Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-06 / 82. (1709.) szám

5

1928 április 6, p&nteft.

'^p.a:<m-A\a<Aar-h?MjAI>

Szétzúzott orrok, tethasitott szájak a karbot, vér és partom gőzében, vagy nagy nemzetközi professzionista boxest a prágai Lucernában

Boxmeccs a Lucerna nagytermében. Négyezer lihegő, visító, ordító ember gyűrűjében, a fényárban úszó ringiben két bőr- keztyüs úriember néz farkasszemet. Türelmetlenül fel-felesattanó taps buzdítja őket a megütközésre. Főleg a hölgyek türelmetle- neik, akik remegő orrcimpákkal lesik az ökölharcot. Ijesztően sok nő kiváncsi a betört orrokra, a felhasitott szájakra, az izmos testek összecsapódására. A karból szagba perfőmil- lat vegyül, puderfelhők úsznak a légben . . . dolgozik a ruzsos, ajkpirositó pálcika. Nincs visszataszitóbb, jelenség az ilyen boxdámá- nál, aki vérszagra gyűl mint az éjszaka fenevadja.

A tömeg tapsol, ordít: látni akarja a táncot. A két bőrkeztyüs fiatalembert, Widerát és Sulcot bemutatják a nép őfelségének. Tagbaszakadt két fin, kidolgozott izmuak, bajnok- jelöltek. A múltjukban egy pár kiütött foggal most indulnak a boxkarrier felsőbb stációi felé. A vágólhid kötélketrecében várják a gongütést, amely egy csapásra kiforgatja a két békés fiatal embert igazi valójából.

Tammimm . . . Sulc fü?tövön vágja Wi'de- rát. Csattognak a bőrkeztyük, négy izmos kar csépel és motollái. Először szépen, sportszerűen megy. Azután dühbe gurulnak. Sulc mélyet üt, kötés alá. Widera elszomorodik £s hátulról úgy vágja tarkón nemes ellenfelét, hogy az egész csillagrendszer szemei elé va- rázsolódik. A közönség visít és fütyül. A bíró meginti az illetlen boxolókat. Tovább ütnek, Ide a szusz már fogytán. A bőrkeztyüket gépiesen lóbázzák. Már nem védekeznek, csak úgy mélán, elandalogva pofozzák egymást. Ez nem box. Két kifáradt ember kétségbeesett keringése. A nép kineveti őket, játszik velük. Uszítja, buzdítja a két kidőlt harcost. A második rundban a bajnokjelöltek végéráikat élik. Berúgtak az ütésektől és Tószegen tántorognak. Egymásbafogózva valcereznek a kötél mentén. A bőrkeztyük néha a levegőbe emelkednek és lezuhannak. Ki tudja, hol álnak és kit hogyan találnak meg? Végül is VideTa megunja a támolygást és legugol. Mintha . . . valamit keresne a földön. Leül, derékban összecsuklik, mint a táncosnő produkciója végén. A birö számol, a közönség veleordit. Tízig fel kellene állni, de Widera örül, hogy ülhet. Kiüli a tizet, azután feláll és meghajlik. Vége. A bajnokságnak. Most Po- korny és Ondrák lépnek a ringbe. Ondrák exbajnok, magas, szőke, rokonszenves. Negédes mosollyal fogadja a közönség hódoló üdvözlését. Pokorny tömzsi, barna és mérges. Két ellentipus: az olvadó lírikus finomság és a tömör balladás nyersesség. Az erő és a szellemiség mérkőzése. Szegény lírikus, szőke szellemiség! Pokorny támad, Ondrák bánja. A tömzsi barna fiú körülugráija a magas szőkét és ahol éri, beüt. Ondrák nyugta nélkül veszi át a jobb és balkezeseket, a csavartakat, a horgosokat. A hölgyek rikoltanak. Pokorny üt. Most Ondrák felszabadul. Támadásba megy át és erejének utolsó megfeszítésével riadót ver ellenfele gyomrán. A jó öreg knédlik viharzanak a boxoló gyomrában. Pokorny védekezik és elkeseredésében vesén- billenti lírai ellenfelét, f

M>EiG>H>I.> V>0>!

Máskán- vagy üzleti űgyekbeni utazások alkalmával

BUDAPESTEN

a legkellemesebb otthont nyújtja a legelőnyösebb feltételek mellett a keleti pályaudvar érkezési oldalával szemben levő

GRAND HOTEL

Park nagyszálloda

Budapest Vili., Baross-tór 10.

mert

20% engedményt kap

mint ezen lap előfizetője olcsó szobaárainkból

10% engedményt kap

olcsó éttermi árainkból. (Kitűnő házi konyha)

5 pengőt megtakarít

autótaxi költséget, mert gyalog átjöhet egy perc alatt a pályaudvarról

Nálunk otthon érzi magát!

Elsőrendű kiszolgálás, szigorúan családi jelleg

Sajat érdeke ezen előnyök folytán, hogy okvetlenül nálunk szálljon meg — Előzetes szobamegrendelés ajánlatos

— Diszkvalifikálni! — vónit a tömeg. A boxolók megijednek és kibékülnek. Hasba- vágják egymást és megint kibékülnek. Minden ütés után keztyüt fognak. Csupa Locarnó az egész mérkőzés. Csak a végén ébred fel Pokornyban a poincarizmus ördöge és döntő rohammal beveszi ellenfele gyomrát. Üsd ... üsd ... ne hagyd ... — rikoltja a nép és extázisbán sziircsöli a hentesmunka örömét. Az Ondrák szőkesége lekókad. Menedzsere fehér kendőt dob a porondra. Feladja a viadalt. A győztes izzadtan, véres ábrázattal hajlong a tapsviharban. A legyőzött is kiveszi részét a népszerűségből: kecses gesztussal csókokat dobál.

Meg egy pár: Dohnál, az edzett, rutinos professzionista és Letovszky, a Hojer-iskola tehetséges növendéke, akinek ez az első profi-mérkőzése. Nagyon érdekes viadal. Dohnál az ellenfele felsőajkára dolgozik. Addig üti az ajkát, mig duplaszélesre dagad és

akaratlan is csókra csucsorodik. A csókosaj- ku boxoló megdühösödik. Visszaadja a kölcsönt s állandóan ellenfele orrát piszkálja. Ez a művelet hatunciás keztyükkel egy kissé kellemetlen. A két orr elgörbül, de azért nem csinálnak felekezeti kérdést. A közönség hol Dohnált biztatja, hol Letovskit és a két boxoló vadul ront egymásnak. Szól a gong, a viadalnak vége. A pontozóbirák ugyan Dolináit jelentik ki győztesnek, de a közönség Letovskit ünnepli. A dagadtszáju hőst, aki kibirta az embertelen dögönyözést.

Az est fénypontja következik. Svoboda csehszlovák bajnoknak kell mérkőzni Hiilsen- beck német sampiónnal. Az izgalom morajlik, a keblek hullámzanak, de sehol semmi. A ring csendes, a bajnokok nem jelentkeznek, csupán a rendező, aki siri hangon jelenti be, hogy a német bajnok a határon utlevél- knockoutot kapott és nem jött el. A nép felhördül, hogy a csillárok megrezegnek bele. A rendező kétségbeesetten gesztikulál, sürgönyt mutogat, de nincs irgalom.

A felháborodott közönség feszítsd m eget kiált. Karban, taktusra vonítja: Vissza a pénzt . . . Svoboda, a bajnok levetkőzve lép a ringbe. Ez sem használ. Kigunyolják, lefuj- jozzák. Jön a következő pár. A nyitrai származású Czirolnik Béla, félelmetes izomkolosz- szus és Müller német bajnok, szálas, csontos germán legény. A négyezer szájból vésztjósEltűnt Beket©? Mátyás, a hírneves budapesti cirkuszigazgató

Családfa azt hiszi, hogy az igazgató öngyilkosságot követett el

Budapest, április 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentiéise.) Ma délelőtt a főkapitányságon Reketov Mátyás cirkuszigazgató hozzátartozói bejelentették, hogy a cirkuszigazgató kedden eltávozott hazulról és azóta semmi hir sincs róla. Félő, hogy Bekotor Mátyás öngyilkosságot követett el. Családjának levelet hagyott hátra, amelyben a legnagyobb de- primáítsággal ir az életről. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a cirkusz- igazgató kézrelterítésére. Nem lehetetlen, hogy a cirkuszigazgató a Dunába ugrott.

Negyven oldalon jelenik meg

a Prágai Magyar Hírlap húsvéti száma

Negyven oldal terjedelemben helyezzük a Prágai Magyar Hírlap húsvéti számát a lelkes, hü és egyre gyarapodó magyar olvasóközönség ünnepi asztalára. Ez a negyven rotációs oldal egy vaskos kötet könyvnek felel meg és életerős dokumentuma a magyar kisebbségek szeretetével és támogatásával rohamosan fejlődő lapunk legújabb stációjának. A Prágai Magyar Hírlap húsvéti számában összegyűjtve és kirostáloa adjuk a magyar szellemi élet utolsó esztendejének kikristályosodott gyöngyeit úgy az irodalomban, mint a szellemtörténetben és a publicisztikában. A Prágai Magyar Hírlap harcos központi orgánuma a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségnek, de a politikai harc mellett egyenrangú feladatiként vette vállaira a magyar kultúra szolgálatát. Gyűjtőlencsének szántuk lapunk húsvéti számát s a lencsében összefogjuk az' európai és a magyar szellemi élet sugarait.

A Prágai Magyar Hírlap negyven oldalas ünnepi számának gazdag tartalmában / egyformán helyhez jutnak a kisebbségi, az országos és a nemzetközi politika aktuális kérdései, a művészet, az irodalom, a tudomány és a modern sajtó egyik legfontosabb kelléke: a riporiázs, amely bevilágít a társadalmi mozgalmak mélyére és hü tükörképét adja a mindenapi életnek, A politikai részben nagy érdeklődésre tarthat számot budapesti szerkesztőségünk isflerjusorozata, amelyben a magyar sajtó legkitűnőbb reprenzentánsGüt szólaltatjuk meg a szlovenszkói magyar sajtóról és a cseh- szlovák-magyor kulturkapcsoM ,pro blérné járói. Ezek a kérdések mélyen belenyúlnak a két ország viszonyának aktuális vonatkozásaiba és Rákosi Jenő, Milotay István, Kóbor Tamás, Ágai Béla, Nadányi Emil, Bónitz Ferenc szavára bizonyara felfigyelnek az országhatáron belül és kívül is. A húsvéti lap politikai anyagából kiemeljük az országos keresztényszocialista párt elnökének, Szüllő Gézának nyilatkozatát, amelyben legutóbbi külföldi útjáról, a népszövetségi ligák uniója brüsszeli gyűléséről, a párisi kisebbségi konferenciáról és genfi élményeiről számol be. Flachbarth Ernő dr., az ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója a szlovenszkói kisebbségi politika tiz esztendejének történetét foglalja össze mélyenszántó cikkében.

A művészeti és irodalmi részben a legjobb magyar nevek sorakoznak fel és mellettük a szlovenszkói magyar irodalom erősségei szerepelnek legjobb írásaikkal. A budapesti színházigazgatók, színpadi szerzők és kritikusok a modern színpad valamennyi problémájáról nyilatkoznak a Prágai Magyar Hírlap húsvéti számában és az interjúsorozat érdekességét emeli, hogy az aktuális kérdések közt szerepel a jazz-zene is. Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Kmdy Gyula, Molnár Ferenc, Babits Mihály, Burányi Miklós írásai mellett a slovenszkói írógárda Mécs Lászlóval és Györy Dezsővel az élén vonul fel a negyvenoldalas husvén iap hasábjain. Kállay Miklós, a modem magyar irodalmi termésről értekezik. Az irodalmi részben közöljük a Budapesten anvált eperjesi iró, Sebessi Ernő „Háláljátok“ cimil színmüvének egyik felvonását. Sebessi Ernő darabját a Magyar Nemzeti Színház Kamaraszínházában hozzák színre és ott indítják el hóditó útjára a magyar színpadi irodalom legújabb felfedezett tehetségét. Komáromi János most készülő „Régi ház az országidnál“ cimü regényéből egy részletet közlünk, amely Ízelítőt ad a nagykoncepcióju alkotás mesteri művészetéből.

A tudományos cikkekben avatott tollak ismertetik a mérföldet léptekkel haladó tudomány csodáit és műhelytitkait. A publicisztikai és riportrészben különleges helyet foglal él Márai Sándor „Párisi NaplójaNagyobb riportban adunk érdekes ismertetést a pápa és a Vatikán életéről. A belföldi, riportrészben a szlovenszkói városok és vidékek társadalompolitikai, kultúráiig viszonyairól, aktuális panaszáéról és sérelmeiről ad a Prágai Magyar Hírlap húsvéti száma hü képet. Méltóan egészíti ki húsvéti lapunk kötetnyi olvasnivalóit a sportrovot, amelyben Vámay Ernő, a szlovenszkói sportélet egyik legalaposabb ismerője figy8leremreméUtó cikkben foglalkozik a Magyar Testnevelő Szövetség ügyével. A közgazdasági részben szlovenszkói szerkesztőségünk kiváló szakértőt szólaltat meg Szlovenszkó vitlanyositásának problémwiról,

lón harsog: Vissza a pénzt!!!!

A meccs fütty orkánban kezdődik. A német egyenes ütése becsúszik és Czirolnik szemhéja a következő pillanatban ökölnyire dagad. Nem lát. Tehetetlenül tűri a német ütéseit és kezeit a vak ember gyámoltalanságával kapkodja arca elé. Leesik, feláll. A német nyugodtan dolgozik arcán. Nem zavarjia senki. A menet végén Czirolnik elnyúlik a földön. A gong megmenti. Felmossák és visszatér a ringbe, de pár ütés múlva teljesen elkészül. A menedzser feladja a versenyt. Czirolnik tiltakozik, ő még megpróbálná, de nem eresztik. Viharos taps Müllemek és még viharosabb fújj Czirolniknak.

Vége az attrakciónak, a nagy nemzetközi boxmérkőzésnek. A porondon vértóesák, a levegőben émelyitő karbolszag ... Az izgalom veritéke lemosta a hölgyek arcáról a púdert. Előkerülnek a dobozkák és pamacsok: a nők egypár ügyes simítással eltüntetik a háromórás box viadal izgalmának (nyomait^ Mint a csorda ömlik ki a sokzernyi tömeg az ■utcára. A tömegpsihőzis feloldódik, a mohó, vérszomjas osordalélek szétbomlik. A pár perc előtt még tomboló, őrjöngő tömeg vissza- vedlik. A sikoltó, rikoltó, sipoló „boxfanou- sek“ visszaszelidül tisztviselővé, munkássá, üzletemberré. És az összetört orrú, szétzúzott száj-u, bedagadt szemű bjnookra egy félóra múltán már nem is gondol senki . . (e. I.)

Diirer-ütmep és a magyarság

Irta: Petrovics Elek

Április 6-án lesz 400 éve, hogy Dürer örökre lehunyta szemét, s Németország hódolattal fog meghajolni ezen az évfordulón művészi géniusza előtt. Ünnepelni fogja benne legnagyobb művészét, s ma talán büszkébben és tüntelőbbea, mint bármikor, mert ezt is jó alkalomnak tekinti, hogy kevéssel a hadi vereség után szellemi veretlenségét bizonyítsa.

Az ünnep központja Nürnbergben lesz, ahol nagy kiállítást is rendeznek erre az alkalomra Dürer müveiből. Ünnepi szónokul Heinrich Wölfflin van kiszemelve, s nála alkalmasabbat nem is lehetett volna találni. Az élő német művészettörténészek közül ő az, aki munkáiban a tudós és az irómüvósz erényeit a legmagasabb fokon egyesíti. Külön jogcímet ad neki erre a feladatra híres Dtirer-könyve, amelyet egy másik jeles Dürer-monografus, M. J. Friedlander úgy jellemzett, hogy „mesteri analyzisét utánozni haszontalan fáradság, fölülmúlni pedig lehetetlen vállalkozás lenne.”

Tisztelettel fordulunk a nemzet felé, amely „dicsőt, magasztost igy magasztal.” örömest szánjuk neki ezt az ünnepet, amelyhez minden joga megvan, hiszen ő formálta ki Dürert azzá, ami volt, s az övé belőle mindaz, ami a legbecsesebb az emberben: szelleme, szeretete, erkölcsi valója.

Az ünnepi menetben azonban, nyomban a németek hatalmas és önérzetes csoportja mögött, mi is helyet kérünk magunknak az emlékezés nagy ünnepén, valamivel nagyobb helyet, mint aminő az európai szellemi közösségbe tartozó nemzeteket illeti. Jogcímünket ehhez a legjobb forrásból, Dürernek saját feljegyzéseiből merítjük, amelyekben 1524 karácsonya táján apja írásaiból összeállította családjának történetét. Ezek a feljegyzések azzal kezdődnek, hogy ősei Magyarországon Eytas (Ajtós) községben, közel Ju- La (Gyula) városához laktak és állattenyésztésből éllek. Nagyapja ifjan Gyulára került és ötvös lett. Atyja, névszerint Albert, 1427-ben született és ugyancsak ötvös lett. Vándoréveiben aztán Németországba vetődött, neve 1444-ben bukkan fel első Ízben Nürnbergben, soká időzött Németalföldön „a nagy művészeknél”, s végül Nürnbergben telepedett le, ahová 1455 junius 25-én érkezett meg. Itt jókora ideig Hieronysmus Hol- per ötvösmesternél dolgozott, 1467-ben feleségül vette mesterének 15 éves leányát, Borbálát, s ettől kezdve önállóan működött. Házasságából 18 gyermek született; Albert, a művész, a második volt közülük.

E néhány száraz adat, ime, világosan jelzi azt a merész utat, amelyen a Dürer-család a békési baromtenyésztőkről Németország legnagyobb művészéhez eljutott. Enne1' az útnak mentén jobbra- balra sok érdekes probléma kisért, sok hálás alkalom kínálkozik a leszármazás jelentőségének, a környezet hatásának, a szülői átöröklés szerepének vizsgálatára. Akik szeretik az ilyenfajta elmélkedést, bizonyára fel is fogják használni az alkalmat, hogy hajlamukhoz képest szellemes csevegést folytassanak vagy módszeresen értekezzenek ezekről a kérdésekről. Bármilyen utón haladjanak is azonban okoskodásukban, abban egyet kell érteniök, hogy Dürer művészetében egyrészt a magyarországi származásnak nyomát egészen elmosta a német szellem erős és diadalmas árja, másrészt azokban a német szellemnek semmiféle hatalma sem alakíthatta volna ki Dürerből a legnagyobb mesterek egyikét, ha Magyarország nem szolgáltatja hozzá a tehetségnek nyersanyagát, ezt a ha nem is egyetlen, de legnagyobb ajándékot, melyet „kelet népe” a nyugatnak adott.

xx Rendelje meg a magyar gyermekirodalom kmcsesbázát, az „Ifjúsági könyvtár'’ első kötete 12 koronáért kön^vosztáljfunknái,