Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-04 / 80. (1707.) szám
1928 április 4, szerda. ^i^gsiMagí^hIrlsp 3 ~ "rjja.ijgjf Poincarélzmus, kartellizmus, unionizmus Az április 22-i francia választások három vezérelve — Teljes erővel megindult a választási harc — Az első „belpolitikai” választás a háború után — Ki mentette meg a frankot is ki fogja továbbra Is megmenteni? — A beteg édesanya ágyánál verekedő gyermekek példája Pária, április 2. Poincaré ma 'beszélt Carcassoneban, a radikális és HerrioLpárti Midi egyik legfőbb erősségében .és Franciaország a szokottnál jóval nagyobb érdeklődéssel kisérte szavait, melyekkel a miniszterelnök programot adott. Az április üniszonke11ediiki francia választások p rop agamdah ad jár ata teljes erővel megindult. Az a beszéd, amelyet Poincaré múlt vasárnap Bordeauxban mondott 8 az, amelyet most Carcassoneban, immár történelmi jelentőségűvé emelkedett, mert mintegy keresztmetszetét adta annak a politikának, sőt világnézetnek és nemzeti princípiumnak, amelyet a jelenlegi francia miniszterelnök hazájában képvisel. Bordeauxban Poincaré elmondotta azt, amit tett, Carcasonneban, amit tenni ákar. Az elsőben a frank megmentésének munkáját elemezte, a másodikban a materiális és a szellemi stabilizáció útjait és módjait taglalta. A francia sajtó és a francia közvélemény nem tud szabadulni e két energikus beszéd szuggeszciőja alól és az egyik nagy francia lap helyesen jegyezte meg: a harmadik köztársaságot Boulanger és Dreyfus napjai óta nem izgatta oly átható erővel belpolitikai kérdés, miiint most, az 1928-as választások előtt. Miről van szó? A poincarélzmus Megkérdeztünk egy sziwel-lélekkel Poin- caré-párti francia nacionalistát — hivatalnokembert —, hogy miiképp vélekedik Poincaró- ről és beszédeiről. rettenetesebb pillanatban hirtelen össze tudja szedni magát és latens erejével szinte emberfölötti eredményeket tud elérni? — Megmentette a frankot,, amikor Európa már napirendre tért a francia infláció természetessége és elmaradhatatlansága fölött. Ezt meg kell ‘hálálni. — A nemzet most választani fog. Eldönti, vájjon kitart-e a kollektív polgáriasság, a koncentráló erő, az engedelmes katonai szellem és az egyszerű józanság mellett, vagy pedig újra behódol a régi csapongó és disputáié szellemnek, az álmokat kergető, hiszékeny és szószátyár déliességnek, a szabadság és egyformaság nagyzási hóbortjában szenvedő kartellizmusnak. — Egy szóval, a választások fontosak, mert belpolitikai sorsifordulatot jelentenek. Kitartunk-e az egyszerű és katonás szellemAmerika helyre akarja állítani Kína egységét Washington, április 3. Kellogg államtitkár újabb jegyzéket intézett a kínai nemzeti kormányhoz, amelyben kijelenti, hogy ígéretének megfelelőiig bármikor hajlandó Kínával tárgyalásokba bocsátkozni, csupán az a feltétele, hogy Kina olyan delegációt küldjön tárgyalásra, amely az egész országot re prezentáló felelős kormány megbízásából tárgyalhat. Politikai körök a jegyzéket olyképpen magyarázzák, hogy az amerikai állami kormányzat a nankingi és pekingi korm ányt közös delegáció kiküldésére akarja rábírni és igy az eddig egymással szemben ellenséges pártok közti megértés útját kívánja egyengetni. A Slovenská Liga akciói indított Kassán a cégtáblák újabb átfestésére — Arról van szó, — volt a válasz — vájjon Franciaország az 1928-as választásokkal helyesnek találja-e s mintegy alálrja-e azt a poincaréizmust, amely a világháborúban megmentette az országot a németektől, majd pedig később megmentette a frankot az inflációtól. Két óriási eredmény, amely elvitathataitla- nul Poincaré, illetve a poincaréizmus nevéhez ifüződik. A csapások készületlenül és elrothadva találták Franciaországot. 1914-ben a baloldali „blageur" (szószátyár) kormányok és a midii emberek uralma után egy fölkészületlen nemzet állt a németek elé. Piros bugyogófcban és rozsdás fegyvereikkel mentünk a negyvenkettesek tüzébe és rozoga tábornokaink tátott szájjal és tétlenül bámulták a németek szakszerű hadmo zdulataát. Poinoaré állt a nemzeti reorganizáció élére. A munka embere volt, a szorgalmas kispolgár, — igen kispolgár, aki bízik és dolgozik, akármilyen nevetségesnek találja is ezt a nyegle irodalom meg Girodoux — s példájával magával tudta ragadni a nemzetet. Gal- iiiéni az ő embere volt, Petain is, Foch is s emberedért gyakran még Olemenoeauval is szembe kellett szállnia. A világháborút az a józan és fénytelen egyszerűség nyerte meg, amely soha nem lépett ki a konvenciók vasvárából és életét azokkal az átöröklött erkölcsi princi- piumokka! szabályozta, amelyet száz és száz generáció próbált ki. — Ennek a kispolgári kollektivizmusnak szimbóluma Poincaré s rettenetes erő van módszerében. — A francia történelem két ellentétes elv furcsa váltakozását mutatja. Vannak korszakok, amelyben egy széthúzd erő és vannak mások, amelyben egy összpontosító erő dolgozik benne. Az individualizmus és a kollektivizmus harca ez, amely végigvonul történelmünkön. És szerencsénk, hogy amikor a széthúzó erők már fölolvasztották a nemzetet és a forró lávatömeg veszedelmesen sistereg, a sors mindig dob Franciaország katlanába egy rendkívüli képességű férfit, aiki csodálatos módon hirtelen megmeriviti és kristályosítja az olvadó masszát, amely igy néhány pillanat alatt keménnyé és át- törhetetienné válik. — így jött a ligue után Negyedik Henrik, a fronde után Tizennegyedik Lajos, a forradalom után- Napóleon, a háború előtti tespedés után Poincaré és a kartell könnyelmű pénzügyi gazdálkodása után ismét Poincaré. Midőn már minden elveszettnek látszott, a világháborúban és az inflációban, Poincaré jött és megmentett. Az olvadás megállt, a masz- sza megkeményedett, a világháborút megnyertük, a frankot megmentettük. Pedig az előjelek után mindenki már az ellenkezőjére gondolt. Hát nem nagyszerű ez? Nem Poincaré volt, akinek a nevéhez fűződött a koncentráció? Nem az ö neve szimbolizálja Franciaország dib-dáb polgárainak azt a nagyszerű tulajdonságát, hogy ja kön^yeilmüeég jegKassa, április 3. (Saját tudósítónktól.) Kereskedő és iparoskörökben a közelmúlt napokban sok szó esett a Slovenská. Liga ke- letszlovenszkói titkárságának legújabb akciójáról, amely azzal a célkitűzéssel indult, hogy a kassai utcák cégtábMeliratait rendezze. A Slovenská Liga keletszlovenszkói tevékenységének megélénkülése óta napirenden vannak a liga újabb és újabb akciói, amelyek politikai térről átcsaptak kulturális és gazdasági trre is. Legújabban a Slovenská Ligának szemébe ötlött, hogy a kassai házak falain látható cégtáblák szlovák feliratai nem felelnek meg az irodalmi és nyelvtani körülményeknek, másrészt pedig a cégtáblákon nem kap kellő képviseletet a szlovák nyelvű felírás. A Liga a kereskedelmi és iparkamara utján kezdte meg akcióját és sikerült kieszközölnie, hogy a kamara hivatalos átiratban hívja fel a kereskedő- és ipartestületeket arra, hogy a Liga kivánságának megfelelően tartsanak értekezletet. A kamara hivatkozik arra, hogy a Slovenská Liga a köztársaság tízéves fennállása alkalmából látta szükségesnek a cégtáblafeliratok revízióját „kizárólag gramatikai szempontból". Az átiratokból kitűnt az is, hogy a Slovenská Liga kívánságára a zsupanátus kistermébe hívták összes az értekezletet, a kereskedők és iparosok képviselőit és kivülök az összes kassai mázolókat és cimfestőket. A kamara felkérte a testületeket, hogy az értekezletre küldjék el megbízottaikat és a Liga intencióinak megfelelően állapodjanak meg a mázölókkal és cimfestőkkel a cégtáblák átfestésében. Ez a kívánság más szóval azt jelenti, hogy a kereskedőknek és iparosoknak újabb anyagi áldozatot kell hozni, de könnyen jelentheti azt is, hogy a Liga ügyesen alkalmazott presszó óval akarja a cégtáblákon át a város magyar jellegét eltüntetni és a szlovák jelleget kidomborítani. A magyar kereskedőknek és iparosoknak mindenesetre résen kell lenniük. A pinzttgysnlnisztiriuisi a Prágai Magyar Hírlap cikkeinek hatása alatt megintette a munkácsi pénzügyi hatáságakat SBrtfinyiles utasította kíméletes adóbehajtási eljárásra a pénzügyIsazsalósásot Munkács, április 3. (Saját tudósítónktól.) Nemrégiben hosszabb cikkekben foglalkozott a P. M. H. a ruszinszkói adóbehajtási rendszer kíméletlen és irgalmatlan szigorával s azokkal az adóbehajtási túlkapásokkal, amelyekből valóságos rendszert csináltak. Sokszor botrányos körülmények között foglalnak és hajtanak végre Ruszinszfcóban, ahol, ha a dolgok igy mennek tovább, az adóvégrehajtó lesz a legnagyobb és a legret- tegetettebb ur. Már akkor leszögeztük, hogy az adóbehajtásokról rendelkező törvény sem betű szerint, sem intenciójában nem ad alapo» az effajta túlzott szigorra, amely az adóalanyokat exisztenciá- jukban veszélyezteti. Az illetékes hatóságok s maga a pénzügyminisztérium is fellfigyelt a P. M. H. hasábjain megjelent cikkekre, melyek sötét és elriasztó képet festettek a ruszinszkói adó- behajtási frontról. Ezek a cikkek teljes eredménnyel jártak, amennyiben autentikus forrásból kapott értesülések szerint a pénzügyminisztérium a P. M. H. cikkeinek hatása alatt a múlt hét végén siirgönyileg utasította a munkácsi pénzügyigazgatóságot, hogy a körülmények és a méltányos szempontok gondos mérlegelésével kíméletes eljárást tanúsítson az adóbehajtások terén, ^ A pénzügyminisztérium sürgöny! utasítása nemcsak értékes eredménye a magyarság központi sajtóorgániumának, hanem bizonyítéka annak is, hogy a prágai pénzügyminisztérium maga is helyteleníti és a törvény szelleméivel ellentétben levőnek találja a Ruszinszkóban napirenden levő adóbehajtási túlkapásokat. A P. M. H. tekintélyének és publicisztikai súlyának tudatában a jövőben még fokozottabb mértékben fogunk figyelni a ruszin- sziköi kormányzati tényezők s főképpen a pénzügyi hatóságok 'működésére és mindén esetben, ahol sérelem éri az őslakosságot, kellő erélyel emelünk tiltakozó szót és tárjuk a visszásságokat és sérelmeket az illetékes kormányhatóságok és a közvélemény elé. Türükorszáa nem ismeri el államvallásnak az izlámof Angora, április 3. Ma a kamarában több képviselő aláírásával törvényjavaslatot terjesztettek be, amely követeli az alkotmány azon artikulusának megszüntetését, amely szerint Törökország vallása az izlám. A mngy. klr. áll pincegazdaság tájborát é» magyar konyha csak Homolka Tokaji Pincéjében; Pa ul;* Ktunlono Hangverseny! Tánc! nél, amely megnyerte a világháborút és megmentette a frankot, vagy pedig ismét odapártolunk, amit a külföld „franciának" és „gall“- nak nevez: a könnyelmű és a szavak mámorába süppedő veszedelmes radikalizmushoz. A kartellizmus A másik, akit megkérdeztünk, radikális választópolgár volt. Ügyvéd és természetesen marseillei. — Poincaré legenda, a frank megmentése legenda, a katonás szellem legenda, — volt a temperamentumos válasz. — Nem igaz, hogy a világháborút Poincaré nyerte meg, hanem a poilou, a francia baka, aki megingathatatlan lelkesedéssel harcolt a hazájáért négy éven át. Nem igaz, hogy a frankot Poincaré stabilizálta, sőt ellenkezőleg, az ő politikája, elsősorban a Ruhr-niegszálláa politikája okozta az inflációt, mert a külföld bizalma e politika láttára megingott és a nagy tőzsdék elejtették a frankot. Nem igaz, hogy az európai békét osak az állig felfegyverzett Franciaország garantálhatja, sőt ellenkezőleg, ez a katonás Franciaország kedvetlenséget és ellenséges hangulatot okozott a külföldön— Mit hozott Poincaré? Először azt, hogy a háború utáni Európa elfordult Franciaországtól és magára hagyta. Másodszor azt, hogy a mesterséges frunkstabilizálás folytán az élet elviselhetetlenül drága lett s a munkanélküliség nőtt. Harmadszor azt, hogy az csz- tályellentétek hihetetlenül kiéleződtek. Ezzel szemben mit hozott a kartell? Először uj külpolitikát, amely megenyhitette az európai atmoszférát és a Briand—Stresemann együttessel sok aggasztó lidércet kergetett el az európai polgárok feje fölül. Másodszor azt, hogy a nincsteleneket és a kisembereket szóhoz juttatta, életüket megkönnyítette, a szegény embert nyomó gyalázatos törvényeket megenyhitette. Harmadszor azt, hogy Franciaország modernizálódott és fokozatosan kilépett abból az anakronisztikus és antihigiénikus állapotból, amely még néhány év előtt csaknem az egész világot megnevettette. — Osak, ha a kispolgárság és a munkásság, a nemzet e két hordozó eleme egyesül, csak akkor lehet szó haladásról, fejlődésről. A poincaré izmus lehet jó háborús politika, de a kartellizmus a legjobb békepolitika. Franciaország pedig békét és békepolitikát akar. Az unionizmus A harmadik francia, akit megkérdeztünk, párisi nagyiparos volt, nyugodt és megfontolt. — Sans blague, mi mentette meg a frankot? Az, hogy Poincaré és Herriot összefogott. A radikális vezér kijelentette, hogy a „gyermekek ne verekedjenek a beteg édesanya ágya mellett" s a bloc national vezére ugyancsak magáévá tette ezt az elvet. Egyedül a két véglet egyesülése, az unionizmus volt az, amely véghezvihette a nagy munkát. — Szemmelláthatólag sikerrel. Ámde az édesanya még mindig gyengélkedik é- a verekedés még nem igen kezdődhetik meg. Az unióra továbbra is szükség van. Az 1928-as választásokon tehát az cselekszik a leghelyesebben, aki a mai koncentrációs kormányt támogató mérsékelt pártokra adja a szavazatát s ha jobboldali, nem a radikálisok ellensége, viszont ha baloldali, nem lát minden rosszat a jobboldalban. Ezzel a józan és gyülöletmen- tes állásponttal valóban könnyű dolog volna szegény Franciaországot végleg megmenteni, A Jelszavak A poincaréizmus, a kartellizmus és az unionizmus az a három legfontosabb elv. amely a választási küzdelmekbe bevonult. Akármilyen erősek a szocialista pártok, abszolút fölényt nem érhetnek el, a nemzeti közösséget nem tángálhatják, azaz megmaradnak osztálypártnak, amelyre csak a munkásság szavaz. Inkább az történik, hogy az alsóbb nép- osztályokban újabb — mellék — elvi harc fog megindulni a szocialisták és a kommunisták között. Léon Blum pártjának megerősödése természetesen közelebb hozná a kartellgondo- latot, ámbár a naggyá nőtt szocialista pártokkal a radikálisok igen nehezen alakíthatnának kormányt. A jobboldali szélsőség, a royalista párt. nem kerülhet komolyan számításba. Marad tehát a fönt vázolt hármas polgári tagoltság- A francia választás belpolitikai választás lesz — először a háború után, — de nem osrtályharc, hanem különböző politikai meggyőződések rétegződés nélküli harca. Mig 1919-ben a „győző" és a „defetista" pártok jelszava dominált, 1924-ben a Ru.lir- megszállás és a külpolitika, most a választási .küzdelmek alatt csak egy kérdés hallatszik: •ki mentette meg a frankot és ki fogja továbbra megmenteni? Hogy milyen áron történhetik ez a megmentés,, hogy az élet drága és hogy a Briand-féle külpolitika nem vezetett sikerre, csak mellékjelszavak és elhomályosodnak az alapvető kérdés mellett, e. p.