Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-21 / 93. (1720.) szám
i*28 április 21, szóé t>i«:gaiA\a<Aaiíhirlai> Komirnista forradalmár-iskolát leplezi le az eperjesi rendőrség — Az iskola tanárát letartóztatták Eperjes, ápri*0- (SaÍát tudósítónktól.) rAz eperjesi rend* Pár uappal ezelőtt bizalmas értesítést^0,1'*',arr<^’ bo&y a k0mmunistí1unlíaSotth(>nban oSt?n: kint "Tanús 'titikaj összejöveteleket tartanak, am/kfn ,a kommunista fiatalságnak i^almar-kikepzest adnak. Pár napi |figy«tes után a rendőrség elhatározta, h raítaüt a forradalmár-iskolán. Szerdán 0 a munkásotthon egyik helyiségében éfn oktatóórát tartottak, amikor rendőröiai,:ollak az o^lion épületébe. Pár pillanat^va kitárult a tanterem ajtaja és a rendőr az oktatót tizennyolc tanítványával egy őrizetbe vették. A rendőrök betoppanásakor Kiinger Jenő párttitkár, a Pravda íőmunkatársa adott éppen oktatást a kommunista forradalmi tanokból. Miután a rendőrség az egész iskolát átszállította a rendőrbiztosság fogdájába, házkutatásokat tartott és forradalmi szervezkedésre vonatkozó kompromittáló iratokat foglalt le. Szerdán a késő éjféli órákig tartott a kommunista iskola tanárainak és növendékeinek kihallgatása. Csütörtökön hajnali három órakor kihallgatásuk befejezése után tiz növendéket szabadon bocsátottak. Kiinger Jenőt a rendtörvény alapján helyezték letartóztatásba és átadják az államügyészségnek. A Szlovák-Volga po?onyi információs iroda főnöke a biró- sáf^lőtt adott információt sikkasztásairól Pavlák ur vesszőfutása kifosztott áldozatai között — Hathavi fogházat kapott a szélhámos cégfőnok — Pozsony, április 20. (Pozsonyi szerkesztőinktől.) Pavlák Márton, egy csehországi sü'mazásu fiatalember, mint az uzsoraihivatal tz/fcviselője került Pozsonyba. Amikor a hi- itai tisztviselői létszámát redukálták, a töb- á közt Pavlának is útilaput kötöttek a talpa ilá. A fiatalemberben azonban bőven buzgótt a vállalkozó szellem és miután az uzsorahivataibon megszerezte a szükséges alapismereteket, Szlovák-Volga néven ingitlcmforgalmi információs és inkasszóirodát nyitott. Eleinte társas viszonyban volt Fenyves Simon voit századossal, akinek azonban viselt dolgai miatt meggyűlt a baja a hatóságokkal és az irodából a fogház cellájába tette át hivatalos helyiségét Pavlák társ nélkül maradt, de nem bírta a magányos életet és összeállt Dospel József morvaországi származású szabóval, aki lasonLó szakmában dolgozott és a Magas-utca 3. szám alatt információs irodát tartott fenn. A két vállakozó szellemű ember, mikor az üzlet terebélyesedni kezdett, keveselte a magas-utcai Macedóniát és az irodát átkötözt ették a Ventur-utca 27. számú ház első emeletére. Herbst Jánesnénál, egy végrehajtó özvegyénél béreltek bútorozott szobát, amelyet irodává léptettek elő. A lapokban nagyhangú hirdetéseket tettek közzé. Könyvelésben jártas irodai munkaerőket kerestek és miután ebben a szakmában sok volt a munkanélküli, tömegével jelentkeztek az állástkeresők. A jelentkezőket a jószivü vállalkozók egymásután vették fel ügynöknek, irodai alkalmazottnak, de a megállapodások legfontosabb pontja minden esetben & kaució letótbehelyezóse volt. Mindegyiküktől kauciókat vettek át, amiket az utolsó fillérig elsikkasztottak. Ez év febrúárjában a nagy kauciós forgalmú cég tulazdonosai ellen Reck Ernő vaskereskedősegéd feljelentést tett, mert 500 korona kaucióját elsikkasztották. Bátorságot kapott a többi kifosztott ember is és nemsokára jelentkezett a rendőrségen Kucsera Erzsébet irodistalány, akinek 6000 korona megtakarított pénzecskéje esett a szélhámos zsákmányául. Napvilágra kerültek a szélhámos & comp. cég többi bűnei is. Kaluzs Gyula ügynöktől 500 koronát, Schulz Gyula pincértől 1000 koronát nyeltek el a Volga-iroda hullámai. A rendőrség az üzlettársakat letartóztatta és Dospelt ugyan később szabadlábra helyezték, de az eljárást tovább folytatták ellene. A cégtulajdonosok csütörtökön álltak a pozsonyi törvényszék büntetőtanácsa elé, hogy „információt" adjanak sikkasztásaikról. A tárgyaláson egymást váltották az izgalmas és humoros jelenetek. Pavlák részben beismerő vallomást tett. — Nagy volt az üzlet, sok volt a költség.... a költségek ették meg a kauciót — vallotta. Dospel igyekezett magát üzlettársa áldozatának feltüntetni. Mint kijelentette, ott volt ugyan, amikor az alkalmazottaktól társa a kauciót felivette és be is mulatták neki, a „séfnek" az uj alkalmazottakat, de a pénz mindig a Pavlák zsebében maradt. Üzlettársi viszonyukat egy szóbeli megállapodás szabályozta, amelynek értelmében Pavlák vezette az információs és inkasszóosztályt, Dospel pedig az ingatlan osztályt. Ügykörük egyre bővült és üzletfeleik táborában számos pozsonyi kereskedő volt, akik ugyan ik^$>nagyobb károsodásokat szenvedtek, mégsem tettek följelentést, mert kerülni akarták a tárgyalások kellemetlenségeit. A tárgyaláson fölvonultak a károsultak, akiket a bíróság szembesített az inkasszoüzlet szélhámos tulajdonosaival. Valóságos vesszőfutás volt ez s a kifosztott, szerencsétlenné tett emberek magukból kikelve, szitkokkal halmozták el a szélhámos cégfőnököt. A bizonyítási eljárás befejezése után az utolsó szó jogán Dospel szabó, egy tőről metszett chaplini figura lépett a bíróság elé és grotesz- kül ható páthosszál tolta át az összes bűnöket volt üzlettársai vállaira. — Hat gyermekem van, tekintetes bíróság - - mondta érzelgősen — és valamiből csak élni kell. Nagyon jó családapa vagyok és a gyermekeimért mindenre képes lennék. Tessék idenézni . . . A szabó benyúlt a nadrágzsebébe s előhúzott egy tucat zúlögcédulát, amelyeket illő reverenciával tett le a bíróság asztalára. A cédulákra mutatott és diadalmas ábrázattal mondta: — Tessék megnézni, ilyen nagy nyomorban vagyunk. Mit mond Habfi? A Schlchtalnak - hidd el — sehol sincsen mása. Jó mosásnak ez a „Kolumbus-tojása"! Mert — mi jobb bármely „mosószernél"? A SZAPPAN! Ml jobb a szappannál Is? A SCHICHT- SZAPPAN! Mi » legjobb? Mi válik teljesen habbá s r iidja leghamarabb a szennyet? A SCHiCHT-FÉLE ruhafőzéshez való öröit színszappan 0§Oo°oOoO°°oO° Schicht György r. t, Aussig 8öoO°o°oOoO%08Ö A bíróság Pavlákot hat rendbeli sikkasztás bűntettében mondta ki bűnösnek és hat havi fogházbüntetésre ítélte, .inig üzlet- és vádlottársát, Dospelt azonban bizonyítékok hijján felmentette. OSvenhél öreg faulté szomorú kálváriája Hivatalos személyek biztatására önként kérték nywgclilsztatásukaf, s most csak 35 százalékát kapják meg a rendes nyu^ckjnak Érsekújvár, április 20. (A P. M. H. munkatársától.) Nem is olyan újszerű ez az egész dolog. Fájdalom, sok ezer, talán sok tízezer régi, magyar nyugdíjassal történt meg az, hogy kijátszották a nyugdíjigényüket s azután az illetékes körök dupla vattával tömték be a fülüket, nehogy feljussanak hozzájuk a gond, a keserűség, a kétségbeesés, a nyomor jajszavai. De mindaz, ami ezzel az ötvenhét öreg tanítóval történt, mégis külön fejezetet érdemel. Az történt, hogy ezeket az öreg tanítókat valósággal beugratták abba, hogy önként kérjék nyugdíjaztatásukat, mert akkor mint nem állami tanítók is megkapják majd ugyanazt a nyugdijat, amit az állami tanítók kapnak. Az történt, hogy ezeket a fáradt, nyugalomra vágyó öreg embereket egyszerre csupa hivatalos jóakarat vette körül. Mindenki telve jóakarattal sugdosta fülükbe, hogy a saját érdekükben csak egy helyes lépést tehetnek, ha a restringciós törvény alapján önmaguk . kérik nyugdíjaztatásukat. S ez az ötvenhét öreg ember megbízva felcbbvalóik jóhiszeműségében s tájékozottságában, benyújtották kérvényeiket nyugdíjaztatásuk iránt. Ez még 1925 őszén történt. S aktáikat tüneményes gyorsasággal intézték el. Pár hét alatt, kissé feltűnő gyorsasággal megérkez'- tek nyugdíjazási okmányaik, amelyek úgy hatottak reájuk, mint derült égből a villám- csapás. Remegő kezekkel bontották fel okmányaikat s nem akartak hinni szemüknek, amidőn megállapították, hogy semmi sem igaz abból, amit Ígértek nekik, nem kapják meg az állami tanítók nyugdiját, hanem 40—45 évi szolgálat után addigi fizetésüknek 85 százalékát kapják mindössze nyugdijuk gyanánt. Hiába rohantak most már a szerencsétlen, pár száz koronás nyugdij-jövő elé tekintő öreg tanítók az iskolaügyi referátusra, a nyugdijügyi osztály vezetőjéhez, Grgonyik osztályfőnökhöz, aki annakidején maga számította ki, hogy mindannyian ugyanazt a nyugdijat fogják kapni, mint ami az állami tanítóknak jár (annál is inkább, mert a nyolc százalékos nyugdijjárulékot is az állami fizetés után fizették), az osztályfőnök ur kijelentette, hogy tévedett és hogy sajnálja, de nincsen módjában segíteni. S az osztályfőnök ur a maga részéről el- intézettnek is tekintette az ügyet. A kétségbeesett, félrevezetett öreg tanítók pedig pert indítottak az állam ellen. Mit tudhatták ők, hogy időközben életbelépett, éppen 1926 január 1-én az az uj törvény, amely korrektül rendezte a nem-állami tanítók nyugdíjügyét, azonban csakis azokét, akik a törvény életbeléptéig, január 1-ig nem kapták meg nyugdíjaztatásukat. Ez a törvény tehát kizárta azokat, akik önmaguk kérelmezték nyugdíjaztatásukat, kizárta a nekik járó magasabb nyugdíj élvezetéből s miután a törvény világos volt, az öreg tanítók elveszítették perüket az állammal szemben, sőt jelentékeny költségeket is kellett fizeíniök. Az ügyben a legszomorubb s legmegdöbbentőbb az, hogy a pozsonyi iskolaügyi refe- rátus egyik vezető tisztviselője jónak látta olyan időben rávenni az 57 tanítót erre a szerencsétlen elhatározásra, amidőn már tudomással kellett volna bírni arról, hogy az 1926 ianuár 1-én életbelépő 104-es törvény már készül s gondoskodnék erről az 57 öreg emberről is, hacsak időközben — szerencsétlenségükre nem kérik nyugdíjaztatásukat. De ha esetleg nem is tudott volna az a hivatalnok erről a készülő törvényről, az államnak felelnie kell minden hivatalnoka cselekedetéért. Ha pedig jogi szempontból uincsi is alapja a felelősség vállalásának, úgy az államkormányzásnak etikai és szociális szempontok alapján kell gondoskodni azokról a becsületes pedagógusokról, akik 40—50 esztendőn keresztül dolgoztak a népucvelés egyetemes ideáljának szolgálatában. Ha a Mária Terézia idején hozott Ratio edu- cationis már 150 esztendővel ezelőtt gondoskodott arról, hogy akik csak 30 évig szolgálnak, azok is megkapják nyugdíjként teljes fizetésüket, akkor a huszadik század egyik demokratikus köztársaságában sem lehet cél 57 szegény szellemi munkás oktalan megrövidítése. Meg kell találni a kultuszkormánynak a módot arra, hogy gondoskodjék erről az 57, tanítóról. Hodzsa Milán közoktatásügyi miniszterhez egyébként éppen a napokban memorandumot is intézett a Szlovenszkói Általános fvlagyar Tani tó Egyesület kinullázott tagjai érdekében. Ebben a memorandumban ismertetik az egész ügvet s kérik a minisztert, hogy az elszomoritóan mostoha bánásmódban részesült kollégáik nyugdijait az állami tanítókra vonatkozó nyugdijszabályok szerint állapítsák meg annál is inkább, mert az ilyen mostoha bánásmódban részesült tanítók nyugdijterhe az állami költségvetésben semmi nagyobb eltolódást okozni nem fog. Az érdekelt tanítók most érthető izgalommal várják, milyen megértést fog velük szemben tanúsítani Hodzsa iskolaügyi miniszter? Aggodalommal várják, mikor fog végre igazságuk kenyeret is jelenteni? ... Sándor Dezső. MILYEN IDŐ VÁ A fwkomto&an tetődé depresszió déli oldalán au időjárás továbbra is változékony ée hideg maradt, A köztársaságban a hőmérséklet maximuma Prágában 9 fok Celsius volt. Nagyobb csapadékot Kassáról (14), ógyalláról és Losoncról (12) és Tátra/- füredről (11 mán.) jelentettek. — IdőprognózÍ6: Túlnyomóan felbős. kisebb hőeséssel, hűvös, nyugati széllel. — Gondnokság alá helyezték a tékozló Károlyi Ferenc grófot. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Károlyi Ferenc gróf családja azzal a kérelemmel fordult a törvényszékhez, hogy a fiatal grófot helyezzék gondnokság alá. A gondnokság alá helyezésre a gróf esztelen költekezése szolgáltat okot. A két utóbbi hónapban a család 360.000 pengőt fizetett ki helyette csupa fölösleges dolgokért, amiket a gróf tékozló mániájában összevásárolt. A törvényszék elrendelte a gróf gondnokság alá helyezését* , 5
