Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-24 / 95. (1722.) szám

^Ra-cajA\AG^AR-HlRMR Kutatás az „elsodort ember“ után a tipiószentmiktósi cigánysoron Reibula Emit, az mi cigány különös lege — Amikor még Pityó József muzsikált talp alá valót a liptóiaknak Liptósaeflutoiáíkllós, április 23. (lA Prágai Ma­gyar Hírlap IMiküMött tmjuintkaííársáiól'.) Az együk prágai moziban betek óla asulfoit házak előtt jót- szák Bíró Lajosnak nagy (Mmjiét, az Elsodort Em­bert, amelynek főszerepét a íldmlmiüívlészek egyik Hegkiiv>áiló(bbi(kiai, Bmlil Jamnongs alakítja. Egy nagy- szJakáEn, joviális nyárspolgór, egy Ibank főtdszltvtíee- l'öje az elsodort ember, akiit ©gvebien éjszaka ki­zökkent életiének rendes kerékvágásából, összeta­lálkozik a démonnal, aki rábírja, ibogy saak’áliáit [vágassa le. Ez az aktus egy szimbólum: Delila le- nyirta Sámson fürtjeit. Kirabolják, Vasúti einekre dobják, ütoflső pillanaliokban magához bér és táma­dóját 'taszítja a vonat elé, az életbe azonban nem térhet vissza, mert családját kozná szégyenbe és megkezdődik az elsodort ember élete. Csavargó lesz. üres szemeibe csak ekkor lopózik valami élet, iha övéi közül valakit meglát, ha látja nagyranőtt gyermekeinek örömét, iboldogs'ágát. Ez a Mm az élet mélylébe nyúl és mii . is gyak­ran találkozunk ilyen elsodort emberekkel, akik kopott kabátban, kusza bajjal és bozontos szakálial, üres tekintettel' állanak az ultoaearkon, talán már kéregetésre se nyújtják ki kezüket, nem tudjuk, toonnan jöttek, kel hajtják le fejőiket nyugovóra, hol terítenek számukra asztalt, láttak-© valaha jobb napokat, vagy mindig az országút számkivetettjei voltak. Janoittgs művészi alrMtáteán órák hosszat el- vfSbatkoztunk. A társaság egyik tágja az elsodort emberre terelte a beszélgetést. Érdekes itörbénietet mondok el nektek — kezdte —, amelyből látni fog­játok, hogy ilyen történetet az élet is igen gyakran kitermel. A legenda — Egy gazdag magyar urnák különös passzió­ja volt. fagyon szerette a kósza népséget, a muzsi­kus és vályogvető cigányokat, az országút csavar­góit, akiket gyakran behívóit portájára, megvendé­gel te. eldiskurálgatott velük. Ez a nemes ur egy­szer különös szeszélyből kísérletet végzett. Mond­ják, hogy fogadásiból ftette. Egy szegény vályogvető tígányas’szony kétéves kisfiát adoptálta, Az asszony sok pénzt kapott, de azóta nem látta gyermekét. A kis öigányifiut gondos nevelésben részesítették, házitanitfója volt, úri játezópajtáisok között teltek el napjai, majd kitűnő eredménnyel végezte el kö- eiépAskoláit és feltűnő tehetséget tanúsított a nrn- Ejsükában, úgy, hogy a városiij konzervatórium nö­vendékei közíötit a legtehetségesebb volt. Letette az érettségit, joghallgató leit, önkéntesi szolgálatra vonult be, mielőtt azonban civdűléletét megkezd­hette volna, kitört a Világháború és Reibula Emil, mert így hívták az adoptált cigánygyermeket, be­vonult ezredéhez, kiment a harctérre, yégtígküizdött öt frontot, tartallékos századosi rangra vitte, meg­szerzett minden elképzelhető kitüntetést,' többször megsebesült, egyszóval .ugyanaz a sors volt az osz- íályrésze, mint annyi millió kortársának. Azután következett az összeomlás, a leszerelés. Reibula Emilnek polgári mesterséghez kellett vol­na fognia. És itt következett be a naigy sonsfordu- lat, a zökkenő, amely az 'elsodort embereket ki­veti életük rendes kerékvágásából. Reiibuía vala­miképpen megtudta származásának titkát. Ebben a pillainatban bizarr elhatározás foggant meg ben­ője. Kiszökött az úri társadalomból, mert úgy érez­te, 'hogy nincs helye ott, hiszen csak 'egyszerű be­tolakodott. Liptőszentmiklóson elment a cigányok közé, egyszerű kalyibát épített magának és most közöttük él. Nappal vályogot vet, éjijei meg hege- dülget- Ez a másik elsodort ember meséje. Kutatás az elsodort ember után Araikor barátunk a titokzatos história végére ért, ravaszul elmosolyodtam és iraig a társaság to­vább vitatkozott, egy szomszéd asztalhoz vonultam a megnéztem, mikor indul az első vonat Lipló- szentmiiklósra. Nem lennék újságíró, (ha ez elsodort ember rejtélyét ki ne nyomoznám, ha fel nem ku­tatom és ha valóban él, szóba ne állanák vele 'és tőle magától' meg ne tudnám származásának titkát. Vasárnap délelőtt ragyogó napsütésben érkez­tem Liptószentmlifclóera, 0' táJtraaljaí 'nagymegyé­nek ebbe a feltörő városkájába, amely azonban most a halálos nyugalom óráit éli, mert bőripará­nak súlyos krizise után, újabb csapás következik be rá a közigazgatási reform következtében, amely 0 megyei intézményeket fÖlödegeasJé teszi, és . a tisztviselők jórészét más városba sodorja. Megkezdődik a detektivmunika. Kávébázba me­gyék be az ebédutánái óráikban és érdeklődöm va- TfeM olyan iránt, aki ismeri a cdigányok életviszo­nyait. Lehetőleg cigánnyal szeretnék beszélni. Az egyik kártyaasztalnál két cigány veri a bltabbo't, egyikük a hetvenötéves Rigó József bácsi, aki. 'öre­ges lépésekkel áll fel a kártya mellől és szívesen mondja el mindazt, amiib tud. Hogyan emlékszik vissza Reibulára Rigó bácsi? Elmondom neki a legendát, Rigó bácsi csak hallgatja és csóválja a fejét: Hát, kérem, ez így nagyon szlép, csakhogy nem felel imog a valóságnak. Mert egy Reibula Emil nevű úri cigány most nem él köZötitümk. De Várjon csak... várjon cRakjaentár emMktszettn w ne­vére. Hű, de az nagyon régen volt, tálán. tiaenöt- husz éve is annak, hogy ez a Reibula Emil meg­halt. Piiff neki! A riport tulajdonképpeni lényege ezzel meg is semmisüli. De ha már itt 'tartunk, hát meséljen csak Rigó bácsi tovább. — Hál úgy volt az, kérem, hogy Reilbula Emil •egy idevaló korcsmárosniémak volt a fia. A család előkelő, polgári család volt, most is élnek Reiibu- iának közeli rokonai Lilpitóujváron, meg más liptói helyeken is. A korcsmárosné a fiát igen ki iskoláz­tatta. Mikor a gimnáziumot elvégezte, akkor kas- papnak ment. De nem szentelték fel1, mert egyszer csak nagyot gondolt. Egy vakációban itthon tar- 'tózlküdoft és nagyon sokat forgolódott a cigányok között. Megtetszett neki) a cigányélet és elhatározta, hogy klözibüfc á®. Levetette a reverendáját, eknerit a cigámiysorra, a Husitiákra és ott beköltözött egy kalyibába. Persze, nagy íefliümés't keltett ez akkor. A liptói főispán Szent-ilvány Marcell kegyelmes ur volt, aki magához 'hivatta a fkrt és igyekezett a lelkiére beszélni. — Hogy jutott eszedbe, fiam, a cigányok közé állami? — kérdezte tőle. — Nagyon szép élet, kegyelmes uram, a cigá­nyok élete, — felelte a fin. — Nem szabad közöttük maradnod. Gyere hoz­zám', kapsz hivatalt, pénzt, ruhái — Nem megyek, kegyelmes uram, — mon­dotta a Reibula'. — Jobban élek én, mintha főispán volnék. — Hát igy maradt Reibula a cigányok között. Nagyon rendes ember volt. Úgy tudott beszólni az, kérem, hogy nincs olyan okos ember a Világom, aki hozzá hasonlóan. Akármelyik pap effbgjha/tiott volna mellette. Nagyon szentes ember volits, gyak­ran eljárt az úri családokhoz is, keresztényiekhez és zsidókhoz, elmondotta nekik az életét, azután imádkozott nekik és ezért pénzt is kapott. A Cigá­nyok meg igen szerették, mert nagyon jófejű em­ber volt, csak egy baja volt, gyakran adta össze magát a jegesekkel". A cigányok meg is válasz­tották őt dgámybirőnak, mert nagyon tudott igaz­ságot szolgáltatni és mindenki meg volt elégedve m ítéletével. így mondotta el Rigó bácsi) a Rdbtila-legenda módosított alakját, die ezzel a felvilágosítássá! még nem értem be, hanem tovább mentem az adott nyomokon. A főpincér felvilágosított: — Tessék, kérem, a SovámJka Ferenchez for­dulni, Msbőgős az Elés Gyula bandájában, már vagy negyven éve van itt és ismer minden cigányt. Este hét órakor állít be Sovánka' Ferenc, a hte res kísbőgős, a kávéházba és ő is sziveeen mondja el mind'azt, amit tud, Reibula, vagy Diószegi? A legenda most már komplikálódni kezd, So- várka Ferenc, áld minden liptószentmiklólsa ci­gánynak ismeri életviszonyait, egyáltalán nem em- liétoszlik Vissza Reibula Emilre. Elmondom aeki a legendát. Csóválja a fejét. — Nem igaz, kérem, ebből' egyetlen szó sem. De Liptószenlimikíőson tényleg élt egyszer egy úri cigány. A híres, nevezetes alföldi Diószegi- családból való volt. Diószegi Ferencnek hívták és nagyon kalandos életet élt Végig. Tizenötévea volt, amikor kitört Kossuth Laj'os szabadságharca. A kisfiú beállott Kossuth honvédjei közé, vógigküz- dötte a háborút és kapitányi rangra vitte fel. Ju­talmat iá kitűztek a fejére és ezért, hogy megme­neküljön, beállott a cigányok közé. Olyan gyönyö­rűen tudott kiebőgözrá, hogy senki cigány nem ve­télkedhetett vele. Amikor Baló Károly iglófi prür más bandájába szegődött, kiment velük OroBonr- szágba dB, ahol Pétervárott muzsikáltak. Ekkor tör­tént, hogy robbantást követtek el1 a cár ellen és elrendeltek egyévi hivatalos gyászt, meg volt tiltva a zenélés, mert hogy megbombázták a cárt- Baló Kátrolyék rejtett korcsmákban muzsikálgattak, de ebből nagy baj lett, egyszer rájuk törtek a kozá­kok és három cigányt agyon is lőttek. A banda az­után. szétszéledt és Diószegi Ferenc egy Bennük Sándor nevű kontréosal hazatért. lüpfiőszeotmffklóe- ra vetődtek ée itt beállottak a Bttyó Gusztáv híre# bandájába. Nemsokára Beznik Sándor elhagyta', el­ment Nagyszombatiba ée Diószegi ezen nagyon el­keseredett. A korbelykedéenefc adtla magát, azután koplalni kezdett ée mivel rokonai, hívták haza, egyszer csak felkerekedett és a Nyírség felé in­dult. De csak Sátoraljaújhelyig jutott el, ott me­gint bandába állott, d© ágynak feküdt, három-négy hétig volt beteg, azután elpatkolt. így variálódott az elsodort embernek, Reibula Emilnek legendája különböző szájakon keresztül. Én itt már pontot is tettem a legenda végére. Meg- szólál'tattam most a haJtvanhiétiéves Sovánka Feren­cet a régi időikről. A liptóezentmifclóei cigányok mindig híres muzsikusok voltak, beszéljen hált va­lamit arról a korszakról, amikor még gyöngyélete volt a cigánynak. Görgey muzsikusa Sovánka Ferenc elmélázik. Az az idő régen volt, nagyon régen volt, talán igaz sem volt. Nem volt egy olyan cigány még Liptőcszenihmiikilóson, de az egész országban sem, mint a híires Pityó József. Amikor az muzsikált, mindenki rítt. Van róla egy festmény is, egy Bohrra nevű akkori fesitő csinált róla oliajképet. Én kia gyerek voltam aikkor, ami- l dón Pityó Józsefnek a nagy bandája volt, de visz- szaeimliékezeim rá most is, úgy, mintha előttem áfflana. öles magasságú ember, szénfekiete hlajla, övig érő fehér szakálla. Már harmáinicötéves korá­ban ilyen volt, koromfekete haj és fehér szakáll, de szerették az asszonyok. Amikor Kossuth Lajos szabadságharca volt, Pityó József is elment a har­colók közé a bandájával, hogy lelkesítse őket, ami­Prága, április 23. Koczor Gyula magyar nemzeti párti nem­zetgyűlési képviselő és társai a következő köz­érdekű interpellációt intézték a közmunka- ügyi miniszterhez: „Interpelláció a közmunkaügyi miniszter úrhoz az 1921. évi 304. számú törvény alap­ján eszközölt lakáslefoglalások tarthatatlan gyakorlata ügyében. Beadják Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő és társai. A köztársaság tízéves fennállása alatt fő­leg a szélső bal szocialista befolyás alatt álló forradalmi nemzetgyűlés kezdeményezésére számos olyan „kivételes" törvény látott nap­világot, amely a legkeresettebb álokoskodás mellett sem nevezhető demokratikusnak. E „kivételes" törvények közül a polgárok széles rétegeiben a legnagyobb ellenszenvet talán az 1921. évi 304. sz. törvény váltotta ki, amely egyszerűen azt teszi lehetővé, hogy egy álla­mi hivatalnak a vezetője — legyen az akár nagy megyei főnök, vagy akár csendörörs pa­rancsnok-őrmester — a neki megtetsző házból az utcára tegye ki annak tulajdonosát s la­kóit és azok helyére ő maga költözzék be akár a családjával, akár a hivatalával. A ká­rosult hiába kérelmez, íelebbez a legmaga­sabb fórumokig, ezzel csak újabb költségeket okoz magának, mert a „közcél és a felsőbb ér­dek" ezt igy kívánja * mert a magántulajdon szentségét fel rugó határozatnak törvényes alapja is van. Nem kívánunk az idézett törvény jogböl­cseleti elemezésébe bocsátkozni, mert az alább idézendő példák mindennél kiáltóbban mutatják a törvénynek erkölcsi tarthatatlansá­gát, de igazolják azt is, hogy 1928 április 24, kedd. kor Görgey a Felvidékem híres tóti hadjáratát csd- mlá'itia, ajkkor Pityó József muzsikáit a táborban. A háború után egy ideig bujdosott, azután Lápió- eemibmiilkilóson telepedett meg. Nagy becsülete volt a bandájának, széles területen mindenütt őt hívták meg látóba, bálokba, uraik mulatságéra. Vagyon­kát is szerzett s két házat is. épített, az egyiket Verbicem, másikait Alsóimét 'ikon, amit most Moy- ses-üt'cánQlv neveznek. Az öneg úgy halt meg, hogy Veabioem muzsikált egy suszter lakodalmán, ott nagyon sokat ©vett, megbetegedett és ei is patkóit. Negyvenkét éve van ennek. Olyan temetés még nem volt soha Liptószentmifklósén. Az összes kör­nyékbeli urak elkísérték kedvenc muzsikusukat. Pityó Józsefnek három fia volt: Pityó Sándor, Pityó Gusztáv és Piityó Adolf. A háromból' ma már csak Pityó Gusztáv él1, aki nyolovanh'at 'éves és ott: lakik az Alsóhust alkon, a régi Pityő-házban. Ma már nem muzsikál, de 5 a legöregebb a mildósi cigányok között és a legnagyobb tiszteletnek is ör­vend. Az ő bandájában játszottam én, minit kís- bőgős. Átorientálódtunk — & most... Hogy megy a sor uk mostaná­ban? — Egészen más világ járja, kérem. A cigány- muzsika ma már nem igen kell az embereknek. A jazz kell mindenkinek. Hát mi is átorieaitálódtunk, kérem. Tessék odamézaxi. Rámutat az emelvényre, amelyen ott áll a nagydob. Raj'ba ékes szavakkal: „The Jazií of Illés Mister Thomas." — Ki ez a mi sátor Tbomas? — Cigánygyerek ez. kérem, Tamásnak hívják, de hát Mister Thornas, ez így divatosabb. A kávéház megtelik az esti vendégekkel, Illáé Gyula zenekara rálkezdli az űj hangszereikkel az uj múzsáikét. Ó, alleuja, ó, alleluja... Mister Thomas szorgalmasan dolgozik a lábával, a kezével és én- mtékem eszembe jut, milyen más volt aikkor, mikor öreg Pityó József a szénieket© hajával és övig érő fehér szakállával ezen a helyen a Repülj fecskémét játszotta... a kormánynak semmi szándéka sincs ko­molyan hozzálátni a lakásínség megoldá­sához, ellenkezőleg a lakáslefoglalások fentartsával csak növeli az e téren ural­kodó nyomorúságos viszonyokat. 1. Iván Lajos tornaijai lakos 1926 októ­ber 5-én kibérelte Tornaiján a Ventur-utca 123. sz. lakóházat, melynek tulajdonosa La­dányi Árpád chvalovai és Ladányi Valéria, férjezett Csikyné szokolcai lakosok s amely ingatlanra özv. Ladányi Györgynél özvegyi jog alapján haszonélvezeti jog illeti meg. A lakás azonban megtetszett a helybeli csendőr- parancsnoknak is, aki 1927 február 2-án meg­indította a lefoglalás! eljárást. Iván Lajos, öt gyermek atyja, azóta állandóan retteg ama veszélytől, hogy családjával együtt az utcára kerül: ide s tova másfél év óta ugyanis nincs befejezve a lefoglalási eljárás. 2. Angyal József várgedei lakos a család­jával együtt istállóban kénytelen lakni, mert a saját tulajdonát képező házban a postahi­vatalnak tetszett elhelyezkedni. A postahiva­tal számára megfelelő épület, illetve helyi­ség rendelkezésre állott a Tatra Bank tulaj­donát képező Stojkovits-féle épületben, va­lamint Nyestye Sándoroé is hajlandó rendel­kezésre bocsátani megfelelő házat, amelyet el­adna, vagy hosszabb időre — tiz évre — bé>*- beadna. A felhozott két eset részletezése e helyen fölösleges, mert a közműnkaügyi miniszter ur­nák módjában áll a bekérendő aktákból meg­győződni arról az embertelenségről, amelynek Angyal József már is részese s amely Iván Lajosra — a kisajátítás jóváhagyása esetén — vár, de meggyőződhetik arról is, hogy a leofoglalási eljárást lefolytató hatóságok mennyire önkényesen magyarázzák az amúgy is kegitefJen törvénynek ama cse- kélyszánw rendelkezését, amelyek tg tulajdonos érdekét hivatottak védeni, igy mindenek felett a bérház fogalmát nem akarják megérteni. Kérdezzük a közmnnkaügyi miniszter urat: 1. Van-e tudomása sz 1921. évi 304. sz. törvény végrehajtása során fakadó antiszo­ciális viszonyokról? 2. Hajlandó-e intézkedni, hogy ily lefog­lalások a minimumra korlátoztassanak? 3. Hajlandó-e közölni a lakásrekvirálá- sok teljes megszüntetésére vonatkozó prog­ramját?" xx A ponyvairodalom métolyoző hatásától óv­ja meg gyermr’-M, ha jó olvasmánnyal látja ©L Rendelj© meg a Tapsi!ülés nyuszikáit. ff isi szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár Tulajdonosok I FROSYIG TISYVfiftEK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. yíjsfjf Eladási hely': Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban - 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alka’mával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak yyijl javításokat azonnal észköziünk Még mindig napirenden wannak SzSovenszkón a „kivételes” lakásrekwirálások Koczor Gyula interpellációja a közmunkaiSgyi miniszterhez 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents