Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-06 / 82. (1709.) szám

4

1928 április 6, pénielr.

m az igazság a KoszíoSányi-turné

ügyében?

A Isimé engedélyezése 8rán§8 kérvény! id@JéSí@Bi3 feenysa|So^ták a bslőgyíssiwássfénsífiííSisn, a kérvényt azokban a slspgeSések dacára sem finlézték sí — Fflaclibartn ErnS nyilatkozata tisztázza

a „rejtély*s-t

Prága, április 5.

A Prágai Magyar Hírlap április 4-iki szán iáiban érsékujvári tudósi tiás alapján közölte, hogy Holota János dr., magyar nom- zetipárti nemzetgyűlési képviselőnek a Kősztőlányi-tuirné betiltása ügyében tett in- terwn dójára Miaule miniszteri osztályfőnök azt a választ adta. hogy a pozsonyi minisztérium egyáltalában nem foglalkozott Kosztolányi Dezső szlovénszkói turnéjának ügyé vei és azt be nem tiltotta, annál kevésbé, inért a turné megtartására a minisztériumhoz kérelem egyáltalában nem érkezett.

A rejtélyes ügy megvilágítása végett Flackibartih Ernő dr., a szlovénszkói és ru| adását, de sem a belügyminisztérium, sem pedig a külügyminisztérium nem tartotta kötelességének, hogy írásbeli beadványomra választ adjon. Megunva a várakozást, a minisztériumoknál megsürgettem az ügy elintézését. és a következőket állapítottam meg:

A belügyminisztérium arra hivatkozik, hogy beadványomat a külügyminisztériumnak kell elintéznie, mert ahhoz tették át, A külügyminisztérium politikai osztálya viszont azt állítja, hogy írásbeli kérelmemet március 23-án a belügyminisztériumhoz küldte vissza, tehát a választ ennek kell megadnia,

mert az intézkedésre egyedül a belügyminisztérium illetékes.

Tehát egyik a másikra tolja a felelősséget. A R. U. R. fordítója, turnéjának megakadályozásáért ugyancsak nem akarják a felelősséget vállalni, hanem azzal az állítással akarnak kibújni alóla, hogy ők kötve vannak a szlovénszkói teljhatalmú minisztérium elutasító véleményéhez, amiből viszont az következik, hogy

a pozsonyi minisztériumban igenis tudtak Kosztolányi turnéjáról és azt ott akadályozták meg.

Bizonyos, hogy ez az eset nem mozdítja elő a népek lelki közeledését, hanem ellenkezőleg arra vall, hogy a csehszlovák minisztériumok különböző bürokratikus kifogások segítségével fönn akarják tartani a kulturális határzárt, amely a szlovén szkói és ru- szinszkói magyar kisebbségeknek a határokon túl élő magyar testvéreikkel való érintkezését egy évtized óta megbénítja.

ISaMl® osztálytanácsos újabb levele

A turné betiltása ügyében, a szerdai számunknak általános megütközéssel fogasziaszkói ellenzéki páriák központi irodájának igazgatója, felkérésünkre most a következőket közli velünk:

— A magyar főiskolai hallgatók Szent György Körének' fölkérősére, amely Kosztolányi Dezső turnéját rendezte volna, folyó évi március 7-én érintkezésibe léptem a belügyminisztérium politikai osztályával, majd ugyanaznap írásbeli kérelmet nyújtottam be a belügyminisztériumhoz, amelyben a minisztérium sürgős közbenjárását kiértem. Egy-két nap múlva a belügyminisztérium politikai osztályától azt a választ kaptam, hogy a beadványokat áttették a külügyminisztériumhoz,

egyúttal pedig a pozsonyi minisztériumtól is jelentést kértek.

Teltek, múltak a napok, Kosztolányi Dezső a tervezett időben nem tarthatta meg előBánky Vilma egyik filmjét képtáviratozás utján továbbították Csikágóból Newyorkba

A kísérlet fényesen sikerült — A leadástól számított négy óra múlva a fűmet már játszották a csfkágói mozikban

London, április 5. Az Exchange Telegraph jelentése szerint Osikágó és Newyork között kísérlet történt Elmfelvételeknek képtáviratozás utján való továbbítására. Az első próba Bánky Vilma egyik filmjével történt. A felvételeket egy óra alatt exponálták, előkészítették a távirati továbbítás céljaira és apróbb részletekben juttatták el kép- távirati utón Newyorkba. Itt bemutatásra alkalmas módon összeállították, úgy hogy a leadástól számított négy óra múlva a newyorki mozikban már látni lehetett Bánky Vilmának Csikágóból továbbított filmjét.

dott értesítésével kapcsolatban ma különben Maule pozsonyi minisztériumi osztályfőnöktől is kaptunk levélben nyilatkozatot. Az osztályfőnök ur levelében arra utal, hogy a mi érsekujvári tudósításunk nem adja hűen 'Vissza a Holota János dr. nemzetgyűlési képviselőhöz intézett magán- válaszlevellének tartalmát s épp ezért a levél másolatát rendelkezésünkre bocsátja. A jelzett levélmásolat azonban nem volt mellékelve az osztályfőnök ur leveliéhez, aminek szövegét viszont az osztályfőnök ur levelének második és harmadik mondatában a következőkben reprodukálja:

„Megállapítom, hogy az iskolaügyi minisztérium (pozsonyi) referátusát az előadások engedélyezésére nem kérték fel Ó9 erről az ügyről senkinek tudomása nem volt. Megjegyzem, hogy hasonló kérvények elintézése nem is tartozik az itteni hivatal hatáskörébe/*

Maule osztályfőnök e nyilatkozata után megállapíthatjuk, hogy a Prágai Magyar Hírlap szerdai tudósításában is hasonló értelemben ismertette a Holota dr. képviselőhöz érkezett levelet, mindössze az az egyetlen szám- íbajöbető eltérés, hogy mi nem minisztériumi reíerátusró], hanem minisztériumról teltünk emlitést. És ennek az eltérésnek a kérdés lényege szempontjából nincs jelentősége, mert a fontos az, hogy — amint Flach- barth Ernő dr. fenti nyilatkozatában megállapítja —

a turné engedélyezése iránti kérvényt a belügyminisztériumnál idejében benyújtották, azonban sem a belügyminisztérium, sem más minisztérium a kért engedélyt nem adta meg.

S a kért engedélynek idejében való ki nem adása egyértelmű — legalább is gyakorlati szempontból — a betiltással. Ez a kérdés lényege!

— A garamvölgyi Főiskolások Szövetség© április 14-én este Zseliizen műsorral' egybekötött táncmulatságot rendez.

Mivel gyarapította Magyarország a világ művészetét?

Subido-Zlehy Iván báró londoni magyar követ előadás# a St. John4* Wood Art Society estélyén

Hölgyeim és Uraim! Fogadják szívből jövő köszönetemet e ragyogó estélyért és azért a nagy kitüntetésért, amelyben engem részesítettek, amikor összejövetelükre meghívták. Az engem ért nagy megtiszteltetés egyike a sors ama késői kedvezéseinek, amelyekkel korábbi csalódásokért tartozik nekem az élet. Fiatal koromban magam is arról álmodoztam, hogy festő leszek. Párisban a Collarossi festőakadémiának voltam a növendéke. Tanáraim őszinte kritikája azonban hamarosan szétoszlatta illúzióimat. Lemondtam törekvéseimről és örökre búcsút vettem az ecsettől és a palettától, de mindig megőriztem csadálatomat a műalkotások iránt.

Nekünk, magyaroknak, közös örökségünk, hogy szeretjük a szépet. Talán szűk látókörű lokálpatriotizmussal vádolnak meg, ha azt állítom, hogy a magyarok természetes hajiammal viseltetnek minden szép iránt, pedig nem túlzók. A magyar ember született bámulója a művészeteknek. A magyar ember életének minden szakában és minden fordulatában lelkes műkedvelő. Ez nem erénye, nem is bűne, csupán egyike ama nemzeti tulajdonságoknak, amelyek az egyik népet megkülönböztetik a másiktól. A magyar nemzet örökségbe kapta azt az adományt, hogy világosan felismeri a szépséget, kedveli az élénk színeket, érzéke van a bájos formák iránt, gyönyörködik a friss vagy bánatos melódiákban, megcsodálja a ritmikus mozdulatokat. A magyar nemzetnek ez a veleszületett tehetsége nyilvánul meg a tömeg alkotásaiban: a népregékben, a népdalokban é3 a művészies kézimunkákban. Ez a képessége robban ki reprezentatív nemzeti művészeinek, költőinek, vagy énekeseinek produkcióiban. Isten adománya ez a képesség, amelyet nem lehet felmérni sem erkölcsi, sem gazdasági mértékkel.

Magyarország egyes részeiben a kézműipar ma is virágzik. A nép művészi hajlamú gyermekei érdekes és igen eredeti agyagmunkákat, fafaragásokat és bőrmunkákat készítenek, amelyek világosan emlékeztetnek az ősi nomád törzsek stílusára. Egyes megyék vagy falvak lakosai már évszázadok óta különleges stílust teremtettek meg gyönyörű kézimunkáikban, csipkéikben és hímzéseikben; ezek jórésze Eurőpaszerte híres. A magyar festői népviselet, amelyet ma is hordanak, csaknem kizárólag Európán kívüli származásra vall. A ruházat rendszerint tiszta fehér gyolcs; szabása igen bő; hímzése gazdag. A ruhát szalagok díszítik; szabásában és színeiben teljesen eltér az európai népek Ízlésétől. A magyar népies stílusok é« kézimunkák egy részét hovatovább a többi nemzet is átvette. Különösen áll ez a magyar éle szemészek, ötvösök ős fegyvermüvesek munkáira.

i Egyéb példákat is felhozhatok annak megvilágítására, milyen odaadással ragaszkodik a magyar az elődeitől átvett hagyományokhoz. Él Erdélyben egy különös és talányos népcsalád, amely magát székelynek vagy szikulainak nevezi és a hunok egyenes leszánnazottainak — tehát a pannoülai magyarok elődeinek — tartja magát. Ez a nyelvcsalád több minit tizenöt évszázada él állandóan váltakozó idegen szomszédok környezetében. Nyelve a magyar nyelvvel csaknem teljesen megegyezik; falvaikban ma is kimeríthetetlen kincseit találjuk a népregéknek és az ősi kézműipar készítményeinek. Csodálatosan faragott kapui és egyéb famunkái régi ruhákból vett jelképes elemeket és motívumokat őriztek meg. Tündérregéikben és népköltészetükben a pogány mítosz alapjai szerepelnek; dallamaik részben az ősi pentatonikus skálán épülnek fel.

A zene és a népköltészet talán legerősebb kapcsolata népünknek a régmúlt időkkel. A furulya és a duda ma is kedvelt hangszere a pásztornépnek; ezek minden bizonnyal pogány időkből származtak ránk.

Amikor a X. század végén a magyarok keresztény hitre tértek, a magyar zene már meglehetős magas fokon állott. Szent Gellért, aki mint hittérítő jött Magyarországra és aki Európa egyik legfejletebb kultúrájának volt a képviselője, meglepődve hallgatta az aránylag kezdetleges nép szépséges dalait. Talán érdekelni fogja önöket, ha megemlítem, hogy napjainkban egy másik utazó, Rabindranath Tagore, a nagy indus költő, aki a távol Keletről jött hozzánk, szintén elragadtatással élvezte Budapesten a magyar zenét és nagyban csodálkozott, amikor meglepő hasonlatosságot fedezett fel a régi magyar dallamok és saját indus népének melódiái között. Ezeket a dallamokat a régi magyarok a mongol síkról elvándorolva hozták magukkal.

Hadd mondjak el még két jellemző példát annak illusztrálására, miképp támadtak uj, modern életre az ősi örökölt művészi adományok, amelyek évszázadokon keresztül szunnyadtak. Említettem öneknek, hogy népünk milyen ügyes az agyagmunkákban. A múlt század dereka táján a dunántúli Herenden egy porcellángyárat alapítottak; az ott dolgozó magyar munkások hamarosan meglepő ügyességre tettek szert. A vállalkozó szellemű tulajdonos két kínai kézművest hozatott Kinából; ezek útmutatásai alapján a legfinomabb kinai égetési módokat is megtanulták és olyan sikerült kinai utánzatokat állítottak elő, amelyek szakértők véleménye szerint még az eredetieket is felülmúlják. Másik példámat a mai időkből merítem. Kormányunk szőnyegszövő tanfolyamokat tétesitett Budapesten, hogy enyhítsen a közép- osztály és a munkásosztály Ínséges helyzetén. E tanfolyamok növendékei rövid időn belül annyira elsajátították a szőnyegszövést, hogy munkájukat alig lehet megkülönböztetni a legfinomabb keleti szőnyegektől. Legutóbb megtörtént, hogy a Van- derbiltcsalád többfelé érdeklődött, hol lehetne kijavítani a birtokában lévő felbecsülhetetlen értékű gobelineket, amelyekben sok kárt tett az idő. Egyetlen műhely sem akadt Európában, amely e nehéz feladatra vállalkozni mert volna.

Végül is Budapestre küldték a gobelineket; itt a szőnyegszövő tanfolyamok legteljesebb megelégedésre végezték el ezt a kényes munkát, holott a szőnyegjavitók mind olyan emberek sorából kerültek ki, akik néhány évvel ezelőtt még nem is álmodtak ilyen foglalkozásról.

Keleti származásunkról beszélve eszembe jut, hogy mit vetett szemünkre egy igen előkelő angol újságíró, aki minden alkalmat megragad, hogy Magyarország ellen gyűlöletet hirdessen. Ez az úriember azt mondotta egyszer, hogy Magyar- ország az egyetlen európai ország, ahol 'átható a sivatag tükrözésének ázsiai csodája: a délibáb; hozzátette, hogy ez nagyon illik a magyar nép ázsiai jelleméhez, mert ez a nép mértéken túl hajlamos arra, hogy álmodozzék és képzelődjék. Ezt a utóbbi megállapítást én bóknak veszem. A világért sem akarom tagadni, hogy erős egyéni bélyege van kitörölhetetlenül mindannak, ami magyar. Ez a bélyeg minden bizonnyal ázsiai eredetű. A magyar művészet minden alkotásában a keleti nap tüze izzik; a végtelen szemhatárok tükröződnek bennük; a puszták szabad levegőjét lehelik; a nomád élet dobogó és lüktető ritmusában vibrálnak. De éppen napkeleti vonatkozásuk az, ami valami különös varázst gyakorol. Az is igaz, hogy a magyar mindig szerette a dalt, a regét és a táncot. Sőt én még tovább megyek szigorú kritikusunk Ítéleténél; elismerem, hogy mint javíthatatlan álmodozók csüggiink népies művészetünkön és hogy súlyos megpróbáltatásaink idejében népművészetünk alkotásaiban kerestük és találtuk meg egyetlen vigasztalásunkat. *

A kezdetleges népek lelkülete olyan, mint a gyermeké: könnyen felindulnak és nagyon hajlamosak arra, hogy felindulásaikat hangban, színben és mozgásban fejezzék ki. A magyar költészet és zene legszebb alkotásait, amelyek egyike-másika kétségkívül előkelő helyet foglal el az egész világ irodalmában és zenéjében, vérrel és könnyel Írták a nemzeti elnyomatás sötét napjaiban, vagy a nemzet élet-halálküzdelmeiben, amikor a magyar két ellenség közó ékelve ontotta vérét a hazáért. Hogy a mai időkből ragadjak ki példát: utalok arra, hogy a mai súlyos időkben is — a világháborút, a forradalmakat, az idegen megszállást és az ország területi megcsonkítását szükségszerűen követe gazdasági válságban — Budapesten kiváló színházi kultúra virágzik, amelyet csodálattal tapasztal minden külföldi, aki ott jár. Talán érdeki önöket, ha elmondom, hogy Shakespeare darabjai óriási vonzóerőt gyakoroltak Budapesten, ahol a Nemzeti Színház a nagy britt költőnek tizennégy színmüvét tartja állandóan műsorán. Az intellektuális osztályt sújtó nehéz viszonyok között is a színház pénztára a Shakespeare-estóken valósággal ostrom ala’t áll.

önök azt kérdezhetnék tőlem, milyen módon járult hozzá Magyarország a világ művészeti köz- kincseinek gyarapításához. Válaszom erre az, hogy ha hozzájárulásunk szórványos és szerény maradt is, mindig egyéni és eredeti volt. A Nyugat és Kelet mesgyéjén a magyarság évszázadokon át védőbástyája volt a nyugati uiiivc löd esnek, úgyhogy kevés ideje maradt saját művelődésének fejlesztésére. De bármit nyújtott is a nyugati civilizáció gyarapítására, mindig a sajátjából adott, mert mindaz, amit tett, vagy alkotott, saját nemzeti szellemének mélységéből fakadt.

Engedjék meg, hogy Cecil Gray szép szavait idézzem, aki „Korunk zenéje" cimü müvében találóan mondja: „A magyar nemzet már Nagy Lajos és Hunyady Mátyás uralkodása idején, tehát már a XIV. században valódi nemzeti öntudatra ébredt, vagyis sokkal előbb, mint bármely más európai ország; igen valószínű, hogy a magyar lesz az utolsó nép, amely nemzeti öntudatát el fogja veszteni. E nép művészetében e mélyen gyökerező faji öntudat jut kifejezésre."

Úgy vélem, hogy a magyar művészet ezer éves történelmét lehetetlen volna ennél tömörebben jellemezni.

Mindaz, ami országunkban művészi hajlamú kéz alkotása, legyen az akár egyéni művésznek, vagy magának a népnek müve, az mind intenzív nemzeti érzést testesít meg. Ezt a nemzeti szellemet dicsőítették Nagy Lajos és Korvin Mátyás fényes udvaraiban. Ez a nemzeti érzés élt azokban az iskolákban, amelyeket az erdélyi fejedelmek világrengető háborúk idejében alapítottak. Ez a szellem zeng a kuruc idők szabadság- harcosainak dalaiban és balladáiban. Ez a szellem viharzik a halhatatlan Rákóczi-indulóban. Ez a szellem volt az ihletője nagynevű rokonomnak, Zichy Mihálynak, aki képben és rajzban örökítette meg a magyar történelem hőseit. Ez a szellem jut kifejezésre az egykori szegény asztalosinasnak: Munkácsy Mihálynak müveiben, a kinek ecsetje a magyar nap izzó füzét varázsolta a nyugati világ szeme elé. Ez a "szellem vezérelte Ajtóssyt, a .magyar aranyművest, a ki később Németországban Dürer Albert név alatt a germán művészetet kiszabadította a gótika merevségéből. Ez a szellem tüzelte Mária Terézia ifjú testőreit, akik — dacolva a császárnő rosszalásával — hosszú éjszakákat szenteltek annak, hogy a klasszikus francia tragédiákat magyarra fordítsák. Ez a szellem vezérelte éhező vándorszínészeinket, akik a legnagyobb nélkülözések közt hirdették az ifjú magyar tragikai múzsa első igéit. Hadd említsem itt azokat a szerény munkásokat és iparosokat, akik az első magyar nemzeti szánház megépítésénél fáradozva munkájukért nem fogadtak el semmiféle fizetést. — Hadd említsem itt azt az ifjút, — Petőfit — aki mint üstökös robogott keresztül a magyar égboltozaton és akinek nevét az egész világ ismeri, mint a legnagyobb forradalmi költőét. És ott van Katona József, Kecskemét város egyszerű tanácsosa, aki asztalfiókjában a világ- irodalom egyik legklasszikusabb tragédiáját rejtegette; Balassa báró, a XVII. század édesszavu főúri trubadúrja; Csokonai Vitéz Mihály, aki csodálatos módon egyesítette magában Anakreon ón Francois Villon tehetségét; vagy barátja, La- votta, aki elsőnek kísérelte meg, hogy frigybe fűzze a magyar és a klasszikus zene elemeit; vagy ott van Liszt Ferenc, aki bár külföldön élt és külföldön is halt meg, utolsó pillanatáig hű maradt honához és éleiével, küzdelmeivel a változatlan magyar sorsot példázta.