Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-04 / 80. (1707.) szám
SSS [ A mlnlssterköi! bizottság visszautasította a Tátra-törvéüif tervesetét Svehla mét mindig ágyban fekte teles Prága, április 3. A minszterelnök egészségi állapotáról kiadott orvosi kommünikék folytonos javulásról számolnak be. A minis*- terelnek mindazon áltál egészen mostanáig ágyban fekszik s a legteljesebb nyugalomra van szüksége. A Vecemi List értesülése szerint a családtagokon kívül senkit nem fogadhat. A kormány vezetését illetően ezideig csak azért nem történt döntés, ‘mert a beteg Svebla nem foglalkozhat politikával. Teljes gyógyulása előre láthatólag hosszú időt fog igényibe venni. Mária román királyné Konstantinápolyban Prá*., április 8. A Tátra-törvén y javas - lattal hétfőn foglalkozott egy miitiszt: rközi bizottság. Az egyes minisztériumok, amint azt vasárnapi számunkban is jelentettük, az egészségügyi minisztérium által kidolgozott törvénytervezet ellen állást foglaltak a elutasító álláspontjukat nemcsak Írásban terjesztették be az egészségügyi minisztériumnak. hanem a hétfői értekezleten is széba- hozták. A miniszterközi tanácskozás csupán abban állapodott meg, hogy a törvénytervezetet a legrövidebb időn belül át kell dolgozni, hogy azt kormányjavaslat formájában még a nemzetgyűlés tavaszi ülésszakán le is lehessen tárgyalni. A vitás pontokat illetően az egye* minisztériumok között még tovább folynak a tárgyalások. Az egészségügyi minisztérium továbbra is ragaszkodik eredeti törvénytervezetéhez s nem hajlandó azon semmiféle módosításokat eszközölni. Konstantinápoly, április 3. Március utolsó napjaiban n-eivezetes vendégse v-oöt Kon- sta'ntimáfpotynaik. A Regeli© Garol nevű yacfh- ton a galatai kikötőibe érkezett Mária román királyné. Márk He le ne hercegnő kíséretében utazott a toaján ét utazásának oéü$a Ciprus szigete, ahol két hétig maradinak üdülés végett. Konstantinápolyban azt beszélik, hogy a ciprusi ut tu-la;jdoniképpieni célja Mária királynénak fiáival, Károly volt- trónörökössel való találkozása. Ez annál is ttefyreágfofi ai európai kisebbségi mozgalom egysége A disszidtEis wésweSországl kisebbségek visszatérnek az európai kisebbségi kongresszusba vaTőszánüthb, mert — amint annak időjén a P. M. H. is megírta —- Károly Nizzából elutazott és egy barátjának yaehtjám .tartózkodik. Az autói kormány tárgyalt az etyiptomi kormány jegyzékéről London, április 3. Az angol kormány ma piiniszterteaáeso t tartott, amelyen az egyiptomi kormány 'jegyzékét beszélték-meg. Ez a jegyzék tudvalévőiéig .Egyiptom részére teljes függetlenséget követel és éppen ezért angol politikai körökben óriási feltűnést keltett. A minisztertanács több mint két órán át tartott, azonban határozathozatalra nem került a ser, mert a kormány először meg akarja várni Lord Lloyd egyiptomi főbiztos résaletes jelentéséi Argentína a régi elaBküf választotta meg Bmmos-Alret, április 8. Tegnap tartották meg az elnökválasztást, melynek eredményét az alkotmány értelmében csak tizennégy nap múlva publikálják. Beavatottak szerint az eddigi elnök, Irrigoy, döntő győzelmet aratott. A választás iránt hallatlan érdeklődés nyilvánult meg és a szavazók 92 százaléka járult az urnákhoz. Rács, április 3. (A P. M. H. bécsi tudósitójátóL) Az európai nemzeti kisebbségek bécsi irodájának hosszas fáradozás után végre sikerült helyreállítania az európai kisebbségi mozgalom békéjét. A P. M, H. bécsi tudiősitójá- uak a következőkben módjában van elsőként hirt adni erről a nagyfontosságu eseményről. Amint ismeretes, az európai kisebbségek augusztusi genfi kongresszusa zavaró aktussal végződött. A németországi nemzeti kisebbségek, a lengyelek, lausitzi szerbek és dánok támadást intéztek a kongresszus elnöksége elten és ottfeagytálk a tanácskozásokat. A szakadást formailag az úgynevezett Mez-kérdés idézte elő. A németországi kisebbségek ragaszkodtak ahhoz, hogy a néhány tizeaerflőnyi friez kisebbség már az 1927. évi kongresszuson felvételt nyerjen. Az elnökség és a delegátusok többsége ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felvételt megelőzőleg szükségtes a Mez-kérdés ujjal#, alapos megvizsgálása, mivel a felvételi kérvénnyel egyidejűleg a németországi Mezeik egy tekintélye* réeae tiltakozott aiz elten, hogy őket nemzeti kisebbségnek tekintsék és közölte, hogy nem reflektál ,a genfi kisebbségi kongresszusokon való részvételre. nöfeség korrekt, halasztó javaslatát, hanem kivonultak a kongresszusiból. A Mez-kérdés előráncigálása mögött azonban a németországi kisebbségek régóta lappangó robbantási törekrvése húzódott meg. Tervszerűen szabotálták a kisebbségi szolidaritást. A echleswigi dánokat is sikerült a lengyeleknek és tensitzi szerbeknek megnyerni a szabotáló mozgalom céljaira és ez a háTom kisebbség megalakította a németországi nemzeti kisebbségek kar telijét. Közben azonban a lengyelek, a lausitzi szerbek és a sdhleswigi dánok belátták, hogy az európai kisebbségi mozgalom nélkülük is tovább fejlődik és a kivonulásból osak nekik lehet hátrányuk. Keresték tehát a béke útját és az európai kisebbségi kongresszusok elnöke, Wilffan József dr. olaszországi .szlovén képviselő megbízta a bécsi kisebbségi iroda vezetőjét, Ammeude Ewa!d dr.4, hogy vegye fel a béketérgyalásofcat a németországi kisebbségükkel. Ammende .dr. karácsony táján Németországba átázott és hosszas tárgyalásokat folytatott a németországi kisebbségi vezérekkel. Ezeknek az előkészítő tanácskozásoknak fcÖvefkezm$nyckéaA a napokban létrejött a béke a németországi kisebbségek és az európai kisebbségi unió között. Wilfan dr. einők és Sdhiemann Pál dr., Az említett németoi caági kisebbségek delegátusai azonban nem fogadták el az elaz észtországi németek vezére, Ammende Ewald dr. főtitkár, valamint Madhat bécsi városatya, a* ausztriai csehek delegátusának kíséretéibe® a napokban Berlinbe utaztak és ott, valamint később Flensburgban tanácskozásokat folytattak a disszidens németországi kisebbségek vezetőivel. A tanácskozások eredményeként most újból helyreállott az európai kisebbségek békéje. Erről a következő hivatalos kommüniké számol be, amelyet a P. M. H. ibécsi tudósi tója ugyan csak elsőként közölhet: „A németországi nemzett kisebbségek szövetsége elismeri az egység helyreállításának szükségességét és hajlandó újra résztronni a kongresszusokon, ha a friez-esoport részvétele megoldást nyer.“ A kisebbségi kongresszusok elnöksége ez év júliusában Hágában értekezletet tart és ratifikálni fogja a németországi kisebbségekkel kötött békét. Ugyancsak a hágai elnökségi konferencia fog végleg dönteni a Mezek felvételéről. A szeptemberben megtartandó IV. genfi kisebbségi kongresszus tehát újból egyesíteni fogja az összes európai nemzeti kisebbségeket. Albánia határzárt rendelt el a Jugoszláv halár mentén Belgrád, április 3. Politikai körökben kínos feltűnést keltett, hogy Albánia a jugoszláv határ mentén határzárt rendelt el. Az albán követ úgy nyilatkozott, hogy ez a határzár a Monasztir környékén dühöngő tífuszjárvány miatt történt. Belgrádiban azonban megállapítják, hogy ebben a kerületben egyetlen tifuszos sincs és olasz nyomásra vezetik vissza a batárzár elrendelését. A tőrök külügyminiszter Olaszországban Róma, április 3. A Messagero jelentése szerint Tevfik Rusdi bej török külügyminiszter Dzsavar pasával és a külügyminisztérium osztályfőnökével Rómába érkezett. Nyomban megérkezése után látogatást tett az olasz külügyi hivatalban és ma délelőtt Mussolinit kereste fel. ; /•’ - - — A német renülSk újból három nappal elhalasztották Indulásukat London, április 3. A‘ német repülők mt reggel nem indulhattak útra, mert az időjárási viszonyok kedvezőtlenül alakultak. A bal- dtmeli aerodrom jelentése szerint a repülők további feét-három nappal elhalasztották startjukat. MiiiiiMHrTOOJimMüi iii'i' iwiiiiii ii 111111 iiiii iiiiwi Iliim iim ALÁZATOS ÉLET KIS REGÉNY Irtás SZITNYAI ZOLTÁN (S) — No jól van, üljön le szépen. Itt érezte az életet életnek. Itt harminc szív feleselt az ő szivének minden dobbanásával. Fiala még őt perccel előbb azt mondta: Micsoda ostobaság, az orvos kimondja a szen- táciát és ő még helyettesit. Szerette volna, ha ilyenkor itt lenne Fiala. Ugyan mi jobbat adhat az élet ennél? Délután az édesanyjával egymásbakarol- va ballagtak le a hegyről a temetőbe. Az öregasszony viaszkosvászon cekkeréből lankadó szirmú őszirózsák kandikáltak ki és a hűvös őszi szél meglebegtette fekete selyem fejkendőjét. Szilva a balkezével a botjára roskadt és néha öregesen megroppant a térde. Szótlanul mentek a hosszú, széles utón, aztán belevesztek a kis sírok füvei benőtt útvesztőjébe, ahol már csak elvétve akadt márványemlék, sőt még fakereszt is, ahol az elmúlásnak már nem volt rangja, módja, csak nagy csöndje, gondozatlan, magányos, szomorúan meghajlott fűzfái. Ott álltak meg, egy megfakult sírkő előtt, melyen csak halványan derengett az esőverte írás: „Itt nyugszik Szilva Gyula mozdonyvezető. Élt 61 évet." Szilváné gondosan kiemelte a virágokat és odaillesztette a sírra, úgy, mintha a halott szive fölé tette volna, Szilva tanár ur levette a kalapját és összekulcsolta a kezét. Az öreg Szilváné suttogva imádkozott mellette. És amint ránézett összetöpőrödött kis alakjára, összeszorult a szive: „Milyen, milyen öreg asszony az én szegény jó édesanyám." —• Ha meghalok, Itt akarok feküdni szegény édesapám mellett, — Gyulinkó, előbb majd én, ez a sorrend — és hátat fordítva a fiának, eligazította a virágokat és nehéz könnycseppjei ivódtak fel a száraz hantokon. Amikor kifelé mentek, Falussynéval találkoztak a kapuban. Szilva mélyen megemelte a kalapját. Falussyné odalépett hozzájuk. — Falussyné nagyságos asszony és az én édes jó anyám. — Nagyságos asszonynak is fekszik itten valakije? — kérdezte résztvevő hangon az öregasszony. — Nekem? Közelebb senki. Egy-két ismerős. — Milyen jó kis szíve van, nagyságos asszony. Kijön ide a temetőbe, idegen halottakhoz. Falussyné nem 3zólt semmit. Kissé zavart pír ömlött el az arcán. Mind a hárman elhallgattak. így mentek a templomig. Ott elbúcsúztak. — Tanár ur és maga nem fél, hogy megfázik, ilyen könnyű felöltőben. Hiszen annyit köhög. — Bizony, bizony, az én rossz fiam nagyon keveset törődik magával. — A templomban igy imádkozott Szilváné asszony: — Édes jő férjem, tudom, hogy nagyon szereted a mi egyetlen fiunkat és szeretnéd már őt viszontlátni. De mégis kérlek, ne hívd őt magadhoz. Itt vagyok neked én, én már öreg vagyok az életnek, úgy vágyom oda hozzád. Szilva pedig nem imádkozott. Az arcát két tenyerébe rejtette. Talán gondolkodott? Talán álmodott. Gyula, — kérdezte hazaraenet az öreg Szilváné — Riza nem tudta, hogy a temetőbe mentünk? — Én nem szóltam neki. Sokáig hallgattak. Milyen derék asszonynak látszik ez a Falussyné. Istenem! — aztán egy nagy sóhajtással elfojtotta, amit még mondani szeretett volna. Szilva tovább hallgatott. Így mentek hazáig. Az öregasszony is elfelejtett beszélni. Már sötét volt. Csak elvétve világított, egy-egy gázlámpa. Amikor Szilva tanár ur becsukta a kaput, épp akkor kongott tizet az ó-vár tornya. A kulcs hangosan csikordult. S a holdnak beszűrődött fénye kíváncsian kérdezte: Miért bolyongtál, ember, ilyen késő este ilyen egyedül az én lámpásom fénye alatt? Te nem szoktál. A lakásban csend volt. A konyhából Treszka egészséges szuszogását lehetett hallani. Már Riza sem olvasott, az ágy szélén ült és maga elé merengett. Amikor férje csendesen benyitott az ajtón, hirtelen beugrott az ágyba és fázósan magára borította a takarót. Szilva odament hozzá és szokása szerint megcsókolta a homlokát. És amitől félt, ezúttal elmaradt. Riza nem tett szemrehányást, amiért ilyen későn jött haza. Behunyta a szemét és alsó ajka körül különös mosoly cikázott. — Gyula, ha még nem vacsorázott, az előszobában kikészítettem a parizert. A kenyér is ott van. — Köszönöm, Rizus — mondta meghatódva. Nem értette, ml történt az 6 asszonyával.. Ennyi figyelem, szokatlan gyöngédség. Az előszobában odaült egy kis asztalhoz, zsebkésével szeletelte a kenyeret s farkaséhséggel pusztította el a parizerszeleteket. Alig is volt türelme a héját is lehántolni róluk. Aztán cigarettára gyújtott és gondolkozni kezdett. Közben a könyveit rakosgatta. Szeretett volna valamelyikbe belekapni, de nem tudott közöttük választani. A gondolatok és érzések Olyan nagy sokadalma gyújtotta fel, hogy unalmas lett volna ejjy könyv gondolatmenetén bolyongania végig. És észre sem vette, hogy neeryedóra negyedóra után telik. Lapozta a könyveit ős a betűk között álmodozva kóvályogtak gondolatai. Szinte hallotta Falussy- né hangját. „Nem fél?... Hiszen annyit köhög." Eszébe jutott múltkori éjszakájának lázas álma és ezen sokáig elmerengett. — Gyula, mit csinál ilyen sokáig? Miért nem fekszik már le? — halatszott feleségének türelmetlen kiáltása. — Még egy kis irnivalóm van — válaszolta olyan riadt hangon, mintha álmából ébresztették volna fel. — Jöjjön be, itt is elvégezheti, j — Nem akarom magát zavarni, Rizus. — Nem, nem zavar, úgysem tudok még aludni. — Mindjárt, csak elrakom. De nem ment be. Az álmok, képek, merengések szertefoszlottak. Újabb negyedórák teltek el kínosan, idegesen. Félt a feleségétől. Menekülni szeretett volna előle. Még soha ilyen idegennek nem érezte. — Jöjjön már be, Gyula, ne idegesítsen. Megadta magát. A villamoslámpát lesötétitette és nesztelen mozdulatokkal, utálattal lefeküdt. Úgy tett, mint aki a következő pillanatban már aludni fog. — Szép álmokat, Rizus. — Már alszik? — Nagyon álmos vagyok. — Mitől? — Sokat jártunk a mamával, elfáradtam. Hát akkor csak aludjon. Pár percig csönd volt. De egyikük sem aludt. Riza egyre türelmetlenebbül hánykolódott az ágyában. — Gyula! Szilva úgy tett, mintha nem hallaná, mintha aludna. — Ne tettesse magát, úgyis tudom, hogy nem alszik. — Tessék. — Mondja. Maga nem akar törődni velem? Egyáltalán nem? — Rizus, én nem törődöm magával? — Mintha nem is volnék a felesége. Szilva felsóhajtott, de felelni nem tudott. Undort érzett. Rettenetes undort. Úgy érezte, mintha valaki harmadik volna itt és látná ezt az egészet. És mintha Falussyné volna ez a harmadik. — Nyomorult, — sziszegte az asszony, amikor hiába várta a választ és átdobta magát az ágy túlsó oldalára. E naptól Szilva tanár ur és a felesége egy szót sem szóltak egymáshoz. Riza kiköltözött az ebédlőben lévő hálóból és a szalón- ban vettetett magának ágyat. Csak olyankor szólt a férjéhez, ha pénz kellett. És egyre többször kellett. (Folytatjuk.) a irwi'niwi'íMgBaMaBgMBWWtaBwanbaMWwnfum—WMWn 2 lft88 április 4, CTerdjL