. évi parlamenti ciklus alatt, az öt cseh pártból álló nemzeti koalíció (pétka) vezette az állam ügyeit, amely minden rendelkezésére álló eszközzel a cseh nemzeti állam kiépítésére törekedett. Ez a koalíció a ciklus elején majdnem kétharmad többséggel rendelkezett a parlamentben és csak a szociáldemokrata párt kettéválása és a kommunista párt megalakulása után gyöngült meg egy kevéssé. A szlovák néppárt (Hliuka-párt) 1922-ben, amikor a kormány négy katolikus szlovák gimnázium felállítását megtagadta, ment. .ellenzékbe. A magyar politikusok megkísérelték az együttműködés megteremtését a Hlinka- párttal, de ez sem akkor, sem később nem sikerült. A párthoz közelálló Micsura Márton, szlovenszkói teljhatalmú miniszter a leghatározottabb magyarellenes irányban kormányozta Szlovén szkot. Ilyenformán a magyar képviselőknek egyedüli szövetségesei a német polgári képviselők voltak, akik akkoriban a Deutscher Pa-rlamentánisoher Vérband-ban tömörültek a cseh nemzeti 'koalíciónak a németség ellen irányzott támadásainak kivédése céljából. A magyar-német kooperációnak külső kifejezése volt az a diadalutnak -is beillő kirándulás, amelyet 1921-ben tettek a német képviselők Szlovén szkon.. Ruszinszkóban még siralmasabb állapotok uralkodtak. Ennek a területnek még nem lévén parlamenti képviselete, a magyarságnak semmiféle fórum nem állott rendelkezésére, ahonnan panaszait kikiálthatta volna. Zsatkovics Gergely, az Amerikából hazahívott ruszinszkói kormányzó távozása után cseh alkormányzóra bízták a terület igazgatását, aki persze minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett gátat vetni a magyarság megszervezése elé. A magyar pártok politikai küzdelmének súlypontja akkoriban elsősorban a polgári szabadságjogok kiküzdésére és védelmére esett. A magyar pártok a kormány elleni küzdelmükben mindig a törvényes alapra helyezkedve elítélték a centralizmust és Szlovén szikénak a pittsburgi és Ruszin- szkónak a saint-germaini szerződésben biztosított autonómiáját követelték. Az uj nagymegyék helyett a régi, történeti megyék fentartását kívánták. Külpolitikai tekintetben Magyarországgal szemben baA férjének a fülebe súgja az asszonyka . . . Hogv a legszebb féríí inget Markovícsnál kapja Bratislava-Pozsony, Halászkapu 3. rátságos viszonyt Hradzsin állandó követeltek és elítélték a beavatkozását a magyar belügyekbe, különösen az 1921. évi mozgósítás alkalmával. A magyarság kisebbségi jogaiért a kisebbségi szerződéssel a kezükben küzdöttek. Taktikájuk a legélesebb ellenzéki taktika volt -és állandóan keresték az együttműködést a többi nemzeti kisebbséggel és magukkal a szlovákokkal is. A statáriumnak és a többi kivételes intézkedésnek az 1922. évben bekövetkezett megszüntetése után a magyarságnak politikai szervezkedése úgy az egyes pártokban, mint pedig a pártszövetségben rohamosan haladt előre. Az év elején elhatározták a losonci Központi Iroda felállítását, és ennek élére igen tág hatáskörrel Pstrogalli Oszkárt állították, aki 1925-ben bekövetkezett haláláig fókusza volt a magyarság politikai, kulturális és társadalmi mozgalmainak. Az a három év, áruig ő vezette kisebbségi küzdelmünket, a nemzeti erők koncentrálásának felejthetetlen korszaka volt és nagy egyéniségének hiányát ma is állandóan érezzük és siratjuk ... HTiz nap,amely a világot megrendítetteu Csendes beszélgetés avval, aki ezt a tíz napot Hímre megrendezte — Kicsoda S. M. Eisenstein, akiért Berlin legújabban lelkesedik — A „Poiemkin“ és egyébb Hlmpröblémák — Egy kedélyes premier kis tüntetéssel — A P. M. H. munkatársától — Berlin, április eleje. A Tauentzien-filmpalota bejáratát rendőrök őrizték. Beláthatatlan tömeg várja, hogy a kapu megnyíljon. Most megy először S. M. Eisenstein, a nagy moszkvai rendező uj filmje: „Tiz nap, amely a világot megrendítette", azaz egy film, amely bemutatja, hogyan vette át a szovjet Kerensky- től a kormáuyt. A kapu kitárul. A jegyszedők nem bírják az iramot, kétszer annyi ember foglal helyet, vagy foglalja el más helyét, mint amennyire a hatalmas terem be van rendezve. Zenebonás zene: nyitány. Öreg zenész létemre, aki gyomorrontás nélkül vettem be az atonális pirulát, egy betűt sem értek a nyitányból, pedig ez a zene nem egyszerű potpurris filmkitérőzene, hanem eredeti kompozíció, amely külön e célra készült Az én ülésem és szomszédom ülése közti karfán egy fiatal német kommunista trónol. Hol az én, hol szomszédom lábára lép. Nem tehetünk semmit, mert a többi karfa is meg van szállva. Fojtott izgalom a teremben. A vásznon S. M. Eisenstein manifesztuma jelenik meg: „Bajtársak!" És a többi. Nem olvasom el, mert már tudom. Különben is beszélni fogok vele, már be vagyok jelentve és protezsálva. És megindul a film: tömegek rohamra indulnak a cár téli palotája ellen, amelyet Kerensky női „halálszázada" védelmez. Ágyuk torkából halál. Kézigránátok. Hullák. Ledöntik a cár szobrát. Felvonják a Néva hídjait. Kerensky menekül. Lenin győz. Két óra alatt vége a tiz napnak, amely megrendítette a világot. Engem nem renditett. meg ez a két óra. A közönséget sem. Nem voltak megelégedve a filmmel. Csalódtak. A berlini nyugati városnegyed szmokingban és estélyi ruhákban pompázott a páholyokban. A rendőrség tudja, hogy a legjobb, ha nem tiltja meg az ilyen „propaganda" bemutatást. A milliomosoknak nem folyt elég vér a vásznon. A kommunistáknak sem — az ellenkező okból. Az egyik bikaviadalnak nézi a forradalmat és mulatni akar rajta, mint Spanyolországban szokás. A másik a bikát ökörnek nézi (már mint a burzsoáziát) de a vásznon az ökröt nem vágták le. Szóval csalódás. Ezért egy kis tüntetés a végén: Itt kommunisták, ott az ellentábor. Pár ösz- szeszólalkozás. Pofon nem csattant el. A német ember nyugodt, még akkor is, ha forradalmár. Rohamra is pipával a szájában indul. Mikor kifelé megyünk, már csak arról van szó, hogy ki melyik vendéglőbe megy vacsorázni. Én hivatalos vagyok egy házhoz, ahol elbeszélgethetek azzal, akinek nevével mai este egész Berlin tele van, a „Tiz nap" szerzőjével. ■ S. M. Eisenstein. így hirdetik a fénykigyók az uj, a legújabb, a legnagyobb filmrendező nevét. Berlin viccel: S. M. a régi monarchia korában annyit jelentett, mint Seine Majestát. Most S. M. mögött Eisenstein neve következik. Berlin viccel, de Eisenstein reformál: még a berlini viccet is megreformálja. Külsőleg szemügyre véve: hatalmas termet, hájas, elbizott, amellett mégsem széles. Széles rajta csak a homlok. Felette borzas hajtenger. Hangja a zongora egész hangskálája: dörgő basszustól kellemetlen falzetthangokig. Praktikus ember lévén, hangjának ezt a nagyfokú hajlithatóságát igen jól tudja kihasználni. Mikor' telefonon bejelentem neki látogatásomat — Eisenstein tényleg S. M. és csak bejelentett embereket fogad, ezeket is ritkán — előbb magas és vékony hangon beszél mint Eisenstein titkárja, azután, ha a látogatásba beleegyezik, mély basszushangon mint S. M. Eisenstein maga. Azután fogad, — A meglévő, az iftlévő jelenségeket a végtelenségig akarom kihasználni! — mondja — kisajtolni a régi világból mindent, amit lehet és emellett uj lehetőségeket felkutatni, uj kiforrásokat megnyitni, ez az én programom. Eredetileg színházi ember voltam, mint rendező Meier- hold tanítványa, azonban úgy vele, mint az orosz szovjetszinpaddal összevesztem. Moszkvában azt mondták: proletárkultura. Ennek a szónak nincs programmatikus jelentősége. Jő, mondtattam, meg fogom mutatni a proletároknak, hogy mi a kultúra. Ennek már van jelentősége. A darab cselekményeit tr ükkökben oldottam fel, amelyeket egymásra szereltem fel, cirkuszmutatványokkal operáltam — gondoljon Chaplinra! —szóval színházba bevezettem a filmet. Ezt megcselekedve, 1923-ban faképnél hagytam a színpadot, mert azt mondtam, hogy ott minden lehetőséget teljesen kimerítettem. Azután két lábammal egyszerre ugrottam bele a filmbe, mert a szenzációs, ESsö szlovák ékszer*, arany- és ezlistpyár Tulajdonosok s FROSTIG TESTVÉGEK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely : Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakaritás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk az ui lehetőségek csak ott lelhetők fel: a film a jövő, a szinbáz a múlt. (— Hogyan dolgozik a jövőn? — kérdem.) — R tömegfilmet is eldobtam már magamtól. Azt hittem, igy lehet még újat teremteni. Nem lehet. Nem tagadom, hogy a tömegfilm tényleg friss vért vitt a művészet ereibe, de ez nem az, amit most akarok. A tömegfilmben, a „Po- temkin"-ben például a tömeg mint emberi egyed szerepel. A tömeg arcot kapott: néz, hall, tapint, érzékel. De számomra ez is már a múlté, nem tudok vele mit kezdeni. A „Potemkin" volt az utolsóelőtti pont és „Tiz nap, amely a világot megrendítette", az utolsó. Jó filmek, tagadhatatlan, de én már uj problémákra akadtam én már tovább tartok. A kultúra fejlődése ma oly őrült iramú, hogy az az ember, aki lépést akar vele tartani, önmagától kell, hogy folyton távolodjék. Az ember legnagyobb ellensége saját Énje. Nincs semmi, ami úgy konzervál, visszatart és tétlenné tesz, mint az egyszer megrögzitett Én. (— Mit tart a filmsztárokról?) — Azért kérdi, mert ismeri azt a telefonbeszélgetést, amely egyszer köztem és sztárok menedzsere közt lefolyt? Nem ismeri? Szóval: egyszer igen híres sztárok akartak Moszkvába jönni, hogy az én rendezésemben fellépjenek. Én a vállalkozás igazgatójának azt feleltem, hogy fejőstehenekkel nem dolgozom. Goromba voltam. A finomkodás időveszteség! Ez a véleményem a sztárokról és a sztárrendszerről. (— Tehát milyen utón és hol keresi az újat?) — Még nem vagyok vele tisztában. Nem szeretem a beosztásokat. Az élet nem skatulyáz, csak az emberek ostobasága. Azonban annyit már tudok, hogy legközelebbi filmem, amely a film jövőjét kísérli meg, az élet elé irt konferánsz lesz, amolyan cselekmény, essay, glossza, marp; náliák, az élet margójára irt jegyzetek. (— Tehát a Léger-féle kísérlet?) — Néhány dologban egyetértek vele. Azonban az én művészi filmeim mások. Lágernek fontos a „csendélet", nekem nem. Ma egész más dolgokról van szó, Vertoff, az orosz Láger, szintén megelégszik azzal, hogy az élet arcát lefényképezze. Nekem fontos az a politikai megismerés, hogy a felvétel ténye közvetlenül megrögzit és szinte tanúbizonyságot tesz az élettel szemben elfoglalt álláspont mellett. Ahogyan valamit „felveszek", úgy gondolom .el, úgy tükröződik benuem ez a felvett darab világ és egykönnyen nem tehetem le azt, amit igy „felvettem". Ha éppen nagyon fontos Önnek, hogy az uj irányt egy szóba fogjam össze, hát akkor azt mondom, hogy az élet revü- jéf akarom megcsinálni filmben. Mig mások a filmben még mindig az élet krónikájánál tartanak, addig én reviit akarok: az összes életjelenségek felvonulását és gyors letűnését, szóval az élet legbelsőbb lényegét és értelmét. (— A híres szovjetfilm ez volna?) — Hagyjuk a szovjetfilmet! A társadalmi rétegek különböző fejlődési fokon állnak. Mindegyiknek más az igénye. Nem lehet őket összeegyeztetni. Ezért nincs szovjetfilm és kapitalista film. Elavult fogalmak.! A szovjetmozinak fel kell fejlődnie, magába kell fogadnia mindazt, atnit a másik tábor művészete nyújt. E nélkül tökéletlen. Mert: az avult művészeti formák helyes -alkalmazása a legtöbb esetben biztosítja a művészet fejlődését, a jövő művészetét. A múlttól feltétlenül tanulnunk kell, hogy a jövőt megalapozhassuk. (Én mosolyogva, megelégedetten: — Szóval Goethe elve és hitvallása?)-- Goethe? — Most Eisenstein is mosolyog és igen lassan mondja — Goethe? Még nem értük el! Goethe? A jövő. Ö irta a legnagyszerűbb konféránszot az élet margójára, azt, amely az egyénit és a tömegmiivészetef egy keretbe hozza: a Faustot. Nőm folyjál luk a beszélgetést. Mimikében meg voltunk elégedve. Ez volt a legszebb befejezés. Neubauer Tál. (Berlin.) j 6
