Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-06 / 82. (1709.) szám
na *-tgMMa^r,t,n^»lgra^a^S<S8MjBMWmaM^ 1928 április 6, péntek. JAZZ-BAND — Mese — Info.- NAGY ÁRPÁD Láz ölésié vegőjü hajmaM derengésben úgy hangzott a muzsika az utcám, mintha a foki ától jönme. Most vosbt a zárás ideje, az utolsó akkordok tompán, nyMkásau dübörögtek elő. Autóik surrantak el, részeg eoífőr a részeg íénEiaikíkall- Béniről Kist szállott kifelé és megállt a hidegben. Az első Leány tétovázó lépéseikkel botlott ki a lépcsőn, hangosan felsírt és nekiilrtafmodobt az utcának. Utána vastag bundában jött a férfi. Körülnézett, meglátta a leányt, elérte és az arcába nézett. A leány hangja olyan volt., mint a kitárt karok, mikor megszólalt: — Maga a jazz-tband-es! — fis maga a kis táncosnő. Jöjjön, mert megfázik. — Hová? — Hozzám. A leány fölnézett a férfi tekintetébe és ment. Mire a férfi Lakásához értek, már nem sirt. Hadik lépesekkel ment be az idegen lakásba, a férfi gyöngéden tolta maga előtt. Leültette őt, Irauiaro- san beíütctt a kis kályháiba és nagykomoiyan teát kezdett főzni. Mindez úgy tűnt, minit a legtermészetesebb dolog. A férfi barátságosan bólintott és iesegitette róla a kabátot. A szobában már jóölelé&ü meleg volt. A bútorok kényelmesek és biztatóik, mint a jó háziasz- ftzony iessékelése. Tisztaság és gondos rend volt. a szobában, képek, apróságok, csupa szives dolog. — Nézzem körül gyorsan — mondta a férfi —, mert majd maga. lesz a feleségem. A leány fáradtan mosolygott, mint minden kétes hajmialá tréfán- A férfi eléje tette a forró teáit valami sütemény is volt kis kosárban. Elhelyezkedem a leánnyal szemben és nézte, kínálta. — Lássa, így jő, ez jó, hogy maga itt van most.. Soha többet nem fog visszamenni a bárba. Láttam mindent. Tudtam, hogy’ az a vendég magára vár és hallottam, mikor maga aZt mondta neki, hogy nem akar vele menni- A vendég panaszra ment a főnökhöz. Az magához jött és valami gorombaságot mondott. Maga erre felugrott és védekezni próbált* A vége az lett, hogy a főnök rászólj, hagyja el azonnal a helyiséget. Mert nem akart elmenni autón azzal a hülyével. A leány torkát megint a sírás fojtogatta erre a vissza emlékezésre. De a férfi csodálatos melegen folytatta: — Én maga után mentem és ide hoztam. Dgy-e, a feleségem lesz? A leánynak szivéig hatolt a férfi komoly kérdése. Hiszen ez az ember nem tréfál, ez most az ő válaszát várja. Pillanatig még ijedt kétkedéssel vizsgálja a férfi arcát, de az csak biztatólag bólintott. — Legyen a feleségem. Még mindig nem hitte, nem hitte... És mosolygóit, mint akivel el akarják hitetni az üveghegy meséjét. A fejét rázta. Aztán felsírt, önkinzó, görcsös zokogással: — Már nem vagyok leány. A férfi válaszolt: — Tudom. Egyszer már elvitték magát. Tudom, láttam, mikor záróm után elvitték magáit «nfón. Mert régóta figyelem magiát. A két hét óta, hogy nálunk volt, minden este figyeljem. Hogy kikkel táncolt, hogyan mulatott ... — 6, kellett... Ez volt az első szerződésem. Jól kellett magamat viselnem. Éjszaka kifestem magam, táncolok. De a nappalaim mindig szomorúak. Otthoni, a dohos, sötét lakásban... Az anyám beteg, már nem jár, csak fekszik. Az apám mindennap részeg, fis én magamra voltam hagyva ... Azt hittem, a bárban csak tánc van. És azután haza lehet menni.... A leány hangja halkabb Tett, mint a gyónás: — ... Es mikor az a férfi magával vitt, először voltam idegen lakásban. És megmondtam néki azután, hogy ő vitte el az első ölelésemet... Kinevetett... Majd a szivem szakadt belé ... Akkor azután megfogadtam, hogy nem megyek soha 1 senkivel a tánc után, bármi történjék is... \A férfi, szavai, mint a megbocsátás, úgy simultak á leány szavaihoz:-i- fin az első este óha szerettem magát. De féltem, hogy nem tetethetem magának abban a kő- mtkus figurában, melyet a bárban kell játszanom. TJgy-e, a dobolás közben énekelek, a® ütőkön furulyázom, feldobálom őket a levegőbe... összebor- zolom a hajam, bajuszt ragasztok, amit végül lenyelek ... A vendégek szeretnek és sok pénzt keresek. De maga ... Maga előtt mindig féltem és szégyenkeztem... Maga minden este látja ezt és •végűi az önökké Vigyorgő maeZk i« utálatos lesz, félnek tőle... Ezt gondoltam. — ó. én megfigyeltem magát a bánon kivül is — vallotta a leány —, láttam, amint, a Irts korcsmában vacsorázott és komolyan olvasta az újságot, csendben szivarozott. — fis én mentem maga után hajnalontoinrt és hazáig követtem, nehogy baja essék ... Ma pedig vártam, hogy mi lesz. Vártam, hogy elmiegy-e azzal a vendléggiel... fis nem engedtem volna, hogy men jen... • így ültek egymással szemben és minden szavuk vallomás volt. A bár muzsikája miost nem kísértett, nem volt. komédia, tangó s nem öTelikezett vér a pénzzel, nem volt nevetésnek áruba adása és pezsgő aranycipőiben. — csak. emberek voltak ók kettőn, emberek a kicsiny, őszinte szobáiban. És valami meghaló volt, abban, ahogy a férfi halkan járt a szobában, azután a kályháihoz ment és; még rakott a tűzre. Fekete, elegáns öltön ve miég rajta vélt, könnyű taktóp.ő|én n Híz piros, fénye etikk-OBkikokM fért- Alftgy WrtjWW a 'Mfrjflrt ötött, mellényzsebéből kilátszott a furcsa bajusz vége, melyen a vendégek annyit nevelnek, R.a a jazz- band közben az orra alá teszi és megeszi. A leány felé pillantott és gyorsan begyömö- SZökte a bajuszt a zsebébe. A szekrényhez ment és tányérokat, villákat, késeket szedett élő. Ezekkel itthon mindennap dobálózni szokott, feldobta őket és ügyesen elkapta .megint. Ma a világért sem ügyeskedett volna. Inkább ejtse le a dobverőket este a bánban, hla fel- hajigálja őket, de iitlt, a Leány előtt ne<m akart gyakorlatozni. A sonkát és tányérokat úgy rakta az asztalra, mintha kincsek lennének. — Csak egyék, ezentúl mindent én adok magának. Majd végignézett magán. — Talán nem akarja, hogy ebben a kabátban legyek? Van nekem házi kabátom is . Átment a szomszéd szobába és mindjárt visz- áaajött hímzett, színes házikabátban. A zsebéiből hottepapirok látszottak ki, ezeket zavartan beljebb tűrte. Mindent le akart hazudni, ami a mesterségéhez fűzte. — A bohócnak nehéz ci viliié átvedleme, — mondta csen des en. Megint leült a Leánnyal szemben. Szemei a leány mezítelen karjára siklottak. A kis arcot úgy magához szorította volna, ezer csókkal, a hajnal minden szenvedélyével... De csak bólogatott gépiesen és eveit néhány falatot a sonkából. Azután elmúlt az idő, a térti lassan szivarozni kezdett. Érezték, hogy végzetesen fiatalok ők kelten és hogy valami még hátra van. A nagy csendben minden perc kacérkodásnak tűnt. És minden újabb percben azt hitték, hogy most, most fognak egymáshoz hajolni tragikus ölelésben. Nézték egymást a hajnali idegek félrebillent egyensúlyával, az arcuk nagy, sápadt kérdőjel volt. A szájuk egyetlen mámoros csókká lett és mégsem mentek köze] egymáshoz. És a férfi szavai mélyen, zengtek: — Én magát mégis tisztán akarom ... Most igy maradunk egészen reggelig. Azután maga haza megy... Ez Tasz a maga tisztasága ... fis úgy maradtak szemben egymással. Lassan jött a reggel, a falakon megtisztultak a képek, jött a világosság, vili ózó fehér fény, fehér üdvözlet a nehéz, fojtó éjszaka után. És felkelt, ment haza a leány, fis vitte magával a férfi alázatos ajándékát, egy éjszaka édes tisztaságát. a Eredménnyel zárult főiskolás cserkészek néprajzi pályázata Budapesti szaktudósok bírálták meg a Szent György Kör pályázatára beérkezett munkákat — Tardoskedd község néprajzi leírása nyomtatásban is megjelenik pontjára hágott. Maros és Sauer véreakomoLyaa vették hivatásukat és küldetésüket s amidőn megjelentek a dobogón, látszott rajtuk, hogy alaposan felkészültek a gyűlésre, mert minden dörgő szavuk elárulta, hogy az ösezegyültéket duplán látják. A gyülié6 botrányba fűlt, mert a részegek azt mondották, hogy az ivarhoz itt vannak ők e nem kellenek nekik ehhez a Részegesek, csak Frahta Sauer nem akart belenyugodna pártvezért bukásába s midőn a viharos gyűlésről eltávozott, néhány rajongó hívével szivarral a szájában szállott be * villanyosba. Rarázg botrány keletkezett, amidőn * kalauz felszólításána az égő szivart, az emberi szabadságra való hivatkozássá, nem akarták kihajítani a® ablakon, úgy, hogy Sauer pártvezér megérdemelt éjszakai nyugodalmát az égjük rendörbirtosságon aludta toi a páartajlakiitáe mámoritó fáradtságával együtt. Most egyelőre csak a lap jelenik meg, a pórt miég az idő méhében szunnyad, de Michal Maré*, a megszállott Iszákos, neon adja meg magát Szervez, ágál, alakít, alapit, megmozdít minden megmozdítható követ és söröefcanosót s közben verset talán pihennek a borospoharak fenekén, álmai el- iobbannak a szivarok füzében. Szegény Mares MS- chal, hogy nem született franciának és néhány.évtizeddel előbb! Baudelaire versekbe ölte mámorát s Plm ottaniban gyűjtötte össze társait tó tikos és r ettentő tivornyákra, de Michal Mares hetilapot ad ki, ligát alakit és pártot szervez egy sötét helyen. A bor, az asszony ellen talált drága méreg, ahogy egy másik Szent Alkoholikus elnevezte, nseghosz- • szülte magát Mi.chal Marosén, amiért prágainak született s itt él ebben a keserű, józan, agyonpolitizált városban és időben. Árva Pál. Korunk magyar szellemi áramlataiban elementáris erővel jelentkezik a falu, a föld, a faj, a parasztság felé való fordulás. Ezek az áramlatok a kisebbségi magyarságot sem kerülték el. A minden újat leghamarabb felfogó fiatalság erős szociális érzékével, magáévá tette a magyar faj mai nagy reprezentánsainak gondolkozásvilágát és úgy egyetemi hallgatóink, mint cserkészeink és középiskolás diákjaink között megindult, a magyar falu iránti fokozott érdeklődés. Ennek a mindennél magyarabb eszmeirányzatnák komoly eredményét jelenti az a néprajzi pályázat, melyet a Szent György Kör irt ki a falun lakó diákok számára s amely pályázatnak eredményét most a magyar népoktatás hírneves tudósai is elismerték. A pályázóknak egy kisebbségi magyar falu teljes néprajzát kellett tárgyilagosan leírniuk. Mindössze két pályázat érkezett csak be, de a pályázat ügye igy is fontos eseménye marad kisebbségi kultur- íörekvésőinknek." Nem jelent ugyanis kevesebbet, mint azt, hogy a magyar tudományos élettől elzárt kisebbségi magyar ifjúságban bent csírázik már a csehszlovákiai magyar tudományos munka s annak is legszebb, mert legmagyarabb része: a kisebbségi magyar néprajz. A beérkezett érdekes pályamunkák meg- birálására a Szent. György Kör Solymossy Sándor dr. budapesti egyetemi magántanárt, az Eíhnográfia folyóirat tudós szerkesztőjét és Györfíy István dr. nemzeti múzeumi igazgató-őrt, a tárgyi néprajz kiváló kutatóját kérte fel, akik a felszólításnak a legnagyobb készséggel tettek eleget. Tíz év ófa pz volt az első eset, hogy a raasryar tudományos élet szakemberei a kisebbségi sorsra jutott magyarsággal kapcsolatba kerülhettek. A két tudós szigorú bírálata diákjaink első tudományos kísérletéről néhány nappal ezelőtt jelent meg A Mi Lapunk hasábjain. Az értékes bírálatokból megtudjuk, hogy az első pályamunkának a címe: „Szülőfalum", j szerzője Csécsy Pál; 35 sűrűn teleirt ivlapon ' adja Csecs falu (Kassa mellett) hely- és néprajzát. A második pályamunka Tardoskedd falu és népe ismertetését foglalja magában 73 ivoldalon, szerzője: Morvay Gyula. Solv- mossy professzor véleménye szerint ez az utóbbi pályamunka teljes mértékben megérdemli a díjazást, míg az első dicséretre érdemes. A magyar népkutatás neves szaktudósainak megtisztelő szívességit véleménynyilvánítása alapján a Szent György Kör vezetősége Morvay Gyula pozsonyi egyetemi hallgató pályamunkáját 700 koronával jutalmazza, a második dijat képező 300 koronát pedig Csécsy (Weiser) Pál prágai egyetemi hallgatónak osztja ki. A Kosztolányi-turné sajnálatos félreértésen alapuló betiltása következtében szenvedett súlyos anyagi kár arra kényszeríti a Szent Görgy Kört, hogy a pályázók jutalomdiját csak az ősz folyamán fizesse ki. Tardoskedd néprajzi leírását kellő átalakítás és kibővítés után a főiskolás cserkészek könyvalakban is kiadják, ezzel is szol- j gálni akarván a csehszlovákiai magyar néprajzi kutatás fellendítendő ügyét. kb. Madonna bambinőval, rézmetszet 1503-ból vi-u-pi-a Aíkchotista újság Prágában — A „Nedvesek Őré“-neh szerkesztőt egy kitűnő cseh iró meg akarta atakitani a nedvesek pártját Prága, április 5. Hiaeek Jaroslavmlk, a Bacchusba megtért ha l'haltattam. Iiszáíkosmaik, aki Svejk bárgyuan jámbor a Lakját zsenialitásból, császári-(királyi Ausztriából és a bor és sör gőzéből gyúrta monumentális szoborba, nyugtalan. szelleme tovább kasért a prágai csapezékek párás ablakai alatt. Átmér a öt ivó- és iröpajtúani, nemkülan- beu. tehetséges mesterei a bornak és a tolinak, Mohai Mares és Framita Samier, az uj idők szelleméhez alkalmazkodva lengetik borba- és sörbeáztatott zászlaját, amelyet néhány héttel ezelőtt. a hódítók biztos mugtaibizásával bontottak ki. Ml chal Mares, akinek vállát harmincöt-harmincnyolc év s ti® értékes könyv raspektúbiilíe terhe nyomja, néhány héttel ezelőtt szokattam újsággal ajándékozta meg a prágai utfcdai kolportázst. „A nedvesek őre" a cáime ennek a maga nemében egyedülálló folyóiratnak k akimében a VI-I/I-PI-CI misztikus szektártiisi Jelszavát rejtegeti. Vino-Likéry-Pi-Vo-Cjgairóty (Bor-Likőr-Sör-Olga rótta) — ez a nedvesek szentsége, amelyet Müdhlail Mareenek nyomtatott betű utján halásizlthátatlan kötelessége őrzeni és védelmezni. A lap mötítóvial is ékefiOcedik s honnan is máshonnan idézhetnie önigazolását, minit a Szent Részegesek tógmgyob- bikából, Baudelaiice-ből, akün'ek Fleairs die Mabja, ha malibb volna és az utca rikkancsai sKankcttonál- ják a kolportázsjogát, talán enedmiőnyeeeblben is védelmértietné a nedvesek epikuneisba jogait. „Kábítsd magad! Bármivel is! boinrall-szerelemnrell1- köTté.szettel-wéfanyei, vagy firtcötcfltelemoéggel, bármivel is - - de kábítsd el magad!" Fi”.in In Sauer, aikiwól népszerűbb prágai népim núnraen ebben n hideg városban, melegen árulja Mares lapjai s a hideg város v«wli n lapot. Sok * n<edNf», aM JogáfnHk véde&néro azoroT, taláai ceak azt hibázta tjálc, hogy a nő elől való védekezés nem szerepel a lap programjában, mégis jóleső örömimel olvastok a lapot & csak art nem értik, hogy ki elől kell a szent jogo-, Icai védelmezni? El kell árulni, a nagy titkolt: Prágában nem vészé- lyezbeti senki, a nedvesek jogait, ceapszéket, borozót, bárt, korcsmát mindem öt lépésnyire találni kettőt, — legföljebb a villamoetár*aság és a borbélyok akadályozzák meg áldozataikat, akik a vil- lamoskocsikba. vagy a borbélymühelybe bemerészkednek, abban, hogy füetölheseenek. Mégis vehemenciával és mintha a® ellenség a kapuk előtt állana, hadlakozik Mares és Sauer, mert értesüléseik vannak arról, hogy Bence küliigy- ntimísBter a proihibicdó híve és a szárazságot itt is be. akartja vezetői. A® egyiptomi, diliétőleg amerikai szárazeág veszélye pedig egyelőre nem fenyeget Prágában 'és a köztársaságban olyan biztonsággal lehet, inni, akárcsak a száraz Amerikában s éppen annyit. Minek ezért megalakitianli a pobibidtóieTleines li'gát? Mares nem mondja meg lapjában, amiely egréiykéait érdékes és a bor- és liMrcéglek hirdetéseánék ánwlaitáítól szabad oamairadt hasábjain * téma szaflkmiaazagit egyliangusúga eJ- 1 önére, mulattetó. Mares és Sauer miegaiLaktitoM'a a prohíibicóelfllenes ligát, de uiern elégedett meg ezzel az eredmiénnyel, többre Vágyott: pártot alakiitanö! Múlt. vasárnap egy sötét aiaptónusu prágai vendié'gnőben öEBZebiivi'átv a nedvesek Pártjának alakutó gyűlését. A gyűlés igen boros és söjör lefolyású volt a szú szoros érteiiiri'obeu s a programhoz méltón. Igen sok bor és sör folyt le a megjelentek torkán és még a pártprogram megfórgyia- úsn előtt s imilidan a kiét pártvezér OciboaitioiWa az «f p9irtwílakbtó» tobogőját, • bangulafr már ftertőSéta, rézmetszet Ismeretség — Mondja, kérem,, Üde ar, hogyan v/mí oz, hogy még csak három napja i*mer és máris megkéri a kezemet? \ — óh, kérem. Irnmska, év már Öt esten- dfje fizetem a kedves papájának a folyókáma hónkban. $
