Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-04 / 80. (1707.) szám

SSS [ A mlnlssterköi! bizottság visszautasította a Tátra-törvéüif tervesetét Svehla mét mindig ágyban fekte teles Prága, április 3. A minszterelnök egész­ségi állapotáról kiadott orvosi kommünikék folytonos javulásról számolnak be. A minis*- terelnek mindazon áltál egészen mostanáig ágyban fekszik s a legteljesebb nyugalomra van szüksége. A Vecemi List értesülése sze­rint a családtagokon kívül senkit nem fogad­hat. A kormány vezetését illetően ezideig csak azért nem történt döntés, ‘mert a beteg Svebla nem foglalkozhat politikával. Teljes gyógyulá­sa előre láthatólag hosszú időt fog igényibe venni. Mária román királyné Konstantinápolyban Prá*., április 8. A Tátra-törvén y javas - lattal hétfőn foglalkozott egy miitiszt: rközi bizottság. Az egyes minisztériumok, amint azt vasárnapi számunkban is jelentettük, az egészségügyi minisztérium által kidolgozott törvénytervezet ellen állást foglaltak a el­utasító álláspontjukat nemcsak Írásban ter­jesztették be az egészségügyi minisztérium­nak. hanem a hétfői értekezleten is széba- hozták. A miniszterközi tanácskozás csupán abban állapodott meg, hogy a törvényterve­zetet a legrövidebb időn belül át kell dol­gozni, hogy azt kormányjavaslat formájában még a nemzetgyűlés tavaszi ülésszakán le is lehessen tárgyalni. A vitás pontokat illetően az egye* minisztériumok között még tovább folynak a tárgyalások. Az egészségügyi mi­nisztérium továbbra is ragaszkodik eredeti törvénytervezetéhez s nem hajlandó azon semmiféle módosításokat eszközölni. Konstantinápoly, április 3. Március utol­só napjaiban n-eivezetes vendégse v-oöt Kon- sta'ntimáfpotynaik. A Regeli© Garol nevű yacfh- ton a galatai kikötőibe érkezett Mária román királyné. Márk He le ne hercegnő kíséreté­ben utazott a toaján ét utazásának oéü$a Ciprus szigete, ahol két hétig maradinak üdülés végett. Konstantinápolyban azt be­szélik, hogy a ciprusi ut tu-la;jdoniképpieni célja Mária királynénak fiáival, Károly volt- trónörökössel való találkozása. Ez annál is ttefyreágfofi ai európai kisebbségi mozgalom egysége A disszidtEis wésweSországl kisebbségek visszatérnek az európai kisebbségi kongresszusba vaTőszánüthb, mert — amint annak időjén a P. M. H. is megírta —- Károly Nizzából el­utazott és egy barátjának yaehtjám .tartóz­kodik. Az autói kormány tárgyalt az etyiptomi kormány jegyzékéről London, április 3. Az angol kormány ma piiniszterteaáeso t tartott, amelyen az egyiptomi kormány 'jegyzékét beszélték-meg. Ez a jegyzék tudvalévőiéig .Egyiptom részére teljes függetlenséget követel és éppen ezért angol politikai körökben óriási feltűnést keltett. A minisztertanács több mint két órán át tartott, azonban határozathozatalra nem került a ser, mert a kormány először meg akarja várni Lord Lloyd egyiptomi fő­biztos résaletes jelentéséi Argentína a régi elaBküf választotta meg Bmmos-Alret, április 8. Tegnap tartot­ták meg az elnökválasztást, melynek eredmé­nyét az alkotmány értelmében csak tizen­négy nap múlva publikálják. Beavatottak sze­rint az eddigi elnök, Irrigoy, döntő győzel­met aratott. A választás iránt hallatlan érdek­lődés nyilvánult meg és a szavazók 92 száza­léka járult az urnákhoz. Rács, április 3. (A P. M. H. bécsi tudósitójátóL) Az európai nemzeti kisebbségek bécsi irodájá­nak hosszas fáradozás után végre sikerült helyreállítania az európai kisebbségi moz­galom békéjét. A P. M, H. bécsi tudiősitójá- uak a következőkben módjában van első­ként hirt adni erről a nagyfontosságu ese­ményről. Amint ismeretes, az európai kisebbsé­gek augusztusi genfi kongresszusa zavaró aktussal végződött. A németországi nemzeti kisebbségek, a lengyelek, lausitzi szerbek és dánok támadást intéztek a kongresszus elnöksége elten és ottfeagytálk a tanácskozá­sokat. A szakadást formailag az úgynevezett Mez-kérdés idézte elő. A németországi ki­sebbségek ragaszkodtak ahhoz, hogy a né­hány tizeaerflőnyi friez kisebbség már az 1927. évi kongresszuson felvételt nyerjen. Az elnökség és a delegátusok többsége ez­zel szemben arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a felvételt megelőzőleg szükségtes a Mez-kérdés ujjal#, alapos megvizsgálása, mivel a felvételi kérvénnyel egyidejűleg a németországi Mezeik egy tekintélye* réeae tiltakozott aiz elten, hogy őket nemzeti ki­sebbségnek tekintsék és közölte, hogy nem reflektál ,a genfi kisebbségi kongresszuso­kon való részvételre. nöfeség korrekt, halasztó javaslatát, hanem kivonultak a kongresszusiból. A Mez-kérdés előráncigálása mögött azonban a németországi kisebbségek régóta lappangó robbantási törekrvése húzódott meg. Tervszerűen szabotálták a kisebbségi szolidaritást. A echleswigi dánokat is sike­rült a lengyeleknek és tensitzi szerbeknek megnyerni a szabotáló mozgalom céljaira és ez a háTom kisebbség megalakította a né­metországi nemzeti kisebbségek kar telijét. Közben azonban a lengyelek, a lausitzi szerbek és a sdhleswigi dánok belátták, hogy az európai kisebbségi mozgalom nélkülük is tovább fejlődik és a kivonulásból osak nekik lehet hátrá­nyuk. Keresték tehát a béke útját és az európai kisebbségi kongresszusok elnöke, Wilffan József dr. olaszországi .szlovén kép­viselő megbízta a bécsi kisebbségi iroda ve­zetőjét, Ammeude Ewa!d dr.4, hogy vegye fel a béketérgyalásofcat a németországi ki­sebbségükkel. Ammende .dr. karácsony táján Németországba átázott és hosszas tárgyalá­sokat folytatott a németországi kisebbségi vezérekkel. Ezeknek az előkészítő tanácsko­zásoknak fcÖvefkezm$nyckéaA a napokban létrejött a béke a németor­szági kisebbségek és az európai kisebb­ségi unió között. Wilfan dr. einők és Sdhiemann Pál dr., Az említett németoi caági kisebbségek delegátusai azonban nem fogadták el az el­az észtországi németek vezére, Ammende Ewald dr. főtitkár, valamint Madhat bécsi városatya, a* ausztriai csehek delegátusának kíséretéibe® a napokban Berlinbe utaztak és ott, valamint később Flensburgban tanács­kozásokat folytattak a disszidens németor­szági kisebbségek vezetőivel. A tanácskozá­sok eredményeként most újból helyreállott az európai kisebbségek békéje. Erről a kö­vetkező hivatalos kommüniké számol be, amelyet a P. M. H. ibécsi tudósi tója ugyan csak elsőként közölhet: „A németországi nemzett kisebbségek szövetsége elismeri az egység helyre­állításának szükségességét és hajlandó újra résztronni a kongresszusokon, ha a friez-esoport részvétele megoldást nyer.“ A kisebbségi kongresszusok elnöksége ez év júliusában Hágában értekezletet tart és ratifikálni fogja a németországi kisebbsé­gekkel kötött békét. Ugyancsak a hágai el­nökségi konferencia fog végleg dönteni a Mezek felvételéről. A szeptemberben megtartandó IV. genfi kisebbségi kongresszus tehát újból egyesíte­ni fogja az összes európai nemzeti kisebb­ségeket. Albánia határzárt rendelt el a Jugoszláv halár mentén Belgrád, április 3. Politikai körökben kínos feltűnést keltett, hogy Albánia a jugo­szláv határ mentén határzárt rendelt el. Az albán követ úgy nyilatkozott, hogy ez a ha­tárzár a Monasztir környékén dühöngő tífuszjárvány miatt történt. Belgrádiban azon­ban megállapítják, hogy ebben a kerületben egyetlen tifuszos sincs és olasz nyomásra vezetik vissza a batárzár elrendelését. A tőrök külügyminiszter Olaszországban Róma, április 3. A Messagero jelentése szerint Tevfik Rusdi bej török külügyminisz­ter Dzsavar pasával és a külügyminisztérium osztályfőnökével Rómába érkezett. Nyomban megérkezése után látogatást tett az olasz kül­ügyi hivatalban és ma délelőtt Mussolinit ke­reste fel. ; /•’ - - — ­A német renülSk újból három nappal elhalasztották Indulásukat London, április 3. A‘ német repülők mt reggel nem indulhattak útra, mert az időjá­rási viszonyok kedvezőtlenül alakultak. A bal- dtmeli aerodrom jelentése szerint a repülők további feét-három nappal elhalasztották start­jukat. MiiiiiMHrTOOJimMüi iii'i' iwiiiiii ii 111111 iiiii iiiiwi Iliim iim ALÁZATOS ÉLET KIS REGÉNY Irtás SZITNYAI ZOLTÁN (S) — No jól van, üljön le szépen. Itt érezte az életet életnek. Itt harminc szív feleselt az ő szivének minden dobbaná­sával. Fiala még őt perccel előbb azt mondta: Micsoda ostobaság, az orvos kimondja a szen- táciát és ő még helyettesit. Szerette volna, ha ilyenkor itt lenne Fiala. Ugyan mi jobbat ad­hat az élet ennél? Délután az édesanyjával egymásbakarol- va ballagtak le a hegyről a temetőbe. Az öregasszony viaszkosvászon cekkeréből lan­kadó szirmú őszirózsák kandikáltak ki és a hűvös őszi szél meglebegtette fekete selyem fejkendőjét. Szilva a balkezével a botjára roskadt és néha öregesen megroppant a térde. Szótlanul mentek a hosszú, széles utón, aztán belevesztek a kis sírok füvei benőtt út­vesztőjébe, ahol már csak elvétve akadt már­ványemlék, sőt még fakereszt is, ahol az el­múlásnak már nem volt rangja, módja, csak nagy csöndje, gondozatlan, magányos, szomo­rúan meghajlott fűzfái. Ott álltak meg, egy megfakult sírkő előtt, melyen csak halványan derengett az esőverte írás: „Itt nyugszik Szilva Gyula mozdonyve­zető. Élt 61 évet." Szilváné gondosan kiemelte a virágokat és odaillesztette a sírra, úgy, mintha a halott szive fölé tette volna, Szilva tanár ur levette a kalapját és összekulcsolta a kezét. Az öreg Szilváné suttogva imádkozott mellette. És amint ránézett összetöpőrödött kis alakjára, összeszorult a szive: „Milyen, milyen öreg asszony az én szegény jó édesanyám." —• Ha meghalok, Itt akarok feküdni sze­gény édesapám mellett, — Gyulinkó, előbb majd én, ez a sorrend — és hátat fordítva a fiának, eligazította a vi­rágokat és nehéz könnycseppjei ivódtak fel a száraz hantokon. Amikor kifelé mentek, Falussynéval ta­lálkoztak a kapuban. Szilva mélyen megemel­te a kalapját. Falussyné odalépett hozzájuk. — Falussyné nagyságos asszony és az én édes jó anyám. — Nagyságos asszonynak is fekszik itten valakije? — kérdezte résztvevő hangon az öregasszony. — Nekem? Közelebb senki. Egy-két is­merős. — Milyen jó kis szíve van, nagyságos asszony. Kijön ide a temetőbe, idegen halot­takhoz. Falussyné nem 3zólt semmit. Kissé zavart pír ömlött el az arcán. Mind a hárman elhall­gattak. így mentek a templomig. Ott elbú­csúztak. — Tanár ur és maga nem fél, hogy meg­fázik, ilyen könnyű felöltőben. Hiszen annyit köhög. — Bizony, bizony, az én rossz fiam na­gyon keveset törődik magával. — A templomban igy imádkozott Szil­váné asszony: — Édes jő férjem, tudom, hogy nagyon szereted a mi egyetlen fiunkat és szeretnéd már őt viszontlátni. De mégis kérlek, ne hívd őt magadhoz. Itt vagyok neked én, én már öreg vagyok az életnek, úgy vágyom oda hozzád. Szilva pedig nem imádkozott. Az arcát két tenyerébe rejtette. Talán gondolkodott? Talán álmodott. Gyula, — kérdezte hazaraenet az öreg Szilváné — Riza nem tudta, hogy a temetőbe mentünk? — Én nem szóltam neki. Sokáig hallgattak. Milyen derék asszonynak látszik ez a Falussyné. Istenem! — aztán egy nagy só­hajtással elfojtotta, amit még mondani szere­tett volna. Szilva tovább hallgatott. Így mentek ha­záig. Az öregasszony is elfelejtett beszélni. Már sötét volt. Csak elvétve világított, egy-egy gázlámpa. Amikor Szilva tanár ur becsukta a ka­put, épp akkor kongott tizet az ó-vár tornya. A kulcs hangosan csikordult. S a holdnak be­szűrődött fénye kíváncsian kérdezte: Miért bolyongtál, ember, ilyen késő este ilyen egye­dül az én lámpásom fénye alatt? Te nem szoktál. A lakásban csend volt. A konyhából Treszka egészséges szuszogását lehetett hal­lani. Már Riza sem olvasott, az ágy szélén ült és maga elé merengett. Amikor férje csende­sen benyitott az ajtón, hirtelen beugrott az ágyba és fázósan magára borította a takarót. Szilva odament hozzá és szokása szerint meg­csókolta a homlokát. És amitől félt, ezúttal elmaradt. Riza nem tett szemrehányást, amiért ilyen későn jött haza. Behunyta a szemét és alsó ajka körül különös mosoly cikázott. — Gyula, ha még nem vacsorázott, az előszobában kikészítettem a parizert. A ke­nyér is ott van. — Köszönöm, Rizus — mondta megha­tódva. Nem értette, ml történt az 6 asszonyá­val.. Ennyi figyelem, szokatlan gyöngédség. Az előszobában odaült egy kis asztalhoz, zseb­késével szeletelte a kenyeret s farkaséhség­gel pusztította el a parizerszeleteket. Alig is volt türelme a héját is lehántolni róluk. Az­tán cigarettára gyújtott és gondolkozni kez­dett. Közben a könyveit rakosgatta. Szeretett volna valamelyikbe belekapni, de nem tudott közöttük választani. A gondolatok és érzések Olyan nagy sokadalma gyújtotta fel, hogy unalmas lett volna ejjy könyv gondolatmene­tén bolyongania végig. És észre sem vette, hogy neeryedóra negyedóra után telik. Lapozta a könyveit ős a betűk között álmodozva kó­vályogtak gondolatai. Szinte hallotta Falussy- né hangját. „Nem fél?... Hiszen annyit kö­hög." Eszébe jutott múltkori éjszakájának lá­zas álma és ezen sokáig elmerengett. — Gyula, mit csinál ilyen sokáig? Miért nem fekszik már le? — halatszott feleségé­nek türelmetlen kiáltása. — Még egy kis irnivalóm van — vála­szolta olyan riadt hangon, mintha álmából ébresztették volna fel. — Jöjjön be, itt is elvégezheti, j — Nem akarom magát zavarni, Rizus. — Nem, nem zavar, úgysem tudok még aludni. — Mindjárt, csak elrakom. De nem ment be. Az álmok, képek, me­rengések szertefoszlottak. Újabb negyedórák teltek el kínosan, idegesen. Félt a feleségé­től. Menekülni szeretett volna előle. Még soha ilyen idegennek nem érezte. — Jöjjön már be, Gyula, ne idegesítsen. Megadta magát. A villamoslámpát lesö­tétitette és nesztelen mozdulatokkal, utálattal lefeküdt. Úgy tett, mint aki a következő pilla­natban már aludni fog. — Szép álmokat, Rizus. — Már alszik? — Nagyon álmos vagyok. — Mitől? — Sokat jártunk a mamával, elfáradtam. Hát akkor csak aludjon. Pár percig csönd volt. De egyikük sem aludt. Riza egyre türelmetlenebbül hánykoló­dott az ágyában. — Gyula! Szilva úgy tett, mintha nem hallaná, mintha aludna. — Ne tettesse magát, úgyis tudom, hogy nem alszik. — Tessék. — Mondja. Maga nem akar törődni ve­lem? Egyáltalán nem? — Rizus, én nem törődöm magával? — Mintha nem is volnék a felesége. Szilva felsóhajtott, de felelni nem tudott. Undort érzett. Rettenetes undort. Úgy érezte, mintha valaki harmadik volna itt és látná ezt az egészet. És mintha Falussyné volna ez a harmadik. — Nyomorult, — sziszegte az asszony, ami­kor hiába várta a választ és átdobta magát az ágy túlsó oldalára. E naptól Szilva tanár ur és a felesége egy szót sem szóltak egymáshoz. Riza kiköl­tözött az ebédlőben lévő hálóból és a szalón- ban vettetett magának ágyat. Csak olyankor szólt a férjéhez, ha pénz kellett. És egyre többször kellett. (Folytatjuk.) a irwi'niwi'íMgBaMaBgMBWWtaBwanbaMWwnfum—WMWn 2 lft88 április 4, CTerdjL

Next

/
Thumbnails
Contents