Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-01 / 78. (1705.) Második kiadás

1988 áprfKs 1, vasárnap. Az örökké élő Mali Most ümiiiQpldlk Eisrőpa&aarte Miaroellki Bertbe- ftot amléfoét. Aa ujjtooni tanntóaBeltudontóiny egyik tegnagyioibib miegaiijapozió^áaialk dikss&tágióít m&ndieai BfflOíboimél méditőWbeu ogy Párásban most készülő mii fogj® Maxietod. A vegjfteni budJomfányoe kiutalás főhadiiszállásszjeríi vára fosa ez: „A Kémia Palo­taija", mely az ő me/yét fogja viselni. MarcoHám Bertbéfot-ik ma már nem létemet. ö a teOTséss^ttiiJtdomáiiyolk hősi koTBteikláinaik együk Itegragyogéibb roimjanttíikiusa. Derék párisi nytárspíol- gár volt « mégis bwieojéaék iegaiéiyéai magae- szárnyalügn fikxoőSus és költő. & megtestesült élő lex'ikfocja az aikkxxri kémiai budontónyoiksoaík. Mi­kként Helim'hiolte a fSzüfca miíndiein'ifudó pápája vatta, úgy volt Berflheiiort; kortóttem uralkodója oly biiro- datenunak, mely akikor még n«m volt túlságosain négy, amely azoaiban ma már egy mveg — egy­mástól tobfoé-kevéGbé függettem. — tartománnyá esett eaót. Ma a legtöbb tudós spécié Két a, akinek rumoséin üboEŐfiaá teiHlülete; vagy ka vám, akikor háti-érbe soorátja azt, mórt me már esek © sokszor foSsies ömmegtagadásBaü' járó baogywmnmik® és wualkiaftetesEíás hoz igazán értékes és aj eredimé- nyeíket — éo csak ezek érlelik meg ama száaadoa közökben visszatérő, a világ mind mélyebb és mé­lyebb rétegeit átfogó, nagy összegezéseiket, melyek egyiikécék vejradső születését éppen ma éljük meg. Berthelot egyik Írásában a kutatóm felülik ere- fcediik a költő és a tudóé látnokká válik: „ A kó­lád® majdan fobratövé fogja tecuoái, hogy abból a Bzfklafolbók melyre egekor Ntagy Sándor árnyéka róesett, eiősQráasoló'aik aa ő képét, mfimideo jelleg* eetas mozd.arlatá'VBl együtt, — sőt tán hangjának csengését te----------------“ Ez a fonta srtlkw’s JósJfet oly józan kutatónak ■Bájából, mint Berábelot, aki fogyóbban ismerte tu­dományának határait, gondolkodóba éjükét ben- CfünflceA Még Bertbolot egyik legérdekestébb kor- Sársánalk, Verse Gyulának tedhoálűBá álmai seon fcőaeliítSk meg © fentásBtikumot, mert itt a fogfli- bo&aEttoeafbb hatalomnak:, a* I d ő -mek a legyőzésé­ről van szó. Shibes foghatót csak H. G. Wells „idő­gép"-* beszél el ■eeküdk. Avagy aiöa MőfokSmt M- txoBflfeaiisó hírek bizonyos csodás tukajdaneágokkaj Pende-lkező emberekről, kik valamely tárgy kézbe- (ogósámiál megérzi és leírják a hoTEáffiiződő e&- BuuM emberi örömöket ás SBanvedéeeket. A teret a tedhník® diindáludja már rendkívüli toórtéiklbesa tifarta. iegyőzrá: a vasul, a gőzhajó © re- pöliőgtóp Iriteaftvié tették a SGMgÓmib&t. A telefon, rádió a a megoldás felé köseígő tóvodfoaüátóa msees- teá események s®emMl<áöét tebéteségesáták meg. A WdkrosB&őip pedig a tér csodAMosaa kicsiny ré­szeit, mtat feHÜSo. viMgokat, mostaftía meg. A nagy Bsillifígósaaitfi távsasörvsÉ: vfeKoot fiSdlöartu/Si táviatok gügantükoB tÖrteftóseánől engedtek fogalmat aSkxut- nmnfc. 8Őt a eaiakíéqsetemfflée CBodÉi o3y világok ve­gyi ói fiaáksá R'lküóíí't. hőfokán a mozgásait tárpk Kzámuckra tel, melyeknek iasonynikis bávsoéságaii- vaS ezecafc«a még ax 6s4ás tíwaa&vek tértegyőaő erője is tefanorvija a aoelgálatot Dl© naóg aa Idő legyőzésének a irtfesatn&í» foí- ndaia cÁötí sem áSt meg toSjesaa oredEnóny aié&- kül az eanbec, A wstílíiaá Tt'ssniiomi ugyan nőm teíűjufc, á» tegtóSbb boá-opSSan&usxk. Annát a főbdi Kot sofeszázmltláó eszt'öaiaj® aitslt eaSCBótetí éa ei- fcávcfflott naegsalnröSKtetiatíéffli dfeay közül egyeáfon- egy eom csofokied-ett meg, a fejlődés kései ivadéka, ez ecobea* meg-hesar.: folM araméi eiőtt még egyszer ekvomifad látja & EöLd korszaikailt ■ érnék gaodag, fideganssefTü fonnájét és flóráját. Az ember a Múlt­ba tud ruéami. Abba a multiba, amikor még aram volt ember a Földön. — Ez a mailt nem semmisüli bált meg teljesen, — ven, aki gondol reá, — ez ember a Föld emlékezetének a képviselőjo. Ds aa emstékeziefot, az élő orgemiamusok eme csodáját, az ember függetleníti az egyén életétől ez egész emberiség javára szimbólumok: az írás, könyv g kokba utján, ők az emberiség emlékezete. És ma már nemcsak gondolatokat s érzelmekért, hanem hangokat és mozgásokat te tudunk az utá­nunk jövők esáimára megőrizni. Oaraso nrarnee hangját ée Max Lánder aranyos és mélységesen emberi houmorát akikor is szemeikkel látni és tü- iedkkol halSömá fogják ez emberek, amikor e két nagy művész régien a föld alatt porlad már. De ha majdan nem fosz többé ember a Föl­dön, a még feűanaradt könyveli, lemezek, képek, ffiktmelk — hang- ée fénytöiradékek — aeokliiuek eem Bognak többé a letűnt, dicsőséggeí', gyalázattal « küzrlelenuinel teli emberi múltról regélni és lassan az emlékek is elporladnak, — hol lesz a® emibóke- Bés? Tán majd akkor, amikor az emibemueég elját­szotta a reáíbázclrt ezrarepet, különös lények fognak 5létezni, akfflc a világrezgés felfogásában és tovább- fejlesztőidének tökélyében snnyiTa m enuber flölött fognak átel, mint az ember a vakondok fölött. iAÍKÓirihogyaii is ölt majd testet a ködös jövendő, az emberiség töntténelime nem veszett el teljesem: Ha nagy osüöjlagáBBatt távíjsövbmkben az égbol- fcazat mélységiéibe merül' kutató pUlaintáHumík, ak- koT sohaeetn ama nrólységek jotenért szemléljfük, hanem a múltját. A múltat látjuk az ógbolrtozaton, mert az a fény, moly távmöYóimk lienoeiójét érd, évekkel, sőt évezredekkel ezelőtt iiadwltt el útjára ide mibozzánk. A vülágümek még általiunk te át- fcetointhiertő távolságai te oly aséditőek, hogy nem a földi m'értéktoel — Mométemrel —, hanem az úgy­nevezett csillagászati hosszegyeéggel, a fényévvel fejezzük ki azokat. A fényév az a távolság, ame­lyet a máswlperoexuknnit 300.000 kilométer sebes­séggel elkéf[)CD©lhetotfonjül rohanó fén^’sngár egy teljes eentendő leforgása alatt megtesz. Miég na­punknak fogközelóiybá' testvén©: a OentauTUS-'Csil- iBgrait AU® nevű csilitag® te 3 Jó fényévnyimé van rtóiüiuk, azaz, ba Földünket © peresben onnan vsaJja- má rendíkávüÉi oagyitanu tsáwasőveí ineaulélbe^nók, akkor méta a JöSd jelenért, hanem 3 Hí év efófrii műit járt létnók magunk előtt. Az a napiény, mely akkor világította be bolygónkat * lett a világűrbe visszaverve ée saétfleónv®, cssak mtwt érkezett meg ama távoli asilJiagíhoz. Már eBabadezenumed is tót hatók oly osLlliagofc, aimelyekrről, ha a. Föbd'et most viasgállnóik, Krisatust vseíhetnők (iecnre, ahogy földe útját rójja. Az ezeikifomcsBáz eszitandő ellőtt innen eliindulit fény csak most ért szakadattam. és elkérj- zölhratetuiöriü-l gyors röpte dácsára el oda. Mi i« ama cdiftagvilág ISO? eszteaidő előtti múltját tótjuk és nem a jelenét A ItónylwilstómvíáBá teryeszfő végtel«ei étfher- ócraán teltót a világűr emlófcecrete- Az e/UxKilt étv- w'3'lliők n«fm oyomte.lasn.al vesztek el a Semmibe. Fény alakjában vágtatnak az Űrben. És ki tudja, hol, mikor s micsoda gigantikus fényeknek szolgál imlajd'an az etm.b«riBég egész földi tör&éiniete fejlíő- d'ósi fflapul. A végtelenben a fón yévmi lliók nőim jártsaainalk. nagyobb sziearaptet, mint egy mérföld. Amn' eTimult mégis megvan. így gvőai le a Koamos az Időt. & te iá repüffiuertménk az Űrben — amint Adóra Lu«ii5e«rref —, a fény Gyorsaságánál na­gyobb sebességgel hagyva el a Földet, mindig ré­gebbi és régebbi fényhullámokat énve utói, akikor földi hazánkat szemlélve, visszafelé látnék a Föld idejét éa történelmet penesmi — mint egy vitsszn- •fe?ó forgatott füfm ese-mónyent. Ha egyszer sike­rű! a gravitáció — vagy más, eddig isme ret fon Atekgd&va i&M, Ttdobm *8. dkranfl í «v«g, porccBfia aa^jkttru^iiéiM* o í kj KOSICE, FS-ntca W. N&gy v&iassí&ák. Jha&usxyom Arak ! ________________________________ er ő segélyéviel a földről a régi időkben elrohant fiknyhuiléiindkat utolérui és viseznhpauL, vászo'nna vetíteni, akkor látná fogjuk Nagy Sándort ama le­gendás sziklafal előtt, Mózest, a Sinai hegj^én és Krösztiust az Olajfáik hegyén, fis talán a Föld szii- letéeét az izzó Napgöombről levált óban. Beríhefot jóslata akikor beteljesedik, — az Idő le lesz győzve. PÁRISI NAPIM IdaJ MÁMA! ‘.SÁNDOR — AZ VJ ROKON — Páyis, márciue SÍ. Most már látom őt mmdienfólié a trafik- ablakokban, mog a képes folyóba tokban: az uj rokonnak, az emberiség ui rokonának arcképét, kicsin yiIve, en iace és profilban, ab egy tunyán megáll a gép előtt, vagy ép­pen dolgozik valamim. Már láttam így trafik- ablakiban is: nAz njj csillag ottihoaiáiban‘* — mint egy színpadi nagyságot, vagy egy biires repülőt; egyre hangosabb és érdeklődőbb sajtója van, kezd JskoMt osinálni, s nem le­hetetlen, hogy rövid idő múlva eurépái tur­néra indul, átjön a vizen s fel fog lépni a nagy Yaráebékbem. Az emfberiség uj roboenáre gondolok, aMt az Ember a maga képére és hasonlatos­ságára alkotott, s értelmet lehelt a létükébe e a földi dolgok és törvények szolgálatába áUitotta. A neve „Televox“ és Washángtoo- bam dolgoizák, mint ismeretes, a vázanüvetk- Jt€l önáHő munkaköre van, acélod, engedel­mes és megbdnhatő. Ahogy a képes folyóiratok cámlapjáről bámul reám, megütődive és bizalmatlanul viasgáilom végig. Gyámoltalanul és nehézke­sen áll, rabul ejtett fenevad, s mellette ido- mitéja, Wensley mérnőlí, aki a westing- houeei laboratóriumban megalkotta — vasiból és acélból alkotta, s finom áramot engedett idegein keresztül, hogy cselekedni tudjon, s adott neki hallást és tapintást, s birxmyos értelemben látást is, tehát az észlelésnek minden lehetőségéit — és hangja is van, megért hangokat s hangokkal tudja közölni magát, — egyelőre csak zenei hanggal, mint a madarak, vagy majom ábécével, ami mind­össze hat betű — és mozogni tud, télefoná.lni és vizet mérni, primitív ember, s ki tudja, mi egyebet tud még — de általában elég rusnya, bár tagadhatatlanul emberszietra. A feje négyszögletes, a koponyája vasból van, szemei kis villanykörték, orra és szája geo­metriai vonal, termete tömzsi, öntött vas, tuskó lábait szétveti, két karja nyúl a mű­szerek után. Rusnya ember, látszik, hogy nem művész teremtette, hanem célszerűség és szükségszerűség rakták össze, — várjatok csak néhány ezer évet, majd knltuim, finom játékok Mcsinositiáfo! — keskeny feje lesz, finom alkata, s hajlékonyságban minden tennisz,versenyen, megnyeri a dijait: — ez még csak a neandervölgyi, pardon, ez, még csak a washingtoni gépember. Belei és zsngerei telefondrótok, szive magnétikus elem, gyomra elenálflás-teker- csek göngyölege, vérikering鮩 az elektro­mosság. Tudjuk róla, hogy a washingtoni vízmüveket ellenőrzi, telefonhívásra, egy bi­zonyos zenei hangra működésbe lép, meg­méri a víz állását, s aztán automatikusan egy zenei hanggal felel vissza a telefonba. A mérnök tehát, a telefon egyik végén, ezt kérdi: „Hello, Mister Tclevox? Ááá? ..— mire mister Televox utánanéz a vizmüvek­ütáflnyoroáa tUoa nek s visszaénekM: „Cisz, eá.“ Ami annyit jelent, hogy a három rezervoár közüli az egyikben alacsonyabb a viz, de küldőben minden all righít. Egy esztendeje már, hogy kifogástalanul dolgozik. Igen, a szókincse egyelőre neon nagy, de a neandervölgyi ember is csak néhány hangot vakkantott, ha kérdeztek tőle vala­mit S a külseje nem csábitő, — d© az első példány alkotója még nem ért rá esztétikád szempontokkal törődni, beérte azzal, hogy a tereantménynek kezet lábat szivet és értel­met adott — Adóm a maga bütykös fejével és torz szakágával, husánggal a kezében, ő se volt borbélytábiaHSzépség. A fontos az, hogy most már ét Először sötétség véli és az ür telke elterült a vizek fölött Aztán rejtélyes logikával következtek egymásra sejtek, hüllők, madarak éa emlő­sök. Aztán hosszú ideig nem jött semmi, mig végre megjelent az ember. Ellenőrizhe­tetlen számok szerint negyvenezer évig ural­ta a szint, mig megalkotta és segítségül kér­te Televoxot. Az uj rokon biológiai fejlődé­se valószínűleg eltart szintén egyidedg — Televoxéknak is lesz őskoruk, középkoruk, s egy napon fel fogják fedezni Európát, — mindez kiszámíthatatlan. Egyelőre az lep meg legerősebben, hogy aránylag milyen ronda. Van benne valami barbár, ax kétségte­len, Elvégre: én telefonálni és vizet mérni is jobban tudok, mint te, kisunolcám, te tak- nyos. Az még neon olyan nagy dolog, hogy ennyit tudsz mondani: ^cisz“, meg „ei“, — én sokkal többet tudok mondani, verseket és hosszú memoritereket, s nemcsak azt tudom megállapítani, hogy három víztartály közül melyik funkcionál rendesen, hanem van ho­mályos sejtelmem eredetemről, a halálról, Istenről, s különben is szenvedtem és kin- lódtam és döngettem az egeit. Nekem nem imponálsz, — jó, tudom, hogy most már itt vagy és számolni kell veled, — de én vi­gyázok majd, hogy engem szolgálj, s ne lá­zadj föl ellenem, — engem, aki képemre és hasonlatosságomra teremtettelek két mázsa vasból és huzalokból, engem, az embert. S faragott képet ne osrinál'j magadnak... — vagy hogy* is volt ez? De hiszen akkor élői­ről kell kezdeni az egész litániát. Jó, mondom neki, tudom, fiam, te vagy az uj rokon. Hát csak szerényen és tapinta­tosan. S nekünk ne kezdjél itt idővel Gole­met játszani, s ifőleg asszonyainkat és leá­nyainkat, azt, saját érdekedben is, kerüld él gondosam, fiam. >• Meg fogsz tanulni teremteni és rombol­ni, az lélíet. De ne felejted el soha, hogy én, az ember, aki alkottalak, már megtanultam szenvedni és szeretni is, — persze, a be mág- nessziveddel és pléhkobakoddiai ezt még nem érted. Ahogy nem érted egyelőre azt eem, ; hogy miért vagy itt, e föMőn, Washington­ban — s nem tudod, hogy a Titokzatos Lény, ■ Wensley ur, aki .idehivott közénk a földre, 1 akar-e veled valami egyebet is azontúl, mint vizet mérni, — kötelességed teljesítésén túl van-e más célja is véled, vagy megvárja, mig atomjaid elkopnak, szived csikorogni kezd és eldob a világűr nagy lomtárába, mint ócskavasat? ... Látod, fiacskám, mert mi már persze sokkal tovább vagyunk ~ ™ már tudjuk hogy m,i Magasabb Küldetésben járunk itt a földön — mi Isten képét viseljük, Akii képé­re és hasonlatosságára alkotott bennünket, hogy mérjük itt a vizeket és telefonáljunk Persze, kedves uj rokon, egyelőre elég ronda vagy. De ahogy nézlek, ijedt kétség szál föl bennem: téged az ember képére és hasonlatosságára alkotott, ahogy Isten képé- re és hasonlatosságára alkotta az embert. Tökéletlen vagy és ronda vagy, távoli rokon, de basánk tsz reám. A képmásod megijeszt és kétséggel tölt el: Talán én is csak ilyen torz tükre va­gyok Isten képének én, az ember, — mént amilyen torz tükre vagy ax embernek, uj rokon, Televox? A hallhatatlan zene London, március végén. Különös és érdekes kísérlettel ünnepelték? meg London egyik előkelő negyedében farsang vasárnapját. A kensingtom táncpalotában Karne-* válbuosuztaió táncoló fiatalság Low tanár, ax lé­mért nevű technikus javaslatára érdekes kísérle­tet tett, amelynek alkalmával a táncba induló fiatal párok rádióhallgató kagylókat illesztettek a fejükre, amelyeket egy keskeny öv köt össze a derékon elhelyezett felvételező készülékkel. Adott jelre Low tanár működésbe hozta az óriási terem padlója alatt elhelyezett hatalmas rádiókészüléket, amely zajtalanul és csak a hall­gatókkal felszerelt gépek segítségével továbbította a tánczenét a terembe. Halott" csend uralkodott, a zsúfolásig megtelt bálteremben, ahol legalább kétszáz pár keringett ütemes lépésekben a fülkagylók Mtal hallott zene andalító szólamaira. A teremben semmiféle nesz nem volt hallható, csak a táncosok csoszogása váltott ki egy bizo­nyos egyhangú zörejt. Néha egy pillanatra egy-egy pár félbehagyta a táncot és hangos kacagással fogadta a láthatat­lan táncrendezőnek a telefonkagylóból előharsonó utasításait. A különös kísérletnek számos érdek­lődő nézője aka' akik természetesen eleinte nem tudták mire vélni az eléjük táruló különös és szokatlan képet. Elképzelni is nehéz ugyanis néhányszáz estélyi ruhás fiatal hölgyet és frakkos ifjút, akik komoly arckifejezéssel és elgondolkod­va lejtik a táncot egy láthatatlan és a nézőközön­ség számára nem hallható zene ütemeire. A furcsa kísérletnek természetesen óriási sikere volt. A közönség valósággal megostromolta a mutatvány után Low tanárt és a kiváló technikus készsége­sen adott felvilágosítást az érdeklődőknek. Az úgynevezett zajtalan tánc magyarázatát a táncterem padlója alatt elhelyezett óriási elektro- , mágneses felvételező készülék adta meg, amely mint egy óriási gramofon vette fel a rádió utján továbbított zene hanghullámait. Az ily módon továbbított hangot azután a táncosok derekára szerelt felvételező gép vette fel és a hall­gatókagyló utján közölte a táncotokkal. Érdekes körülmény, hogy a kísérlet kitünően sikerült, a zene hangjait nem zavarta semmiféle mellék- zörej és az ünnepélyes csendben lezajló bál a* angol főváros farsangjának egyik legérdekesebb eseménye volt. Hír szerint Low tanár érdekes kísérletét meg akarják honosítani a nagy angol szállodákban is, ahol különösen az átutazó vendégek fogadják nagy örömmel a zajtalan bálok intézményét, amelyek szórakozást biztosítanak a fiatalság számára anélkül, hogy a fáradt utazókat meg­zavarnák éjjeli nyugalmukban­Kedvező rfazktfizetéseki Mindenkinek a lakását le^ottsóbban és tegmodernebbil! rendez! be Kedvező részletfizetések! Wm Wasda feat®rswarai Pralia VBH.,,-P<MMgimého 99?a 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents