Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-04 / 80. (1707.) szám

1928 április 4, szerda. ^i^gsiMagí^hIrlsp 3 ~ "rjja.ijgjf Poincarélzmus, kartellizmus, unionizmus Az április 22-i francia választások három vezérelve — Teljes erővel megindult a választási harc — Az első „belpolitikai” választás a háború után — Ki mentette meg a frankot is ki fogja továbbra Is meg­menteni? — A beteg édesanya ágyánál verekedő gyermekek példája Pária, április 2. Poincaré ma 'beszélt Carcassoneban, a radikális és HerrioLpárti Midi egyik legfőbb erősségében .és Franciaország a szokottnál jó­val nagyobb érdeklődéssel kisérte szavait, melyekkel a miniszterelnök programot adott. Az április üniszonke11ediiki francia választá­sok p rop agamdah ad jár ata teljes erővel meg­indult. Az a beszéd, amelyet Poincaré múlt va­sárnap Bordeauxban mondott 8 az, ame­lyet most Carcassoneban, immár történel­mi jelentőségűvé emelkedett, mert mint­egy keresztmetszetét adta annak a politi­kának, sőt világnézetnek és nemzeti princípiumnak, amelyet a jelenlegi fran­cia miniszterelnök hazájában képvisel. Bordeauxban Poincaré elmondotta azt, amit tett, Carcasonneban, amit tenni ákar. Az elsőben a frank megmentésének munká­ját elemezte, a másodikban a materiális és a szellemi stabilizáció útjait és módjait tag­lalta. A francia sajtó és a francia közvéle­mény nem tud szabadulni e két energikus beszéd szuggeszciőja alól és az egyik nagy francia lap helyesen jegyezte meg: a harma­dik köztársaságot Boulanger és Dreyfus nap­jai óta nem izgatta oly átható erővel belpoli­tikai kérdés, miiint most, az 1928-as választá­sok előtt. Miről van szó? A poincarélzmus Megkérdeztünk egy sziwel-lélekkel Poin- caré-párti francia nacionalistát — hivatalnok­embert —, hogy miiképp vélekedik Poincaró- ről és beszédeiről. rettenetesebb pillanatban hirtelen össze tudja szedni magát és latens erejével szinte emberfölötti eredményeket tud el­érni? — Megmentette a frankot,, amikor Euró­pa már napirendre tért a francia infláció természetessége és elmaradhatatlansága fö­lött. Ezt meg kell ‘hálálni. — A nemzet most választani fog. Eldönti, vájjon kitart-e a kollektív polgáriasság, a koncentráló erő, az engedelmes katonai szel­lem és az egyszerű józanság mellett, vagy pedig újra behódol a régi csapongó és dispu­táié szellemnek, az álmokat kergető, hiszé­keny és szószátyár déliességnek, a szabadság és egyformaság nagyzási hóbortjában szen­vedő kartellizmusnak. — Egy szóval, a választások fontosak, mert belpolitikai sorsifordulatot jelentenek. Kitartunk-e az egyszerű és katonás szellem­Amerika helyre akarja állítani Kína egységét Washington, április 3. Kellogg államtitkár újabb jegyzéket intézett a kínai nemzeti kormányhoz, amelyben kijelenti, hogy ígéretének megfelelőiig bármikor hajlandó Kíná­val tárgyalásokba bocsátkozni, csupán az a feltétele, hogy Kina olyan delegációt küld­jön tárgyalásra, amely az egész országot re prezentáló felelős kormány megbízásából tárgyalhat. Politikai körök a jegyzéket olyképpen magyarázzák, hogy az amerikai álla­mi kormányzat a nankingi és pekingi korm ányt közös delegáció kiküldésére akarja rá­bírni és igy az eddig egymással szemben ellenséges pártok közti megértés útját kívánja egyengetni. A Slovenská Liga akciói indított Kassán a cégtáblák újabb átfestésére — Arról van szó, — volt a válasz — váj­jon Franciaország az 1928-as választásokkal helyesnek találja-e s mintegy alálrja-e azt a poincaréizmust, amely a világháborúban meg­mentette az országot a németektől, majd pe­dig később megmentette a frankot az inflá­ciótól. Két óriási eredmény, amely elvitathataitla- nul Poincaré, illetve a poincaréizmus ne­véhez ifüződik. A csapások készületlenül és elrothadva találták Franciaországot. 1914-ben a baloldali „blageur" (szószátyár) kormányok és a midii emberek uralma után egy fölkészületlen nem­zet állt a németek elé. Piros bugyogófcban és rozsdás fegyvereik­kel mentünk a negyvenkettesek tüzébe és rozoga tábornokaink tátott szájjal és tétlenül bámulták a németek szakszerű hadmo zdulataát. Poinoaré állt a nemzeti reorganizáció élére. A munka embere volt, a szorgalmas kispol­gár, — igen kispolgár, aki bízik és dolgozik, akármilyen nevetségesnek találja is ezt a nyegle irodalom meg Girodoux — s példájá­val magával tudta ragadni a nemzetet. Gal- iiiéni az ő embere volt, Petain is, Foch is s emberedért gyakran még Olemenoeauval is szembe kellett szállnia. A világháborút az a józan és fénytelen egyszerűség nyerte meg, amely soha nem lépett ki a konvenciók vasvárából és éle­tét azokkal az átöröklött erkölcsi princi- piumokka! szabályozta, amelyet száz és száz generáció próbált ki. — Ennek a kispolgári kollektivizmusnak szimbóluma Poincaré s rettenetes erő van módszerében. — A francia történelem két ellentétes elv furcsa váltakozását mutatja. Vannak kor­szakok, amelyben egy széthúzd erő és vannak mások, amelyben egy összpontosító erő dol­gozik benne. Az individualizmus és a kollek­tivizmus harca ez, amely végigvonul történel­münkön. És szerencsénk, hogy amikor a széthúzó erők már fölolvasztották a nemzetet és a forró lávatömeg veszedelmesen sistereg, a sors mindig dob Franciaország katlaná­ba egy rendkívüli képességű férfit, aiki csodálatos módon hirtelen megmeriviti és kristályosítja az olvadó masszát, amely igy néhány pillanat alatt keménnyé és át- törhetetienné válik. — így jött a ligue után Negyedik Henrik, a fronde után Tizennegyedik Lajos, a forrada­lom után- Napóleon, a háború előtti tespedés után Poincaré és a kartell könnyelmű pénz­ügyi gazdálkodása után ismét Poincaré. Mi­dőn már minden elveszettnek látszott, a vi­lágháborúban és az inflációban, Poincaré jött és megmentett. Az olvadás megállt, a masz- sza megkeményedett, a világháborút meg­nyertük, a frankot megmentettük. Pedig az előjelek után mindenki már az ellenkezőjére gondolt. Hát nem nagyszerű ez? Nem Poin­caré volt, akinek a nevéhez fűződött a kon­centráció? Nem az ö neve szimbolizálja Franciaor­szág dib-dáb polgárainak azt a nagyszerű tulajdonságát, hogy ja kön^yeilmüeég jeg­Kassa, április 3. (Saját tudósítónktól.) Kereskedő és iparoskörökben a közelmúlt napokban sok szó esett a Slovenská. Liga ke- letszlovenszkói titkárságának legújabb akció­járól, amely azzal a célkitűzéssel indult, hogy a kassai utcák cégtábMeliratait rendezze. A Slovenská Liga keletszlovenszkói tevékeny­ségének megélénkülése óta napirenden van­nak a liga újabb és újabb akciói, amelyek po­litikai térről átcsaptak kulturális és gazdasági trre is. Legújabban a Slovenská Ligának szemébe ötlött, hogy a kassai házak falain látható cégtáblák szlovák feliratai nem felelnek meg az iro­dalmi és nyelvtani körülményeknek, más­részt pedig a cégtáblákon nem kap kellő képviseletet a szlovák nyelvű felírás. A Liga a kereskedelmi és iparkamara utján kezdte meg akcióját és sikerült kiesz­közölnie, hogy a kamara hivatalos átiratban hívja fel a kereskedő- és ipartestületeket arra, hogy a Liga kivánságának megfelelően tartsa­nak értekezletet. A kamara hivatkozik arra, hogy a Slo­venská Liga a köztársaság tízéves fennállása alkalmából látta szükségesnek a cégtáblafel­iratok revízióját „kizárólag gramatikai szem­pontból". Az átiratokból kitűnt az is, hogy a Slovenská Liga kívánságára a zsupanátus kistermébe hívták összes az értekezletet, a kereskedők és iparosok képviselőit és kivülök az összes kassai mázolókat és cimfestőket. A kamara felkérte a testületeket, hogy az érte­kezletre küldjék el megbízottaikat és a Liga intencióinak megfelelően állapodjanak meg a mázölókkal és cimfestőkkel a cégtáblák át­festésében. Ez a kívánság más szóval azt je­lenti, hogy a kereskedőknek és iparosoknak újabb anyagi áldozatot kell hozni, de könnyen jelentheti azt is, hogy a Liga ügyesen alkalmazott presszó óval akarja a cégtáblákon át a város magyar jellegét eltüntetni és a szlovák jelleget kidombo­rítani. A magyar kereskedőknek és iparosoknak mindenesetre résen kell lenniük. A pinzttgysnlnisztiriuisi a Prágai Magyar Hírlap cikkeinek hatása alatt megintette a munkácsi pénzügyi hatáságakat SBrtfinyiles utasította kíméletes adóbehajtási eljárásra a pénzügyIsazsalósásot Munkács, április 3. (Saját tudósítónktól.) Nemrégiben hosszabb cikkekben foglalko­zott a P. M. H. a ruszinszkói adóbehajtási rendszer kíméletlen és irgalmatlan szigorá­val s azokkal az adóbehajtási túlkapásokkal, amelyekből valóságos rendszert csináltak. Sokszor botrányos körülmények között fog­lalnak és hajtanak végre Ruszinszfcóban, ahol, ha a dolgok igy mennek tovább, az adóvégrehajtó lesz a legnagyobb és a legret- tegetettebb ur. Már akkor leszögeztük, hogy az adóbehajtásokról rendelkező törvény sem betű szerint, sem intenciójában nem ad alapo» az effajta túlzott szigor­ra, amely az adóalanyokat exisztenciá- jukban veszélyezteti. Az illetékes hatóságok s maga a pénzügy­minisztérium is fellfigyelt a P. M. H. hasáb­jain megjelent cikkekre, melyek sötét és el­riasztó képet festettek a ruszinszkói adó- behajtási frontról. Ezek a cikkek teljes eredménnyel jártak, amennyiben autenti­kus forrásból kapott értesülések szerint a pénzügyminisztérium a P. M. H. cik­keinek hatása alatt a múlt hét végén siirgönyileg utasította a munkácsi pénz­ügyigazgatóságot, hogy a körülmények és a méltányos szempontok gondos mér­legelésével kíméletes eljárást tanúsít­son az adóbehajtások terén, ^ A pénzügyminisztérium sürgöny! utasítása nemcsak értékes eredménye a magyarság központi sajtóorgániumának, hanem bizonyí­téka annak is, hogy a prágai pénzügyminisz­térium maga is helyteleníti és a törvény szelleméivel ellentétben levőnek találja a Ruszinszkóban napirenden levő adóbehajtá­si túlkapásokat. A P. M. H. tekintélyének és publiciszti­kai súlyának tudatában a jövőben még foko­zottabb mértékben fogunk figyelni a ruszin- sziköi kormányzati tényezők s főképpen a pénzügyi hatóságok 'működésére és mindén esetben, ahol sérelem éri az őslakosságot, kellő erélyel emelünk tiltakozó szót és tár­juk a visszásságokat és sérelmeket az illeté­kes kormányhatóságok és a közvélemény elé. Türükorszáa nem ismeri el államvallásnak az izlámof Angora, április 3. Ma a kamarában több képviselő aláírásával törvényjavaslatot ter­jesztettek be, amely követeli az alkotmány azon artikulusának megszüntetését, amely szerint Törökország vallása az izlám. A mngy. klr. áll pincegazdaság tájborát é» ma­gyar konyha csak Homolka Tokaji Pincéjében; Pa ul;* Ktunlono Hangverseny! Tánc! nél, amely megnyerte a világháborút és meg­mentette a frankot, vagy pedig ismét odapár­tolunk, amit a külföld „franciának" és „gall“- nak nevez: a könnyelmű és a szavak mámo­rába süppedő veszedelmes radikalizmushoz. A kartellizmus A másik, akit megkérdeztünk, radikális választópolgár volt. Ügyvéd és természetesen marseillei. — Poincaré legenda, a frank megmenté­se legenda, a katonás szellem legenda, — volt a temperamentumos válasz. — Nem igaz, hogy a világháborút Poincaré nyerte meg, ha­nem a poilou, a francia baka, aki megingat­hatatlan lelkesedéssel harcolt a hazájáért négy éven át. Nem igaz, hogy a frankot Poin­caré stabilizálta, sőt ellenkezőleg, az ő politi­kája, elsősorban a Ruhr-niegszálláa politikája okozta az inflációt, mert a külföld bizalma e politika láttára megingott és a nagy tőzsdék elejtették a frankot. Nem igaz, hogy az euró­pai békét osak az állig felfegyverzett Fran­ciaország garantálhatja, sőt ellenkezőleg, ez a katonás Franciaország kedvetlenséget és el­lenséges hangulatot okozott a külföldön­— Mit hozott Poincaré? Először azt, hogy a háború utáni Európa elfordult Franciaor­szágtól és magára hagyta. Másodszor azt, hogy a mesterséges frunkstabilizálás folytán az élet elviselhetetlenül drága lett s a munka­nélküliség nőtt. Harmadszor azt, hogy az csz- tályellentétek hihetetlenül kiéleződtek. Ezzel szemben mit hozott a kartell? Először uj kül­politikát, amely megenyhitette az európai at­moszférát és a Briand—Stresemann együttes­sel sok aggasztó lidércet kergetett el az euró­pai polgárok feje fölül. Másodszor azt, hogy a nincsteleneket és a kisembereket szóhoz jut­tatta, életüket megkönnyítette, a szegény em­bert nyomó gyalázatos törvényeket megeny­hitette. Harmadszor azt, hogy Franciaország modernizálódott és fokozatosan kilépett ab­ból az anakronisztikus és antihigiénikus álla­potból, amely még néhány év előtt csaknem az egész világot megnevettette. — Osak, ha a kispolgárság és a munkás­ság, a nemzet e két hordozó eleme egyesül, csak akkor lehet szó haladásról, fejlődésről. A poincaré izmus lehet jó háborús politika, de a kartellizmus a legjobb békepolitika. Fran­ciaország pedig békét és békepolitikát akar. Az unionizmus A harmadik francia, akit megkérdez­tünk, párisi nagyiparos volt, nyugodt és meg­fontolt. — Sans blague, mi mentette meg a fran­kot? Az, hogy Poincaré és Herriot összefogott. A radikális vezér kijelentette, hogy a „gyer­mekek ne verekedjenek a beteg édesanya ágya mellett" s a bloc national vezére ugyan­csak magáévá tette ezt az elvet. Egyedül a két véglet egyesülése, az unio­nizmus volt az, amely véghezvihette a nagy munkát. — Szemmelláthatólag sikerrel. Ámde az édesanya még mindig gyengélkedik é- a ve­rekedés még nem igen kezdődhetik meg. Az unióra továbbra is szükség van. Az 1928-as választásokon tehát az cselekszik a leghelye­sebben, aki a mai koncentrációs kormányt tá­mogató mérsékelt pártokra adja a szavazatát s ha jobboldali, nem a radikálisok ellensége, viszont ha baloldali, nem lát minden rosszat a jobboldalban. Ezzel a józan és gyülöletmen- tes állásponttal valóban könnyű dolog volna szegény Franciaországot végleg megmenteni, A Jelszavak A poincaréizmus, a kartellizmus és az unionizmus az a három legfontosabb elv. amely a választási küzdelmekbe bevonult. Akármilyen erősek a szocialista pártok, abszolút fölényt nem érhetnek el, a nem­zeti közösséget nem tángálhatják, azaz megmaradnak osztálypártnak, amelyre csak a munkásság szavaz. Inkább az történik, hogy az alsóbb nép- osztályokban újabb — mellék — elvi harc fog megindulni a szocialisták és a kommunisták között. Léon Blum pártjának megerősödése természetesen közelebb hozná a kartellgondo- latot, ámbár a naggyá nőtt szocialista pártok­kal a radikálisok igen nehezen alakíthatná­nak kormányt. A jobboldali szélsőség, a royalista párt. nem kerülhet komolyan számításba. Marad tehát a fönt vázolt hármas polgári tagoltság- A francia választás belpolitikai válasz­tás lesz — először a háború után, — de nem osrtályharc, hanem különböző poli­tikai meggyőződések rétegződés nélküli harca. Mig 1919-ben a „győző" és a „defetista" pártok jelszava dominált, 1924-ben a Ru.lir- megszállás és a külpolitika, most a választási .küzdelmek alatt csak egy kérdés hallatszik: •ki mentette meg a frankot és ki fogja to­vábbra megmenteni? Hogy milyen áron tör­ténhetik ez a megmentés,, hogy az élet drága és hogy a Briand-féle külpolitika nem veze­tett sikerre, csak mellékjelszavak és elhomá­lyosodnak az alapvető kérdés mellett, e. p.

Next

/
Thumbnails
Contents