Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-24 / 95. (1722.) szám

1928 április 24, kedd. ^M<M-7^G«SRHIRLar> A Ford-r épülő gép Fitzmamwice és Duke Schilter vezetésével útban van Greenly ístand felé A segítő gépmadár a szükséges gépalkatrészeket viszi magával, hogy a Brement kijavíthassák — Kényszerleszállás Seven Island-on tárgyalások mellett a íranciák megkerülésé­vel más tárgyalásokat kezdjen. Az olasz ajánlatról a beszélgetés folyamán kiderült, hogy az nem Rómából, tehát nem Sonninotól indult ki, hanem az olasz főhadi­szállásról, Cadornától. A herceg az elmondottak alapján elhatá­rozza, hogy sürgősen Bécsbe utazik és rábírja a királyt az olasz ajánlat elfogadására. Sixtus herceg második bécsi útja Sixtus herceg és a király második talál­kozása Laxenburgban az elsőhöz hasonló kül­sőségek mellett megy végbe. A herceg beszá­mol tárgyalásairól, amelyekre vonatkozólag a király megjegyzi, hogy Lloyd George látható­lag több nyíltsággal lépett fel, mint Ribot, legnagyobb bizalma azonban mégis Poincaré tisztánlátásában van, amelytől azt reméli, hogy döntő pillanatban meggyőző hatással lesz Ribotra is. A király elmondja, hogy az uj olasz bé­keajánlatról Czernin révén értesült. Az olasz kiküldött egy ismertnevü ezredes volt, aki a fővezér és a király megbízásából jelentkezett. Károly király késznek nyilatkozik, hogy mél­tányos engedményt tesz az olaszoknak, ennél az engedménynél azonban számolni kell az ótcsatolandó terület népének érzelmeivel. A herceg erre azzal az ajánlattal lép elő, hogy az átengedett területért talán kompen­zációt lehetne kapni, esetleg valamelyik olasz gyarmatot. A beszélgetésnek ennél a fázisánál jelen­tik be Czernin grófot, akinek felfogása abban konkludál, hogy az olaszoknak átengedett te­rületért kompenzációt csak az olaszoktól fo­gadhat el a monarchia, de minden koncesszió előtt szükséges, hogy Ausztria-Magyarország többi területének integritását az antant ga­rantálja. A király hangsúlyozza, hogy semmi­esetre sem egyezik bele abba, hogy a monar­chia Németország rovására kapjon kompen­zációt. A külügyminiszter ezután azt javasolja, hogy az antant küldjön Svájcba egy meghatal­mazottat, akivel a további tárgyalások lefoly­tathatók lennének. A monarchia Kinsky her­ceget, Czernin gróf sógorát küldené ki. ' A herceg ekkor utal a homburgi találko­zóról Franciaországban elterjedt híresztelé­sekre. A király igy felel: — Mindez merő tévedésen alapul. Meg vagyok győződve, hogy hinni fogsz a szavam­nak: ha Németország továbbra is elutasítja a közös béke érdekében való erőfeszítésein­ket, megkötjük a békét nélküle, mert ez nemcsak jogunk, hanem kötelessé­günk is s meg is van a módunk hozzá. Másnap a király újból fogadja a herce­get s átadja neki az uj helyzetet körvonalazó sajátkezű levelét és Czernin grófnak egy jegy­zékét. A hangulat ezen a találkozáson teljesen optimista, mindenki biztosra veszi, hogy a béke a legjobb utón halad. (Vége következik.) „Bella Keféd apánk magyar poMSitaai" — Jármy Béla ref. lelkész nyilatkozata — Folyó évi április 17-iki számunknak „Bella Metód apánk magyar politikusai" című cikkére való hivatkozással Jármy Béla református lelkész következő nyilatkozata közlésére kérte föl lapunkat: Alolirott jó lelki ismerettel kinyilatkoz­tatom és bárki esetleges kívánságára feles- számú tanukkal is igazolhatom, miszerint nem igaz a politikai napilapok azon híradá­sa, hogy a Nagybáriban husvét hétfőjének délutánján megalakult független köztársa­sági gazdapárt elnökének engem választot­tak meg. A pártba be nem léptem, a szerve­ző bizottságba való jelölésemet a leghatáro­zottabban visszautasítottam s mikor tudo­mást szereztem arról, hogy tiltakozásom da­cára is felvétettem a szervező bizottság tag­jai közé: nevemet onnan több szavahihető tanú jelenlétében sajátkezüteg kihúztam. Csúnya visszaélés történt tehát a nevemmel! Nem igaz az sem, hogy én az alakuló gyűlésen politikai szónoklatot tartottam; el­veimmel a leghatározottabban ellenkező cselekedetet fognak reám. Én a politikai színpadtól teljes mértékben izoláltam ma­gam, egyetlen politikai pártnak sem vagyok 'tagja. Igaz azonban az, hogy a gyűlésen — mint csöndes hallgató — résztvettem, amit mint pap kötelességemnek ismerek, hiszen az ilyen politikai alakulások lefolyását és azokkal szemben híveink mikénti viselkedé­sét megismerni igyekezni: a lelkész köte­lleesénének tartom! Csarnahó, 1928 április 23. Jármy Béla s. k., ref. lelkész. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténe­tek, óra csak 12 korona. Megrendelhető la- sunk künxvosztálgóban. Newvork, április 23. Amerika lakosságá­nak érdeklődését most az aviatika nagy ese­ményei tartják feszült izgalomban. Ámbár Wilkins kapitánynak csodálatos sarki repülé­se vonja leginkább magára az emberek fi­gyelmét, a lapok most is hasábokat szentel­nek a Bremen óceáni utjának és egyre-másra jelennek meg ismeretlen részletek a tranz- atlanti repülésről, a greenly-islandi leszállás­ró, a newyorki fogadtatás előkészületeiről. Mikor a segitő-aviaúikusok „lepottyannak az égből“ C. A. Duke Schiller hires kanadai repülő volt az, aki Louis Cuisinier dr., egy kanadai repülőtársaság technikai igazgatója és Eugen Thibanlt mechanikus kíséretében a múlt va­sárnapon repülőgépen segítséget vitt a Bre- mennek. Schiller pilóta az amerikai lapok hasábjain most a következő érdekes cikkben számod be a segítségül küldött gép útjáról: — Mit jelenthet egy mentő aeroplán há­rom olyan aviatikus számára, aki harminc­nyolc órán keresztül repült az óceán felett és leszállóit egy jeges sziklára, amely ezer mér­földnyire van a civilizált világtól? ___ Mit je lenthet?---- A jelek után ítélve legalább an nyit, mintha egy millió dollárt tettek volna a három aviatikus ölébe. Szombaton éjszaka sokat kellett küzde- nünk a levegőben, mig végül Seven Islandon kénytelenek voltunk leszállani, de reggel négy órakor ismét felirepültünk azzal az el­tökélt szándékkal, hogy az utolsó száz mérföldet egyetlen ugrás­sal fogjuk megtenni. Azelőtt való éjszaka még egy benzinnel telt tartályt helyeztünk el abban a reményben, hogy ez elég lesz a visszafelé utunkra is. Eső, hó, jég és köd éis vad orkán — ezek- í kel kellett szembeszállnunk. Mindegy, el voltunk szánva, hogy bármi tör­ténjék, el fogjuk érni a célunkat. Amikor Se­ven Islandról felrepültünk, elképzelhetetlen volt az időjárás. Ilyenben még nem is volt részünk. Egy kis kunyhóban a kályha mellett ülni — úgy tűnt előttünk, mint maga a mennyország. — Mihelyt egy kicsit alábbhagyott az or­kán, azonnal utat vágtunk magunknak. Az első néhány mérföld elég tűrhető volt. Sajnos a köd mindig sűrűbb és sűrűbb lett. Igaz, hogy a szárazföld felett repültünk, csak­hogy ez a föld tele volt sziklákkal és fákkal. Ha tehát le kell szállanunk, bizonyos, hogy agyonütjük magunkat. Fairchid-gépünket téli postai célokra .épí­tették. Nagy gyorsaságánál és emelkedő ké­pességénél fogva pompás szolgálatokat tett és kifogástalanul működött. Minthogy a köd lassanként alábbszállt, mi föléje kerekedtünk. Amikor a köd alattunk volt, hóvihar vágott ránk. Erre elhatároztuk, hogy inkább vissza­ereszkedünk a ködbe, mert ez még jobb, mint a hóvihar. — De hiába esküdtek össze ellenünk az elemek, nem engedtük magunkat legyűrni. El voltunk szánva, hogy az óceánrepülők se­gítségére sietünk. így hát mind a hármunk­nak az volt a felfogása, — semmivel sem tö­rődni, csak előre. — Már csak azért is, mert ennél gyalá­zatosabb időjárást már úgysem lehetett el­képzelni. A szerencse is velünk volt és igy csakhamar Greenly Istand felé érkeztünk. London, április 23. A Daily Mail Sir Per- cival Phillips tollából cikksorozatot kezdett Romániáról „Európa koldusa" cim alatt. A A cikk bevezetésében hangoztatja, hogy a há­ború után három uj gazdag tartománnnyal ajándékozták meg Romániát, amelynek ily módon a Balkán legazdagabb és leghatalma­sabb országává kellett volna fejlődni. Ehe­lyett azonban visszafejlődött, most Európa koldusává lett, amelynek állam- férfiai kalappal a kezükben házalták végig a kontinenst, mindenütt könyör- adományért esedezve. Miután a bukaresti cenzúra miatt a külföld nem tudhatja meg az igazságot, a Daily Mail . legtapasztaltabb levelezőjét küldte a hely­Amiikor vasárnap a sürü sötétségből leeresz­kedtünk a hóboritott jeges sziklára, amelyen a Bremen pihente ki fáradalmait, az Atlanti óceán három hőse felénk szaladt és hevesen öss ze ölelkeztü nk. Alig tudtak szóhoz jutni az örömtől, hogy lepottyantunk hozzájuk az égből a segít­ségükre. Mindjárt azon kezdték, hogy Newyorkba akarnak tovább menni. Az utolsó órák ször­nyűséges fáradalmai meglátszottak a három emberen. Az óceánrepülés minden borzal­mával és nehézségével bátran szembenéztek és harcoltak, de amikor földet értek, beállott a reakció. A mi megérkezésünk azonnal felvillanyozta őket. — A kis sziget lakói szívesen fogadták a három aviatikust és ellátták őket, ahogy tud­ták. A három aviatikus azonban igen kevés podgyászt hozott magával, nem volt tiszta ru­hájuk és szappanuk. Ennél sokkal jobban bántotta őket az a körülmény, hogy a Bre­men megsérült. — Ki fogjuk javítani, — mondotta Köbl kapitány — s azután azonnal tovább akarunk repülni Newyork felé. — A kellemetlenül hideg idő, a kemé­nyen fújó szél roppantul idegesítette a há­rom aviatikust. Néhány percnyi beszélgetés után a mi felfogásunk az volt, hogy sokkal jobb lenne, ha Greenly Islandon hagynák a Brement és velünk jönnének Murray Bayba, ahol rendesen kialudhatnak magukat és cá- cilizált emberhez méltó ételeket ennének. Köhl kapitány és Hiinefeld hallani sem akart arról, hogy otthagyják a Brement. — Nekem is ez a felfogásom, — jegyezte meg Fitzmaurice őrnagy — de jól meggon­dolva a dolgot, mégis jobb lenne, ha valaki közülünk érintkezésbe lépne a civilizált vi­lággal és onnan elhozná azokat a géprésze­ket, amelyekre szükségünk van. Pár percnyi tanácskozás után Fitzmaurice őrnagyot jelölték ki erre a misszióra. Cusinier dr. elhatározta, hogy ő ott marad a német aviatiku s okkal és megvár bennünket, mig visszajövünk mindazokkal az eszközök­kel, amelyekre a Bremennek szüksége van. így indul útnak Duke Schiller, Eugen Thibault és Fitzmaurice Kanada felé. Greenly Islandról való elindulásuk után azonnal sürü felhőbe és hóviharba kerültek. Később erős keleti széllel kellett megküzdeniök, ami nagyban gátolta a népet az előrejutásban. Alig egy órai repülés után kénytelenek vol­tak Nataschkwanban leszállani. A kis helyi­ség lakói igaz vendégbarátsággal fogadták a repülőket és ellátták őket mindennel, amire szükségük volt. Éjjel is ottmaradtak. A követ­kező nap reggelén indultak tovább és nagy hóviharban érték el délután öt órakor Clark Cityt. Rántott csirkét kérnek az óceánrepülők A Greenly Islandon várakozó óceánrepü­lők életmódjáról Frederic Griffen, a North Americam Newspaper Alliance kiküldött tudó­sítója a következő érdekes referátumban szá­mol be: Köihl kapitány és Hűn eféld báró a körül­ményekhez képest jól érzik magukat, minda­mellett panaszkodni kezdenek az élelmezés miatt — A fagyasztott hal — mondotta Köhl kapitány mosolyogva, — igen jó étel, csak­azinére, hogy a viszonyokat tanulmányozza. Az első cikk a bukaresti nagy diadalkapuban látja a román helyzet szimbólumát, erről a messziről hatásos, sőt majdnem impo­záns nagy építményről közelről kiderül, hogy fa, gipsz és festék az anyaga és hogy a pat­kányok lyukakat rágtak az oldalába. Egészen hasonló az esete Romániának is, amelyben az uralkodó osztály azt az illúziót akarja a külföldön fentartani, hogy az orszáp gazdag és megelégedett. A cikk azzal végződik, hogy a belügyminiszter megnyugtató kijelentései az ország közállapotáról, amelyeket a cikk­írónak tett, ismét csak a bukaresti diadal- kapura emlékeztettek' BAII-PAIAIS TNCATBKE AlHAMBRA PRAHA II, VACLAVSKfi NAM. 11 Naponként szenzációs műsort 25 vllásattrakctó 5 társasági táncos A kftxönséa táncol Kcidetc 9 óra lO perckor hogy most már éppen elég belőle. Ennek tu­lajdonítható, hogy a legutolsó rádiótávirat, amely Greenly Islandról érkezett és amely felsorolja, hogy milyen géprészekre van szük­ségük, a következő utóiratot tartalmazza: „És egy csirkét is kérünk, de lehetőleg kirántva". Meg lehet ezt a kívánságot érteni, hiszen az aviatikusok napok óta nem esznek rendes ételt. Louis Cuisinier dr., aki a német aviati- kusok társaságában van, minden lehetőt meg­tesz, hogy a könnyítsen a helyzetükön. E pillanatban értesülök arról, hogy Cuisinier felesége szintén Greenly I«- landba akar repülni. — Én nem félek a nehézségektől, — je­lentette ki a bátor asszony — és mindenáron el akarok jutni az aviatikusokhoz. Egy nő igen sokat tehet helyzetük javítása érdeké­ben. Amikor figyelmeztettük Cuisinierné asz- szonty arra, hogy esetleg az életével játszik, a hölgy igy válaszolt: — Nem törődöm vele, emberi kötelessé­gem. Cuisinierné asszony megmutatta azt a táviratot, amelyet férje küldött Greenly Is- landból. A távirat pontosan felsorolja, mi­lyen instrumentumokra és géprészekre van szükség a Bremen kijavításához. — Nemde, — mondotta Cuisinierné a távirat felolvasása után — ebből nyilvánvaló, hogy a németek el vannak szánva arra, hogy tovább repüljenek Newyorkig. A Ford-repülőgép útban van a gépalkatrészekkel Vasárnap kora reggel Murray Bayban egy nagy Ford-repülőgép felszállott, hogy a szkükséges gépalkatrészeket elvigye Greenly Islaindba. A repülőgépen vannak Duke Schil­ler és Babchen pilóták, egy újságíró, két me­chanikus és Fitzmaurice őrnagy. A repülőgép a benzin kifogyása miatt Seven Islandon kénytelen volt leszállani, hogy kiegészítse készletét. A leszállás simán ment végbe. Miután vasárnap heves hóvihar lépett fel, a Ford-góp nem folytathatta útját Ha az időjárás megengedi, akkor a gép a hét­fői nap folyamán startol. Az amerikai fogadtatás előkészületei Newyork, április 23. Köhl kapitány éa Hünefeld báró számára a Lloyd-társaság Oo- himbus nevű gőzösén van két kabin rezer­válva. Miután a hajó már május 12-én útnak indul, nem valószínű, hogy a német óoeánre- pülók ezen a gőzösön térnének vissza hazá­jukba. Az eddigi tervek szerint a newyorki és washingtoni hivatalos fogadtatás után az óceánreptiliők meglátogatják Bostont, Phila­delphiát, Csikágót, Millwaerukeet, St. Louist, Montreali és Ottawát. Az a kérdés még nem dóit el, vájjon a német repülők óceánjáró ha­jón vagy pedig újból a Bremenen vágnak neki az óceánnak. Chambertin segit Newyork, április 23. Chamberlin, a hí­res óceánrepüló, aki Levine társaságában a Miss Columbián átszállt az óceánon, ma éj­szaka útnak akart indulni GreeoJy Island felé, hogy a Brement elkísérje newyorki út­jában. Chamberlin a sajtó munkatársainak kijelentette, hogy ezzel viszonozni akarja azt a vendégszeretet, amellyel őt Németország­ban fogadták. Chamberlin egy Fairchild-egy- fedelűn száll fel és útjában Linton Wells^ a világkörüli repülés rekordere és Edward B. Kelly, az Eir-Port Koustruktionskomuagnie [igazgatója fctoéri eb Románia Európa koldusává lett, — írja a Daily Mail — A bukaresti nagy diadalkapu a román helyzet szimbóluma — 5_

Next

/
Thumbnails
Contents